Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)

2002-12-24 / 350. szám

IV. OLDAL K A R Á C S O N Y 2 0 0 2 Zsibrik a mórágyi rög alján meghúzódó, apró település. Keskeny úton, autókat lassító kapuk alatt lehet eljutni épülő, szépülő házaihoz. Ez a csöppnyi falu alig húsz ember otthona. Egy időre. Egy esztendőre. Gyógyulni akaró drog- és alkoholbetegek menedéke, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Támogató Alapítvány, a KIMM- TA emelte remények hídja. Kerítés sehol. Az épületeket csendesen ácsorgó kutyák őrzik. A közösségi ház előtt rendezkedő fiatalemberek. A társalgóban az asztal körül disznóvágáshoz hagymát tisztító fiúk. Nyitottak, beszélgetnek az idegennel, míg társuk az otthon vezetőjét keresi. Az asztalon adventi koszorú.- Zsófi készítette. Ugye gyönyörű - mondja egyi­kük, s megtörli a hagymától könnyező szemét. Szabó Judit református lelkész, az otthon vezetője nyakába kapaszkodó kisfiával érkezik. - Beteg a nagymama, ma együtt leszünk - simogatja meg az apróságot és teával kínálja. Ragyog a szeretet és az egymáshoz való ragaszkodás.- Szép az adventi koszorú. Az ünnepvárás megvál­toztatja-e a lakók munkaterápiával töltött minden­napjait?- A szeretet ünnepe, a karácsony mindig kitüntetett élethelyzet. Hogy várja-e valaki? Sok múlik azon, ki­nek milyenek a tapasztalatai, az előző karácsonyai. Hozzánk leggyakrabban labilis családokból érkez­nek a fiatalok. Kevesen vannak, akik szép élménye­ket hoznak magukkal. Nem jellemző, hogy felhőtlen szülő-gyermek vi­szony van a háttérben. Azok számára megterhelő az ünnepvárás időszaka, akik házastársi kapcsolatokat, gyermekeket tudnak ma­guk mögött. A készülő­dést itt is adventkor szok­tuk elkezdeni: megjelen­nek a szokásos keresz­tény jelképek. Sokat be­szélünk arról, hogy a ka­rácsonynak milyen üze­nete van, hogy ez az ün­nep egy új időszak kezde­te, s hogy ennek számuk­ra szimbolikus jelentése • van. Természetesen aján­dékokon is törjük a fejün­ket, de inkább az ünnep szellemiségét hangsú­lyozzuk. Vannak, akik családi körben tölthetik az ünnepnapokat, de so­kan maradnak itt. Szeret­nénk minél bensősége­sebbé tenni ezt a védett helyen és „tisztán” eltöl­tött karácsonyt. Az emlékezést Szabó Judit kisfia szakítja meg. Rácsimpaszkodik a kilincsre, kifelé igyekszik a szobából. - A fiúk odakinn majd figyel­nek rád - mondja, és szélesre tárja az ajtót. Zoltán érkezik. Az állatokat tette rendbe.- Gyermekkoromban voltak mézeskalács-, almailla- tú karácsonyaink édesanyám arany színűre festett dióival. Akkoriban még a család összetartott, sütöt­tünk, főztünk, segítettünk egymásnak. Nem voltak viták, veszekedések. Aztán alkoholfüggővé váltam, s ellaposodtak az ünnepek. Magányossá, önzővé, rátartivá lettem az ital miatt. Elértem azt, hogy nem volt egyetlen barátom sem. A karácsonyokat nem tartottam meg. A szeretetnek sem volt jelentősége, inkább az önsajnálat kerített hatalmába ilyen alkal­makkor. A szándék többször megvolt arra, hogy le­teszem a poharat. A terápiát égyszer nyolc hónapig bírtam, megjártam az elvonókúrákat. Hat éve azon­ban nem fordultam meg egyetlen intézményben sem. Egyszer csak eljött az a pillanat, mikor nem ráhatásra - nem szüleim, ismerőseim kérésére -, ha­nem magam döntöttem el, hogy életformámon vál­toztatok. Zsibrik nekem nagyon jó. Isten felé mindig nyitott voltam, s az itteni hitvallás, hogy az élő hit személyiségformáló hatása többet jelent minden módszernél. Itt tényleg meg lehet tanulni szeretni, elfogadni a másikat, vele együtt élni. Kialakulnak bizonyos kötődések mentorokhoz, egymáshoz.- Az otthon szabályai nem teszik lehetővé, hogy több napra eltávozást kapjon. Nem vágyik haza?- Jó a kapcsolatom a szüleimmel, mégis úgy gondo­lom, ha hazamehetnék, akkor is itt maradnék. Most itt van a „családom”. Jó érzéssel töltött el, amikor advent első vasárnapján két mentorunk, Zsófi és Andi, a négygyertyás koszorút az asztalra tették. Láttam, nem maguknak, nekünk készítették. Becsukom magam mögött az ajtót. Megcsendül rajta egy fenyőből kötött, madárbirssel, mogyoróval díszített vendégváró koszorú. PÁL ÁGNES A Nap és Jézus születésnapja A Messiás még az asztrológia szerint is korábban látta meg a napvilágot A karácsonyesti gyertyagyújtás szokásában több évezredes rítus él tovább. A lobbanó láng a nap, a fény születését is jelképezi. A téli napforduló ősidők óta ünnep, és nemcsak a bibliai tájakon volt az. Az északi féltekén minden nép életében az újjászületés reményét jelképezte. A keresztény­ség számára kétezer éve a Megváltó születését. Ehhez képest ugyan mellékes, de a pontos dátumot kronológiai gondok övezik. Az Evangéliumokban és a tör­ténelmi forrásokban Jézus életéről kronológiailag ponto­san meghatározott, időponto­kat illetően egyértelmű adatok nincsenek. Másfél ezer éve rögzült születésnapjáról, a de­cember 25-ről ismert, hogy azzal a kereszténység átfor­málva átvette a rómaiak „Le­győzhetetlen Nap” ünnepét, amely a téli napfordulóról em­lékezett meg, amikortól az északi féltekén újra növekedni kezd a fény, vagyis a nappalok hossza. A Legyőzhetetlen Nap olyan szimbólum, hogy a keresz­ténységben aligha lett véletle­nül összekapcsolva a Megvál­tóval, a világ világosságával. A legtöbb újszövetségi irat azon­ban csak kevés adatot tartal­maz a történeti Jézus életéről. Kifejezetten életrajzi tartalmú csupán a négy evangélium. Ám ezek és a korai keresztény krónikások nagyvonalú adat­kezelését mutatja, hogy az év­ezredes hagyományú „Kr. e.” időszámítás-jelölés pontatlan­ra sikeredett általuk. A csilla­gászati kronológia bebizonyí­totta: a Dionysius Exiguus ró­mai apát javaslatára a VI. szá­zadban bevezetett évszámítási éránk - amely a keresztény időszámítás első évét Róma alapításához kötve i. e 753. március 25-től indítja és Jézus születése előtti és utáni évekre osztja a történelmet - éppen Jézus születésének megjelölt időpontja miatt nem helyes. Az evangéliumok szerint Jé­zus születésekor Heródes még élt. A történelmi adatok sze­rint viszont az uralmának vége felé - nem sokkal halála előtt - lázadás tört ki ellene, amelyet kegyetlenül levert. A felkelők elfogatott vezetőit a zsarnok király egy éjjel megégettette. Feljegyezték, hogy ugyanezen az éjjelen holdfogyatkozás volt. Á kronológiai számítások szerint ez az égi jelenség i. e. 4-ben, március 13-án követke­zett be. Vagyis Jézus ezt meg­előzően született. Annál is in­kább, mert az evangéliumok szerint Heródes minden két­évesnél fiatalabb fiúgyermek megölésére adott parancsot, miután a napkeleti bölcsektől értesült az „új zsidókirály” megszületéséről. Másik határpontról behatárol­ja Jézus születésének évét a három napkeleti bölcset (feje­delmet) a betlehemi jászolhoz vezérlő csillagászati jelenség. A rendszerint üstökösként áb­rázolt betlehemi csillagról már a 16. században megállapította Tycho Brahe, majd nyomában Kepler is, hogy az sem üstö­kös, sem új csillag (szupernó­és a betlehemi csil­lag mibenlétét kuta­tók egyébként a napkeleti bölcseket káldeus mágusok­nak valószínűsítik: olyanoknak, akik a babilóniai asztroló­gia szabályai szerint értelmezték a bet­lehemi csillag üze­netét. Az asztrológiai kép­ben a Nap épp a ta­vaszpont előtt volt, és ez a régóta várt Messiás eljövetelét hirdette. A Mars, a hódító rómaiakhoz kapcsolt és a zsidók­kal szemben ellen­ségesnek számító bolygó gyengült és távolodott a Szatur- nusztól, a zsidók vé­delmező bolygójá­Ültünk kint a lugasban, még itt volt a legenyhébb a hőség, és faltuk a borjúfasírozottat friss, vastag húsú zöldpaprikával, paradicsommal. Sándor kis deszkáján bicskázott, majd egyszer csak két falat között felsóhajtott:- De kár, hogy nem egy hónappal előbb jöttél. Akkor még meg tud­tad volna kóstolni a medveszalá­mimat! Mit ne mondjak, megálltam egy pillanatra a fasírozott pusztí­tásában, és nagyon kérdőn leshet­tem a tányér mögül, mert vendég­látóm sűrűn bólogatni kezdett.- Ha ettél valaha finomat... De hát nem ettél. Meg kell kóstolnod, ha addig élsz is, barátocskám. Valamit nyekeregtem, hogy eegen..., majd egyszer. Eszembe villant Kari May, az indiános regé­nyekben fenik örökké a fogukat medvetalpra, de az mégis csak a messzi vadnyugat, és különben is mese az egész. Nem ám a szűzi huszonegyedik század, igaz, mo­mentán külföldön, a Kárpátok- tövében. Drága Sándorom már ősszel elkezdett hívogatni telefonon medveügyileg. Állította, hogy megígértem. Hogy eljövök. Együtt megyünk a medvére. Ka­rácsonykor, mert úgy dukál. És akkor majd közösen töltjük az új szalámit. Mert ha addig élek is, azt meg kell kóstolnom..., és Így tovább, végtelenül, azzal a kímé­letlen szívélyességgel, amivel a határon túlról invitálni tudják az embert. Medvekarácsony És ami alól bűn lenne kibújni. De­cember 25-én reggel kászálódtam be az autóba, hogy az ünnephez némileg méltatlan, se hideg, se meleg, ködös, alig derengő idő­ben nekiinduljak a nagy útnak. Már a megérkezés méltó volt, hiszen amint egyre keletebbre ér­tem, úgy lett hidegebb, és a határ­hoz közeli falvakban bizony a függönyön át karácsonyfával de­rengő ablakok előtt, akármilyen csenevész módon is, de kisebb- nagyobb hóemberek hirdették, hogy létezik még egy világ, ahol télformájú a tél. Sándor hajadonfőtt, de bundá­ban fogadott. A nyári lugas nájlonnal borított asztallapján puska feketéllet, mellette egy do­bozban a patronok. Kicsit rossz érzésem lett tőle. Meg is kérdez­tem, hogy a csudában nem alsza­nak télen a medvék a barlangjuk­ban? Ezen a naivitáson Sándor úgy nevetett, majd legurult a mű­anyag hordó tetejéről. A foga, mint a viccben, tényleg pepita volt a mákosbejglitől, igaz, én is azt ettem, mióta megérkeztem.- Fiam, éhes medve nem alu- szik. Ez a mi szerencsénk, mert mi is éhesek vagyunk. Meg kellett szagoljam a papri­kaport, amit majd a medvesza­lámiba töltünk a sikeres vadászat után. Másnap hajnali ötkor keltett. Nem értettem, miért, úgy képzel­tem, mivel hét órakor is ugyan­olyan sötét van, mint ötkor, lehe­tett volna szundikálni még egy ki­csit. De persze beláttam, ha már a medvék sem alszanak, akkor mit akarok én. Sándor ezeréves autójával in­dultunk neki, a puska a hátsó ülésre került. Lassan gurultunk úttalan utakon, a hóréteg súrolta az alvázat. Már derengett, amikor Sándor egyszer csak megállt, de nem kapcsolta ki a motort. Kérdőn néztem rá.- Hová tetted a szemedet, édes fiam? - szólalt meg feddőn, és az állával előre bökött. Az út végébe meredtem, ahogy csak tudtam. S ahogy néztem, már úgy éreztem, káprázik a sze­mem, mintha tényleg kivált volna a környezetből valami tömbszerű feketeség. Láttam, hogy Sándor hátra­nyúl, és az ülésről az ölébe húzza lassan a puskát.- Csak nem valami állat az? - firtattam félénken.- Állat! - emelintette a szemöl­dökét Sándor. Néhány másodperc múlva suttogva közölte: - Medve. Egy medve. Ránk várt. Sándor mozdulatait követve ki­nyitottam az ajtót, és kimásztam a bokáig érő hóba. A kocsi elejé­nél találkoztunk. Lökést éreztem bal oldalról. Odanéztem, hát Sán­dor nyújtotta felém a puskát.- Mit csináljak? - kérdeztem száraz torokkal.- Na mégis! - nyomta a kezem­be a fegyvert. - A tiéd. Neked adom. Ezért jöttél, vagy nem? A szája sarkában valami eddig ismeretlen ránc rezdülését véltem felfedezni. A következő minu- tumban már nem rám nézett, ha­nem megint előre. Ahol az a feke­teség tornyosult. Utoljára a honvédelmi ismere­tek tanórán volt puska a kezem­be, kis légfegyver, majd’ húsz év­vel ezelőtt. Most mintha meg­szállt volna egy idegen lélek: a friss, hideg levegő, a zord deren­gés, a puska agyának tapintása az én agyamat is elhomályosította. Felemeltem a nehéz szerkezetet, a vállamhoz illesztettem, és sután egyensúlyozva próbáltam a cél­tüskét irányba hozni. Sándor mintha suttogott volna néhány szót mellettem, de nem értettem, hogy mit. Arra emlékszem, hogy a ravasz meglepően hideg volt. Es abban a pillanatban elém ugrott egy messzi-messzi város képe, ahol a régi híd tövében álló házban, ott is második emeleten, a 4-es számú lakásban, a kis sarokszobában van egy dibdáb szekrény. És a szekrény tele van medvékkel. Kicsikkel, nagyokkal, sárgákkal, barnákkal, tépettek- kel. Ott fekszenek a feketeség­ben, egymásra hányva, karikára nyílt gombszemekkel. Ott feksze­nek a csöndben, mintha halottak lennének. Én rettentem meg a legjobban, amikor hirtelen eldördült egy, majd még egy lövés.- Mit csinálsz, te szerencsét­len? - tértem magamhoz Sándor rikoltására. Kikapta a kezemből a puskát, szaladt vissza az autó­hoz. Amikor megint élesbe állt előttem a kép, most tökéletesen láttam a medvét, amint felkel ül­tő helyéből, és lassú ügetésben elindul az erdő felé. Mielőtt el­tűnt volna a fák, között, mintha még egyszer hátra nézett volna felém. MÉHES KÁROLY ► 4 k » Az asztrológiát a legújabb korban is foglalkoztatta Jézus születésének, illetve keresztre feszítésének dátuma. Néhány éve egy magyar szerzőpár a csil- laghírfejtők körében nagy feltűnést keltő könyvben tette közzé kutatásainak eredményét Jézus igazi horoszkópja címmel. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen végzett, de már évtizedek óta Svájc­ban élő dr. Keresztúri Endre és szintén természet- gyógyászattal foglalkozó neje, Keresztúri Valéria dr. közösen jegyzett müvükben olyan asztrológiai számításokat, illetve következtetéseket közölnek, amelyek szerint Jézust 36. március 30-án feszítet­ték keresztre. A horoszkóp ezen egyik meghatáro­zó pontjából számították vissza a születés dátumát. Úgy találták, hogy olyan személy, amelynek sorsá­hoz pontosan illik a Názáreti Jézusi földi életpályá­ja, i. e. 7. december 12-én született, s nem pedig december 25-re virradó éjszaka. Mivel azonban még történeti és csillagászati érvrendszert) évszám-pontosításoknak sem volt foganatja a ha­gyománnyal szemben, azt végképp nem várhatjuk, hogy karácsonyt korábbra helyezzék át. 15-én, majd október 12-én, s végül 1941. február 20-án is­métlődött meg így, egymáshoz időben közel - s egy újabb he- ródesi korszakban - a betlehe­mi csillaghoz hasonlatos boly- góegyüttállás. dunai imre tol, amely a DaDilom leltogas szerint Judeát jelképező Halak csillagképben együtt állt a Jupiterrel, a „királycsillaggal”. Ebből is következtették, hogy egy új zsidó király születik, aki a régóta várt Messiás. Hogy mitől volt ez ennyire kü­lönleges asztrológiai kép? A Jupiter és a Szaturnusz együtt­állása a Halak csillagképében egyéves időtartamon belül há­romszor is előfordult i. e. 7- ben és i. e. 6-ban. Olyan aszt­rológiai ritkaság ez, amelynek méltán támadt hatalmas híre kétezer éve. Korunk csillagá­szati kronológusai aztán ki­számították: 2200 év alatt, i. e. 1800-tól Krisztus után 400-ig csak kétszer fordult elő ilyen bolygóegyüttállás! A legutóbbi ilyen „égi” kons­telláció egyébként a 20. szá­zadra jutott: 1940. augusztus va) fellobbanása nem lehetett. Kepler viszont később kiszá­mította, hogy i. e. 7-ben aszt­rológiai különlegességként há­romszor ismétlődő együttállás jött létre a Halak csillagképé­ben a Jupiter és a Szaturnusz bolygó között. Babiloni ékírásos bizonyítéka is előkerült Szipur város rom­jai közül 1925-ben annak, hogy ez a rendkívül ritka boly­góegyüttállás mennyire meg­rendítette és milyen intenzí­ven foglalkoztatta az ókori em­bereket. Különösképpen az asztrológus bölcseket. Jézus születésének nontos dátumát Életmódváltók

Next

/
Oldalképek
Tartalom