Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)
2003-06-30 / 176. szám
ül 2003. Június 30., hétfő RIPORT 7. OLDAL K ULT U R A FÚVÓSZENEKARI FESZTIVÁL. Összesen kilenc zenekar mérette meg tudását Siklóson a XXVI. Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál és Verseny alkalmával, amely tegnap délelőtt ünnepélyes bevonulóval indult. Az első versenyprogram után a délutáni szereplők ugyan még szemerkélő esőben próbáltak a vár udvarán, de a kezdésre az időjárás kegyeibe fogadta a fellépőket. A zsűri értékelő tanácskozása alatt a tavalyi győztes győri zenekar adott koncertet Szabó Ferenc vezényletével. Az esti díjátadás után Kozma Sándor alpolgármester zárszavával, illet- ve a győztes zenekar koncertjével ért véget az idei fesztivál.______________________________________________ k. j. - fotó: laufer l. Én használom a népdalokat! Lovász Irén vallomása a népzene mai esélyeiről A Makám együttes hol Szindbádként bolyong a gyermekvilágban, hol kamaramuzsikát játszik népi dallamokra, de a jazz- rockos alapok elmaradhatatlanok szerzeményeikben. Ezt a különleges zenei kavalkádot több fesztivál nagydíjasa, a pécsi kötődésű Lovász Irén egyedi énekhangja teszi teljessé. A produkciót a hétvégén a baranyai közönség újra megcsodálhatta. Az énekesnő és a Makám zenekar a hó elején a pécsi színházfesztiválon aratott nagy sikert, a hétvégén pedig a folknapok vendégeként ismét a városban koncerteztek. Az ország egyik legismertebb folk- énekesnőjét a népdalok helyzetéről, a személyes pécsi múltról, és a világzene jövőjéről faggattuk.- Sajátos a zenekarral az egymásra találásunk, hiszen szólólemezemmel 1996-ban elnyertem a német kritikusok nagydíját, és éppen a külföldi lemezkiadóm hozott össze az együttessel - mondja Lovász Irén, aki 1998-tól énekel a Makómban, előtte pedig kilenc éven át a pécsi egyetem kommunikációs tanszékén tanított. Hozzátette azt is, hogy nem szakított a néprajzkutatás elméletével, dalokat gyűjteni például ma is eljár.- Mennyire szabad a frissen lelt népdalokat aktualizálni, mai hangszereléssel megszólaltatni? Lovász Irén a sétatéri gesztenyefák előtt- A dalokat igyekszem a magamévá tenni, nem pedig múzeumi vitrinben tárolni. Kellenek a viaszhengeres, fonográfos archív felvételek is, de én használni szeretném a gyűjtések eredményét, jó ízléssel, időszerű feldolgozással átalakítva a számokat.- Felkapott lett a világzene. Meddig tágíthatok a határai?- Összességében jó irányba megy a műfaj, de sok „gagyi” is készül belőle. Tiszteletre méltónak találok minden próbálkozást, amelynek közönsége van, a Ghymestől a Vasvári Pál-féle dzsessz- próbálkozásokig. Ez egy hihetetlenül gazdag terület, és amíg a népzene népszerűsítése a cél, addig nincs baj.- Hogy fér bele a Makám repertoárjába, hogy egyik pillanatban etnojazzt, a másikban pedig gyerekdalokat játFOTÓ: T. L. SZÍk?- Mindkét zenei iránynak a határmezsgyéjén lavírozunk. Nem gügyögünk a gyerekeknek, olyan dalokat adunk elő, amit mi is szívesen meghallgatunk. A dzsessz- ben is a dallamosabb utat követjük, vagyis a különböző kategóriák mindinkább összemosódnak.- Lovász Irén a cseh Teagrass együttesnek is tagja. Mit kell tudni erről a csapatról?- A cseh táncházmozgalom idején odakint az amerikai népzenére alakultak sorra a csapatok, a bmói Teagrass pedig ennek az időszaknak a legjelesebbike. Morva és cseh népzenét applikálnak a bluegrass stílusba, vagyis igazi közép-európai folkmuzsika lesz a végeredmény.- Mi maradt meg Pécsről az énekesnőben?- Hosszú időt töltöttem itt, és nagyon szeretem ezt a várost. Nagy örömmel jövök vissza, mert rejtett emlékek törnek elő minden újabb találkozáskor. Ha hívnak, ezután is mindig szívesen jövök ide koncertezni. MÉSZÁROS B. ENDRE Újra itt a Rockmaraton A Malomvölgyi Arborétumban harmadik alkalommal rendezik meg a Rockmaraton fesztivált július 8-a és 12-e között. Az ország legolcsóbb rockzenei találkozóján öt napon át 80 együttes, a rock-, blues-, jazz-, punk- és a me- tálzene legjelesebb képviselői adnak koncerteket. Minden olyan csapat itt lesz Pécsett a III. Rockmaratonon július második hetében, aki a hazai rockzenében számít. A fellépő együttesek száma évről évre gyarapszik, az idei nyolcvan bandából harminc a tehetségkutató verseny résztvevője. Itt naponta hat zenekar méri össze tudását 12-15 óra között, és a legjobbakat jövőre meghívják a Rockmaraton nagyszínpadára - tudtuk meg Máté Attilától, a fesztivál főszervezőjétől. Délután háromtól éjfél utánig pedig a profi zenekaroké a terep. A találkozó a baranyai együtteseknek igazi fieszta, hiszen a koncertező csapatok kétötöde a régióból érkezik - Katona T. Band, Stoni Blues Band, Hétköznapi Csalódások, CS.Í.T., Dzsem stb. Ugyanakkor itt lesznek a blues, a fémzene, a punk, a rock legendás hazai alakjai is. Csak néhány név a fellépések időrendi sorrendjében a listáról: Hobo Blues Band, Karthago, Ossian, Auróra, Pokolgép, Moby Dick, P. Mobil, Edda, Deák Bill B. B„ Bikini, Török Ádám és a Mini. A műfaji leosztás: kedden és pénteken a rock-blues, szerdán a punk, csütörtökön a metál, szombaton pedig a rock és a jazz napja lesz. A rockfesztiválra hetijegyet váltani azt jelenti, hogy minden koncert egy százasba kerül, a tehetségkutató vetélkedő pedig ingyenes. A Malomvölgyi Arborétumba Kökény szélétől gyalogosan pár száz méter az út, de a Domus parkolóból négy kisbusz ingajáratban szállítja éjjelnappal az érdeklődőket. A sátra- zás a malomvölgyi domboldalban ingyenes, és hat új fürdőkonténer, valamint 20 mobil-WC biztosítja a higiénés feltételeket. A táborban két sörsátor áll majd, valamint egy nonstop nyitva tartó mini ABC látja el étellel-ital- lal a résztvevőket. Idén azért ilyen későn rendezik az összejövetelt, mert az egyetemisták kérésére megvárták vele a vizsgaidő- szakok lezárulását. Változik a nagyszínpad elhelyezése is. A város kérésére a pódiumot keletnek fordították, hogy ne a Mecsek felé szóródjon a hang, mert napi 12 órában megállás nélkül villognak az erősítők. M. B. E. Grazban a világörökségről Pécs osztrák tiszteletbeli konzulátusának szervezésében a Pécsi Püspökség, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, valamint a Pécs/Sopianae Örökség Kht. nagy sikerrel mutatta be Grazban az elmúlt héten Pécs vi- lágörökségi helyszíneit Tám László fotóművész fotóinak anyagából. A kiállítást Somogyvári Imre pécsi osztrák tiszteletbeli konzul és Mayer Mihály megyés püspök nyitotta meg. A régészeti kutatásokról Kárpáti Gábor tartott tájékoztató előadást. A rendezvényen részt vettek a tartományi kormány, a grazi egyházmegye és a Baranya/Steier- mark Baráti Kör képviselői. SZATIRKÁK Közép-Kelet: k-Irak-ós játék. k Május 1-jén átvehette a Kapitalista Munka Hőse kitüntetést. . k „Mától e házban az EU takarít.” k Verőlegény: botcsinálta hős. k Elfújta a szélsőség. A politikai szélkakasok közt ő volt a széltyúk. k Naponta, majd hetente, aztán évente, végül tízévente tartott memóriagyakorlatokat. k Pártában maradt párt: unópárt. k Marafkó László „Nyaralás” az orosz fronton Charkow, 1942. június 20. (Petrik József balról) archív fotó Még élnek annak a generációnak a tagjai, amelynek meghatározó fiatalkori eseménye volt a II. világháború, azon belül is a Szovjetunió elleni magyar hadviselés, a doni katasztrófa. Szigetvárott lakik egy 84 éves egykori honvéd, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy ma is ki meri jelenteni: számára nem okozott súlyos megrázkódtatásokat a front. Petrik József ugyan Mágocson született, de szinte egész életét Szigetvárott élte le. Dolgozott fodrászként, építőmunkásként, kesztyű- és cipőgyári szabászként, azonban mint generációjából oly sokaknak, számára is élete legalapvetőbb élményének bizonyult a háború, a Szovjetunió elleni magyar hadviselés, ami épp 60 évvel ezelőtt a doni katasztrófához vezetett. Ám Petrik József esete, szerencsére, nem tragikus történet. Természetesen nem lett belőle hősi halott, de még csak meg se sebesült.- Rádiós-lövész kiképzést kaptam Ta- száron, majd Debrecenben, ahol egyébként az ifjú Horthyval szolgáltam együtt. Ugyebár, ő kormányzóhelyettes volt, de nagyon adtak rá, hogy ugyanolyan elbánásban részesüljön, mint a többiek. Mondjuk, én mint írnok tudtam, hogy amikor gyakorlatozás címén szélzsákra lövöldöztünk, nála egy-kettőt még belelyuggattak utólag a szélzsákba, hogy többnek látsszon. A kiképzés hetei után Petrik József az elsők között jelentkezett a frontra. Vitték is, de szerencséje volt, mert a Harkov melletti repteret csak felderítőrepülésre használták, a messze előttük lévő háborús területekre innen szálltak fel a kéttörzsű, Fokewolf 46-os jelű német gépekkel, hogy fényképeket készítsenek az orosz hadállásokról.- Én a földön dolgoztam, csak egyszer kértem, hogy felszállhassak, hadd lássam, milyen a világ felülről. Kidugtam a karomat a pilótafülke ablakán, hogy kipróbáljam a légellenállást, hát majd' letépte a menetszél, jól odavágta a kezem az ablak vasához. De azt kell mondjam, hála istennek, ez volt egyetlen „háborús sebesülésem”. És voltaképp az egész repülős század megúszta a frontot, sok légi győzelem mellett egy találatot kaptak csak, amikor aztán a sebesült pilótának, Nyakas őrmesternek amputálni kellett a sérült karját.- Engem a szomszédasszonyom azzal búcsúztatott el itthon, hogy ha lehet, inkább legyek gyáva élő, mint hősi halott. Megpróbáltam magam ehhez tartani... Az mondjuk bosszantó volt, hogy a németek úgy harangozták be az érkezésünket, hogy jönnek a magyarok, na az aztán egy nagyon vad népség. Kihalt falu fogadott bennünket, úgy féltek tőlünk. Jellemző, hogy a parancsnokunkat, mármint német részről, Oberleutnant Hundnak hívták. Nekünk volt egy kis zenekarunk, az mindjárt az elején rázendített, bezzeg, hogy rögvest előmerészkedtek az emberek. Nagyon kedvesek voltak, semmiféle ellenségeskedés nem volt köztünk. Ehhez persze hozzátartozik, hogy rémes szegénységben éltek, éheztek, és örültek mindennek, amit tőlünk kaptak, akár ételnek, akár cigarettának, bár kosztból mi sem álltunk túl fényesen, mert az utánpótlás eléggé akadozott. De az biztos, hogy nem egy legényt rá akartak szedni, hogy vegyen feleségül egy-egy orosz lányt - mondjuk, engem nem sikerült. Ahhoz képest, hogy Harkovban milyen felhőtlenül, egy véres háború közepette szinte szanatóriumi viszonyok között telt a nyár, a doni vereség (amiről Petrik József százada - jellemző módon - a világon semmit sem tudott) utáni őszi, majd téli visszavonulás egyre kegyetlenebbé vált.- A tél rettentő kemény volt. Elsősorban azért, mert egyszerűen nem volt megfelelő téli ruházatunk. Aki tudott, az bemászott a repülőbe, meg a hernyótalpasba. Egyszer egy ilyen járgány lerobbant, azt próbáltuk egyenesbe hozni, kiizzadtam és a hidegben megfáztam. Egy orosz asszonyhoz kerültem, aki kért egy kis benzint, azzal kikent néhány poharat, meggyújtotta őket, és a hátamra tette őket. Szabályszerűen megköpölyözött, de meg is lett a foganatja, mert meggyógyultam, még akkor is, ha egy-egy pohár karimája beleégett a bőrömbe. Minden esetre, Petrik szakaszvezető már 1944. május 1-jén otthon volt Szigetvárott, ahol aztán hamarosan újból találkozhatott oroszokkal: ideért a front, jöttek a katonák hajat igazíttatni az egykori „ellenséghez”, más kérdés, hogy fizetni elfelejtettek, de hát ez legyen a legnagyobb háborús veszteség... A szigetvári nyugdíjas a másfél évi frontszolgálatra ma, 60 év távlatából, akármilyen furcsa is, szinte szeretettel emlékezik vissza:- Engem ott semmiféle baj, bántódás nem ért. Majdnem olyan volt, mintha egy kiránduláson vettem volna részt, hangozzék bármilyen furcsán is. Számomra örök emlék, akár azt is mondhatnám, egyáltalán nem bánom, hogy mindez, s persze ilyen formában megtörtént velem. MÉHES K. I
