Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)

2003-01-26 / 25. szám

RIPORT 2003. JANUAR 26. Rukkol, de képmutató és prűd Miután a valóságshow-k első köre külö­nösebb probléma nélkül lezajlott, a ma­gyar nézők joggal hihették, hogy a mű­faj minden jellegzetességét felvonultat­ta, új praktika eztán már nemigen jö­het. Nos, tévedtünk, mint ahogy téved­tek a Való Világ szerkesztői is, amikor adásba engedték azokat a képsorokat, amelyeken két homoszexuális játékos beszélgetett az anális szex fortélyairól. Az esetből hatalmas botrány lett, akko­ra, hogy a csatorna külföldi vezetősége is elnézést kért, Árpa Attila program- igazgatótól, valamint Wisinger János főszerkesztőtől közös megegyezéssel megvált az RTL Klub. ■ Havas Henriket hajdan az RTL Klub azért tiltotta le a képernyőjéről, mert elfo­gadta a konkurens csatorna valóságshow- jának meghívását, ugyanakkor egyike azoknak is, akik a leginkább tisztában vannak a magyar prüdériájával - hiszen nemrég jelent meg Kurvaélet című köny­ve, amelyben a prostituáltak vallanak ügyfeleikről, s azok szexuális szokásairól.- A magyar társadalom totálisan éret­len - jelentette ki Havas. - Amikor beszél­tem fiú prostikkal, kiderült, hogy ügyfél­körük az államtitkártól a papig, a bank­elnöktől a chippendale fiúkig terjed. És egy-egy sikamlósabb téma- kapcsán álta­lában azok tiltakoznak a leghangosab­ban, akik visszajárnak hozzájuk. Ami az RTL Klub műsorát, illetve Árpa Attila viharos gyorsaságú eltávolítását illeti, csak azt tudom mondani: ez jellemző a kereskedelmi televíziókra. Kísérletez­getnek, aztán ha valami balul üt ki, bár­kitől szívfájdalom nélkül megválnak. Bár a Való Világ második garnitúrája Havasnak sem igazán szimpatikus, ő mégsem a homoszexuális játékosok sze­repeltetését tartja felháborítónak, hanem a társulat összetételét.- Szegénységi bizonyítvány, hogy a csatornának nem volt bátorsága még csak jelölni sem egy értelmiségit. Holott ha valami, hát ez igazán izgalmas lett volna. Hogy miképp jön ki egy szoftverfejlesztő teszem azt egy varrónővel... Havas szerint Magyarország képmuta­tó és prűd ország, és ez nem csak a nemi­ség területén igaz. Szerinte ha egy ma­gyar tévéműsorban feltűnne egy roma származású vezérkari főnök, vagy kül­ügyminiszter, azt az emberek rossz vicc­nek tartanák. Holott az USA-ban Colin Powell mindenféle társadalmi kritika nél­kül futhatta be ugyanezt a karriert.- Ezt bizony elméretezték - jelentet­te ki Havas. - Az emberek reflexből el­utasították a másságot. A feleségem, aki a Való Világ első szériájának lelkes rajongója volt, most nem hajlandó néz­ni a műsort, és biztos sokan követik. Csiszár Jenő, a média fene­■ Hankiss Elemér úgy véli, a magyar társadalom sokkal elfogadóbb és lazább, mint egynémely nyugati ország lakossága, mégis a mostani esetet szenzációhajhásznak érzi. Olyannak, amely ártott egy egyébként jó ügynek.- Vélhetőleg a másság elfogadtatása volt a cél, az­zal a cseppet sem mellékes elvárással, hogy a nézett­ség is emelkedjék. Emberi kuriózumokat válogattak össze azt gondolván, hogy így több lesz az érdekes helyzet is. Nos, ez bejött, csak nem úgy, ahogy várták. Hankiss szerint a nézővadászat versenyében egy­előre lejtőn folyik a küzdelem. A csatornák ma még azt gondolják: az a nye­rő, aki lejjebb tud szállni az emberek ösztönvilágában.- Jó lenne, ha a nézők kegyeiért folyó vetélkedés nem csak lózung lenne, hanem valódi, értékeket is felmutató küzdelem. Ám ettől még sajnos messze vagyunk. gyereke mindig is a szabadszájúságáról, szókimondásáról volt híres. Témaválasz­tásaiban általában a fogyatékosságot, a másságot, a különbözőséget firtatta. Az Apukám világa című műsorát tekinthet­jük a mai kukkolóshow-k rádiós elődjé­nek is. Csakhogy ott nem a produkcióért felelős személyek válogattak, hanem ma­guk a szereplők kerültek élő adásba.- Számomra mindig az volt a legfonto­sabb, hogy a magam módján hozzájárul­hassak a másság elfogadásához, a fogya­tékosok reflektorfénybe helyezéséhez. Az, hogy valaki homoszexuális, leszbikus vagy biszexuális, magánügy. Ha viszont előre megfontolt szándékkal egyoldalúan ábrázolják azért, hogy a nézettségi ver­senyben előnyt szerezzenek, az etikátlan gazemberség. A társadalom ugyanis ez­zel nemhogy elismerné a másságot, ha­nem még inkább elutasítja. A másságnak ugyanis csak azt az oldalát mutatják, amely félremagyarázható... Szerintem sokkal bonyolultabb ez a dolog, semhogy le lehetne szűkíteni a testiségre, a buzi­zásra, a leszbizésre, zsidózásra, cigányo­zásra. Magával a kezdeményezéssel egyébként egyetértek, hiszen ezek olyan témák, amelyekről beszélni kell. A ma­gyar társadalom ugyanis képmutató... Még önmagunkhoz sem vagyunk őszin­ték. Nagyon örültem például, amikor a délutáni beszélgetős műsorokban rázós témák kerültek terítékre. Ezek ugyanis foglalkoztatják az embereket. Na de nem mindegy, hogyan beszélünk erről. Hogy mire fókuszálunk: a naturalizmusra, vagy a jelenség emberi hátterére. Szerintem ebben az őrületes nézettségi versenyben a műsorkészítők egymást múlják alul a proliságban, suttyóságban. Ilyenkor len­ne jó eljátszani a gondolattal, hogy az el­múlt tízévi rádió- és tévéműsoraim kópiá­it esetleg analizálhatnák az engem szapu- ló kritikusok. Nem csodálkoznék, ha né­melyikük karakánul hozzám vágná: „bocs’ Jenő, félreértettünk”.- Egészen más a médián keresztül nézni az intim szférát, mint szűk körben beszélgetni róla - állítja Antalóczy Tímea szociológus. - Az ilyen típusú témák szé­les körű megvitatása ugyanis oly mérték­ben betolakszik a magánszférába, hogy nem lehet nem tudomást venni róla. A szakember szerint a feltűnési vágy és a szexualitás alapvető emberi vonás - s a média mindkettőt elő tudja hozni, még­hozzá elég olcsón. A siker pedig biztos.- A legtöbb televíziós azzal védekezik, hogy ha valakinek nem tetszik valami, ott a távkapcsoló, csatornát lehet váltani. Ám ez nem ilyen egyszerű. A felnőtt számára valóban vannak alternatívák, ám a fiatalo­kat könnyebben lehet provokálni. A szociológus szerint ami ma még szenzációnak számít, holnapra varázsát veszítheti. Példának Nagy-Britanniát hoz­ta, ahol az emberek annyira megcsömör- löttek a valóságshow-k manipulált világá­tól, hogy egy idő után a csatorna egyéb műsorainak - például a híradók - hiteles­ségében is elkezdtek kételkedni. VIP-hakni avagy megfigyelt sztárok ■ Nekünk nagyon sok sztá­runk van. Hívjuk be a Varnus Xavért. A Csollány Szilvesz­tert. Egy jelentkezőt jelöl­hessen a Fidesz. Orbán Vik­tor egy napra beköltözik. Friderikusz Sándor beköl­tözik. A főcímzenét éneklő mutatós és szép hangú ki­rálykisasszony bejön csaj­nak. Felkérnek egy jeles tu­dóst, olyat, aki nem fing shuiban tudós, hanem vala­mi másban. Bejöhetne Geráf Esterházy Péter, kék vérben forgó szemekkel. Avagy Gör­gey Gábor szakminiszter. Azt hiszem, valahogy így kezdődhetett. Az alaphely­zet amúgy is kettő- é v e s pej he- r é 11. Nem mind- e g y ugyan­is, hogy öt költözöm össze Zana Zoltán intellektusával, vagy bizonytalan időre. Nem mindegy, hogy van-e tét vagy nincs. Hakni szabott áron, vagy nemes versengés. Mert a valódi BB-ben egyvalami az érdekes. A szavazás. Való­di drámai helyzet. Kiszolgál­tatott emberek arcára fagyott érzelmek, aztán robban a fe­szültség. Élet volt a tét és halál. Mint az Internacioná- lé nevű dalban: semmik va­gyunk, s minden leszünk. Ezért nézik sokan, ezért ér­dekes, mert a kifejlet, a kö­vetkezmény érdekes, nem az, hogyan vacsorái Kovács Anita Lassan Zoltánnal. Ez most és itt nem volt. Pél­dául kitalálhatták volna az én édes jó barátaim, hogy mindennap van egy sza­vazás, s aki utolsó, azt egy évre eltiltják a sztár név használatától. Mel­lékbüntetésként mű­vésznő sem lehet, play back szalagjai ra pedig felírják az eredeti hangtulajdonos ne­vét is. De nem... ők akkor is nagyok. Á legnagyobb tanulság, hogy az átlagember és egy sztár között csupán némi szerencse a különbség. Buta­ságban, érdektelenségben társadalomkompatibilisek a mi hatalmas sztárjaink. Ez jó. Olyanok, mint mi. Még a job­bak is rosszabbak voltak. Higgyék el, Balogh Szilárd (a jobb magyar kiejtés érdeké­ben Vujity TVRTKO) sokkal értelmesebb, kedvesebb em­ber, mint amilyet ön látott, kedves néző. Sebeők Jancsi is egy fantasztikus figura, de főként akkor, amikor ír, és nem akkor, amikor Kiszel Tündével beszélget. Na de ha valakire a televízió azt mond­ja, fontos, akkor az fontos. Ganxta Zolee arra kérte Kozsót, hogy ne utánozza őt, a majomkodás és a nyafogás helyett inkább önmagát adja Egy hölgy a pornóipar­ból. Neve lényegtelen, úgy­sem valódi. (Az ilyeneket rendre Kovácsnak hívják.) Dolga szép, mestersége ne­mes. Valaha ezt szégyellték. Az nem volt helyes. Most büszkék rá. Ez sem. Szeretem és főként sze­rettem volna Détár Enikőt. Izgalmas, tehetséges. Ezt vél­hetően azok a színigazgatók­nak álcázott farkasvakok lát­ták legkevésbé, akik nem ad­tak neki elég és elég jó szere­pet. Enikő lehetett volna úgy is sztár, hogy csinál érte vala­mit. Mert hogy is van? Hol egy ruhabemutató műsor­ban pózol, hol egy bárban énekel, hol középfajú tévé­haknikban teszi ugyanezt, miközben talán Európa egyik legjobb Sally Bowllsa/ Funny Girlje lehetett volna, de akár Csehov-hősnő is. Kit érdekel, hogy szakmailag nem teljesít? Annál jobban ráér sztárnak lenni! De ő leg­alább főzött. Hatalmas rajongója va­gyok Boros Lajosnak. Em­lékszem, mikor a VIT felkészítőjén ott állt előttünk egy szál gi­tárral, és kergette ki­felé az imperializ­must. Aztán lett me­nedzser, most meg sztárműsorve­zető. Igazi szó­nok. Idéznék tő­le egy monda­tot, amit elmon­dott minden idők legművel­tebb popéne- kesnőjéről, Karda Beátáról, akivel persze én is szívesen zuhanyoztam volna egy für­dőben húsz éve. A mondat, amelyet a sztárműsorveze­tő teljes koncentrációban mondott Beáról, így hang­zott: „Beátát nem használta az idő múlása”. Van viszont pozitív üze­net is. Ezek az emberek is­merik és szeretik egymást. Ők hisznek a szeretet és az összefogás erejében. Szép. Ilyet mintha mondott volna nemrég egy igazi sztár. Igen, ő Zana Zoltán, aki őszinte emberi utálattal nézi le az is­teni Kozsót. A két úr között kétségkívül van egy különb­ség. Zoleeeee tudja magáról, hogy ő egy fazon, de nem egy művész. Az isteni Kozsó azt képzeli, hogy művész, pedig csak szórakoztatóipari nagyiparos. így szeretetünk a döglégyé, aki körbe is züm­mögte, majd agyonszúrta a tincses-kincses embert. Ez jó az egészben, mert ez valódi. Ez emberi. Tessünk egymást rendesen utálni, ha már úgy­is utáljuk egymást. Záradékul az erkölcsi ag­gály nevű fark. Különlege­sen fontos személy Zalatnay Sarolta. Paradoxon, de mun­kássága alapján az összes arrajáró közül talán őt illet­né meg leginkább e cím. Csakhogy van egy apró gik- szer. Jelenleg az ő státusa így hangzik: első fokon el­ítélt. Lehet, hogy másod­fokon kap majd egy császári büntetést, de most még ez a helyzete. Amit a nagy ma­nipulátor megtehetne az el nem ítéltek érdekében, hogy addig, míg ezen nincs túl, És akik nem mentek be ZOLTÁN ERIKA: Fogalmam sincs, hogy bírtam volna ki az ötnapos bezártságot. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ennyi ideig ne tudjam, mi van a családommal. Tizenkét éve a nap huszonnégy órájában együtt vagyunk, sosem fordult elő ilyen hosszú távoliét. Anyagilag sem érte volna meg. A férjem ajánlotta, hogy szervez annyi fellépést, amennyi kitette volna a VIP Big Brother-honoráriumát. BÁLINT ANTÓNIA: Érdekelt volna, hiszen kedvelem a valóságshow-kat, de attól tartottam, hogy amíg bent va­gyok, azt írnak, amit akarnak, olyan képet közölnek, ami­lyet akarnak, és még védekezni sem tudok. Féltem, hogy rosszindulatúan tálalják majd a bent történteket, egysze­rűen nem szerettem volna, ha szenzáció vagyok, ha pél­dául félreérthető felvételek jelennek meg rólam. VARNUS XAVÉR: Titokban megszereztem azoknak a név­sorát, akikkel együtt lettem volna. És miután felfedeztem Zámbó Árpy nevét, úgy gondoltam, semmi keresniválóm nincs a VIP Big Brotherben. Azt is felajánlották, hogy vi­gyek be egy orgonát, és adjak hangversenyt. Nem vállal­tam, és később, belenézve az adásokba, hálát adtam az istennek, hogy nem írtam alá a szerződést. A jelenetek­ben éppen arról esett szó, hogy ki szellent nagyobbat... * CSOLLÁNY SZILVESZTER: Mondjanak egy okot, amiért ott lenne a helyem! Eleget vagyok bezárva a tatai edző­táborban. Azt hiszem, a való világ itt van kint, és nem a vil­lában. Különben sem érdekel az egész, néha belenézek, de nem hoz lázba. Az első hívásra nemet mondtam, odáig már el sem jutottunk, hogy pénzről tárgyaljunk. Ráadásul riasztott valami, amire nagyon kényes vagyok: odabent egy vécé van, egy fürdőszoba... ne tegyen úgy, mintha mi sem történt volna. Ez ugyanis már nem szolidari­tás, hanem cinizmus, ked­ves producer barátaim! De kész, vége. A mega­sztárok élik tovább fapados sztárlétüket egy különlege­sen fontos országban, Pisti, Anett, Bütyök, Bubu, Kuki és Pampam pedig már készül a nagy méretésre. Mert bi­zony-bizony mondom nék- tek, könnyebb a Harvardra bejutni, mint a Big Brother- házba. Igaz, Évit láttuk már, de ki az a Bush? Talán csak nem egy különlegesen fon­tos személy? Majd Lui Padre megmondja a Békakirály-kö- penyben, hogy indít-e ne­künk új játékot. Az lesz a cí­me: Éld túl, Irak! Lehet je­lentkezni. SlPOSHEGYI PÉTER Csiszár Jenő: a műsorkészítők egymást múlják alul proliságbart, suttyóságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom