Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)

2003-01-02 / 1. szám

2003. Január 2., csütörtök BARANYA I TÜKÖR 5. OLDAL Tömegek csodálták a tűzijátékokat A rendőröknek a tolvajok, a mentősöknek a részegek adtak munkát Tömegével lopták a kabátokat, pénztárcákat, mobiltelefono­kat szilveszter éjszakáján, de kisebb dulakodáshoz és ittas ve­zetés okozta balesethez is hívták a rendőrséget. Petárdák és otthoni tűzijátékok miatt senki nem sérült meg, ennek ellené­re a mentősök egész éjjel dolgoztak. Egyedül a tűzoltók mond­hatták, hogy csendesen telt a szilveszter. A városi ünnepségek mindenütt ezreket vonzottak. a mulatozók káprázatos égi pará­dékat és színvonalas műsorokat láthattak. Az ünneplés mindenütt zavar­talanul telt, a vigasságnak más­napra nyoma sem maradt: a szét­szórt szemetet, üres üvegeket és műanyag poharakat reggelre mindenütt maradéktalanul elta­karították. Baranyai körkép A várakozásoknak megfelelően tö­megek voltak kíváncsiak az ön- kormányzatok által szervezett óévbúcsúztató koncertekre és tű­zijátékokra. így a hideg idő ellené­re többek közt Pécsett és Mohá­cson is a városok főterein több ez­ren köszöntötték az új esztendőt, A rendőrök a megyében randa- lírozás miatt senkit nem állítottak elő. Petárdázás miatt sem büntet­tek meg senkit, jóllehet a megye belvárosai már kora délutántól a dudaszó .mellett petárdák durraná­saitól voltak hangosak. Mint a rendőrség megyei ügyeletesétől megtudtuk, szabálysértési eljárást többnyire nem tudnak kezdemé­nyezni, mivel az esetek zömében lehetetlen megállapítani, ki is dob­ta el a petárdát. A kiszabható bír­ság maximum 50 ezer forint lenne. Kisebb dulakodáshoz egész éj­szaka mindössze egyszer hívták a hatóságot: Pécs-Vasason a kultúr- házban rendezett mulatságon nyolcán összevitatkoztak, a rend­őrök kiérkezése után azonban a félreértést a felek tisztázták egy­mással, így komolyabb verekedés nem történt. Ugyanakkor rengeteg tolvaj jár­ta az év utolsó éjszakáját: a szóra­kozóhelyeken és házibulikon tö­megével lopták a kabátokat, a zse­bekből és táskákból mobiltelefo­nok és pénztárcák tűntek el. Egy kollégiumban például az egyik szoba elől a mulatozók cipőit is el­vitték ismeretlenek. Az ittas vezetés ezen a szilvesz­teren is szedett áldozatot, a me­gyében egyetlen komoly baleset történt: tegnap kora reggel Pécsett a Tüzér utcai- kereszteződésnél egy, a megengedettnél jóval gyor­sabban közlekedő autó a villany- oszlopnak ütközött, a jármű egy utasa meghalt, a sofőrt és másik utasát súlyos sérülésekkel szállí­tották kórházba. A fiatalok szil­veszteri buliból tartottak hazafelé. A megyeszékhelyen a mentő­sök is egész éjszaka dolgoztak, jóllehet egyetlen sérültet sem kel­lett ellátniuk az éjszaka folyamán. Szilveszteri munkájuk szinte egé­szét a lerészegedett emberek kór­házba szállítása tette ki, hasonlóra évek óta nem volt példa. Csak Pé­csett mintegy ötven ittas férfit és nőt vittek a belgyógyászati ambu­lanciára, zömében fiatalokat. Mint a mentőszolgálat ügyeletesétől megtudtuk, a forgalom nagy volt ugyan, eszméletvesztésig azon­ban senki nem itta magát. Az év utolsó éjszakája a tűzol­tóságnál viszont csendesen telt: petárdák vagy otthoni égi parádék sehol nem okoztak tüzet a megyé­ben, és egyéb balesethez sem ri­asztották a tűzoltókat. Fényesen sikerült az óév búcsúztatása és az újév köszöntése WALD KATA Ez Király volt! - Király Linda a pécsi Széchenyi téren fotók, laufer l. Cipő is maradt a taxiban A szilveszter a megszokottnál nyugodtabban telt a taxisok véleménye szerint, az utakon rajtuk kívül csak kevesen jártán,. A sofőröknek vala­mennyivel kevesebb munkájuk volt az éjszaka folyamán, mint az el­múlt esztendőkben, ami minden bizonnyal köszönhető annak, hogy idén szilveszterkor se eső, se hó nem esett, sokan a gyaloglás mel­lett döntöttek. így is azonban csaknem négyszer annyian hívtak taxit, mint egy átlagos szombat éjszaka. Este hat és nyolc, valamint tizen­egy és hajnali két óra között kellett a legtöbbet várni az autókra. A ta­xikban mint minden szilveszterkor, most is több sál, sapka és kulcs maradt, de volt, aki fél pár cipőjét felejtette az ülés alatt. Emlékhely lesz Újabb 48-as honvédsírt alakítanak történelmi emlékhellyé a megyében, mégpedig Teklafalun, a régi temetőben. Pécsett vé­dettek már az ilyen sírok. a honvédsírból Baranyai körkép A teklafalui öreg temető rendbeté­telekor határozták el, hogy történel­mi emlékhellyé alakítják ki Monsz- part János 48-as honvédhadnagy sírját - tájékoztatta lapunkat Nagy Géza polgármester. Pintéjné Ma­gyar Mária, Pálé polgármestere el­mondta, hogy ők Brix András, Lieb Mihály és Hortlieb Péter 48-as helyi honvédek nyughelye után kutat­nak. A hegyháti honvédsírokkal, azok történeti hátterével foglalkozó Vajda József sásdi krónikaíró, hely- történeti szakkörvezető elmondta, hogy Bikaion is nyugszik egy 1848-as honvédhadnagy, Herr­mann Henrik, a sírja azonban jel­telen. Sásdon Bebenicz József honvéd, irányzó tüzérőrmester sír­jánál egy kápolna van, amit még Szalay Antal njúlt századi sásdi es­peres emeltetett saját költségén. Egyházaskozárban született Izmé- nyi Dőre Hatos Gusztáv nemzetőr őrnagy, aki 1848-49-ben Mohács főjegyzője lett, majd Kossuth ma­gával vitte az emigrációba. A moh­ácsi római katolikus temetőben nyugszik. Gödrén Virágh Károly honvéd hadnagy hamvai leltek nyughelyei. Abaligeten Németh Ferenc és négy honvédtársa jeltelen sírban pihen. Alsómocsoládon Vaisz György, Kaposszekcsőn összesen tizen­négy honvéd sírját ismerik. Kajda- cson van eltemetve az oroszlói Bá­ró Hrabovszky János altábornagy, akit Haynau „tizenötödik” vértanú­ként ítélt halálra a „tizenhármak” perében. Az ítéletet aztán örökös várfogságra változtatták. Az altá­bornagy két év múlva halt meg. Fe­lesége hozatta haza hamvait, és építtetett kápolnát emlékére. Pé­csen 1973-ban Fetter Antal és a la­punkat tájékoztató dr. Vargha De­zső levéltáros kezdtek el foglalkoz­ni a honvédsírokkal. 1983-tól már a városvédő egyesület gondozza a pécsi temető védetté is nyilvánított honvédsírjait. Szakértők szerint még igen sok sír ismeretlen. BEBESSI KÁROLY Megtámadott határozat Siklós Immár több éve parlagon hever az a földterület a polgármesteri hivatallal szemben, amelyen egykor önkormányzati bérlaká­sok álltak. A leromlott állapotú épületek elbontása nyomán az eredeti tervek szerint irodaház épült volna lakásokkal, ám az el­képzelésből a mai napig semmi sem valósult meg. Amint azt az önkormányzat műszaki osztá­lyán elmondták, a terület egy építésre szakosodott cég tulajdo­nában van, mely a közelmúltban kérte a tervek módosítását: az irodaépület helyett üzleteket húznának itt fel. Ehhez azonban az önkor­mányzat nem járult hozzá, ugyanis időközben elkészült a város általános rendezési terve, amelynek alapján az adott terü­leten megvalósítani kívánt épü­let kialakítására nincs lehetőség. Ráadásul a?: eltelt időszak alatt a korábban kiadott építési enge­dély is érvényét vesztette. Az önkormányzati határozatot az ingatlan tulajdonosa megtámad­ta, az ügyet jelenleg a közigaz­gatási hivatal vizsgálja. K. J. Hírek PÉCSETT az ideiglenes mű­ködési engedéllyel rendelkező szociális otthonok szükséges felújítási munkáiról jövő heti ülésén tárgyal a város egész­ségügyi bizottsága. Ha a több tízmillió forintos beruházások az ideiglenes engedélyek lejár­táig nem készülnek el, az ott­honokat a hatóságok akár be is zárathatják. (wk) A SELLYE! székhelyű Ormán­ság Fejlesztő Társulás a térség fejlesztési irányvonalait tartal­mazó program kidolgozására több millió forint központi tá­mogatást igényel, a pályázatot a közelmúltban adták be az illetékes minisztériumhoz. A várhatóan nagyszabású prog­ram elkészülte után, a benne szereplő beruházásokhoz uni­ós támogatásokra nagyobb eséllyel pályázhatna a mintegy ötven települést tömörítő tár­sulás. (wk) VAJSZLÓN az útpadkák kor­szerűsítése a közelmúltban fe­jeződött be, a munkálatok mintegy 100 ezer forintba ke­rültek. ___________________________________(WK) ______________________Interjú; Kényszermunkatáborok az 50-es években_______________________ „N em vezetett bosszúvágy soha” Jeszenszky Iván legújabb dokumentumregényének a bemuta­tóját novemberben Budapesten, a Terror Házában tartották. Az író, történész könyve a hortobágyi kényszermunkatáborok lakóinak sorsát mutatja be irodalmi igénnyel, s a kötetet az oktatási miniszter a középiskolai történelemoktatás ajánlott olvasmányának nyilvánította. DN: - A kötet különös értéke­ként fogalmazták meg a kriti­kusok, hogy vádaskodás és gyalázkodás nélkül eleveníti fel a kitelepítettek kálváriáját.- Örülök. Nem vezetett bosz- szúvágy soha. DN: - Pedig vezethette volna...- Valóban. Hiszen 1952-ben szüleim minket is magukkal vit­tek és megszöktek az ebesi mun­katáborból, ám elfogták őket és visszakerültünk. Édesanyám nem bírta tovább, öngyilkos lett. DN: - A könyvben szereplők egyike sem kitalált személy, ám mindössze egyetlen rendőr szerepel a saját nevén. Miért?- A tábor a saját tragédiája is volt, hiszen szabadulásuk után a telepesek felakasztották, mert olyan könyörtelen ember volt. Akadt olyan őrzőnk, aki a bajo- nettjét a pengével átnyújtotta ne­kem - hétéves fiúcska voltam -, s amikor megfogtam, hirtelen visz- szahúzta, hogy minden ujjamat csontig vágta. Ma is itt a nyoma... DN: - Ez egyébként jellemző eset?- Nem feltétlenül. Az egyik ka­rácsonyon valaki apró karácsony­fát készített a barakkban,, s a szentestén körbeültük, énekel­tünk. Láttam, hogy az egyik őr bámul bennünket az ablakon át és közben könnyes a szeme. DN: - Még egy kérdés idekíván­kozik. Önt soha sem fenyeget­ték meg azért, mert az írói munkásságában ezt a „témát” is fölvállalta.- Dehogynem. Fenyegettek tele­fonon, levélben, másként. A könyv- bemutató idején odajött hozzám egy tagbaszakadt úr és odasúgta: „Ha nem akar magának rosszat, azt ajánlom, hogy szedje össze a köny­veit és kotródjon vissza Svájcba...” DN: - Valóban: minek a múltat hánytorgatni?- Kertész Imre főleg azért kap­ta a Nobel-díjat, mert megírta egy kisfiú történetét a holokauszt ide­jén, hogy soha se felejtődjék el az a szörnyűség, ami akkoriban tör­tént. A kisfiú ő volt. Én úgy gon­dolom, hogy az ötvenes évek ma­gyar történetében én is egy vol­tam azok között a gyerekek kö­zött, akiket a szüleikkel együtt el­sodort a diktatúra szele. Ezt a kort sem szabad elfelejteni. DN: - Mi a célja?- Több is van. DN: - Beavatna?- Elsősorban a feledés megaka­dályozása. Másodsorban a ször­nyűségeket át élők teljes körű re­habilitációja, ami már elkezdő­dött. Ugyanis azok, akik három évet vagy annál többet töltöttek fegyveres őrizetben jogfosztottan, már kapnak némi nyugdíjkiegé­szítést kárpótlásul, de azok, akik ennél kevesebbet töltöttek rab­ságban, nem. Pedig mindegyikük elveszítette vagyonát, egzisztenci­áját, majd pedig hosszú évekig ki voltak rekesztve a társadalomból. DN: - Úgy tudom, hogy az édes­apja a táborból egy írást jutta­tott el a jugoszláv követségre.- Leírta az őrök kegyetlenkedé­seit és azt is, hogy az embereket ítélet nélkül hurcolták el. E miatt aztán 1955-ben felraktak bennün­ket egy vonatra és kitoloncoltak Ju­goszláviába. Később aztán innen is mennünk kellett. DN: - Ön ma meglehetősen gaz­dag ember, könyvkiadó. Temp­lomot építtetett Ebesen, több könyvet írt a magyar tragédiák­ról. Mi foglalkoztatja jelenleg?- Szerzőtársammal egy másik regényem musicalváltozatán dol­gozom, amelyet nyáron a szegedi szabadtérin, majd Budapesten és Bécsben fognak előadni. A kábító­szerek rabságában élő fiatalokról szól. A címe: Aranylövés. KOZMA FERENC Jeszenszky Iván író, történész és könyvkiadó 1945. május 18-án született Szegeden. 1952-től az ebesi hortobányi kényszertábor lakója volt szülei­vel és testvérével, 1955-ben Jugoszláviába toloncolták, majd 1965-től Svájcban él. Nős, három középiskolás gyer­mekük van. Budapesten az Alterra Könyvkiadó tulajdonosa és most töpreng azon, hogy vajon tovább is kétlaki marad­jon avagy kettős állampolgársá­gát megtartva, családjával vég­leg Magyarországon teleped­jen meg. Mindenesetre zürichi lakását a nyáron eladta. 1 }

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom