Új Dunántúli Napló, 2003. március (14. évfolyam, 59-88. szám)

2003-03-29 / 86. szám

2003. Március 29., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL „Hazai” kórusok a dobogókon Három pécsi egyházzenei koncertsorozat indul A kóruszenét a Pécsi Tavaszi Fesztiválon eddig két meghívott sztáregyiittes, a fővárosi Tomkins, és a Moszkvai Zsidó Férfi­kar képviselte, vasárnap viszont a megye legjobbjai is bemu­tatkoznak. Hétfőn pedig egy új koncertsorozat indul a város négy templomában. Futnak a képek Porond a világ Nem túl szerencsésen csaknem azonos időpontban: vasárnap délelőtt 10.30-tól ad matinét a ju­biláló Mecsek Kórus a Csontváry Múzeumban, míg 9.30-tól a Fe­rences templomban a Bazilika Mozart Kórusa hallható. A fennállásának 45 éves jubi­leumát ünneplő Mecsek Kórus igen gazdag barokk válogatással lepi meg a közönséget, a Kertész Attila vezette társaság Pachelbel Magnificatjával nyit, de Scarlatti-, Pergolesi-, Bach- és Hándel-dalok is szerepelnek a műsorban. A Mozart Kórus névadója B-dúr miséjét adja elő. Ez a 30 fős társaság a liturgia szolgálatára alakult, és fél esztendeje indított misesorozatot a Ferences Templomban, ahol ha­vonta egyszer énekelnek. Reperto­árjukban főként a bécsi klassziku­sok (Haydn, Mozart) művei szerepelnek, de felcsendül majd egy Schubert- és egy Vivaldi­im! is a későb­biekben. Szamosi Sza­bolcs kórusve­zetőtől és kon­certszervezőtől megtudtuk, hogy a kórusmuzsika annak a rendez­vénysorozatnak is része lesz, amely hétfőn indul 19.30-kor a Belvárosi templomban Johann Trümmer osztrák orgonaművész Bach-estjével. Az egyházzenei élet megismertetése a célja a négy templomban - Belvárosi, Pius, Ly­ceum és Ferences - zajló 12 orgo­na- és kórushangversenynek, olyan neves vendégek közremű­ködésével, mint a Salzburgi Dóm Kórus, vagy Baráti István, az esz­tergomi főszékesegyház orgonis­tája. Év végén a Mozart Kórus fel­lépése zárja a sort, a tavalyi nagy sikerre való tekintettel Saint Saens karácsonyi oratóriumát éneklik el ismét. Erre a rendezvénysorozatra érvényesek a múlt év végén ki­adott bérletek, de tudni kell azt is, hogy a Bazilika orgonahangverse­nyeit önállóan ugyancsak megren­dezik, és nyáron a Püspökvári es­téket is megszervezik. Colin Foster és tanítványai Nyolc tanítvány és a mester munkái alkották azt a Kő­kurzus című kiállítást, amely a pécsi Szent István téri Kisgaiériában volt látha­tó márciusban. A mű megfogható, az üzenet meg- foghataüan. A felület lehet érdes, fényes, bármilyen. Minden szobor legbensőbb lényege: üzenet. Talá­nyos művek talányos üzeneteit érintéssel vesszük tudomásul. Co­lin Foster a legkülönfélébb néző­pontokból ide teszi a hangsúlyt. Változatlannak tartja a művészet ismeretelméleti szempontból megismerő jellegét, de az illuszt­ratív, ábrázoló szerepkört sem zár­ja ki.- Nemrég még beállították a „hős munkást” egy kalapáccsal, vasrúddal vagy valamiféle egyéb munkaeszközzel, abba a pózba, ahogyan éppen győzelmet arat a körülmények, azaz a „valóság” fö­lött - mondja a művész. - Máris kész volt a szocreál alap­helyzet. Ennek a meghaladott- sága Angliában már évtizedek­kel ezelőtt ta- pasztalható volt. Hosszú évek óta fonto­sabbnak tar­tom, hogy a szobrász háromdi­menziós formát tudjon adni egy fogalomnak, gondolatnak. Itt nyil­ván alapvető dolgok kerülnek ily módon a látókörünkbe. Alapvetők a művész és a befogadó számára egyaránt. Az egyetemi képzésben a szobrászatot fő tantárgyul vá­lasztó hallgatóknak 1996 óta én vezetem a kőszobrászat kurzust. Az itt kiállító hallgatók fele két éve végzett, fele pedig most tanul. Ez a lehetséges művészi pálya igazi starthelyzete. Ők műveikkel is túl­lépnek a „minimumon”, munkáik szobrászi tehetségre vallanak. Lengyel Páert külön is kiemel­ném. Tanársegédként dolgozik az egyetem művészeti karán. Kő és fa kombináció képezte szobra valóban megdöbbentő, hi­szen elemeit a nehézkedés és más alapvető fizikai törvények meg­nyilvánulásai foglalják egyedi kompozícióba. A művészek egyikének sem úgynevezett „kiállítási tárgy” létre­hozása volt a célja. Látás- és szem­lélet-, illetve gondolkodási módok öltenek testet a munkáikban. Az alkotók: Furkó Béla, Hegedűs Éva, Horváth Csaba, Kiss Andor, Len­gyel Péter, Mányi Esztella, Rostás Beáta, Tóth Zsuzsa és mesterük, Colin Foster. _______________ BEBESSI K. A C hicago legkorábbi változatát 1926-ban mutatták be, Roxie Hart figuráját később Ginger Rogers is eljátszotta (vagy inkább: eltáncol­ta), azután 1975-ben John Rän­der, Fred Ebb és Bob Fosse musi­callé dolgozták át a mesét. Ebből a változatból készült Rob Marshall Oscar-díjakat elnyert filmje. Ezt az immár háromnegyed évszázados, töretlen népszerűséget, vélemé­nyem szerint, három tényező ma­gyarázza. A téma magvát alkotó média-probléma aktualitása, a ze­ne stílusának a kor hangulatát ki­fejező individuális agresszivitása és a történet feminista felhangjai, amelyek felerősödnek a hagyomá­nyos nemi szerepeket felbontó posztmodern szituációban. A Chicago lényegében arról szól, hogy az erkölcsi mérlegelése­ket mellőző bulvársajtó olyan ma­nipulativ tényező, amely a műve­letlen közönség számára elbeszé­léspótlékokat szolgáltat, s ennek során bábuként használt „sztáro­kat” kreál, akiket felhasznál, majd unott kacatként félredob. A film­ben szereplő ügyvéd, akit Richard Gere alakít (az egyik jelenetben, nem véletlenül, bábjátékosként je­lenve meg), oly módon szabadítja ki a börtönből Roxie-t, aki megölte a szeretőjét, hogy érzékeny törté­netet agyai ki az újságok számára, amiből ugyan egy szó sem igaz, ám falják a lapolvasók, s az esküd­tek is beveszik. Nem az a fontos, ki vagy valójában, csupán az, ki­nek látszol, azaz: minek láttatnak. Az erkölcsi megfontolások hiá­nyára pedig az a részlet utal legin­kább, mikor a bírósági döntés napján a rikkancsoknál két­fajta köteg tornyosul ugyan­abból a lapból. Az egyiknek a címlapján a „Roxie bű­nös!” felirat olvasható, ben­ne ennek megfelelő cikkek­kel, a másikon viszont a „Roxie ártatlan!” cím virít az ujjongva lelkesedő írások fölött, hogy az ítélethirdetés pillanatában azonnal piacra lehessen dobni a megfelelő példányokat. A történet tehát leleplező parabolaként értelmezhető: a húszas évekről beszél, de a modem tömegkommuni­káció és médiavilág morális csődjéről tanúskodik. Még akkor is, ha ezt az ítéletet szkeptikus és ironikus uta­lásokkal enyhíti, s az egész színpadi mesét Roxie kép­zelődéseként tálalja. Roxie-t pedig nem érdekli a médiu­mok állapota, kizárólag ön­magával foglalkozik és a fér­fiakkal, akiket gyűlöl. Ugyanígy érez a női börtön többi lakója is, e gyilkos amazonok, köztük, szere­pe szerint, egyik honfitársunk, aki magyar nyelvű betétszámban ad­ja elő, hogyan végzett élettársával. Amit egyikük így kommentál: fér­fit nem öltek még meg úgy, hogy ne azt kapja, amit megérdemelt. E világszemlélet jegyében, sza­kítva a zenés darabok hagyomá­nyával, a főszereplő párost azo­nos neműek alkotják: a Renée Zellweger által megformált Roxie partnere Velma Kelly szerepében Catherine Zeta-Jones, és bár mindketten ügyesen játszanak, valamint remekül táncolnak, szá­momra mégis az utóbbi hölgy volt a meggyőzőbb, majdnem azt mondtam, lehengerlőbb. Amin kissé meglepődtem. Ebből a szitu­ációból következően a szereplők szinte soha nem egymásnak éne­kelnek (ez szintén eltér a musica­lek játékszabályától), hanem ma­gánszámokat adnak elő, meglehe­tősen sötét árnyalatú szövegekkel. Ebben a világban, szól az egyik dal, nem kell a szív, és nem kell a lélek, mindenki egyedül van. A néző is. Ezt a filmhez való viszonyára értem. A látottakkal ugyanis nem lehet személyes kapcsolatba kerülni, legalábbis nekem nem sikerült. Olyan ez a mozidarab, mint egy számító­gép. Minden beállítás tökéletes, a plánok bravúrosak, a vágások hajszálpontosak, az effektusok hibátlanul működnek. Csak szí­ve nincs. Profi munka. Jéghideg. Nagy Imre Velma Kelly szerepében az Oscar-díjas Catherine Zeta-Jones MÉSZÁROS B. E. Betáncolják a világot A Mecsek Táncegyüttes 1955-ben alakult, így történetének külön korszakai vannak már. Az elmúlt tíz esztendő azonban legfőképpen egyet jelentett: túlélték az intézményi változá­sokat, megújultak és 2002-ben már professzi­onális együttesekkel léptek egy sorba. Mint Molnár János, aki maga is kerek egy évtizede a Mecsek Táncegyüttes művészeti vezetője, felelevení­tette, az az 1993-as esztendő nagyon kritikus volt:- Intézményünk, a Dozsó bezárt, amivel kicsit ki­húzták a lábunk alól a talajt. Előbb a Harmadik Szín­házban találtunk otthonra, de mivel ott nem volt a tán­coláshoz igazán alkalmas hely, a Szivárvány Gyermek­ház fogadott be minket, ahol az­óta is jól érezzük magunkat. Az, hogy jól érzik magukat, egykettőre az eredményeken is meglátszott. Azok a kicsik, akik­kel Molnár János valaha 8 éves koruktól kezdett el foglalkozni, ma már felnőttek, végzős egyete­misták, s időközben hozzájuk csatlakozott egy újabb generá­ció, akik 6-7 évvel fiatalabbak, belőlük áll össze a mai 35 fős együttes.- Komoly menedzserszemlé­let kell az irányításhoz, mert ugyan kapunk önkormányzati támogatást, de ezt jócskán ki kell egészíteni pályázati pénzekkel és a fellépésekből származó bevéte­lekkel. Elvégre csak így valósul­hat meg a jó szakmai munka, Táncpróba a Szivárvány Gyermekházban ami mindig új koreográfiákat, új kosztümöt is feltételez, mert csakis ezáltal lehet megtar­tani az érett, felnőtt, nagy értéket képviselő táncosokat. A jelek szerint ez sikerrel megy, hiszen amatőr együttes létükre csak 2002-ben 60 fellépésük volt, el­sősorban a megyében, de az ország számos városá­ban és persze külföldön is, ezúttal Erdélyben és Ka­nadában. Nem is beszélve a fesztiválokról, ahol a jó szerepléssel igazán lehet öregbíteni a híméven, mint azt meg is tették. , - A Zalai Kamaratánc Fesztiválon 22 év után indul­tunk újból. Sikerült megnyernem Bognár Józsefet, aki Örkény István írásából Tóték tánca címmel koreogra- fált egy ötfős táncot, amivel minden létező díjat elnyer­tünk egy olyan mezőnyben, ahol először indultak a hi­vatásos együttesek képviselői is. Ezek után nem csoda, hogy március 22-én, a Nemzeti Táncszínházban a Mecsek Táncegyüttes is felléphetett az utóbbi évek sikerprodukcióit felvonul­tató esten. Miközben, persze, már benne is vagyunk 2003-ban, és a lázas készülődésben. Eleddig 30 településre hívták FO*Ó: TÓTH L. őket, lesznek táncház-találkozók, és a tervek szerint egy holland és egy francia tűmé. Szerencsére, mint a művészeti vezető látja, az utánpótlással sincs gond, az újabb generáció akár 3 éven belül csatlakozhat az együtteshez, de akár már a két év múlva esedékes, 50 éves jubileumon is számíthatnak rájuk. M. K. Egy öregember emlékirataiból Az éjszaka hangjai Éjszaka rosszul s keveset alszom. Álmosan ücsörgők, olvasni sincs erőm. Marad a tévé, némán, vagy fülhallgatóval, hogy ne zavarjam a családot. Ha már bosszant a képernyő, fülhallgatóm vezetékét egy almába, vagy krumpliba du­gom. Ezek a biológiai detektorok fantasztikus módon érzékelik a mind sűrűbb mikrohullám-szmo­got, s szeszélyesen válogatnak benne. Néha csak foszlányokat, más­kor hosszabb részleteket csípek el beszélgetésekből. Úgy tűnik, nem jelen idejű a hangforrás, napok, hetek óta kóvályognak a jelek, míg krumplim becserkészi őket. Olykor idegesít, amit hallok. Egy­szer:- Na a híres barátod újra bebizo­nyította, hogy holdkóros. Elment le­lövetni magát Bagdadba.- Nem tudtok mit kezdeni azzal, aki úgy is viselkedik, ahogy beszél.- Dehogynem. Mindig mond­tam, hogy szamárságokat beszél.- Elismerem, anakronisztikus a mai cinikus világban, hogy még van valakinek lelknsmerete, s az vezérli a tetteit. Könnyebb cikizni ezért, mint elismerni az emberi nagysá­gát.- Itthon nem elég híres? Ott bo­hóc lesz, vagy hulla.- Benne van annyi emberi méltó­ság, hogyha megalázó helyzetbe ke­rül, kijön abból.- Ennyi pénze van, hogy utazgat a veszélyes zónákban?- Ha lóversenyre költené, szavad sem lenne, tudom. Máskor:- Szóval, nem kívánsz?- Bocsánat, nem.- De megfizetlek.- Akkor sem tudok rád nézni!- Jó. Felőlem csinálhatjuk sötét­ben is.- Csupasz vagy, mint a tökösve­réb, hozzád sem tudok érni. Nemigen tudom azonosítani a beszélőket. Néha nem is értem mi­ről fecsegnek. így voltam nemrég is.- Hello Dzsordzs boy!- Hello Dzsó! Hogy megy az üzlet?- Te kérded? Lassan koldusbotra jutok! Miattad.- Dzsó! Öregfiú! Hogy mond­hatsz ilyent?- Több mint fél éve, egy du- gós játékpuskát sem rendeltél tőlem.- Dzsó! Drága barátom! Már lép­ni se tudok sem a farmon, sem a la­kásban a tankoktól, szárnyas raké­táktól. Nem férek be a klotyóba, mert oda is három lopakodó van bezsú­folva.- Mert nem használod őket. Ezek nem bélyegek. Nem gyűjteni kell, felhasználni.- Már gondoltam rá. Van is egy remek tervem. Tudod, apai örök­ségem, hogy utáljam ezt a Szadit. Nemrég teáztam egy programozó matematikussal, aki meg tud bű­völni egy rakétát, ami a legköze­lebbi ottani népünnepélyen ponto­san eltalálja a kockás konyharuhát a pasi fején.- Remek, Dzsordzs, gratulálok! Szóval egy egész rakétát el akarsz pocsékolni! S utána ugye egy felet majd rendelsz is, hogy pótold a veszteséget?- Lehet, hogy még néhányat oda kell ereszteni, ha fölbolydulnak.- Ez a dajkamese a diktátor ki­nyírásáról, oké! De én szétrúgom a tökét annak, aki elsőre el akarja találni. Olyan akcióra van szük­ség, ami emészti az arzenált. Ér­tesz már!- Nem indíthatok totális háborút a szövetségesek beleegyezése nél­kül. Kötnek a nemzetközi meg­egyezések.- Dzsordzs! Mi nem luxemburgi nagyherceget csináltunk belőled. Te a mi elnökünk vagy! Érd már föl ésszel. A Tonyó boy tán még beszáll a buliba. Ott is pang az üzlet. És itt lihegnek az új nyuszik, akiket nem­rég vettek föl a Nátóba, ők is bizo­nyítani akarnak majd.- Nem vehetem a szívemre ártat­lan emberek szenvedéseit?- Most meg összekevered magad a római pápával.- És milyen indokkal indítsam a balhét?- Tanulmányoznod kéne a kom­munisták történelmét. Olyan köve­telésekkel és határidőkkel kell elő­állni, amit nem lehet teljesíteni. Ha átjössz, Laci, a főlovászom mesél neked Kun Béláról, hogy tanulj né­mi politikát. Addig is írass magasz­tos dumákat. Ki mondta, hogy nem vagy Grál lovag? Te az elnyomottak, rabságban sínylődök és fenyegetett hazánk védelmezője vagy. A de­mokrácia bajnoka! Csak indítsd el a villámháborút, ami nem várt mó­don, szörnyűségünkre, elhúzódik majd. Végül is azt a népet fel kell szabadítanod! Habelegebednekis.- Igen. A szabadságért mindent vállalok. Jajj, Dzsó! Mi lenne velem nélküled?- Azt most nem mondom meg, de gyertek át holnap a lédivel teázni. Addig gondolkodj el, hogy a folyam­közben, a hatalmas olajkészlet negyven százalékában franciák ér­dekeltek. Képzeld el, ha a Vologya nem csak érdemeket, de részvénye­ket is szerez ott... na, nem akarok ál­matlan éjszakát okpzni. Holnap vá­runk benneteket. Üdvözlöm a drá­gádat. Csak tudnám, mikori volt a be­szélgetés? S amit eztán hallottam:- ...már azt az örömömet is elvet­ték, hogy szidjam a kormányt!- Ezt alig tudom elképzelni!- Amikor kiutasítottunk két iraki diplomatát az amik kérésére, sza- pultam a ravasz Kovácsot kedvem­re, de most, megállt bennem az ütő! Az a pofátlan kauboj már azt akarta, zárjuk be a követségüket. És mi visszautasítottuk. Úgy viselkedtek, mint egy európai állam kormánya.- Mondtam, hogy nem vagyunk Balkán.- Naa! Ha elment volna a Peti ba­rátod a Zorán temetésére, bizisten örömömben szegfűt tűznék a gomblyukamba. De így? Marad a Hóvirág, meg az Ibolya nekem... Én persze elhatárolom magam ezektől a csacskaságoktól. De az ember nem tehet arról, miket hall éj­szaka. Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom