Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)
2003-01-26 / 25. szám
2003. JANUAR 26. 13 SZTÁROK ES SZTORIK Szeretem kiszolgálni az embereket Rengeteg támadás éri, irigyeivel Dunát lehetne rekeszteni. Fásy Ádám mégis rendíthetetlenül megy a maga útján, mintha mi sem történt volna. „Szeretem kiszolgálni az embereket” - mondja olyan természetességgel, mintha ez lenne ma a legfelkapottabb szakma. M Amikor 1969-ben vendéglátózni kezdtem, tudtam, hogy nem úszom meg konfliktusok nélkül a munkámat. Üzletvezetőként jó szakemberekből álló csapatommal a legjobb tudásom szerint akartam kiszolgálni a vendégeimet. Ez akkor még nem volt divat. A ’80-as évek elejétől már olyan receptekkel dolgozhattunk, amelyekhez valóban szükség volt a külföldön megszerzett szakácstudományomra is. Az évtized végére nevet szereztem magamnak a szakmában, bizonyíték erre Simonyi Imre, Ladányi Mihály, Darvas Iván, Gyurkovics Tibor, Galsai Pongrác, Hernádi Gyula, Csukás István, Macskássy Izolda (képünkön) vagy Szász Endre bejegyzése a féltve őrzött vendégkönyvembe. Gyulán az Aranykeresztben, Salgótarjánban a Beszterce étteremben, vagy Békéscsabán a Fiúméban állandó vendégeim voltak az egész országból.- Ha lehet, a szépségszakmában szerzett érdemeivel még több haragost sikerült begyüjtenie!- Valóban megbocsáthatatlan vétek, hogy tizenkét éve folyamatosan a nemzetközi porondon vagyok, jelenleg éppen egyedüli verseny- rendezőként Magyarországon. Jöttek mások is, de elbuktak, mert akit tudtak, kihasználtak, becsaptak. Mi megmaradtunk, és bejártuk a világot, mert komolyan vettük a Miss Universe és a Miss World alapvető célját, a világ népeinek összefogását a kulturális és karitatív tevékenységek területén. A világdöntőt hárommilliárd ember nézi, amellyel az első helyen áll a világ televíziós nézettségi listáján. Furcsa, mert sok ember imádja nézni nálunk is, ám ha rákérdeznek, letagadják. Nagyobb baj, hogy a szakemberekben és az újságírók közül is sokakban dolgozik ez a furcsa szemérmesség: magánbeszélgetések során dicsérik, írásban leszólják. Rengeteg külföldi lap, tévéállomás beszámol a magyar versenyekről, nálunk pedig még az is nagy szó, ha egy szép lányunk valamelyik magazin címoldalára kerül. Hát nem az egész ország sikere, ha több mint száz ország közül az elmúlt tizenkét év eredményei alapján Magyarország a tizennegyedik a ranglistán? Számtalan díjat kaptam már, felsorolni sem tudom, csak a legfrissebbet hadd mondjam: a világ- verseny tévés bizottsága a hetedik helyre sorolta a magyar televíziós produkciót.- Apropó, televízió! György Péter esztéta azt írja önről, hogy „sem beszélni, sem énekelni nem tudó, tanulatlan, rossz ízlésű műmájer”.- A két produkciót nem lehet összehasonlítani, mert minden szempontból teljesen más kategória. A versenyt kilenc kamerával vettük föl, apait-anyait beleadtunk, a Fásy Mulatóban kevés pénzből, szerény technikával dolgozunk. A kritikákra visszatérve, valóban bosz- szantó lehet, hogy a mi hatszázezerből elkészített műsorunk megveri a másik csatornán 15 millióért vásárolt filmet. A néző dönt! Én sohasem tagadtam, hogy amatőr tévés vagyok, hogy a barátaimmal nem kezdtük el tanulni a szakmát, mégis a Fásy Mulató a Magyar ATV legnézettebb műsora. A nézők leveleiből az derül ki, hogy minden hibám ellenére vagy pont azért, hitelesnek tartanak, és azonosulni tudnak velem! Hajdúszoboszlón még a lábam is megre- megetett, amikor 15 ezer fizető néző elé kellett állnom a szépségversenyen.- Most tehát még azzal is piszkálhatják, hogy a fejébe szállt a dicsőség. Nem ment el a Fábry- show-ba, és visszautasította egy országos csatorna vásárlási ajánlatát a Fásy Mulatóra, mert nem ön lett volna a műsorvezető.- Én úgy tudom, hogy a Fábry-show nem a Terror Háza. Nem hagyom terrorizálni magam olyan vendégekkel, akikkel nem érezném jól magam. Ha egyedül, vagy számomra vállalható vendégekkel jelennék meg a műsorban, minden további nélkül elfogadnám a meghívást! A Fásy Mulató megvásárlásáról any- nyit, hogy az a műsor már egyáltalán nem ez a műsor lett volna, így még csak el sem gondolkodtam az ajánlaton.- Azt mondta, hogy a néző dönt. Mit fog tenni, ha az emberek elfordulnak a műsoraitól?- Ha ezt tapasztalom, abbahagyom! Rengeteg a dolgom, negyedik éve az egyik legnagyobb érdek-képviseleti szervezet, a Kisosz társelnöke is vagyok... P. Horváth Gábor hírek Pogány Judit, és félje instrukciói ■ A József Attila Színházban ismét színre viszik Pscar Wilde hamisítatlan angol humorban pácolt örök komédiáját, a Bunburyt. Koltai Róbert Pogány Juditot szemelte ki a főszerepre. - Lady Bracknellhez hasonló szerepet nem szoktak rám osztani - méltatlankodik. - Határozott, ellentmondást nem tűrő női karakI ter. Furcsa, hogy a férjem bennem látta meg a báró- nő szigorát. Azt mondta, csak legyél olyan, mint né- j ha otthon! i I Sziámi, az első miskolci múzsa ■ Hongokon csókolta a múzsa Müller Péter Sziámit, ő kapta ugyanis elsőként a város új kulturális kitüntetését, a Miskolci Múzsa Díjat. A kuratórium I döntése szerint több éven át kimagasló érdemeket szerzett a rövid idő alatt híressé vált Bartók j Miskolci Nemzetközi Operafesztivál létrejöttében. Sziámit azonban a könnyebb testvérműfaj, a musical is megérintette: az Operettszlnház készülő produkciójának, a Grammy-díjas Sylvester Levay és al- kotótársa, Michael Kunze világhíres műve, a Mozart! fordítása is őt dicséri. Az Operettszínház a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitó eseményeként mutatja be a darabot. Lehoczky: musicaltől musicalig | ■ Operettek mellett hamar az új műfajba, a musicalbe csöppent Lehoczky Zsuzsa, aki negyvenedik évadját tölti a budapesti Operettszínházban. A My Fair Ladyt Básti Lajossal tették legendássá, s most ismét klasszikus musical részese, a Cabaret Schneider kisasszonya. Meséli, hogy | a rendező, Alföldi Róbert nagyon szigorú volt. : Mindennek ára volt, a mobilcsörgésnek éppúgy, | mint a jópofáskodásnak. mobilos Mátyás Jovák Ferenc, a Honvéd Tánc- egirigyelte Kárpáti Péter több- , ágalma című darabját, s elhatá- ra írja, s budavári színházukba ssére épülő játékban az álruhás lő-botló, mókás Csulánó falu- edik, s megszereti annak világ- ne keressük a reneszánsz ki- is, az igazságos jelenik meg. Az Operaház fantomja 150 milliót kér Jancsó a kivégzőpadon ■ Jancsó Miklós (81) Kelj fel komám, ne aludjál! című filmjével nyílik meg a 34. Magyar Filmszemle holnapután a Millenáris Teátrumban. Decemberben még a film utómunkálatainál tartott, most pedig vetítésre kész. Tóth Ildikó, Mucsi Zoltán és Scherer Péter, a kulcsfigurákat játszó színészek panaszkodnak: a mester hihetetlen tempót diktált. A „Rendező úr” egyben a film főszereplője, s a történet szerint kivégzőpadon végzi. Nem kegyesebb a régi baráthoz, Hernádi Gyulához sem, 24-ik közös filmjükben neki is követnie kell a vérpadon... A filmben még Sztálin is felbukkan, s megjelenik a Kispál és a borzból Lovasi András, aki ezúttal a Belga és a Burzsoá Nyugdíjasok együttes kíséretében dalol. Az eredetileg Járkálj csak- halálraítélt! címen beharangozott film versenyen kívül indul, akárcsak Makk Károly Egy hét Pesten és Budán című legújabb alkotása, amelyet pedig a filmszemle zárásaként február 4-én mutatnak be. Zabo szerelmi háromszöge II Amerikai magyar rendező forgat Budapesten, a Biarritz étteremben. A Why története szerelmi háromszög: két nő felemészt, valósággal szétéget egy férfit. A főszerepet Gabriela Bobes román színésznő játssza. A film alapja akár a valóság is lehet, hírlik, hogy a producer rendező, Zabo Gábor beleszeretett egy magyar színésznőbe, ám feltűnt a színésznő barátnője, és látogatását követő kilenc hónap múlva megszületett Zabo Gábor egyetlen gyermeke... Zabo 1981 óta Los Angelesben él. A Where című amerikai-magyar koprodukciós film rendező-producere, a filmet pedig a torontói fesztiválok fesztiválján mutatták be, és egy évig telt házzal játszották Budapesten is. Azt írták róla: pengeél ember. Csak az a pillanat érdekli, amelyben a fontos dolgok történnek. „Los Angelesben a Beverly Center falára fekete-fehéren rá van festve: A világ egyre kisebb, legyen jobb szagod. Ez helyes és igaz a filmre is. A világ egyre inkább egy falu lesz: egyszerre történnek a dolgok, tudomásunk van róla, és itt történik nálunk.” ■ Szirtes Tamás rendezőnek - na és a magyar közönségnek - 17 éves vágya válik valóra, a fantom nem fantom többé. Egy hónap múlva megkezdődhetnek a világ egyik leghíresebb musicaljének, Az Operaház fantomjának próbái a Madách Színházban. A főszerepeket többek között Sáfár Mónika, Király Linda, Sasvári Sándor és Miller Zoltán játsszák. A játszási jogról még tavaly szeptemberben kötöttek előszerződést. Sir Andrew Lloyd Webber és cége, a Really Useful Group a fordítás és díszletek, jelmezek jóváhagyása mellett hozzájárult a szabad feldolgozáshoz. Szirtes a napokban utazott Londonba a végleges szerződés aláírására. „Talán a még ma is futó Macskák, melyet maga Webber is elégedetten nézett végig Pesten, más műveinek magyarországi sikere, a két évtizedes jó munkakapcsolatnak köszönhetően kerültünk külföldi pályázókkal szemben is kivételezett helyzetbe” - mondja a Webber-művek hazai rendezője. A darabot várhatóan június 1-jén mutatják be, színrevitele - díszletek, színészszerződések - becslések szerint 100-150 millió forintot kóstál. Szirtes Tamás tájékoztatása szerint az egyszeri és esténkénti költségek 150-200 előadás után térülhetnek meg. A jegyárakból előadásonként három és fél millió forint jöhet be, amiből az illeték és áfa kifizetése után csak hárommilllió marad. Ehhez az első sorokba szóló jegyekért 8500, a többi zsöllyeülésre 5800-3900, a kakasülőre, s a többi olcsóbb helyre pedig 2500-900 forintos árat kell szabni. (sipka) Szilágyi János: Hofi húzásai >r. I Az Adám című férfimagazinnál dolgoztam a nyolcvanas évek első felében. Minden lapszámba egy úgynevezett nagyinterjút kellett készítenem. Egyszer Hofi Gézát szemeltem ki e célra, annál is inkább, mert róla még sosem olvastam olyan írást, amelyben a szerző egy kicsit is mélyebbre próbált volna ásni, hogy erről az egészen egyedülálló művészről tényleg megtudhasson valamit az olvasó; nem csak azt, hogy mi lesz a szilveszteri műsorában, vagy szok- tak-e sörözni Koós Jánossal. Felhívtam, ráállt. A Rátkai klubban találkoztunk. Senki nem volt ott rajtunk kívül, nyugodtan beszélgethettünk. Meglepett, milyen őszinte, és olyasmit is magnóra mond, amire gondolni se mertem volna. Három napig piszmogtam az interjúval. Csiszolgattam, szerkesztgettem, finomítottam, húztam belőle, majd újra visszaírtam, és a végén nagyon elégedett voltam vele, úgy éreztem, életem egyik legjobb anyagát készítettem el. Ismét jelentkeztem Hofinál, most már azért, hátha van az írásban olyasmi, amit nem vállal, vagy amit félreérthetően írtam le. Ugyanott, a Rátkai klubban futottunk össze. Büszkén adtam kezébe a szöveget, mert biztos voltam benne, hogy neki is tetszeni fog. Miközben olvasta a kéziratot, néztem az arcát, lássam, elégedett-e. De olyan volt, mint egy szfinx, semmi érzelem nem tükröződött rajta. Csak akkor szólalt meg, amikor a végére ért. Tollat kért, majd vadul bekezdéseket, oldalakat kezdett húzni belőle, és mindegyik mozdulatához megjegyzést fűzött. Például: „Na, ezt nem! Még csak az kéne. Hülye lennék, ha ezt bennehagynám”. Hirtelen megfogtam a kezét.- Állítsd le magad, Géza! Csak nem képzeled, hogy egy tizennégy oldalas írást, amelyen napokig dolgoztam, hipp-hopp a felére húzol? Mi á bajod vele?- Csak az> hogy ezeket a részeket nem szeretném nyomtatásban látni.- Azt állítod, hogy olyat írtam bele, amit nem mondtál?- Nem. Csakhogy én ezeket a dolgokat kizárólag neked meséltem el, nem gondoltam, hogy leírva is találkozom velük.- Hülye vagy? Interjút készíteni ültem le veled, nem kertvendéglőben cseverésztünk felszabadult, mókázó hangulatban. Beszélgetésünk közben egyetlen mondatodhoz sem fűzted hozzá, hogy magánközlemény, csak nekem szól, és ne használjam fel. Honnan tudhattam volna, hogy mit méltóz- tatsz majd engedélyezni az elmondottakból? Arról nem beszélve, hogy ezt az interjút már régen le kellett volna adnom, nincs időm újra nekilátni.- Ez a te bajod - zárta le a vitát. És tudod mit? Most már szarok az egészre, felejtsd el úgy, ahogy van, nem járulok hozzá a közléshez. Majd szétrobbantam. Nemcsak azért, mert Géza úgy bánt velem, mint egy utolsó senkivel, és nemcsak azért, mert egy jól sikerült munkám ment füstbe, hanem azért is, mert tudtam: nem állíthatok be a szerkesztőségbe üres kézzel, hiszen napok óta hitegettem őket, hogy készen vagyok, már viszem is, csak Hofi- nak még meg kell mutatnom. Nem volt más kiút, úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Az ideges és már nagyon aggódó főszerkesztő asztalára letettem a kéziratot, ő sebtiben átfutotta, elégedett mosollyal kezet rázott velem, és küldte is a nyomdába. Két eset volt lehetséges: vagy megúszom vagy nem. Az utóbbi jött be, természetesen. Pechem- re a nyomdában dolgozott Hofi egyik ismerőse, akinek még a nyomtatás, előtt kezébe került a dolgozatom. Azonnal telefonált Gézának, hogy elsőként gratulálhasson neki a nagyszerű interjúhoz. A többit már mondanom sem kell, ugye? Botrány, meghurcolás, fegyelmi. Attól kezdve, ha Harrival ösz- szefutottam valahol, csak biccentettünk. Sajnáltam, hogy így megkeseredett a viszonyunk, de soha többé egyikünk sem vette a fáradságot, hogy kezet nyújtson a másiknak. *Részlet Szilágyi János Privát (Hungalibri) című könyvéből Fásy Ádám Született: Gyoma, 1952. 03. 23. Diploma: Vendéglátó-ipari és Menedzserképző Főiskola Család: felesége Gurzó Mária Gyermeke: Zsüliett (5)
