Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)

2003-05-19 / 135. szám

6. OLDAL 2003. Május 19., hétfő KORNYEZETVEDELEM Még negyvenezer hektár Az erdőgazdálkodásnak kettős igényt kell kielégítenie A megye területének közel 23 százaléka, 103 ezer hektár erdővel borított. Az utóbbi öt évben közel 3000 hektár új erdő létesült. A racionális földhasználat, illetve a közjó­léti, tájrehabilitációs és természetvédelmi szempontok alapján további 40 ezer hektá­ron van lehetőség erdőtelepítésre. Baranyai körkép Napjainkra felerősödtek és sokrétűbbé vál­tak az erdőkkel szemben felmerült társadal­mi igények. A változás során az eddig is ki­emelt faanyagtermelő funkció mellett - he­lyenként annak rovására - a közjóléti, termé­szetvédelmi és tájvédelmi elvárások megnö­vekedtek. Ebben a helyzetben az erdőgaz­dálkodásnak kettős szükségletet kell kielégí­teni. Egyrészt a nemzetgazdaságnak minősé­gi faanyagra, másrészt a társadalomnak er­dőre van szüksége. Hazánk erdőgazdálkodása szakmai színvo­nalát tekintve Európa élvonalába tartozik. Az erdőket kezelő, illetve hatósági feladatokat el­látó szakemberek képesek a több szempontú társadalmi elvárásoknak megfelelni. Magyarországon az erdők kezelését szigorú jogi keretek szabályozzák és biztosítják a tarta­mos erdőgazdálkodás feltételeit. A tartamosság egyik kiemelt mutatószáma az erdőterület nagysága, az erdősültség. Hazánk erdősültsége 1945-ben 12 százalék volt. Vüágviszonylatbanis elismert erdőtelepítési munka eredményeként a 90 ezer négyzetkilométernek mára már 19 szá­zaléka erdővel borított. Ez az arány hosszú tá­von 25 százalékra emelhető. Ennek megvalósí­tása - csakúgy, mint a bevezetőben említett 40 ezer hektáros baranyai növekmény - az ország gazdasági teherbíró képességének függvénye. A tartamosság az egész világon fontos is­merve az erdőgazdálkodásnak. A világ erdei­nek állapota, erdőterületeinek csökkenése mi­VÉDETTSÉGRE VÁRVA I. atti növekvő aggodalom váltotta ki az erdőta­núsítás szükségességét. Egy független, non­profit szervezet meghatározza a tartamos s szakszerű erdőgazdálkodás alapelveit és krité­riumait, majd pedig a tanúsított szervezeteknél szigorúan ellenőrzi ezek betartását. Sem Európában, sem Magyarországon nem jellemző az erdőterület csökkenése, viszont az erdőgazdálkodás módszerei javíthatók. Töb­bek között ez is okozza az erdőtanúsítás terje­dését. A tanúsítás az erkölcsi elismerésen felül piaci előnyökkel is járhat. 2001 végén az országban az elsők között a megye állami tulajdonú erdeinek kezelője, a Mecseki Erdészeti Rt. megszerezte az egyik nemzetközi erdőtanúsítási rendszer, az FSC mi­nősítést, amely igazolja, hogy a társaság tevé­kenysége során messzemenően figyelembe ve­szi a tartamos erdőgazdálkodás szempontjait. Várady József, Mecseki Erdészeti Rt. Hírek A Nyugat-Mecsek kincsei Az 1891-ben Pécsett megalakult Mecsek Egyesület célkitűzé­sei között elsődleges szempont volt a filoxérajárvány követ­keztében kipusztult szőlővidék gazdasági és turisztikai hasz­nának pótlására a város számára új bevételi forrás megterem­tése. Ezt akkor a „szőlőhegy határán túl, az öreg Mecsek bel­sejébe” vezető turistautakkal, kilátók létesítésével, tehát a hegység ismeretlenségből való feltárásával képzelték el. Több mint száz évvel később - nap­jainkban - a Mecsek-hegység nyu­gati részén bizonyos értelemben ha­sonló a helyzet. A viszonylagos el­zártságot - annak jó és rossz oldalá­val - jelentő ércbányászat megszű­nésével reménykedhetünk a továb­bi környezeti károk elmaradásában, a kutatások és ezáltal a védelem megerősödésében. A Mecsek egyik legváltozatosabb geológiai felépíté­sű hegységünk. A Keleti- és Közép­A Tubesen magasodó János-kilátó Mecsektől morfológiailag elkülönü­lő Nyugati-Mecsek legmagasabb pontja a Jakab-hegy (592 m). A fel­színen található legidősebb képződ­mény a felső perm korú vörös ho­mokkő, melyre durva konglomerá­tum rétegek, majd a triász időszak­ban az ún. Jakab-hegyi vörös ho­mokkő települt. E két utóbbi kőzet erózióval szembeni eltérő ellenállá­sának köszönhetően alakultak ki a Jakab-hegy déli oldalán a népmon­dával is körülírt Babás szerkövek. A már említett ércbányászat a homok­kőben található urán hasznosítása érdekében indult meg az 1950-es években. A Mecsek nyugati területe­ire jellemző másik kőzettípus a triász-anizuszi mészkő. E mészkőtí­pus hajlamos a karsztosodásra, így nagyszámú felszíni és felszín alatti karsztforma: víznyelő, dolina, bar­lang és forrás tarkítja e rendkívül ér­tékes karsztvidéket. Hegytetőktől a szurdokig Mivel a terület legnagyobb részét erdő borítja, legtöbbször erdőtársu­lásokkal találkozhatunk. A vörös homokkő málladékából kialakult savanyú talajokon mészkerülő er­dők élnek. A cserkúti kőbányától északra elterülő mecseki rekettyés tölgyes a Mecsek egyik legritkább növénytársulása, a társulások vörös könyve fokozott védelemre javasol­ja. Rendkívül fontos feladat a kőbá­nya terjeszkedésének és ezáltal a társulás eltűnésének megakadályo­zása. Mecseki mészkerülő tölgye­sek kapaszkodnak a Jakab-hegy dé­li lejtőin, de csak a hegylábi, vasta­gabb termőrétegű területeken érik el a 15-20 méteres magasságot. A Cserkút és Kővágószőlős környéki bokorerdőfoltok közti száraz gye­pekben kora tavasszal az epergyöngyike és a fekete kökörcsin fejei kandikálnak az arra járó felé. E savanyú talajon fejlődő, száraz víz­gazdálkodású társulások között megbúvó, forrásláp­szerű élőhelyeken a védett tőzegmohák több fajával is találkozhatunk. Az északi, hűvösebb ol­dalakon mecseki mészkerü­lő bükkösök bújnak meg a völgyekben. Közülük a Páprágy-völgyben található állomány a legérdekesebb, ugyanis itt él a Dél-Dunán- túl egyetien vörös áfonya populációja. A fehérlő vánkosmoha szinte egybe­függő szőnyegéből alig emelkednek ki az áfonyák rossz környezeti feltételek miatt sínylődő tövei. A savanyú homokkő és a bázi- kus mészkő határa a Szuadó-völ- gyön húzódik keresztül. A hűvö­sebb, nedvesebb, északi kitettségű területeken fenséges bükkösök és madárcseresznyékkel tarkított gyer­tyános-tölgyesek díszlenek. Lomb- fakadás előtt gyorsan elnyíló virág­szőnyeg borítja a víznyelőkkel, do­linákkal tarkított karsztfelszínt. A medvehagyma zöld tengerének zá­ródásáig tartó rövid idő alatt bontja ki szirmait a májvirág, a szártalan kankalin, a tavaszi csillagvirág és az illatos hunyor is. Később virágoz­nak az ámyéktűrőbb fajok: fehér madársisak, kislevelű nőszőfű, pi­ros madársisak, békakonty, piros mécsvirág. Nyár közepére egyesed­nek ki a további nőszőfűfajok haj­táscsúcsai, és rövid idő múlva virág­zásuk is megkezdődik. Ilyenkor már könnyebben észrevehetjük a széleslevelű nőszőfű, a bíboribolya nőszőfű és az önmegporzó csőrős nőszőfű töveit. E társulásokban is jellemző a hazánk délnyugati terü­letein előforduló lónyelvű csodabo­gyó. Érdekesség még a bükkösök alján a szélben fehéren hullámzó virágú tündérfürt, a küúgozódott partfalakban kúszó indáit terjesztő kapcsos korpafű, a Mecsekből elő­ször előkerült, fokozottan védett méhbangó és a hazánkban csak itt előforduló havasi tisztesfű. Mediterrán hangulatot áraszta­nak a délies lejtőkön tenyésző, fajgazdag száraz, melegkedvelő töl­gyesek. Jellemző délies flóraele­mük, a szúrós csodabogyó, a ma­gyar zergevirág, a pázsitos nőszi­rom és a piritógyökér. A sajátos mézajakrajzolatú majomkosbor és a bíboros kosbor hibridjeinek egy- egy példánya is előkerült. Váratlan felfedezés volt egy száraz tölgyes­ben egykor létesített fúrótorony tal­pának helyén előkerült hússzínű i ujjaskosbor is. Vadregényes szurdokerdők A Mecsek legvadregényesebb vi­dékei kétségkívül a szurdokerdők. Meredek völgyoldalak között, mély völgyek alján jönnek létre. A hűvös, párás mikroklíma, a szivárgó vizek és az oldalakról lehordott, szerves anyagban gazdag talaj miatt sajátos, sok védett növénnyel tarkított flóra alakul ki bennük. Az egyik legjel­legzetesebb mecseki szurdokerdőt az Orfű feletti Szuadó-völgyben ta­láljuk. A Sárkány-szakadék nevű te­rületrészen a csapadéktól függően egy 8-10 méter magas időszakos vízesést is megcsodálhatunk. A kö­zéphegységi szurdokerdőtől szubmediterrán növényei miatt el­térő, ún. mecseki szurdokerdőben szinte a rá jellemző összes flóraele­met könnyen megtalálhatjuk. Lombkoronaszintjében együtt él a bükk, a magas kőris, a hegyi és ko­rai juhar és ritkábban a hegyi szü is. A nitrogénban dús talajon nagyter­metű növényekben gyönyörködhe­tünk. A sort az erdei holdviola nyit­ja, majd a turbánliliom és a farkasölő sisakvirág tövei nyújtóz­kodnak a gyengén beszűrődő nap­fény irányába. A nedves szilákon gímpáfrány hosszú nyelvei bókol- nak, mellettük díszes és karéjos ve­sepáfrányok tenyésznek a meszes alapkőzetű talajon. A társulás név­adó faja, a magas csukóka mellett a már említett meghatározó délies fa­jokat is felkutathatják. Az előző társuláshoz szorosan kapcsolódnak a sziklaerdők terüle­tei, mivel általában a mély szurdok­völgyeket határoló hegyoldalak fe­letti tetőkön, gerinceken üyen erdő­társulások alakulnak ki. A meredek lejtőszög miatt legtöbbször az eró­zió hatására kőgörgeteges a felszín. A sekély, könnyen kiszáradó talaj meghatározza a betelepülő növé­nyeket. Az ezüsthársas törmeléklej- tő-erdők jellegzetes fásszárú fajai az ezüsthárs, a virágos kőris, a bükk és a tölgyfajok. A lágyszárú növények közül a Waldstein-pimpó, a szúrós csodabogyó, a sápadt kosbor, a két- levelű sarkvirág és a magas csukóka birkózik meg a mostohább körül­ményekkel. A kilúgozott sziklapár­kányokon pedig együtt díszük az édesgyökerű páfrány, az aranyos fo­dorka és a ritka fekete fodorka. (Folytatjuk) Nagy Gábor tájegységvezető, DDNPI A MECSEK Egyesület folytatja szokásos Ötórai beszélgetések cí­mű rendezvénysorozatát, a Bara­nya Ház előadótermében. Min­den hónap utolsó szerdáján 17 órától hallgathatnak előadást, tá­jékoztatót az érdeklődők a termé­szet- és környezetvédelemhez kö­tődő témákról. Május 28-án Wág- ner László, a DDNPI tájegységve­zetője ismerteti a Villányi-hegy­ség és barlangjainak vüágát. (aa) A DUHA-DRÁVA Nemzeti Park Igazgatóság az európai nemzeti parkok napján (május 24.) ingye­nes túrákat szervez a védett terü­letekre. A 72/517-222-es telefon­számon lehet jelentkezni, a cél a Dráva-ártér Matty térségében, il­letve a Szársomlyó. A túrák a szakvezetőkkel az előbbi helyre 9 és 10.30, az utóbbira 9,12 és 15 órakor indulnak. (aa) PÉCSETT minden pénteken 18 órától a 48-as térről esti tekergés- re indulhatnak a bringások. A15- 25 kilométeres útvonalak szerve­zője a Túrakerékpáros és Környe­zetvédő Klub. A programsorozat szeptemberig tart. (aa) A DRÁVA jelenlegi állapotának hosszú távra megőrzését szorgal­mazza a Világ Vadvédelmi Alap (WWF). Ennek érdekében szeret­né a nemzetközi szervezet azt is elérni, hogy határokon átnyúló nemzeti park alakuljon, a horvátok által tervezett vízlépcső helyett. A WWF már kialakított a folyó egyik holtágán egy mintaterületet annak bemutatására, hogyan lehet elérni a megfelelő ökológiai állapotot. i*ai Az oldal a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Mészáros Attila Megszépül a Törökvár Máriakéménd A falutól alig két kilométerre talál­hatók az úgynevezett „törökvári romok”, ami a környék települé­sein élő ifjúság kedvelt'kiránduló­központja egykor és ma. Külön­böző legendák és hiedelmek kap­csolódnak hozzá, az idősebbek tudni vélik, hogy a várból több ki­lométer hosszan föld alatti alagu­tak futnak sokfelé. Az egyik egé­szen a Duna partjáig vezet, a má­sik pedig Pécsvárad felé nyújtott menekülő utat akkor, ha a várla­kók nyaka körül nagyon szorult a hurok. Egy biztos, a vár a tatárjá­rás utáni időkben épült, a török időkben meglehetősen népes és lakott volt, s a híres kéméndi pin­cesor pincéinek nagy részét az erődítés köveiből boltozták ki. A törökvári kirándulóközpont és környezete évről évre gondo­zást, felújítást igényel, s különös öröme a vidék lakóinak, hogy a máriakémén-v di környezet- védelmi egye­sület fölvállalta a mindenkori gazda szere­pét. Amint azt Rótt Ferenc, a település pol­gármestere elmondta, a héten megkezdett munkálatokban, bo­zótirtásban, szemétgyűjtésben, parkosításban a falu apraja és nagyja segít, különösen a kisisko­lások lendülete megkalapolni va­ló. * Bagolymentő akció Baranyai körkép Költési időszaka van az em­beri környezetben is gyakran fészkelő füles-, macska- és gyöngybaglyoknak. A felcse­peredő fiókák most már el-el- hagyják a fészket, könnyen kerülhetnek olyan emberek­hez, akik nem tudják, mi a te­endő a fiatal madarakkal. Nem csak az állatok megóvása, eredeti környezetükbe való visz- szajuttatása lehet a cél az elkóbo­rolt, fészküktől távolabbra kerülő kis baglyok esetében. Tudni kell azt is, hogy mindhárom említett faj védett, a gyöngybagoly pedig fokozott oltalom alatt áll. Wágner Géza, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság zooló­giái szakfelügyelője elmondta, a fiókák most már olyan fejlettek, hogy elhagyják túlzsúfolt fészke­iket, rendszerint a fák odúit az er­dőkben, vagy lakott területen az épületek külső, illetve belső ré­szein lévő védett zugokat. Gya- .kori azonban, hogy valakik ma­gukhoz veszik a fiókákat, nem tudva, a szülőpár megtalálja a kis baglyokat, zavartalanul folytat­nák etetésüket. A DDNPI és a Misina Egyesü­let várja a jelzéseket, hogy segít­ségére lehessen a védett madarak új nemzedékének. Az előbbi az 517-200, az utóbbi a 337-035-ös telefonszámon várja, hogy vagy oltalom alá vegyék a még röp- képtelen madarakat, vagy a meg­találó útmutatása alapján eredeti környezetükbe helyezhessék vis­sza a baglyokat. KIÁLLÍTÁS. Deme Tamás, a Duna-Dráva Nemzeti Park dunai területeket ölelő részének természetvédelmi őre sok szakmában helyezkedhetne el - erdész, méhész, vadász, halász, madárgyűrűző -, ám alaphivatása, a védett területek oltalmazása mellett természetfotósként is sikert arat. A szigoráról közismert felügyelő szívét egy dolog bizonyosan ellágyítja: a természet szépsége, lüktető körforgása. Csiszolt fotóstudományát ennek szolgálatába állította, bár azt is mondhatni, nem csinál mást, mint dokumentál. Eközben születtek azok a va­rázslatos képei is, amelyeket június 22-ig állított ki a mohácsi Kossuth Filmszínházban, s amelyek hétfő kivé­telével 10-18 óra között láthatók. m. a. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom