Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)

2003-04-14 / 102. szám

2003. ÁPRILIS 14., HÉTFŐ R I P 0 R T 7. OLDAL K U L TÚRA Animációs kilátások A magyar rajzfilm, animációs művészet, nyugodtan lehet mondani, világszínvonalú. So­kan azt hinnék, csak volt, de a szakma hazai jelesei hiszik: ma is az. Csak éppen nincs rá ®ód, hogy megmutatkozhas­sanak. A jövőről a pécsi Ani­mációs Fesztiválon tartottak kerekasztal-beszélgetést. Abban minden résztvevő egyetér­tett: a korábbi rendszer összeom­lott, az államilag finanszírozott, voltaképp egyetlen Pannónia Filmstúdió ugyan még ma is léte- zik, de nem abban a formában, mint egykor, s mellette számos ki- tebb-nagyobb rajzfilmstúdió jött tetre. Ezek 90 százaléka külföldre végez bérmunkát, ebből szeretne megélni, és ha ezt eléri (mert e té­ten is vannak bizonytalanságok), azzal elégedett. De még mindig akadnak olyanok, akik az animá- c'ót filmes művészetként, önmeg­valósításként kívánják kezelni, am nekik is szembe kell nézni az- 2al, hogy bár nosztalgiaképp még jjjoghurtos pohár tetejéről is a "ézga-família vigyorog ránk, a mjzfilmek iránti érdeklődés, igény ,más, mint 25 éve volt. Mint Mikulás Ferenc, a Kecs- teeméti Filmstúdió vezetője, aki egyben a Filmszakmai Kerékasz­talon az animációs szakmát kép­beli, elmondta: - Amikor az ál- tem két éve egymilliárd forintot telt meg a filmeseknek, ebből mmdössze 40 millió jutott a raj- mmeseknek. Mára annyit sike­tek elérni, hogy ez az összeg fel- Jteszott 190 millióra. De persze a ö oaj az, hogy ha még el is ké­szülnek az új alkotások, szinte semmi esély arra, hogy nagykö­zönség előtt bemutassák őket. Ezért is jók ezek, a pécsihez ha­sonló fesztiválok, itt talán fel le­het hívni arra a figyelmet, hogy létezünk, dolgozunk. A terjesztés megoldatlansága sok ötletet vetett fel: például azt, hogy el kellene érni, hogy a nagy filmeket csak valami rövidfilm­mel egybekötött „egységcsomag­gal” lehessen forgalmazni. Erre egy nemrégiben megélt esett ve­zetett, amikor Woody Allen új filmje a Kistehén című rajzfilm­mel alkotott párt, és nagy siker lett belőle. Ám úgy tűnik ez egye­di eset volt, mert a nagy forgalma­zók az animációs szakma felveté­seire még csak nem is reagálnak. Tény, hogy a rajzfilmek „fo­gyasztásának” jellege merőben megváltozott. Az interneten ugyanis rengeteg letölthető, né­hány perces alkotás található, amiket sokan nézegetnek is, per­sze, munka mellett, mintegy ki- kapcsolódásképp. Kismányoki Károly, a PTE Művészeti Média Műhelyének vezetője az új hely­zetről a következőket mondta:- A klasszikus animáció azért is háttérbe szorult, mert ma már minden animáció: az iraki hábo­rút így tálalják a hírekben, nem is szólva a temérdek reklámról, amik rövid, sokszor „humoros” történetekben szólnak a nézőhöz. Nekünk most ezen az új közegen belül kell újra gondolni a filmes vonalat, az autonóm művészetet, és némiképp, kétségtelenül, az új, korábbinál dinamikusabb létezés- hez igazodva. ________ M. K. Balkán-szakértőket képeznek £ Pécsi Tudományegyetem Wmészettudományi Kara . **kán-tanulmányok szak- ranyú továbbképzési szak Vitását tervezi, amely törté- et*> politológiai, nemzetközi ®a*dasági és jogi, biztonság- P°IUikai, területfejlesztési, nterkuhurális ismeretekkel értezi fel a hallgatókat. ^ éj szak indítását hagyta jóvá az [intern szenátusa. Az okleveles ^én-kapcsolatok szakértő diplo- záruló egyetemi szakirányú vábbképzés négy féléves. Indítá- írnak tervezett időpontja: 2004. j^Ptember. A szak felelőse dr. Zo^tún egyetemi docens, a neÜ és politikai földrajzi tan- 2ék vezetője. "Balkán-tanulmányok” szak- any arra a kihívásra kíván választ adni, amely hazánk előtt áll az Eu­rópai Unióhoz történő csatlakozás­sal. Jelentősen megnő az igény a balkáni térséggel, kapcsolatokkal tisztában lévő szakemberek iránt, akik hozzájárulhatnak a Balkán or­szágai felé nyúló nemzetközi - ben­ne a gazdasági - kapcsolatok alakí­tásához. Már abban az időszakban is, amikor Magyarország EU-csatla- kozási lehetőségének nem volt konkrét időpontja, néhány multi­nacionális cég azzal számolt, hogy Pécs lehet a Balkánra vezető jelké­pes híd közös határon belüli főpil­lére, s mint ilyen, tevékenységük régiós központja. A képzés hétvégeken történne a Természettudományi Karon. A „Balkán-tanulmányokat” évfolya­monként maximum 30 költségtérí­téses hallgatóval tervezik indítani. Kérdőre vont agrárium PECS-BARANYA JÖVŐJÉÉRT TÉNYFELTÁRÓ SOROZAT Új fejezetéhez érkezik a hé­ten a Pécs-Baranya Jövőjéért elnevezésű elemző gazdasági cikksorozat. A helyi gazdaság jelenségekre, statisztikai té­nyekre, gyakorlati tapaszta­latokra alapozott globális helyzetértékelését követően egy sokszor és sokat emlege­tett terület kerül terítékre: az agrárgazdaság. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara jelzései alapján a me­gye gazdasági szereplői közül egy­re többeket foglalkoztat a Dunán­túli Naplónak a gazdasági önkormány­zattal közösen indított elem­ző cikksoroza- i ta. A cégek vezetői, a vállalkozók ugyanakkor nem minden esetben jutnak el odáig, hogy a kezdemé­nyezés kapcsán lapunk internetes fórumán is kifejtsék véleményü­ket. Pedig a reakciók nagyban se­gítenek majd abban, hogy ezek, il­letve az elemző írások ismereté­ben alakítsuk ki a térség gazdasá­gának helyzetéről, jövőképéről formálódó együttes álláspontot. Somosi László, a PANNONPO- WER Rt. elnök-vezérigazgatója a múlt héten a gyakorlati cégveze­tő szemével mutatott rá a jellem­ző jelenségekre a baranyai gaz­daságban. A sorozatot figyelem­mel kísérők reakcióiból a követ­kezőt idézzük: _______SZATIRKÁK_______ Glo báldemokrácia. Neokonzervatív: felvarratta a ráncait. Füllyukasztás hatlövetűvel. A gyerekek hintáztak, a szülők hantáztak. Circulus vitiosus: megfordult az agyában, hogy megfordult az ágyában. Élménybeszámoló: „Kiotó, Kawasaki, jakuza, gésatöbbi. Aki nincs velünk, az velem sincs. Alpesíitalp. Fitneszbe smasszereket, börtönbe masszőröket. Médiaharcos: tudja, mitől dög- lik a tény. Marafkó László „Kialakultnak látszik a kis- és középvállalkozások köre, most megerősödésük, illetve annak elő­segítése volna kívánatos. A megje­lent cikk adatai szerint a baranyai cégek szinte 99%-ban kis- és kö­zépvállalkozások. A szakemberek ismeret megújító tevékenységéhez permanens képzési módok kiala­kítása és fenntartása szükséges. A napi feladatokat segítő és vi­szonylag rövid átfutási idejű, he­lyenként osztott képzések kellenek. Itt gondolok a vállalkozásokat helyzetbe hozó és csak néhány na­pot igénybevevő képzésekre. Ezek - a teljesség igé­nye nélkül-az ügyvezető fel­készítését szol­gáló, a marke- tingstrdtégia-, eladástechnika közreműködői, tárgyalástechnika, kommunikáció - kiemelés tőlem. Ugyanakkor ezek is a tudásgazda(g)ság részei, sőt bizonyos esetekben építőkövei lehetnének. Csak erős kisvállalko­zások képesek nagyobb befektetést igénylő humánképzésekre." A sorozat szerdán egy új, izgal­mas kérdéssel jelentkezik. Varga Péter, a Bóly Rt. vezérigazgatója elemzésében a megye agrárgaz­daságának a kiváló adottságaiban és elmaradottságában rejlő el­lentmondásos helyzetére, az uni­ós csatlakozás kapcsán mutatko­zó lehetőségeire világít rá. (További részletek: www.dummtulinaplo.hu) he. Jegyzet Kertészkedés Pont féltávnál tartunk két Nobel- díj-kihirdetés között: október és október felezőjén. Ami az irodal­mat illeti, még Kertész Imre a „címvédő", Stockholmban meg főhet a jelenlegi világpolitikai konstellációban az urak feje, hogy a tavalyi majdnem-befutók között ácsingózó amerikai Up- dike-ot meg Rothot az idén ki le­het-e tüntetni, avagy legyen in­kább egy iraki ellenzéki költő, aki megdicsőül. Mindegy is, inkább vessünk egy pillantást Kertész Imre fél­éves Nobel-díjas státusára. Két­ségtelen, megszoktuk. A köny­vesboltok kirakatáról a húsvétot éltető dekorációk szép csendben leváltották az első magyar kitün­tetettről szóló feliratokat. Ez, igazság szerint, részben érthető, hiszen ebben a fél esztendőben 400 ezer Kertész-könyv kelt el (és itt most szigorúan az Imrééről van szól), ami kis szorzás-osztás után annyit tesz, hogy majd’ minden magyar család könyves­polcán ott található a Sorstalan- ság, esetleg a Kudarc vagy bármi egyéb. Talán a Jókai-összes diva­tozott ennyire, mondjuk száz év­vel ezelőtt. Ez is „mindegy", a lé­nyeg, hogy veszik a könyveket. „A" Kertészt, mindenféle Ker­tészt, és másokat is. Állítják a könyvesboltosok, hogy a magyar szépirodalomnak keletje van. Ebben a siker- és sztárorientált világban valamicskét arról is üzent a Nobel-díj, hogy iroda­lommal (vö: írás, olvasás, gon­dolkodás) is el lehet érni vala­mit, be lehet kerülni vele a tévé­be, de akár még egy, a fodrász­nál az asztalon heverő magazin­ba is. És még a házmestertől is megkérdik, hogy milyen ember az író úr, és ő azt mondja, az író úr nagyon jó ember. Igen, íme egy ember, egy na­gyon fura ember, mert az a foglal­kozása, hogy ír, és semmi más hasznosat nem csinál, csakis ír, és mégis valamiért jó. Elvégre a svéd király sem akármiért moso­lyog és paroláz valakivel, és ad neki annyi pénzt. Kertész Imre néhány napja Lipcse vendége volt. Ott, ahol az 1991-es felolvasásakor (amikor ugyanúgy a Sorstalanság szerző­je volt...) néhány ember lézen­gett a teremben, most a hatal­mas Városi Könyvtár előtt hosszú sorokban kígyóztak a népek, mind "Kertes"-t óhajtották halla­ni. És egy pisszenés nélkül ülték végig a majd' két órát. Végül pe­dig újból hosszú sorokba rende­ződve vártak a dedikációra a könyveikkel. Bízzunk benne, el is olvasták őket. Vagy el fogják. Szóval most így áll a helyzet. UÉHES KÁROLY GRAFIKÁK A MÜHELYGALÉRIÁBAN. A Pécsett élő Bajusz István (képünkön) mutatja be tájképeit és csendéleteit a Szent István téri kiállítóteremben. Az egykori díszítőművész, restaurátor munkáját több templom, színház és ismert középület is dicséri, többek között a Pécsi Bazilika belsejének díszí­tőfestésében is részt vett az alkotó. Most kisgrafikáit láthatják az érdeklődők a május közepéig nyitva tartó tárlaton. _________________________ ________ fotói laufer László Ki s földek, nagy kínlódások ^ a szegénység az udvaron, látszik, CsjjJ a fillérek máshová költöznek Luká- az u'Az a faj»3 szegénység ez, amikor a lelw erne*< lassacskán haldokolni kezd feel if 3 kftefástalanságban, már csak az a np °ztatja, hogy ne dögöljön éhen. És dás [Ce^et rakosgatja arrébb, nem a rozs­katlanokat az udvar közepéről, lova u* is olyan nehéz így jegyzetelni, a vq1 skocsira támaszkodva, leülhettünk lux„i ent 's> a^r a mosógép - micsoda vat n ~ helyére. Lukács Alajos a lo- sak em hobbiból tartja, egyenrangú tár- igát’ ’I’tedketten szakadásig húzzák az számié . unka mindkettő. Gépet csak feeev Sk°r ^t Alajos földje, de annak is a fa| an a böjtje, a szájuktól vonják meg tQt, hogy kifizessék a díjat, a v °n töprengek, miközben hallgatom ütw p°sváron végzett mezőgazdászt, tizáln^Zt a helyzetet nem lehet túldrama- ®8v Híj uh a kárpótlással: volt tizen- az Alfwj. két tanya, szőlő, gyümölcsös kanmt ön - Kgyben 119 ezer forintot Alajos. Eladta 18 százalékon, lény h °r az íh ár volt. Aztán Kozármis- ka t(2 párában van most szétszórva cir- taah, ,,ektár szántó - a legnagyobb egy da Cs ,ezerkétszáz öl -, ennek jó harma- Zott hí 3 Rácsból és Erdélyből szárma- zaspár saját birtoka. Adva van egy félszemű, a maradékkal éppen csak látó családfő, á.: 47 ezer forint per hó rok­kantsági nyugdíj. A négy gyerekből a leg­nagyobb Veszprémben egyetemista,'á.: 40 ezer forint per hó. Jön az EU, a négy tehénhez is kell majd fejőház, á.: 2,5 mil­lió forint. Akkor inkább költöznek. Alajos a szü­lőhelye, Kiskunmajsa tíz kilométeres körzetében talált egy tanyát, le is fogla- lózta, újévig menni kell. Az ottani földek sokkal rosszabbak, de lehet hét saját hektár, lehetnek tehenek. És az alföldi parasztfifika. Alajos részletezi is, de meg­fogadtam neki, hogy ezt nem osztom meg senkivel.- Maga az APEH embere, vagy kinek a bérence? Mit faggatózik itt, hogy mennyi földem van?! Aztán meg írhat akármit, azt hiszi, változik itt valami? De ha lehoz­za az újságjában, amit most mondok, vá­laszolok a kérdéseire! Tudja, mit csinál­tak a paraszttal annak idején Recsken meg a Hortobágyon? Belevizeltek a szájá­ba. És most is ezt csinálják. így festett a „belépőm” Hegedűs Pál portáján. Konyákig olajos, a kocsikat bütykölte, reggel korán már Ujpetrére vitte leadni a hízókat, éjjel alig aludt vala­mit - lehet, ezért is szúr eleinte úgy a sze­me. A pénz egyelőre az ablakban, egy hónap vagy három? Nem lehet tudni. Azt mondta az átvevő: a kaposvári vágóhíd nem fizet. A műtrágyát valamiből azért meg kell venni. „Minden gonoszság kezdete a he­nyélés szeretete” - ismétlem fennhan­gon a nagybetűs, garázsajtóra rótt fel­iratot. Már idesüt a zugba a nap, lassan átmelegszünk. Szóval két éve még 360 forintért vették át a hízót, most 190 ki­lója, a jobb helyeken 202. Megalázó, néz maga elé Hegedűs Pál; ha valaki több száz hízóval nyűglődik, csoda, ha az foglalkoztatja, hol akassza föl ma­gát? A föld nem olyan, hogy lelakato­lom egy időre, és otthagyom, morfon­díroz, de egyetlen tollvonással mindent keresztül lehet húzni. Van 24-25 hektárja, a zöme bérföld, de az rokonságon belüli, Isten őrizz idegennel közösködni, a munka is csa­ládon belül oszlik meg. Ennyiből most szűkén meg lehet élni. Persze, más vi­lág lenne, ha lenne ára mindennek. Ami pedig a támogatást illeti: számla­gyártás lesz, unió ide vagy oda. Mert a támogatást a földbe kell invesztálni, azt számlával igazolni. De hogy azzal mi lesz, amit megtermelnek, senki nem tudja. A végén előkerül egy kis vörös bor is, tegnap este itt volt a Lujzi - az Alajos -, vele poharazgattak, és előkerül az a rémtörténet, hogy miképpen fordulhat olyanra a világ, hogy egy 300 hektáros, mindennel felszerelt mintagazdaság­ban egyszer csak az utolsó szögre is jel­zálog kerül. A bor jó, legközelebb nem kocsival jövök, ígérem, a ház előtt még megnézem a darabokból, leleménnyel összerakott tárcsát. Egy újnak négymil­lió az ára. .Valahogy csak lesz, int bú­csút Hegedűs Pál. Persze, hogy lesz valahogy. Ha már nem bírják, „becsukják a boltot”, mondja a 63 éves Pozsonyi Mátyás, aki egyedül csinál mindent a 66 hektárján. Ehhez gépek kellenek, illetve előtte minden megtermelt fillért vissza kellett forgatni. Legutóbb négymillió forintért épített saját szárítót. Más kérdés, hogy sokakkal szemben nagy könnyebbség nekik, hogy nem a nulláról indultak, a föld szülői ajándék volt, sok más meg örökség. De ez sem­mit nem változtat a munkával töltött napi tizenhat órákon, azon, hogy nekik például évi 5-6 millió forint kiadással kell számolniuk, és elégedettek, amikor másfél millió forint hozadék terem azon az éven. Ha egyszer valaki mínuszba fordul, le­gyen akár sok száz hektárja, többet föl nem áll, és ehhez a megállapításhoz a minden adminisztrációt intéző feleség is a bólintását adja. Pozsonyi Mátyás indu­latosan sorolja, hogy mennyien vannak csak az ő ismeretségi körében, akik eleve a még bizonytalan termésre felvett hitel­lel indítják az évet. Szinte kiabál azokért, akik tíz hektár alatt kínlódnak, mert egy négytagú család ennek a duplájából is éppen csak meg tud élni. Ha csak nem más szakma mellett művelik a földet. Röpködnek a számok, végül ott kötünk ki, hogy a kicsiknek alig van és alig lesz esélyük, az 50-300 hektárosok azonos ci­pőben járnak, és csak valamiféle értéke­sítő szövetkezetbe tagozódva maradhat­nak talpon. Pont. Illetve a megismételt felkiáltójel a har­madik, kozármislenyi Kinizsi utcaitól: ha már nem bírják, becsukják a boltot. BALOGH ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom