Új Dunántúli Napló, 2003. március (14. évfolyam, 59-88. szám)

2003-03-28 / 85. szám

6. OLDAL Á T A B E M U T A T K 0 2 I K 2003. Március 28., péntek „...Ha van valami, az még szebb” A falu vezetői A jelenleg 238 lelket számláló falu polgármestere: Soós Nándor. Al­polgármester: ifi. Mester Zoltán. A képviselő-testület tagjai: Békavári Antal, dr. Kutnyánszky Zsolt, Schabné Kiss Éva, Kovácsevics Györgyné. A község az Egerági Körjegyzőséghez tartozik, kör­jegyző dr. Kása Péter. Kisebbségi önkormányzata nincs. Az önkor­mányzat címe: 7763 Kossuth utca 25. Telefon: 72/704131. ■ Ünnepnapok A település falunapja minden év­ben május elsejéhez, a majális­hoz kötődik játékos vetélkedők rendezésével, közös szórakozás­sal. Másik kiemelt ünnep a pün­kösdi búcsú, amelyen a nő- sök-nőtlenek focimérkőzésének van hagyománya. _____________■ Intéz mények, szolgáltatások A falunak 2000-ben felújított kul- túrháza van színpaddal, falugyű­lések, bálok, lakodalmak rendezé­sére alkalmas nagyteremmel. Most újítják fel az ifjúsági klubot is. Áta kis múzeuma a bosnyák népviseletet mutatja be. A kápol­nát 2000-ben pályázati pénzből újították fel. Három temetőjük van, a római katolikus, a reformá­tus és a pusztamajori régi temető, ahol korábban a németek temet­keztek. A községben egy vegyes­bolt, egy italbolt, egy gázcserete­lep és egy takarmánylerakat áll a lakosság rendelkezésére. A falu mezőőre Jung Károly. A gyerekek az Egerági Körzeti Általános Isko- lába és Óvodába járnak. ________■ Pi knikparti Az átai Vigadó Sörözőben március 29-én, szombaton Anikó, Mariann és Tomi hagyományteremtő pik­nikpartira váija vendégeit, jutá­nyos áron kínált rostonsülttel és egy pohár sörrel. A táncos, zenés estre csütörtökig lehetett jelent­kezni, kezdés holnap 16 órakor. Ma is fúrók, vonókések, fűrészek, ki tudja hány féle satu társaságában tölti hétköznapjait a lassan nyugdíj felé bal­lagó Kari Gyula, az átai kádármester. A Pécsi Bőrgyár spanyol tulajdonú rész­legének a mesterembere, de ma már otthon, kedves műhelyében dolgozhat a cég megrendeléseinek megfelelően. Vaskos ujjai közt szinte-eltűnik a vendég­váró pálinkáspohár, ahogy megtölti és elém rakja. A közel száznegyven kilós, tag­baszakadt mester súlyos kezei elpihennek az asztalon a koccintás után. Mintha böl­csen hallgatni akarnának arról, hány bo­ros- és söröshordót, hány taposó- és bőr­cserző kádat készítettek a hosszú évtize­dek során.- Apai ágról bognárok - kocsikészítők - voltunk. Ott születtem, ahol most a polgár- mesteri hivatal van. 1947-ben mi svábok, ki lettünk innen telepítve, Kistótfaluban él­tünk hat évig. Édesapám enbéegyes bognár- mester volt! Húsz hold földön gazdálkod­tunk - én gyerekként mindig csak faragtam. Pécsett az Aranybikával szemben volt a vá­sártér, oda vitt ki apám és kérdezte a kádá­roktól, kell-e inas nekik. Nagy a mancsa - mondták a kezemre, és mindjárt bele is csaptak: Hoffecker Józsefnél inaskodtam egészen a bevonulásomig. Utána kerültem el a sörgyárba hordó­kat csinálni, amíg 1967-ben be nem jöt­tek az alumíniumhor­dók. Aztán a borfor­galminál javítottam hordókat a Fatömeg­cikk majd az utódja, a Tempó alkalmazásá­ban, de 1987-ben meg­szűnt a Tempó is. így kerültem a mai mun­kaadómhoz, a Pécsi Bőrgyár spanyol tulaj­donú részéhez kádár­nak. Itt vörösfenyőből készülnek hordók - a legnagyobbak har­minc köbméteresek. Bőrcserző és erjesztő­hordókat is készítünk. Negyvennégy évem lesz jövőre, mire nyugdíjas leszek - a Kari Gyula kádármester pénz most se vet föl. De megnézheti, boldogulunk. Most is van hat göbém, közel száz baromfi az udvar­ban. Itt nem tud annyit megenni, hogy hol­napra, holnaputánra ne jusson. A munkám mellett készítek díszhordókat; a göbék is hoznak pénzt - ha nem is sokat. A lányom­nak építettem egy házat, a fiamnak kész há­zat vettem. Számolgathatnám, mi éri meg, mi nem, és lógathatnám a lábam. Ehelyett dolgozni kell. A német azt szokta mondo­gatni: „Ha nincs semmi, az is szép,,ha van valami, az még szebb.”- Ma már alig van szükség kádárra. Pécsett a Griffatonnál és másutt is néha harminc­negyven kádár dolgozott. Je­lenleg nincs Baranyában ipar- engedéllyel rendelkező kádár! Egy ideig szőlőshordókat is csináltam, de most ugathat a kutyám ezerszer, boroshordó nem kell. A fiatalok már nem foglalkoznak a szőlővel sem. A kádár nagyon nehéz szakma - nem tódulnak kádárnak tanul­ni - néha egy nap alatt többet emelek, mint egy asztalos tíz év alatt... Inkább elmennek au­tószerelőnek, és bármi más­nak, sokan nem is dolgoznak végzett szakmájukban. A gyár­ban a műszak előtt a kajának én mindig megadtam a módját - tizenkét tojás reggelire, nagy darab szalonna, kenyér. A bort is megittuk a társammal, hogy legyen energiánk, a kiizzadt vizet is pótoljuk. Engem soha senki nem fi­gyelmeztetett - arra se, mit hogyan csinál­jak. Én a kollégámmal olyan kemény mun­kát végeztem, amit más nem tudott volna utánunk csinálni. Támogatás minden diáknak A község kápolnájában valamennyi felekezet misét, gyülekezetét tarthat A helyi szociálpolitika a nyugdíjaskorúak magas számát és a tanulni vágyó fiatalok igényeit egyaránt figyelembe veszi - minden igényt kielégíteni lehetetlen. A 238 lakost és mintegy 100 házat számláló községben körülbelül 30-an járnak el munkába a kör­nyező üzemekbe, elsősorban Pécsre az Elcoteqbe, de sokan dolgoznak a vasútnál is. A lakos­ságnak hozzávetőleg a fele nyug­díjas. Az évi 23 müliós költségve­tésből 8 müliót fordítanak szoci­álpolitikai támogatásokra, sok pénzt visz el a körzeti iskola és óvoda kvóta arányában kifizetett fenntartási hozzájárulása is. Sok segítséget jelent a szociális szfé­rában Bélavári Antal falugond­nok odaadó tevékenysége is, aki a közterület gondozásából is kive­szi a részét. Kezdve a kiegészítő családi pót­léktól a rendszeres szociális segé­lyen át a közgyógyellátásig, szá­mos támogatási formát vesznek igénybe a törvényi előírásoknak megfelelően, de mint Soós Nándor polgármester hangsúlyozta, csak jogos esetben adnak segélyt, mert az elvük az, hogy elsősorban a munkavégzést ismerjék el, ösztö­nözzék, és azt ellentételezzék pénzzel is. így pillanatnyilag egyetlen rendszeres szociális se­gélyre szorult van a községben. Mindamellett külön figyelmet fordítanak a diákok tanulmányi előmenetelének ösztönzésére. Az általános iskolásoktól az egyetemistákig mindenkinek ki­fizeti az önkormányzat a tan­könyvek árának 50 százalékát, és minden évben jutalmazzák a legjobban teljesítő diákokat is. A település legjobb tanulója 20 ezer, a második 15 ezer, a harmadik 10 ezer forintos elis­merésben részesül. Egyébként Áfáról húsz gyerek jár át az Egerági Körzeti Általános Iskolá­ba és Óvodába, jelenleg tíz kö­zépiskolást, két főiskolai és két egyetemi hallgatót tartanak szá­mon a faluban. Esély a turizmusnak Átát a belföldiek fedezik fel vak többségében, hanem ezúttal szegediek és budapestiek. Öreg, néha bontásra ítélt házakhoz ol­csón, akár 500 ezerért is hozzá le­het jutni, de természetesen van­nak 5-6 milliós ingatlanok is. A szegedi érdeklődő például egy pusztulásra ítélt épületet vá­sárolt, és turisták fogadására al­kalmas helyiséget vagy helyisé­geket szeretne kialakítani, míg a fővárosi házaspár azt tervezi, hogy nyugdíjaséveit tölti majd a faluban. Két jelentősebb családi gaz­daság - hat traktortulajdonos - is jelzi, hogy Áta nincs hí­ján a vállalkozó kedvnek, de egyre több esélye van a turiz­musnak is. Ebben a községben, ahol magya­rok, németek, horvátok és romák élnek együtt békességben, öröm­mel fogadták, hogy nemrégiben visszakerült a falumúzeumba a bosnyák népviseleti anyag. A fő­ként Átáról származó néprajzi anyag a már elhunyt tanító, Ma- tusek László hozzáértő szorgalmát dicséri; a becses gyűjteményre méltán lehet kíváncsi az idelátogató turista is. Áta, a zsákfalu nem csupán kis múzeumát és sokat emlegetett csendjét kínálja az ide­látogatónak, de jól gon­dozott egyhektáros kis horgásztavát is, amely­nek a helyi horgász­egyesület a gazdája. Van a községnek ven­dégfogadásra alkalmas összkomfortos vadász­háza is fürdőszobával, nagyobb étkezővel - hisz a környék erdei­ben apró- és nagyvad egyaránt található. Érdekes módon Áta csendjét nem a hollan­dok vagy a németek fe­dezték föl maguknak, mint a baranyai aprófal- A helyi népviselet is megismerhető a falumúzeumban Fejlesztési tervek Az elkészítendő falurendezési tervben a közeljövő tervei közt új buszvárő építése, hirdetőtáblák készítése és szemetesedények ki­helyezése szerepel. Az önkor­mányzat pályázati úton most nyert 700 ezer forintot két számí­tógép beszerzésére, amellyel rövi­desen internetes tájékozódásra nyílik lehetőség a község lakói számára. 1999 óta van gázvezeték a faluban, tavaly 1,5 kilométer hosszan építettek járdát. Középtá­vú fejlesztési terveik szerint a szennyvízcsatornára volna a leg­égetőbb szükségük, amelyet az Egerági Társuláshoz kapcsolódva, 18 településsel közösen szeretné- nek megvalósítani._____________■ ata.dunantuÜnaplo.hu Az oldal a megyei önkormányzat és az Újpetre és Vidéke Takarékszövetkezet támogatásával készült. Szerkesztette: Bóka Róbert Megkérdeztük az átaiakat, mennyire ragaszkodnak településükhöz? Befogad a falu csendje és nyugalma Demeter Antalné: - Nagykozárról kerültem ide 12 éve, amikor férjhez mentem. Azelőtt azt se tudtam, hogy létezik ez a falu. Itt nincs nyüzsgés, csendes, nyugal­mas hely - én ha­mar megszok­tam, megszeret­tem. Egyébként is könnyen barátko­zom. Tizennyolc éves a szakközép- iskolában tanuló fiam, tizenöt éves a porcelánfestőnek tanuló lányom - a férjemmel most otthon gazdálko­dunk, állatot tartunk, nehezen, de boldogulunk. Férjemnek villanysze­relő szakmája van, de a munkaválla­lásban azért a közlekedés itt is gon­dot okoz. De ha nem muszáj, akkor én nem szívesen költöznék el innen. Stadier Tamás vendéglős: - Már egy éve nem működött a kocsma, amikor pécsi vállalkozóként úgy gondoltam: megpróbálom. Vendég­látóipari végzett­ségem van, a pé­csi üzletemet bő­vítve nyitottam meg a Vigadó Sö­rözőt Átán tavaly novemberben. Ér­demes megnézni, hogy milyen kul­turált szórakozó­hely zenegéppel, biliárdasztallal, já­tékokkal felszerelve. Az biztos, hogy a környék fiataljainak ez a legkedvel­tebb szórakozóhelye. Én csak jót hal­lok vissza. Magam sokat és szívesen vagyok itt, most egy úgynevezett pik­nikpartit szeretnénk hagyománnyá tenni a fiatalok körében. Papp Lajosné önkormányzati elő­adó: - Ivánbattyánról jöttem tizen­hat éve, férjem átai. Nem jelentett a változtatás gondot, szeretek itt élni. Amikor idekerül­tem, gyesen vol­tam, majd a bőr­gyárban dolgoz­tam, a második gyes után kerül­tem az önkor­mányzathoz. A férjem az Elcoteq- nél dolgozik. Áta a bejárás szempontjából is jobb helyzetű, mint Ivánbattyán. Van víz-, gázvezeték, telefon; egyedül a szennyvízcsatorna hiányzik. Olyan' falu, ahonnan közös szervezéssel gyakran eljutunk a Pécsi Nemzeti Színházba, és visszük a gyerekeket a Bóbita Bábszínházba is. Nagy László középiskolás: - Pé­csett a Zipemowskyban tanulok in­formatikát, érettségi előtt állok. Pé­csett a Pollackon vagy a Budapesti Műszaki Egyete­men szeretnék továbbtanulni. De szeretem a fa­lu csendjét, nyu­galmát is, és a ba­rátok is ideköt­nek. Villány az, ami még nagyon vonz - az ottani barátok, és az is, hogy Villány nem egy zajos várQS, de azért egy na­gyobb település. Ott is szívesen le­telepednék. De itthon érzem ma­gam Átán is; ha úgy hozzák a kö­rülmények, szívesen maradok itt­hon is. Az még a jövő kérdése, ho­gyan alakul. Kovácsevics Györgyné boltos, képviselő: - Huszonegy éve vagyok átai, tizenöt éve vezetem a boltot. Ba- ranyajenői vagyok, de itt vettünk há­zat, és megmon­dom őszintén, én soha nem tudtam igazán megszok­ni itt. Azt tapasz­talom, hogy egy­re kevesebbet köl­tenek az emberek és a közérzetük is egyre rosszabb. Azért az áfésznek megéri a boltot fenntartani, pedig itt jóformán már csak tejet vesznek, minden más ol­csóbb a nagyáruházakban. A boltból nézve azt is tudom, ki hozza ide a pénzét, ki a kocsmába, így képviselő­ként azt is, hogy ki szorul igazán tá­mogatásra^______________________■

Next

/
Oldalképek
Tartalom