Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)

2003-01-27 / 26. szám

2003. Január 27., hétfő

KULTÚRA -RIPORT

7. OLDAL

Filmszemle egy héten át

Jövő kedden nyit Budapesten az ezúttal egyhetes 34. Magyar Filmszemle, a veresenyprogramban 23, az információs programban 6 film kapott helyet. Külön figyelmet szentelnek a dokumentum- és a kísérleti kisjátékfilmeknek. A rendezvény sajtófőnöke „nem tartja időszerűnek”, hogy a program visszatérjen Pécsre.

Egyhetes lesz ezúttal a Magyar Filmszemle, miután megkülönböztetett figyelmet fordítanak a dokumentum- és a kisjátékfilmekre; az előbbiekből 200-ból 37-et engedett át versenyprogramként az előzsűri szűrője, az utóbbiakból 21-et vetítenek az első három nap. A programoknak a Mammut mozi 8, az Uránia Nemzeti Filmszínház 3 terme - a közönség is e kettőben válthat jegyet -, a vitáknak, fogadóknak a Millenáris Fogadó ad otthont.

Az információs programban kapott helyet Jancsó Miklós szubjektív életműlezárása, a Kelj fel, komám, ne aludjál - benne Lovasi Andrással - és Makk Károly Szerelem című filmjének folytatása, Törőcsik Mari és Darvas Iván főszereplésével, az Egy hét Pesten és Budán. A

Pécsi vonalak

A retrospektív és legújabb magyar filmeket hagyományosan március közepén bemutató pécsi Laterna Magyar Filmhetet idén későbbre tették, és mást vetítenek. A szervezők szerint minden esély adott, hogy április 1-5. között országos dokumentum- és kisjátékfilmszemlét rendezhessenek az Ifjúsági Házban. Nyolc stúdió szándéknyilatkozatát már bírják, akárcsak a város névleges támogatását. Siker esetén jövőre már nemzetközi színtéren gondolkodnak.

kiemeltek sorába kerül a Bánk bán, amely USA-beli bemutatását követően rendkívül jó kritikákat kapott a tengerentúlon - mondja Pmkner Pál, a filmszemle sajtófőnöke -, és március közepétől itthon is vetítik a mozik.

A versenyprogramban régi alkotók munkái is feltűnnek; Gothár Péter az Amerikai szépség analógiájára elkészítette a Magyar szépség című filmjét, András Ferenc az olasz-magyar koprodukcióban készült A Szentlőrinc folyó lazacai-val rukkolt elő. A már ismert „egy-két filmesek” közül Tóth Tamásnak a lakásmaffiát feldolgozó Rinaldóját és öt fiatal egy-egy egymásra rímelő rövidfilmből álló munkáját, a Jött egy busz...-t emeli ki Prukner Pál.

Az elsőfilmesek közül Fliegauf Benedek a Rengeteg című művel vesz részt a versenyben - egyetlenként ez került ki egyébiránt a berlini filmszemlére -, a Kálmánczhelyi Zoltán-Végh Zsolt alkotópáros pedig egy paródiát készített, a Libiomfit.

A sajtófőnök „egyelőre nem tartja időszerűnek” a felvetést, hogy a filmszemle visszakerüljön Pécsre, bármennyire is kötődik a városhoz, és bármennyire is nosztalgiázik a szakma. Nincsenek meg hozzá ugyanis a feltételek: a korábbi 3 moziból csak egy maradt, a felújításra szoruló Uránia, a multiplex pedig - bár a fővárosi fő helyszín is egy bevásárlóközpontban van - nem igazán elegáns helyszíne a vetítéseknek, fogalmazott.

B. Z.

ZÁGRÁBI KÉPZŐMŰVÉSZ TÁRLATA. Vatroslav Kulié alkotásaiból látható kiállítás a pécsi Horvát Színház tetőtéri galéri- ájában február 12-ig.

__________________________________________________________ fotó: tóth l.

In

ternetes klub diákoknak

SZATIRKÁK

Legalább kétszáz rendszeresen betévedő iskolásvendégre számítanak a továbbiakban az Ifjúsági Ház múlt héten megnyíló internet-klubjában, ahol a chatelés, a világhálón barangolás pillanatnyilag a legolcsóbb a városban. A Magyar Kultúra Napja alkalmából megnyíló böngészőhelyet az IH különböző szakköreire, művészed köreire járó fiatalok ingyen használhatják, míg azok, akik kizárólag az internet-hozzáférés miatt érkeznek, 100 forintot kell csak fizessenek óránként (a város hasonló objektumaiban általában négyszer ennyibe kerül a neten csatangolni). Napközben a négy összekapcsolt gépből hármat használhatnak az iskolások, és arra is lehetőség nyílik, hogy hálózaton futtatható játékprogramokon mérjék össze az ere- jüket a szépreményű „informatikusok”.________________________w. b. e.

Egy újszülöttnek minden vicc új dráma.

Manikűrjével bajnokságot nyert a jégtáncban.

Diktatúra: láger a lágerben.

Orosz történelem: Rasz- putyin. Jiscso ráz Putyin.

Politika az óvodában: „Bal, jobb, mennek a majmok. ”

Nevét rendőri alulkapás miatt rosszul írták.

Flázasság: a libido domesz- tikálása.

Az volt a hattyúüvöltése.

Drogos: „Elverem a hardverem. ”

Eljött érte a szexuálruhás királyfi. Marafkó László

PORTRÉK! SZÁZON TÚL IS KIEGYENSÚLYOZOTT, BOLDOG NAPOK

Élvezni kell az élet minden pillanatát

A Németh család pici nagyasszonya

A fiatalabbik fiú, Lajos a kapuban vár, éppen három óra, mostanra beszéltük meg, hogy a Sánc utcai házhoz érek - ő amúgy a Szulimánban lakik, Szigetváron minden a régmúltat idézi, most egyébként is a múltba tartunk kicsit.

Frissen vasalt fehér ing, nyakkendő, mellény, a fején kucsma, biztos, hogy nem most állt ki vendégfigyelőbe. Lajossal - nem áll rá a szám a „bácsizásra”, pedig már tölti a hetvenhar- madikat - először a szülőházvégi volt műhelybe kell menni. Az édesapa 1926-tól itt készítette az Andrássy gróf megbízására a pesti palotájának és a szigetvári vár kapujának vasalatát, az ablakainak a díszrácsait, utóbbiakat „Ez giccs!” felkiáltással a pécsi múzeum hozzáértője a szemétre dobatta, az öreg sírt.

A műhelyben ezer és egy leander szunyókál a tíz fokban, az arasznyi palántától a harminc-negyven éves három méteresig. Ennek az őse Ciprusról származik, veszi kézbe találomra az egyik cserepet Lajos, édesanyám gondozza őket, persze mi is besegítünk, de ha ketten vagyunk, ő parancsol, mondja kedvesen. Egyszóval kezdünk közelíteni a 103 éves Karolin nénihez, Németh Józsefnéhez, akinek az édesapja gróf Széchenyi István kálmáncsai uradalmában volt főkertész, innen a virágszeretet. Úristen, mennyi munka van ebben a csöpp kézben! fut végig rajtam,

amikor a konyhában fölébe hajolok, pedig Karolin néni csak kézfogásra nyújtotta.

Lajos felesége és József, az idősebb testvér - ketten élnek a négy gyermek közül - közben beljebb terel bennünket, dehogy marad kint a konyhában, Édesanyám!

Hófehér terített asztal, sütemény, üdítő; egy kávét? - kérdezi Lajos felesége, köszönöm, közben nézem ezt az apró, csillogó szemű mamit, ahogy a háttérből bekeretezi a százhárom vörös, Szegedről hozott szegfű. Jövőre fehér lesz, aztán zöld, mondják a fivérek. Mi lesz? - kérdi Karolin néni, ja, hogy jönnek jövőre is... Én olyan adósa vagyok mindenkinek, akik ilyen szeretettel fölkerestek, hogy az valami rendkívüli, áradozik, aztán belemerül az elénk tett családi fotóba, ez vagyok én, mutat a

hetvenhárom éve készült felvételre.

A hosszú élet titka a munka, mondja ki valamelyik fivér a szentenciát, édesanyánk még tavaly is kapirgált a kertben, ha talál egy magot, elülteti, mert ennek meg kell nőni, hajtogatja. A körzeti orvos ugyan állandóan érdeklődik felőle, de évente csak egyszer, januárban vizsgálja meg, amikor közeleg Karolin néni születésnapja, többször minek, ha nincs semmi baja? Ő az én reklámom, büszkélkedik József szerint a doktornő.

Nem lehet úgy elmenni, hogy legalább egy korttyal ne koccintsunk. A mélyvörös, fűszeres hétéves borhoz a Zsibóti szőlőhegyen termett a csipkebogyó, a parázs ital Karolin néni recep- túrája alapján készült. - Isten éltesse! - emeli rám a poharát.

BALOGH Z.

Laci, a kilenc mázsás ló államosítása

Nenczl Jánosáé, Kati néni a napokban ünnepelte századik születésnapját. 1903. január 20-án azonban elkövette azt a típushibát, hogy rosszkor, rossz helyen csöppent a világra. Mert ugyan akkor Kátolyban még nem okozott hátrányt német nemzetisége, de később, 1945 után annál inkább.

Gyerekkorából egy hajóutazásra emlékezik leginkább, amikor nagymamájával Pestre utaz- tában a hajó kis híján elsüllyedt. A felnőtté válás időszaka pedig szolgálóként zajlott különböző falvakban, férjével is így ismerkedett meg, aki a szederkényi vízimalom parádéskocsisa volt akkoriban, s 1923. augusztus idusán össze is házasodtak. Először Berkesden béreltek negyven hold földet, majd Ipacsfán műveltek száznegyvenet; búzát, kukoricát, árpát termesztettek, disznókat és teheneket tartottak.

Ipacsfáról a három kilométerre lévő Harkányba hordta be nap mint nap a tejet, a kezében egy ötliteres kannával, a hátán pedig a huszonötliteressel. De tejet később Pécsett is hordott, hiszen itt is számos helyen laktak, mert amikor az utcájukat a belvároshoz sorolták, s nem engedélyezték a tehéntartást, tovább kellett állniuk. Márpedig nekik, ma már nehéz elképzelni, a Majorossy utca 6-ban is voltak teheneik, meg abban a gróf Benyovszky Móric utcában is nyolc-tíz, amelyet most Baj- csy-Zsilinszky útnak hívnak. Abba a tisztek lakta Jókai utcai házba is vitt tejet, ahol a tiszt urak nemritkán a feleségüknek vagy éppen a szeretőjüknek rendeltek nem kis mennyiséget a kádba, fürdéshez.

A háború már a város széli, Szigeti úti házban érte őket, ahol a szülők éltek kislányukkal, a tíz évvel idősebb fiú már nem volt velük. Aztán úgy hozta a sors, hogy férje egyik nap felpakolta a családot, s elindultak nyugati irányba. Egészen Egervárig jutottak. Mire visszakeveredtek Pécsre, lakásukban már mások éltek. 1945-ben minden ok nélkül vitték el férjével együtt két év internálótáborba, egyetlen „bűne” az volt, hogy németül tanította akkor tízesztendős kislányát. 1947-ben jöhettek haza a budai laktanyában működő, tizennégyezer internáltat befogadó táborból, s a Mária utcai házban vettek ki egy lakást. Ott él ma is unokájával és dédunokájával, miközben ahogy változtak az idők - az utca hol Molotov, hol Déryné névre hallgatott. Fia még a háború végén elhagyta az országot, most Ausztráliában van, de nincs róla semmi hír. Lánya 1969-ben Németországba ment, ma is Ulmban lakik.

Férje, aki 1972-ben halt meg, fuvarosként dolgozott. Lovát, Lacit, államosították. Lacit Hunyadinak hívta a fél város, mert akkora állat volt, mint a Hunyadi-szobor lófigurája a Széchenyi téren: kilenc mázsa hatvan kilót nyomott fénykorában.

Hogy mi a hosszú élet titka, azt ő sem tudja, de annyi biztos, hogy soha sem eszik zsírosat, nem iszik alkoholt, rengeteg gyümölcsöt fogyaszt. Ma is mindennap takarít. Egészséges, gyógyszert nem szed, komolyabb betegsége a több mint fél évszázada összeszedett tífuszon kívül nem volt. Minden vasárnap süt, s olyan rétest senki sem csinál a világon, mondja a lánya, mint ő.

Könnyű neki, tehetjük hozzá, hiszen volt ideje gyakoroln.

CSERI LÁSZLÓ- Édesanyám százesztendős koráig soha nem volt beteg, 105 évesen még guggolás és megállás nélkül végiggyomlálta a zöldséges sorokat, de most már a hallásával gondok vannak - mondja Szaif Frígyesné, Erzsiké, aki nemrég múlt 72 éves. Erzsiké édesanyja, Bajkó Józsefné, Miska néni Erdélyben született, Bihar megyében, Kisnégerfalván, de még a XIX. században, 1896-ban. Amikor férjhez ment, Gyergyóra került, és itt éldegéltek a II. világháborúig.- Én már ott születtem - teszi hozzá Erzsiké -, majd 1943-ban átjöttünk Magyarországra, hogy a két bátyámat ne vigyék el a frontra.

Juliska néni 47 évesen még magyar földön is életet adott egy fiúnak, de a család férfitagjai közül már senki sem él. Mindemellett népes a család, nyolc unokája, tizenegy déd- és hét ükonokája van.

Juliska néni élete felét már Baranyában töltötte el, ebből negyven évet egyedül Pécs-Vasason, s amióta túljutott a centenáriumon, azóta Hosszúhetényben a lányánál lakik.

Hogy melyik volt a legemlékezetesebb tíz esztendő az életemből? - kérdez vissza a mondatokat már nehezen megértő idős hölgy. Hát amikor megismerkedtem a férjemmel az 1920-as évek elején. Ő ácsmester volt, építkezéseknél dolgozott, én pedig világéletemben háztartásbeli maradtam.

A sors furcsasága, hogy akkor lett első ízben hivatalos munkahelye Bajkó Józsefnének, amikor nyugdíjkorba lépett, 65 évesen helyezkedett el a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalathoz.- Anyám igazi nevelőnő volt - vélekedik Erzsiké. - Előbb a gyermekeit indította útnak, majd ugyanilyen gondossággal foglalkozott a növényekkel, az állatokkal is a ház körül. A hosszú életét bizonyosan nem a gyomorkímélő étrendjének köszönheti, hiszen szinte minden esztendőben vágtak disznót, és a zsíros, füstölt húsok, a sonka, kolbász rendre az asztalra került. Lecsúszott egy kis bor, vagy pálinka is hozzá, de csak úgy módjával.

Juliska néni nem unatkozik még 107 évesen sem, elüldögél a tévé előtt, de két éve, amikor a nyugdíjasintézettől felköszöntötték, még maga kötötte papuccsal ajándékozta meg a delegációt.

Juliska néni az ezredfordulót megelőzően negyven évig egyedül élt, és százesztendősen még

megkapálta a vasasi kertjét, ellátta magát, sokat olvasott és kötö- getett, és nagyon szerette hallgatni a rádiót. A Szabó család kitörölhetetlen kedvence maradt, de napjainkban már nem követi nyomon a sorozatműsorokat. Most már csak pihen, üldögél, ám az étvágya kitűnő. De az udvaron most is gyakran szaladgál, mert a filigrán nénike igen sportos, még ma sem térdel le a kerti munkához, hajlongva csinál mindent. Nem kellett őt soha félteni, vélekedik Erzsiké, hisz 80 évesen még rendszeresen járt ki üzletelni a szülőföldjére, hozta-vitte a portékát. Teheneket tartott, vajat köpült, túrót csinált és értékesítette is, amit készített. Hogy most is ilyen jól néz ki, azt annak köszönheti, hogy mindenkor életvidám maradt, élvezve az élet minden pillanatát.

MÉSZÁROS B. ENDRE