Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)

2003-04-19 / 107. szám

IIIBH 2003. ÁPRIUS 19., SZOMBAT KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Bizonyítottak a diákszínjátszók A pécsi diákszínházak szer­dán zárult találkozója a várt­nál is nagyobb sikert aratott és hetenként telt házas közönsé­get vonzott. Egy darab már biz­tosan ott lesz a POSZT-on. Könnyű Katát táncba vinni - tartja a szólás. Főleg, ha a „Kata” is akar- )a. Márpedig a pécsi általános és kö­zépiskolák diákszínjátszói nagyon "®ták, és ezt bizonyították is. Az tqúsági Házban a Két „játszó- Hap” alatt 23 da­rabot mutattak be, összesen öt- féle nyelven. Wészi Magdol- na budapesti ■skolaigazgató szerint ez volt az egyik erőssé­ge a találkozónak. A Pécsről elszár­mazott, itt amatőr társulatokban játszott szakmai tanácsadó úgy vá­jj’ nagy hiba lenne, ha a város nem egyelne föl a csak ebben a nyelvi sokszínűségben megjelenő értékre ~ a többiről nem is beszélve. Wészi, bár nem ért egyet a play­back technika alkalmazásával, úgy látja, hogy a csaknem kéttucat be­mutatott produkcióból számos nagyszínháziként értékelhető, amelyeknél megmutatkozott, hogy a rendező birtokában van az alap­vető szakmai ismereteknek. Ami a kimondottan gyermek-, illetve di­ákszínpadra vitt darabokat illeti, ezeknél többször érzett hiányossá­got a tekintetben, hogy nem hagy­ták igazán játszani a szereplőket - kivétel az Illyés-adaptáció, a Tűvé- tevők, mondja. Külön kiemeli a sorból az IH Ani­mációs Színházának bemutatóját, A helység kalapácsát, amely meg­ítélése szerint „abszolút profi” elő­adás, amelyben érvényesült a szép beszéd, a meglepő ötletekkel fűsze­rezett dinamika áthatotta a bábszí­nészek és a bábok összhangját. Ez utóbbi darab információink szerint egyébiránt már „lábon” el­kelt a POSZT-ra; annak bevezetése­ként több produkciót vonultatnak föl a pécsi tereken az ország külön­böző pontjairól érkezett diákszín­játszók. Hogy pontosan kik, és mit, az április végén dől el. A válogatás folyamatosan zajlik, e hét végén például Veszprémben tartanak di- ákszinjátszó fesztivált. _______bj. Ph are-pályázat a szociális hátrányok leküzdéséért Oktatási Minisztérium és az Ál- amháztartási Hivatal az Európai ^ió Bizottságának Phare-prog- ramja és magyar kormányzat kö- z°s, 50-50 százalékos finanszíro- jjnsban pályázatot hirdetett szoci- “iisan hátrányos helyzetű, elsősor- ban a roma lakosság beilleszkedé­snek elősegítése, esélyegyenlősé- 8ük megteremtése érdekében. Az alprogram teljes költségve- ®Se 2,5 millió euró. Egy program- nial elnyerhető támogatás mini­mum 50 ezer, maximum 100 ezer euró. Pályázatokat kizárólag in- Szménytársulások adhattak be. Pécsett két pályázat készült. ^z egyiket a Bártfa Utcai Általá­nos Iskola koordinálja, és a társu­kban részt vesz a Felsővámház Htcai Általános Iskola, a Szie- °erth Róbert Általános Iskola, a Kertváros Utcai Általános Iskola, az Eltes Mátyás Általános Iskola es Szakiskola, a PTE BTK roma- p°lógia tanszéke, az Amrita Kgyesület, valamint a Fund Ci- pny Alapfokú Művészetoktatási skola. A pedagógusok tovább- Kepzéseket végeznek a hatékony anulási, tanításai technikák elsa- lAtftása érdekében. A Csokonai Vitéz Mihály Általá­nos Iskola és Szakiskola koordiná­lásával a konzorcium résztvevői a Kodály Zoltán Gimnázium, a Gan­dhi Gimnázium, a PTE ÁOK Pszi­chiátriai Intézet, az Ec-Pec Alapít­vány, a Pilisborosjenői Módszerta­ni Központ, a Független Pedagógiai Intézet szakértői, a Területi Integrá­ciós Iroda, a Fund Cigány Alapfokú Művészeti Iskola, a Munkaügyi Központ, a CKÖ. A program meg­valósítása új tanulásszervezés be­vezetésével, alternatív, hatékony módszerek alkalmazásával, a meg­segítés egyéni és csoportos módjá­nak gyakorlásával, a multikulturá­lis értékek közvetítésével, az előíté­letesség leküzdésével, á másság el­fogadásával történik. Pécs közgyűlése mindkét pá­lyázathoz elkötelezettséget vál­lalt az elnyerhető összeg 10 szá­zalékát jelentő támogatás folyósí­tására. Ez a Bártfa Utcai Általános Iskola vezetett társulás pályázata esetében legfeljebb 2,363, a Cso­konai Vitéz Mihály Általános Is­kola és Szakiskola által vezetett konzorcium pályázata esetén pe­dig 2,5 millió forintot jelent. Hetvenegy fotográfus Vezetőségválasztásra került sor a napokban a Mecseki Fo­tóklubban. Az újjáválasztott elnök szerint a több mint 70 tagot számláló egyesületben a fiatalok érdeklődésének kö­szönhetően az elöregedés ve­szélye elkerülhetőnek tűnik, de az aggasztó jel, hogy az igé­nyes művészi megmutatkozá­sok csökkenni látszanak. Lassan fél évszázada lesz annak, hogy Pécsett megalakult a Me­cseki Fotóklub. Rendkívüli ered­ményeket könyvelhetnek el, hi­szen nem csupán a világ minden tájékáról begyűjtött kiállítási tró­feák százaival dicsekedhetnek, hanem például azzal is, hogy nincs még egy vidéki város Ma­gyarországon, ahol megközelítő­leg annyi tagja lenne a Magyar Fotóművészek Szövetségének, mint Pécs. A rendszerváltás óta eltelt idő­szakban azonban nemcsak örömteli, de aggasztó jelek is mu­tatkoznak az egyesületen belül. A klub meghatározó egyéniségei­nek egy része elmaradozott, s a fotográfiát magas művészi pro­dukcióként megkövetelő irány­zat hanyatlani látszik. A napokban megválasztott ré­gi-új elnök, Hámori Gábor szerint többen azért maradoztak ki, mert amióta a fotó elüzletiesedett, az eladhatatlan, „csupán” esztétikai értékeket felvonultató irányzatok érdektelenné váltak számukra, mások pedig azért, mert a megél­hetésért folytatott küzdelemben jóval kevesebb szabad idejük ma­radt. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kor nem iga­zán kedvez a közösségeknek. A klubban jelenleg azok az irányza­tok az uralkodóak, amelyek az amatőr fotográfiai mozgalmakkal mutatnak affinitást. Ez azonban Hámori Gábor szerint nem ok az elkeseredésre, hiszen ebből újra kinőhet egy olyan generáció, amely talán maradandó értékeket képes létrehozni. Foglalkozásaikat továbbra is kedd esténként tartják. Kiállítá­sok, előadások, pályázatok, vita­estek váltják egymást, amelyeken bárki részt vehet. Az külön öröm, mondja az elnök, hogy jönnek fi­atalok is szép számban, így az el­öregedés veszélye talán nem fe­nyegeti a klubot, amelynek tag­létszáma még ma is tekintélyes, hiszen 71 fotográfust tömörít. CS. L ________Futnak a képek_________ A vak tyúk szeme Woody Allen új filmje, a Holly Woo­dy történet (Hollywood Ending) egy filmrendezőről szól, akit töb­ben zseniális alkotónak tekintenek, még sincs munkája, mert az ameri­kai filmgyártás üzleti szellemétől idegen törekvései következtében a producerek megharagudtak rá. Af­féle csodabogárnak tartják, akitől legjobb óvakodni. Örül, ha egy-egy reklámfilmre megbízást kap. Ma­gánélete is válságba került. Egyet­len fiával megszaladt a kapcsolata, felesége elhagyta. A vak is láthatja, ezt az embert arra szemelte ki a sors, hogy egy Woody Allen-film hőse legyen. Most már csupán valami ügyes bo­nyodalomra van szükség, hogy a fi­gurában s a helyzetben rejlő ener­gia mozgatni kezdjen egy épkézláb mozidarabot. És íme: a rendező ex- felesége kiharcol volt férjének egy utolsó esélyt, a Galaxy nevű cég hatvanmillió dolláros költségvetés­sel megbízza új produkciója elké­szítésével. Val Waxman (így hívják a rendezőt) jól tudja, hogy ez a fűm élet és halál kérdése számára, felaj- zott állapotban fog hozzá a munká­hoz, ám az első forgatási nap előtti hétvégén pszichoszomatikusán megvakul. De nem hagyhatja vesz­ni a nagy lehetőséget, hát megren­dezi a filmet - vakon. Ilyen izgalmas, a filmmel, a film és az élet viszonyával kapcsolatos szituáció a Kairó bíbor rózsája óta nem teremtődött meg Woody Allen mozijában. Egyfelől a félreértések, mellényúlások, tétova botladozá- sok és szék mellé ülések mulatsá­gos sorozatára számíthatunk (eb­ben nem is csalódunk), másfelől vi­szont a hollywoodi filmgyártás sza­tírája bontakozhat ki előttünk (részben ez a várakozásunk is telje­sül). Sajnos, a filmnek, amely elvá­laszthatatlan Woody Állen szemé­lyiségétől, ő maga jelenti legna­gyobb tehertételét is egyszersmind. Azáltal, hogy nemcsak rendezi a művet, de ő alakítja a főszerepet is. Mindig is hajlamos volt arra, hogy színjátszás helyett fecsegjen, de ezt a munkáját most valósággal agyon­beszéli. Azt mégsem tudjuk meg, hogy ennek a Valnak mi a vélemé­nye az általa forgatott filmről, vagy egyáltalán, a szakmájáról. A film címe ironikus. Mivel Val természetesen semmit nem lát ab­ból, ami a forgatáson történik, értel­metlen utasításokat ad, nem oda „néz", ahová kellene, rosszul állítja be a jeleneteket, találomra montí­roz. Megőrült, suttogják a háta mö­gött, mások azt mondják, öntörvé­nyű zseni, a kínai operatőr pedig nyelvi nehézségekre vezeti vissza a félreértéseket, és idegileg kikészül. A producer titokban megnézi a musztereket, és alig tud megszólal­ni a döbbenettől. A premier bot­rányba fullad, a közönség tüntetni kezd, haragos jelszavakat hangoz­tat, néhány elszántabb néző a sza­lagok azonnali megsemmisítését követeli. Ám a filmet Párizsban is levetítik, ahol viszont mértékadó kritikusok az elmúlt félszázad ki­emelkedő remekeként köszöntik, és a szabad formaépítés posztmo­dem megvalósulását látják benne, díjakat kap, s a rendezőt elhalmoz­zák ajánlatokkal. Még exneje, Ellie is, aki a forgatáson falazott neki, visszatér hozzá. Sőt, úgy látszik, zenész fiával is megbékél, akinek kakastaréja van, orrán-száján-fülén karikák fityegnek, és Gennyládá­nak kell szólítani. Az amerikai film­gyártás szatírája tehát hamisítatlan hollywoodi (Holly Woody) happy enddel zárul. Az irónia, úgy vélem, kétfelé su­gárzik. Az amerikai filmipar Woo­dy Allen szerint eljutott oda, hogy egy rendezőnek el kell veszítenie a látását ahhoz, hogy vak tyúkként szemet találjon, Párizsban viszont egy találomra, véletlenül összeállt opuszt avarnak kultuszfilmmé. Most már csupán az a kérdés, ki az igazi vak. Nemcsak pszichoszo­matikus értelemben. Nagy Imre A producer irányt mutatna (Woody Allen és Treat Williams) Egy öregember emlékirataiból Lélekburok ^ művészettörténész Mendől Süzsa biztatott: feltétlen írjak a arti Galéria legújabb kiállításá- 91- Azért is, mert sokan kíváncsi­ig’ mit nem hallottak a megnyi- °n> a zsúfolt teremben. „ Csille Márta iparművész és ^bó János szobrász Lélekbu- jj című tárlata megnyitóján, Ca­l'1 Foster mester mellett, magam . a közönség figyelmébe ajánl­jam a munkákat, elmondhat- , j amit fontosnak gondolok, .e niindez kevesekhez jutott el. eJT a közönség egy része, nem ak szépségszomjának és tudás­újának kielégítése végett jele- 3 meg. Legalább ekkora von­ásai bír a friss pogácsa s a né- ariy pohár bor. Ezért már a mű- . r és a bevezető szöveg alatt fiátok a kínálat fogyasztá- . boz és hangos minősítéséhez. Ki hozzájuk áll közelebb, s nem l ,erem másik végében beszélök- H pechje van. u§y gondolom, hogy a húsvét toppban, tavaszi tisztulási és D ^bjulási törekvéseink köze- e> minden érző-gondolkodó ember gazdagodhat, ha tévéné­zés helyett, a Lélekburok című kiállítás műtárgyai között medi­tál kicsit. A két művész már korábban szeretett volna együtt bemutat­kozni. E szándék, most a legsze­rencsésebb pillanatban realizáló­dott. Kiegészítik egymást. S bár alkotóként egyívásúak, azért ha­tározottan érezzük: egyikük nő, a másik férfi. Csille Márti mindig is a szép­séggel volt viselős. Most feltehe­tően a szép jövővel az. Művei, a leendő anyaság megélt misztériu­mának esztétikummá szublimált tárgyai. A reneszánszát élő ősi anyagnak, a nemeznek egyik megújítója. Nem szőnyeget, taka­rót, ruhát, táskát, kalapot készí­tett a textil legrégibb fajtájából, hanem sajátos, színes plasztiká­kat. A puha, melegséget sugárzó anyag koloritja, simogatásra inge­relte a szemet, kezet. Régi mun­kái közül a Hét vezér volt a ked­vencem. A figurának és totem­nek, bábunak és hangszernek egyszerre ható hét tárgy, bizony­ság volt, hogy nem ötletszerűen formál meg jópofa dolgokat. Lo­gikusan, de sosem földhözragad­tan teremt szellemiségében, esz­tétikumában öntörvényű tárgya­kat. Nem ábrázol. A látható vilá­got gazdagítja emblematikus ele­mekkel. De e munkák meglódít­ják az ember fantáziáját. Előcsal­nak történelmi ismereteket, nosz­talgiát, hivalkodás nélküli identi­tástudatot, már-már elfelejtett ér­zelmeket, amiket dajkálni, őrizni és továbbadni lehet. E kiállításon, a nemez plaszti­kák egyről beszélnek. A terem elején, néma szélhárfaként, szí­nes fonalak közepén, csillagocs- kák csüggnek szemmagasságban. Küszöbőrzők, mondja a cím, én köldököket láttam. A tér felezésé­nél visszacsapó íjra emlékeztető kecses ívek lógnak, Küszöb őrző bárkák. A belső térben többször találkozunk a csónakmotívum­mal. E henger alakú formák elkes­kenyedő két vége már nem pön­dörödik dekoratív orommá, mint a korábbi munkákon. Elnyúló, vé­konyodó ereket látunk, amelyek táplálják, szervesítik a környezet­be, a felső részén kifakadt burkot. A réseken át látjuk, hogy magot ölel minden bárka. Termékenyült petesejtre, magfakadásra asszoci­álunk, holott csak csinos, bár ér­zéki hangulatot árasztó tárgyakat látunk. A terem zárófalán, két sorban, befogadást szimbolizáló vad liliomok. Mindegyik kelyhé- ben valódi kis mezei virágok. A cím: Tábori szívtartók. Pasztellszí­nek. Az öröm vöröse, a meghitt­ség sárgája, a remény zöldje, a boldogság kékje. A nagyon várt anyaság öntudatlan kivetülése minden dísztárgy. Szabó János természetközei­ben éli mindennapjait. Az erdő mellett áll műhelye. Műveinek alapanyaga a fa, de a vegetáció gondolkodását is meghatározza. A panelfalak közé szorított em­ber először tétován szemléli Sza­bó világát, ám, ha kulcsot talált, mint az egészséges, tiszta leve­gőt élvezi. Minden szobor meditáció szü­leménye. A szobrászt formailag két probléma izgatja. Részben térhatározó tömegeket akar te­remteni, másrészt érzékeltetni szeretné, hogy formái folytatód­nak, láthatatlan szálakkal szer­vesülnek a környezetbe. Csille Mártinál a mikrovilág, Szabó Já­nosnál a makrokörnyezet térél­ménye fogalmazódik meg hason­ló módon. Mindenben embert, emberi tulajdonságot lát. Kulcsot a te­rem elején álló, emberpárt sugal­ló, Kés - villa szobra ad. Kettős osztású a Tóparti Ház és a Kagy­ló című mű is. Az utóbbinál ter­mészetes, hogy intim női testrész jut eszünkbe, de sok ártatlannak tűnő forma is érzékiséget áraszt az által, hogy a fa lecsiszolt felü­lete, szinte meztelenségnek hat. A címek megerősítik érzésünket: Merengő; Tótágas; Antropomorf döngölő... Az Egyküllős nevet kapott mű egy csonka kerék. Azt érzékelteti, nem csak az a fontos, amit látunk, amit most is megmutat az anyag. Tán múltja van a tárgynak, tán egy transzcendentális kiterjedés teszi teljessé. Munkái nem maradnak meg a geg szintjén. Egyszerre hordoz­nak fanyar humort és életbölcse- letet. Olyan ember művei, aki jó viszonyban van természeti kör­nyezetével, de a társadalom ellen védekeznie kell. Teremtett tárgya­it közérzetjavító objektumoknak szánja. Nem fellengzős, megma­rad mindig nagyon emberinek. Kedves szobra a Bogaram. Szür­kés alaptónusú nagy bogár áll em­berszerű pózban a posztamen- sen. Csinos potroha apró, negatív pontokkal pöttyözött szoknya. Ágyékából hatalmas, dekoratív le­velek ívelnek felfelé, mint az antik paloták oszlopfőin. Növényi orna­mentikával kifejezett szemérmes vallomás, hódolata tárgyáról. Sokan kérdeztek rá a kiállítás címére. Miért Lélekburok? Szinte szégyellem megmagya­rázni. Két olyan képzőművész mutat­kozott be, akiket nem a minden­áron újszerűt teremtés vágya ve­zet. Élnek az avantgárd művészet formai eredményeivel, de elsődle­gesen önmagukat mutatják meg. Az önkifejezést jelentő művek bu­rokként rejtik titkos benső világu­kat. Jelzést adnak az érzelmi, gondolati kavalkádról, azoknak, akik képesek hullámhosszukra hangolódni. Semmit sem magya­ráznak agyon a dilettánsok szó- szátyárságával. A lélekburok mö­gé tekintés ezért igazi élmény. Bükkösdi László A Leőwey Gimnázium tanulói Parti Nagy Lajos Ibusár című darabját adták ekó fotói t. l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom