Új Dunántúli Napló, 2003. február (14. évfolyam, 31-58. szám)
2003-02-06 / 36. szám
I 2003. Február 6., csütörtök R I P O R T 7. OLDAL KULTÚRA- ____________ Sz iporka-Hófehérke A Pécsi Ifjúsági Ház Sziporka Gyermekszínháza a Hófehérke című darab utolsó próbáinál tart. Februárban lesz a 20 évvel ezelőtt alakult társulat 23. premierje. Hét kis nyírfatuskó-ülőke veszi körül az asztalt, amelyen Hófehérke fekszik mozdulatlanul. Sírás-rívás, jajongás, a törpék fejüket fogják, kezükbe temetik arcukat. - Ne hagyj el bennünket - hajtogatják egymás kezét fogva, körbeállva a gonosz boszorka áldozatát. Aztán jön a királyfi, és minden jóra fordul. Az apró részletek, finom beállítások időszaka ez a premier előtt. Két éppen „próbaszünetes” művész, Unger Pálma és N. Szabó Sándor osztoznak az utolsó Sziporka-próbák izgalmában és persze a teendőkben. Unger Pálma a díszlet- és jelmez- tervező, játékmester. Utóbbiként vezényli a színpadi fejleményeket, mialatt a rendezői feladatkört betöltő N. Szabó arról beszél, hogy ez már a 23. bemutatója az éppen 20 évvel ezelőtt, 1983-ban, az akkori FEK-ben Arma Gyermekszínházként megalakult társulatnak.- A gyerekeket 12 évesen „nyugdíjazzuk”, jelenleg 29 tagú a társulat - mondja a rendező. - Mindig vannak kiugró tehetségek, így most is két gyerekünk játszik gyerekszínészként is a Pécsi Nemzeti Színházban. Ez a darab 50 perces, a művészházaspár gondolta ki a teljes szöveg- és forgatókönyvet. Egyedül a díszletezésben kértek segítséget, amit csak Fábos György képző- és iparművész segedelmével sikerült megvalósítaniuk. A díszlet hangsúlyos elemeit képező „nyírfaerdő”, valamint a drágakőbányász-törpék „bútorzatát” képező rönkök, fadarabok Mecseki Erdőgazdaság jószívű adománya. Minden produkcióból évente 8-10 előadást tartanak. A hangulat nehezen meghatározható. A színészeknek nyilván az emberi lélek mélyéből táplálkozó „színház” ez a mostani szerepkör is, a gyerekek pedig máris tudni vélik, a jó szereplés nagy odaadást kíván. Ha a nézőtérre képzeljük a mindenkori gyerekszínházak ma is élő, elhivatott szerzőjét, Szabó Magda Kossuth-díjas írót, aki - sok minden mellett - a Tündér Lalát és a Sziget Kék-et írta, most alighanem könnyek szöknének a szemébe ennyi gyermeki jóakarat, setesutaság láttán. Már csak ezeket kell igazi drágakővé fényesíteniük a kis drágakőbányász- törpéknek és a többi szereplőnek - beleértve az ezúttal gyerekszínházat „játszó” színészeket is - a hónap közepén zajló főpróbákra és a 22-i bemutatóra. N. Szabó Sándor instruálja a gyerekeket az Ifjúsági Ház színpadán FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Hírek TAVALY egyszerre két helyszínen, de ugyanazon a napon volt a Vagina monológok magyarországi ősbemutatója. A pécsi produkció, Moravetz Levente rendezése azóta is hatalmas sikerrel fut a Harmadik Színházban, s most a pécsi közönség is láthatja a budapesti produkciót. Február 7-én este fél 7-kor és 9 órakor a Thália Színház vendégszerepei az Urán városban. A Bozsik Yvette-féle előadás szereplői: Fullajtár Andrea/Létay Dóra, Tóth Anita és Amóczy Gizella, aki valaha Pécsett balettozott. (sz) AZ I. DÉL-DUNÁNTÚLI Regionális Fuvolaversenyen a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola tanulói kimagasló eredményeket értek el. Első helyezett lett Kemer Mária - tanára Ar- • nóthné Papp Ildikó, Radnai Eszter - tanára Csekéné Hanoi Júlia és Fábián Tamás - tanára Denke Mária, harmadik helyezést pedig Köcsky Balázs, Somfai Melinda és Mátyás Petra értek el - tanárak Nepp Ivette, Denke Mária és Amótné Papp Ildikó. Tanári különdíjban részesült Ar- nóthné Papp Ildikó és Denke Mária. _______________________________(A) LUCAS KNEER KIÁLLÍTÁSA várja a látogatókat Pécsett, a Lenau Házban. A német származású, jelenleg Bakonyán élő művész számítógépes grafikáira elsősorban a merész színhasználat jellemző. A nem mindennapi tárlat február 28-ig látogatható.__________________________fotó:müller andrea Hallgatói Orientációs Napok A Pécsi Tudományegyetemen tanuló, a hallgatói önkormányzati, közéleti, szakmai tevékenység iránt érdeklődő egyetemi polgárok számára e hétvégén pénteken és szombaton rendezik meg első ízben a Hallgatói Orientációs Napokat. Fő helyszíne a Szántó Kovács János utca 1/B. és a Perem Klub lesz. Az Orientációs Napokon a résztvevők - a csapatjátékos gondolkodást tanulva - testközelből ismerkedhetnek meg a hallgatói önkormányzat történetével, az önkormányzatiság elméletével és gyakorlatával. Pénteken 10 órától „A hallgatók a demokráciáért, a hallgatói mozgalom 15 éve” témával kezdődik a rendezvény az egykori EHÖK-elnökök közreműködésével. Arra is kitekintenek, miként alakult a pécsi egyetem szerepe a régióban és az országos döntéshozatalokban. Déltől a hallgatói juttatásokról, ösztöndíjakról, a szolgáltatói irodákról, délután a PTE külügyi kapcsolatairól, a külföldi ösztöndíj-lehetőségekről és tanulmányutakról lesz szó. A szombat délelőtt témája a pályázati rendszer, a délutáné pedig a hallgatói önkormányzatok külső és belső kommunikációja lesz. r * y Magyarul - magyarán Hatásos fokozás A szabatos kifejezésnek nélkülözhetetlen eszköze, amely- lyel tulajdonságnak, határozói körülménynek, ritkábban melléknévi értelmű főnévnek különböző intenzitására utal. Ezt a fok szóval jelöljük. Alapfokról (okos, kevés, közel, szamár), középfokra/ (okosabb, kevesebb, közelebb, szamarabb) és febőfokról (legokosabb, legkedvesebb, legközelebb, legszamarabb) beszélünk. A felsőfok nyomosító változata a túlzófok. Ezt leges előtaggal fejezzük ki. Mindenki tapasztalhatta, hogy az anyanyelvét tanuló kisgyermek az analógia hatására kezdetben így mondja a szép középfokát: szé- pebb, esetleg a jó jobbabb-nak hangzik. A nyelvi játékosság közismert változata az inka-inkább-leg- inkább sor, amelyből az alapfok a nyelvhasználatból hiányzik. A fokozásnak ez a módja az ún. szintetikus fokozás az ismert toldalékokkal. Van azonban nyelvünkben körülírt ún. analitikus fokozás is. A fokozni kívánt szó elé egy másikat teszünk, amely sajátos módon kapcsolódik hozzá. Összetartozásuk annyira szoros, hogy egy hangsúllyal ejtjük. Az előtagok többsége önállóan is használatos. Kivétel a vadonat, amely az új fokozására való. De ha az antonimájához (ellentétes jelentésű párjához) tesszük, senki által nem használt szót kapunk. A vadonatrégi legföljebb nyelvi tréfának jó, de annak is gyenge, mondhatnám: harmatgyenge. Talán nem fölösleges a legismertebbeket fölsorolni. Ezek nagyon hasznos eszközei lehetnek az árnyalaü finomságokat kifejezni kívánt stílusunknak. Ilyen pl. a színjózan, aki kiállja a legszigorúbb alkoholpróbát is. Ellentéte a holtrészeg, aki annyira leissza magát, hogy a felületes szemlélő halottnak hiszi. Egy-egy ember, akivel váratlanul összehoz bennünket a véletlen, lehet vadidegen, de ismerősre már nem mondhatjuk, hogy vad. A süketségnek fokozatai vannak. Akin már a nagyothalló készülékkel se lehet segíteni, az földsüket. Hasonlattal: süket, mint az ágyú. A kemény felsőfoka a kőkemény, a nagyon hideg jéghideg, míg a nyű- sebes a gyorsaság mértéke. Napjainkban a felsoroltakat helyettesíteni látszik a tök. A tökrészeg talán a legrégibb. De a jó felsőfoka is szinte mindig tök. Még egyfajta választékosság is előfordul. Bizonysága a tökelegáns. Az előbbitől eltér, de mégis ide tartozik az analitikus fokozás egy másik fajtája, amely inkább körülírja azt, amit közönségesen a legesleg fejez ki. A kettő közötti különbséget az is jelzi, hogy különírjuk a fokozott szótól. A csillagászati (szám) olyan, milyennel a csillagászok dolgoznak, fényévekben számolva a bolygók távolságát, amely a világegyetem végtelenségét tekintve kozmikusnak is nevezhető. A mikroszkopikus (nagyság) a szemmel nem látható kicsinységet jelöli. Sokszor fontos lehet a mértani (pontosság). Az ostobaság az n-edik hatványon már olyan mérhetetlen, hogy számokkal ki sem fejezhető. Aki x-szer megmond valamint, az a sok ismeretlen mennyiségét jelöli. Rónai Béla A toronyépítő viszontagságos élete „Szerelmi légyottok is megestek már műveimben” Erdei fatornyokról, fák magasába épült kunyhókról még aligha láthattunk képzőművészeti kiállítást. Pécsett Császár Péter képzőművész, a Magyar Szobrász Társaság tagja mutatja be a Művészetek Házában az elmúlt évtizedekben épült, különleges tereptárgyaknak tekinthető objektumait, tornyait, failaknak nevezett konstrukcióit. Lombokba rótt házikók fotó: tóth l. Széles bőröv, rakás szög, ameriká- ner, kötél, csiga, palack víz. Nagyjából ez képezi a szokatlan szobrász kellékeit, aki hajnalok hajnalán így indul a lombkorona rejtekező magasába. Mindeme dolgai, ágak közti fúrás-faragása, kopá- csolása óhatatlanul fölkelti a nagy ritkán arra tévedők figyelmét. Amit sebtében kihámozhatnak a helyzetből, az „gyanús”. Hirtelen támadt természetvédők, erdei kódorgók nem is igen tudnak belenyugodni a fura jelenségbe: még hogy torony épül a fa tetején... A kicsinyesség, a tagbaszakadt, vérbő gerjedelem nem is keresi a miérteket. Nekitámad a csövesnek, hajléktalannak vélt művésznek. A helyzet olykor kiszámíthatatlanná válik. A vége rendszerint az, hogy hörögve forgolódik a hamarjában odarendelt buldózer, pattog a csörlő feszengő drótkötele, szinte kitépik a fát. Stihl fűrészes aprítás, tűzrakás. Majd egy fertály óra múltán már csak füstölgő kráter jelezi: a világban helyreállíttatott az alapvető rend. Holott... „csak” egy különleges műalkotás esett a buzgó rendteremtés áldozatául. A Jakab-hegy egyik rejtettebb részén ma is él és „működik” Császár Péter egyik jellegzetes, meglepően időtálló alkotása. Ez művésztelepi munkaként, „építési engedély nélkül”, de végre legálisan készülhetett el. A művész helybéli tűzoltó barátja felügyeli és gondozza a művet, amely többéves létére kifogástalan. Mi több, komfortos. Akár lakni is lehetne benne. Gyenis Tibor képzőművész kiállítási megnyitójában „lombokba rótt házikóknak” nevezi ezeket az objektumokat, amelyek közelebbről a szobrászat, a térplasztika körébe tartoznak. Császár Péter és Gyenis Tibor egyaránt fotóznak. Itt van például egy képi történet, amiről szó is esett már. Az első képen az építés helyszíne, maga a fa. Majd az épület. Aztán a kidöntött, göcsörtös kolosszus a házzal. Végül a romhalmaz. Már csak meg kell gyújtani. Performance-nek, heppening- nek is tekinthető mindez. A Művészetek Háza hatalmas tetőtéri galériája tele van időrendben elénk táruló képekkel, dokumentumokkal. - Hogyan kezdődött mindez - kérdezzük a művészt. - A gyerekkor egyfajta prolongáló- dásával - mondja. - A gyerekek szeretnek bunkereket, fűkunyhókat, játék-erődöket, házikókat építeni. Szeretnek a fa tetejébe mászni. Az én szobrászati munkásságom ennek az ismert élethelyzetnek egyfajta folytatása. Első lépésként még 1984-ben egy lapos térszintet alakítottam ki, pár méter magasan. Akkor tárult fel előttem a faágak közti tér különleges szobrászati világa. Az ember nemcsak a szobrot szemléli, hanem magából a szoborból is szemlélődhet. Három évvel később már fala is volt a munkának. Erre került rá a tető. Ez egy olyan objektum volt, ami tartózkodási teret is jelentett, életlehetőséggel. Ezt követték a tornyok. Álomszerűén csináltam az első tornyaimat. Többszintesek voltak. A legmagasabb egy lakóház nyolcadik emeletének felel meg. Mindennek egyes fázisaihoz kép, fotó is tartozik, hiszen ezek a tárgyak idővel elpusztulnak, tönkremennek. A fotódokumentáció meg- mászhatatlan magasságokban megrendezett különleges lombgalériákat is bemutat. Egyik ilyen „tárlaton” ott csüggnek, lógnak, lapos pallókon hevernek a civilizáció lomjai. Részünkről hozzátesszük: drogjai. Minden egyes tárgy egy külön képzetrendszer is, amely rányomja bélyegét az ember gondolkodására, szokásaira, életvitelére. Eltereli a figyelmet az élet alapkérdéseiről, és azt sugallja: fogyassz, fogyassz... Ezek a bonyolult esztétikumú, mégis döbbenetesen emberközeli rögtönzések: kunyhók, lakok, tornyok, légies objektumok megpróbálják visszavezetni az embert egy oldottabb világba, önmaga közelébe. Emlékeztetik arra a lényre, aki még a magasba vágyott, hogy láthasson, menedékre lelhessen, kialakíthassa maga körül a saját világát.- A legnagyobb vágyam, hogy vehessek magamnak egy saját erdőt - mondja a művész. Ráuntam már a konfliktusokra. Az emberek szeretik a munkáimat. Olykor szerelmi légyottok is megesnek egy-egy művemben. Ugyanakkor az eldobált szemét, gépkocsi-akkumulátor, az erdei olajcsere-maradványok, illegális szemétlerakók láttán állandóan feszélyez a sok tilalom és meg nem értés, ami munkámat körülveszi. Az utóbbi időben már csak művésztelepeken dolgozom. Az elmúlt 10-15 év alatt temérdek torony, failak jelzi az ország legeldugottabb erdeiben, titkos „közterületein” Császár Péter munkásságát. Nem is olyan rég egy világhírű spanyol művész már megörvendeztette a világot lakható szobraival. A Távol-Kelet őserdeiben sem ritkák az ilyen fatetőkre épült házikók. Ezek rokonai azok a művek is, amelyeknek most egy terjedelmes fotóbemutatója látható a pécsi tárlaton. BEBESSI KÁROLY
