Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)

2003-06-14 / 160. szám

2003. Június 14., szombat R I P 0 R T 7. OLDAL KULTURA­Baranyaiak a fővárosi könyvhéten Az Ünnepi Könyvhét adta kere­teket kihasználva baranyai kultúrhappeningre kerül(t) sor a fővárosban pénteken és szombaton, amin részt vesznek a megye és a város vezetői is. Óbuda és Ferencváros önkor­mányzata adott lehetőséget arra, hogy a 74. Ünnepi Könyvhét helyi rendezvényeibe bekapcsolódjon Baranya megye is. Pénteken az Óbudai Főtéren dr. Kékes Ferenc megyei elnök és Horváth Zoltán pécsi alpolgármester vett részt a pécsi kiadók és írók bemutatkozá­sán, ahol villányi borok is terítékre kerültek az irodalom mellett. A Ráday utcában kialakított könyv­udvarba is ellátogattak, majd a Vö­rös Postakocsi étteremben folyta­tódott a program a Mecsek Tánc­K 'ttes műsorával. Szombaton ián a Tanac Táncegyüttes tart kolo táncházat, míg a Ráday utcá­ban előbb a Pannon Volán Bartók Béla férfikara ad elő bordalokat, este pedig a Sopianae Vonósné­gyes játszik kis esti zenét. A ven­dégeket ezúttal Gonda Tibor alpol- gármester köszönti majd. m. k. Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer polgármestere (balról), Kalász Márton, a Magyar írószövetség elnöke és Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke az óbudai pavilonok között Új horvát folyóirat A fesztivál folytatódik Pécsett szerkesztik a magyaror­szági horvátság legújabb kultu­rális folyóiratát, a Pogledit. A ha­zai szerzők irodalmi alkotásai mellett főképp a magyar-horvát közös múlt, és a mai együttmű­ködési lehetőségek taglalásával óhajt foglalkozni a lap. Frankovics György, a Pogledi (né­zőpontok, vélemények) főszer­kesztője elmondta, hogy a nem­régiben megjelent első szám után hamarosan nyomdába ad­ják a másodikat, és már előkészí­tés alatt áll további kettő. A kiad­ványt elsősorban az Országos Horvát Önkormányzat finanszí­rozta eddig, de az erkölcsi támo­gatáson túl némi anyagiakat is re­mélnek a Magyarországi Horvá- tok Szövetségétől is. Mivel egy- egy szám összköltsége (beleértve a - sajnos - nem túl magas hono­ráriumokat is) 800 ezer forint, a Családja, barátai, munkatársai és a művészetet kedvelő pécsi pol­gárok részvételével temették el tegnap a pécsi köztemetőben Szkladányi Pétert, a Pécsi Szim­fonikus Zenekar címzetes igazga­tóját. Szkladányi Péter a város zenei életének meghatározó alakja volt mind zenetörténeti kutatóként, fenntartás folyamatos pályáza­tokkal érhető el.- Azoknak, akik ma Magyaror­szágon horvátul írnak, minden­képp helyük van a lapban - mond­ta Frankovics György. - Költő van egynéhány, prózaíró kevesebb, de ennek ellenére sem szeretném, ha horvátországi szerzők ide passzol­nák el a dolgaikat. Az persze kivé­tel, ha az írások magyar tematikájú­ak, illetve a két nép, két ország kap­csolatairól szólnak. A hamarosan megjelenő 2. szám elején a közelmúltban elhunyt Zlatko Prica festőművész műve lát­ható, az írások közül pedig érde­mes megemlíteni a Petőfi horvátor­szági recepcióját taglaló írást, a hor­vát nyelv és az Európai Unió kap­csolatát bemutató tanulmányt, va­lamint a pécsi horvát nyelvű rádió­stúdió 50 éves múltját felelevenítő beszámolót. mind fuvolaművészként, aki a Pécsi Szimfonikus Zenekarban és a Mecsek Fúvósötös művésze­ként is gyakran lépett pódiumra. Tizennyolc esztendeig állt a Pécsi Szimfonikus Zenekar élén, ame­lyet az elmúlt év végéig irányí­tott, és ért el sikereket általa négy földrészen. _______________________ ■ Le zárul a mai napon a III. Pé­csi Országos Színháztalálko­zó. A nyüzsgés, a szervezke­dés, a színpadbontások és - építések ideje nem múlik el, mert egyúttal elkezdődnek a Művészeti és Gasztronómiai Hetek. A színházfesztivál ma esti prog­ramjában a díjkiosztó gálán túl már csak egy táncjáték (In Memó­riám Örkény István) lesz a Sétaté­ren, és Kamondy Imre baráti társa­sága várja zenés bulira a Dante Ca- féban az érdeklődőket. Viszont el­kezdődik a Művészeti és Gasztro­nómiai Hetek. Amiben ez a feszti­vál más, hogy sokkal több lesz a délelőtti, gyerekeknek szóló prog­ram, valamint a szellem mellett a test is megkapja a magáét. A POSZT-on induló próbálkozás, a sérült emberek művészeti világá­nak megismertetése is folytatódik: ma a fogyatékkal élők napja lesz a Sétatéren 13-16 óra között. A Bazi­likára tekintő színpadon a fogyaté­kos művészek aerobic-bemutatója, János vitéz előadása, valamint ver­ses-zenés műsor követi egymást. A gyerekprogramokat 11 órakor a Kioszknál az Ördögszekér kom­pánia Időfa című bábelőadása nyitja, melyhez a zenét a Szélkiál- tós Rozs András szolgáltatja. A ze­ne más vonalon is felerősödik, ma kezdődik a Bazilikában a XIII. Nemzetközi Zenei Fesztivál. A Pé­csi Szimfonikus Zenekart Hamar Zsolt vezényli, és Liszt Missa Solemnise mellett egy ősbemutató is elhangzik, Kovács Zoltán Amor Sanctus darabja. A pécsiek gyakran panaszolják, hogy a világörökség része lett a belváros egy darabja, de keveset tudni arról, hogy mi is a varázsa ennek a területnek. Az Örökség Házban (Esze Tamás u. 5.) ma nem csak erről, de a további ma­gyar világörökségi blokkokról - a budapesti Andrássy út és történel­mi környezete, a Fertő-tó - is vetí­tettképes előadásokat hallgatha­tunk. Vasárnap délelőtt a kicsik újra bábszínházra gyülekezhetnek a Kioszknál (Laci királyfit játssza a Márkusszínház 11 órától). Ugyanitt délután a Sopianae Ifjú­sági Fúvószenekar térzenéje hall­ható, este pedig visszatér a szín­ház a városba. A Tettyei romok­nál a Pécsi Szabadtéri Játékok so­rozatban a nagyszínház Rómeó és Júlia előadása megy, melyet képzőművészeti kiállítás előz meg a helyszínen. Nem könnyű a választás, mert ezzel csaknem egy időben a Sétatéri színpadon is bemutató lesz, az óbudai Tér­színház Csokonai Karnyóné cí­mű vígjátékát adja elő. Aki pedig az ízeknek akar hódolni, annak vasárnap este a Minaret Étterem­ben irodalmi vacsoraesten idézik fel, miként mulatott egykor Krúdy Gyula. MÉSZÁROS B. E. Eltemették Szkladányi Pétert Futnak a képjek Esőmosta lábnyom Az út mentén, egy csonka házfal árnyékában dolgozik egy suszter. Ütött-kopott lábbeliket javítgat. Be­tér hozzá egy fiatalember, elsza­kadt a cipője, meg kellene varrni. Amíg az öreg dolgozgat, gyógyít- gatja a nyűtt lábbelit, beszélget­nek. Ez a műhelyed? - kérdi a fiú. Műhelynek nem nevezném - vála­szolja a cipész -, de akinek erre ve­zet az útja, ha szüksége van rám, itt megtalálhat engem. Szó szót kö­vet, a fiú elpanaszolja az öregnek, mennyire magányos, mert nem le­het vele, akit szeret. A cipész rá­néz, majd azt mondja: Fiam, ma­gányos embernek Isten a szom­szédja. Amikor elkészül a munka, az öreg nem közli, mit kell fizetni. Vendégére bízza, mennyit ad, nyil­ván azt sem bánná, ha az csupán egy puszta „köszönöm”-mel hono­rálná tevékenységét. A fiú elővesz valami kisebb címletű bankjegyet, s szótlanul az asztalra teszi. Nem ennél meg velem egy kis kenyeret? - viszonozza a néma gesztust a suszter. Ez a jelenet Iránban játszódik, Majid Majidi Baran című filmjé­ben. Egyetlen percnyi csupán, de, mint cseppben a tenger, benne rej­lik ennek a szépséges remekmű­nek egész szellemisége, vagy in­kább, hogy pontosabbak legyünk: a lelke. Hősei nagyon szegény em­berek, akiknek nyomorúságához azonban emberség, szolidaritás és mélységes hit társul. A film első fe­lében egy építkezésen vagyunk, ahol egy balesetet szenvedett afgán vendégmunkás helyére beáll a fia, Rahmat, egy gyenge, vékonyka le­gény, akit a munkavezető könyö- rületből fogad fel. Öt kisgyerek van még otthon, kell a kereset. Csak­hogy a fiú alkalmazása miatt a ko­rábban is ott dolgozó és nála erő­sebb Latifnak nehezebb munkát kell végeznie. „Te kis koszos afgán, elvetted a kényelmes helyemet, ezért meglakolsz” - mondja vetély- társának, s igyekszik minél több kellemetlenséget okozni neki. Egy­szer, amint a munka szünetében leskelődik utána, látja, hogy ellen­fele, azt vélvén, nem figyeli senki, kibontott, hosszú haját fésülgeti. Nem fiú, hanem lány. Lányként azonban nem kaphatott volna munkát, s mivel neki kell a csalá­dot eltartani, férfiruhát öltött, or- mótian sapkával takarva el a haját. (Meg azért, mert a rigorózus iráni filmcenzúra szigorúan korlátozza a nők ábrázolásának lehetőségeit, nem szabad például a hajukat mu­tatni, az imént említett villanásnyi fésülködési jelenetben is csupán a fürtök árnyékát, illetve tükörképét lehet látni.) Majid Majidi leheletfinoman áb­rázolja (úgy, ahogy erre manapság csak egy perzsa rendező képes), hogyan lobbannak lángra a fiú ér­zelmei, s hogyan szövődik a fiata­lok közt szerelem, noha a film cse­lekménye során - zseniális rende­zői megoldásként - egyetlen szót sem váltanak. Amikor az építési felügyelet közbelépésének szomo­rú eredményeként el kell bocsátani az afgán vendégmunkásokat, Barannak (Zahra Bahrami) is visz- sza kell térnie szüleihez. Latif (Hossein Abedini) ekkor összesze­di műiden pénzét, hogy segíthes­sen a nyomorult családon, s elin­dul, hogy megkeresse a lányt. Erről az utazásról szól a film második fe­le, ennek során találkozik Latif a fentebb említett suszterrel. Hosszas keresés után Latif meg­találja a lányt, ám ez a találkozás a végső búcsú is egyben. A család éppen útra kel, hogy visszatérjen Afganisztánba. Némán pillantanak egymásra. Mindketten tudják, hogy soha nem találkozhatnak többé. Amint Baran felszáll a teher­autóra, immár az arcát eltakaró, csak a tekintetét szabadon hagyó csadorban, cipőjének nyoma ben­ne marad a sárban. Latif nézi, csak nézi, amint a lábnyomot lassan el­mossa az eső. Majid Majidi méltó társa Jafar Panahinak és Abbas Kiarostami- nak. A mai filmművészet élgárdá­ját alkotó perzsa művészek egyik legjobbja. A Baran szépséges egy­szerűsége, makulátian tisztasága felejthetetlen élményt jelent. Nagy Imre Az ajak néma, csak a tekintet beszél (Baran szerepében Zahra Bahrami) Egy öregember emlékirataiból Ökörsütés és Sanctus Fesztiválba érnek a fesztiválok Pécsett a június már ilyen. Ma este tapsolnak a színházi találkozó díjkiosztó gáláján, de folytatódnak a Pécsi Szabadtéri Já­tékok, s kezdődnek a Művészeti és Gasztronómiai Hetek, s a Pécsi Szim­fonikusok XIII. Nemzetközi Zenei Fesztiválja. Ember legyen a talpán, aki a ránkzúduló kínálatból csak a legér­dekesebbeken is jelen tud lenni. A POSZT versenyprogramjainak látogatottságát a sznobéira is motivál­ta. A ma induló rendezvények az őszintén igényes érdeklődőket vonz­zák. Bizonyos körökben még divat ugyan leszólni ezt a sorozatot, mert nevében a gasztronómia szó szere­pel. Akik nem lámák benne mást, mintpörköltfeszüvált a Sétatéren, ön­magukat minősítik. Bár az sem bűn, ha valaki külföld­re utazás nélkül akar arab, görög, szerb, horvát, indiai, mexikói ételspe­cialitásokat, esetleg lávakövön sült tarját, nyárson sült bárányt, malacot kóstol, s hozzá minőségi termelői bo­rokat ízlel, mert az étkezési kultúrán­kon is van gazdagítani való. Legalább annyi, hogy a pörkölttől meg tudjuk különböztetni ezeket az ételeket. En­nek érdekében két ízben fiatal ökör is sül a Barbakán mellett. A Hotel Feny­vesbe orosz vacsoraest, a Minaret ét­terembe Krúdy irodalmi vacsoraest, majd a legegészségesebb húsból, a struccból készült ételek kóstolója csá­bít. A Sétatéren egy sokszoros sza­kácsolimpikon, Varga Károly étel­szobrászként mutatkozik be, hogy a szem is megkapja a maga gasztronó­miai örömét. Ám a művészeti rendezvények ad­ják a Hetek valódi értékét. Mindennapra esik legalább egy csemege, de a mai napra például ket­tő is. Izgalommal várom a zenei feszti­vál nyitókoncertjét, a Dómban. Ko­vács Zoltán Amor Sanctus oratóriu­mának ősbemutatója remélem mél­tán került egy műsorba liszt Missa Solemnisével. A klasszikus mű kü­lönlegessége, hogy teátrális effektu­sokkal a heroikus világi zene akkori (wagneri) hangzásvilágát elegyíti a hagyományos egyházi zenei hagyo­mányokkal. Az Amor Santus a mai Ember lelki vívódásainak akusztikai kivetítése. A minőségi emberre gon­dolok. Aki szeretne visszatalálni a ha­gyományok egyértelmű áhítatába, és rendjébe, de a szent szeretet béklyóját nehezen viseli. Mint Lisztnél, itt is két stílus küzd és találkozik. A gyötrődő ember érzéseit Csorba Győző verse képviseli az oratóriumban. A költő az isten-ember kapcsolat élményét a férfi-nő szerelem zsarnoki viszonyá­val illusztrálja. A kozmoszban elbi­zonytalanodott ember olyan érzései­ről beszél, amit legtöbben végiggon­dolni sem merünk. Ősbemutató lé­vén, a zenei értéket előre nem garan­tálhatjuk. Ám ha - s ennek nagy a va­lószínűsége - a ma elhangzó mű csak fele olyan színvonalasnak mutatko­zik, mint amit a szerzői szándék ígér, klasszikus mű születik. Méltó gesz­tus, hogy a koncertet a tegnap teme­tett Szkladányi Péter emlékének ajánlják. A világ bármely zenei feszti­válján szenzáció lenne ez a bemuta­tó. Pécsett csak a mi diszkrét ügyünk. A fennkölt zene után a gyarló em­beri. Szintén ma. Alapállásában groteszk, de az em­ber mély szeretetében fogant a Bar­tók Kamaraszínház Táncszínházá­nak, (Önkényes témák c. előadása Egy évtizede koreografál a társulat­nak a pécsi Bognár József, valaha a Baranya Táncegyüttes szólistája, aki­nek először jutott eszébe Örkény egy­percest táncszínpadon megjeleníteni. Bár a mai előadást, amelyen az író eredeti szövegei is elhangzanak, há­rom koreográfus jegyzi, számomra a legérdekesebbek - Don Quijote; Good night Woody Allen; Tiszteik Rejtő Je­nőnek - Bognár Örkényi humorának bizonyítékai. Tömör, néhány jellem­ző mozdulatba, hangeffektekbe ké­pes sűríteni a lényeget. Sosem szó­szátyár, s mindig biztosítja a nézőnek a felfedezés örömét. Azt hiszem, a beszéd uralma he­lyett egyre inkább a látvány, a szituá­ció, a mozgás fogja jellemezni az eu­rópai színházat. Az (Önkényes té­mák után ezt az élményt teremti meg majd a Még 1 mozdulat táncszínház jövő vasárnap, és most kedden a Vaskakas Bábszínház előadása fel­nőtteknek, amit a lengyel Krysztof Rau rendezett a Világ teremtésének nyolcadik napja címmel. A tárgy­animációs játék arról szól, hogy a művészet erejével, a technikai szennyből is újjáteremthető a világ. Hát ezért is hinnünk kellene a művé­szet erejében. A vasárnap kuriózuma is színház. Aki látta már a pécsi Rómeó és Júliát, a Tettye helyett a Sétatéren, a Térszín­ház előadásában Csokonai moderni­zált Karnyóné-ján vidulhat. Ez a szín­ház Óbuda főterén, a Zichy-kastély kapujában játszik rendszeresen. Tőrölmetszett turistalátványosság­nak is mondhatnánk, de harsánysága mögött nemes törekvések feszülnek. Egyéni stílusukkal nem a színházi zsöllyében meditáló, hanem a teljes emberre kívánnak hatni. Tálalásuk­ban Élveteg Özvegy Karnyóné min­dennapjaink ismerőse. Nem tudom, észrevették-e, de kialakult egy új ze­ne. Nem népi, nem könnyű, nem klasszikus. Városi zene, ezerfajta stí­lusban. Pécs ma már az effajta zene Mekkája. Több együttese abszolút nemzetközi színvonalon játszik, s több zenész - pl. Babarci Bulcsú, Bogárdi Aliz, Kovács Marci, Rozs Ta­más - több együttesben játszik. Szá­mukra szinte életforma, hogy külön­böző felállásokban is hitelesek. Mind­ez hétfőről jut eszembe, amikor is a Pavilon Együttes az igéző hangú Ta- káts Eszter énekével gazdagított, va­rázslatos mediterrán muzsikával bű­völi a közönséget, majd utánuk az énekelt versek verhetetlen klassziku­sai, a Szélkiáltó Együttes tagjai, Bor- dal-szerelem c. összeállításukkal bi­zonyítják, hogy nem kopott művé­szetük az eltelt évtizedek alatt. S a fesztivál során fellép még az Arco, a Méta, a Fekete Macska Ban­dája, a Virágoskert együttes, a Simply English, hogy a hagyományos jazz- formációkat - Jazzpair, Katona Ta­más Band, Fúzió - ne is soroljam. Mert elmélyedés és ellazulás lehe­tőségéről szól a következő két hét. Aki teheti mindkettőt, ne szégyellje, gazdagodjon. Bükköséi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom