Új Dunántúli Napló, 2003. március (14. évfolyam, 59-88. szám)
2003-03-01 / 59. szám
2003. Március 1., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL BOLGÁR BUSÓJÁRÁS címmel Kunkovács László fotóművész kiállítása várja az érdeklődőket Pécsett, az Ifjúsági Házban. A felvételekkel bolgár télűző-tavaszvarázsló népszokásokat mutat be a szerző. A tárlat március 7-ig látogatható. ___________________fotó: müller andrea Né gygenerációnyi muzsika Valószínű, hogy az utolsó olyan cigány- zenekar a mohácsi, ahol a fiú az apától örökölte a hangszert. Négy generáció óta játszanak szinte ugyanazon a helyen - már amikor otthon vannak, és nem Amerikában, szerte az országban vagy éppen a tévében lépnek fel. Ifjabb Peti Kovács István és zenekara. Most négyen ülnek körém a mohácsi Halász- csárda asztalánál, idősebb és ifjabb Kovács István, továbbá az ifjabbik két fivére, Tibor és Gábor. De még a nagypapa, mondjuk úgy, a legidősebb Kovács István is betársul zenélni, ha már ritkábban is. A dédnagyapa, aki a zenélést kezdte, már nem él, de az első tamburás-prímásnak ma emléktáblája van az étterem falán. Mert ebben a zenekarban, bármily furcsa, nincs hegedű. Van bőgő, harmonika, tambu- rabrácsa, tambura - hegedű nincs. A tambura, ami nyilván valamiféle délszláv hatás az országnak ezen a fertályán, teljesen elfogadott lett, és Peti Kovácsék úgy érzik, nagyon is beleillik a műfajba, kicsit más hangszerelésben kiválóan passzol a magyar nótához, a csárdáshoz. De vajon hány nótát lehet kérni a zenészektől?- Á, nem tudjuk megmondani - rázza szinte mindenki egyszerre a fejét. - Több ezer, valószínűleg. Jó, nagyon ritkán előfordul, hogy olyat kér- Ifjabb Peti Kovács István és zenekara nek, amit esetleg nem ismerünk, mert lehet, hogy a nóta derekából mondanak egy sort, de ha tudunk, akkor utánanézünk, megtanuljuk. Mert több évtizedes gyakorlat után is folyamatosan próbálnak, és hát, mi tagadás, muszájból néhány éve a tánc- és diszkózenébe is bele kellett erősíteni.- De bármi történjék is, mi népi zenészek maradunk! - szögezte le a zenekarvezető, ifjabb Peti Kovács István. Amit megfelelőképpen értékelnek is a zenekarban, mert ahogy a munkahelyi főnökük mondogatja: a szezonban csak a nevük és fényképük van kint a falon, annyi felé hívják őket.- Számos országban megfordultunk, de talán az amerikai turné volt a legemlékezetesebb, amikor Oklahomában, Chicagóban, Dallasban és New Orleansban is játszottunk. Készült is egy CD velünk, 6 óra alatt játszottuk fel egy profi stúdióban az egészet. Ezt sajnos itthon nem forgalmazták, de szerencsére nemrégiben megjelent Menyhért Évával közös Duna-parti nótaszó című korongunk, amit újabbak is követnek majd. Valószínű, ugyanis a Peti Kovácsék nem csak neves személyiségek (Bujtor, Kern, Kun- cze) partijain szívesen látott zenészek, hanem a budapesti szállodákban is játszanak, márciusban pedig a Fábry- show vendégei lesznek. Ezzel együtt van egy kis bánata a famíliának: félő, hogy velük megszakad a dinasztia, István, Tibor és Gábor gyerekei nem nagyon vesznek kezükbe hangszert, inkább érdekli már őket a számítógép...- Ettől függetlenül ez a műfaj biztos, hogy tovább fog élni, kell ez a zene, amíg az emberek szórakozni szeretnének, nem fogják elfelejteni. Meg akárhogy is vesszük, ez is az ország egyik kincse. Mi még biztos adunk magunknak néhány évtizedet! FOTÓ: BARABÁS B. ______________________________ M-KFut nak a képek Három kavics Most elmesélek egy filmet. Tudom, szavakkal nehéz képeket felidézni, mégis megkísérlem, mert ennek az alkotásnak, amely a legszebb filmek közé tartozik, amelyeket életemben láttam, igen fontos esztétikai és morális üzenete van, s ez talán a nyelv eszközeivel is megsejtethető. Ez a mű olyan érték, ami kritikai mércévé is vált számomra. Ezért mesélem el, főként azoknak, akik nem láthatták. Abbas Kiarostami A cseresznye íze című munkájáról beszélek. Egy magányos férfit látunk az autójában. Lassan halad, mert munkanélküliek tömege között kell utat törnie a kocsival. Ahogy kiér a városból, meg-megáll, s szóba elegyedik magányos fiatalemberekkel. Pénzt ajánl nekik valami munkáért, sok pénzt, de azok gyanakodva elfordulnak tőle. Végül egy kiskatona beszáll. Megy az autó, szerpentineken kanyarog, vad hegyeket látunk, sziklákat, rideg, vörösesbarna tájat. Egy idő után a katona nyugtalan lesz, követeli a férfitól, mondja meg, mi lesz a munkája. Az nem válaszol, mennek tovább, majd egyszer csak megáll az autó, s a férfi így szól: Megmondom, mi lesz a munkád. Az, hogy dobjál rám húsz lapát földet. A katona nem érti, ő elmagyarázza. Van itt egy gödör. Holnap reggel hatkor gyere ide, kiálts le a gödörbe. Ha válaszolnék, nyújtsd a kezed, s húzzál ki. De én nem fogok válaszolni, mert halott leszek, s hogy ne maradjak temetetlenül, dobjál rám húsz lapát földet. Ez a munkád. A katona egy óvatlan pillanatban rémülten elszalad, bizonyára azt gondolta, őrülttel áll szemben. A férfi kénytelen más partnert keresni. Ezúttal egy fiatal papra akad. Elmondja, hogy öngyilkos akar lenni, nincs senkije, de kell valaki, aki eltemesse. Húsz lapát föld. A pap figyelmezteti: Isten tiltja az öngyilkosságot, ami tehát ellenkezik a vallás parancsaival. Próbálja lebeszélni. Látjuk, hogy a férfit nem győzik meg az érvek. Valószínűleg azért sem, mert érvként adták őket elő. A következő utas egy öregember. Beszélgetnek erről-arról, majd a férfi neki is elmondja, mi a szándéka, s mire kéri. Úgy látszik, az öreg hajlik arra, hogy vállalja ezt a munkát, ám elbeszél egy történetet. Amikor még fiatal volt, egyszer ő is úgy érezte, mindennek vége, nem búja tovább, öngyilkos akart lenni. Kiment a hegyek közé. Amint egy faágra feldobta a kötelet, valami ráhullott a kezére. Egy szem szeder volt. Megkóstolta, s érezte, müyen édes. Nagyon finom volt az a kis gyümölcs. S ekkor hirtelen észrevette, éppen kelt föl a Nap, hogy milyen szép, amint a fény vé- gigömlik a tájon. Aztán iskolás gyerekek énekét hallotta, s szívét átjárta az öröm. Hazament, és feleségének is vitt a szederből. Fiam, fűzi hozzá az öreg, ha meg akarsz halni, én eltemetlek, de Isten életre teremtett bennünket. Hát nem akarod többé látni a Napot, nézni ezt a cseresznyefát itt, nem óhajtod érezni a cseresznye ízét? Hiszem, hogy holnap reggel élve látjuk egymást. - Csak te fogsz látni engem, én halott leszek, mondja a férfi. Az öreg kiszáll, elmegy. A férfi vár, majd egy idő után izgatottan az öreg keresésére indul. Amikor rátalál, azt mondja neki: Hozz magaddal a gödörhöz két kavicsot is. Mert hátha élnék még, csak nem hallom a kiáltásodat, dobjál meg a két kaviccsal, hogy föleszméljek. - Három kavicsot viszek, mondja az öreg. A végét már nem mesélem el. S az üzenet? Azt hiszem, mégsem lehet szavakba foglalni. De talán nem is kell. Itt van nekünk a cseresznye íze. Meg a három kavics. És ez a perzsa film a maga végtelen egyszerűségével. Ülünk egy autóban, s hallunk három beszélgetést. Remekmű. Nagy Imre A főhős, Badii úr szerepében Homayoun Ershadi Egy öregember emlékirataiból Örökké élni? Egyes sejtbiológusok szerint örökéletűek lennénk, ha testünk sejtjeinek mindössze két kívánságát teljesítenénk. Kellő mennyiségű' és minőségű táplálékot kell kapniuk és a felhalmozott bomlástermékektől meg kell szabadítani őket. Bagatell. Miért van mégis, hogy a 120 évet is alig élik meg néhányan, s a legtöbben ennek a felét sem? Cinikusan mondhatnám azt is, hogy az élelmiszeripar finanszírozta tudományos kutatás vagy a divatos fogyókúrareceptek miatt. Ha végiggondoljuk, miként manipulálták étkezési szokásainkat tudományos „felfedezésekkel”, hogy tették tönkre a májfunkciónkat űrhajós diéták keménytojásaival, az immunrendszerünket a „falj fehérjét szénhidrát nélkül” tanácsával, még hinnének is nekem. De a civilizáció áldásaitól mentes emberek közül sem mindenki hosszú életű. Az emberiség legősibb tudásának - már Hermés Trismegistosnál megjelenő - tétele, hogy ami fent van, az van lent. A kozmoszhoz viszonyítva az ember van lent, az emberhez viszonyítva az őt felépítő sejtek vannak lent. S egyik sem virulhat, ha hiányzik belőle a kozmikus rend. Mielőtt filozófiai fejtegetésekkel riasztanám az olvasót, világos beszédbe kezdek. Régtől tudjuk, hogy testünk jelentős része víz. Egy újszülött testtömegének 80 százaléka, egy felnőtt embernek 70 százaléka, nekem sajnos már a testem fele sem víz. Részben, mert alig ittam vizet az utóbbi évtizedekben, másrészt, mert a test víztartalma az öregedéssel csökken. A bennünk lévő víz 60 százaléka a sejtekben, 40 százaléka a sejteken kívül van. Az öregedéssel a sejteken belüli víz aránya csökken. Na bumm! - mondja ön, de ne mondja! A gyerekek azért isznak több vizet, mert párologtatnak, s mert beépül a szervezetükbe. A betegeknek azért lenne szükségük sok vízre, hogy több káros anyagtól megszabadulhassanak. Vannak a sejtfalban olyan csatornák, amelyek szállítják a vizet a sejtnek. De a vízmolekulák csak libasorban juthatnak át a szűk csatornákon. Fontos tehát az is, hogy könnyen sorba állítható molekulákkal rendelkező vizet igyunk. S innen már nem olyan egyszerű a dolog. írtam már biofizikus ismerősömről, aki a csillagközi térben elosztó hidrogén mozgásából származó energiát erősíti fel rezonátoron, s az ezen átfolyó víznek megváltoztatja a hidrogén kötésrendszerét. Az így nyert Vitális Víz (W), jelentősen befolyásolja az immunrendszerünkben szerepet játszó enzimek aktivitását. Táplálkozási szokásaink átalakítása mellett a W segítene, hogy ne szomjazzanak sejtjeink. Utolsó híradásom óta, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Karának Növénytermesztési- és Állattenyésztési Intézeteiben végeztek eredményes kísérleteket a Vitális Vízzel, ami a kutató elvárásait igazolta. A magvak csirázási százaléka magasabb volt, nagyobb hajtástömeget adott, mint a kontroll vizes kezelések esetén. A fehér húshibrid baromfik közel 10 százalékkal nagyobb súlytöbbletet értek el, a sárga magyar fajta tyúkok nagyobb tojást és többet tojtak, mint a közönséges vízzel itatott társaik. Az emberkísérletek sajnos pontatlanok. Az egyik alany ugyanis magam vagyok. Méregtelenítés, fogyás és agyam jobb vérellátása érdekében fogyasztom a Vitális Vizet. Sajnos néha váltom Vitális Vinóval s tompító sörrel. Sőt időnként a zöldségekhez is pecsenyét falok. Tehát nem vagyok olyan ideális alany, mint a csirkék. Egy adattal azonban szolgálhatok: amikor két hétig nem jutottam a termékhez, ismét nagyon leromlott az állapotom. VV mellett vétkeznem is szabad. Legföljebb nem élek örökké. De amíg... Minél több sült krumplit, sült húst, hamburgert eszünk, kávét, cukros üdítőt, alkoholt iszunk - amelyek vizet vonnak el sejtjeinktől - annál több tiszta ivóvízre vagy W-re van szükségünk. Az ásványvíz csak erős izzadásnál, a sóveszteség miatt segít. Prof. Edmond Székely sok ezer menthetetlennek hitt beteget gyógyított meg olyan diétával, amelyben a friss, nedvdús gyümölcsök és zöldségek - önmagukban is méregtelenítő hatásúak - adták a napi táplálék jelentős részét. Nem tartósított, nem fagyasztott, hanem friss és légazdag gyümölcsök, zöldségek. Utópia, gondolnák a kishitűek. Télen? Ha fölvágunk egy almát, nem látunk benne vizet, pedig több mint 80 százaléka víz. A gyümölcs kocsonyás (gél) állapotban tartalmazza a vizet. Miként az „élő állapotú” emberi sejtek is. Szervezetünkben a fonálszerű fehérjék hálózata építi föl a sejtek vázrendszerét. Ha öregszik a sejt, a benne lévő gél zsugorodik. Nem kéne neki megengedni. Dr. Hummel Zoltán olyan gélt szabadalmaztatott, amely cukor és befőzés nélkül megőrzi frissnek a benne eltett légazdag, nyers gyümölcsöt vagy zöldséget. E gél s a benne eltett, darabolt gyümölcs, vízzel hígítva, nem csak étkezésre, de melegben, szomjoltásra is kitűnő. Nem csak a rosttartalmat növeli, a bélcsatorna szennyektől való megszabadítását is segíti, gusztustalan bélmosások nélkül, s elvégzi a szerves savak, pl. az alkohol megkötését. Sőt segít az antibiotikumokkal tönkretett vastagbél regenerálódásában. Nekem szimpi. A gél egyébként 0 kalóriá- jú. Csak vizet és emészthetetlen rostot tartalmaz. Mondanom sem kell, Hummel úr kutatásait nem finanszírozták a tartósítószert termelő méreggyárak. Hogy hol lehet beszerezni? Nem tudom, de remélem, hogy ez a jövő. Csak egytől félek. Ez a gél, ráncvasaló arcpakolásnak is kiváló. Nehogy a kozmetikai biznisz hasznosítsa egyedül. De minderről többet tudhatunk meg március 6-án este a pécsi Ifjúsági Házban, a kutató, dr. Hummel Zoltán előadásán. Bükkösdi László
