Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)
2002-12-20 / 346. szám
2002. December 20., péntek KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL EGYETEMI SAJTÓDÍJ. A Pécsi Tudományegyetem vezetésének döntése értelmében „A pécsi felsőoktatásért” elnevezésű sajtódíjat idén lapunk főmunkatársa, Dunai Imre érdemelte ki. A sajtódíjat a PTE szenátusának tegnapi évzáró ülésén adta át dr, Tóth József, az egyetem rektora. ________fotó: tóth László Me gjelent a decemberi ECHO A Pécsett szerkesztett kulturáliskritikai lap ez évi utolsó száma központi témaként kezeli, és több írásában is értékeli a város kulturális jövőjéről szóló elképzeléseket. A „kulturális fővárosi” rang eléréséhez vezető programról szól egy interjúban dr. Kunszt Márta, a város alpolgármestere. Szakemberek tekintik át azokat az előfeltételeket, amelyek a képzőművészet, zenei és hangversenyélet, színház stb. területeken lehetővé teszik, vagy éppen korlátozzák a tervek megvalósítását. Egerházi Attilával és BaUkó Tamással készült interjút is közöl a lap. A kritikai rovatban a Nemzeti Színház Spim bemutatóiról, a Janus Egyetemi Színház, illetve a Bóbita Bábszínház előadásáról jelent meg méltatás. Két üvegművész, Kertészfi Ágnes és Jegenyés János kiállításait értékelik kritikai írások, illetve szó esik a novemberben Pécsett rendezett performance és folklórfesztiválról. Hanglemezekről, művészeti könyvekről, ületve Pécs Webes, internetes megjelenéséről is közread az Echo kritikákat. CS. L. Diótörő, a szeretet álomszép meséje Igen látványos és elbűvölő karácsonyi ajándékkal lepi meg a Pécsi Nemzeti Színház a közönségét, a zenéjében és tartalmában is szeretetteljes Diótörő balettet mutatják be ma este a nagyszínházban. Az előadásról a rendező-koreográfussal, Egerházi Attilával beszélgettünk.- Miért erre a darabra esett a választás?- A Diótörő az egyik legnagyobb kihívás minden balett-társulatnak. Egy ilyen nagy volumenű művet színpadra állítani hatalmas munka, A jelmezek is meseszépek fotó: tóth u. ráadásul az eddigi magyar bemutatók mindenütt legalább 50 fős tánccsoporttal terveztek, mi most 24 szereplővel oldjuk meg a feladatot.- A szűkített előadói létszám nem megy a tartalom rovására?- A zene monumentalitása, a cselekmény ter- jedelmessége miatt kell a nagy létszám, mi ezt úgy hidaltuk át, hogy az elején finomítottunk a szövegkönyvön, kevesebb a vendég, a családi karácsony a lényeges elem, és az álmokban játszódó történetek. A klasszikus alkotásból engem elsősorban az érdekelt, hogyan lehet lefordítani a pécsi balett által beszélt táncnyelvre.- Megváltozik ettől a mű értelmezései- A mesét toltuk az előtérbe, de oly módon, hogy kontrasztot teremtsen a hétköznapok szürkeségében. A darab első fele egy kicsit szo- ciográf lett a kisebb létszám miatt, de ebből a személyesebb megközelítésből megpróbáltunk előnyt kovácsolni. Sokkal jobban odafigyeltünk a karakterek megjelenítésére, a szereplők közötti viszony, a családi szituációk ábrázolására.- Mire készülhet a pécsi közönség?- Nincs etalon Diótörő, ki-ki ízlése szerint for- málgatja a darabot. A nagyszerűsége a táncon, a feldolgozáson múlik. Mi a mesét igyekeztünk minél látványosabban és szemléletesebbenképzelni, amikor álmot kell „megálmodni” a színpadon.- A zenében lesz változtatás?- Nem, Csajkovszkij műve teljes egészében elhangzik, melyet a komplett Pécsi Szimfonikus Zenekar játssza el. Előre lekopogom, hogy világszínvonalon szólaltatták meg a zeneművet már a próbán is.- Kik a rendező segédei?- Ez a négyes team régóta készít együtt darabokat. A jelmeztervező egy svéd barátom, Andrea T. Haamer, aki egyébként Magyarországon tanulta meg a szakma fortélyait. A díszlettervező ugyancsak a baráti körből való, Árvái György, míg a világítás Kovács Gerzson Péter munkája. Utóbbi maga is táncművész és koreográfus, amellett a fénytervezést Anglia legjobb iskolájában sajátította el.- Mi indokolja a kettős szereposztást?- Ez csak a főbb szerepekben valósul meg, azért, hogy a közönség új arcokat is lásson. Másrészt a Diótörő tánctechnikailag hiheteüemegragadni. Természetesen a karácsonyhoz kötődik az’előadás, és megőriztük az eredeti tartalmat, a szeretetről, az emberi kapcsolatok ápolásának fontosságáról. Hogy ne felejtsünk el odafigyelni egymásra és önmagunkra. Kiemeljük az ünnep me- mentó jellegét, ha békesség és szeretet van egy családban, akkor ez a nap nagyon szép, ha viszont mindez hiányzik, akkor az együttlét nagyon kínossá válhat.- Klasszikus vagy modem táncot láthatunk?- Ezúttal igazi ötvözetre törekedtünk. Ilyen darabot még nem készítettem, mert itt a modem technikák és a klasszikus alapelemek bizarr módon keverednek, de nem öncélú táncnyelv ez, a forma mindvégig a tartalom szolgálatában áll. Ugyanakkor a történet nagyon inspiráló hatású, hiszen annál nagyobb szabadságot el sem lehet A legjobb műszaki Az idei esztendő Műszaki Nívódíját Hell Mihályné, a Pécsi Nemzeti Színház női varroda tárvezetője nyerte el, melyet a színészek Szendrő József-díjához hasonlóan a színház alkalmazottai, a műszaki dolgozók ítélnek oda titkos szavazással. A Baranyasüt Rt. alapította kitüntetést Hell Mihályné ma veszi át a Diótörő bemutatója előtt. nül nehézre sikeredett, ezen a darabon egy egész táncos generáció nőhet fel, ki-ki hozzáteheti saját egyéniségét, elképzeléseit a látomásokhoz. MÉSZÁROS B. ENDRE Karácsony a hagyományban Dr. Andrdsfalvy Bertalan az Egyetemi Estéken A Pécsi Tudományegyetem élethosszig tartó tanulás jegyében rendezett Egyetemi Esték című, szabadon látogatható programsorozatában a héten dr. Andrásfalvy Bertalan professor emeritus tartott előadást a karácsonyi népszokásokról. Telt házas teremben köszöntötte a héten a PTE Szántó Kovács János úti, földszinti konferenciatermében dr. Kottái Dénes, az egyetem kapcsolati és továbbképzési rektorhelyettese dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, professor emeritust, aki Karácsony a néphagyományban címmel tartott előadást.- Az emberiség több ezer éves félelme, öröme, reménye találtatik meg eme szokásokban - mondta bevezetőjében a professzor. - Jeles ünnepek tagolják hétköznapjaink sorát, azonban közülük is messze kiemelkedik a karácsony. Sötétülnek az éjszakák, rövidülnek a nappalok. A virágok, az élet derűsebb jegyeinek hiánya kapcsán megjelenik képzeteinkben a félelem'is. Vágyni kezdünk a több meleg, a több fény után. Egyszer csak mégis elérkezik a fordulat. Jön egy nap, amikor véget ér a fénycsökkenés, hosszabbodni kezdenek a nappalok. A napforduló körüli ünnepek, a kis- és a nagykarácsony, az új év az újjászületés jegyeit viselik. Ide került Jézus születésének világszerte megtartott, hatalmas ünnepe. Jelképek, szokások egész rendszere alakult ki az evangéliumi misztériumokra alapozódva. A napjainkig egyik legismertebb a bet- lehemes játék és annak változatai, mint például a magyaregregyi kelemenezés. A néprajztudós az ünnepjegyek hatalmas sokaságát áttekintve végül a jellegzetesen magyar néprajzi szokásokról, a regölésről, regő- zésről és a - csak a moldvai csángókra jellemző - hejgetésről, múlásról beszélt. A megidézett példák sora érintőlegesen felölelte a magyarság legkeletibb területein élő moldvai csángóktól a székelységen át a hazai és a ma már Burgenland- hoz tartozó falvakban élők népszokásait. - A karácsony igazi értelme, hogy szép örömével, reményével idézi meg és tartja életben az ember egyetemes vágyait - fejezte be nagy tapssal zárult előadását dr. Andrásfalvy Bertalan. bebessi k. BENCSIK-AJÁNDÉK PÉCSNEK. Csütörtökön pécsváradi házában Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész, a PTE művészeti karának professor emeritusa jelképesen átadta dr. Toller Lászlónak, Pécs polgár- mesterének az 1991. címet kapott szobrát, amelyet Pécs Önkormányzatának ajándékoz. A mintegy 80-szor 70 centis méretű szobor hársfából készült. Egy női orrot és szájrészt ábrázol: vagyis a művész azon korszakából való alkotás, amikor egy-egy testrész megformálása foglalkoztatta. A szobor címe e művészi folyamat évjáratát közli. Az 1991. nem köztérre szánt alkotás. Bencsik István úgy ajándékozta Pécs Önkormányzatának, hogy a szobor a városháza épületén belül méltó, reprezentatív hely- re kerül, a polgármester szobájába, netán a közgyűlési terembe. d. i. Szarvasbőgés a karácsonyfa alatt Műkereskedő vagy ócskás - lehet ez kérdés? Akár ez is lehet. Karácsony előtt egy kicsit megint terítékre kerül, vajon az ízlés, a rongyrázás, a hozzáértés, vagy egészen egyszerűen a „tetszés” irányítja a vásárlást, amikor úgynevezett maradandó értéket szeretnének az emberek odatenni a fa alá, ami aztán esetleg hosszú évtizedekig a lakás, a család életének része lesz. Ha végigjárjuk a pécsi műkereskedéseket, az egyik bolt-tulajdonos reménykedő próféciájának - nevezetesen: most jön a roham és viszik majd a festményeket, mint a (szalon) cukrot - kevés jelét látni. Pedig biztos, hogy némiképp ilyenkor van szezonja a műtárgynak, nem véletlen, hogy a komoly aukciós házak december elejére időzítik az árveréseiket, így kelt el néhány napja több mint 90 millió forintért egy Gulácsy-kép. Arra, hogy sokan nem ritkán nem is tudják, miféle kép lóg otthon a falon, épp egy helyi példa szolgál: egy csak úgy, megmutatásra bevitt Scheiber Hugó-festmény, amit a műkereskedő tanácsára neveztek be az egyik árverésre, 1 millióért talált új gazdára. A kereskedők leginkább a törzsvevőkben bíznak, akiknek mindegy, milyen hónap van, ha találnak valamit, ami ízlésüknek megfelelő, megveszik.- Vannak szerencsés esetek, amikor valaki számára nyilvánvalóvá válik, melyek a kevésbé igényes művek, és idővel a maradandó értékeket is észreveszik, s már nem dőlnek be a gyönge daraboknak - véli Kosári Aurél műkereskedő. - Lehet, hogy korábban a piaci festészettel díszítette a lakását, de aztán változik a helyzet. Persze, mint mindenhez, ehhez is idő kell. Mint ahogy a szemlélődéshez is. Én mindenesetre csodálkozom azokon, akik hozzám betérve három perc alatt képesek felmérni a választékot.- Megtisztel a műkereskedő megszólítással, sokan legszívesebben azt mondanák ránk, hogy ócskás - legyint Bognerné dr. Tóth Mária, majd így folytatja: - Akárki akármit mond, érződik a recesszió. Annak jó, akinek van egy kialakult vevőköre. Nálam a bútorok dominálnak, ha néha kimegyek helyszínre, mindig bútorral jövök haza. Érdekes módon reneszánsza van az antiknak, amit régebben korszerűtlennek, giccsesnek mondtak, de hát sokan belátták, hogy még a kevésbé jó daraboknál is minden nemes anyagból, fából készült. Persze, van akinek csakis a vadonás új bútor tetszik, azokért fizetnek ki komoly összegeket, de mégis csak gyári bútor. És bár hivatalosan minden 50 évnél idősebb tárgy „antiknak” számít, nagyon remélem, hogy a mai tucattermékek 50 év múlva nem válnak antikká... A műkereskedők egyöntetű fájdalma a kókler felvásárlók.- Mi az, hogy „legmagasabb áron vásárlók...” - méltatlankodik Kosári Aurél a rendszeresen megjelenő hirdetésekre célozva. - Ki az a bolond, aki legmagasabb áron vesz, és különben is, mihez képest legmagasabb? Ezek hazugságok.- Nem egymásnak vagyunk ve- télytársai - erősíti meg Bognerné Tóth Mária is -, hanem a legnagyobb konkurencia a vásározók, a zugárusok. Csak amit nemrégiben hallottam: egy öreg nénitől 40 személyes ezüst étkészletet vettek meg grammjáért 40 fillért fizetve. Az iparengedély nélküliek persze könnyen mennek alá az árakban, mert nincs rezsijük, áfájuk, 1% kulturális alapjuk. Az asztalon sorakozó nippekre vetül a pillantásom.- Ez a szociális műkereskedelem. Ha behoznak egy-egy galambot, kislány-figurát, mert patikára kell a pénz, mit tehetne az ember? No és a tömegképek, a plaza- festészet, ahogy napjainkban hívják. Ezeknek a kereskedelme ugyan csak korlátozott, mivel a képek értéke nem annyira nő, mint inkább csökken. Már pedig az ilyesmiket árusító galériák sokkal jobban szeretnek eladni, mint venni.- Volt úgy, hogy én is küldtem már vevőt a plazába, mert mit mondjak egy olyan kuncsaftnak, aki azzal állít be, hogy neki márpedig egy 130x70 centis képre lenne szüksége? - tárja szét a kezét a műkereskedő asz- szony. Nyugdíjas korú házaspár nézelődik a belváros egyik friss da- tálású festményeket kínáló műtermében.- A gyerekek most költöztek új lakásba - meséli érdeklődésemre a feleség -, és olyan pucérok még falak. Gondoltuk, hogy valami szép szarvasos képet ajándékozunk nekik karácsonyra, a fiam ugyanis nagy vadász. Nézem az' árat, a szarvasos kép valamivel kevesebbe kerül, mint a minimálbér. A férfi viszont egy másik, arany keretben fénylő alkotásra mutat.- Én is szeretem az állatokat, de egészen meghatódtam, amikor ezt megláttam, itt ni. Tájképről van szó, a kopaszon meredő fák mögött egy behavazott falucska látszik, néhány házikó és a templomtorony. Mögötte havas dombok.- Ahogy beléptem,* rögtön megakadt rajta a szemem - folytatja tovább a férj. - Egészen olyan, mint az én szülőfalum volt, a Felvidéken, ahonnan a háború után idetelepítettek minket. Tízéves voltam akkor, kérem... Ez a festmény néhány ezressel még olcsóbb is, mint a szarvasos. De ugyan számíthat-e a pénz, ha valakiben mindennél drágább emléket idéz fel? MÉHES K.
