Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)

2003-01-26 / 25. szám

2003. JANUAR 26. 13 SZTÁROK ES SZTORIK Szeretem kiszolgálni az embereket Rengeteg támadás éri, irigyeivel Dunát lehetne rekeszteni. Fásy Ádám még­is rendíthetetlenül megy a maga útján, mintha mi sem történt volna. „Szere­tem kiszolgálni az embere­ket” - mondja olyan ter­mészetességgel, mintha ez lenne ma a legfelkapot­tabb szakma. M Amikor 1969-ben vendég­látózni kezdtem, tudtam, hogy nem úszom meg konf­liktusok nélkül a munkámat. Üzletvezetőként jó szakem­berekből álló csapatommal a legjobb tudásom szerint akartam kiszolgálni a vendé­geimet. Ez akkor még nem volt divat. A ’80-as évek elejé­től már olyan receptekkel dolgozhattunk, amelyekhez valóban szükség volt a kül­földön megszerzett szakács­tudományomra is. Az év­tized végére nevet szereztem magamnak a szakmában, bi­zonyíték erre Simonyi Imre, Ladányi Mihály, Darvas Iván, Gyurkovics Tibor, Galsai Pongrác, Hernádi Gyula, Csukás István, Macskássy Izolda (képünkön) vagy Szász Endre bejegyzése a féltve őrzött vendégköny­vembe. Gyulán az Arany­keresztben, Salgótarjánban a Beszterce étteremben, vagy Békéscsabán a Fiúméban állandó vendégeim voltak az egész országból.- Ha lehet, a szépség­szakmában szerzett érde­meivel még több haragost sikerült begyüjtenie!- Valóban megbocsátha­tatlan vétek, hogy tizenkét éve folyamatosan a nemzet­közi porondon vagyok, jelen­leg éppen egyedüli verseny- rendezőként Magyarorszá­gon. Jöttek mások is, de el­buktak, mert akit tudtak, ki­használtak, becsaptak. Mi megmaradtunk, és bejártuk a világot, mert komolyan vet­tük a Miss Universe és a Miss World alapvető célját, a világ népeinek összefogását a kul­turális és karitatív tevékeny­ségek területén. A világdön­tőt hárommilliárd ember né­zi, amellyel az első helyen áll a világ televíziós nézettségi listáján. Furcsa, mert sok em­ber imádja nézni nálunk is, ám ha rákérdeznek, letagad­ják. Nagyobb baj, hogy a szakemberekben és az újság­írók közül is sokakban dolgo­zik ez a furcsa szemérmes­ség: magánbeszélgetések so­rán dicsérik, írásban leszól­ják. Rengeteg külföldi lap, té­véállomás beszámol a ma­gyar versenyekről, nálunk pedig még az is nagy szó, ha egy szép lányunk valamelyik magazin címoldalára kerül. Hát nem az egész ország si­kere, ha több mint száz or­szág közül az elmúlt tizenkét év eredményei alapján Ma­gyarország a tizennegyedik a ranglistán? Számtalan díjat kaptam már, felsorolni sem tudom, csak a legfrissebbet hadd mondjam: a világ- verseny tévés bizottsága a hetedik helyre sorolta a ma­gyar televíziós produkciót.- Apropó, televízió! György Péter esztéta azt ír­ja önről, hogy „sem beszél­ni, sem énekelni nem tudó, tanulatlan, rossz ízlésű műmájer”.- A két produkciót nem lehet összehasonlítani, mert minden szempontból telje­sen más kategória. A ver­senyt kilenc kamerával vet­tük föl, apait-anyait belead­tunk, a Fásy Mulatóban ke­vés pénzből, szerény techni­kával dolgozunk. A kritikák­ra visszatérve, valóban bosz- szantó lehet, hogy a mi hat­százezerből elkészített mű­sorunk megveri a másik csa­tornán 15 millióért vásárolt filmet. A néző dönt! Én so­hasem tagadtam, hogy ama­tőr tévés vagyok, hogy a ba­rátaimmal nem kezdtük el tanulni a szakmát, mégis a Fásy Mulató a Magyar ATV legnézettebb műsora. A né­zők leveleiből az derül ki, hogy minden hibám ellenére vagy pont azért, hitelesnek tartanak, és azonosulni tud­nak velem! Hajdúszobosz­lón még a lábam is megre- megetett, amikor 15 ezer fi­zető néző elé kellett állnom a szépségversenyen.- Most tehát még azzal is piszkálhatják, hogy a fejébe szállt a dicsőség. Nem ment el a Fábry- show-ba, és visszautasítot­ta egy országos csatorna vásárlási ajánlatát a Fásy Mulatóra, mert nem ön lett volna a műsorvezető.- Én úgy tudom, hogy a Fábry-show nem a Terror Há­za. Nem hagyom terrorizálni magam olyan vendégekkel, akikkel nem érezném jól ma­gam. Ha egyedül, vagy szá­momra vállalható vendégek­kel jelennék meg a műsorban, minden további nélkül elfo­gadnám a meghívást! A Fásy Mulató megvásárlásáról any- nyit, hogy az a műsor már egyáltalán nem ez a műsor lett volna, így még csak el sem gondolkodtam az ajánlaton.- Azt mondta, hogy a néző dönt. Mit fog tenni, ha az emberek elfordulnak a műsoraitól?- Ha ezt tapasztalom, ab­bahagyom! Rengeteg a dol­gom, negyedik éve az egyik legnagyobb érdek-képvisele­ti szervezet, a Kisosz társ­elnöke is vagyok... P. Horváth Gábor hírek Pogány Judit, és félje instrukciói ■ A József Attila Színházban ismét színre viszik Pscar Wilde hamisítatlan angol humorban pácolt örök ko­médiáját, a Bunburyt. Koltai Róbert Pogány Juditot szemelte ki a főszerepre. - Lady Bracknellhez hason­ló szerepet nem szoktak rám osztani - méltatlanko­dik. - Határozott, ellentmondást nem tűrő női karak­I ter. Furcsa, hogy a férjem bennem látta meg a báró- nő szigorát. Azt mondta, csak legyél olyan, mint né- j ha otthon! i I Sziámi, az első miskolci múzsa ■ Hongokon csókolta a múzsa Müller Péter Sziámit, ő kapta ugyanis elsőként a város új kulturális ki­tüntetését, a Miskolci Múzsa Díjat. A kuratórium I döntése szerint több éven át kimagasló érdemeket szerzett a rövid idő alatt híressé vált Bartók j Miskolci Nemzetközi Operafesztivál létrejöttében. Sziámit azonban a könnyebb testvérműfaj, a musi­cal is megérintette: az Operettszlnház készülő pro­dukciójának, a Grammy-díjas Sylvester Levay és al- kotótársa, Michael Kunze világhíres műve, a Mo­zart! fordítása is őt dicséri. Az Operettszínház a Bu­dapesti Tavaszi Fesztivál nyitó eseményeként mu­tatja be a darabot. Lehoczky: musicaltől musicalig | ■ Operettek mellett hamar az új műfajba, a musi­calbe csöppent Lehoczky Zsuzsa, aki negyvene­dik évadját tölti a budapesti Operettszínházban. A My Fair Ladyt Básti Lajossal tették legendássá, s most ismét klasszikus musical részese, a Cabaret Schneider kisasszonya. Meséli, hogy | a rendező, Alföldi Róbert nagyon szigorú volt. : Mindennek ára volt, a mobilcsörgésnek éppúgy, | mint a jópofáskodásnak. mobilos Mátyás Jovák Ferenc, a Honvéd Tánc- egirigyelte Kárpáti Péter több- , ágalma című darabját, s elhatá- ra írja, s budavári színházukba ssére épülő játékban az álruhás lő-botló, mókás Csulánó falu- edik, s megszereti annak világ- ne keressük a reneszánsz ki- is, az igazságos jelenik meg. Az Operaház fantomja 150 milliót kér Jancsó a kivégzőpadon ■ Jancsó Miklós (81) Kelj fel ko­mám, ne aludjál! című filmjével nyí­lik meg a 34. Ma­gyar Filmszemle holnapután a Mil­lenáris Teátrum­ban. Decemberben még a film utó­munkálatainál tar­tott, most pedig ve­títésre kész. Tóth Ildikó, Mucsi Zoltán és Scherer Pé­ter, a kulcsfigurákat játszó színészek panaszkodnak: a mester hihetetlen tempót diktált. A „Rendező úr” egyben a film főszereplője, s a történet szerint kivég­zőpadon végzi. Nem kegyesebb a régi baráthoz, Her­nádi Gyulához sem, 24-ik közös filmjükben neki is követnie kell a vérpadon... A filmben még Sztálin is felbukkan, s megjelenik a Kispál és a borzból Lovasi András, aki ezúttal a Belga és a Burzsoá Nyugdíjasok együttes kíséretében dalol. Az eredetileg Járkálj csak- halálraítélt! címen beharangozott film versenyen kí­vül indul, akárcsak Makk Károly Egy hét Pesten és Budán című legújabb alkotása, amelyet pedig a film­szemle zárásaként február 4-én mutatnak be. Zabo szerelmi háromszöge II Amerikai magyar rendező forgat Budapesten, a Biarritz étteremben. A Why története szerelmi há­romszög: két nő felemészt, valósággal szétéget egy férfit. A főszerepet Gabriela Bobes román színésznő játssza. A film alapja akár a valóság is lehet, hírlik, hogy a producer rendező, Zabo Gábor beleszeretett egy magyar színésznőbe, ám feltűnt a színésznő barátnője, és látogatását követő kilenc hónap múlva megszületett Zabo Gábor egyetlen gyermeke... Zabo 1981 óta Los Angelesben él. A Where című amerikai-magyar koprodukciós film rendező-produ­cere, a filmet pedig a torontói fesztiválok fesztiválján mutatták be, és egy évig telt házzal játszották Buda­pesten is. Azt írták róla: pengeél ember. Csak az a pillanat érdekli, amelyben a fontos dolgok történnek. „Los Angelesben a Beverly Center falára fekete-fehéren rá van festve: A világ egyre kisebb, legyen jobb szagod. Ez helyes és igaz a filmre is. A világ egyre inkább egy fa­lu lesz: egyszerre történnek a dolgok, tudomásunk van róla, és itt történik nálunk.” ■ Szirtes Tamás rendezőnek - na és a magyar közönségnek - 17 éves vágya válik valóra, a fantom nem fantom többé. Egy hónap múlva megkezdődhetnek a világ egyik leghíresebb musicaljének, Az Operaház fantomjának próbái a Ma­dách Színházban. A fősze­repeket többek között Sáfár Mónika, Király Linda, Sasvári Sándor és Miller Zoltán játsszák. A játszási jogról még tavaly szeptem­berben kötöttek előszerző­dést. Sir Andrew Lloyd Webber és cége, a Really Useful Group a fordítás és díszletek, jelmezek jóváha­gyása mellett hozzájárult a szabad feldolgozáshoz. Szirtes a napokban utazott Londonba a végleges szer­ződés aláírására. „Talán a még ma is futó Macskák, melyet maga Webber is elé­gedetten nézett végig Pes­ten, más műveinek magyar­országi sikere, a két évtizedes jó munkakap­csolatnak köszönhetően kerültünk külföldi pá­lyázókkal szemben is kivételezett helyzetbe” - mondja a Webber-művek hazai rendezője. A darabot várhatóan június 1-jén mutatják be, színrevitele - díszletek, színészszerződések - becs­lések szerint 100-150 mil­lió forintot kóstál. Szirtes Tamás tájékoztatása sze­rint az egyszeri és estén­kénti költségek 150-200 előadás után térülhetnek meg. A jegyárakból előadá­sonként három és fél mil­lió forint jöhet be, amiből az illeték és áfa kifizetése után csak hárommilllió marad. Ehhez az első so­rokba szóló jegyekért 8500, a többi zsöllyeülésre 5800-3900, a kakasülőre, s a többi olcsóbb helyre pe­dig 2500-900 forintos árat kell szabni. (sipka) Szilágyi János: Hofi húzásai >r. I Az Adám című férfimagazin­nál dolgoztam a nyolcvanas évek első felében. Minden lap­számba egy úgynevezett nagy­interjút kellett készítenem. Egy­szer Hofi Gézát szemeltem ki e célra, annál is inkább, mert róla még sosem olvastam olyan írást, amelyben a szerző egy kicsit is mélyebbre próbált volna ásni, hogy erről az egészen egyedül­álló művészről tényleg megtud­hasson valamit az olvasó; nem csak azt, hogy mi lesz a szil­veszteri műsorában, vagy szok- tak-e sörözni Koós Jánossal. Felhívtam, ráállt. A Rátkai klubban találkoztunk. Senki nem volt ott rajtunk kívül, nyu­godtan beszélgethettünk. Meg­lepett, milyen őszinte, és olyas­mit is magnóra mond, amire gondolni se mertem volna. Három napig piszmogtam az interjúval. Csiszolgattam, szer­kesztgettem, finomítottam, húz­tam belőle, majd újra vissza­írtam, és a végén nagyon elége­dett voltam vele, úgy éreztem, életem egyik legjobb anyagát készítettem el. Ismét jelentkeztem Hofinál, most már azért, hátha van az írásban olyasmi, amit nem vállal, vagy amit félreérthetően írtam le. Ugyanott, a Rátkai klubban futot­tunk össze. Büszkén adtam kezé­be a szöveget, mert biztos voltam benne, hogy neki is tetszeni fog. Miközben olvasta a kéziratot, néztem az arcát, lássam, elége­dett-e. De olyan volt, mint egy szfinx, semmi érzelem nem tük­röződött rajta. Csak akkor szólalt meg, amikor a végére ért. Tollat kért, majd vadul bekezdéseket, oldalakat kezdett húzni belőle, és mindegyik mozdulatához meg­jegyzést fűzött. Például: „Na, ezt nem! Még csak az kéne. Hülye lennék, ha ezt bennehagynám”. Hirtelen megfogtam a kezét.- Állítsd le magad, Géza! Csak nem képzeled, hogy egy tizen­négy oldalas írást, amelyen napo­kig dolgoztam, hipp-hopp a felé­re húzol? Mi á bajod vele?- Csak az> hogy ezeket a ré­szeket nem szeretném nyomta­tásban látni.- Azt állítod, hogy olyat írtam bele, amit nem mondtál?- Nem. Csakhogy én ezeket a dolgokat kizárólag neked mesél­tem el, nem gondoltam, hogy le­írva is találkozom velük.- Hülye vagy? Interjút készí­teni ültem le veled, nem kert­vendéglőben cseverésztünk fel­szabadult, mókázó hangulat­ban. Beszélgetésünk közben egyetlen mondatodhoz sem fűzted hozzá, hogy magánköz­lemény, csak nekem szól, és ne használjam fel. Honnan tudhat­tam volna, hogy mit méltóz- tatsz majd engedélyezni az el­mondottakból? Arról nem be­szélve, hogy ezt az interjút már régen le kellett volna adnom, nincs időm újra nekilátni.- Ez a te bajod - zárta le a vitát. És tudod mit? Most már szarok az egészre, felejtsd el úgy, ahogy van, nem járulok hozzá a közléshez. Majd szétrobbantam. Nem­csak azért, mert Géza úgy bánt velem, mint egy utolsó senkivel, és nemcsak azért, mert egy jól si­került munkám ment füstbe, ha­nem azért is, mert tudtam: nem állíthatok be a szerkesztőségbe üres kézzel, hiszen napok óta hitegettem őket, hogy készen va­gyok, már viszem is, csak Hofi- nak még meg kell mutatnom. Nem volt más kiút, úgy tet­tem, mintha mi sem történt vol­na. Az ideges és már nagyon ag­gódó főszerkesztő asztalára le­tettem a kéziratot, ő sebtiben átfutotta, elégedett mosollyal kezet rázott velem, és küldte is a nyomdába. Két eset volt lehetséges: vagy megúszom vagy nem. Az utóbbi jött be, természetesen. Pechem- re a nyomdában dolgozott Hofi egyik ismerőse, akinek még a nyomtatás, előtt kezébe került a dolgozatom. Azonnal telefo­nált Gézának, hogy elsőként gratulálhasson neki a nagyszerű interjúhoz. A többit már monda­nom sem kell, ugye? Botrány, meghurcolás, fegyelmi. Attól kezdve, ha Harrival ösz- szefutottam valahol, csak bic­centettünk. Sajnáltam, hogy így megkeseredett a viszonyunk, de soha többé egyikünk sem vette a fáradságot, hogy kezet nyújt­son a másiknak. *Részlet Szilágyi János Privát (Hungalibri) című könyvéből Fásy Ádám Született: Gyoma, 1952. 03. 23. Diploma: Vendéglátó-ipari és Menedzser­képző Főiskola Család: felesége Gurzó Mária Gyermeke: Zsüliett (5)

Next

/
Oldalképek
Tartalom