Új Dunántúli Napló, 2003. február (14. évfolyam, 31-58. szám)
2003-02-23 / 53. szám
2003. FEBRUAR 23. INTERJÚ A politika dörgölőzzön a romákhoz- Nem szokta a cigány a szántást - idézi dr. Furmann Imre a romák munkakedvét minősítő társadalmi előítéletet. Miközben számtalan ellenpéldát is tud a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda igazgatója, aki munkatársaival a múlt héten adta ki a romák megkülönböztetéséről fekete képet festő évenkénti Fehér Füzetet. Az első számú hazai jogvédőként emlegetett Furmann Imre, az Antall József vezette MDF egykori általános alelnöke, ma már nem vesz részt a nagypolitikában, de a narancs- és a szegfűillatú romaszervezeteknek sem szurkol. Szeretné hinni, hogy közmegegyezéses figura a romák számára. Olyan szakember, akinek hozzáértését romaügyekben valamennyi parlamenti párt elfogadja és használja. Ő viszont nem tudja elfogadni, amikor a pártok azt mondják: az én romám jó roma, a te romád .rossz roma.- Miután a Legfelsőbb Bíróság visszatapsolta az országos cigány önkormányzati választást, a jövő hét végén újra megmérettetik a narancsillatú Lungo Drom és a szegfűillatú Demokratikus Roma Koalíció. Megkérdezhetem, hogy ön kinek szurkol?- A magyarországi romáknak. Egyébként nem veszek részt sem a nagypolitikában, sem a romapolitikában. Talán szakembernek tartom magam, aki már tíz éve dolgozik ezen a területen. Van véleményem, mégsem szeretnék bármelyik félnek igazat adni, de nem is adhatok. Szeretném hinni, hogy közmegegyezéses figura vagyok a romák számára, és azt hiszem, mindenki elfogad.- Az természetes, hogy a romák is szeretnének húzni valakihez?- Semmi különös nincs abban, hogy a romaszervezetek pártokhoz kötődnek. Bár meg kell jegyeznem, hogy a szegénység, a kiszolgáltatottság felszámolása alapvetően mindig a baloldali pártok kötelessége volt vagy lenne. A romák gondjainak megoldását nehéz elképzelni a szegénység felszámolása nélkül. Nem hiszem, hogy a romáknak kellene a politikához dörgölőzniük, hanem éppen fordítva. Léteznek a társadalomban kérdések, amelyekhez nem szabad pártpolitikai érdekből közelíteni. Ilyen a szegénység és a romák integrációja is. Senkinek ne legyenek illúziói: a romák gondja nem a cigányságé, hanem a társadalomé. Ha ők rosszul élnek, az nem az ő szégyenük, hanem Magyarországé. Sokszor hallani, hogy a romaügy társadalmi kérdés. Ha ez igaz, a megoldásnak is annak kell lennie.- Korábban rendre azt nyilatkozta, hogy a mindenkori kormányok csak szembenéztek a cigánykérdéssel, de sohasem oldották meg.- Nincs jó véleményem a politikusokról, de nem feltételezem, hogy szándékosan hátráltatják a romakérdés megoldását. Másrészt az uniós csatlakozáshoz ezen a területen is sokat kell majd elvégezni. Ez pedig nem megy egyetlen kormánynak vagy pártnak. Á romák előbb-utóbb olyan politikai erőt képviselhetnek, amely érvényesíteni tudja az akaratát. Kádárék is szembenéztek a cigány- kérdéssel, de csak csipegettek a nekik szánt pénzekből. Máig hiányoznak az átfogó programok: ha meg is szüntetik a lakásgondot, a foglalkoztatást már nem oldják meg. Újratermelődnek a nyomortelepek, mert munka nélkül nem fizethetik a villanyt, a vizet. Ha mégis megteremtik az álláshoz jutás lehetőségét, de elfeledkeznek az egészségügyi ellátásról, az oktatásról, olyan, mintha semmi nem történt volna. Ezért lenne célszerű komplex programokkal segíteni a romák helyzetének megváltoztatását. Miközben már dolgozik a romaügyekért felelős államtitkárság, a minisztériumokban ott vannak a romaügyi referensek. Az egyházak is foglalkozni kezdtek a romakérdéssel: a katolikus egyházban külön püspök törődik a romaüggyel, és bekapcsolódnak e munkába a reformátusok is. A szakszervezeteknek is illene segíteni a romákat, nem beszélve a multinacionális cégekről. Sokat járom az országot, de benzinkutaknál még sosem találkoztam roma kútkezelővel.- Lehet, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatokon is múlhatna mindez? Talán ha nem csupán kulturális és hagyományőrző szereppel jönnek létre annak idején, hatásosabban járulhattak volna hozzá a teljes körű politikai integrációhoz.- Érdekvédelmi munkát is végezhetnek, oktatási kérdésekben egyetértési joguk van, sok helyen politikai tényezővé váltak. Egyes településeken a felnőtt lakosságot tekintve a romák és nem romák aránya 40-60, az iskolákban néhol 70-30 százalék. Idő és szervezés kérdése, hogy ezeken a településeken a szavazópolgárok többségét jelentsék, az önkormányzatokba egyre több roma jusson be. Néhol már ma is roma a polgármester, és a számuk a jövőben gyarapodik majd. Ahogyan a képviselő-testületek kétharmada is roma lesz. Ezért nem értem a magyar többségi társadalom hozzáállását. Ha majd ezek az ön- kormányzatok is így viszonyulnak az úgynevezett többségi társadalomhoz, az hogyan esne a nem romáknak?- Létszámukat tekintve a cigányok ma is a legjelentősebb kisebbséget alkotják. Tíz év múlva a lakosság húsz százalékát teszik ki. Nem gondolja, hogy mindez még fokozottabb előítélettel, esetleg félelemmel tölti majd el a többségi társadalmat?- Nem gondolom, hogy így lesz, és nem is akarom hinni. Éppen az üyen ismerethiányon alapuló félelem és előítélet miatt is szükséges, hogy a társadalom, a politika belássa végre a romák integrációjának fontosságát. Soha nem tudtam elfogadni például a lakhatási diszkriminációként jelentkező hátrányos megkülönböztetést: egy roma a saját pénzéből házat szeretne vásárolni a faluban, és ez gondot jelent az adott településen. Képtelen vagyok megérteni, mi lehet ennek az oka.- Talán nem érti, de gondolom, kapásból tudja rá a választ. A nemes- kériek például, akik lerombolták a roa kiszolgáltatott embereket: elkészült a jogi segítségnyújtásról szóló törvény koncepciója is, ami azt jelenti, hogy ha valaki ügyvédre szorul, de nem tudja megfizetni, lehetősége legyen ügyvédhez fordulni. Köznyelven ez a nép ügyvédjének koncepciója. Kidolgozták már az diszkriminációellenes törvény koncepcióját is.- Hogyan lehet majd elfogadtatni ilyen törvényt egy ennyire előítéletes társadalomban ?- Ez nemcsak a romákra vonatkozik majd, hanem minden kiszolgáltatott emberre, akit hátrányos megkülönböztetés ér a munkahelyén, vendéglátóhelyen vagy bárhol. Igaz, a romák megkülönböztetéséhez sokszor elég már a bőrszín is. A romák azonban mindig élharcosai voltak az emberi jogoknak, és ha az ő ügyeikben eredményt értünk el, az másoknak is jó volt. Nem szokta a cigány a szántást - mondják arra utalva, hogy a romák nem szeretnek dolgozni. Jártam olyan faluban, ahol a cigányok összeverekedtek azon, hogy ki kapja a közmunkát. Láttam roma asszonyokat, akik embertelen körülmények között, hason fekve szedték az uborkát, hogy megkeressék a gyerek taníttatásának költségeit. Most akkor melyik az igaz?- Nehéz e kérdőjel feloldása, és legalább annyira megválaszolhatatlan a kívülálló számára, mint az, hogy tíz éve miért maradt abba az ön sikeresen indult politikai pályafutása. 1989-92-ben az Antall József vezette MDF általános alelnöke, meghatározó személyisége volt. Egyszer csak eltűnt a színről. Mi történt?- Alkotóembemek tartottam magam, és nem tetszett, hogy a különböző pártharcokban elvesznek az energiáim. A párton belül Elek Istvánnal, Debreczeni Józseffel, Kulin Ferenccel, Balázsi Tiborral, Mile Lajossal a nemzeti liberális oso- porthoz tartoztam, amely létrehozta a Liberális Fórum Alapítványt. Amikor megszületett a hírhedt Csurka-dolgozat, azt nyüatkoztam, hogy nem szeretnék olyan országban élni, amelyet Csurka István elképzelt. Másként is képzeltem a politikát, akcióztam, határmegnyitásokat szerveztem (például Sátoraljaújhelyen), sokat dolgoztam, közben ütközőpont voljam a kormány és az MDF tagsága között. Belefáradtam, abba akartam hagyni. 1992-ben beszélgettünk Antall Józseffel a továbbiakról. Akkor már eldöntötték, hogy felmentik Andrásfalvy Bertalan művelődési minisztert. Katona Tamás lett volna helyette, nekem pedig az ő addigi beosztását, a sajtóért felelős államtitkárságot ajánDr. Furmann Imre Született: 1951. október 27. Végzettség: jogtudományi egyetem Családi állapot: nős Munkahelyek: egyéni ügyvéd, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda igazgatója Elismerések: clevelandi József Attila-díj (1989), Ashoka-díj (1994), Solt Ottília-díj (1997), Göncz Árpádtól a Köztársasági Elnök Aranyérme (1999), az Emberi Méltóságért Díj (2000) Kötetek: Lendületlenül (versek, 1988), Átutazóban (publicisztikák, esszék, interjúk 1992), Köznapi gyilkosságok (kisebbségi ügyekben írt publicisztikák, esszék, interjúk, 2000) Tavaly nyolcvan- három panasz érkezett, ebből huszonnégy volt hátrányos megkülönböztetés. Növekszik az esetek súlyossága, összetettsége. Ez derül ki a múlt héten megjelent Fehér Füzetből is, amelynek újdonsága, hogy ezúttal a tényfeltárási módszereinkből is közlünk jó néhányat. Elhelyeztük például embereinket - köztük romákat is - olyan munkahelyre, ahol arra voltunk kíváncsiak, hogy megkülönböztetik-e a romákat. Ezt a tesztelési módszert alkalmaztuk azon a budapesti szórakozóhelyen is, ahol cigánynak nézték, és nem engedtek be egy indián származású, amerikai állampolgárt. Oda- küldtünk roma és nem roma párokat. A romákat elzavarták. Végül is peren kívül megegyeztünk, bocsánatot kértek, 100- 100 ezer forintot fizettek a roma sértetteknek nem vagyoni kártérítésként. Eddig több mint ezer panasz érkezett, ezek harminc százalékában indítottunk hatósági eljárást. Ennél persze jóval több lehet a panasz, hiszen sorra alakultak a jogvédő irodák, sőt még az Orbán-kormány idején az Igazságügyi Minisztérium létrehozta a Roma Antidiszkriminációs Ügyvédhálózatot. Bárándy Péter igazságügy-miniszter úr az egyik konferencián így kezdte: jó látni, hogy egy kormányokon átívelő feladaton dolgoznak emberek. Nagyon fontos mondatnak tartom. Újabb lehetőséget kaptunk arra, hogy megvédhessük lották. Nem vállaltam, Katona Tamás maradt államtitkár, és Mádl Ferenc lett a miniszter. 1993-ban már nem választottak be az MDF elnökségébe, de még megráztam magam, újra politizáltam, és megszerveztem, hogy megint tagja legyek az országos választmánynak. Akkor sem szerettem, ha hülyének néztek. Végül is magamtól felálltam, mert sehonnan nem szeretek vereséggel távozni. Azóta minden kapcsolatom megszakadt az MDF-fel, de máig szimpátiával figyelem a pártot, amely tisztességesen dolgozik. Érzelmileg azonban semmit nem jelent. Megpróbáltak más pártok becserkészni, de nem hagytam magam. Az SZDSZ áll hozzám a legközelebb, rájuk vagyok a legmérgesebb is, mert helytelenül politizálnak. Részt vettem korszakváltási programjuk elkészítésében. A Fidesz idején is felkértek, hogy segítsem a roma antidiszkriminációs ügyvédhálózat munkáját, most pedig Bárándy úr felkérésére a romaügyi tanácsadója vagyok. így próbálom magam elhelyezni, de lehet, hogy ez kívülről nem látszik. Csontos Tibor mák által megvásárolt házat, így akadályozva meg beköltözésüket, arra hivatkoztak, hogy féltik a gyerekeiket a cigányoktól- Mégsem tudom a választ. Ha a többségi társadalom tagját köteleznék arra, hogy költözzön arrébb száz méterrel, elfogadom az ellenállást: engem ilyesmire ne kényszerítsenek. De ha valaki saját jogán, pénzéből házat vesz, mert oda szeretne költözni, miért ne tehetné? Persze létezik a romákkal szemben egy erős előítélet, nem fogadják el kulturális hagyományaikat, bűnöző hajlamúaknak tartják őket. Nincs olyan, hogy bűnözői hajlam. Veszélyes következtetésekre ad alkalmat az ilyesmi kinyilvánítása. Itt van a politikának óriási felelőssége. Nem azt kell mondaniuk a pártoknak, hogy az én romám jó roma, a te romád rossz. Ne az legyen a cél, hogy minél több szavazatot szerezzenek vagy hogy kijátsszák egymás ellen a romaszervezeteket.- A romákat ért diszkriminációs történéseket gyűjti össze és adja ki jogvédő irodája minden esztendőben Fehér Füzet címmel. Munkaügyi, vendéglátó-ipari, önkormányzati megkülönböztetésekről írj romákat ért rendőrségi túlkapásokat idéz fel. Gondolom, nem tartoznak az önkormányzatok és a rendőrkapitányságok bestseller olvasmányai közé a fekete képet festő Fehér Füzetek.- Ellenkezőleg! Az ORFK tananyaggá nyilvánította. Eseteink között szerepel az az önkormányzat, amely éveken keresztül megakadályozta, hogy egy roma asz- szony megkapja a férje után jogosan járó ápolási díjat. Hivatali visszaélés miatt feljelentettük a polgármestert és a jegyzőt.
