Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)

2003-05-02 / 118. szám

2003. MAjus 2., péntek 7. OLDAL A zenei nevelés fény- és árnyoldalai Hiányzik, a tudományos felmérés, nincsenek objektív adatok A hazai ének-zenei nevelés valamikor a világ számos országá­ból vonzotta ide a muzsikusokat és pedagógusokat, akiket ter­mészetesen kizárólag a zenei általános iskolákba irányítottak vendéglátóik. Napjainkra azonban már ezekben az intézmé­nyekben is csökkentették a heti énekórák számát, a közokta­tás egyéb területén pedig csak romokról beszélhetünk. Márpe­dig a művészeti nevelés háttérbe szorítása társadalmi bajaink egyik oka, állítja a szakértő. Az Apáczai Nevelési Központ 1. sz. általános iskolájának egyik ötödik osztályában énekóra van. Nem a sok helyütt tapasztalt, poroszos jel­legű, inkább olyannak tűnik, ame­lyik a gyötrelmek helyett örömöt próbál a gyerekek számára szerez­ni. A gyerekek pedig ezúttal tippeket adnak a tanárnak, Csizmadia Sán­dornak, mit szeretnének énekelni. Előkerül a gitár, azon kíséri őket, ami a zongorával ellentétben azzal az előnnyel jár, hogy közöttük ül, ál­landó a szemkontaktus, együtt lé­legzik a társasággal. Aki igényli, kap ritmushangszert, köztük olyan egy­szerűeket is, mint a rizsszemekkel töltött kakaósdoboz. A hangulat ki­tűnő, a jelen lévő újságíró okozta kezdeü feszültségnek már nyoma sincs. Dalszövegeket oszt ki, ezek nincsenek benne a tankönyvben. Éneklés közben vezényelnek, „zon­goráznak” a pad tetején, s dicséretet kap az, aki valóban érzi is a zene ütemét. CD-t hallgatunk. S miköz­ben szól Brahms Magyar táncok cí­mű műve, néhányan a hegedülés vagy a csellózás mozdulatait utá­nozzák. Az Egmont-nyitány már nehe­zebb feladatnak tűnik: rajzolniuk kell, ráérezni a zene lényegére úgy, hogy most nem közli velük a tanár, mit is hallanak. Nem tudhatják te­hát, hogy az egykori németalföldi függetlenségi harc egyetemes em­beri szabadságeszményévé maga­sodott alakja úszik be az éteren át a fülekbe. A tanács: aki nem tud raj­zolni, alkalmazhat színeket, folto­kat, de akár néhány mondatban is leírhatja gondolatát. Autókarambol lehet, típpel egy fiú, más temetést sejt, de akadnak meglepően jó kö­zelítések: félelmetes csata, várrom­bolás, háá. Nem a jól sikerült raj­zok készítése a cél, súgja ide a tanár, hanem a figyelemnek a zenére váó irányítása, és amíg verbálisán csak sémákban képesek fogámazni, rajzban jól ki tudják magukat fejez­ni. A népdáok gitárkíséretes éneklé­se mellett hosszú gyűjtő- és kutató­munka után a populáris dáok köré­ből is váogató, a gyerekekkel együtt éneklő Csizmadia Sándornak nincs könnyű helyzete. Oktatási módsze­re ugyanis igencsak idegen azoknak a tanároknak a körében, akik szíve­sebben diktának zeneelméleti szö­vegeket, tanítanak olyan zeneszer­zőkről, akiknek műveit esetleg soha sem hallgattatják meg, vagy bebif- láztatják a gyerekekkel azt, hogy mi a fuga, a szvit vagy a szonáta forma. Voltaképpen arról van szó, hogy éles ellentét áakult ki mára a röp- dolgozatokban vagy szóban szá­mon kérhető, memoritereken ala- puló tudásközpontú és az élmény­központú tanítás között. S bá az előbbi nem lebecsülendő, de kér­dés, hogy heti egyetlen énekórává elérhető-e bármiféle eredmény, pél­dául a kottaírás el kellene sajátí- ^ önálló tantárgy­ként a közoktatáson belül csak a ze­neiskolákban jelenik meg. Szomorú és furcsa, hogy az ér­zelmi nevelés háttérbe szorul az ér­telmi neveléssel szemben, mondja Lakner Tamás, a Pécsi Tudomány- egyetem Művészeti Kar Zenei Tan­székének oktatója. Pedig előbbi igen lényeges áapja a kreativitás­nak, amely nélkül manapság nem­igen lehet boldogulni. Voltak idők, emlékeztet, amikor egyértelmű volt, hogy a természet vihará ellen való a ház, a lélek vihará ellen pe­dig a dal. A művészeti nevelés hát­térbe szorítása pedig a társadámi bajaink egyik oka, hangsúlyozza Lakner Tamás. A heti egy énekóra valójában semmire sem elég, a gimnáziumban sem, a kottaolvasás megtanítása pedig így elképzelhe­tetlen. A tankönyvek elavultak, a tanítási koncepciók 20-25 évesek, s korántsem a tanulók életkori sajá­tosságainak megfelelőek. A tanár­képzés ennek megfelelően sok ne­hézséggel küszködik a megválto- zott és új igényekkel jelentkező tár­sadalom és az elavult oktatási rendszer között őrlődve. A meg­újulásig nem lehet mást tenni, mondja, mint arra nevelni, hogy a zene nélkülözhetetlen szükséglet, s ennek megfelelően volna érde­mes értékes műveket váogatni a gyerekek számára. Az iskolákban pedig a változást akaró tanároknak meg kell vívniuk harcukat a kollé­gákká vagy éppen az igazgatókká szemben. Önmagában már az is el­lentmondás, hangsúlyozza Lakner Tamás, hogy a zenéből számon kérhető tantárgy lett, miközben a cél a zenében benne lenni, élvezni és átélni. Az ének-zenei nevelés hazá és külföldi tendenciának vizsgáata és kutatása, a külföldi és hazá tapasz- táatokra épülő tantárgymodemizá- ció L. Nagy Katalinnak, az Orszá­gos Közoktatási Intézet tudomá­nyos főmunkatársának a kutatási területe. Véleménye szerint az isko- lá énektanítás helyzetéről tárgyila­gos helyzetképet adni ma lehetet­len. Közel 20 éve nincs üyen tárgyú, tudományos igényű felmérés, s így objektívnek tekinthető adatok sin­csenek. Adatok nélkül jövőt tervez­ni pedig „légvárépítés”. Olyan, mint­ha pontos diagnózis nélkül akar­nánk eredményesen gyógyítani. Be­tegség pedig van. Tüneteit gyerek, szülő, tanár, iskola egyaránt érzéke­li és vitatja is évek óta. A globalizá­ció korában fontos, érvel a kutató, hogy saját értékeinket megtartsuk, de a vüág egészéről váó tájékozott­sággá tudjunk élni és alkotni ott, azon a kis helyen, ahol éppen élünk. Az énektanításban most ér­keztünk el oda, hogy a tradíciót itt­hon is őrizni, a módszer terjesztésé­ben külföldön követett adaptáási el­veket pedig követni kell, mert saját országunk megvátozott társadámi feltételeihez kívánatos igazítanunk hagyományos közoktatási zenetaní­tási módszerünket. CSERI LÁSZLÓ A „TESTVÉRVÁROSOK VILÁGNAPJA” alkalmából szervezett vá­rosi ünnepségen műsorral, vetítéssel és egy új tárlattá várták a ven­dégeket szerdán délután Pécsett, a Testvérvárosok Terei Általános Is­kolában. A kiállítást a testvérvárosokból küldött anyagokból az itt ta­nuló diákokkal, Keszthelyi Gyuláné pedagógus gyűjtötte és rendezte. ___________________________ _____ FOTÓI MÜLLER ANDREA Pé cs-keletiek: tiszta lappal Ötödik számához ért áprilisban a Pécs-Keleti Napló, mely a Komlói út mentén élőket és a szabolcs- fáusiakat is beleszámítva több, mint ötezer emberhez szól. Ha­vonta egyszer, illetve, ahogy a lapfej áatt szerepel:...és jeles al­kal makkor". Kiadója a lassan öt­éves, egykor a nagybányaréti ter­vezett külfejtés ellen szavát fel­emelő Pécs-Kelet Érdekvédelmi Egyesület. A lap kiváó fóruma lett a helybelieknek. Ahogy fogal- maznak: ez az a szint, amely nél­kül a csak a környéket érintő in­formációk zöme nem jutna el az ott lakókhoz. Mostanára már kiáakult a kívá­natos pábeszéd az olvasóval, a mindennapi kérdésekben - köz- biztonság, tömegközlekedés, isko­lák stb. - fölvetetteket a részönkor­mányzat például már bevette a munkatervébe, most éppen egy közösségi ház elnevezése kapcsán folyik a párbeszéd. Az ingyenes, alkalmanként egyelőre félezer példányban meg­jelenő Pécs-Keleti Naplót megjele­nésekor hét élelmiszerboltban rakják ki. így is elfogy valamennyi. B.Z. Kamarakórus- fesztivál Pécsett A18. Pécsi Nemzetközi Kamara­kórus Fesztivált május 1. és 4. között rendezi meg a Nevelők Háza Egyesület és a Pécsi Kama­rakórus. A fesztivál immár má­sodízben verseny is egyben, az idén nyolc hazai és három kül­földi együttes méri össze tudá­sát a rangos zsűri előtt, melynek elnöke Tillai Aurél Liszt-díjas karnagy, tagjai: Farkas András karmester (Svájc), Andrea Jaworska karvezető professzor (Lengyelország), dr. Kollár Éva tanszékvezető egyetemi tanár, Liszt-díjas karnagy, valamint Er­dei Péter, a Kodály Zoltán Zene- pedagógiai Intézet főigazgatója, Liszt-díjas karnagy. A május 1-jei napon került sor a nyitó hangversenyre a Bel­városi templomban. A második napon gyorstanulási versenyt rendeznek a Leőwey Klára Gim­náziumban, a versenyekre pe­dig a megyeháza dísztermében kerül sor. Szombaton éjjel szere­nádot adnak a részvevők a vá­roslakók tiszteletére, vasárnap pedig gálahangverseny és díjki­osztó lesz a Dómmúzeumban. CS. L. Visszatérő Délibáb A Délibáb amatőr színjátszó­fesztivált harmadszor rendezi meg a Néri Szent Fülöp Alapít­vány Pécsett a Bóbita Bábszín­házban, május 2-4. között. A résztvevők az ország számos pontjáról érkeznek, idén a pécsi­eken kívül budapesti, veszpré­mi, pápai, balatonszabadi és szekszárdi társulatot is látha­tunk. A találkozón középiskolás és egyetemista színjátszócsoportok mutatkoznak be. A zsűri - az el­nök a bábszínház igazgatója, Sramó Gábor - szakmai beszél­getés keretében értékeli a dara­bokat, és a legjobb előadásnak odaítéli a fesztivál vándordíját, melyet jelenleg a pécsi Labirintus Színház, a Leőwey Klára Gimná­zium színjátszócsoportja őriz. Az idei fesztiválon tucatnyi produkció tekinthető meg, köz­tük lesz bábelőadás (péntek: A helység kalapácsa) mozgásszín­házi darab (szombat: Ne beszél­jünk! és Álmok), zenés színjáték (szombat: Ibusár), de vérbő ko­média és abszurd dráma is. A fesztivál előadásaira a belé­pés ingyenes, a programok pén­teken 17.30-tól, szombaton pedig 9.30-tól kezdődnek, vasárnap pedig díjkiosztóval zárul a talál­kozó. A fellépőkről, a bemutatott előadásokról további informáci­ók olvashatók a fesztivál honlap­ján (http://delibab.fw.hu). M. B. E. Ifjú alkotók Baranyából A Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ 11. éve minden tavasszal megrendezi a Baranyai Gyermek és Ifjúsági Fesztivált, amelynek elsődleges célja, hogy a fiatalok megismer­jék egymás munkáját, tanulja­nak a szakmai minősítésekből. A fesztivál keretén belül a színjátszók már az elmúlt héten bemutatkoztak Hímesházán, a néptánctalálkozóra és népmesemondó-versenyre a követke­ző hetekben kerül sor Komlón és Pé­csett, tájékoztatta lapunkat Szabó Éva, a Baranya Megyei Kulturális és Idegen- forgalmi Központ képzőművészeti elő­adója. Á programsorozaton belül április 30- án nyílt meg a Baranyái ifjú alkotók ki­állítása a Baranya Galériában. A zsűri idén 16 iskola több mint 150 alkotásá­ból válogatott, s közülük csak a legjob­bak kerültek kiállításra a helyszűke mi­att. A képzőművészeti alkotások között természettanulmányok, meseillusztrá­ciók, absztrakt kompozíciók voltak nagy számmal, továbbá iparművészeti munkák: kerámiakészlet és terrakotta szobrok. Igazi különlegességnek szá­mított a Pogányi Általános Iskola agyagból készült madárkompozíciója. Sellyéről, Mohácsról, Szentlászlóról, Pécsről több mint hetven 14 év alatti fi­atal gyűlt össze a megnyitón, ahol Bogáthyné Svastics Zsuzsa, az Alkotó Pedagógusok Képzőművészeti Műhe­lyének vezetője méltatta a kiállítást és az alkotókat. Csoportos díjazott Jett a pécsi Jókai Mór Általános Iskola, a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Szakiskola, a Testvérvárosok Terei Általános Iskola, továbbá a sellyei Kiss Géza Általános Is­kola, a siklósi Hajdú Imre Általános Is­kola, a komlói Kenderföldi Általános Is­kola, a Szentlászlói Általános Iskola, a Pogányi Általános Iskola és a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ. Egyéni díjazásban részesült Atkán Aliz és Lencsés Károly az Apáczai Neve­lési Központ 2. sz. Iskola, Szeglet Zsu­zsa és Radev Jácint, az Apáczai Nevelé­si Központ Művészeti Iskola, Herold Anikó, a Beremendi Általános Iskola és Puskás Nikolett, a pécsi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Szakiskola tanulója. _______________ cs . L. A boldog díjazottak FOTÓ: M. A. Egyetemi esték Mi is a közgazdaságtan? A PTE Egyetemi Esték legutóbbi előadása a közgazdaság-tudományt, mint a mai világban a maga helyét kereső viszonylag fiatal tudo­mányt mutatta be. Ifj. dr. Zeller Gyula egyete­mi docens ezt a fejlődési folyamatot vázolta fel A közgazdaságtan, mint tudomány című előadásában. Látványos és sokakat foglalkoztató vita zajlott le a mi­nap a jegybank vezetői és a kormányzat között a forint keménységéről. Kölcsönös vádaskodások után kölcsö­nös kompromisszumok születtek. Végül is ma sem tudható, túl kemény volt-e a forint vagy nem, azaz: kinek volt igaza. Ez a történet vezette be ifj. dr. Zeller Gyula előadását. Az előadó elmondta, hogy a köz­gazdaság-tudománynak még az egészen pontos hovatartozása fö­lött is viták folynak. Természettu­domány? Nem. Filozófia? Nem. Vi- IflPMlfMHH szont a szociálpszichológián, a tör- ■liifflHSHi ténelemtudományon át a matema­tikai, statisztikai, teoretikus tudományokon át sokféle forrásból táplálkozik, számos területtel érintkezik. Adam Smith-től és nevezetes közgazdasági műve 1776-os megjelenésétől önálló tudományként számon tartott közgazdaságtan köznapi értelmezésére is erő­sen rányomta a bélyegét a több évtizedekig politikai gazdaságtanként említett tudomány. Ez, mint ismere­tes, külön foglalkozott a kapitalizmussal és a szocializ­mussal. Ha ma a tudomány alapkérdéseit akarjuk is pusztán megválaszolni, fogalmi és definíciós akadályokba üt­közünk. Az előadó példaként a - manapság oly sok­szor emlegetett - „vállalkozó” példáján érzékeltette. Ennek lehet egy az ókorba, egészen Hermészig vissza­nyúló - találékony, férfias, hősies -, pozitív elemekből felépített, történetileg kialakult változata, aki vonzó, követendő példa is. Ugyananakkor a közelmúlt túlide- ologizáltságának máig is élő következményeként él a közgondolkodásban egy olyan változat is, amely sze­rint a vállalkozó kicsinyes, anyagias, önző, speku­láns... negatív személyiség. A gazdaság mikro- és makroszférájában lezajló fo­lyamatok, események leírásai, elemzései, a bennük rejlő közgazdasági jelenségek, törvényszerűségek ugyancsak jelzik a fogalmi apparátus tisztázatlanságát, elégtelenségét. Az egyik szférára igaz megállapítások ellent mondhatnak a másik szférára érvényesekkel. Egyes tendenciák csak pusztán a számok, adatok fi­gyelembevételére épülnek, mások a társadalmi háttér­re is tekintettel vannak. Ezzel együtt immár 30 éve kapják közgazdászok is időről időre a Nobel-díjakat. Nem ritka, hogy egymás­nak gyökeresen ellentmondó tendenciák képviselői ré­szesülnek a világ eme legnagyobb elismerésében. A „gazdasági egyensúly”, a „mérleg”, „a láthatatlan kéz”, a mikroökonómia „sivatagi víz” kategóriái megannyi metafora, amit a közgondolkodás ad hoc értelmez. A részterületek terminológiai és rendszerbeli, tudo­mányelméleti konfliktusai ellenére is joga van a laiku­soknak, a polgároknak a tisztánlátásra. Joggal várják el, hogy az őket képviselők, továbbá az őket a médiá­ban megszólítók érthetővé tegyék előttük a pénzügyi jelenségeket. Az előadás végén a kérdezők azt feszegették, hogy végül is, mi van a „kemény” meg a „puha” forinttal? Az előadó kijelölt egy pontot az előadótérben. Majd ettől jobbra elhelyezkedve kifejtette a jegybanki álláspontot. A másik oldalról szólva pedig a kormányét. - Melyik igaz? - tette föl magának is a kérdést. - Egyértelműen nem eldönthető - hangzott a válasz. A fontos a felek párbeszéde és egymáshoz való közeledése, bebebsi k.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom