Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)
2003-01-05 / 4. szám
2003. JANUAR 5. ARCKÉP Terézanyu megpihenne átfutottak a fejemen az elmúlt hat hónapban. De az sem mellékes, hogy ez a könyv fogja kijelölni számomra azt, hogy merre menjen tovább az életem. Most ugyanis olyan a helyzet, mintha harmincévesen felértem volna a csúcsra. Holott ezt senki nem engedheti meg magának. Az élet harmincon túl kezdődik.- Nem akarok ünneprontó lenni, de voltak azért kritikák is.- Megjelentek kritikák az ÉS-ben, a Népszabadságban, a Kritikában - az ÉS kivételével, ahol Babarczy Eszter írt egy nagyon szeretetten, inspiráló és valódi érvekre épülő kritikát, ami nagyon jólesett - valóban azt fogalmazták meg - ki úriember módjára, ki nem -, amit már egyébként is tudtam, és amivel egyet is értek: hogy a könyvem lektűr. Ám nem hiszem, hogy a kötet tartalma lett volna az indulatok kiváltója. Az entellektüeleket inkább az háborította fel, hogy a könyvem egy listán szerepelt Esterházy, Závada vagy Kertész Imre műveivel, s még meg is előzi őket.- Te ezt hogy élted meg?- Nézd, a lektűr az értelmező szótár szerint könnyű, szórakoztató szépirodalmi mű. -Ezzel a besorolással tehát semmi baj nincs. Engem az bánt, hogy az olvasókon próbálják számonkérni, miért szeretik és veszik a könyvemet. Holott észre kellene venni, hogy ezek a nagy példányszámú könyvek igenis visszahozzák az emberek olvasási vágyát. Nézd meg mostanság a metró mozgólépcsői mellett a plakátokat: szinte mindegyik valamilyen könyvet reklámoz. Ezt a hirdetési módszert a Terézanyuval alkalmaztuk először, s fényesen bevált. Párizsban ez nem újdonság, ott ez a kultúra hírverésének a helye. És az emberek ezt elolvassák, és bemennek a könyvesboltokba és válogatnak. Akkor, amikor mindenki arról beszél, hogy a Gutenberg Galaxisnak vége van, ennek a ténynek illene örülni.- Amikor a kiadóddal beszéltem, azt mondta, te még nem vagy író. Majd a harmadik, negyedik bestseller után az leszel. Te mit tartasz magadról?- írtam két könyvet. Az első, a Kábítószeretet az Ifjúsági és Sportminisztérium elismerését is elnyerte idén - igaz, szerintem ebben nagy része volt a Terézanyu sikerének is. Mindkét könyvemet nagyon fontosnak érzem, mert mindkettő előre vitte az életemet: bár a Terézanyu eladási magaslatairól kicsinek tűnik a Kábítószeretet 2500 eladott példánya, de számomra ugyanolyan fontos siker volt, hogy meg tudtam írni, el tudtam mondani, ami akkor nagyon foglalkoztatott: hogyan lehet felgyógyulni a drogfüggésből? És akikért aggódtam, később meg is gyógyultak. Ennél nagyobb eredményt nem tudok elképzelni. Terézanyu sikere pedig szintén csak a saját életutam szempontjából lényeges: merre tudom innen tovább építeni az életemet. Ezért szerintem nincs jelentősége annak, hogy minek tartom magam. Mondhatnám azt is, atomfizikusnak. Egy biztos: szeretek írni, és amíg ez így marad, nem érdekelnek a titulusok.- Ha kívánhatnál valamit, mi lenne az?- Az, hogy felszabadultan tudjak örülni mindannak, ami eddig történt velem. Ez ugyanis eddig valahogy kimaradt az életemből.- Megjutalmaztad már magad?- Ezt most nem értem.- Pedig egyszerű: ha az ember elvégez egy feladatot, általában megjutalmazza magát. Elmegy egy jó étterembe, szórakozik egy hatalmasat, múlt időbe helyezi mindazt a rengeteg erőfeszítést, ami már mögötte van.- Nem, ilyen még nem volt. De most elgondolkodtattál...- Szóval? Mi lesz a jutalmad?- Nem tudom. A könyv kiadása előtt megfogadtam, hogy ha sikeres lesz, elmegyek Kalkuttába, hogy meglátogassam Teréz anya életének színterét. Egyfajta köszönet lesz ez, mindenért. De most még pörgők ezerrel, öt ember életét élem. D. T. Első regényes szerzőnek soha nem volt még akkora sikere Magyarországon, mint neki. Könyve a megjelenéstől számított fél év alatt csaknem százezer példányban kelt el, megfilmesítéséről nemrég írták alá a szerződést. Az Állítsátok meg Terézanyut! című mű berobbant a hazai könyvpiacra, s a régi, rutinos kiadók azóta is fogják a fejüket, mondván: hogyan lehetséges ekkora siker? A szingli, vagyis az egyedülálló nők úgy érezték, hogy a Terézanyu nem csak nekik, róluk szól, hanem mintha egyenesen az ő gondolataikat, vágyaikat, érzéseiket közvetítené. A könyv rajongói viharos gyorsasággal klubot szerveztek, Terézanyu Klub címmel rádióműsor is készül, amely párkapcsolati problémákról, megoldási technikákról szól. S közben sorra jelennek meg a hasonló művek, jelezve: nem gyorsan múló divatról van szó. Egyvalami furcsa csupán: hogy mindeközben maga a szerző nem sokat hallat magáról. Hihetnénk, hogy lubickol a sikerben, élvezi a népszerűséget, ám ez korántsincs így. Őt ugyanis megrémítette a hatalmas és egyáltalán nem várt diadal. Amikor először a kiadásról tárgyalt, négyezer eladott példánnyal már kiegyezett volna. Amikor kiderült, hogy az eredmény minden várakozást felülmúló, olyannyira bezárkózott, hogy csak a napokban mert először a szőkébb baráti kör nélkül szórakozni. Most már van állása, a rádióműsor révén hasznosnak érzi magát, de élete párját még mindig nem találta meg.- Nagyon megváltozott az életed?- Külsőségeiben nem. Ugyanott lakom, mint eddig, ugyanazok a barátaim is...- Valami azért csak mozdult.- Nézd, amikor a könyvet írtam, nem volt sem pasim, sem állásom. Most a Magyar Rádióban vezetek egy műsort, a Terézanyu Klubot, és végre hasznosnak érzem magam. Ezenkívül van egy kiadóm, egy menedzserem, egy producerem, egy ügyvédem és egy supervizorom, aki majdnem olyan, mint egy pszichológus. Hozzá azért járok, hogy fel tudjam dolgozni mindazt, ami az elmúlt fél évben körülöttem történt. Hirtelen nagyon sok ember lett körülöttem.- Miért?- Ezen én is folyamatosan gondolkodom. Hogy mi történhetett. Soha nem voltak ennyien kíváncsiak rám. Ezeknek a töprengéseknek általában azzal vetek véget, hogy eleget szívtam már eddig ahhoz, hogy most látványos elégtételt adjon a sors.- A siker gyanakvóvá tett?- Nem erről van szó. Én egyébként is elég szorongó típus vagyok. Amikor kiderült, hogy a Terézanyu ekkora siker, először valami rettenetes félelmet éreztem. Már attól szédültem, hogy felkerült a könyv az eladási listák legtetejére. Aztán egyre nagyobb és élesebb lett a reflektorfény is. Én ezt iszonyú nyomásként éltem meg. Hisz gondolj bele: végül is arról írtam egy könyvet, hogy látszólag ugyan nagyszájú és vagány, de alapjában véve szorongó alkat vagyok. És akkor hirtelen súlya lett minden szónak, minden gesztusomnak. Mi például most megbeszéltük, hogy találkozunk, de ha nem érek rá, a másik biztos azt mondja, hogy na, ez is egy beképzelt liba, fejébe szállt a dicsőség. Pedig egy évvel ezelőtt még tök természetes dolog volt, ha azt mondtam valakinek: bocs’, más dolgom van... Talán fura, de fél év óta a múlt hét végén először mentem úgy szórakozni, hogy nem a szűk baráti kör volt körülöttem. Hat hónapig teljesen bezárkóztam.- Nem töltött el örömmel a siker?- Inkább iszonyú felelősségnek érzem. Eddig csaknem 100 ezer példány fogyott el a művemből. Ez óvatos becslések szerint is 300 ezer olvasót jelent. Nekem pedig az a kényszerképzetem, hogy a 300 ezer embernek mind meg szeretnék felelni. Olyan ez, mint a felnőtté válás.- A környezeted mit szólt, hogy híres lettél?- Az a maroknyi ember, aki közel áll Rácz Zsuzsa: megfogadtam, hogy ha sikeres lesz a könyv, elmegyek Kalkuttába, Teréz anya életének színterére hozzám, eleinte az enyémhez hasonló értetlenséggel fogadta a fejleményeket. Most már játéknak fogják fel a dolgot. Nagyon vicces például, amikor azt találgatjuk a konyhában, hogy kik játszanak majd el minket a regényből készülő filmben. A szerződésben ugyanis benne van, hogy a szereplőválogatásba nekünk is beleszólásunk van.- Arra nem gondoltál, hogy te játsszd el magadat?- Nem. Ez egy szakma. Meg aztán nem elég, hogy megírom a legbensőbb érzéseimet, gondolataimat, még így is odategyem magam? Na nem.- Amikor leültünk beszélgetni, azt mondtad: a könyv megírása előtt nem volt állásod, pasasod. Azt mondtad, állásod már van...- A társamat még nem találtam meg. De ez valahol természetes is. Én most nagyon sikeres vagyok, s ez nagyon megcsappanthatja a férfiak önbizalmát. Nem lehet úgy hozzám közeledni, mint régebben.- Pedig az ember azt gondolná, hogy ha valaki ennyire őszintén ír magáról, akkor azért csak elkezdenek özönleni a levelek.- Vannak ilyenek, de ahhoz, hogy a találkáig eljussunk, a levélírónak nagyon kreatívnak kell lennie. Meg aztán bennem is van egy nagy adag szorongás, hisz nyilván nem mernék randiz- gatni az olvasóimmal... Plusz ott az a bizonyos kétség is, hogy vajon ez a figyelem valóban csak nekem szól, vagy inkább a sikeres szerzőnek. Persze, a másik oldalon is vannak fenntartások: az elmúlt fél évben azért néha randevúztam, s azt vettem észre, hogy a pasik félnek attól, hogy megírom őket.- Ezt most nem mondod komolyan...- De bizony. Beszélgetünk, ő mond valamit, majd gyorsan hozzáteszi, hogy ugye ezt nem fogod megírni. Ez számomra abszolút furcsa, hisz mindig úgy képzeltem, hogy ha majd lesz egy igazi társam, akkor számára úgy fejezem ki a szerelmemet, hogy nagyon szépen megírom.- A legtöbb ember számára ez olyan, mintha meglesnék.- Persze, és valahol érzem is, hogy nekik igazuk van, de attól még nem tudok kibújni a bőrömből.- Egyszer minden véget ér, ez a siker is csitulni fog, s neked vissza kell majd hódítanod a saját életedet. Erre vonatkozóan vannak már terveid?- Vannak, méghozzá egészen konkrétak. Ezt az évet arra szánom, hogy feldolgozzam mindazt, ami velem történt. Eddig ugyanis nem nagyon volt idő magamra. Nyilatkozatok, szereplések, a rádióműsor, a website készítése - ezek nagyjából kitöltik az életem. Egyszerűen nem tudok magamra maradni a gondolataimmal, az érzéseimmel. Idén azonban minden másképp lesz, tudatosan fogom beosztani az időmet. Azt például már elterveztem, hogy hétfőn, szerdán és pénteken délután három óráig nem hagyhatom el a lakást. írnom kell. Csak így tudok visszazökkenni a régi kerékvágásba.- Megvan már a mű témája?- Az még nincs, csak egy érzés, meg az igény, hogy ezt nekem meg kell írnom. Na de általában minden regény így kezdődik. Egy igazi, odabújós könyvet fogok írni, tele érzelemmel. Vagy valami egész mást, nem tudom még.- Elnézve a Terézanyu sikerét, nem gondolod, hogy ebbe a vállalkozásba már eleve kódolva van a kudarc?- Nézd, tudom, hogy akkora bestsellert nem írhatok, mint amilyen a Terézanyu volt. Ugyanakkor ez a könyv sok tekintetben fontosabb lesz, mint az előző. Be kell például bizonyítanom magamnak, hogy tudok még írni. Mert, bevallom, ilyen gondolatok is Rácz Zsuzsa Született: 1972. február i Iskolái: Miskolc, Hermann Ottó Gimnázium, ELTE S angol és kommunikáció szak. Pályája: 1991-től a Magyar Rádió riportere, szerkesztője, műsorvezetője csaknem tíz éven át. Aztán | írott sajtó, tréningcég, reklámügynökség. ! Elismerései: A szüléimé és a barátaimé.
