Új Dunántúli Napló, 2003. február (14. évfolyam, 31-58. szám)

2003-02-28 / 58. szám

iciicme, a nuaiiuivus raraiiiUMJin Nézzenek ki az ablakon, és próbálják elképzelni, hogy ingujjban sétálnak a kétméteres mikulásfa - nálunk mikulásvirág, cserépben - kéttenyérnyi pi­ros levelei alatt, a házak kertjében érik a narancs, és éppen folyik a banán­szüret a tengerpartig húzódó ültetvényeken. Mindegy, hogy milyen módon jut el valaki a Kanári-szigetekre - pontosabban a költségek miatt nem mindegy; jelen sorok írójá­nak egy szakmai úton volt sze­rencséje részt venni a közelmúlt­ban de ha rászánjuk magunkat, megéri. Főleg, ha ilyenkor, fősze­zonban utazunk, és ráadásul a hét sziget legnagyobbikára, Tenerifére, ahol éppen mostaná­ban a legnagyobb a nyugalom, amúgy meg a legtöbb a látnivaló. A főszezon megér egy külön bekezdést: november végétől áp­rilisig tart. S azért ez a az ideláto­gató turisták legkedveltebb idő­szaka, mert nappal ilyenkor is 20-26 fokos a hőmérséklet, ami igencsak kellemes a télből érke­zőknek; az Atlanti-óceán éppen e tájt vesz egy kanyart, és hűti le a Nyugat-Szahara forró levegőjét. Nyáron sincsen sokkal melegebb ugyan, de akkor közelebbi ten­gerpartra is ellátogatha­tunk. Amivel meg kell nap mint nap birkózni, az a „szeszélyes” óceáni klí­ma: reggel még esősze­rű köd szitál, pillanatok alatt 100 százalékos lesz a levegő páratartalma, ilyenkor bokáig leveri a víz az embert, aztán egyik pillanatról a má­sikra ragyog a Nap, hogy hirtelen váltással ismét felhősre forduljon az idő. Az árnyalatok kavalkádja miatt megéri viszont kitenni magun­kat e „megpróbáltatá­soknak”. Akárcsak a többi sziget, Tenerife esetében is évmilliós, a vízből kiemelkedő vulkáni csúcs­ról van szó, ráadásul ez nyúlik a legmagasabbra - az itt fekvő, alvó Teide-vulkán csúcsa 3718 méter magas, ezzel vezet Spanyolor­szágban - kirándulásaink során többféle éghajlatot tapasztalha­tunk meg. Négyszáz méterig a forró égövi fauna, majd hétszázig a mediterrán, följebb a jóval hű­vösebb éghajlatot kedvelő él, az­az fél órán belül, ha „föltekere- dünk” a hegyre, egymást követő­en más-más világrészen járunk, Forró égöv a télben A sziget egyik nevezetessége az ezeréves sárkány fa és váltjuk a pólót a kabáttal. Bár kocsival vagy busszal gya­korlatilag egy nap alatt bejárható Tenerife minden nevezetessége - persze, ha mindenütt csak öt-öt percet időzünk -, a meghittebb hangulatra, kisebb forgatagra, igazi helyi ízekre vágyók a sziget gebb. Egy, a régi hangulatot még őrző településhez hozzátartozik, hogy megtapasztaljuk az „igazi” helyi életet. Bár az idegenvezetők óva intenek, mondván, viszony­lag rossz a közbiztonság, de gya­korlatilag egész Spanyolországra érvényes ez, úgyhogy - főleg ki­MM uimiyÍH/s? Az euró bevezetése jócskán megdrágította az életet, mondják a szakem­berek. Egy pohár sör vagy bor kevésbé frekventált helyen egyaránt 0,90 euró, 240 forintos árfolyammal számolva tehát 216 forint. A főváros, Santa Cruz főutcáján viszont ugyanezért már 2,5-őt kérnek. Egy középka­tegóriás étteremben fejenként ötezer forintból megúszhatunk egy négyfo- gásos étkezést - a tenger gyümölcsei szerelmeseinek: a vízi jószágokból készült ételek olcsóbbak! Ajándékvásárlásnál ugyancsak ne a főutcát vá­lasszuk, ha takarékoskodni akarunk; gyakorlatilag mindenütt hasonló szu­veníreket kapni. Ami pedig a kijutást illeti: repülővel, egy hét egy három- csillagos szállodában, reggelivel kb. 130-150 ezer forint, utazási iroda szervezésében. északi részére igyekezzenek. Ki­tűnő helyszín erre a jellegzetes spanyol középkori kikötőváros, Puerto de la Cruz, ahonnan a leg­könnyebben juthatunk a dúsan termő Orotava-völgyön át a vul­kánig. Persze, a fekete vulkáni sziklákra épült la Cruz abban is különleges, hogy lábainál állan­dóan dübörög az óceán. Strando­lásra természetesen helyenként itt is van lehetőség az ugyancsak koromfekete homokon, és egész évben: a víz hőmérséklete egész évben megközelítőleg állandó, 18-20 fokosnál soha nem hide­sebb társaságban - nyugodtan merészkedjünk el egy-egy sétára. Ilyenkor indul az élet a kisebb, nem turistáknak épült kisebb kocsmákban, az utcai sátrak alatt; szól a zene, az aszfalton perdülnek táncra, a tulajdonos grátisz hozza az idegennek a vul­káni kövön termett ízes vörös­borhoz a fűszeres paradicsomot, a banánszeleteket, a pácolt ba­bot, ha szezonja van, a sült gesz­tenyét. S bármikor válthatunk va­lami jellegzetes helyi ételre. Lehet itt élni. Balogh Zoltán Éjszakai fiesta: csak a szemnek Utazás 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom