Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)

2003-04-30 / 117. szám

8. OLDAL ÁG BEMUTATKOZIK 2003. Április 30., szerda A 202 lelket számláló kis zsáktelepülés polgár- mester asszonya, Szekeres Istvánná, noha minden követ megmozgat falujáért, jól tudja, hogy pénz híján legfeljebb apró lépésekre van lehetőségük. Tavaly mértéktartásra intették az önkormányzatot, így elkülöníthető pénz, önrész híján nem pályáztak fej­lesztési támogatásra, tudom meg a polgárme'ster asz- szonytól. Az idén összesen 3 millió jutott hat falunak CÉDE-támogatás megpályázására és 15 milliót oszthat­tak szét a Területkiegyenlítő Alapra. Gerényes, Kisva- szar, Tékes és Tartós lemondott Ág javára a CÉDE-re szánt összegről, hogy nyertes pályázat esetén aszfalttal tudják burkolni a Béke utcát - a közel egy kilométeres útszakasz aszfaltozására 3,158 milliós árajánlatot kap­tak. Cserébe az ágiak elegendő önrész híján lemond­tak a TEKl-pályázatra kiosztott 2 millió forintjukról a többiek javára. Ez a rendkívüli korrekt együttműködés veti föl azt a lehetőséget, hogy a sorolt települések még szorosabb társulási formát Vakítsanak a sikeres pályá­zatok, a kistérség összehangolt fejlődése érdekében. Ág jövője mindenképp sokba kerül így is: csak a szennyvízcsatornázás 126 milliójába jönne a falunak. Az önmagában is drágán készül a rendezési terv, csak apró lépésekben gondolkodhatnak a fejlesztéseket ille­tően is. Nagy segítség, hogy az evangélikus templom felújítására az egyház pályázik. Az önkormányzat tö­rekvése egy újabb buszmegálló telepítése a faluban, te­kintettel a mozgáskorlátozottak sajnálatosan magas számára is, nehéz kérdés a nagyon hiányzó játszótér megvalósítása, amit az uniós követelmények szerint kell megépíteni. Tervezik a nyugdíjasklub kialakítását is, ám az idén a tankönyveket sem tudják megvásárol­ni az iskolások számára. ■ ÁG LATKEPE a felújítandó evangélikus templommal Megkérdeztük; Mi marasztalja ágon és mi nem? A szélrózsa irányai Fejes Józsefné nyugdíjas: - 1946-ban kerültem ide férjhez a horvátországi Szlatináról, a férjem bányász volt, tizenhárom éve már, hogy meghalt. Kilenc gyereket neveltem. Akko­riban még sok ál­latot tartottunk - tehenet, disznót, nyulat, baromfit. A halála óta főleg az egyik fiam se­gít. Kapom a nyugdíjat a férjem után, és most is nagyon sokat dolgozom a kert­ben... A kilencből két gyermekem meghalt, tizennyolc unokám, ti­zennégy dédunokám van. Megbe­csülést kapok a gyerekeimtől... Itt bizony sok minden hiányzik, csak egy mozgóboltunk van. De én itt már megszoktam, megöregedtem - bár a régi emberekkel jobban ki­jöttem. Az új betelepülőkkel néha nagyon nehéz kijönni... Szabó Istvánná nyugdíjas: - Szü­leim már előbb ideköltöztek Kis­szállásról. Férjes asszony voltam, de vágytam utánuk. Ahányszor el­jöttem ide hozzá­juk, minden el­adó házat meg­néztem. 1969- ben hurcolkod- tunk, a férjem a kötelet is földob­ta a kocsira: ha nem tetszik neki, fölköti magát. Én már mindenkit ismertem Agon, de azért nekem is nehezen jött fel a nap... Az Alföldön tanyán laktunk, disznót, birkákat tartottunk. Foly­tattuk Ágon is, amíg az uram bírta. Most is van tizenhét disznónk, sőt, fóliasátram is. E nélkül nem tu­dom, mi lenne velünk. Két fiút ne­veltünk - a téeszben dolgoztam itt is. A munkahely az, ami nagyon hi­ányzik innen. Az unió legalább a fi­ataloknak hozzon valamit... Altfater Imréné önkormányzati képviselő (nyugdíjas): - Kiskunfél­egyházáról kerültünk ide 1962-ben. Tízen voltunk testvérek, apám nap­számból élt. Ne­hezen szoktam meg itt, tájéko­zódni se tudtam. De nagyon jó apó­som-anyósom volt. Két lányom van, férjem bá­nyász volt: egy ideig otthon lehet­tem. 1976-tól a baromfiágazatba mentem dolgozni. Emberileg köny- nyen beilleszkedtem, Vassnéék, Sis- káék is nagy szeretettel fogadtak. Há­rom-három unokám van innen is, onnan is. Most van egy új csipetke. Leszázalékoltak a csípőmmel, de azért van egy kis kertem. Rám Is szólt az orvos, mert a térdemen kapáltam a kertben. Nem lett volna szabad hosszú évekig nehéz, fizikailag is megterhelő munkát végezni. ■ Meződ? , ™“s,' Szálainak Baranyajenő )"" öTarrós '^Kisvaszar Pa«': V-VoVtemik Sásd v ^ÁÁ-cFelsőegerszeg A község vezetői Polgármester: Szekeres Istvánná. Alpolgármester: Stollmayer Dá- nielné. Képviselők: Szabó Ferenc, Bakonyi Péter, Kalányos Sándor, Altfater Imréné. A Cigány Ki­sebbségi Önkormányzat elnöke: Orsós György, tagjai Gál Józsefné és Torda Imre. A Vásárosdombói Körjegyzőséghez tartozik, kör­jegyző Jónás István. Háziorvos: dr. Szandtner Gábor. Az önkor­mányzat címe: 7381 Ág, Alkot- mány u. 16. Tel.: 72/453-202. ■ ag. dunantulinaplo. hu Az összeállítás a Baranya Megyei Önkormányzat és a Völgység-Hegyhát Takarékszövetkezet támogatásával készült. Összeállította: Bóka Róbert Csend, rendhagyó dallamok Az utcán Zsiguli araszol „an­golosan”, azaz nem a saját sávjában. Egy faluszéli ház­ból hangos énekszó zakatol át a fűzfás, meggyfavirágos csenden, de emitt azért meg­hallani a iégyzümmögést is. Mondják: a szabálytalan, az éj­szaka nyugalmát háborító, jogo­sítvány nélküli autókázás gyako­ri Ágon, a rendőrség is tiszteletét tette már egyszer-kétszer, majd távozott. Azon a kátyús, tengely­törő útszakaszon, amit a Geré- nyesen át érkező buszok naponta megtesznek a sofőrök tökélete­sen indokolható káromkodásai­tól kísérve. Amúgy nagy a csend, csak a tűzoltószertámál van mozgoló­dás: egy itteni házaspár bolt nyitá­sára készül az önkormányzattól vásárolt épületben. Ugyanis jó ideje csak egy mozgóárus jár ki ide - idősek, betegek állnak sorba kenyérért, tejért, néha áru fogy­tán, hiába. Az alig több mint két­száz lelkes településen sok a fia- tál: most 60-an vannak a tizen­nyolc éven aluliak, köztük egy f°' iskolás. A kisközségnek 141 vá­lasztópolgára van, csakhogy 40-45 százalékuk nyugdíjas, leg­alább ennyien szorulnak segélyre- csak 10-en dolgoznak. A munka- vállalás is kritikus, 17 óra után egyszerűen nincs busz. Az önkor­mányzat régi álmai közé tartozik a helyben lévő hévforrás kikutatá­sa - ez is drága, pénzszagú ügy '< a turizmus esélyeinek megterem­tése, és persze számítanának te­hetős, egzisztenciával rendelkező letelepedőkre is. A pezsgés, a vá­sárlóerő növekedése lendíthetne a falun. Nagyon olcsón kínálnak nagy - 800-1000 négyszögöles - gazdálkodásra alkalmas telkeket vízzel, villannyal, telefonnal. De a természet és egy-egy régi ház is el­varázsol, és aki a szép ravatalozó­ig téved, láthatja, Ág nemcsak a jövőjét szeretné megváltani, de számon tartja halottak is. BESENCE BE MUTATKOZIK Marócsao Kákics A Drávátok rBogdása / Sellye ­Gilvánfá ’ BESENCEm Csányoszró ^ a— Nagycsány , Markóc^ Drávakefesztúr Á?Drávaiványi Lúzspk í-ó Sósvertike /""V A falu gazdái A 143 lelkes település polgármes­tere: ifjú Ordas József (31 éves) útépítő vállalkozó. Alpolgármes­ter: Bóka Jenő (33) közmunkás. Képviselők: Bóka István (37) fa­lugondnok, Belső István (35) parkettás és lakatos, Gergics Me­linda (19) számítógépalkatrész­készítő, Győri Gyula (52) köz­munkás, ifjú Szűcs Lajos (26) karbantartó. A cigány kisebbségi önkormányzat elnöke: Kerényi László (26) rokkantnyugdíjas, ta­gok: ifjú Győri Tibor (24) alkalmi munkás, Ignácz János (41) erdei munkás. A községháza címe: 7964 Besence, Fő utca 8. Telefon: 06-73-485-006. ■ Internet és park Szikladarabokkal szegélyezett park létesült a templom előtti buszfordulóban és az önkor­mányzat épülete előtt. A későbbi­ekben a villanyoszlopokra erősí­tett virágtartókba egynyári nö­vényieket helyeznek el. A község­vezetőség azt tervezi, hogy pályá­zat útján pénzt teremt elő számí­tógép-vásárláshoz. Lehetőség nyí­lik az internetezésre is. ■ besence. dunantulinaplo. hu Az összeállítás a Baranya Megyei Közgyűlés és a Szentlőrinc-Ormánság Takarékszövetkezet támogatásával készült. Összeállította: Csuti János Hagyományok és közösség Fórizs Jenő (82 esztendős) őslakos most is kertet művel. Fizikai erővel is bírja. A hátrányos hely­zetben élő embereket a földművelésre akarja megtanítani. Örül annak, hogy az önkormányzat felszántana a nem is egy helyen gondozatlan ker­teket és ingyen adott magvat a kertészkedőknek. A palántanevelő fóliasátrában láttuk például azt a részt, ahol Ignácz János, az egyik szomszéd ápolgat- hatja a saját növénykéit. Fórizs Jenő bárkinek ad ott egy kis palántás ládikát, akiben őszintén él a termesz­tési kedv. Nemcsak az ember, de az egész portája nyi­tott. - Nem mondtam le arról, hogy az ősi földműves hagyományainkat felélesszem és a földhöz ragaszko­dás érzését kialakítsam akár a fiatalokban is. Hiszek a művelt föld megtartó erejében, pedig sokszor csaló­dom. Megesik ugyanis, hogy patronáltjaim kissé ka­patosán össze akarnak tűzni és nem győzöm őket bé- kíteni. Állítom, ha a rendszerváltás kezdetén minden­ki visszajut ahhoz a földhöz, amelyet a tsz-be adott le, akkor községünkbe hat elvándorolt család települt volna vissza. El­mondta, hogy sokat tanult tőle ed­dig például Boros József és Bogdán János, ami számára maradandó öröm. S ez az élmény tartja benne azt a hitet, hogy újra kezdje önkén­tes közösségépítő küldetését. Mint megtudtuk, ha szerény mértékben is, de született kezdeti eredmény, hisz Győri Tibor, ifjú Bóka István, Kotnyek István és Kotnyek Zsolt testépítő klubot szerveztek. Maguk készítettek fékpadokat és súlyokat, Egyik leglelke­sebb klubtag azóta is ifjú Vass József. Nyilatkozónk, aki húsz éven át a helyi népfront elnökeként és elöl­járóként is szorgoskodott a település javára, azt sze­retné, ha ismét aktív ifjúsági klub működne a felújí­tásra váró kultúrházban, ahol a használaton kívüli színpad látható. Azon van, hogy a helyi kis bolt gaz- dagodó portékaválasztékkal megmaradjon. ______■ Az emléktábla kertje A 64 esztendős Virág János évtize­dek óta ismerkedik a múlttal. A dű­lőnevek gyűjtése során értékes ma­gyarázatokkal szolgált neki a néhai Luginya János és a község jelenlegi legidősebb lakója, a 83 éves Varga Józsefné. - Nélkülük nehezen bol­dogultam volna - magyarázta kér­désünkre a lelkes és álmodozó fér­fi, aki nemcsak az elméleti vizsgá­lódásokban jeleskedik, de tesz is a köz javára. Azon van, hogy minél előbb elkészüljön a falucímer, s idővel monográfia szülessék. Druk­kol azért, hogy sikeresen alakuljon • meg a településszépítő közösség. Tagjainak javasolni fogja, hogy az első világháború áldozatainak em­léktáblája előtt ismét alakítsák ki a hajdanvolt kegyeleti kiskertet.- Kiderítem, hogy a második Világháború so­rán kik is haltak meg falunkból és kezdeménye­zem egy újabb emlékhely kiala­kítását. Az is megoldás lehet, ha a templomfalon lévő jelenleg1 halottnévsort kiegészítjük. Szükség lenne egy helytörténeti gyűjte' ményre, amely a mostani község' háza valamelyik szobájába kerül' hetne. Könnyen menne a kialak1' tás, hisz a volt Palotai-házban, ahol most az önkormányzat működik’ látható még egy öreg kemence- mellette pedig a lekvárfőző üst^ J Megkérdeztük a besenceieket: Mit változtatnának a falu életében? Ravatalozó és játszótér kellene Borbás Sándor (75 éves) nyug­díjas kőműves: - Sellyéi szárma­zású vagyok, mégis lassan szü­lőfalumként szeretem a mostani községemet. Szeretném, ha a régi kuglipá­lyát felújítanák, ahol sokszor voltam győztes, sőt nemegyszer fogadtak rám. Megtörtént, hogy egymás után kétszer is valamennyi ba­bát ledöntötte a gurításom. A pá­lyánál valaha nagy Jrárs állott, alatta pihentünk. Úgy vélem, egy új hársfát lehetne oda telepí­teni. Épülhetne egy játszótér is, és akkor a gyerekek nem az ut­cán fociznának balesetveszély­nek kitéve. Ordas Józsefné (54 éves) családi vállalkozásban alkalmazott: - Tisztelem és szeretem a községe­met, köztéri rendjére vigyázok. Boldog vagyok, hogy.megkezdő- dött a parkosí­tás. Én is ezt te­szem a házam előtt Szűcs Lajosék példájá­ra. Főként kö­römvirágot, tízóraikát ültet­nek az emberek, melyek jól mu­tatnak a főutcánkon, miként a ró­zsabokrok is. Csak arra vigyáz­zunk, hogy a gyerekek ne tépdes- sék le a növényeket. Örülnék an­nak, ha lenne egy új ravatalo­zónk, és akkor nem lenne szük­ség arra, hogy Csányoszrón vé­gezzék a ravatalozást. B. Nagy József (80 éves) nyugdí­jas traktoros: - Most sem tudom elfelejteni, hogy a kényszerű tée- szesítés után sok őslakos elment. Alig harmincán maradtunk a fa­lualapítók kö­zül. Többet te­hetne azért a községvezető­ség, hogy ne vándoroljanak el a fiatalok. Jó­magam négy if­júról biztosan tudom, hogy hűsé­gesek maradnak a szülőhelyük­höz. Sokat segítene az is, ha szá­mítógéphez ülnének a gyerekek és más kultúrák erkölcsével, ha­gyományaival is ismerkednének. Lelkem örülne, ha a templom mellé két hársat ültetnének az el- haltak helyébe. ______________■ l B USZFORDULÓBAN díszesen faragott hirdetőtáblát állított^ Szomszédságában két miniparkot létesítenek. A háttérben nép' művészeti értékű régi porták is látszanak. t Mibe kerül Ág jövője?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom