Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)

2003-01-16 / 15. szám

2003. Január 16., csütörtök KULT ÚRA-RIPORT 7. OLDAL Pécsi tudományos sikerek: sebfoltozás, új röntgen Magyarországon az utóbbi 10-12 évben drasztikusan csökkent a bejelentett hazai szabadalmak száma, megnőtt viszont a külföldiek által itt be­jelentetteké, és jelenleg ezek a meghatározóak. A Pécsi Tudo­mányegyetemre épülő alig egy­éves Dél-dunántúli Kooperáci­ós Kutatási Központ keretében dolgozó kutatók viszont már eddig is több „szabadalom-gya­nús” eredményt értek el. A Dél-dunántúli Kooperációs Kuta­tási Központ tevékenysége arra irá­nyul, hogy az egyetemi kutatások közül azokat, amelyek alapjai le­hetnek a gyakorlati alkalmazásnak, pénzzel és erkölcsileg is támogas­sa, illetve oldja meg a gazdaság ál­tal felvetett problémákat. Az itteni kutatóknak eddig túl sok esélyük nem volt arra, hogy az ötleteik vala­milyen módon hasznosuljanak a léletet, hogy egy-egy feladat megol­dására annyi pénz van, amennyi kell - de annyi rendelkezésre áll -, szemben azzal, hogy van egy ku­pac pénz, és akár kell, akár nem, el­Az egyik terület a lézerek kör­nyezetvédelmi alkalmazása: a Pécs környékén lévő urántartalmú med­dőhányók sugárzóanyag-kontroli­járól van szó. A figyelőkutak csak akkor je­leznek, ha már baj van. A sza­badalmaztatás előtt álló eljárás és berendezés sokkal hama­rabb, nagyság­rendekkel lti- sebb szennyeződést is észrevesz, milliószor gyengébbet annál, mint ami már veszélyes lenne. A másik terület egy sebészeti el­gazdaságban, és ezért nem is járt járásnak a továbbfejlesztése. A úgy az eszük - mondja dr. Sánta hasfali sérvek gyógyítására úgyne­Imre, a Központ igazgatója. Am már most több, szabadalmaztatás előtt álló találmány van az alig egy­Világraszóló röntgenberendezés Röntgenlézer készül pécsi és az olaszorszá­gi llaquillai kutatók együttműködésében. A világon harmadikként, Európában elsőként tavaly júniusban laboratóriumi körülmények között már működött a kísérleti készülék, ám ilyen gyártott, kereskedelmi forgalomban kapható berendezés még nincs. Konrad Röntgen óta sokféle röntgenforrás létezik, amelyek legfontosabb tulajdonsága, hogy a tér minden irányába sugároznak, azaz a su­gárzás nagy része elvész az árnyékoló ólomban. A lézer lényege, hogy az energia csak egy meghatározott, szűk irányba ter­jed; a röntgenlézerrel sokkal kisebb energi­ával lehetne a nyalábot előállítani, élesebb képet lehetne alkotni vele, mint a hagyomá­nyos készülékkel, és kisebb lenne a sugár- terhelés is. Az orvostudomány területén túl nagy jelentősége lehetne a plazmadiag­nosztikában vagy a mikroelektronikában. A pécsi kutatók a napokban azért jártak Olaszországban, hogy megállapodjanak ar­ról: felvállalják ennek a 200 ezer volt fe­szültséggel működő röntgenlézemek a ter­mékké fejlesztését, majd a gyajtasba vitelét. éves intézmény tevékenysége ered­ményeképpen. Ami nem azt jelen­ti, hogy korábban nem voltak itt okos emberek, folytatja az igazga­tó, de manapság nem csak arra gondolnak, hogy cikket írjanak a kutatási eredményeikből, hanem azon is jár az agyuk, hogy ebből gazdasági haszon is legyen. Más­részt kezdik befogadni azt a szem­vezett hálókat használnak, ame­lyekkel „kifoltozzák” a hasfalat. Nem összevarrják a sebet, mert legközelebb másutt fog kirepedni, hanem betesz­nek alá egy műanyag rá­csozatot, amelyik hozzá­nő a szövetekhez. Csak­hogy a jelenleg használ­tak a belső szervekhez is hozzánőnek, ami később komplikációkat okoz. Ennek a megoldása az egy irányba „növő” háló - a Központ egyik osztá­lyán erre találtak megol­dást, egyelőre még csak állatídsérleteken. Ráadá­sul olcsó eljárásról van szó, tehát várható a tö­meges elterjedése. A következő egy bio­technológiai eredmény, egy nagyon magas hő­mérsékleten is élni ké­pes baktériumokból ki­vont úgynevezett rea­gens, amit a genetikus eljárásokban alkalmaz­hatnak. Használatukkal a gének egy részét sok­szorozzák meg, és a pé­csi kutatók találtak egy olyan anyagot, amelyik beléphet a reagensek sorába ezeknél a biokémiai tesz­teknél. A másik, már benyújtott szabadalom egyfajta gyógyszer- alapanyag, amely nagy valószí­nűséggel jó eredményeket hoz majd a gyulladásos folyamatok kezelésében, a különböző okok­ból gyulladásban lévő szövetek gyógyításában. BALOGH Z. HÁROM SZÍN címmel három fiatal képzőművész: Majláth Zita, Nagy Ágnes és Nagy Lajos (jobbról balra) festményeiből nyílt kiállítás teg- nap Pécsett, a Civil Közösségek Háza Gebauer Galériájában. A tárlat a hónap végéig látogatható. ___________ fotó: müller andrea Be lső igényből fakadó estek If A Magyarul - magyarán Aí Kommunikálunk Hogy miért pont Márai? És miért pont a naplók? Mert minden bennük van, ami az élet. Legalábbis így érzi Bá­lint András színművész, aki már nem először járt Pécsett önálló Márai-estjével.- Ha Pécsre jön, kicsit hazatér. Mi­lyen érzésekkel?- Szinte véletlen, hogy itt szület­tem. Szüleim, akik amúgy pestiek, fiatal értelmiségiként itt találtak ál­lást a 30-as évek végén. Hároméves koromban aztán visszamentünk a fővárosba. De ez halott emlék, nem tudom, mi az, amit meséltek, mi az, amire én emlékszem. Sokkal élőbb az 1965-69 közötti időszak, amikor a főiskola után itt játszot­tam a színházban. Fontos barátsá­gok, szerelem, házasság színhelye volt Pécs, ezért mindig megható visszajönni.- Ezúttal a Márai-esttel. Mikor talált rá az íróra?- Elég régi felfedezés. Apám könyvespolcán volt fél méter Má- rai-kötet, de eleinte nem olvastam, divatszerzőnek tartottam. Aztán a | 70-es években kezembe került az Amerikában kiadott naplója. Nem vagyok irodalomtörténész, nem tu­dok véleményt mondani az életműről, de az biz­tos, hogy a naplók mara­dandó értéket képvisel­nek. Számomra minden megvan bennük: az iró­nia és a meghatottság, a magyarság és az európai szellem, a vidékiség és a világpolgár, a sértődé- keny ember és a gőgös sztár-író. Az utolsó nap­ló-kötet, ami a felesége haláláról és az öngyil­kosságra való készülésről szól, biz­tos, hogy a magyar irodalom csúcs­teljesítményei közé tartozik.- A közönség hogyan fogadja?- Azt kell mondjam, egy kicsit az összegyűltek intelligenciájától függ. Van ahol jobban átjön a szel­lemesség, az irónia, másutt az ér- zelmessége. Ugyanakkor azt kell lássam, és ez megnyugtat, mert egyben a mániám is, hogy ezen a bugrisodó, balkanizálódó Magyar- országon is van egy stabil réteg, amelyik igényli a kultúrát. Dacára a tévés kínálatnak, szerintem egy sok százezres rétegről beszélhetünk.- Ez már a sokadik önálló estje. Hogyan születnek ezek a műsorok?- Az elsőt, aminek Tékozló fiúk volt a címe, még Bükkösdi Laci pré­selte ki belőlem, aki akkor a mesze- si kultúrházat vezette. Hogy úgy mondjam, ő volt a producer. De az­tán szinte magától jött a többi, Rad­nótiból, Kosztolányiból, Szép Ernő­ből, Babitsból, Kafkából, és ezeket mind a belső igény szülte. Abban reménykedem, tán mondandóm is volt ezekkel a szerzőkkel, jóllehet mindig olyanokat kerestem, akik „helyettem írták”, amit írtak. Ezért a kedvenceim ők. Bizonyára már mások is felfi­gyeltek arra, hogy a kommuni­kál, kommunikáció és igei, fő­névi változatai szinte divatszó­vá váltak. Magyarul azt jelenti, hogy kapcsolatot létesít és tart fenn, illetve magát a kapcsola­tot jelöli. Ez sokféle lehet. Közülük a legáltalánosabb és az emberre a legjellemzőbb a verbális, vagyis a nyelv által megvalósuló kommunikáció, azaz nyelvi közlő­kapcsolat. Az is megfigyelhető, hogy ennek a nyelvhasználatban megvalósuló változatai napjaink­ban a mond, elmond, beszél, szól és főnévi alakjainak használatára szorítkozik. A híradásokban szinte állandósult forma az elmondása szerint szerkezet. Fontos megkülönböztetnünk az információt a kommunikációtól. Az utóbbi mindig dialógus, magya­rul párbeszéd, amely elvileg egyen­lő felek között folyik, amelynek alapföltétele a kontaktus. Ezért a legtalálóbb igei megjelölése a be­szélget szavunk, amely igazából önállóan nem is használható. Ha ezt olvasom: „Sztálin Jóska jelle­méről beszélgetett Kun Miklós tör­ténész” (a tv műsorában), önkénte­lenül fölteszem a kérdést: kivel? Vagyis a beszélget szavunk vonzata a -val, -vei rágós határozó. Ugyan­ilyen hiányos szerkezet az a kér­dés, amely egy-egy közlés után hangzik el, mintegy felszólítva a be­szédtársat véleményének, állás­pontjának kinyilvánítására, így: Mit szólsz? - Ehhez ugyanis szervesen kapcsolódik a hozzá. - Ugyanez fi­gyelhető meg, ha beszédbeli előz­mény nélkül mondja valaki: Egyet­értek - mert csak a valamivel, vala­kivel válik teljessé a közlés. Egy kis­sé áttételesebben, de ugyanez vo­natkozik az odafigyel szavunk szerkezet nélküli használatára. Ha az újságban ezt olvasom: „A kon­zervgyárban odafigyelnek” - ismét föl kell tennem a kérdést: kire? vagy mire? Egy találomra kiválasztott szö­vegből emeltem ki azokat a szava­kat, szókapcsolatokat, amelyek a szóban forgó nyelvi közlőkapcsolat megvalósulását jelölik: kijelent, el­beszél, beszámol, előad, üzen, ecsetel, megmagyaráz, megnyüat- kozik, megállapít, vázol, megemlít, választ ad, válaszol, észrevételt tesz, vallomást tesz, a nyilvánosság elé tár, kérdést intéz, hangsúlyoz­nom kell, tárgyilagos képet fest, vé­leményt nyilvánít, azon a vélemé­nyen van, valótlanságot híresztel, eskü alatt kész vallani, ítéletet mond, a hatóság elismerte, vissza­adja a szavait, valamire terelődik a szó, véleményemet a következők­ben foglalom össze, beszélgeté­sünk másra is kitért stb. A felsorolt példák értelmezéséhez a beszéd­helyzet ismerete szükséges. Á normától való eltérést minősí­ti a hadovái, dumál, linkel, lantol, hamukázik, hantái, nyomja a só­dert, bő lére ereszt, szaporítja a szót, üres szalmát csépel stb. Az elmondottak, leírtak tükrében talán válaszolni tudunk a nyelvi mű­veltségünket, kommunikációs kész­ségünket firtató kérdésre: Tudunk-e beszélgetni? - vagy hogy a témánál, a címnél maradjunk: Lehet-e velünk koipmunikálni? Rónai Béla M.K. Költözködő patikák: tizenhatból nyolc A városi tulajdonban lévő bérleményekben működő pécsi bel­városi gyógyszertárak közül hosszú ideig tartó huzavona után nyolc költözött új helyre, miután a bérleti díjat a tulajdonos megemelte. Az elköltözés többségében kisebb alapterületet, raktározási gondokat jelentett, s néhány esetben a régi, érté­kes bútorzat elvesztését. A városi vagyonkezelő szerint az el­költözést nemcsak a bérbeadó piaci érdekei, hanem a gyógy­szerészek önérdeke is motiválta. Még 1999 végén közölte az akkori városi vagyonkezelő a magánkéz­ben lévő és a városnak bérleti dí­jat fizető gyógyszertárakkal, hogy a díjakat szándékozik megemelni, emlékezik vissza a pécsi Barba- kán patika tulajdonosa, Gáspár Zsuzsanna. A tárgyalások 2000- ben kezdődtek. A patika havi százezer forintos bérleti díját 840 ezerre kívánták felemelni, majd az alkudozások következtében 640 ezer következett, majd végül 375 ezerben állapodtak meg. Ez azt jelentette azonban, mondja Gáspár Zsuzsanna, hogy néhány hónap alatt tönkremennek, ha nem sikerül elköltözniük. így az­tán a 260 négyzetmétert felváltva egy 102 négyzetméteres gyógy­szertárra, néhány méterrel arrébb alakították ki új helyüket, amely komoly raktározási gondokkal járt együtt. Hasonló problémák elé néztek a többiek is, s bizony a kisebb raktár sűrűbb megrendelé­seket vont maga után. A legfájóbb pedig az, panaszolja, hogy az ép­pen százéves gyógyszertár gyö­nyörű ónémet bútorzatát az oda beköltöző kínai bolt tulajdonosa a napokban kidobálta az utcára. Ezeket a bútorokat a patikusok nem tudják használni, hiszen mil­liméter pontossággal beépített szerkezetekről van szó, amelyek nem vihetők át máshová, s hason­ló sorsra jutott tudomása szerint a Király - utcai Őrangyal patika ugyancsak patinás bútorzata. Az új Barbakán patikába most már nem lehet babakocsival be­menni, mint elődjébe, mert nyolc lépcsőn kell felbotorkálni, így a kisgyermekes anyukáknak és az öregeknek leviszik a gyógyszert. A régi gyógyszertár egyébként hó­napokig üresen állt, mert ott elő­ször egy vendéglátóegységet akartak ldalakí- tani, de a lakók ehhez nem já­rultak hozzá, így lett végül is a kínaié, de ez idő alatt egy fil­lér bérleti díjat nem fizetett senki, vélemé­nye szerint te­hát nem lehetett a városnak mind­ez jó üzlet. A patikusok is rosszul jártak, hiszen az új hely kialakítá­sához szükséges banki hitelek mi­att hosszú évekre eladósodtak. Mindezt megerősítette a Baj- csy-Zsilinszky úti Mozsonyi gyógyszertár vezetője is. Ők az ut­ca másik oldalára költöztek egy lényegesen kisebb helyiségbe, amely felett lévő lakást is meg kel­lett vásárolniuk, hogy működni Nagyidat Nándor tudjanak. Az ő bérleti díjukat a havi 1,1 millióról 2,7 millióra emelték volna, így nem volt más választásuk, mint az elköltözés. A Zsolnay gyógyszertár eseté­ben két és félszeres volt az emelés mértéke, mondja a tulajdonos, Nagyidai Nándor, ehhez hozzá­adódott még az árrés szűkülése is. Ezért kényszerlépésre kény­szerültek ők is, bár nekik sikerült az út másik oldalán bérelni egy helyiséget, ám minderre hat he­tük volt. Egy ilyen átköltözés ren­geteg gonddal jár együtt, hiszen egy sor hatóság szigorú előírásai­nak kell megfelelniük. A Zsolnay- lapokkal kirakott berendezést kénytelenek voltak otthagyni a ré­gi helyen, egyik szakértőjük majdnem sírva fakadt ennek tu­datában. A Városi Vagyonkezelő Kft., mint jogelőd bonyolította le a tár­gyalásokat a gyógyszertárak bér­leti díjának megemeléséről 2000 elején, mondja a Pécsi Városüze­melési és Vagyonkezelő Rt. (PW Rt.) vagyonkezelő divíziójának igazgatója, Brányi Endre, hozzá­téve, hogy ezzel voltaképpen örö­költék a kialakult ellentmondáso­kat. Tizenhat gyógyszertárról volt szó, amelyek közül öt közvetle­nül az önkormányzat, tizenegy pedig a vagyonkezelő tulajdoná­ban volt. Azt megelőzően méltá­nyos bérleti díjakról lehet beszél­ni, amelyek még 1994-ben kerül­tek megállapításra, de a bérbeadó részint a piachoz szerette volna igazítani őket, részint pedig, miu­tán utána néztek a bevételeknek, s kiderült, hogy a gyógyszerésze­ti tevékenységből igen jelentős bevételek szár­maznak a pé­csi belvárosban, úgy gondolták, a magasabb díj nem okozhat problémát. A kezdeti ajánla­tok valóban igen magasak voltak, de miu­tán 2000 decemberében megala­kult a PVV Rt., jelentősen vissza­léptek az igényekkel, bár, elisme­ri, akadtak jelentős emelések is. A gyógyszerészek voltaképpen vá­lasztás elé kerültek, s egy részük úgy döntött, hogy ha hiteltörlesz­tésre fordítja a hasznot, nem pe­dig bérleti díjra, akkor hosszú tá­von jobban jár, hiszen a tulajdo­nába kerül a gyógyszertár. Nagy részük esetében ez az érv döntött, úgy gondolja tehát, hogy saját ér­dekük motiválta őket az elköltö­zésben, és nem az történt, hogy a PW Rt. elüldözte őket. Végered­ményben a tizenhatból nyolcán maradtak a korábbi bérlemény­ben, melyek közül fele az önkor­mányzat, fele a vagyonkezelő tu­lajdona. Voltaképpen azok men­tek el, akik találtak a közvetlen környezetükben megvásárolható ingatlant. Brányi Endre vélemé­nye szerint, ha mindkét oldalon nagyobb a kompromisszumkész­ség, akkor kedvezőbben is alakul­hatott volna ez a folyamat, amely nem nevezhető sikertörténetnek. A bútorzatokat egyébként meghirdették, s végül, bár hosszú ideig nem jelentkezett értük sen­ki, mégiscsak sikerült eladni őket. CSERI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom