Új Dunántúli Napló, 2003. március (14. évfolyam, 59-88. szám)

2003-03-20 / 77. szám

6. OLDAL DEL-DUNANTUL: A __________A REGION ALIS DE RŰS ES FEJLESZTÉS DINAMIKUS REGIO TANÁCS HÍREI___________ 20 03. Március 20., csütörtök EU-projektek készülnek A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség vezeté­sével olyan többlépcsős kis­térségi program indul, amely igazi hatékony műhelymunka keretében dolgoz ki negyven­hatvan, az Európai Unió Strukturális Alapjaihoz il­leszkedő projektet. 2004. május elsején hazánk vár­hatóan csatlakozik az Európai Unióhoz. Ezáltal jogosulttá vá­lunk az Európai Unió Strukturális és Kohéziós Alapjaiból folyósított támogatásokra, amelyek a kötele­ző hazai társfinanszírozással együtt a 2006. év végéig terjedő időszakban mintegy 1200-1500 milliárd forint fejlesztést jelent­hetnek. A támogatásoknak azon­ban nagyon szigorú feltételei van­nak. Általános programozási do­kumentumokkal (Nemzeti Fej­lesztési Tervvel és Operatív Prog­ramokkal), a lebonyolításhoz szükséges intézményi keretekkel és a fejlesztési célokhoz illeszke­dő, megfelelő mennyiségű és mi­nőségű projekttel kell rendelkez­nünk. Az unió ugyanis csak az ál­tala kidolgozott nagyon szigorú szabályrendszer maradéktalan betartása esetén folyósítja a tá­mogatásokat, ha ezek nem való­sulnak meg, Magyarország jelen­tős összegtől eshet el. Különösen az utóbbi feltétel terén nagyok a hiányosságaink, ezért fel kell gyorsítanunk a projektek kidol­gozását. Ez az igény alapozta meg az Európa Tervben levő Pro­jekt Előkészítő Alap (PEA) bein­dításának tervét. Az Alap Phare és magyar forrásokból összesen 6,5 milliárd forint értékben nyújt olyan szakmai hátteret, szerve­zést és segítségnyújtást, melynek eredményeként a kiválasztott projekt ötletekből az EU-csat- lakozás után akár azonnal bead­ható, tökéletesen előkészített, kész pályázatok születhetnek. A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség (DDRFÜ) a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesz­tési Tanács (DDRFT) támogatásá­val március végén EU-Projekt né­ven programot indít. Célja, hogy elősegítse a dél-dunántúli térség helyi és kistérségi kezdeménye­zéseinek hatékony beilleszkedé­sét az Európai Unió struktúra po­litikai rendszerébe, és a Projekt Előkészítő Alapban kidolgozandó projekteket hozzon létre. A prog­ram két modulból és egy tanul­mányúiból áll. Az egyik modul megyénként egy-egy napos szakmai fórumot jelent, amelyen mindhárom alka­lommal közel 60-60 fő vesz részt, akik a területfejlesztésben érin­tett regionális, megyei, kistérségi és helyi szereplők közül kerülnek ki. A program részeként a részt­vevők átfogó tájékoztatást kap­nak az Európai Unió intézmény- rendszeréről, működési mecha­nizmusáról, a Strukturális Ala­pokról, a Nemzeti Fejlesztési Tervről és Operatív Programjai­ról, valamint a Dél-Dunántúli Re­gionális Fejlesztési Ügynökség ál­tal elkészített kistérségi program­feldolgozásról, és a projektgyűj­tés eredményéről. Utóbbi két feldolgozás jelenti a másik modul számára a kiindulá­si alapot, ezek nyomán választják ugyanis ki azt a 2-4 alulról szer­veződő kistérségi társulást (a ré­gióban összesen 10 darab 2-4 tag­ból álló csoport jön létre), amely abban a szakaszban a leginkább hatékonyan tudna együtt dolgoz­ni. Ebben a modulban a 2-4 egy­máshoz rendelt kistérség kistér­ségenként 4-6 szakembere alkot 2 napig munkacsoportot. A prog­ram ezen része igazi műhely­munka jellegű foglalkozás, és alapvetően a helyi képviselőkre és a helyi kezdeményezésekre tá­maszkodik, és a következő téma­területeket öleli fel: választ ad ar­ra a kérdésre, hogy melyek azok a tényezők és kritériumok, ame­lyek hozzájárulnak egy-egy pro­jekt sikeréhez a Strukturális Ala­pok rendszerén belül. A résztve­vők nemzetközi szakértők segít­ségével megismerik a leghatéko­nyabb és legaktuálisabb tevé­kenységeket, amelyek a projekt tervezés és megvalósítás során a sikerhez hozzájárulnak. A kistérségek fejlesztési prefe­renciarendszerét figyelembe véve munkacsoportonként 4-6 nagy értékű, minden résztvevő kistér­séget magába foglaló projekt el­képzelést dolgoznak ki. A prog­ram végére ez régiónkban össze­sen 30-40 , legalább 120 millió fo­rint költségvetésű, az Európai Re­gionális Fejlesztési Alapból, vala­mint 10-20, az Európai Szociális Alapból támogatható projektet je­lent. A harmadik rész egy tanul­mányút, melynek keretében 45 kistérségi szakember tanulmá­nyozhatja az Európai Unió intéz­mény- 'és eszközrendszerének működését az Európai Unió egyik tagországában. A tanulmányút nagyon fontos elem, mert a régi­ónk kistérségei közötti kapcsola­tok megerősítésére nyújt kiváló alkalmat, és mert korábbi tapasz­talatok is azt támasztják alá, hogy csak azon lehetőségek teljesülé­sében bíznak az emberek, amely- lyel egyenértékűt a saját szemük­kel is láttak. A program végén zárótanul­mány készül, amely tartalmazza az elhangzott előadások anyagát, háttéranyagokat, bibliográfiát, valamint minden kistérségre vo­natkozóan egy elemzést. A for­rásmegkötő képességre, a kistér­ségek fejlesztési elképzeléseire és azok sorrend rendszerére helyezi a hangsúlyt. Elkészül kistérsé­genként és régiós vonatkozásban is, amely összegzi a tapasztalato- kat és a jövőbeli teendőket. ■ Előre, együtt a még több forrásért Kékes Ferenc elnök arról, hogy mi lenne nemcsak bűn, hanem hiba is A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács legutóbbi, Dombóvárott tartott soron kí­vüli ülésén elhangzott: az el­múlt időszakot tekintve nincs ok az elégedetlenségre, hi­szen példának okáért saját projektek által közel 600 mil­lió forintos fejlesztés valósult meg, 11,7 milliárdos fejlesz­tésben pedig ügynökségével együtt vett részt a DDRFT.- A magunk mögött hagyott esz­tendők főbb tevékenységeinek összefoglalásakor, az eljövendő feladatok meghatározásakor nincs szükség kincstári optimiz­musra - húzta alá dr. Kékes Fe­renc, a DDRFT elnöke. - Hiszen anélkül is elmondható, hogy meg­lehetősen sikeres munka áll mö­göttünk. Valóban, a tanács, illetve annak ügynöksége közel 600 mil­lió forint fejlesztési forrást tudott a saját maga által kezdeménye­zett, mintegy huszonhat kisebb- nagyobb projekt keretében a tér­ségbe vonzani. A több mint száz- kilencven, nagy nemzetközi, avagy hazai program keretében közel 12 milliárd forint értékű be­ruházást szervezhetett, bonyolít­hatott le, ellenőrizhetett a régió. Ezek tiszteletre méltó számok, még akkor is, ha mindig és mind­annyian elégedetlenek vagyunk, hiszen szerettünk volna még több fejlesztést megvalósítani.- Erre kétségkívül lesz lehető­ség a nem túl távoli EU-s csatla­kozást követően...- Valóban, ezért igyekszünk konkrét válaszokat megfogal­mazni az elkövetkező kihívások­ra. A jövő évtől már európai uni­ós pénzek fogadásával kell törőd­nünk: azt hiszem, hogy ebből a szempontból sem haladunk rossz ütemben. Azt szeretnénk elérni, hogy a lehető legtöbb, kész projektnek nevezett prog­ramfejlesztési ötlet legyen az író­asztal-fiókjainkban. Ezzel is megalapozva az új beruházások, munkahelyteremtések, az inno­váció, a fejlődés további lehető­ségeit a térségben.- Lehet-e a szükségből erényt kovácsolni, tekintettel arra, hogy Kékes Ferenc a dél-dunántúli régió más hazai térségekhez képest nem tartozik a fejlettebbek közé. Ugyanakkor a kormányzati politikában tetten érhető a hátrányosabb térségek támogatásának szándéka.- A saját életemet illetően is gyakorta vallottam és vallom is azt, hogy a hátrányból előnyt kell kovácsolni. Akadnak elmaradot­tabb térségeink, s ez a tény okod adhat a többletforrások idevon- zására. Nem elvtelenül, nem má­sok rovására, hanem a hátrányok mérséklésére. A viszonylag hát­rányos helyzetnek azonban van pozitív következménye is: mert ez ösztönöz bennünket arra, hogy valósítsuk is meg a lehető legtöbb ötletet. Mindazt, ami nemcsak a hátrányok kompenzá­lására, hanem kifejezetten az in­nováció erősítésére használható fel.- A Széchenyi terv eltűnte elle­nére folytatódik-e az a tükörprog­ram, mely a régióban például a közlekedésben - úgy mint repülő­téri beruházások - illetve a turiz­musban tett lehetővé előrelépést?- A Széchenyi terv nem tűnt el, csak átalakult, szélesebb di­menziókba helyeződött. Az új hangsúlyok a hátrányok mérsék­lésére, az esélyegyenlőség javulá­sára irányulnak, s kifejezetten kedvezményezik azokat a térsé­geket, vállalkozási helyzeteket, melyek nem az országos átlag­nak megfelelően helyezkednek el a különböző erősorokban. Ebben az esztendőben egyébként regio­nális szinten 2,8 milliárd forint áll rendelkezésünkre a tükör­programhoz hasonló megoldá­sok finanszírozására. A felada­tunk az, hogy a decentralizáció szorgalmazásával minél több for­ráshoz jussunk, s mi döntsünk saját sorsunkról. Összességében a területfejlesztésnek a forrásai nemhogy nem mérséklődtek, ha­nem mintegy tíz milliárd forinttal növekedtek ebben az esztendő­ben.- Kellő felkészültség, fogadó- készség esetén mekkora források­hoz juthatunk hozzá?- Több, mint ezerkettőszáz milliárd forint az az összeg, mely az elkövetkező esztendőben a strukturális alapokon keresztül hazánkba áramolhat. Ez a pénz a teljes magyar költségvetés egy ötödét teszi ki. Az egyes régiók­ban is az a felelősségünk, hogy egyetlen euro sem maradhat fel­használatlanul.- Az elkövetkező időszak tehát meghatározó lesz ebből a szem­pontból is. A Dél-Dunántúli Regi­onális Fejlesztési Tanács, illetve annak vezetése milyen bizalmi háttérrel áll a feladatok elé?- Az elnöki tisztség átvételekor úgy éreztem, hogy nem volt túl nagy a bizalmi erő a tanács tagjai és a környezete között. Ez talán arra vezethető vissza, hogy ko­rábban születtek talán nem iga­zán bizalomerősítő döntések is. Jómagam hangsúlyosan töreked­tem és törekszem a hiteles alapo­kon nyugvó együttműködés megteremtésére és megerősítésé­re. Erre mindig és mindenkor szükség volt, de most fokozott mértékben lesz rá szükség. Ha nem tudunk összefogni, s neta­lán teret adnánk a gyanakvásnak, marakodásnak, akkor nemcsak bűnt, hanem hibát követnénk el, bajba sodorva az itt élő embere­ket. Éppen ezért nem lehet kér­dés, hogy milyen irányba men­jünk, Előre, együtt, aktívan, új ötleteket megfogalmazva, komp­romisszumokat kötve, s a lehető legtöbb forrást ebbe a térségbe szervezve.-SZÁ­RIS, azaz Regionális Innovációs Stratégia A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség koordinálásában zajló Regionális Innovációs Stratégia (RIS) előkészítő fázisa 2002. november elsejével lezárult. Az előké­szítő szakasz egyik legfontosabb feladata annak meghatározá­sa volt, hogy a következő elemzési szakaszt milyen megközelí­tést, illetve milyen módszertant alkalmazva kívánjuk elvégez­ni. A RIS Irányító Bizottsága 2002. december 17-i ülésén vitat­ta meg, és fogadta el a RIS elemzési szakaszának módszerta­nát. Ezzel a döntéssel a RIS program egy újabb, fontos szaka­szába lépett, és megindulhat egy a régióban eddig még nem al­kalmazott, komplex stratégiaalkotási folyamat, amely egy újabb lépés abba az irányba, hogy a régió megtalálja a jelenle­gi stagnáló állapotából való kitörési lehetőségeket. Az elemzési szakasz során három fő feladatot kell teljesíteni. Az első a régióban levő kis és középvál­lalatok innovációs igényeinek felmérése, a vállalkozásfejlesztési infrastruktúra áttekintése és egy regionális előretekintési program megalkotása. Előretekintési program A regionális előretekintési prog­ram abból az alapvetésből indul lti, ARIS Menedzsment Csoportja a munkacsoportokkal kapcsolatos egyeztetésen vett részt régiónk három megyéjének kamarai vezetőivel hogy a jövőbeni fejlődés függ az emberi döntésektől és cselekede­tektől. Ebből fakadóan az előrete­kintési program nem pusztán elő­re kívánja jelezni a jövőbeni törté­néseket, hanem megpróbálja fel­tárni azokat a cselekvési lehetősé­geket, amelyekkel a jövő befolyá­solható. Ez a programpont intenzí­ven kíván támaszkodni az OMFB által elkészített technológiai előre­tekintési programra, és megvizs­gálni azt, hogy az abban előre jel­zett forgatókönyvek mennyire iga­zak a Dél-Dunántúl esetében. A fenti három feladat nem vá­lasztható el élesen egymástól, hi­szen azok szorosan egymásra épül­nek, és a feladatok mindegyike fon­tos információkkal bír a másik két vizsgálati elem számá­ra. Éppen ezért olyan megközelítésre törek­szik a stratégia, amely­ben a szereplők inten­zív együttműködése a három fenti témát egy­ségében vizsgálja. Megközelítések Az innovációs igé­nyek feltárásában alapvetően szek- toriális, illetve hori­zontális megközelítés módszer érvényesül. Szektorális megkö­zelítés: a régió gazda­sági szerkezetét ala­pul véve kiválasztják azt a néhány szektort, vagy szektorcsoportot, amelyek meghatározóak a régió gazdasá­gában, de nem feltétlenül tekint­hetők klasszikusan innovatívnak (az ún. teherhordó ágazatok, pél­dául élelmiszeripar, textilipar) vagy nagy növekedési potenciállal rendelkeznek, de jelenleg még nem töltenek be hangsúlyos sze­repet a régió gazdaságában (pl. biotechnológia, környezeti ipar). Miért szektorok? Világszerte megfigyelhető, hogy a sikeres regionális gazdaságok, vál­tozó mértékben ugyan, de mind­annyian specializáltak. Minden régió törekszik arra, hogy bizo­nyos gazdasági ágakban a szaktu­dás olyan magas koncentrációját érje el, amelyre másutt nem képe­sek. Ezt az alapkoncepciót vetíti előre az elemzésben alkalmazott megközelítés. Előzetes felméré­sekre alapozva a Dél-Dunántúl stratégiai jelentőségű ágazatai­ként az alábbi szektorokat választ­ják ki: kulturális ipar, egészség ipar, környezeti ipar és energeti­ka, élelmiszeripar és agrár-inno­váció, gépgyártás, fémfeldolgozás és elektronika, textil- és bőripar. Horizontális megközelítés: a közvetlen vállalati igények elem­zése mellett azonban szükség van a szélesen értelmezett gazdaság- fejlesztési intézményrendszer (oktatási, kutatási intézmények, kamarák, vállalkozói központok, pénzügyi intézmények, ipari par­kok) és a vállalkozók kapcsolat­rendszerének mélyreható feltárá­sára, ezért több horizontális munkacsoport is felállításra kerül a RIS-DD projekt során. A mun­kacsoportok a következő terüle­teket fogják áttekinteni: egyetem­gazdaság kapcsolat, innováríó finanszírozás, a vállalatok közötti kapcsolatok, hálózatos együttmű­ködés, a vállalkozói készségek fej­lesztése, innováció menedzsment, technológia transzfer. A régióban készültek olyan széles körű, reprezentatív felmé­rések, amelynek eredményeire alapozva egy .átfogó kép alakítha­tó ki a régió kis- és középvállalko­zásainak innovációs potenciáljá­ról, az őket leginkább sújtó prob­lémákról. Éppen ezért sokkal fon­tosabb ennek a meglevő tudásnak a további részletezésére, elmélyí­tésére. Ennek a célnak leginkább szektorális és horizontális mun­kacsoportok működtetése tűnik megfelelőnek, amely jó moderá­lással, illetve a célok és elvárt eredmények pontos rögzítésével rövid idő alatt, nagy információ- mennyiséget tud szolgáltatni. Javaslatcsomagok A horizontális, illetve szektorális munkacsoportok felállítása pár­huzamosan történik. Mind a szektorális, mind a ho­rizontális munkacsoportok mű­ködésének legfontosabb célja, hogy kidolgozzanak egy, az adott témára vonatkozó fejlesztési ja­vaslat csomagot. ú A szek­torális mun­kacsoportok tematikája lényegében megegyezik a horizontá­lis munka- csoportok által vizsgált témákkal. Ez meg­könnyíti a horizontális és szek­torális munkacsoportok közötti kommunikációt, hiszen mind­egyik szektorális munkacsoportok egységes rendszerben dolgozza ki a javaslatait, amely rendszer ele­mei illeszkednek a horizontális munkacsoportok vizsgálati terüle­teihez. Miután tehát a szektorális munkacsoportok a fenti tematikán végighaladva, kidolgozzák javas­latcsomagjaikat - amelyek egy­részt a jelenlegi helyzet leírását, másrészről a szektor igényeit fo­galmazzák meg - , a Menedzs­ment Csoport a javaslatcsomago­kat szintetizálja, vagyis megkeresi az általánosítható, ületve az egy szektorra vagy szektorcsoportra jellemző speciális igényeket. Ez­után a szintetizált javaslatcsomag a horizontális munkacsoportok elé kerül, amelyekben a szektorális munkacsoportok vezetői is jelen vannak és képviselik az adott szek­tor javaslatait. Ezzel a metodológi­ával sikerülhet megteremtem egy integrált vállalkozásfejlesztési rendszer alapjait, amely ugyanak­kor tudomással bír és reagál a ré­gió meghatározó ágazatainak spe­ciális igényeké is. Részletek a www.ris.ddrft.hu honlapon találhatók. _______

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom