Új Dunántúli Napló, 2003. március (14. évfolyam, 59-88. szám)

2003-03-26 / 83. szám

H 2003. Március 26., szerda RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A Hanyatlás és újraiparosítás Dúskált-e kincsekben valaha Baranya? Baranya megye - amely soha nem tartozott a magyar gazdaság „éllovasai” közé - mai gondjai az elmúlt száz év fejlődésében gyökereznek. A 20. század modem ipari struktúrái szinte min­den korszakban elkerülték a megyét. T. Mérey Klára regionális ipartörténeti kutatásaiból tud­juk, hogy a megye a legkülönbözőbb ágazatok­ban - a bányászatot és a bőripart leszámítva - az országos áüagokon alul teljesített. 1942-ben Pécs ipari arculata nemigen különbözött a 19. század végétől. Baranya az ország népességéből és ipari létszámából egyaránt 3,5%-kal részesedett. A többnyire alacsony hozzáadott értéket előállító ágazatok az ország ipari termelési értékéhez csu­pán 1,7%-kal járultak hozzá. A termelés 53%-át az élelmiszeripar szolgáltatta (az országos ter­melésnek azonban csak 3%-a került ki a megyé­ből), a gépipari kibocsátás nem érte el a megye ipari termelési értékének 1%-át. A földből nyer­hető javak bőségét jelképező „Kincses Baranya” hívó szó a modem kapitalizmus korában már nem serkentett fejlesztésekre. Az ipari fejlettség hamis illúziója A második világháború után a kitermelőipa­ron kívül a megye iparosítása a tipikus periféria modell szerint zajlott: budapesti üzemek hoztak létre kis- és közepes méretű, egyszerű technoló­giájú telephelyeket az alacsony képzettségű munkaerő foglalkoztatására. Baranya azonban nem vált még magyarországi értelemben sem ipari megyévé, noha a hivatalos dokumentumok - bányászata miatt politikai okokból - a fejlett térségek között említették. Egy-két budapesti nagyvállalat (pl. a Mechanikai Laboratórium, a MOM) telepített a megyébe modem gépgyártást. Az ipari fejlettség hamis illúziója a döntésho­zókat is rabul ejtette, a 80-as évtized elejéig meg sem fogalmazódtak elképzelések a megye gaz­dasági szerkezetének gyökeres átalakítására, sőt nagy erőkkel újabb bányászati fejlesztéseken dolgoztak és fővárosi vállalatoknál lobbiztak fi­óküzemek létesítéséért. A 25 évvel ezelőtt a Du­nántúli Tudományos Intézetben folytatott agglo­merációs kutatások mutattak rá először arra, hogy a megye gazdasága bizonytalan jövő előtt áll, paradigmaváltásra van szükség. A „Bizal­mas” felirattal ellátott dossziékban megfogalma­zódtak a regionalizmus követelményei is. A megye és a települések a 80-as évtized kö­zepéig passzív szerepre kényszerültek, s csak ezt követően fogalmazódhattak meg elképzelé­sek a szerkezetátalakítás irányaira. Közel negy­venezer alkalmazott hagyta el az iparágakat, munkanélküli, kényszervállalkozó lett vagy a di­namikusan fejlődő - de gyenge jövedelemterme­lő - szolgáltatásokban talált munkahelyet. A pi­acgazdaság dinamizáló ereje, az ország külgaz­dasági irányváltása Baranya megyében nem fejt­hette ki és ma sem érezteti kedvező hatásait. Tétova kísérletek a válság felszámolására A regionális kutatók már a 80-as évtized köze­pén figyelmeztettek azokra az aggasztó jelekre, amelyek az elmúlt évtized elejére trendszerű fo­lyamatokká alakultak. A hanyatlás akkor még nem volt olyan mértékű, mint az ország keleti térségeiben, emiatt a kormányok figyelme elke­rülte a Dél-Dunántúlt és Baranyát. Szakértelmi­ségiek, parlamenti képviselők, önkormányzati és kamarai tisztségviselők, sőt kormányzati sze­replők 1992-ben a régió fejlesztési stratégiájának kidolgozását kezdeményezték. Létrejött a Dél­dunántúli Regionális Fejlesztési Alapítvány, kül­földi intézmények közreműködésével elkészült a régió versenyképes fejlesztési koncepciója. Eu­rópai uniós dokumentumok a dél-dunántúli mo­dell lényegét a széles szakmai közvélemény ösz­tönzésére, a partnerség előnyeit a belső erőfor­rások hasznosítása és a ré­gió érdekeinek érvényesíté­se céljából megszervezett fejlesztési koalícióban fogal­mazták meg. A modell azonban 90-es évtized végére összeomlott. Míg korábban a sajtó a dél-dunántúli együttmű­ködést a hazai regionális fejlesztés követendő példájaként emlegette, az elmúlt években a ma­rakodó régió képe jelent meg a médiában. A hanyatlás trendjei Baranya megye pozíciói eközben fokozatosan romlanak. Jövedelme az országos átlagtól évről évre távolodik. Itt a legalacsonyabb az ipar rész­aránya a GDP-ből, legkisebb az exportpotenciái, megszűntek az ipari kutatások, 25-27%-kal ala­csonyabbak az ipari átlagkeresetek, mint a Du­nántúl középső és nyugati megyéiben, az egy la­kosra jutó befektetett külföldi tőke az országos át­lag 23%-ával a 15. helyen van a magyar megyék sorában. Baranya ipara évente 67 milliárd forint értékű árut exportál külföldre, a győri Audi Hun­gária ennek tizenháromszorosát. Pécs az egyet­len magyar regionális központ, amelyet legalább 50 kilométerre nem közelít meg - s jó pár évig nem ér el - autópálya. Ijesztő jelnek tartom, hogy a nemzetközi együttműködé­sek iránt fogékony, magasan képzett fiatal értelmiségiek egyre nagyobb számban hagy­ják el Pécset kvalifikált munka­helyek hiányában. Az erőforrások szétforgá- csolódnak, a régió, a megye stratégiáját és programjait sen­ki nem tekinti mértékadónak A viszonylag csekély, de egyre bővülő területfejlesztési forrá­sokon kistérségi érdekcsopor­tok marakodnak, alkalmi szö­vetségek, alkuk és egzisztenci­ális motívumok nyomán ele­nyésző mennyiségű fejlesztési források kerülnek szétszórva a megye különböző pontjaira. A me­gye szellemi műhelyeiben megfogalmazott ja­vaslatokat, ötleteket más régiókban és városok­ban valósítják meg. Eközben pedig sokan még mindig áhltatosan felfelé tekintenek, nem csoda, ha meg sem látják a szomszéd megyét, várost vagy egyetemet, amelyek között nem a közös célok megvalósítá­sáról folyik diskurzus, hanem vezetőik Budapes­ten előszobázva - alkalmanként péterfillérekért - rivalizálnak egymással. A nyugat-európai típusú regionális fejlesztési politika fokozatos térnyeré­se helyett a hagyományos provincializmus to­vábbélését figyelhetjük meg még az újonnan lét­rejött, EÜ-konformnak tartott regionális fejleszté­si szervezetekben is. Pécs esetenként a régió gyengébb városai előtt fitogtatja erejét, pedig az erősebbekkel való versenyben kellene bizonyíta­nia alkalmasságát a régióközponti és a még tá- gabb szerepkörre, miközben a sikeres európai integrációnak ez az egyik előfeltétele. A testvér- város Graz fejlesztési filozófiáját érdemes részle­tesen tanulmányozrfunk. A fellendülés kulcsa Az újrakezdés - az európai regionális fejlődés fő áramához való kapcsolódás a megye történe­tében először - a gazdaságfejlesztésben a legkor­szerűbb módszerek, technikák, szervezeti és együttműködési formák alkalmazását igényli. A megye gazdasága fellendülését csak tágabb kör­nyezetben, a dél-dunántúli régióban, optimális piaci méretben képzelheti el. Célszerű egyértelműen körülhatárolni a megye le­hetséges külgazdasági ak- cióterületét. Az Európa di­namikus térségeivel fejlesz­tendő együttműködést te­kinthetjük elsődleges hipotézisnek. Az Alpok- Adria Munkaközösség régióival - beleértve Hor­vátországot és Szlovéniát is - kialakított közel két évtizedes, jobbára formális kapcsolatok szolgál­hatnak kiindulópontul. A nagy hozzáadott érté­ket előállítani képes új iparnak - és az ehhez szo­rosan kapcsolódó magas színvonalú gazdasági szolgáltatásoknak - a régió szellemi potenciáljá­val, egyetemeivel és kutatóintézeteivel kell szer­vesülnie. A versenyképes struktúra kiépülésé­nek kulcsa tehát az innovációs potenciál dinami­kus fejlesztésében, a technikai és a technológiai megújulásban, a termék- és a termelési innová­ció szolgáltatási hátterének a megteremtésében van. A környezetvédelmi, az egészségügyi, a mi­nőségi élelmiszer- és a kulturális ipar tűnik alkal­masnak modem ipari terek szervezésére. Több új, legalább közepes méretű gazdasági vállalko­zás, kutatóintézet, technológiai központ telepíté­se is kívánatos. A fejlesztéseket koncentrált mó­don - Pécsett és legfeljebb két-három városban - kell végrehajtani. Fejlesztési koalíciót! Az EU tagországainak többségében ma már nyilvánvaló, hogy a hatalommegosztás és a több szintű kormányzás intézményei fokozzák a gaz­dasági teljesítőképességet és a jólétet az egyes ré­giókban. A lobbista politikus helyébe a helyi auto­nóm fejlődés hosszú távú garanciáit törvényekkel szabályozó, az európai együttműködést szorgal­mazó, a regionális szereplők közötti partnerkap­csolatokat építő, fejlesztő típusú politikus lép. A megye jövőbeli esélyeit az határozza meg, hogy milyen „regionális fejlesztési koalíció” kiala­kítására lesznek képesek a politikai, a gazdasági, a közszolgálati és a civil partnerek, milyen válaszo­kat fogalmaznak meg a kihívásokra, ezeket milyen hatékonysággal képviselik a döntési fórumokon. A tét nem kicsi, a decentralizáció majdani fokán mú­lik az, hogy a régió milyen forrásokra számíthat az Unió strukturális alapjaiból, a programok minősé­gén és megvalósíthatóságán - tehát rajtunk - pedig az, hogy a megye és a Dél-Dunántúl versenyképes fejlődési pályára léphet-e. A „Szellemes és innova­tív Baranya” pedig egyre bővülő javaiból mind gondosabban ápolhatja majd kincses múltja kul­turális örökségét. Bízom abban, hogy a jövő nem­zedéke kötelességmulasztásban nem marasztal majd el bennünket. Dr. Horváth Gyula (További részletek: wuw.dunantuUnapb.hu) Dr. Horváth Gyula Kaposvárott született 1951-ben. A PTE-n szerzett közgazdász diplo­mát. Az MTA doktora, az MTA Regionális Ku­tatások Központjának főigazgatója, a Pécsi Tu­dományegyetem Közgazdaság-tudományi Ka­rának egyetemi tanára. Kutatási területe az eu­rópai regionális fejlődés és politikák, a regio­nalizmus elmélete és gazdasági hatásai. Tagja a londoni székhelyű Academia Europaeanak, a Magyar Regionális Tudományi Társaság el­nöke, az MTA Közgyűlésének és az Európai Régiók Gyűlése vég­rehajtó irodájának tagja. Pro Régió és Akadémiai Díjas. PÉCS-BARANYA JÖVŐJÉÉRT TÉNYFELTÁRÓ SOROZAT Dobszerda latin ritmusban A dobszerda a pécsi ütőegyüt­tesek találkozója, és negye­dik esztendeje hagyományo­san a farsangot követően a Tavaszi Fesztivál keretében kerül megrendezésre, ezúttal is neves közreműködőkkel. Kisdobtriók, kvartettek, menete­lő katonák ütemes indulói, ko­molyzenei átirat Brahms V. ma­gyar táncára, világslágerek pergő ritmusban, a latin zene vérpezs­dítő hangjai, köztük a Tico-tico dallama, ez a szűkített programja a Dobszerda hangversenynek 19 órától a Kodály-te- remben - tudtuk meg Szabó Ferenc- től, az egyik fő­szervezőtől. Ennek a már négy éve ismétlő­dő fesztiválprog­ramnak az az előz­ménye, hogy a nagy sikerű debre­ceni dobfarsangot - melyet az a Tá­lamba együttes ta­lált ki, amelyik egy hete szintén a Pé­csi Tavaszi Feszti­vál vendége volt - egy onnan szárma­zó fiatalember, Góth Tamás Pé­csett is meghono­sított. Mindig ne­ves magyar ven­dégegyüttesek ér­keznek erre dob­parádéra, idén a szegedi egyetem ütősei és egy a Talambától független másik debreceni társaság fog fellépni. Mellettük pedig három pécsi együttes csörög, dübörög, dobol ma este. Közülük a Mamba társulat a Liszt Ferenc Zeneiskola ütőtan­szakosaiból verbuválódott, az Orff együttes még a hatvanas években alakult a Nagy Lajos Gimnáziumban, a PTE Művésze­ti Karának Ütőegyüttesét pedig a program főszervezői, Góth Ta­más és Szabó Ferenc vezetik. MÉSZÁROS B. E. A PTE Művészeti Karának ütőegyüttese is bemutatkozik Huszadik századi politikai elitváltások Az egyetemi hallgatók kezdemé­nyezésére újraindul a PTE Ró­kus utcai tömbjének M épületé­ben a történelmi vitasorozat. A ma este 18 órakor kezdődő, a nagyközönség számára is nyi­tott vitafórum különösen izgal­masnak ígérkezik, hiszen a Poli­tikai elitváltások a XXI. századi Magyarországon témacímet vi­seli. A három vitázó történész: Ormos Mária akadémikus, Gyarmati György és Vonyó Jó­zsef. Ormos Mária kezdi az első világháborút követő politikai elitváltásokkal, az 1918-assal, az 1919-esekkel, illetve az 1920 évek idejének váltásaival. Vonyó József különösen a Gömbös Gyula tevékenysége által kivál­tott mozgásról, Gyarmati György az 1948-as és az 1950-es évekbeli, illetve a Kádár-rend­szer idejében bekövetkezett ve­zetőszint-cserékről szól. Termé­szetesen nem marad ki a törté­nelmi csomópontok sorából az 1944-es és az 1945-ös politikai elitváltás sem, és vitafórum té­mája az 1989-es rendszerváltás időszakára is kiterjed. D. I. A Bolero és a vágyak Ravel Bolerója bizonyára a könnyűzene rajongóit is meg­érinti majd ma este hét órakor a Pécsi Harmadik Színházban, ahol modern felfogású táncjáté­kot láthatunk erre a darabra. A klasszikus zeneművet Vukán György dzsesszzongorista írta át, de a zenei hátteret a Quimby együttes dalaival, valamint Grencsó István Hét dal utolsó mohikánoknak című szerzemé­nyeivel is kiegészítették. Egy zárt lakásból indul Krá- mer György koreográfiája (ő a rendező és az egyik táncos is), megfáradt, egymáshoz csiszoló­dott középkorú párral, akikben fellobban a vágy valami más után. Megcsalások és megcsala- tások drámai képei bomlanak ki, rejtegetett emlékek villannak fel, megkísérléseket láthatunk táncban elbeszélve. Az előadó a veszprémi Pannon Várszínház társulata, akik visszatérő vendé­gek Baranyában, hiszen tavaly a pécsváradi Várfesztiválon a Szent Margit legendáját, a pécsi Harmadik Színházban pedig Ur- bi et orbi címmel Pilinszky ver­seit vitték színre. M. B. E. Az ember utódja ne legyen saját rokona Tudományos konferencia a klónozásról Az etika, a kutatás, a genetika és a klónozás viszonyával foglalkozott tegnap este Pécsett, a Európa Házban a Randevú a tudománnyal elne­vezésű konferenciasorozat legutóbbi eseménye. A Frankofon Hét ren­dezvényét az Alliances de Pécs szervezte. Gondolom, a megjelent néhány ér­deklődő egyetért velem abban, hogy jóval nagyobb közönséget érdemelt volna ez a program, annak ellenére, hogy a két előadó vitájáról nemigen beszélhettünk. Dr. Kosztolányi György professzor, a PTE Orvostudományi Kar orvosi genetikai intézetének igazgatója elsősorban a témakör bio­lógiai részéről, Takács Gábor, a püs­pöki szeminárium rektora, a Pécsi Hittudományi Főiskola tanára pedig az etikai - vagy ahogy ő nevezte: er­kölcsteológiai - oldaláról szólt. Az orvosprofesszor mindenek­előtt utalt arra, hogy rengeteg tisztá­zatlan fogalom van a genetikával kapcsolatosan a köztudatban. Ki­emelte, genetikailag igen nehéz be­avatkozni az emberi szervezetbe, ugyanakkor a DNS-manipulált kü­lönböző növényi fajok nélkül ma már a Föld népességének élelmezési gondjai lennének. Hangsúlyozta, a sejtterápia jelentősége óriási lehet a gyógyításban, hiszen a szükséges sejtek akár két-három hét alatt előál- líthatók. Nem masszázzsal, nem ké­miai anyagokkal, hanem őssejtek be­vitelével milliószámra lehetne embe­reket gyógyítani. Megjegyezte más­részről, hogy az úgynevezett repro­duktív klónozásnak nem híve. Véle­ménye szerint elfogadhatatlan az a fajta génmanipuláció, hogy „valaki saját magának a rokona legyen”. Hozzátette, hogy az élet lényege a szexuális szapo­rodás, kópiákat amúgy sem lehet emberből csinál­ni. Megemlített más véleménye­ket is, melyek szerint az embernek alapvető joga, hogy utódja lehessen, ám az utódok kilétéről, pontos tulajdonságairól igen nehéz előre pontos képet alkot­ni, tette hozzá, hiszen - ehhez a mes­terséges léthez - elég egy anya is a bevitt sejteken kívül. A professzor szerint a genetikai kutatásokat min­denképpen folytatni kell, de nem a népszerűnek tűnő elüzletiesedés (például a megszületett klónozott birka, Dolly ügye) felé, sokkal in­kább annak további bizonyítására, hogy egy differenciált helyzetbe ke­rült sejt másként is tud viselkedni egy mesterséges környezetben. Takács Gábor szellemes hasonlat­tal kezdte előadását, utalva arra, hogy Isten azért nem teremtett sült galambot, mert tisztában volt azzal, hogy az ember azt elő tudja állítani. Mint elmondta: Isten a világot (amely nem volt) megteremtette, most ez létezik és egy idő után nem lesz. Ebben a világban különleges szerepet szánt az embernek, min­dent neki adott, ami nem ő, hangsú­lyozva annak nemcsak természeti, hanem kulturális küldetését is. Képé­re és hasonlóságára formálta, méltós- sággal ruházva fel. Az egyház - ahogy fogalmazott - visszautasítja az embereket újratermelő, reproduktív klónozást, a terápiás klónozásról vi­ták vannak. Először ő tett fel kérdést előadó­társának, melyre válaszolva Koszto­lányi professzor elmondta, hogy az orvostudomány valóban sok min­dent tanult a társtudományoktól, de a kutatási ered­mények ígéretei­vel vigyáznunk kell. Két példával illusztrálta állítá­sát: a Dawn-kórt a legnagyobb igyekezet és ku­tatási ráfordítá­sok ellenére sem sikerült leküzde­ni, ugyanakkor például a gyerekkori leukémia már hatásosan gyógyítha­tó. Dr. Kosztolányi kérdésére adott válaszában Takács Gábor elmondta, hogy egyháza felfogása szerint a te­remtés valóban egy pillanat műve volt, de e mögött egy folyamat áll, te hát mindenképpen megállapítható,, hogy a teremtésből nem hagyható ki az idő fogalma. A hallgatóság által feltett kérdések után még egyszer elhangzott, hogy a klónozással kapcsolatos kísérleteket nem tiltani kell, de szabályozni il­domos lenne mielőbb. Az embe­rekkel összefüggésben feltétlenül, hiszen, mint hallhattuk, félreér­tés, hogy a genetikai úton kezelt élelmiszerek (a manapság fo­gyasztottak jórésze ilyen) jelentő­sen befolyásolnák szervezetünk működését. Legfeljebb kisebb-na- gyobb, leküzdhető allergiát okoz­hatnak. BOZSIK LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom