Új Dunántúli Napló, 2003. január (14. évfolyam, 1-30. szám)
2003-01-14 / 13. szám
i>: B 2003. Január 14., kedd KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Don-parti üzenet - hatvan év után... A szilveszteri mulatságok fényesek és hangosak voltak Budapesten 1942-ről 1943-ra virradóan. Zajosnak és önfeledtnek ígérkezett a farsang is, hisz alig pihenték ki a klubok, lokálok és kaszinók törzsvendégei az évbúcsúztatót, máris megkezdődött a báli szezon. Még tartott a trianoni békediktátummal elszakított területek jelentős részének visszacsatolása nyomán kialakult eufórikus hangulat, de egyébként is: a kaszinók világában nem illett gondokról, aggodalmakról beszélni. A rádió hullámai zenés üzeneteket továbbítottak a távoli Don felé. A front messze volt, s szinte kizárólag azok ügyének tűnt, akik a jéggé fagyott földbe mélyített lövészárkokban és bunkerekben dideregtek. Az orosz hadműveleti területre küldött 2. Magyar Hadsereg fázott és félt, de erről otthon, a hátországban szinte senki se akart tudomást venni. Budapest és a jelentősebb városok fényben úsztak és elegánsak voltak. A hadsereg vezérkari főnöke, vitéz Kovács Gyula vezérőrnagy 1943. január 9-én helyzetjelentést küldött Budapestre a Honvédség vezérkari főnökének, melyben egyebek mellett az alábbiakat írta: „1942. december havi anyagi helyzetjelentésemben foglaltak kapcsán, a 'sürgősségre való tekintettel, külön táviratilag is jelentem, hogy a zubbonyok 25%-a, a lábbelinek 40%-a, a nadrágok 50%-a és a fehérnemű 75%-a elhasználódott, sürgősen kicserélendő, illetve pótlandó volna. (...) Az emberek zöme szakadozott, teljesen elhasznált, javíthatatlan fehérneműt hord, egy része pedig már ing nélkül jár, mert e cikkekből a tényleges szükségletnek 10%-át sem kaptuk meg.” A mintegy 200 ezer főt számláló 2. Magyar Hadsereg 1942 júliusától a német frontparancsnokság alárendeltségében mintegy 200 kilomé- teres frontszakaszt védelmezett. Ez a feladat akkor is teljesíthetetlen, ha a magyar katonák felszereltsége és ellátása tökéletes lett volna. De nem volt az. Nemcsak a mházat, de a fegyverzeti és hadianyag-ellátás is hiányos volt. A hadsereg parancsnoka, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes már 1942. szeptember 24-én egyértelmű jelentést küldött hazai feletteseinek: „...a hadsereg kiterjedése oly nagy, hogy mélysége nincs. Hátsó fészkekként néhány nehézfegyver, parancsnoki figyelő és üteg tüzelőállása van kiépítve. Összefüggő akadályöv sehol sincs. Szívós ellenállást ilyen körülmények közt nem lehet kifejteni. Ehhez jön, hogy a Don menti őrsöket az esős időszakban a talajvíz kiönti és csak kezdetlegesen kiépített fészkekbe jutnak. Kérem kivinni, hogy sávúnkat megrövidítsék.” A hadseregre bízott védelmi vonal hosszát nem csökkentették, a talajvíz okozta gondok azonban a tél beálltával megszűntek. Az esőt hó és 25--30 fokos hideg váltotta fel. A szeszélyesen kanyargó Don partján didergő magyar hadsereg déli szomszéda a 8. olasz hadsereg katonái voltak, akiknek a frontszakaszát 1942. decemberének második felében áttörték, majd felmorzsolták a jórészt Szibériából előrevont szovjet csapatok. A vég közelgett. Nem úgy, mint a hátországból útnak indított karácsonyi csomagok, mert mint a főszállásmester jelentette Kovács vezérőrnagynak: „A hazai csomagokra nem lehet számítani, mert azok beérkeztére nincs még szabad vonal biztosítva...” A kétszázezer fős magyar hadsereg katonáinak túlnyomó többsége joggal érezte magát áldozatnak. Már a hadsereg szervezésének időszakában, 1942 tavaszán, érezhető volt, hogy különleges szempontok érvényesültek a menetszázadok összeállítása során. A tisztek jelentős része tartalékos tiszt volt és az úgynevezett középosztály alsó rétegeiből került ki, sok volt a 30 év feletti, a katonai képességek szempontjából tehát idősnek számító ember, és a teljes létszám több mint 20 százalékát tették ki a nemzetiségiek. A magyarok mellett ruszinok, ukránok, szer- bek, horvátok, románok és természetesen németek ezrei is magyar bakaruhát viseltek. A harcoló alakulatokat úgynevezett munkás századok egészítették ki, melyek tagjai zsidók és politikailag megbízhatatlan személyek voltak. Mégsem lehet azt mondani, hogy kötelességtudat és morális tartás nélkül kezdte meg küldetését a hadsereg. Ha az ellenséget nem is gyűlölték olyan fokon, ahogy azt a legfelsőbb hadvezetés elvárta, a haza iránti kötelezettségének mindenki igyekezett képességei szerint megfelelni. A nemzetiségi származású honvédek talán még az átlagnál jobban is. 1943. január 10-én Kovács vezérőrnagy korrektebb és gyorsabb tájékoztatást követelt német feletteseitől a gyorsan változó hadi helyzettel kapcsolatban, de mire erre sor került volna, január 12-én 9 óra 55 perckor, az úgynevezett jari- Vi hídfőből, hatalmas tüzérségi, aknavető és sztá- linorgona-előkészítés után az ellenség előbb a 7. hadosztály bal szárnya, majd a 20. hadosztály jobb szárnya ellen támadott. Ez egy keddi nap volt. A hőmérők mínusz 30 fok feletti értékeket mutattak. A III. hadtest védelmi szakaszán, január 14-én mínusz 38 fokot mértek a hadműveleti napló tanúsága szerint. A 200 kilométeres frontszakasz különböző ppnt- jain váltakozó hevességű és kimenetelű harcok folytak, volt ahol pánikszerű volt a szétzilált csapatok visszaözönlése, s volt ahol hosszú napokon át rendíthetetlenül kitartottak a honvédek. A hadsereg egyedüli tartalékát, a jelentős páncélos erőket is összpontosító Cramer-hadtestet, a Führer nem engedte időben harcba vetni, a honvéd-vezérkar pedig nemzeti érdekekre hivatkozva újra meg újra megismételte a halálos ítélettel egyenértékű parancsot: „Az utolsó emberig kitartani!” A magára hagyott, elszigetelt és végsőkig elkeseredett hadseregparancsnok, vitéz Jány Gusztáv 1943. január 24-én adta ki híres-hírhedt parancsát, miszerint „A 2. Magyar Hadsereg elvesztette becsületét...” Ez a parancs abban a kegyetlen harcban, hetekig tartó iszonyatos hidegben, hóviharban és pokoli zűrzavarban született, melyet a magyar hadtörténelem legdrámaibb eseményeként tartunk számot. A „szövetségi hűség jegyében”, a „jövő zálogaként” feláldozott hadsereg katonai és emberi teljesítménye ennél sokkal árnyaltabb megítélést érdemel. Mint ahogy Jány Gusztáv is, aki nemcsak azt adta parancsba, hogy „A rendet és a vas fegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani”, de azt is, hogy a magyar honvédekkel, munkaszolgálatosokkal erőszakoskodó németekkel szemben is jogos, sőt kötelező a fegyverhasználat. „Tudomásomra jutott, hogy idegen hadseregbeli katonák és milicisták egyes egyenként, vagy kisebb csoportokban menetelő magyar honvédektől erőszakkal elvették fegyvereiket, vagy felszerelési tárgyaikat. Előfordult az is, hogy egy tábori munkás századot menetközben szétszórtak szövetséges hadseregbeli alakulatok... Elrendelem, hogy a jövőben fegyvert kell használni mindazokkal szemben, akik fegyverrel támadják meg az egyes honvédegyéneket vagy alakulatokat. Aki ilyen esetben elmulasztja fegyverét használni, azt én lövetem főbe.” A Don menti védővonalakból az 1943. január 26-áról 27-ére virradó éjszaka végül is magyar honvédek, a III. hadtest 9. hadosztályának katonái vonultak vissza utolsóként. A hadsereg vesztesége, hadifoglyokban, sebesültekben és halottakban számolva, mintegy százezer fő volt. Nem a hadsereg veszítette el a becsületét, hanem az alkalmazásának feltételeit és céljait meghatározó politikusok és politika. Éppen hatvan éve történt mindez. A 2. Magyar Hadsereget a szombathelyi III. hadtest, a pécsi IV. hadtest és a miskolci VII. hadtest alkotta. Még vannak közöttünk egykori harcosok, túlélők. Többnyire szegények és magányosak. És még azok is velünk vannak, akik máig siratják eltűnt és elesett szeretteiket. 1997-ben a Don-parti Boldirevkában felépült az első magyar katonai emlékhely, melyet azóta már több mint száz másik követett. 1999-ben sor került az „Ismeretlen Doni Hős” földi maradványainak hazaszállítására és ünnepélyes újratemetésére. De mintha még ez is kevés lenne. A Don folyó neve számunkra egyet jelent a fájdalommal. A háborút könnyű kirobbantani - de befejezni iszonyatosan fájdalmas és nehéz. Békés Sándor Az ismeretlen doni hős földi maradványainak átadása 1999 októberében, a Don partján Nézem a Duna Tévét. Az iraki invázió előkészületeit kommentálják - meddő orvosi konzüium olyan műtéti beavatkozás előtt, amelybe már beleszólásuk nincs. Exportálható-e demokrácia, átvehető-e tartósan a hatalom ebben a nagyon más kultúrájú-hagyományú országban? És milyen reakciókat vált ki? Ezek a kerülgetett kérdések, amelyeket találgatni sem érdemes. A Taszáron lévők mindenesetre nem élnek a vendégjoggal, nem tőlünk vásárolnak - ezt Kaposvár polgármestere finoman szólva nem érti. Majd a szakértők kis sziké ikkel még karcolgalják kicsit a sivatagi homokot, rendszabályokat és a bűnös sajtót emlegetve, amely ismét csak pánikkeltésre képes. Jobb elkapcsolni, kikapcsolni a világot, mint abban az esti ómban is, amikor taxival zötyögtem(tünk) a buszpályaudvar felé. A kilomäer- óm mellett pityegő kis tévéképernyőt nézve eszembe ötlött, tán egy évtizede, hogy kitalálták: a nők kopasz fejjel a legszebbek Ha tetőtől talpig meztelenek, mint a kiöregedett pró- babábák Ha csupaszok, mint a sivatag. Az ötlet valószínűleg Párizsé, és a szőnél való több évezredes küzdelmünk - az ember harca saját iga- zabb, szőrtelen, napolajos világáért és a kopaszok küzdelme a szőrért - azóta sem lankad A szőrös ember varázsló, képfestő, de lehet közönsé ges szőrmók és-ma azt látjuk - hajléktalan férfiember is. A szőrtelen egyiptomi főpap a régi korokból vagy dublőr Hollywoodból, akinek a próbafelváele - égő fáklyaként bele- toccsanni a drogbáró medencéjébe - nem sikerűi A kopasz nő a fokozha- tatlan csúcspont: azóta a szőrség jel- képi ereje leáldozóban van, míg más testi jegyek - félszemű kalóz, félkarú rabló - idejétmúltak. Önmagunk megtalálását mám egyetlen nagyhatalom garantálja; és ez a nyilvánosság a sztárrá válás védjegyével De a folyamatok máris szélsebesek: rangja van már annak is, haasztárleve- ti elhíresültségé, levágatja a szakállár, meglátogatja a vidéki nagymamáját, kolostorba vonul vagy gyermeket sziü, és végre hírbe hozzák a sarki fűszeressel. A szerencsés kiugrás persze ritka, a legtöbbje szomorú sztár marad, autogram-osztogatásba szürkült hétköznapokkal, melyekből fájón hiányozhat a nagymama túrós rétese. Ezért is jó kis országban élni, ahol a jó hír még nem jelent .végleges süllyesztőt, ezért volt jó látni, ahogy Sebeők János, a balkáni gerlére figyelő író valamint Győzi- ke, a Romantic frontembere a szőrte- lenítésre, pontosabban sztártalaní- tásra ad jó példát, elvonási tünetek nélküL Szívünkhöz szorítva a kicsiny, ököl nagyságú képernyőt, elfojtott sóhajt, titkos kikacsintást ké sőbb sem tapasztaltunk, a taxisofőr sem vett éles kanyarokat, hogy a képernyő ránk tett hatásától megóv- jon bennünket. ________bóka Róbert Hétvége a képernyőn B A LEGNÉZETTEBB TÍZ TÉVÉMŰSOR JANUÁR 10-ÉN, PÉNTEKEN hely csatorna műsor nézettség 1. RTL Klub Híradó 2057255 2. RTL Klub Fókusz (közéleti magazin) 2048931 3. RTL Klub Való Világ (valóságshow) 1995252 4. RTL Klub Barátok közt (magyar filmsorozat) 1928459 5. RTL Klub Mónika (talkshow) 1919475 6. (2) Big Brother - VIP 1667299 7. (2) Aktív (magazinműsor) 1631316 8. (2) Tények 1547347 9. (2) Activity 1408426 10. (?) Jakupcsek (talkshow) 1331244 A LEGNÉZETTEBB TÍZ TÉVÉMŰSOR JANUÁR 11-ÉN, SZOMBATON hely csatorna műsor nézettség 1. RTL Klub Való Világ (valóságshow) 1936746 2. (2) Tények 1827029 3. (2) Big Brother - VIP 1711471 4. RTL Klub Heti hetes 1631807 5. (2) Rex felügyelő (német-osztrák filmsorozat) 1546151 6. (2) Gyilkosság a fehér házban (am, akciófilm) 1500396 7. RTL Klub Fókusz plusz (magazin) 1497579 8. RTL Klub Híradó 1470402 9. (2) Magellán (tudományos magazin) 1437509 10. mtv Híradó este 1232939 A LEGNÉZETTEBB TÍZ TÉVÉMŰSOR JANUÁR 12-ÉN, VASÁRNAP hely csatorna műsor nézettség 1. (2) Napló (a tv2 heti magazinja) 2490361 2. (2) Két tűz között (amerikai akciövígjáték) 2397149 3. (2) Tények 2149018 4. (2) JAG - Becsületbeli ügyek (am. filmsorozat) 1646569 5. (2) Walker, a texasi kopó (amerikai filmsorozat) 1586962 6. RTL Klub Való Világ (valóságshow) 1562136 7. RTL Klub Híradó 1542646 8. (2) Légizsaruk (német filmsorozat) 1368229 9. mtv Névshowr 1223557 10. (2) Száguldó vipera (német-amerikai akciósor.) 1174376 Az én örökségem: nehéz becsületesen élni, de jó A hagyatéki tárgyaláson pillanat alatt köddé vált egy élet kaporgatása A legdurvább, legembertelenebb kirohanások a családon belüli örökösödési viták során történnek, ezek a legszaftosabb ügyek, valamint a szomszédok közötti esetek, mondja a közjegyző. Az üzletfelek észérvekkel meggyőzhetők, de a testvérek, a rokonok több évtizedes személyi sérelmei a családi vagyonmegosztáskor mindig felszínre törnek.- Nem volt ez bírósági per! A feleségem halála előtt nem hagyott végrendeletet, és semmilyen jogszabály nem rendelkezik arról, hogy az örökséget ki kellene osszam a gyermekeimnek. Pusztán szerettem volna nekik karácsony előtt egy kis pénzt juttatni - szakad ki K. Jánosból -, mert a jótékony ajándékozásból fájó családi perpatvar lett.- Az egész adakozással az volt a célom, túl a társam elvesztését jelentő fájdalmon, hogy a szeretet ünnepén hadd örüljenek a gyerekek, az unokák, jóleső teher váratlanul érkező pár százezer forinttal gazdálkodni. Közben kaptam én is, és a gyerekek - csak így mondom, pedig a legkisebb is betöltötte már a negyedik ikszet - is egy hivatalos papírt. Az állt benne: ha mindany- nyian kitöltjük, akkor én leszek a haszonélvező, s csak a halálom után van osztozkodás. A nevelt lányom azonban nem írta alá, így már mindenképp közjegyzőhöz kellett menni. Ekkortól egyre vadabb lett a helyzet, a nevelt lányom külön becsüst fogadott fel, megelőzve az önkormányzat törvényesen kijelölt szakemberét. A haverját küldte az ingatlanjaim fel- értékelésére, mi több, amint megtudta, hogy pénzt akarok adni nekik a közös vagyonból, rögtön megfenyegetett, hogy megveret a fiaival, ha nem kap többet az általam önként felajánlott értéknél. A közjegyzőnél aztán a hivatalos vagyonmegosztás családi légkörben indult. Apropó család, és vagyon. Az örökséget egy Pécs környéki szőlő jelentette. A lakásunk ugyanis már korábban elkelt, amikor a tanácstól meg lehetett vásárolni a bérleményeket. Akkor nekünk nem volt rá pénzünk, a gyerekek közül pedig csak a fiunk, István jelentkezett, hogy ő kifizeti, így az ő nevére került az otthonunk, azzal a megkötéssel, hogy amíg élünk, itt maradhatunk. Ami a telket illeti, ott magam építettem kutat, medencét, présházat, telepítettem gyümölcsfákat, szőlőt. Innen tízkilószám kapták az évek során a gyermekeim a gyümölcsöt. Pontosabban a háromból ketten, mert a legnagyobb fiú, Laci önálló életet élt kezdettől fogva, a feleségem válását követően alig találkoztunk vele. Az első házasságból a másik gyermeket, Juditot mi neveltük kilencéves korától, a közös fiunkkal, Istvánnal együtt. Iskoláztuk, ruháztuk őket, pénzzel, terménnyel kisegítve a családjukat, ha megszorultak, ha kértek. A telket 1,2 millióra becsülte a lány szakember ismerőse, ezért itt már úgy ajánlottam nekik pénzt, hogy a felértékelt porta felét kifizetem. Judit azonban kofaként alkudozott, ügyvéddel jött a megbeszélésre, tételes kimutatást hozott a bevételeimről, a lakásban lévő bútorok értékéről, s erre hivatkozva sokkal többet követelt. A másik két gyerek ekkor közölte, ők önként lemondanak mindenről, de Judit felháborodva tiltakozott. Olyan erőszakosan, hogy már azon tanakodtunk, rendőrt hívunk a nyugalmunk biztosítására. A közjegyző és személyzete döbbenten szemlélte az eseményeket, s hiába csitítgatták a nevelt lányomat, végül csak diadalmaskodott az akarata. A béke érdekében az utolsó megtakarított forintjaimat is kiosztottam közöttük, mert ha egy kap, akkor a másik kettő se mondjon le róla, így mindegyiküknek jutott pár százezer forint, éppen százezerrel több, mint ameny- nyit első szándékra ajándékként ígértem. Más kérdés, hogy így a karácsonyt egy szál fenyőág mellett csomagolt ételt kanalazgatva töltöttem, mert csak ennyire futotta. Megegyeztünk tehát a vagyonról, de mintha a szívemet is darabokra tépték volna az osztozkodás során. Nehéz becsületesen élni, de jó - ez az én örökségem az anyámtól. Eszerint éltem eddig, s most már ezen nem is változtatok, hiába kaptam egy jókora kijózanító pofont a lányomtól. Csak a kép marad meg bennem örökre, amint úgy támad rám, mint egy tolvajra, egy aljas gazemberre, holott egy életen át minden kétkezi munkánkból, jó szándékunkból és szeretetünkből neki is jutott egy rész. Most pedig úgy érzem, amit egy életen át gyűjtöttem, ku- porgattam érzelmekben és anyagiakban, az egy pillanat alatt köddé vált, mintha én itt sem lettem volna. MÉSZÁROS B. ENDRE Az örökség tiszta útja Kétféleképpen juthat az örökséghez a tulajdonosa, ha hagynak végrendeletet, és ha nem. Előbbi esetben az úgynevezett köteles rész szabályai az érvényesek. Ez az örökrész rögtön megjár, ha a legfőbb örökös elismeri a jogosságát, egyébként bonyolult perek során lehet csak hozzájutni. Hogy pontosan menynyi az értéke, azt a végrendelet mellett a Polgári Törvénykönyv szabályozza, s közjegyzőnél lehet a részletekről érdeklődni. A végrendeleti osztozkodás napjainkban egyre gyakoribb, ennek megfelelően mind több az ilyen pereskedés is. Mindemellett az esetek többségében még nincs írott végrendelet, ilyenkor a házastárs marad élete végéig a vagyon haszonélvezője, a gyerekek, unokák stb. csak ezután osztozkodhatnak. Ennek a hivatalos útja: hagyatéki leltár készül, és közjegyzői tárgyaláson osztják el a vagyont az örökösök között, megállapítva a haszonélvező jogait, és hogy mely ingatlanokra kérhető azonnali pénzbeli megváltás. Haszonélvezet megváltása csak nyaraló, telek és egyéb ingatlanok esetében történhet, a lakásnál ez szabályellenes. i Taxi, kis képernyővel
