Új Dunántúli Napló, 2003. február (14. évfolyam, 31-58. szám)

2003-02-21 / 51. szám

2003. Február 21., péntek KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL „Kinek ennyi jó kevés Érje gáncs és megvetés” Európai színvonalú operabemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Kuncz László Ozmin szerepében A XVIII. század utolsó negyedében, német nyelvterüle­ten, a legolvasottabb könyv Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című levélregénye volt. A késő rokokó szentimentalizmusa még a harmadrangú költők mű­veiből is sugározta, hogy a szerelem szenvedések és megpróbáltatások sorozata. A hősök a színpadokon is a magasztos szerelem pó­zában tetszelegtek. Amikor kalapos kirá­lyunk, II. József császár, a német daljáték megterem­tése érdekében megbízza az immár 24 éves egykori csodagyereket, új opera komponálásával, az udva­ri intrikák mellett az udva­ri ízléssel is meg kellett küzdenie Mozartnak. Hiá­ba érvényesítette opera­dramaturgiai elveit, itáliai tapasztalatait, a librettót az udvari opera nagyha­talmú felügyelője, Gott­lieb Stephanie írta. Ha ma, a Szöktetés a szerájból gyermeteg szövegköny­vét, zene nélkül előadnák, katasztrófa sújtotta terü­letnek kéne nyilvánítani a nézőteret. Mozart zsenialitása tet­te páratlan értékűvé, a re­citativók nélküli, prózai dialógusokkal összekötött dal­játékot. Balgaság lenne lemondani élvezetéről. Ám a mai néző, időnként elunja magát a végtelen áriák stati­kus látványa közben. Ezért örvendetes, hogy a PNSZ-ban február 14-én bemutatott Szöktetés... korszerű, élvezetes produkció, maradandó színházi és zenei élményt ad. Mindenek­előtt Nagy Viktor rendező érdeme ez. Bár nem szeret­nék igazságtalan lenni Cser Miklós zeneigazgatóhoz és a zenekarhoz, de ők csak érzékletesen tolmácsolták a kitűnő muzsikát, szerencsére nem értelmezték át, fel­nőttek hozzá. Cser teljes harmóniában volt a színpad­dal. Finom plaszticitással hangzó, a rezzenésnyi érzé­keltetéseket is kibontó zenekara pillanatra sem nyom­ta el, csak emelte az énekesek teljesítményét. Nagy Viktor, több éve, a Szerelmi bájital rendezésé­vel bizonyította Pécsett, hogy különleges érzéke van a vígoperákhoz. Most is megragad mindent, hogy az ári­ákat szituációban énekeltesse. Már Osmin sem magá­ban meditál a kezdő képben, az epekedő Belmonte vi­zionálva, hatalmas kézitükörben látja szerelmét. Leg­nagyobb leleménye, hogy Mozart csembalójátéka nyo­mán, hangszere alatt, bábjátékként, marionettfigurák­kal indul az előadás, s a nyitány végeztével, léptékvál­tás után is, a zseni csembalója alatt, a valódi énekesek is a marionettfigurák mozgását imitálják. Mindez nem csak különös bájt kölcsönöz a játéknak, de benne van a történet gyermekdedsége, a 240 év előtti színjátszási stílus paródiája, a szerepek klisészerűsége. Selim basa, aki prózában beszél, természetesen mozog. A bonyo­lult emberi karakterrel bíró Osmin járása sem bábsze­rű, s a két szerelmes párnál is érzünk különbséget. Az inasok vaskosabban „marionettek”, mint holdkóros gazdáik. Ők érzékien is érintkeznek egymással - csók, pofon - az eszményi szerelem, egymásért a halált is vállaló képviselői, csak jelképesen. Kecses a második felvonás, ahol Belmonte áriájától kezdve, a féltékeny- ségi és békülési quartetten át, végig a régi órajátékok táncára emlékeztető koreográfiára mozognak a szerep­FOTÓ: TÓTH L lök. Ez a tálalás egyszerre nosztalgikus és felülemelke­dő. A szemnek is nyújt annyit, hogy kellőképp élvez­hesse a fül örömét. Mert a kettő minduntalan össze­függ. Pedrillo énekli, hogy: harcra fel.. s közben a ze­ne belső ddrijét érzékelteti. Máskor Osmin vérgőzös mondatainak ad humoros aláfestést. Horesnyi Balázs díszle­te öüetesen szolgálja a rendezői koncepciót, s fe­lettébb dekoratív. Rátkay Erzsébet jelmezeinek többsége telitalálat. Külö­nösen, hogy Belmontét Mozartnak öltözteti. Pedrilló bokáig érő, tartás nélküli, bő kaftánja sokat ront a szereplő karakteres járásának élvezhetőségén. Még mókás papucsa is el­sikkad alatta. A bábu- Pedrilló öltözéke szeren­csésebb lett volna az em­berszereplőn is. Rázga Miklós Selim ba­sa prózai szerepében ele­gáns, deli, méltóságteljes, minden túlzástól mentes, finom török úr. Az ember nem érti, hogy ezek a pa­pírmasé Konstanzeok mi­ért nem szeretnek bele? Konstanze-t pénteken Váradi Mariann, szombaton Nagyági Mariann játszta. Nagyági kulturáltan, finoman énekelt, ahogy meg­szoktuk tőle, játéka, stilizált mozgása is szeretnivaló volt. Váradi Mariann alakítására nehéz szavakat találni. Sok kitűnő szerepformálása után azt hiszem ez volt a csúcs. A fantasztikusan nehéz áriákat könnyed bájjal énekelte, miközben következetesen bábként mozgott. Lenyűgöző volt. A Belmonte-ét vendégként éneklő Urbán Nagy Ró­bert, rtiusicalitásával, énektudásával lenyűgözött, ám néha kiesett a stiláris játékból. Nem így Harümza Lász- . ló, akinekinektudása,. levegő beosztása, még nem ve­tekszik Urbán Nagyéval, de következetes játéka, moz­gása, kellemesen groteszk ellenpontot képezett érzelemgazdag áriáihoz, így hívebben szolgálta a ren­dezői koncepciót. Kővári Eszter Sára volt pénteken Blonde. Kellemes, magabiztos énekes, vonzó jelenség. De talán nem ez az igazi szerepköre. Alkatilag érdekesebb, kecsesen is komikusabb figurát hozott, a debütáló Vermes Tímea. Beszédhangján, magas lágéján van még mit csiszolni, de ebben a szerepkörben ígéret. Minden mozdulata derűt fakaszt. Győrfi István annyi líra és hős tenor után, most buf- fóként parádézott, mint Pedrillo, a közönség nagy örö­mére. Elnézést kérek az eddig is látványosan fejlődő, tehetséges énekestől, de alkatilag ez az igazi figurája. Nagyon „pofon csapta” ez a szerep. Lenyűgöző, óriási hanggal áldotta meg az ég Rácz Istvánt. Osmin alakításában mégis, több apró „zenei maszatot” éreztünk. Kuncz László nem bír ekkora hangtesttel, de muzikalitása, intellektusa, tudott némi pluszt adni. Ozminja nem csak komikusán kéjsóvár és vérszomjas, emberi tragédiájából is megvillant picit Kuncz, s ez illik Mozart szelleméhez. Ha lenne he­lyem, a kórust és Witterle Gábor karigazgatót is dicsér­ném, de érjük be annyival, miközben a társulat meg­maradásáért izgulunk évek óta, európai színvonalú operabemutató született Pécsett. Bükkösdi László Gyermekek mindörökké A meg nem gyógyított, tragiku­san elvesztett gyermekek emlé­kére szobrot állít a „Szemem fé­nye” - A Beteg Gyermekekért Alapítvány. Az „Örök gyermek” emlékmű költségeit jótékony célú rendezvényeken gyűjtik össze, a baranyai művészvilág támogatására is számítva - a pé­csi köztemető gyermekparcellá­jában avatják fel az alkotást, vár­hatóan mindenszentekkor. Az első koncertet a Romantic együttes tartja március elsején 18 órakor Pécsett a Nevelési Központban - jegyek a helyszí­nen kaphatók. A rendezvényre félszáz daganatos vagy a beteg­ségből felgyógyult gyermek is meghívott kapott, akiket a kon­cert látogatói által hozott aján­dékokkal lepnek meg. A pécsi kultúra követei Finnországban A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatá­sával a Baranya Megyei Mú­zeumok Igazgatósága (Janus Pannonius Múzeum) Zsol- nay-gyűjteményéből tegnap a finnországi Riihimákiben „Szecessziós Zsolnay-kerámi- ák” címmel időszaki kiállítás nyílt, vasárnap pedig Tampe­rében lép fel a Pécsi Balett. A Helsinki és Lahti között fekvő csodaszép kisváros az üveggyár­tás és üvegművészet finn, sőt skandináviai fővárosának tekint­hető. Riihimáki Finn Üvegmúze­uma adott otthont a bő két hóna­pon át, április 27-ig megtekinthető Zsolnay-kiállításnak, amelyet D. Kovács Orsolya művészettörté­nész rendezett. A tárlaton - a leg­újabb, minden eddiginél részlete­sebb ismertetőt nyújtó - magyar­angol nyelvű katalógus kalauzolja az érdeklődőket. A riihimáki kiállítást Kocsi László, a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumának politikai ál­lamtitkára nyitotta meg, a rendez­vényen részt vett dr. Toller László, Pécs polgármestere, Tasnádi Péter, Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke, Huszár Zoltán megyei múzeumigazgató. A hétvége másik pécsi vonatko­zású finnországi kulturális ese­ménye, hogy a Pécsi Balett társula­ta vasárnap Tamperében lép fel egy rangos nemzetközi fesztivá­lon. Egyetlen előadásuk lesz, de a második legnagyobb finn város 1600 nézőt befogadó színházában táncolnak. A Pécsi Balett három egyfelvonásossal - Beszélő testek, Táncok Bécsből, Carmen - szere­pel Tamperében. Csődiratok: kis magyar történelem Nemcsak gazdaságtörténeti szempontból fontosak a felszá­molt cégek iratai; a valaha ott dolgozók sokszor ezek alapján tudják csak igazolni nyugdíjjogosultságukat. Még megbecsül­ni sem lehet, hogy hol és mennyi csődirat van Baranyában. A csődeljárásról és a felszámolás­ról szóló 1991-es 49-es számú tör­vény - közkeletű nevén a csődtör­vény - egyik paragrafusa rendel­kezik arról, hogy a felszámoló kö­teles átadni a cégiratokat a levéltá­raknak. De a törvényből kima­radt, hogy a történeti iratokat kö­teles átadni a felszámoló a levéltá­raknak - kezdi a problémák sorát dr. Odor Imre, a Baranya Megyei Levéltár igazgatója -, másrészt pedig joghézagot látva gomba­mód tűntek föl a mindent begyűj­tő, iratőrző magánvállalkozások. Éppen ezért félő, hogy a másutt még meglévő történeti iratokat nem tudják kezelni, továbbá az sem becsülhető fel, hogy ponto­san mennyi dokumentum és hány helyre is került az elmúlt bő évtized során? Amellett, hogy nyom nélkül el­tűnhet a gazdaságtörténet egy­egy apróbb-nagyobb szelete, a fel­számolt cégek iratainak őrzése másfajta felelősséget is hordoz: az egykori dolgozók csak ezek alap­ján tudják munkaviszonyukat, ezzel a nyugdíj-jogosultságukat igazolni. A megyei nyugdíjbizto­sítási igazgatóság illetékes főosz­tálya munkatársainak - s nem­csak a volt munkavállalóknak - sokszor fáj emiatt a fejük, néha valósággal nyomozniuk kell a megszűnt vállalatok, vállalkozá­sok dokumentumai után. Először, hogy hol találják föl azokat, s ha megvannak, a legtöbbször öm­lesztve kapják az „irattározóktól”, sokszor hiányosan. Pontos adatot nem tudnak mondani, de havonta 10-20 közöttire teszik csak a pécsi levéltári kutatások számát, me­lyekről a levéltárnak jók a vissza­jelzései: az esetek túlnyomó ré­Milliós üzlet - másnak A történeti iratok őrzéséért a levéltár nem kérhet pénzt. E körbe tartoznak egy cég alapítását, működését rögzítő dokumentumok - például az igazgatótanácsi jegyzőkönyvek, az éves beszámolók, az iktatott levelezés. A nem történeti iratokért folyóméterenként 3 ezer forintot kérhet el évente a levéltár, ez egyébiránt az alaptarifa az er­re szakosodott cégeknél is - bármilyen tartalmú dokumentumról van szó. Annak idején sokan megszimatolták az üzletet az iratmeg­őrzésben - még a felszámolók is, ezért több hozzájuk közeli vagy éppen erre a célra általuk alapított cég jelent meg a piacon. Termé­szetesen arra is ügyeltek, hogy legalább 30 évre kössenek szerző­dést, így nem egy esetben sokmilliós üzletek köttettek. A rektorjelöltek a Művészeti Karon A Pécsi Tudományegyetem (PTE) rektorjelöltjeinek hiva­talos bemutatkozására szer­vezett rendezvények közül az elsőt tegnap tartották a Művé­szeti Karon. Dr. Boros János, dr. Lénárd László és dr. Sipos Béla tíz percben ismertette programját, majd kérdésekre válaszolt. A szervezők sejthettek valamit, mert az egyik szemináriumi te­rembe helyezték a pécsi „kam­pánynyitót”. A tizennégy érdeklő­dőt csupasz, pókhálós falak, évti­zedekkel ezelőtt készített székek várták a Művészeti Kar Damja­nich utcai épü­letének harma­dik emeletén. A bemutat­kozást az ábé­cé-sorrendnek megfelelően dr. Boros János egyetemi tanár, a Bölcsészettu­dományi Kar fi­lozófiatörténeti tanszékének jelen­legi vezetője kezdte. Elmondta, az egyetemi vezetésben szeretné megvalósítani a demokráciát. En­nek megvalósítását abban is látja, hogy évenként cserélődnének el­képzelései szerint a rektorok, ka­ronkénti rotációval. így - mint hallhattuk - valamennyi kar meg­jeleníthetné a vezetésben saját mi­nőségét. Az instabilitás elkerülésé­re a mindenkori rektor a gazdasági és a szervezési kérdésekbe nem szólna bele, nem ő vezetné az in­tézmény szenátusát sem. A bemutatkozások időpontjai Pollack Mihály Műszaki Főiskola Kar (Boszorkány u. 2.), 9.30. Általános Orvostudományi Kar (Szigeti út), 16.00. Február 26.: Az Állam- és Jogtudományi, valamint a Közgazdaság-tudományi Kar közösen, MTESZ- székház (Búza tér), 16.00. Március 4.: Egészségügyi Főiskolai Kar, Kaposvár, 10.00. Március 5.: A Bölcsészettudományi Kar és a Termé­szettudományi Kar közösen, Ifiúság út 6., 14.00. Valamennyi rendezvény nyilvános. Dr. Lénárd László egyetemi ta­nár, az Általános Orvostudományi Kar jelenlegi dékánja mindenek­előtt arra utalt, hogy több, mint egy évtizede részt vesz az egyete­mi vezetésben. Meggyőződése, hogy a mindenkori rektor feladata a szolgálat. Megjegyezte, hogy az egyetem nem azonos a karok ösz- szességével, és az első számú ve­zető feladata lehet az, hogy ezt a sokszínűséget összehangolja. Rek- torkéfit arra törekedne a minőség javítását előtérbe helyezve, hogy megfelelően helyt állhassanak a PTE oktatói és hallgatói az EU- csatlakozás után is. Dr. Sipos Béla közgazdász- professzor, a PTE jelenlegi ál­talános és integ­rációs rektorhe­lyettese kivetí­tőn is prezentál­ta elképzelései­nek fő vonásait. Kezdőmondat­ként láthattuk és hallhattuk: legyen a PTE a tudás és a szakértelem, a hagyomány és a megújulás, a város és a régió egyeteme. Elképzelései szerint hivatalba lépése után a köz­vetlen, központi pénzelosztás meg­szűnne, a szervezeti ésszerűsítések következményeként pedig újabb lépéseket lehetne tenni a valódi in­tegrált egyetem létrejöttéhez. Mindhárman egyetértettek ab­ban, hogy a karok minél önállób­ban működjenek, valamennyien szükségesnek érezték a kollégiu­mi ellátás javítását is. Kevés kérdés érkezett a jelen­lévőkhöz. Min­denki minden­kit ismert a te­remben, a kö­zönség sorai­ban túlnyomó- részt a Művé­szeti Kar okta­tói ültek. Meg­nyugodhattak, hiszen mindhárom potenciális rektor azon a vélemé­nyen volt, hogy szükség van erre a képzésre Pécsett, minden támoga­tást meg fog­nak adni a to­vábbiakban is fennmaradá­sához és ah­hoz, hogy bi­zonyos tantár­gyak és ingat­lanok integrá­lásával még inkább erő­södhessen a PTE legfiata­labb és létszá­mában legki­sebb kara. A kérdésekre adott válaszokban Lénárd László és Sipos Béla határo­zottan cáfolták, hogy új karok (gyógyszerészeti, informatikai) in­dítását kezdeményeznék, Boros János viszont határozottan kiállt egy önálló informatikai kar mi­előbbi létrehozása mellett. A PTE Szenátusa március hú­szadikán választja meg új rektorát. A rektorjelöltek teljes programja az egyetem internetes honlapján megtekinthető. BOZSIK LÁSZLÓ szében haté­kony volt a munka. A megyei „csődirattár” története egyéb­iránt jellemző lenyomata a kornak is. Miu­tán a Baranya Megyei Levéltárban nem igazán tudtak előre felkészülni az ilyen dokumentumok fogadására - és az ilyen típusú intézmények nem a leginkább preferáltak a költség- vetések összeállításakor -, tulaj­donképpen a véletlen játszott nagyrészt a kezükre. Az első je-- lentősebb felszámolás Baranyá­ban ugyanis a Bázisé volt, és a fel­számoló, a Reorg Rt., miután a le­véltárnak nem volt pénze, termé­szetben fizetett az iratőrzésért, és a Bázis Nyírfa utcai telephelyén felajánlott két ingatlant bértárolás céljaira. Az egykori szociális épü­let és a volt tmk-raktár aztán a me­gyei közgyűlés, a levéltár fenntar­tója tulajdonába került, és sok-sok Nagy falatok és csemegék A legjelentősebb iratanyag a régió egyik egykor meghatározó válla­latától, a Bázistól „származódott” a levéltárra: a volt építőipari cég csaknem 600 folyóméternyi dokumentumát őrzik. De megvan a Baranyaterv-iratok egy része, továbbá az Agrober, a Pécsi Bőrgyár, a Pécsi Bútorgyár és a Tenkes Bútorgyár irategyüttese. Természe­tesen a rendszerváltást követően alakult, majd csődeljárás alá vont cégek papírjai is fellelhetők, némelyikre az APEH Bűnügyi Igazga­tósága is megkülönböztetett figyelmet fordított. Ilyenek voltak egye­bek között a piramisjátékot szervező Tribu Bt. vagy az autókereske­déssel is foglalkozó Bilia Kft. megmaradt dokumentumai. Némaságra ítélt kutatók A megyei levéltárban őrzött, egymás mellé rakva csaknem másfél ki­lométert kitevő csődiratoknak eddig ugyan csak elenyésző részét si­került rendezni, de néhány érdekesség azért már eddig is előbuk­kant. Ám fontos a személyiségi jogok védelme, a titokvédelmi és a levéltári törvény alapján egyelőre a levéltárosok sem „mazsolázhat­nak" a dokumentumokban, éppen ezért sok mindent nem is publi­kálhatnak. A személyiségi jog tekintetében az elévülés ideje 60 év, és bár a kompromittáló íratok zömét eltüntették, a leendő kutatókra egészen biztosan számos csemege vár, állítja a szakember. mizéria után mára jutottak el odá­ig, hogy levéltári körülményekről, az idén megvalósuló biztonságos őrzés feltételeiről lehet beszélni. Némi pikantériát kölcsönöz még a történetnek, hogy egy idő­ben nemcsak cégcsőd-dokumen- tumok fértek meg a Nyírfa utcai falak között: ott őrizték a néhai MSZMP megmaradt megyei irat­anyagát is. BALOGH ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom