Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)

2003-05-24 / 140. szám

2003. Május 24., szombat KULTÚRA - R I PORT 7. OLDAL ARCOK A TÁVOLBÓL. Kása Béla fotóművész az Ázsiában élő nomád pásztorok világában készült fényképeiből nyílik ma este tárlat Pécsett, a Parti Galériában. A július elejéig nyitva tartó kiállítás megnyitóján az indiai népművészetből is kaphat ízelítőt a látogató dr. Gyúrók János szociológus köszöntője után. ____________________________________________________________ ____________________________________■ Kü lföldiek a színházfesztiválon New York-i balett-társulat bemutatója Versenytáncgála a hétvégén A Pécsi Országos Színházta­lálkozó szervezői kezdettől fogva nemzetközi fesztivál­ban gondolkodtak, s évről év­re több a külföldi szereplő a színházi szakma összejövete­lén. Idén egy lengyel és egy amerikai produkció lesz a sztárelőadás, de három hatá­ron túli magyar színház programjára is érdemes oda­figyelni. Az idei POSZT nemzetközi sztár­jai közé tartozik a versenyprog­ramok két határon túli darabja, a nagyváradi színház Rokonokja, és a Szabadkáról érkező Nem fáj produkció, valamint a versenyen kívüli nagyszínházi Csehov-elő- adás, a Három nővér a krakkói Bagatel Színháztól. Utóbbi nem­csak azért kuriózum, mert a Mé­száros Márta (ugyancsak itt lesz a POSZT-on) filmjeiből jól ismert Jan Novicki (aki a rendezőnő fér­je is egyben) a darab kulcssze­replője. Krakkó egyik legnépsze­rűbb teátruma érkezik most Pécsre, és tudni kell, hogy a len­gyel testvérváros az északi or­szág színházi fellegvára, több rendszeresen játszó pódiummal rendelkezik, mint Budapest. A POSZT-ból ily módon Pécs külön hasznot is húzhat, mert ezzel a bemutatkozással elkezdődhet a két város színházai között egy cserekapcsolat, a PNSZ máris viszontmeghívást kapott Krak­kóból - tudtuk meg Simon Ist­vántól, a POSZT egyik főszerve­zőjétől. A Három nővér nem lesz hagyományos előadás, de a szö­veg is követhető, mert szinkron- tolmácsolással megy a program. Mindemellett a szakember úgy vélekedik, a monoton magyar alámondást csak az hallgassa, aki nagyon nem ismeri a dara­bot, mert így elvész a játék igazi varázsa. A másik extra bemutatót a New York Balett Theatre-tól lát­hatjuk. Ez a világhírű amerikai társulat kur­zust tart a pé­csi Művészeti Szakközépis­kolában, és en­nek kapcsán egy fellépésük is lesz június 13-án a Harma­dik Színház­ban. A legen­dás angol koreográfus, Anthony Tudor és a hetvenes évek leghíre­sebb balerinája, Sallie Wilson munkáiból áll össze a Legenda és vízió című mű. A Horvát Színházban a Szín­házcsináló megy majd horvát nyelven, viszont az angol és né­met nyelvű előadások tavaly nem voltak igazán sikeresek, ezért idén nem lesz ilyen program. A főiskolások vizsgaelőadásai kö­zött is érkezik a határon túlról műsor, a marosvásárhelyi végző­sök szintén Csehowal jönnek, a Sirályt mutatják be. No és a nézők soraiban, vala­mint a szakértő zsűriben is talá­lunk külföldieket. A díjak többsé­géről döntő szakmai csoportban Arthur Sommen, a holland Szín­házi Fesztivál igazgatója, és Mar- gorzata Sémii, a lengyel színházi szaklap egyik vezetője kapott he­lyet. MÉSZÁROS B. E. A magyarokkal együtt kilenc ország táncosai versenyeznek két helyszínen a hétvégén. A résztvevőket tekintve a ren­dezvény parádés gálának ígérkezik. A szlávok mindig is a versenytán­cosok krémjéhez tartoztak, így túlzás nélkül állítható, hogy a vi­lágszínvonalat képviselők táncol­ják a standard és a latin-amerikai táncokat szombaton Barcson, va­sárnap Szigetváron az Adria- Szigo Táncsport Egyesület meg­hívására. A főszervező, Kapron- czay József sorolja a résztvevő­ket: a magyarokon kívül oroszok, beloruszok, ukránok, lengyelek, románok, szlovákok, szlovének és németek lépnek a parkettre, mindkét helyszínen 150-150 pár. Barcson és Szigetváron egy­aránt délelőtt 10-től 14 óráig a gyerekek, illetve az alacsonyabb A szenegáliak virtuozitását, gyors lábú mozgását a legutóbbi labda­rúgó-világbajnokságon már megis­merhettük, ma este pedig a zené­jükkel, táncaikkal barátkozhatunk meg a pécsi Ifjúsági Házban. Az Afro Magic Band játszik itt 20 órá­tól, egy budapesti csapat, melyet szenegáli néger zenészek alapítot­tak és magyar muzsikusokkal egé­szítették M a hétfős alapfelállást. A fővárosban rendre nagy sikerrel koncertező társaság tavaly a fran­kofon napon már vendége volt Pécsnek, ezúttal azonban „kemé­nyebb” lesz a program, az eredeti afrikai hangzásvilágot hozzák el, kategóriákban szereplők mutat­koznak be, az igazi csemegének ígérkező ifjúsági és felnőtt nem­zetközi versenyek megnyitói dél­után fél négykor lesznek, a prog­ram várhatóan este fél kilenckor zárul. Lazításként az Adria-Szigo és a Kapronczay Művészeti Isko­la utánpótlás-csoportja tart for- mációs bemutatót. A többség vagy az egyik, vagy a másik városban lép fel, de lesz olyan páros, mondja Kapronczay József, aki mindkét helyszínen versenybe indul a más-más, nagy nevekből álló zsűri előtt. Barcson a rendezvény a Deák Ferenc Álta­lános Iskola 750 néző befogadá­sára képes sportcsarnokában, Szigetváron a jelentkezők nagy számára és a várható érdeklődés­re tekintettel az eredetitől eltérő­en a gimnázium sportcsarnoká­ban lesz. kizárólag dobok adják a zenei alá­festést a táncos énekes dalokhoz. A kontinens több országában ked­velt zenészeket - Lengyelország­ban különösen népszerűek, hat turnét szerveztek már ide - Mbaye Ndiaye vezeti, aki szenegáli szülő­földje ősi népi ritmus- és dallamvi­lágára építette fel a produkciót. Az általuk megszólaltatott rituális nyugat-afrikai dobzene egyébként Bébéyo címmel műsoros kazettán is megjelent, sőt az afrofolk adap­tációkból két éve egy CD-t is kiad­tak, és nyáron újra stúdióba vonul az együttes. M. B. E. B. Z. Tánc afrikai dobokra Futnak a képek Egy pofon rejtelmei A Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt (How to Lose a Guy in 10 Days) című filmtől nem lehetett so­kat várni. Egyrészt azért nem, mert egy sikeresnek mondott amerikai vígjáték manapság eleve óvatossá teszi az embert. Hol vannak már a régi szép idők, Római vakáció, Me­zítláb a parkban, Mi van, Doki? Másrészt fokozta a bizalmatlansá­got, hogy a filmet az a Donald Petrie rendezte, akiről tudni lehet, hogy olyan kínos ízlésficamok fű­ződnek a nevéhez, mint a Grumpy Old Men szegény Jack Lemmonnai és az ijesztően megvénült arccal poénkodásra kényszerült Walter Matthauval, s ez elég baljós előre­jelzésnek számított. Most vegyük ehhez még hozzá, hogy a film reklámügynökökről és úgynevezett Cosmo-görlökről szól, mely utóbbiaknak a „bepasizáson" és a „divattrendin" kívül nincs egyéb témájuk, elképesztő ostoba­ságokat beszélnek, s a sok fogyó­kúrától legtöbbjük olyan sovány, hogy ha megjelennek a vetítővász­non, a filmkép elveszti térhatását. Egyedül Kate Hudsonban lehe­tett némileg reménykedni, akire, úgy látszik, ragadt valami termé­szetes játékösztön az édesanyjától, Goldie Hawntól, van is már egy Arany Glóbusza. Csakugyan ő a legjobb a filmben, igaz, ez nem nagy kunszt, minthogy a mellék­szerepekben elképesztően rémes színészeket lehet látni. Partnere, Matthew McConaughey igyekszik kellően szívdöglesztő lenni, ami­nek érdekében kétszer is inget cse­rél, motoron jár, sármosan moso­lyog, ám mindebből csupán annyi derül ki, hogy ebben a műfajban Roger Moore mennyivel jobb volt egykor. Persze, neki nem kellett reklámügynököket játszania. A film szinkronizált, ami az if­jabb nézői korosztály diszlexiás tagjai számára kétségkívül kedve­ző körülmény, viszont a magyar dialógusváltozat kiötlői azzal ked­veskednek a honi publikumnak, hogy a pozitív jelzők (jó, kedves stb.) helyett azt mondatják a sze­replőkkel: „cuki", a harapnivaló náluk „nasi", a meglepetés pedig „meglepi". Hát, mit mondjak, ez komoly meglepi! A film rettenetesen indul. Bemu­tatják a Composure című női ma­gazin szerkesztőségi tanácskozá­sát, majd egy reklámügynökség üz­leti tárgyú megbeszélésének tanúi leszünk. Az elhangzott beszélgeté­sek szellemisége, finoman szólva, nem hasogatja az egeket. Az a leg­kínosabb, hogy a forgatókönyvíró­nak az égvilágon semmi nem jutott eszébe, elővette hát a jó öreg foga­dás-toposzt, miszerint egy ifjú, Ben, fogadásból akar meghódítani egy lányt, Annie-t, ez pedig valójá­ban csupán nyersanyagot keres egy készülő cikkéhez. Egyébként ütné a kő, egy vígjátékírónak szabad lopni, ha szellemesen teszi, itt azonban ez utóbbiról szó sincs. Hogy a filmet mégis végig lehet nézni, tényleg Kate Hudsonnak kö­szönhető, aki idejekorán rájött, hogy a témát szatirikus oldaláról kell felfogni, s arra is képes, hogy sejtesse, még egy üyen mesterkélt világban, s efféle művileg létreho­zott kapcsolatban is megszólalhat­nak őszinte vagy legalábbis annak látszó érzelmek. Akkor pedig, Do­nald Petrie dacára, nincs veszve minden. Meg hát néha azért vak tyúk is talál szemet. Hőseink egy alkalom­mal (öt kosármeccs után, a változa­tosság kedvéért) moziba mennek, ahol nézeteltérésük támad egy ne­hézsúlyú, hegyomlásszerű alakkal, aki éppen könnyekig meghatódik az érzelmes Meg Ryan-filmen. A vi­ta hevében röviden leüti Bent, az­tán immár zavartalanul sír tovább. Hősünk pedig megállapítja, hogy a pofon ugyan önmagában rossz volt, ám a vele járó ápolgatás, ami­ben utána Annie részesítette, vi­szont jó. Amiből világosan kitűnik, hogy mindennek két oldala van, mint az éremnek. Még egy pofonnak is. Nagy Imre A botcsinálta Annie és Ben (Kate Hudson és Matthew McConaughey) Hidegfront előtti idő volt. A Széche­nyi téren, a Hunyadi-szobor alatt fi­atalok nevetgéltek. A ló előtt egy csővázas karosszék állt, fölötte táb­la: Időutazás. Mellette, szemüveges fiatalember. Megszólított: - Uram! Nem akar egy időutazáson részt vermi? Potom pénzért?- Nem vagyok palimadár - mondtam, de nem tágított.- Végzős mémökhSlgató vagyok a Pollackon. Konstruáltam egy idő­utazásra alkalmas szerkentyűt. Ez a diplomamunkám. De a tanáraim és a társaim kiröhögnek. Kénytelen vagyok gyakorlatban is tesztelni a találmányomat. Ötezerért elrepítem a múltba vagy a jövőbe. Hány száz évet ugorjuiik?- Megnézném, hogy élnek az utódaink száz év múlva - válaszol­tam és beleültem a székbe. Kaptam egy pohár italt, fölhajtottam. Némi sötétség után, rémes környezetben ébredtem. Lassan jöttem rá, hogy Egy öregember emlékirataiból Időutazás most is a Széchenyi téren vagyok. Mintha egy régi bombatámadás után, elfelejtették volna eltakaríta­nia romokat. Rom és gaz minde­nütt. Mögöttem Hunyadi és a ló mara­dékai a földön, a Szentháromság­szobor darabjai közt tűz ég, sze­méttel táplálják. Rongyos, szakadt, tetovált fiatalok kóvályognak. A tűznél egy fiú patkányt süt nyár­son. A közelemben egy pár erőst szereti egymást. Mindketten fiúk. Hosszú és zsíros a hajuk. Sehol sem látom, hogy fiúk lá­nyokkal beszélgetnének. Most oda- megy egy maszatosan is szemreva- ló bögyös a patkánysütőhöz. Móri- kálja magát. A srác kiköp felé. Egy másik lány kézen fogva elvonja on­nan: Dumálsz egy barommal? Si­mogatja. A fiatalabb zavartan: Flammos vagyok.. A ló farán, kődarabbal, vadgesz­tenyét törnek, kikaparják a belét, majszolják. Közben engem néz­nek. Az idősebb szó nélkül leveszi a szalmakalapomat és elmegy vele. Viháncolva próbálgatják egymás fe­jére. A hátam mögül rámszól egy idősebb férfi:- Uram! Ön bizonyára turista. A ruháján látom. Ha megengedi, megmutatom önnek a várost. De jöjjön, jöjjön, gyorsan. Megyek vele, a dzsámi romjai fe­lé. A kupola egy darabja a földön. A keresztet letörték, a félholdon ron­gyos fehérnemű szárad. Valahon­nan koszos víz folyik mindenfelé. Kísérőm látja kétségbeesésemet.- Ön nyilván amerikai - mondja.- Pécsi vagyok. Régen itt éltem - válaszolom diplomatikusan.- Fantasztikus! Akkor ön tud mesélni nekünk a hajdani gyönyö­rű városról! Egyszer láttam egy ké­pet erről a térről! Mesés volt! Közben a „Nagy Lajos” ablakta­lan, kaputlan épületéből tizenöt éves forma gyerekek egy felnőttet kergetnek ki hatalmas ricsajjal. Üt­legelik, bele-bele rúgnak, földre te- perik, letépkedik a ruháját, beke­nik mocskos sárral a csupasz testét és röhögnek. Egyikük levizeli.- Ez egy szegény tanár. Az a rögeszméje, hogy néha megkérde­zi a tanulóktól, miről beszélt nekik előző nap. A diákok szerint, ezzel a méltóságukban sérti meg őket. Megtorolják. Hitetlenkedve nézek. Magya­ráz: - Vagy száz éve kezdődött. Ák- kor kezdett túl fontos lenni a tanu­lók személyiségi joga. Állítólag volt egy oktatási miniszter, aki elő­ször csak az alsóbb osztályokban törölte el a buktatást. Tudja, a buk­tatás az...- Tudom.- Akkor azt is tudja, hogy a fo­lyamatot nem tudták leállítani. Ma már sehol sem lehet évet ismétel- tetni. Mindenki az életkorának megfelelő iskolába jár, függetlenül attól, mit tud. S mert a tanulók túl­terhelésének indokával a tananya­got is folyamatosan csökkentették, ma már a diák dönti el, mennyit, mit, kitől akar tanulni? Fiatal óvó­nők is tanítanak a középiskolák­ban. A fontos, hogy jól érezze ma­gát a diák, s ne legyen kudarcélmé­nye.- Katasztrófa!- Gyakorlatilag majd mindenki analfabéta. Az egyházi iskolák még tartották magukat egy ideig, de egy miniszter kitalálta, hogy csak állami egyetem diplomájával szabad „tanítani” itt is. így a taka­rítók oktatták az írást, olvasást, számtant. Egyre kevesebben va­gyunk, akik még ott tanultunk, s könyveket rejtegetünk. Ön tud ír­ni?- Egy kicsit. Olvasni azonban nagyon szeretek. De mikor lett kö­telező a homoszexualitás?- Hát nem lett kötelező! Én is egy gyönyörű fiatal nővel élek pár- kapcsolatban, aki már a nevét is le tudja írni! Csak így alakult. Divato­sabb az azonos neműek szerelme. Meg biztonságosabb is. Egy gyerek manapság nagy nyűg. Egyre nehe­zebb beszerezni az élelmet. A kör­nyező országok bojkottálnak ben­nünket. A barbárság rezervátuma vagyunk. Itt nem hoznak létre ja­vakat, csak pusztítanak, miközben mindenki védi a jogait. Már pén­zünk sincs. Drogokkal fizetünk. Az emberek leleményesek, pipacs­ból, gombából is készítenek kábí­tószert.- Mindenki drogos?- Nem. Vannak alkoholisták is. De a piát trágyából, rohadt gyü­mölcsből erjesztik. Nem mindenki gyomra veszi be... Néhány szakadt lány állta utun­kat. Nem értettem mit mondanak, de félszavaik trágárságnak, gúny­nak hatottak. Elkezdték szaggatni rólam a ruhát. Túl tisztának és ele­gánsnak láttak... Aztán sötét, majd újra az ép ló alatt. A szemüveges rángat: - Éb­redjen, tata! Más is akar utazni. Toller polgármester úr nyújtja a kezét: - Szia, Lacikám! Jót utaztál?- Ne tudd meg. Te is ki akarod próbáim?- Persze! Meghívott ez a kedves fiú.- Könyörgöm! Csak a múltba menj. A jövőre ne legyél kíváncsi. Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom