Új Dunántúli Napló, 2003. február (14. évfolyam, 31-58. szám)

2003-02-05 / 35. szám

6. OLDAL \ POLITIKAI VITAFÓRUM 2003. Február 5., szerda ■■ Mindig értetlenül állok az olyan dolgok előtt, melyek a természet és a magyar tájkép brutá­lis megerőszakolását okozzák. Értetlenül ál­lok előtte és azt kérdezem: miért? Természetes erdőink 80%-át kivágtuk, a ma­radékot átalakítottuk, folyóvizeinket gátak közé szorítottuk, dolomit- és mészkőhegyeinket el­bányásszuk, vizeinket beszennyezzük. Ugyan­akkor az éppen aktuális kormányunk hangza­tos szavakkal ámítja a honpolgárokat, hogy egyre emberibb körülményeket kell teremteni, hogy mindenki igazán jól érezhesse magát itt. Pénzt, energiát nem kímélve utaznak elöl­járóink, hogy képviseljék Magyarországot a nemzetközi környezetvédelmi konferenciá­kon. Rendre alá is írjuk a csatlakozó nyilatko­zatokat... És megnyugszunk, hogy ismét so­kat tettünk a környezetünk, természetünk megóvásáért. Mi is beálltunk a sorba a „fej­lett” országok mögé. Természetszerű területeink, erdeink, föl­dünk, levegőnk eközben pedig csak fogy... Vagy eladjuk, vagy kivágjuk, vagy beszeny- nyezzük, vagy beépítjük. Mert hát mennyi­vel szebben mutat a világritkaság számba Miért? menő élőhelyeken - ahol hazai bennszülött fajok élnek, vagy ne adj Isten, még ősi régé­szeti kincseket is rejt a föld - egy lakópark, egy golfpálya, vagy egy NATO-kompatibilis radar­állomás. Mert ez kell ne­künk, magyaroknak. A Zengő Dél-Magyaror- szág legmagasabb pontja, védelmi szempontból, az ország őrzése szempontjá­ból kiemelkedően fontos! A Zengő őrzi a déli végeket. De azzal nem foglalkoznak a döntéshozók, hogy őrzi a rajta élő növénye­ket, állatokat, a tájképi értékeket. A 350 millió éves gránit, a 200 millió éves mészkő és a 130 millió éves vulkáni kőzetek nevelték és őr­ködnek a Zengő élővilága felett. Sokat megér­tek, de ilyet még nem. Felborult a több száz­millió éves rend, felborultak a természet tör­vényei. Most más törvények uralkodnak: a pénz, az érdekek, a politika. Nem szabad beletörődnünk, hogy a hozzá nem értők, a természet sorsával mit sem törő­Szatyor Miklós dők hozzanak borzalmas, visszafordíthatat­lan, rossz döntéseket. Ne hagyjuk, hogy lecsu­paszítsák a Zengő csúcsát, hogy ledózerolják az erdőt, a virágokat, a madárdalt és betonút- tal hasítsák ketté a gerincét. Hogy a hegyen át­zúgó szél helyett, elektromágneses impulzu­sok ostorozzák a fákat, a kerteket, a házakat. Mert ha már az utolsó értékeket is tönkretet­tük, ha a természetet már végleg kizsigereltük, ha már az utolsó erdőt is kivágtuk, mi lesz ak­kor velünk, emberekkel? Saját magunkat pusz­títjuk el, saját megújulásunk kerül veszélybe, mert saját világunkat tettük tönkre... Ne felejtsük el, honnan jöttünk és hová for­dulhatunk, ha a szükség úgy kívánja. Ne felejt­sük el, hogy az oly hangzatos GDP-növekedés egy része a megújuló, azaz természetes forrá­sok kiaknázásából származik. Azt se felejtsük el, hogy levegő nélkül sem élhetünk, bármeny­nyire is modemek vagyunk. És azt se felejtsük el, hogy az erdő, a természet a testi-lelki meg­újulásunk forrása, gyógyszereink alapanyaga, a harmónia, a szépség, az élet maga... Szatyor Miklós természetvédő-biológus „Nem csak a dicsőké a Haza!” Társadalmunkban mindenkinek jo­gában áll a században fellelhető ja­vak elérése. Célként ez megfogal­mazható, de van a realitás, ami mindent eldönt. Na meg a muszáj, ami a legnagyobb úr. Ezen kategóri­ák pilléreire építjük életünket, válta­nak ki belőlünk türelmetlenséget, megfáradt, belefásult elégedetlen- séget. Első a kötelezettség: önkor­mányzati adó, társadalmunk fenn­tartása. Rövid idő és már gatyára is vetkőztettek bennünket. Éljük tarta­lékainkat, reméljük, hogy a remény fáján érlelődő gyümölcs majd csak a miénk lesz. Közben buzdítjuk egymást, lehet még rosszabb is, más is kibírta. Nem! Legyünk pol­gárok, ne tűrjük meg a közönyt! Le­gyünk igényesek, követeljük meg, hogy adóinkat értelmes célokra for­dítsák és az utolsó fillérig számolja­nak is el! Hivatalokba betérve ta­pasztaljuk meg, hogy értünk dol­goznak. Ha majd a más ügye kicsit a miénk is, a közös ügyünk, akkor háttérbe szorul a korrupció. így vál­hatunk a globalizált világ polgárai­vá. Vigyázat, rövid az idő! Béda Pál, Reform Kisgazdapárt 71200 rendelet Hetvenhétezer-kétszáz önkor­mányzati rendelet van hatályban ma Magyarországon, ezeket egy év alatt az európai uniós joghoz kell igazítani. - Egyetlen más szervezet- típus sincs Magyarországon, ame­lyet olyan sokoldalúan érintene az európai uniós csatlakozás, mint az önkormányzatokat - jelentette ki Csalótzky György, a Települési Ön- kormányzatok Országos Szövetsé­gének (TÖOSZ) nemzetközi titká­ra. Szavai szerint egyaránt sor kerül majd a helyi rendeletek módosítá­sára, illetve hatályon kívül helyezé­sére. Csalótzky György közölte: se­gíteni fogja a jogharmonizációt a Belügyminisztérium honlapján há­rom hét múlva megjelenő részle­tes, tematikus módszertani útmu­tató és a TÖOSZ honlapján megta­lálható összeállítás. ■ Minden nyugdíjasnak havi 8-10 ezer forint szintemelést A Magyar Demokrata Fórum kö­telességének érzi, hogy az idős, nyugdíjas nemzedék helyzetét bemutassa és kezdeményező ja­vaslatokat tegyen jövedelmi vi­szonyaik javítására. A nyugdíjasok között mint­egy 1 millió a 70 éven felüliek - többségük nő - száma és figye­lemmel a korábbi 55, illetve 60 éves korhatárra, nagy részük nyugdíjba vonulása még az 1985 előtti évekre esik. A fentiek ismerete azért je­lentős, mert a szocialista idő­szak utolsó öt évében - 1985-90-ig - a nyugdíjak reálér­téke az induló érték 65%-ára esett vissza. Ráadásul ebben az időszakban az aktív dolgozók számára egyéb lehetőségek - pl. vállalaton belüli gmk létrehozá­sával - teremtődtek. Az Antall-kormány időszaká­ban az átalakulással járó veszte­ségek és korábban a magyar ex­port 40%-át befogadó szovjet piac összeomlása mellett is 1990-94 között a nyugdíjak reálértékét 93%-ban sikerült megőrizni. Vi­szont 1994-98 között a Horn-kor- mány időszakában a nyugdíjak reálértéke 86%-ra csökkent. A nyugdíjak, járadékok átlagos ér­téke 1990-ben a nettó átlagkere­set 66%-a volt, míg ez az arány 1998-ra 58%-ra csökkent. Nem vonható kétségbe az Or- bán-kormány tisztességes törek­vése, ami a nyugdíjak emelésére irányult. Az 1990-es reálértéket azonban így sem sikerült elérni. A 2000. év végétől a 2002. év vé­géig - jórészt a Medgyessy-kor- mány döntése nyomán - az ak­tív munkavállalók egyes cso­portjai - jelentős béremelések­ben részesültek. (A kormányzat­ra további ilyen jellegű nyomás várható.) Ezt, az elsősorban fog­lalkozási csoportokat érintő és indokolt szektoriális bérnöveke­déseket a nyugdíjasok jövedel­mei általában, de különösen ko­rábbi munkaviszonyuk jellege szerint követhették. A Magyar Demokrata Fórum továbbra is hirdeti, hogy a nyug­díj egy élet munkájával szerzett jog, s ezért az értékállóság biz­tosítását egyik legfontosabb kormányzati feladatnak tekinti. Az MDF egyetért a jelenlegi kormány egyes törekvéseivel, ami az özvegyi nyugdíjak eme­lésére, vagy a 13. havi nyugdíj kifizetésére irányul, természete­sen a hatályos jogszabályokban rögzített emeléseken felül. Ugyanakkor a Medgyessy-kor- mány nyugdíjrendszert érintő és már parlamenti jóváhagyás­sal érvényesített döntéseit válto­zatlanul helyteleníti. A Magyar Demokrata Fórum tisztában van a költségvetési túl­költekezés veszélyeivel és az ebből eredő kockázatokkal. A kormány­tól elvárja, hogy a gazdaság ser­kentésével, források teremtésével és átcsoportosításával az ország helyzetének stabilitását biztosítsa. Ez a várakozás annál inkább jogos, mert az MSZP-SZDSZ koalíció és kormány részéről biztató lépése­ket nem lát kibontakozni. Az MDF úgy véli, hogy a fen­ti okok miatt a nyugdíjak jog­szabályi előírásokon és kor­mányprogramon túli növelésére 2003. évre nem terjeszthet elő javaslatokat, bár azok indokolt­sága iránt nincsenek kétségei. A 2004. évtől azonban elkerülhe­tetlennek tartja, hogy a nyugdí­jasok jelentősebb és azonos összegű többletjuttatásban (szintemelésben) részesülje­nek, a jogszabályok alapján járó százalékos növelésen túl. Ezért javasoljuk, hogy 2004 júniusától minden nyugdíjas mintegy havi 8-10 ezer forint szintemelésben részesüljön, ami az évre hozzávetőlegesen 150 milliárd Ft költségvetési fedezetet igényelne. E minden nyugdíjast - vala­mivel több mint 3 millió fő - azonos összeggel érintő és a rendszerbe beépített emelés az évtizedek méltánytalanságát részben eny­hítheti. Az ész­szerűség is azonos össze­gű léptetést in­dokol. Az MDF ál­tal előterjesz­tett, és az uniós felvétel idő­pontjához kö­zeli javaslat alkalmas annak a ter­mészetes időskori bizalmatlan­ságnak a csökkentésére is, amely történelmi tapasztalat alapján minden nagyobb változásnál em­beri tényezőként jelentkezik. A kormánynak e többlettel a 2004. évi és az azt követő költségveté­sekben számolnia kell. A nyugdíjasok kiadásainak mint­egy 80%-a élelmiszerekre, lakás- fenntartásra és egészségügyi célok­ra fordítódik. Az átlagosnál maga­sabb nyugdíjat élvezőknél - eseten­ként még az átlagos nyugdíjasoknál - ezenfelül is erős a megtakarítási hajlam, személyes sorsuk esetleges kedvezőtlen fordulatai miatt. E haj­lam és a költési irányultság az egyéb jövedelemkiáramlásnál ki­sebb kockázatot jelent. Az MDF javaslata az 50.000 Ft alatti havi nyugdíjjal rendel­kezők és egyedülállók számára több mint 20%-os helyzetjavu­lást jelent, valójában a normális emberi élet minimumát. A nyugdíjastársadalom jussa, hogy akár más kiadások korlá­tozásával is kedvezőbb életlehe­tőségekben részesüljön. Dr. Habjánecz Tibor, MDF Pécsi Polgári Fórum gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan’ Dr. Hende Csaba - Orbán Viktor volt miniszterelnök úr kabinetfő­nöke, a Szövetség a Nemzetért Ala­pítvány kuratóriumának elnöke - volt az elmúlt hétvégén a pécsi pol­gári körök vendége. Előadása a „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” gondolatkörre építette fő mondanivalóját, melynek megva­lósításában igen fontos szerepet kell hogy vállaljanak a polgári kö­rök tagjai. Feladatuk, hogy a környezetükre és egymásra figyelő pártokat, polgá­rokat megszólítsák, hogy a polgári értékeket képviselők és közéletisé­güket bátran vállalók egymásra talá­lását segítsék annak érdekében, hogy erőiket megsokszorozva kö­vessenek el mindent a polgári érté­kek, eszmeiség megerősítése, elter­jesztése érdekében. A fentieken túl felhívást intézett a résztvevőkhöz „Vedd a magyart, védd a magyart” jelszóval, mely­nek célja a magyar termékek (Ma­gyarországon gyártott termékek) vásárlására való buzdítás, mellyel a magyar munkavállalókat, munka­helyeket is támogatják mindazok, akik 599-cel kezdődő kódszámú termékeket vásárolnak. Ezen ter­mékeket ugyanis magyar emberek állítják elő, s vásárlásukkal az ő ér­dekeiket, munkahelyeik védelmét szolgáljuk. Ezért kérik a polgári körök tagja­it, hogy nyomatékosan hívják fel ba­rátaik, családtagjaik, szomszédaik, ismerőseik figyelmét, hogy a jövő­ben igyekezzenek 599-cel kezdődő kódszámú termékeket vásárolni. Hende Csaba felhívta még a fi­gyelmet a polgári körök országos aláírásgyűjtő akciójára a státusztör­vény védelmében. Az est végén a beszélgetést veze­tő Révész Mária tájékoztatott né­hány, a közeljövőben esedékes to­vábbi rendezvényről, ahoVa a pécsi polgári körök tagjait és a szimpati­zánsaikat várják:- Február 23-án a Terror Háza megnyitásának elsd évfordulójára rendezett megemlékezésre autó­busz indul Budapestre.- Február 28-án kerül megrende­zésre a pécsi polgári körök bálja a Hotel Pátriában. Mindkét rendezvényről, illetve az aláírásgyűjtő ívről Biró Bernadet­től lehet bővebb információt kérni a 20-5491-628 telefonszámon. Dr. Vass Klára Hogyan tovább, MIÉP? Kilenc és fél éves fennállásának legsúlyosabb válságába jutott a MIÉP, mégis sokkal többről szól a dolog, mint amit a cím sugall. Mint az események meglehető­sen régi résztvevője, már jó ideje tapasztalhattam, hogy vannak bi­zonyos aggasztó jelenségek, amik kifejezetten hátrányosan érintik a MIÉP és rajta keresztül az egész nemzeti oldal ügyét. A kezdetektől ráillett három jelző a működésre: kézi vezérlés, hozzá nem értés, pénzhiány. Bármennyire is furcsa, a leg­elején, amikor igazán szükség lett volna rá, a kézi vezérlés a mostanihoz képest alig volt jelen, ami igen nagy problémákhoz ve­zetett. A gyenge szervezetek élén néha bizony gyenge emberek áll­tak, nem túl kedvező társadalmi megítéléssel, akiknek igencsak elkelt volna a felső segítség. Ami azonban nem jött. Az első, egyál­talán nem áldásos hatásait úgy 1996-97 táján lehetett először ér­zékelni, és azóta is jelen van egy­re erősödő mértékben. Mára elju­tottunk a teljesen törvénytelen és alapszabály-ellenes elnöki kine­vezési rendszerhez, a korábbi gyenge emberek visszahozatalá- hoz, a tiltás, tűrés, támogatás jól ismert módszeréhez, amihez ha­sonlóra csak 1945 és 89 közötti években volt utoljára példa. A következő problémakör a hozzá nem értés kérdése. Kezde­tekben sajnos természetes volt a dilettantizmus, ami érthető is, hisz tapasztalat híján nehéz lett volna rögtön profiként dolgozni. Az azonban több mint furcsa, hogy a színvonal nemhogy nőtt volna, de éppenséggel esett, a hozzáértő embereket elüldözték és az elnök élettársa egy sze­mélyben döntött mindenről. JeF lemző, hogy míg nem volt és nincs is írott és összeállított prog­ram, addig ismert és nagy tudású emberek lettek rövid úton kipen­derítve a pártból. Nagy Ferótól Csúcs Lászlón át Gidai Erzsébe­tig, Szentmihályi Szabó Pétertől Csete Györgyig nagyon hosszú a sor. Csurka István logikája sze­rint ők - a most kizártakkal együtt - mind beépített ügynö­kök vagy árulók. Példaértékű, hogy az országos kampány meghatározó figurája a teljhatalmú élettárs után egy sza­kács végzettségű úriember. Távol álljon tőlem, hogy ezzel a szaká­csokat bántsam, hiszen tiszteletre­méltó hivatás az emberek jóllaka- tása, de a kampány szintén egy ko­moly szakma, szerteágazó, egyete­mi szintű ismereteket követel. A pénzügyek hasonlóan zavaro­sak, átláthatatlanok. Soha nem volt elég pénz semmire, a közpon­ti juttatás szűkén fedezte a műkö­dést. A kampányra fordított ösz- szeg nevetségesen kevés volt ah­hoz képest, ami rendelkezésre állt. Évek óta nem volt se költségvetés, se zárszámadás. A most kirúgot- tak között van az a Rozgonyi Ernő, aki látva a történteket, tiltakozásul lemondott a számvizsgáló bizott­ság elnöki tisztségéről. Sokat tud mesélni cégekről, alapítványokról és az ősi igazságról: a pénz nem vész el, csak gazdát cserél. Meg­próbáltuk házon belül tartani és orvosolni a dolgokat. Ennek a le­hetőségét vágta el Csurka István és Győri Béla, amikor a Magyar Fó­rumban nyilvánosan és igazságta­lanul kezdték el támadni a válto­zást akarókat. Alvó ügynökök, árulók, kívülről irányított szektata­gok lettünk, akik szét akarják ver­ni a MIÉP-et, megakadályozandó az EU-s népszavazáson való véle­ménykifejtést. A dolog csak ott sántít, hogy pont Csurka István volt az, aki az elnökség és a frakció kifejezett tiltakozása dacára aláírta a hatpárti nyilatkozatot az EU tá­mogatásáról. A volt elnök szavait, írásait áthidalhatatlan szakadék választja el a tetteitől, valódi szán­dékaitól. A parlamenti frakció na­ponta szembesült ezzel a ténnyel (abortusztörvény, energiatörvény, földtörvény stb.). Az is elgondolkodtató, hogy a fenti problémákat látó és azokat orvosolni is igyekvő, mellesleg szintén potenciális elnökjelölt Szabó Luká­csot - aki egy­ben alelnök is volt -, csakúgy mint a mosta­niakat is Csur­ka eltávolíttat­ta a MIÉP- ből. Ráadásul mindezt a Leg­felsőbb Bíróság által is kimondottan: törvénytele­nül. Az pedig több mint elgon­dolkodtató, hogy a Szabó Lukács által írt leleplező írást a választá­sok előtt pont az a liberális média hallgatta agyon, amelyik néha oly vehemensen támadta Csur- kát. Felmerül a kérdés: kinek az érdeke a nemzeti radikális tábor állandó 4-5%-os pórázon tartása, lejáratása, az elnökön keresztül a hatékony együttműködés meg­akadályozása. A hírhedt 100-as visszaléptetés Csurka István egy­személyes akciója volt. Ártott a Fidesznek, ártott a MIÉP-nek, Medgyessy Péterből viszont mi­niszterelnököt csinált. Súlyos és hosszú lelki vívódás után döntöttem úgy, hogy mind­ezeket leírom a nyilvánosság szá­mára. Nem a fenyegetés, nem a rágalmazás, és nem is az ellenem felfogadott verőemberek, vagy éppen a törvénytelen kizárás mi­att teszem, hanem azért, mert a Csurka-Győri páros folyamato­san, és finoman szólva egyolda­lúan tájékoztatja a közvéleményt - ahelyett, hogy házon belül tar­tották volna az ügyet. Úgy érzem, tartozom szavazóinknak és min­denki másnak is - függetlenül a pártszimpátiától - azzal, hogy el­mondjam, hogyan látom a dolgot belülről. Nem könnyű beismerni, de sajnos muszáj: a velem együtt kizárt elnökségi tagtársaimmal együtt éveken keresztül hittük - a nem kizártak közül néhányan még ma is hiszik -, hogy a dolog belülről megjavítható. Ha nem is szó nélkül, de hosszú időn át tűr­tük, ami történt. így utólag belát­ható, talán hiba volt hallgatni. Meggyőződésem, hogy csak az őszinte, az alaptalan vádaskodást mellőző, egymásnak - beleértve a politikai ellenfeleket is - a köl­csönös tiszteletet megadó visel­kedésnek lesz hosszú távon he­lye a közéletben. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: hogyan tovább? Ha Csur­ka Istvánnak sikerül újraválasz­tatnia magát - aminek érdekében semmitől sem riad vissza -, ak­kor a MIÉP marad az, ami volt, és néhány felfújt látszatakció és a tagok jó szándéka ellenére való­jában a nemzeti oldal kakukkfió­kájaként, ugyan egyre csökkenő mértékben, de leköti a többre hi­vatott erőket. Ha sikerül a váltás, akkor és csak akkor van esély egy modern, erős és összefogásra is képes nemzeti pártot építeni. Mi már választottunk: Az író helyett a Könyvet. Dr. Deák Péter PÁRTHÍREK DR. MIKES ÉVA KÉPVISELŐ ASSZONY soron következő foga dóórája február 6-án lesz 15 órától 17 óráig a Városháza 3. emeleti képviselői irodájában (119. sz.) Elérhetőségei minden időben: Tele­fax: 72/533-931, Mobiltelefon: 30/423-5626. Elektronikus postalá­da: mikese@ph.pecs.hu; eva.mikes@parlament.hu DR. DEÁK PÉTERT, a MIÉP Baranya megyei elnökét a párt becsü­letbírósága kizárta a párt tagjainak sorából három másik reformer­rel, Bognár Lászlóval, Rozgonyi Ernővel és Biber József Tiborral együtt. A döntést Csurka István pártelnök jelentette be. w 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom