Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)
2002-12-24 / 350. szám
Megszólítani az örömhírrel Korzenszky Richárd bencés szerzetes a tihanyi apátság perjele. Hosszú évtizedeket töltött a rend itthoni központjában, Pannonhalmán, majd a* ’90-es évek közepén kapta a nagy feladatot: Tihanyt a hagyományokhoz méltó módon újból bencés apátsággá tenni. Mint mondja: jelenlétük szolgálatot jelent.- Számunkra, magyarországi bencések számára Tihany a jelenlétnek fontos helye. Jelenlétünk szolgálat. Szolgálat a lelkipásztori munkában (a környéken tíz-tizenkét helyen van templomi szolgálatunk), szolgálat a vendégek fogadásában, előadások szervezésében, kiállítások rendezésében.-A tihanyi apátság múltjából egy-egy momentum ismeretes a nagyközönség előtt. De mit kell tudni a jelenről, miképp telt - amennyiben röviden össze lehet foglalni -azaz időszak, amióta a rend visszakapta a kolostort?- A bencések visszatérése Tihanyba fokozatosan történt. Az első lépés a lelkipásztori munka vállalása volt. Szendi József veszprémi érsek úr 1990-ben ajánlotta föl a Rendnek, vegye át a tihanyi plébániát. Pászthory Valter atya volt az első bencés plébános az újrakezdés idején, aki nagy lendülettel fogott hozzá a templom felújításához és tárgyalt az épület visszavételéről. Ekkor még működött az apátság épületében az állami múzeum. Fal választotta el a múzeumot és a plébános lakását ugyanabban az épületben. A törvény biztosította lehetőséggel élt a Rend: visszakérte az épületet úgy, hogy az „eredeti”, a korábbi funkciót, a kiállítások szervezését, á „múzeum” működtetését vállalja. Az épületet 1994-ben kaptuk vissza. A plébániából bencés szerzetesi közösség lett. A közösség tagjai többnyire idősebbek, de a szolgálatot készséggel vállalják. A híveknek meg kellett barátkozni azzal, hogy egy szerzetesi közösség másként működik, mint az egyszemélyes plébánia. A feladatokat nem egyetlen ember látja el, hanem a közösség. Minden közösségben különbözőek a tagok: van, ki ehhez, van, ki ahhoz ért jobban. Nem egy ember, hanem a közösség van jelen, mi végezzük a feladatokat.- Perjel úr gimnazista kora óta életét a bencés rend magyarországi központjában, Pannonhalmán töltötte, egészen Tihanyba érkezéséig. Mi a két vidék, a két apátság,közti különbség az ön számára?- Pannonhalmi diákéletem első reggelén kinéztem az ablakon: úgy láttam, mintha egy parton lennék, a völgyben köd ült a tájra - mintha vízparton volnék. Amikor évekkel később már tanítottam Pannonhalmán, sokszor rácsodálkoztam a hegyekre, a felkelő napra. Ugyanezt látom most is, tihanyi szobámból. Amikor a Kőröshegy felé nézek mostani ablakomból, sokszor úgy tűnik, mintha a Bakony vonulatai rajzolódnának elém. Sok a közös vonás. Ugyanakkor Pannonhalmán egy élő hagyománynak a sodrában van mindenki. Tihanyban újra kell kezdeni. A nagyobb közösség erejét érezni Pannonhalmán, Tihanyban a hagyományteremtés feladatával kell szembenéznie egy kisebb közösségnek.- Miképp telnek az ünnep napjai Tihanyban a 21. század második karácsonyán?- Az adventi hajnalok a régi idők hagyományait idézik. Szívesen jönnek reggel hat órára a hajnali misékre kicsinyek és nagyok egyaránt. Készülnek a karácsonyra a hittanos gyermekek: misztériumjátékot adnak elő karácsony vigíliáján, délután. Utána - már lassan sötétedik - kimegyünk a forrásbarlanghoz, ahol tavaly állítottunk fel először szép, fából faragott alakokból álló betlehemet. Közösségünk este elénekli a vesperást, az esti istendicséretet. Közösen vacsorázunk, együtt vagyunk a karácsonyi ünnepi asztalnál. Majd megyünk a szolgálatokra. Várják a karácsonyi szentmiséket a környék falvai: Akaiiban, Örvényesen, Aszófőn és másutt. Az éjféli misére Tihanyba eljönnek sokan messzebbről is. Szeretnénk megszólítani az embereket az örömhírrel: „Ne féljetek! Megszületett az Üdvözítő!” MÉHES KÁROLY Színházcsináló Jordán A Nemzeti Színház potenciális nézőjének tekintek mindenkit VII. oldal A XIX. század legszebb asszonya Hálószobájából titkos lépcső vezetett... Vili. oldal Hófehér haj, barázdált arc, tüzes tekintet. Mögé friss szellem és szókimondás. így együtt Szász Endre a festő, és nagy túlélő. Azt mondja, 15 infarktusával rekorder. Az idei évet nagyrészt kórházban töltötte és eltökélt szándéka, hogy kicserélteti az elfáradt szívét. Két szenvedélyéről - a munkáról és az autózásról - nem akar lemondani. A munka élteti: az állvány előtt megszépül, lényeget tükröző lesz a világ, az autóban megnyugszik: lassan és biztonságosan vezet. 15 évig autózott - akkor még - jogosítvány nélkül, s már akkor volt kocsija, amikor csak keveseknek. A protekciót nem szereti: előfordult, hogy követelte a rendőrtől; büntesse meg és megesett, hogy a Behajtani tilos táblát nem vette észre, de visszatolatott, s az ott posztoló rendőrtől megkérdezte: miért nem állította meg? . Interjúnk a III, oldalon Szalmaágyon a szerencse A karácsonyi szokások és hiedelmek némelyike nemzedékről nemzedékre testálódott. Ezeket meg kellett hallgatni, illett elfogadni, sőt szerintük cselekedni, ha a család, a gazda azt szerette volna, hogy a következő esztendő sikeres, jó legyen, a betegség messze kerülje el a ház népét, az udvar, az istálló állatait és bőségesen teremjen minden. Özvegy Rátái Béláné túl a kilencvenen.- A tízes évek második felére már emlékszem. Édesapám szalmát vitt a földes szobába. Az ünnepek alatt azon is aludtak. Nálunk a szalma már a nagy asztal alá szorult, de hozzányúlni nem lehetett. A karácsonyt követő napon az egészet összeszedte, szalmahordó nagykasban kivitte az istállóba, miközben az édesanyám az utolsó szálat is ösz- szesöpörte. Apám az állatok elé öntötte a jászolba, mert a hiedelem azt tartotta, ha ebből esznek, szaporák, egészségesek lesznek az új évben. A tyúkokat, kacsákat abroncsból etették: az udvarra letett nagyobb abroncsba szórtak nekik szemes takarmányt. Azért, hogy együtt maradjanak, el ne bitangoljanak a határban. Még ma is szokás, hogy karácsony napjaiban szépen, különös gonddal bánnak a jószággal. Úgy tudták, ezen az éjszakán a legszelídebb állatok megszólalnak és kibeszélik a gazdájukat: jól vagy rosszul Szűcs Kálmán hosszú ideig tanyán élt, Jászboldogháza környékén.- A nagyapám az asztal alá még terményeket is rakott, hogy jó legyen az aratás, törés a következő betakarításkor. Mások a kézi szerszámokat is behozták az ágy, az asztal alá.- Karácsonyfa volt a tanyán?- A nagyapám 1852-ben született Jászberényben és én még sokat beszélgettem vele, hiszen 1939-ben temettük. Ő azt mondta, hogy az 1800-as évekbeli csak az uraság asztalán díszlett karácsonyfa. Azután az iparosok, később a jobb módú parasztok is követték a példát 1880-tól. Korábban zöld ágakat vittek a szobába ezen a napon, mert az a gonosz szellemeket távol tartotta a háztól. Ez lehetett fenyőgally is vagy bármilyen fa, amelyik még zöld volt ilyenkor. A díszeket az asszonyok, a lányok készítették, ilyesmit a boltban nem lehetett kapni. A fát edénybe raktuk, földdel, homokkal tömködtük meg a környékét, hogy fel ne boruljon. A diókat aranypapírba csomagolták, a végébe pálcikát szúrtak, később gyufaszálat, és cérnával kötötték az ágakhoz. Almát, papírláncokat, angyalhajat is raktak rá, tetejére valamilyen Jézuska- vagy angyalképet. Körbeálltuk, imádkoztunk, mert úgy tanította az anyám. Szabó Sándor a Kunságból, Karcagról másféle emlékeket őriz.- Mi reformátusok vagyunk, de akár a katolikusok, mi is dióra kártyáztunk. Az éjféli misére várva így ütöttük el az időt. Azt hallottam, hogy ah' i’”pnVor Hiúra kártvázik és nyer, gazdag, szerencsés lesz a következő évben.- És nyert?- Nem is egyszer, mert magának most már túl a nyolcvanon bevallom: csaltam is.- A gazdagság, a szerencse meg karon fogta.- Ahogy vesszük. Megúsztam a második világháborút, sok cimborám pedig kinn maradt a Donnál. Ezért szerencsés vagyok. Gazdag sose lettem, hiszen a téesz is keveset fizetett, a nyugdíj se bőséges, elvégre nem üti meg a 45 ezret. De elégedett, boldog vagyok, mert a bort, a pipadohányt kedvelem, az orvosokat meg csak az utcán süvegelem. Túl a nyolcvanon ez nem semmi... Mészáros Jánosné állítja, egyetlen almából azt is megtudta 17 évesen, ki lesz az ura.- Javaslom a mai eladó lányoknak, hogy vegyenek elő egy szép, nagy, piros almát. Még pedig pontosan Luca napján, december 13-án. Minden egyes napon szürkületkor harapjanak belőle és jóízűen elropogtatva, megrágva egyék meg. Úgy osszák be, hogy az utolsó falat kitartson karácsony böjtjéig. Akkor, amikor estébe hajlik a délután, azaz szürkül, egyék meg a maradékot. Közben nézzenek ki az ablakon, és amilyen nevű ember halad el először a járdán, úgy hívják majd a jövendőbelijüket.- Juli néninél ez bevált?- Be kedves, mert a vénséges vén Kolláth János bácsi csoszogott el a hóban, augusztus 20-án nekem is bekötötte a fejem a 23 éves Mészáros János. d. szabó miklós Angyali vigasság ... ezeknek a nagy, mély hallgatásoknak a titkát is meg kellene érteni. II. oldal Karácsony 2002 Kellemes ünnepeket kíván az olvasónak. Várda, 2002 karácsonya. Szász Endre A rengetegből jött festő * A > é *
