Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)

2003-04-11 / 99. szám

2003. ÁPRILIS 11., PÉNTEK KULTURA-R PORT 7. OLDAL A KÖLTÉSZET NAPJA, 2003 Haszontalanság, nélkülözhetetienség Valahol, valami címmel most jelent meg i Magvető Kiadónál Bertók László Pécseti élő Babérkoszorú-díjas költő legújabb ver seskönyve. Első versei éppen 50 éve láttál napvilágot Pécsett, a Szántó Tibor szer késztette Dunántúl című folyóiratban. ■ Talán a költészet haszontalanságáról és nélkülözhetetlenségéről kellene szólni - in­dítványozza Berták László, akit új könyve, a Valahol valami megjelenése és a Költészet Valahol, valami Mi lenne, mi lett volna, hol tartana vajon, ha az ellustálkodott, elpuskázott, elszalasztott időt (időket, alkalmakat), ha azt (azokat is) hasznosan tölti, töltötte volna, vagy legalábbis törekedett volna hasznosan eltölteni, ha idejében észrevette volna, hogy most, hogy akkor most mit? hol? miért? (miért ne?), ha érezte volna a felelősségét, hogy valahol, valami miatta lassult le (akadt meg, veszik oda), s hogy nyomós oka van (volt, lehet) családnak)?), népnek)?), országnak)?) neheztelni rá, hibáztatni, hátrébb sorolni, leírni, Pusztulni hagyni (elpusztítani?), elfelejteni?... Mi lenne, mi lett volna, hol tartana vajon, ha nem akasztotta volna meg az igyekezet, hogy amit csinál, jól, tökéletesen csinálja-e, megfelelően a többieknek, vagy legalábbis annak a szintnek, amit ő maga a többiek színvonalának, elvárásának^), javának(?) 9ondol, ha nem vesződött volna azzal, hogy skatulyákba, (mintákba?, ízlésekbe?, törvényekbe? rögeszmékbe?, ábrándokba?) gyömöszölje, ölje, felejtse magát, hanem engedi, hogy a saját nehézkedése szerint keringjen, zuhanjon, okozzon kárt (ha kell), bűvöljön el (ha tud), függetlenül attól, hogy család)?), nép(?), ország(?) hová kívánja, sorolja, tiporja?... Napja kapcsán kerestünk meg. - Van itt egy másik dolog is, ami kicsit engem is megle­pett - teszi hozzá. Éppen 50 éve jelentek meg első verseim Pécsett, a Szántó Tibor szerkesztette Dunántúl című folyóiratban. 50 év... A jelen mit sem sejtő, mindenko­ri ártatlansága szinte nyilvánvalóvá válik a napfényes délelőttben.- „Az is bolond, aki poétává lesz Magyar- országon” - idézi Csokonai Vitéz Mihály több mint kétszáz éves keserű kifakadását.- A „líra meghalt”, „a költő haszta­lan vonít” - írták költők a XX. század első felében is - folytatja. S mára szin­te kiszorult a vers a lapokból. Nem hallottam újsütetű milliomost sem, aki netán versekkel töltekezne, vi­gasztalódna, ha szomorú vagy üres. Hogy a meggazdagodásában segített volna a vers, hogy valaha is valami haszna származott volna abból, ha netán mégis szereti, és rendszeresen olvassa a verseket...- Másrészt, a költészet nélkülözhe­tetlen. A kisgyerekek, az óvodások szinte minden külső késztetés nélkül magúktól mondják: Juli néni, Kati né­ni etye-petye-lepetye... vagy Harap ut­ca három alatt megnyílott a kutyatár... Egyik Weöres-vers jön a másik után, akár csak a mondókák. A ritmus, a rím, a választékos szöveg a jellemfor­málás eszköze is lehet. S rengeteg kis­iskolás már maga is versel. Folytatódik ez a kamaszkorban, olykor később is. A folyóiratoknál ugyancsak sokan je­lentkeznek versekkel. A Móricz-ösz- töndíj kuratóriumi tagjaként tapasztal­tam, hogy évenként több mint százan pályázták meg a díjat. Sok ez vagy ke­vés? Nehéz volna eldönteni. Bertók László és műve között a költői tradíció legnagyobbjaihoz ha­Vállán özönvízzel sonlóan érzékelhető egyfajta „távolság”. Van valaki valahol, aki „létrehozza”, életre hívja az életművet. Kontrollál. Véglegesít. Ugyanakkor itt ül könyv­tárával körbefogva, és mo­solyog. „Vele” is kellene beszélgetni. Mármint, aki „a lidérces messzi fény”. Akiben már semmi sem esetleges, netán konkrét helyzethez kötött. Mögöt­te nincs egy napfényes ab­lak, közelében nincs egy teljesen hétköznapi író­asztal. Az az én, az a személyiség nem egé­szen ugyanaz, mint aki a művekben, a mű­vek révén neveztetik meg. A költői, a művészi „én” valamiképpen minden alkotót foglalkoztat. Ki a megszóla­ló, ki a művekben megnyilvánuló? - Éppen ötven esztendeje, hogy 1953 áprilisában megjelentek az első verseim nyomtatásban - mondja Bertók László, miközben a meg- megcsörrenő telefont is kezeli, meg a kapu­telefont. Mozgalmasnak látszik az élete.- Harmadikos gimnazista voltam Csurgón, a magyartanárom küldte el verseimet Pécsre. Azt hiszem, akkor dőlt el, hogy költő lettem. A költői „én” akkor még nagyon is egy volt a hétköznapival. Hiába mondta két év múlva anyám, hogy ha a versekért becsuknak, ak­kor ne írj... Mihelyt megint több levegőt kap­tam, megint csak írni kezdtem. Verseim a pil­lanatnyi helyzetből fakadnak. Amiben min­dig benne van a múlt, a jelen és valamilyen lehetőségként a jövő is. A pillanatnyi helyzet akár három év is lehet. A vers misztérium is, mágia is. Van egy számom, a „hármas”, van a filozófia... Vannak a költészetnek törvényei, szabályai. Van az ihlet - mondja. Mindez, úgy gondoljuk, együtt emeli a hétköznapok fölé a verset. Es a versben megszólaló költőt is._____________bebessi k. Szívemhez szóltak ^ Költészet Napjára jelent meg a pécsi Pannónia Könyvek so- Mzatban Máté Imre válogatott verseinek kötete. Az 1956 óta (Nyugat-) Németországban élő költő irodalmi hazatérése is új könyve, amit ma mutatnak be a Pannon Magyar Házban, dál­ián 5 órakor. Az idén 69 éves költő életét; mint °>y sok kortársáét, alapvetően ‘956 forradalma határozta meg: mivel egyetemistaként a legendás Syöri Szigethy Attila mellett tevé­kenykedett, nem tehetett mást, mint hogy elhagyta az országot. Ue sose hagyta el a magyar nyel- Vet. és tanulmányai végeztével a nyelv- és irodalomtudományok Magisztere címet nyerte el. Érde­kes fordulat volt életében, hogy mindemellett kitanulta a villany- s liftszerelő szakmát, saját válla­ltot hozott létre, ám nem titkolt zándékkal azért, hogy jövedel­méből saját és más, az országtól .fmyszerűen elszakadt írók-köl- °k irodalmi ambícióit finanszí- tozni tudja. f Máté Imre az elmúlt csaknem e| évszázad alatt végig költő ma­mit elsősorban, bár születtek prózai munkái is, és a Szabad Eu­rópa Rádió munkatársaként számtalan cikket (köztük gazda­sági témájúakat is) publikált. /. Máté lm Vállunkon vízözönnel Válogatott költemények Máté Imre nagyon szigorúan vallja: a falusi környezet, ahon­nan származik, egész életére alapvető hatással volt. Mint vall­ja, sose volt benne kisebbségi ér­zés az „urbánusokkal” szemben, mert faluról is könyvek közül ér­kezett. De otthon egyben megis­merte az ősök dualisztikus filozó­fiáját is, valamint a rábaközi pa­rasztok józan ítélőképességét, amire ma is támaszkodik - élet­ben, költészetben egyaránt. Máté Imre Vállunkon a víz­özönnel cím alatt gyűjtötte egybe 1955-2002 között született versei­nek legjavát. Amik a mai napig te­le vannak szerelmes szavakkal, társadalmi problémaérzékeny­séggel, töprengéssel és önvizsgá­latra késztetéssel, sőt, kellemes meglepetésként mai líránkat ille­tően: humorral. Most, ezzel a gyűjteményes kötettel - reméli a szerző és a kiadó is - '„visszalop­ja” magát azoknak a szívébe, aki­ket sosem feledett, s akiknek nyelvét mindvégig megőrizte. MÉHES K. Immár hagyomány, hogy a pé­csi Várkonyi Nándor Könyvtár­ban a Költészet Napja alkalmá­ból irodalmi estet tartanak, méghozzá nem is akármilyet. „Szívemhez szóltak, szívem­ből szóltak” címmel a város je­les személyiségeit kérik fel, hogy kedvenc versükkel lépje­nek a közönség elé, és mond­ják el, illetve olvassák fel azt. Idén az este fél 6-kor kezdődő rendezvényen a következők fognak szavalni: Balázs József nyomdász, dr. Bárdi László egyetemi docens, Bebesiné Tú­ri Katalin igazgató, Békés Sán­dor újságíró, Bükkösdi László tv-rendező, Farkas Tamás ál­latvédő, Gasz Zoltán vállalat­igazgató, Huszár Zoltán múze­umigazgató, Keresnyei János tévé-vezető, dr. Kéri János ka­marai elnök, Kukái András képviselő, Matyi Dezső könyv­kiadó, dr. Ormos Mária akadé­mikus és Simon István színhá­zi ügyvezető igazgató. Kiborult egy kicsit a szemét PTE: mérlegen a pénzügyek §y izgatott pécsi polgár megsértette a szemétszállító cég sze- elyiségi jogait azzal, hogy bevitt kétmaréknyi hulladékot az .Syiélszolgálatra. Bármennyire is (kép) zavarosnak tűnik az °ző mondat, jogilag minden stimmel, emberünket első fokon Marasztalta a bíróság. tetfintén sz61va először nem ér­tév i’ md keresett a szeme- el B. úr pécsi ingatlantulajdo- s még januárban a cég ügyfél- 1° platán. A tavaly nyáron szü- lán * önkormányzati verdikt álta- p ,0s rendelkezéseiben az szere- h„, ugyanis, hogy „A rendszeres ten ^^szállításba bevont terüle- a az ingatlantulajdonos köteles ip,Szervezett közszolgáltatást 8énVbe venni.” hno Zt •most ne forszírozzuk, úev^ ü^rt éPül egy rendelet rülni r°8y’ mert a végén még de- az fogunk példának okáért • rt°gy „A települési szilárd hulladékot a szállítási napokon el­szállítás céljából a közszolgáltató rendelkezésére kell bocsátani.” Naná, majd a szomszéddal üzle­telek: két cigihamus almacsutka ér három budipapírbelsőt.) Szóval ha köteles, hát köteles, és ezért fizetni kell, mese nincs, még akkor sem, ha valakinek a rokkantsági nyugdíja harminc­ezer forint. B. úr nem is ez ellen lázongott, csak szerződést akart módosítani, vadőr létére min­denféle előzetes terepfelmérés nélkül: Kérem, van egy 110 lite­res kukám már nyolc éve, de egyedül vagyok, mostan csak 70 literes kell, hoci a szerződést! A hoci mellől B. úr szerint elma­radt a nesze: ha 110 literes az a nyomorult kuka, akkor marad is annyi, 40 litert nem tud lenyelni a cég, hiába nem telik a delik­vensnek újra; meg aztán nem úgy van, hogy csak játszadozunk az űrmértékekkel! (Persze, lehet, hogy telne rá neki, még kiderül a végén, hogy nem is vadőr, ha­nem főállású rapsic, ő látja el hússal a jobb pécsi éttermeket, fél Párizst és New Yorkból Man­hattan is az övé; a keresztapának maszkírozott Marion Brando a forgatás előtt az ő életrajzát ta­nulmányozta. Sok szemétségre fény derülhet 40 liter forszírozá- sa kapcsán.) B. úr a saját verziója szerint, nyomatékosítani a szerződésmó­dosítási igényét, bevitte megmu­tatni a kétheti szemetét. Elhozta ide, a bírósági tárgyalásra is az asztali gyerekjáték-kukába hajto­gatott papírdarabokat, galacsi- noktól a gyümölcsteás dobozig mind kirakja elém a folyosói pád­ra az ítélethirdetés előtt. A szá­mon van, hogy „Akkor mivel fű­tött egy hétig?” - de hál’ Isten megelőzi a cinizmust: azt mond­ja, ez tényleg csak demonstráció, annyira biomódon él, hogy a két­heti kétmaroknyi hulladékot is el­tüzeli. Végül is természetközeli ember, szegény. Tehát még ítélethirdetés előtt vagyunk, egyelőre próbálom ösz- szerakni a kockákat. A bevitt sze­mét nem hatotta meg sem az ügy­intézőket, sem a helyi vezetőt. B. A Pécsi Tudományegyetem gazdálkodása volt a tegnapi szenátusi ülés fő témája, de két szakindítás - spanyol nyelv és irodalom, valamint akkreditált iskolai rendszerű jogi asszisztensképzés - ja­vaslatát is elfogadták. Jelentősen gyengült az egyetem fizetőképessége, év végén az in­tézmény két hónapon túli tarto­zásállománya olyan mértékű volt, hogy kincstári biztost kel­lett volna kinevezni a pénz­ügyek ellenőrzésére - ez derült ki Kisbánné Karis Ilona gazda­sági főigazgató szavaiból a PTE tegnapi szenátusi ülésén. Az in­tézmény költségvetése egyéb­ként nagyobb, mint Pécs váro­sáé, 32 milliárd forint fölött ren­delkeztek a múlt évben. Kedve­ző jel viszont, hogy a saját bevé­telek meghaladták az oktatási tárca várakozásait, több, mint 6 milliárdos tételről van szó. Ugyancsak bíztató a fizetések alakulása: egy év alatt az átlag­bér 100 ezer forintról 144 ezerre növekedett. A főigazgatónő ki­emelte, három fontos esemény is jelentősen befolyásolta a PTE múlt évi gazdálkodását, a Hon­véd Kórház integrációja, a 48-as tér melletti épületegyüttes re­konstrukciója, és a kollégium­bővítés. Ugyanakkor alapos pénzügyi ellenőrzésekre is sor került, de súlyos hibát sehol nem találtak. Az is megállapít­ható, hogy a különböző karok nem egyformán jól gazdálkod­tak. A legnagyobb belső hián­nyal 68 %(!) az Általános Orvo­si Kar rendelkezik, de a Böl­csésztudományi Karon és az Il­lyés Gyula Főiskolai Karon is a negatív oldalra billent a mérleg. Az érinteteknek a május 5-i sze­nátusi ülésre konszolidációs ter­vet kell készíteniük a problé­mák megoldására. MÉSZÁROS B. E. Beszélő testek a színpadon A balett nemzetközi nyelvé­nek szótárából kaphatunk háromféle ragozásban is egy kis ízelítőt. Francia, finn és magyar koreográfusok elgon­dolkodtató táncalkotásaiból lesz bemutató ma este a Pécsi Nemzeti Színházban. A Pécsi Balett új vezetői, Kevehá- zi Gábor és Egerházi Attila a Pé­csi Nemzeti Színházban My- riam Naisy francia koreográ­fus Kotta Patio-ban című mun­kájával mutatkozott be másfél esztendeje, ez volt az első kö­zös pécsi színpadi előadásuk. Az egyfelvonásost aztán az el­múlt esztendőben keveset lát­hatta a közönség, ezért a Be­szélő testek - Táncképek Euró­pából háromrészes összeállí­tásba is beválogatták a művet. Myriam Naisy keresett mű­vész, a Magyar Állami Opera­háznak és a Szegedi Kortárs Balettnek is dolgozott már. A kontinentális program másik eleme a Holland Tánc­színház finn vezető szólistájá­nak, Jorma Elonak a darabja, a Bársonyvörös. Mindkét mű klasszikus zenére íródott, az első Bach 2. cselló szvitjére, a másik Chopin keringőire, ma- zurkáira. A táncköltemények vallomásokat, szerelmi titkokat tárnak fel, a világ felfedezéséről beszélnek, miközben asszociáci­ókra, szellemi utazásokra serken­tik a nézőt. Lírai, ugyanakkor hu­moros kompozíciók, kevésbé cse­lekményesek, de személyes üze­neteket hordoznak, és tovább­gondolásra késztetik az embert. A harmadik egyfelvonásost Egerházi Attila koreografálta, és Beszélő testek a címe. Zeneileg ez a legösszetettebb, de szerke­úr végül távozott az ügyfélszolgá­latról; hogy előtte és a kimenetele­kor úriember volt-e vagy sem, ho­gyan mutatta meg* a szemetét és hogyan nem, már a fene sem tud­ja. De a prezentáció oly fényesre sikerült, hogy a cég pert akasztott a nyakába, a személyiséghez fű­ződő jog megsértése címén, va­gyoni kártérítést is követelve. zetileg itt is érvényesül a szvit jel­leg. Ez a darab egyfajta lenyoma­ta a táncosi létnek, a mozgásba öntött költészetnek. A balettosök életének mozaikjaiból, a pillana­tok képeslapszerű felvillanásai­ból bontakozik ki mindennapjaik világa. Ez a koreográfia sem telje­sen új, az ősbemutatója öt évvel ezelőtt volt a Magyar Állami Ope­raházban. Részlet a Beszélő testek című egyfelvonásosból A bíróság első fokon elmarasz­talta B. (továbbra is) szeméttulaj­donos urat, mert egy ügyfélszol­gálatra való ugyan hulladék, de csak akkor, ha azt az ott dolgozók termelik meg vagy ki, és helyezik el a direkt erre a célra kialakított tárolókba. B. úr egyéni akciójával tehát megsértette a felperes jó hír­névhez fűződő jogát - mert gaz­dasági társaság is kérhet szemé­lyiségi jogvédelmet. Ezért 15 na­pon belül, nem a nyilvánosság előtt írásban elnézést kell kérnie a cégtől, és rá hárul a perköltség, A Beszélő testek előadásnak egyszeri alkalommal a péntek es­ti bemutatón lesz egy sztárven­dége is, ekkor Popova Aleszja tán­colja a vezető szerepet. Egyéb­ként hosszú távú terv, hogy az Operaházból neves táncosokat hozzanak le Pécsre, a Nyári Sza­badtéri Játékokra a Tettyére pél­dául a Salome táncjátékhoz Ke- veházi Gábor lányától, Keveházi Krisztinától van ilyen ígéretük. MÉSZÁROS B. ENDRE valamint az ügyvédi munkadíj. Összegszerűen mindösszesen annyit kell csupán fizetni, ameny- nyi a rokkantsági nyugdíja. A szolgáltató jogtanácsosa azt mondja a telefonba, hogy próba­per volt az egész, ugyanis annyi­ra elszaporodtak az „ügyfélszol­gálatra nem illő” esetek, hogy már lépniük kellett valamilyen módon. Legutóbb valaki például majdnem ráborította az asztalt az alkalmazottakra, rendőrök vezették ki. Tegnap beszéltem B. úrral. Ja­nuártól nincs élő szerződése a szolgáltatóval, és hiába mon­dom neki, hogy előbb-utóbb rá­testálják a díjat meg ráverik a kamatokat, megmakacsolta ma­gát. Fellebbezni fog: ha tíz fillért is kifizetne, a cégnek adná iga­zat. Régivágású ember: hol van már a fillér? ___________ ___________ BALOGH ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom