Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)

2003-06-11 / 157. szám

ill 2003. Június 11., szerda KULTÚRA ­RIPORT 7. OLDAL Elkészültek a helyzetértékelések. Kons­tatáltuk, hogy nem rózsás. A dél-dunán­túli régió más régiókhoz képest is foko­zatosan lemarad akár a beruházások la­kosságra vetített arányát, akár a munka- nélküliség arányát tekintjük. Nem a túl­zott népességnövekedés az ok! Az okok nagy része hibás múltbeli döntésekre, el­szalasztott lehetőségekre, nem utolsó­sorban külső hatásokra vezethetők visz- sza. Itt a múltat lezárnám, nézzük a je­lent és a jövőt. Minden elemzés azt mutatja, hogy a Dél-Du- nántúl két komoly potenciállal rendelkezik. Az egyik - talán a legfontosabb - a szürkeállo­mány, a szellemi potenciál, a másik - és ezt szeretném részletesebben körüljárni - az ag- ráriumban rejlő lehetőségek. A régió katasztrofális közlekedési infra­struktúrája mindkét potenciált veszélyezteti, mivel akadályozza a működőtőke-beáram­lást, ezáltal a szellemi potenciál, a képzett munkaerő elvándorlását eredményezi. A tu­dásalapú gazdaság megteremésének így egyik alappillére inoghat meg megyénkben, régi­ónkban. Komoly veszély, hogy ezáltal tovább növekedhet a képzetlen munkaerő aránya, mely sajnos az utóbbi évtizedben újraterme­lődött. Ez az újratermelődés a leszakadó fél­Lukács György, a Délhús Rt. vezérigazgatója 1948. október 8-án született Kaposváron. Álta­lános és középiskolai tanulmányait szülőváro­sában folytatta. 1970-ben végezte el a budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikumot konzerv-, hütő-, cukoripari szakon. 1976-ban fejezte be Szege­den a főiskolai kiegészítő képzést, és élelmi- szeripari üzemmérnök képesítést szerzett. 1981-ben húsipari, majd 1985-ben higiénikusi szaküzemmémöki képesítést szerzett. 1970-től a Kaposvári Húskombinátnál, illetve jogutódjainál dolgo­zott 1994-ig. 2001 februárjában nevezték ki a Délhús Rt. vezér- igazgatójává. Célját, az elmúlt évek során gyűjtött szakmai tapasz­talatait az ország alapvetően meghatározó szerepű húsipari válla­latának szolgálatába állítani, és ezáltal egy olyan csapatmunkát ki­alakítani, mely tartósan csúcsszinten képes a Délhús Rt.-t tartani, eddig maradéktalanul elérte. Ezt bizonyítja a Délhús Rt. 2002. évi eredménye. Felesége röntgenasszisztens. Két fiúgyermekük van, egyikük or­vostanhallgató, míg másikuk pénzügyi, számviteli szakon tanul. Kedvenc időtöltése az olvasás, barkácsolás. ben lévő vidéket, melynek fejlesztése, népes­ségmegtartó képességének javítása elsődleges feladat kell, hogy legyen elsősorban szociális, foglalkoztatási problémákon keresztül nyo­masztja. Ezen a ponton kell visszakanyarodni a fo­lyamatban lévő műhelymunkákhoz, illetve a régió lehetőségeinek felméréséhez. A jó helyzetértékelés kevés Kiváló helyzetértékelést készített a Területi Statisztikai Évkönyv adatainak felhasználásá­val a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. munkacsoportja a 3 megye agrárgazdaságáról, melyet idéznék: „A dél-dunántúli régióban az agrárgazda­ság és az ehhez kapcsolódó élelmiszergazda­ság szerepe jelentős. Az agrárium részesedé­Kérdőjelek se a régió bruttó hozzáadott értékéből eléri a 8,6%-ot, ami közel kétszerese az országos ér­téknek (4,2%). A kisebb településeken szinte kizárólag a mező- és erdőgazdálkodás nyújt helyi foglalkoztatási - megélhetési - lehetősé­get. Az agrárfoglalkoztatottságot tekintve a rendszerváltást követően drasztikus vissza­esés következett be, azonban az agrárium még így is a régió jelentős foglalkoztatójá­nak, tágabb értelemben eltartójának számít: az ágazatban jelenleg dolgozók aránya a fog­lalkoztatottakhoz képest az országos átlaga közel kétszerese (2001- ben 8,4% az országos 4,4%-hoz képest). A régió országos szem­pontból is jelentős termő- területe a kukoricának, az ország kukoricatermelésének 24,2%-át adja, a többi kultúra termelésében részesedése át­lag körüli. A szántóföldi növények esetében a termésátlagok a Dél-Dunántúlon több ter­mény (búza, kukorica, rozs, árpa, cukorrépa, napraforgó) esetében is jelentősen megha­ladják az országos átlagot. A mezőgazdaság­nak óriási lehetőségei vannak a régióban, de ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázásához szükség van a termékek és termények minő­ségének javítására, valamint a termelési fo­lyamatok korszerűsítésére és rugalmas átala­kítására, a változó pia­ci igényeknek megfe­lelően. A régió jelentős me­zőgazdasági kultúrája a szőlő, és ebből kö­vetkezően nagy a sze­repe a bortermelés­nek, amely a helyi ér­tékesítésen túl jelen­tős exportcikk is egy­ben. A régióban az or­szág 22 borvidékéből 5 található meg, illetve egy bortermőhely van. A régió 2001-ben az ország szőlőtermelé­sének 14,2%-át, a bor­termelés 13,6%-át ad­ta. Mivel a minőségi borok aránya az ösz- szesen megtermelt bor mennyiségéhez viszonyítva kiemelke­dően magas, ezért a régió fontos szerepet tölt be Magyarország minőségiszőlő-terme- lésében. Az állattenyésztés területén a legfontosabb tendencia az, hogy országos folyamattal „összhangban” az utóbbi évtizedben a Dél- Dunántúlon is megfogyatkozott valamennyi állatfaj állománya. Ma - úgy tűnik - a szarvas­marha-állomány stabilizálódik ezen az ala­csony szinten, a sertéstartásban - a piaci hatá­soktól függő ingadozással - némi növekedés is tapasztalható, a baromfifélék állománya tartósan alacsony szintű. A dél-dunántúli régiónak az országos átla­got 4,1%-kal meghaladó erdősültsége van (a földterület 23,1%-a). Ezen belül különösen Somogy (28,6%) és Baranya megye (23,4%) mutatói kedvezőek országos viszonylatban. A régió további adottsága, hogy kedvező lehető­séget kínál erdőtelepítésre.” PECS-BARANYA JÖVŐJÉÉRT TÉNYFELTÁRÓ SOROZAT Mindent a maga helyén Az idézett elemzés felületes értékelése a térség problémáinak egyszerű, gyors meg­oldhatóságának képzetét kelti. Be kell valla­nom én is emelt fővel gyalogoltam be ebbe a csapdába. Az agrárinnovációs munkacso­port ülésén a biogazdálkodás, organikus mezőgazdaság jelszavával, mint az agrá­rium fejlődésének egyik útjával kerestem megoldást a leszakadó, nagyrészt képzet­len munka nélküli réteg problémáinak meg­______________ oldására. Azonban mint az t Varga Péter a megbe­szélésen kiemelte, az ún. háztáji rendszerben szer­zett negatív tapasztala­tok miatt a régió agrár- és élelmiszeripari vállalatai nem vállalnak in­tegrátor szerepet. Gondot jelent a gazdasá­gilag nem aktívak, munkanélküliek munká­hoz való viszonya. A társadalom e rétegei­nek szemléletváltása nélkül az integrált ter­melési rendszerbe való bevonásuk remény­telen. Megfelelő jogi háttér hiánya miatt a koc­kázat teljesen az integrátoré és ez nem vál­lalható piaci feltételek mellett. Mint ez a példa is mutatja, nem keverhető össze a megvalósítások szintjén a gazdaság és a szociálpolitika. A feladatokat egyértelműen el kell különíteni, mondhatni „Mindent a maga helyén!”. A térségfejlesztés infrastrukturális, kép­zési, szociális kérdései a helyi kistérségi fel­adatkörbe sorolandók, míg a gazdaság fej­lesztése a piaci szereplők feladata kell le­gyen. Az igen fontos környezetvédelmi kér­dések együttes feladatmegoldást kell jelent­senek, hiszen így lehet a legmagasabb tá­mogatásokat e célokra felvenni. A gazdaság számára megfelelő célok a fe­hérjenövények termesztése, bioalapú növé­nyi kultúrák, illetve biominősítésű termé­kek előállítása. Nagyon fontos az előzőekben közös fel­adatként említett környezetvédelmi kérdé­sek megoldása, de szakmámból eredően is legfontosabbnak ezen belül a hulladékgaz­dálkodás, kiemelten a veszélyes hulladékok kezelése, újrahasznosítása. Nagyon fontosnak tartom a veszélyes hulladék kérdés régiókon belüli megoldását. Térségünkben erre megfelelő, már kialakított, vagy könnyen ki­alakítható lehetőségek vannak, de ehhez elsősor­ban állami akaratra van szükség. Fel kell számol­ni a mondvacsinált okokkal alátámasztott ATEV monopóliumot, illetve az ezzel együtt járó veszé­lyes hulladékok országon belüli szállítgatását. Itt az érdemi munka ideje Bízom abban, hogy a korábban vázolt, il­letve fentiekben említett súlyponti kérdé­sek tisztázásának időszaka következik el, és úgy a Regionális Fejlesztési Tanácsok, mint a térségi szervezetek a megvalósítható feladatokkal, az uniós támogatások meg­szerzésével foglalkoznak. Egyetértve Szita Károly kaposvári polgármesterrel nem a ha­talmi gócok kialakításának, hanem az érde­mi munkának az ideje jött el. (További részeletek: www. dunantulinaplo. hu.) Lukács György Brüsszelbe megy a Zsolnay A Brüsszel hivatali negyedében, a belvárosban lévő többcélú rendez­vényközpont, a Concert Noble nagytermében mutatkozik be kiállí­tásával június 23-24-én a Zsolnay- gyár. A két nap ahhoz kevés, hogy a teljes történeti és művészeti kereszt­metszetet felvonultassák, de ahhoz elegendő, hogy a legjellegzetesebb, ma is élő stílusjegyekkel megismer­tessék a közönséget. A leglátványo­sabb egy 18 méter hosszú asztalon felvonultatott tucatnyi teríték lesz, míg a vitrinekben egyebek között eozinmunkák kapnak helyet a his­torikus, a szecessziós, illetve a 60-as évek stílusának felújításában. A Zsolnay a dúsan dekorált, aranyo­zott tárgyak mellett természetesen a legújabb formákat is felvonultatja, bebizonyítandó: a hűvös és min­denáron a pragmatizmusra törekvő skandináv irányzatok mellett más­fajta, sok évszázados hagyomá­nyokra épülő életérzés is megfér. Uj „karmester’ a Művészetek Házában Új igazgatója lesz nyár köze­pétől a pécsi Művészetek Há­zának, a nyugdíjba vonuló Molnár G. Judit helyére fiatal kolléganőjét, Bozóky Anitát nevezte ki a Baranya Megyei Közgyűlés, a ház élete pedig a régi rend szerint halad tovább. Bozóky Anitával öt évvel ezelőtt ta­lálkoztam először, amikor Fellegi Ádárn zongoraművész emberi ér­tékeit ecsetelte egy pécsi koncertje előtt. Egyben felhívta a figyelme­met egy csellóestre, valamint egy irodalmi találkozóra is, amit éppen akkortájt szerveztek a Művészetek Házában. Meglepődtem, hogy az egyetemi pádból kikerült fiatal lány milyen tájékozott a művészetek kü­lönböző ágában, s bennfentessé- gét még inkább igazolta, amikor később a művészek telefonszáma, elérhetősége után érdeklődtem, mert soha nem maradt megvála- szolatlan kérdésem. Anita most ko­moly igazgatónőként ül velem szemben, karján Hanna, nyolc hónapos kislánya, és mindkét hölgy arca örömtől su­gárzik, a szemükből jól kiolvasható, az élet még rengeteg feladatot tarto­gat számukra. Bozóky Anita sorolja is a közvet­len elképzeléseit, a teen­dőket, hiszen július 21- től ő veszi át a Művésze­tek Háza irányítását. Molnár G. Judit egyéb­ként eddig is istápolta az intézményben pálya- kezdőként a szervezés rejtelmeivel ismerkedő Anita törekvéseit, és ez így marad ezután is, mert nyugdí­jasként továbbra is segít. Nem váltató jelentős vátozás a ház életében, mondja az új igazga­tónő, mert azt szeremé folytatni, ami itt eddig is nagyon jól műkö­dött. Hivatásos művészeknek igye­keznek állandó pódiumot biztosíta­ni, továbbra is a kamarazenélés fel­legváraként üzemelni. Emellett írók, költők, fotósok és képzőmű­vészek bemutatkozásához segéd­keznek, és megkülönböztetett fi­gyelmet kapnak náuk a pályakez­dő, fiatá baranyá művészek.- Hogy honnan a vonzódás a művészetek iránt? Mohácson a Kis- fáudy Gimnáziumban kezdtem a programszervezéseket, majd az iro­dalomba ástam be magam, a PTE bölcsészkarának magyar irodalom szakán. Páhuzamosan művelődési menedzser diplomát is szereztem, és mindezt kiegészítettem később a közgazdasági egyetemmel. A zené­hez pedig még közvetlenebb a kap­csolatom, Horváth Zsolt, a Pécsi Szimfonikus Zenekar most kineve­zett igazgatója a férjem - ad rövid önéletrajzot Bozóky Anita. A Művészetek Házát még egye­temistaként ismerte meg, és éppen a művészeti ágazatok komplex ke­zelése miatt tetszett meg neki az itt folyó munka. Most, hogy átveszi a ház irányítását, nem kíván a mű­vészmeghívások jól bevált gyakor­Két örömtől sugárzó arc, Anita és Hanna latán változtatni, legfeljebb annyi­ban bővül a kép, hogy a pécsi szim­fonikusok vendégművészei több­ször jönnek ide önálló fellépésre, beszélgetésekre. Több pénz várha­tóan nem jut majd, de a programok száma sem fog csökkenni, vall a jö­vőről Bozóky Anita. Újdonság vi­szont, hogy szerződést kötöttek a legnagyobb hazai komolyzenei le­mezkiadóval, így a frisslemezes művészek rendszeresen játszanak majd Pécsett is. mészáros b. endre Pécsi kapu: kinek jó mindez? Pécs városvezetése nem kötött valami fényes üzletet akkor, amikor eladta a Búza tér alsó részét Ráadásul a beruházás kezdése húzó­dik, s úgy tűnik, hogy a legújabb elképzelések szerint inkább szál­loda, mintsem kereskedelmi centrum épülne. Ha a munkálatok szű­kös határidőn belül nem kezdődnek el, az időközben elkészülő új közlekedési csomópont azt évekig nem is teszi lehetővé. Erősen megkérdőjelezhető a Búza tér 6-os út melletti területe három évvel ezelőtti eladásának gazdasági szükségszerűsége, állítja a pécsi bel­város önkormányzati képviselője, dr. Mikes Éva. Ugyanis az adásvételi szerződés egyik oldalán szerepel a 320 milliós vételár, s vele szemben azon vállalások sora, hogy milyen munkálatokat végez el ennek fejé­ben az önkormányzat: a százhúsz méteres szakaszon húzódó ötsávos úttól kezdve buszmegálló kialakítá­sáig sok mindent. Ezek a vállalások pedig az idei árakat figyelembe véve nem valósíthatók meg abból a 240 millióból, amelyre a város a vételár­ból kötelezettséget vállalt. Az önkor­mányzat tiszta haszna tehát az ügy­leten 80 millió forint - amely ma­napság egy jobb családi ház ára -, il­letve az, hogy a 240 millió feltehető­en egy ideig tehermentesítette a költségvetést. Történetünk még 2000 elején kezdődött, akkor vásárolta meg az Inter-Bonum Kft. a területet. A cég 4,2 milliárd forintos beruházással egy kereskedelmi és irodacentru­mot, valamint föld alatti parkolót kí­vánt ott létrehozni több mint 17 ezer négyzetméternyi bérelhető üzlettel. A nyitás tervezett időpontja: 2003 nyara. A vételár egy részét kifizették, majd 2000. december 19-én a kft. ügyvezetője levélben kereste meg dr. Toller László polgármestert név­módosítási szándékkal. (Jelezte, hogy az Inter-Bonum „anya-cége”, az Optimál GmbH új céget hozott lét­re Pécsi Kapu Kft. néven két tulajdo­nossal, a Miseitek Hungária Kft.-vei, illetve az Optimallal, s a Pécsi Kapu Kft. kíván az Inter-Bonum helyett be­lépni a szerződésbe vevőként.) A le­vél azt is tartalmazta, hogy a telek vételárhátralékát csak akkor fizetik ki, ha a módosítást az önkormány­zat elfogadja. Az önkormányzatnál azonban, lévén a karácsony előtti pangás időszaka, egyetlen bizottság sem ülésezett, nem beszélve a köz­gyűlésről, ezért Toller László polgár- mester felhatalmazás nélkül aláírta a szerződést. A tulajdonjog változá­sának ezt a módját azonban a föld­hivatal, miután az Inter-Bonum jó­váhagyásra benyújtotta, nem fogad­ta el, és új szerződés megkötésére kérte a feleket. 2001. január 18-án a közgyűlés felhatalmazást adott az új szerződés megkötésére, bár a Pé­csi Kapu Kft. cégbírósági eljárása el­kezdődött ugyan, de akkor még nem fejeződött be. Az új szerződés tartalmi szem­pontból nem változott az eredetihez képest, melyben a város arra köte­lezte magát, hogy a 320 milliós vé­telárból 240 milliót a tömbhöz kap­csolódó közterület-fejlesztési mun­kákra fordít, a vételárnak az önkor­mányzat egyszámlájára történő uta­lás időpontjától számított két éven belül. Az Inter-Bonum a közterület­fejlesztési munkákat eredetileg saját beruházásában kívánta elvégezni, majd ettől a szándékától elállt. A földhivatal tulajdoni lapján a 2001. januári közgyűlést követő ne­gyedik napon jegyezték be a győri székhelyű Pécsi Kapu Kft. tulajdo­naként a telket, majd 2002. márci­us 7-i dátummal rákerült egy 32 milliós teher a járulékaival együtt, amely az illeték be nem fizetéséből származik. Aztán március 25-én újabb terhelést jegyeztek be, egy 300 milliós jelzálogot: a HVB Bank által az Inter-Bonumnak nyújtott hitelt. Április végén a 300 milliós teher megduplázódott, miután az Inter-Bonum Kft. továbbgörgette a hitelt a Pécsi Kapu Kft.-re. Felmerülhet ugyanakkor az a kérdés is, hogy ha egy bank 300 milliós hitelfedezetként elfogad egy telket, és háromszáz milliós jel­zálogot terhel rá, akkor az a banki gyakorlat szerint nem háromszáz milliót ér, hanem annál jóval töb­bet. Természetesen nem kizárt, hogy a bank figyelembe vette a fel­mutatott építési engedélyt a meg­versenyeztetett kivitelezővel, amely egy több mint négymilliár­dos beruházással kecsegtetett, de a megvalósulásnak mára csökkent az esélye. Ennek lehetőségére a Pécsi Vá­rosüzemelési és Vagyonkezelő Rt. vagyonkezelő divíziójának igazga­tója, Brányi Endre hívta fel a figyel­münket, aki elmondta, hogy a Pé­csi Kapu Kft.-nek a legelső feladata az lett volna, hogy kiváltsa a köz­műveket. Erről több mint egy évvel ezelőtt zajlottak köztük tárgyalá­sok, de a beruházó csak egy jó hó­nappal ezelőtt mutatkozott újra. A vagyonkezelő ekkor jelezte, ha el­készül az új út csomópontja, leg­alább öt évig lehetetienné válik az építkezés, mert azt nem lehet fel­törni. A beruházó, amelynek képvise­lőjét többszöri próbálkozásunk el­lenére sem sikerült elérni, informá­cióink szerint felülvizsgálta pro­jektjét, és inkább szállodát kíván létrehozni a területen, ehhez azon­ban új tervek és módosított építési engedély szükséges. Weiler Árpád, az eredeti terv építésze szerint egy építési engedélyezési módosítás át­futási ideje legalább egy év, figye­lembe véve a tizenkét szakhatóság­gal való egyeztetési időszakot is. Ha pedig nem épül a területre semmi, tehetjük hozzá, akkor az továbbra is vonzónak egyáltalán nem nevezhető ingyenparkolóként működhet Pécs belvárosának kele­ti kapujaként. Annak esélye pedig igen csekély, hogy egy másik beru­házó megvásároljon egy olyan te­rületet, amelyet több mint 600 mil­liós teher nyom. cseri László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom