Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)

2003-05-29 / 145. szám

2003. Május 29., csütörtök KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Hiányoznak a kortárs darabok AIII. POSZT válogatójának tapasztalatai másfél száz színdarab megtekintése után «r * y Magyarul - magyarán Makacs dolgok AIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó­ra (június 5-14.) Németh Ákos, a Szek­szárdi Német Színház művészeti vezető­je válogatta a versenydarabokat. Saját bevallása szerint másfél száz darab meg­tekintése után sem tudja megfogalmazni a sikeres dráma titkait, de a körút alkal­mas volt a színházi gyakorlatunk fonák­ságainak felismerésére. Drámaíróként már tavaly megismerhette Né­meth Ákost a POSZT közönsége, akkor a Drá­ma Nyílt Fóruma keretében Autótolvajok cí­mű munkáját játszották. A versenyprogram idei válogatója ezúttal furcsa helyzetet terem­tett, a nagyszínházba szinte csupa vidéki, a kamara- és stúdiószínpadra pedig csaknem kizárólag pesti művek kerültek. A szakmabe­liek gonoszkodva meg is jegyezték, a dráma­író bizonyára így próbált a vidéki nagyszínhá­zaknál helyezkedni. Németh Ákos erről így vélekedett: a színházak jelöléseiből építkez­tem, abból a listából, amelyen kettesével aján­lottak műveket a teátrumok. Aztán a sort bő­vítettem a saját elképzeléseim szerint. A vidé­ki színpadok azért lehettek inkább a befutók, mert ott nagyobb figyelmet kapnak a nagy- színházi bemutatók, a POSZT-ra a sok pénz­ből, energiából összeálló produkciókat dele­gálták, válogatottan jó darabokat, amelyeket többnyire maguk a színházigazgatók rendez­tek. En ugyanakkor igyekeztem megnézni azokat a darabokat is, amelyeket a padlásban, a pincelejáróban helyet kapó házi rendezők, színészből, dramaturgból előlépett szakem­berek, kevés lehetőséghez jutó friss diplomá­sok hoztak össze. Ebből alakult ki aztán a végső kép. A drámaíró szerint nem szerencsés gyakor­lat a színházfesztivál szervezésében, hogy a határon túli színjátékokból legfeljebb kettőt lehet beválogatni. Ennél sokkal több színvo­nalas előadást látott. Kiemelte, hogy az egysé­ges magyar színházi kultúra ezt nem enged­heti meg magának. A Telihay Péter által ren­dezett Sirálynak Komáromból mindenképpen itt lenne a helye, miként Sepsiszentgyörgyről a Csodának is Bocsárdi László rendezésében, és A pác című darab is több figyelmet érde­melne Újvidéken, ezek az előadások jó né­hány „hazai” produkciót kiszorítanának. Németh Ákos úgy véli, hogy ez a válogatás nem lehet az évad tükre, mert nem tudja meg­mondani egy előadásról, hogy jó vagy rossz, csak azt, hogy neki tetszett, vagy nem. Végül 15 olyat hívott meg, amely számára sokat mondott. Ugyanakkor kiemelten figyelte azo­kat a rendezőket, akik a harmincas éveikben járnak (miként ő is), mert holnap és holnap­után ők lesznek a meghatározó erői a szak­mának. A válogatás tanulságait összegezve megje­gyezte, hogy meglepően friss erő van a délvi­déki, erdélyi és szlovákiai színházakban. A hazai színjátszásban viszont zavarok láthatók a műsor-összeállításokban. Egy-egy darab jár- ványszerűen végigfut az országban, például ilyen Goldoni Komédiaszínháza, de Revizo­rok és Vízkeresztek sorozata is fellelhető, mi­közben mindenütt rettentő­en félnek a kortárs darabok­tól (pedig Nyugat-Európá- ban minden második be­mutató élő szerző műve). Hogy lehet-e profitálni ebből a színházi kanossza- járásból? - kérdez vissza a válogató. Most csak azt mondhatom: színháziti- szem van, egy esztendeje nem fogtam tollat a kezembe, és még színhá­zi társaságban sem forgolódtam mostanábaa Másrészt kijelenthetem, hogy receptet nem adott a jó darab megalkotásához ez az alapos színházi mustra, a közönséghódító előadás titkát nem sikerült ily módon megfejteni. MÉSZÁROS B. E. Drámanap a Leőweyben Színház az egész gimi, mond­hatják ma okkal a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban, mert az iskola hagyományos drámanap­ja alkalmából hét színjátszókor is megmutatja, hogy nem hiába találkoznak a tagjai hétről hétre. A nyilvános, ingyenes előadá­sok angol, olasz, német, francia és magyar nyelven zajlanak az iskolában, és a farsangi játékok­tól az Ibusárig tart a repertoár. 14 órától este kilencig váltják egy­mást a társulatok, köztük feszti- válgyőztes csapatok, sőt az egyik franciás csoport már Marokkó­ban is bemutatta műsorát. A kü­lönleges diákszínjátszó bulit ke- rekasztal-beszélgetés zárja, ahol a megtekintett darabokról és a mai színházi világról lehet társa­logni neves szakemberekkel. M. B. E. NYÁR A KÖNYVTÁRBAN. Pécsett megváltozik a Csorba Győző Megyei Könyvtár nyitva tartási rendje. A nyári hónapok­ban június 16-tól augusztus 30- ig hétfőtől péntekig 10-18 óra között, szombaton 9-től 13 órá­ig várja látogatóit. A szerda vál- tozatlanul szünnap marad, (aai OPERETTGÁLA. A legifjabb énekesgenerációnak sem idegen nagyszüleink kedvenc zenei műfaja, az operett. Erről meg is győződhetett a Művészetek Házában egy tegnap este rendezett koncert közönsége, ahol is a PTE magánének szakos hallgatói adták elő Kálmán Imre és Lehár Ferenc örökzöldjeit. Felvéte- lünkön Körtesi András kíséri Varga Viktória és Horváth István duettjét. __________________fotó: tóth l. A nyelv az élőlények közül csak az ember sajátja. Elvá­laszthatatlan a gondolkodás­tól, amely szintén csak az em­ber képessége. Ebből követke­zik, hogy a nyelv használata, a beszéd személyes jellegű. Bizonyára ez lehet a magyarázata annak, hogy a nyelvi rendszer min­den elemének (hangok, szavak és főként a mondatok) alkalmazását a beszélő személye határozza meg. Ez a személyesség dönti el, hogy ha választási lehetőség van két vagy több nyelvi eszköz között, amelyek azonos vagy hasonló szerepűek, a beszélő választhat tudatosan vagy ösztönösen. A nyelvművelő iroda­lomból két vagylagosságot emelek ki, azokat, amelyek az ajánlástól függetlenül az egyéni nyelvszokás szerint hol így - hol úgy fordulnak elő. Ilyen szópár az okoz és a szerez. A nyelvtörténet tanúsága szerint mindkét igének lehetett üyenféle je­lentése: 'előidézni (valaki számára) valamilyen körülménynek (állapot­nak) a létrejöttét1. Mindkettő előfor­dult kedvező, örvendetes, kellemes, ill. kedvezőtlen, kellemetlen dolgok (állapotok) jelölésére. A mai választékos irodalmi nyelvben azonban már jó néhány évtizede kialakult olyan megoszlás, amely szerint örömet szerez, bána­tot okoz. Vagyis az örömet, boldog­ságot, kellemes órákat, perceket in­kább szerezzük, a kárt, bajt, gondot, szerencsétlenséget, fájdalmat, vesz­teséget viszont okozzuk. Ez az elkü­lönülés nem érvényesül következe­tesen napjaink nyelvhasználatában. Lépten-nyomon előfordul az ötömet okoz forma. Úgy tűnik, mintha ez válna uralkodóvá. Azok járnak el he­lyesen, akik figyelembe veszik az okoz és a szerez újabb jelentésfejlő­dését, és ezt nyelvhasználatukban megszüárdítani igyekeznek. A szemben és az iránt névutó­ként való használata hasonló meg­oszlást mutat. A szemben főként ba­rátságtalan viselkedésre, ellenszenv­re utal: bántó, bizalmatlan, durva, goromba valakivel szemben. A bará­ti, rokonszenves magatartásra vi­szont az iránt a szabatosabb: barát­ságos, elnéző, előzékeny, kedves, szí­ves, udvarias valaki iránt. A gondosan fogalmazó általában ügyel arra, hogy a szemben-t csak olyankor használja, ha valóban erre van szükség. Unos-untalan találko­zunk helytelen használatával. Pl. el­lenáll a nedvességgel szemben, ügyel a rendetlenkedőkkel szemben. Megfigyelésem szerint inkább az iránt javára billen a mérleg mindkét jelentésárnyalatban. A hivatalok nyelvében, különösen a jogi, bírói szaknyelvben egészen megszokott az üyen fogalmazás: intézkedik va­lami iránt; keresetet nyújtott be a méltányossági nyugdíj iránt. Rónai Béla Zongoraszelídítő a pódiumon Az Ifjú Tehetségek Pódiuma sorozat keretében lép fel ma este a pécsi Művészetek Házá­ban Brezovácz Mirjam, aki a Művészeti Szakközépiskola után most a Zeneakadémia zongora szakos hallgatója. Hétévesen kezdett el zongorázni. Azért választotta éppen ezt a hang­szert, mert valamilyen megmagya­rázhatatlan okból már apró korá­ban szeretett nyomkodni minden­féle gombokat, a zongorán pedig szabadon élhetett ennek a szenve­délyének. Aztán a Művészeti Szak- középiskolában Körtesi András és Forgó György segítségével jutott el arra a szintre, hogy bekerülhetett a Zeneakadémiára. Mindez számára a vüág legtermészetesebb dolga, pedig Pécsről zongora szakra nem kerültek be korábban sem széles tömegek, csak olykor egy-egy diák, mutatóba. Antikor Mirjam felvételi­zett, körülbelül ötven zongorista szeretett volna akadémista lenni az ország különböző tájairól, de mindössze nyolcat vettek föl. Hogy miért éppen a Várjon Dé- nes-Dráfi Kálmán tanárkettőshöz került, azt eddig nem sikerült kide­rítenie, de az tény, hogy miután a felvételin ülő 10-15 zongoratanár választott magának növendéket, őt ketten is megkedvelték. Mirjam szorgalmas tanuló, hét­köznap 5-6 órát gyakorol, hétvégen pedig reggeltől estig, kisebb étkezé­si szünetekkel. Ha végez, akkor vagy megszerzi az Akadémián a doktori fokozatot, vagy külföldre megy, mert úgy gondolja, addig kell tanulnia, ameddig csak lehet. Művészdiplomát kap majd, s min­dent megtesz azért, hogy zongora- művész lehessen azzal a tudattal, hogy ez az ország csak néhány zongoraművészt képes eltartani. CS. L. Az akadálymentesítés rögös útja Ezer közhasználatú épületből tíz sem felel meg a mozgáskorlátozottak igényeinek Pécsett Pontosan nem lehet tudni a számukat, de sokan vannak a nyi­tott gerinccel születettek, a különböző balesetek gerincsérült­jei, a hatvanas évek járványos gyermekbénulásának vagy a szklerózis multiplex elszenvedői. Ők a mozgásképtelenek, akik otthoni gondozása és a közhasználatú épületbe való aka­dálymentes bejutása is megoldatlan. A pécsi önkormányzat Kossuth téri ügyfélszolgálati épülete előtt hosszú sor kígyózik, a többség útlevélcseré­re vár. Ilonának nemrégiben járt le a személyi igazolványa, ezért kellett itt személyesen megjelennie, s ezért olvadozik a forró napon kerekesszé­kében várakozva. Dr. Újhegyi Ilona a hatvanas években még dühöngő járványos gyermekbénulás egyik el­szenvedője. Nem kis erőfeszítéssel végezte el a jogot úgy, hogy a húga cipelte fel az egyetem lépcsőin a konzultációkra és a vizsgákra. Az­tán korrektor lett a nyomdában ad­dig, amíg ott még létezett ilyen fajta foglalkozás. Néhány politikai cik­lussal ezelőtt létrehozta a Mozgás- képtelenekért Segítő Alapítványt, s azóta küzd nap mint nap azért, hogy mozgásképtelen sorstársainak életén valamit könnyíthessen. Két segítője már előrefurako- dott, érdeklődnek, miként lehetne a kerekesszéket felvinni a magas­földszintre. A másik kapu áll a mozgássérültek rendelkezésére, nem ez, kapják az útmutatást. Irány tehát a másik kapu. Végig- zötykölik a hepehupás járdán a ko­csit, de a másik kapun lakat ékte­lenkedik. Vissza az elsőhöz. A segí­tők jelzik az illetékeseknek, hogy zárva a kapu, amelyre az a válasz, hogy nyilvánvaló, hiszen nem „rendes” bejárat. Biztonsági őrt ke­rítened, aki végre leoperálja a laka­tot. A kétszárnyú kapunak azon­ban csak az egyik szárnya nyílik, a másik nyitását éppen a kere­kesszék felvonását szolgáló szerke­zet akadályozza, így azonban csak nagy nehézségek árán tuszkolható be a szék. Végül rátolják a kocsifel­vonó lapjára, s Ilona lassan megin­dulhat felfelé. Közben azon gon­dolkodik, miként oldja meg ezt a több embert próbáló feladatot az a mozgássérült, aki egyedül hajt ide kerekesszékével. A fényképezés újabb komoly akadályokkal jár. A kocsi nem fér be a fülkébe, a fényképező masinát pe­dig nem lehet elfordítani, hogy a ke­rekesszékben ülőről készíthessenek képet, mert azt elmozdlthatatlanul rögzítették. A fülkében lévő, egész­séges emberek számára gyártott ülőalkalmatosságot is ki kell cserél­ni egy támlásra, aztán Ilonát kieme­lik a helyéről, becipetik a fülkébe, fejét a gondozója próbálja az objek­tív irányába te­tudjuk, mereven alázó” egy" olyan ember számára, aki testiségében magatehetetlen ugyan, de szelleme friss, és tudja, hogy papíron ugyanolyan jogai van­nak ebben a társadalomban, mint bárki másnak. De az esélyegyenlő­ség a gyakorlatban csődöt mond. És ez az intézmény csak egy a sok kö­zül. A mozgáskorlátozottak nem tudnak bejutni a gyógyszertárakba, a rendelőintézetekbe, a kórházak­ba, a postahivatalokba, a pénzinté­zetekbe, hogy csak olyan helyeket említsünk, ahol a személyes megje­lenés időnként elkerülhetetlen. Az Országgyűlés által jóváha­gyott országos fogyatékosügyi prog­ram a már meglévő középületek akadálymentessé tételét fokozato­san, de legkésőbb 2005. január 1-jé- ig teszi kötelezővé. Különösen fon­tos az egészségügyi, nevelési-okta­tási és szociális intézmények teljes akadálymentessé tétele, amelynek végrehajtási határideje 2003. de­cember 31., mondja érdeklődésünk­re Hegedűs Lajos, a Mozgáskorláto­zottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnöke. Erre van még fél év, s felmerül a kérdés, vajon a pécsi önkormányzat hol áll e feladatok megvalósítása terén. Az elmúlt évben 272 intézmény állapotát mérték fel, tájékoztat Ba­lázsáé Donáth Aranka vagyonfej- lesztési osztályvezető. Ezt követő­en készítették el a prioritási listát, amelynek* alapján 16 oktatási in­tézmény felújítását kezdik el, ki­emelten kezelve az Apáczai Neve­lési Központot, amelyre címzett támogatási igényt adtak be, és a teljes felújítás mellett az akadály- mentesítést is biztosítják. Az Ok­tatási Minisztérium pályázatán is remélnek hitelt tízéves futamidő­vel hároméves türelmi idő mellett egy másik kiemelt intézményre, a Bánki Donát Általános Iskolára. A maradék 11 intézmény tervezését szeretnék megoldani ebben az év­ben, a tervezési ajánlatok bekéré­se folyamatban van, ezt követően tudnak csak pályázni a jövő év­ben vagy esetleg még az idén. A maradék 256 intézmény felújítá­sát, illetve akadálymentesítését 2004-re és 2005-re tervezi az ön- kormányzat. Bár az akadálymentesítés végre­hajtása az intézményfenntartók kö­telessége, de pénz erre sehol sincs, mondja Hegedűs Lajos. Országos hálózatuk becslése szerint jelenleg 20 százalékos a közhasználatú köz- intézmények akadálymentesítése. Kizárt dolog tehát, hogy a második félévben elfogadható megoldás szü­lessen, főleg úgy, hogy erre sok he­lyütt akarat sem mutatkozik. Ezen a területen a jogalkotás szintjén meg­előztük Európát, mert a papír olcsó, mondja keserű mosollyal a szövet­ség elnöke, de a megvalósítás szint­jén messze elmaradtunk, mert az vi­szont drága. A Kerek Világ Alapítvány veze­tője, Kővári János szerint Pécsett a helyzet még rosszabb, mint ami­lyent Hegedűs Lajos felvázolt. Az alapítvány ugyanis felmérést ké­szített a városban lévő közel ezer, a legkülönbözőbb féle tulajdon­ban lévő közhasználatú épületről. Körülbelül ötvenben van valamifé­le nyoma az akadálymentesítés­nek, és a tízet sem éri el azok szá­ma, amelyek meg is felelnek a tör­vényi előírásoknak. A gondok már a közterületekén jelentkeznek, hi­szen nagy ré­kalmatlan arra, TdPj f korlátozottak egyáltalán meg­közhasználatú mányzatnál a fő gond az, magyarázza, hogy nincs a fogyatékkal élők szerteágazó prob­lémakörének felelőse. Budapesten létezik fogyatékügyi referens, mo­dellkísérlet lehetne, ha Pécsett is lehetőséget teremtene rá az önkor­mányzat. Annál is inkább, mert az Országos Fogyatékügyi Tanács rendszeresen megállapítja, hogy nem történik előrelépés ebben az ügyben, ezért decentralizálni kel­lene a feladatokat. CSERI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom