Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)

2002-12-02 / 328. szám

2002. December 2., hétfő KULTÚRA R I P ŐRT 7. OLDAL Színház az éhező gyerekekért Nekem nincs ebédem... - ezzel a sokatmondó címmel rendez december 9-én a Kamaraszínházban a Pécsi Nőegylet a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek segítségével jótékonysági es­tet, hogy a város éhező kisiskolásainak a mindennapi étkezé­sét támogassa. Legutóbb 3 millió forintot gyűjtöt­tek össze a színházi műsoros est kapcsán, és ebből több, mint száz kisdiáknak kifizették fél éven át a menzáját. A társadalmi összefogás mértékét jellemzi, hogy a progra­mot hatodik éve megrendezik, és a Művészetek Háza után a Művé­szeti Szakközépiskola előadóter­mét is kinőtte az előadás. Idén de­cember 9-én 19 órakor a PNSZ Ka­maraszínházában lesz a gálaest, melyen a színház három tucatnyi művésze lép fel (könnyebb lenne felsorolni a kimaradókat, mint a szereplőket), és neves vendégek is érkeznek, többek között Jordán Tamás, Pólyák Lilla, Csengeri Atti­la és Gregorovics Tamás, valamint a színház énekkara, a vasas-so- mogy-hirdi óvodások és iskolások a közreműködők. Simon István ügyvezető igaz­gató kiemelte, számtalan jogos felkérésből azért a Nőegyletet vá­lasztották, mert pontosan tudják, hová kerül a pénz, és mekkora se­gítséget jelent ez a rászorulóknak. A színészek külön kérik, hogy ott lehessenek a fellépők között, de így sem fér be minden önként jelentkező a közel három órás műsorba. Az előadáson a műfa­jok teljes skálája megtalálható, a musicaltől az operarészleten át a színházi jelenetig, a balettig. Az est fővédnöke két esztendeje a köztársasági elnök felesége, Mádl Dalma, aki így ajánlja a progra­mot: „Ha veszel, megtelik a ke­zed, ha adsz, megtelik a szíved.” A nyitott Európa Ház A Pécsi Európa Házban működő Baranya Megyei Európai In­formációs Pont októberben és novemberben EU-tanórákat tar­tott baranyai iskolákban. A következőkben részt vesznek Pécs és a megye kulturális programjain, ahol az EU-val kapcsolatos ismereteket közvetítenek. Nők Európában - nők Magyaror­szágon, a Pécsi Európa Házban ezzel a címmel rendez december 4-én délután fórumot az EU Ma­gyarországi Delegációja és a Bara­nya Megyei Európai Információs Pont. A rendezvény háziasszonya Kemer Barbara lesz. A „Pont” ok­tóberben és novemberben több iskolai EU-tanórát is tartott. Ter­vezik, hogy a Pécsi Kulturális Központtal és más intézmények­kel együttműködve részt vesznek a város és a megye kulturális programjain azzal a céllal, hogy az EU-val kapcsolatos informáci­ókat, ismereteket közvetítsenek. Ugyanekkor, december 4-én ér véget az Európa Házban a Rande­vú a tudománnyal című előadás- sorozat, amely A régiók Európája és a kulturális sokszínűség című előadással kezdődött, a Mit jelent az emberi élet a jog számára? cí­mű előadással folyatódott. A kö­zelmúltban a világhírű, Franciaor­szágban élő történész-publicista, Fejtő Ferenc tartott itt előadást az EU-val kapcsolatos témákról. A mostani félévzáró program címe: Mit üzen a gall kakas? Előadója: Hahner Péter, a PTE docense. Gonet Fabrice az Alliance Fran- caise igazgatója elmondta, hogy a második félév hasonló előadássoro­zatának tematikáját és időpontjait most egyeztetik ugyancsak általá­nos EU-s, trianoni, EU-s városfej­lesztési és orvostudományi téma­körökben. A Randevú a tudomány­nyal című előadássorozat természe­tesen ingyenes, az előadásokat bár­ki látogathatja. Tamási István, a PTE külügyi igazgatója egy, a napokban megtartott sajtótájékoztatón az is­mét életre hívandó angol klub kap­csán elmondta, hogy az egyetem minden olyan programot szívesen segít, amely az európai uniós nyel­vi, kulturális, tudományos ismere- tek közvetítését szolgálja, bebessi k. Újraéled Pécsen az angol klub A Pécsi Tudományegyetem és a Pécsi Tiszteletbeli Brit Konzu­látus az English Speaking Union of Hungary szervezésében az angol nyelv és kultúra iránt érdeklődők találkozóját szervez­te meg a héten. Angol nyelvű találkozót tartottak a héten Pécsett. Dr. Páva Zsolt tiszte­letbeli konzul köszöntő szavaival kezdődött a hét közepén az a Pécsi Európa Ház nagytermében meg­rendezett találkozó, amelynek - mint az ehhez kapcsolódó sajtótá­jékoztatón megtudtuk - célja az an­gol nyelvű kommunikáció fejlesz­tésének elősegítése. Tctrrósy István, a PTE külügyi igazgatója az angol tanszék képviseletében, Németh Balázs, valamint Stephen B. Jones, a Londoni központú The English Speaking Union magyarországi képviseletének programigazgatója beszélt a tervekről. Az alapelképze­lés az, hogy a küencvenes évek ele­jének hasonló törekvéseit újra­élesztve egybegyűjtsék mindazo­kat, akiket az angol nyelv, a brit és az amerikai kultúra, továbbá a brit nemzetközösség országainak kul­túrája érdekel. A sajtótájékoztatón elmondták, hogy egy, akár klub­szerű szervezetet is elképzelhető­nek tartanak, amely havonta vagy kéthetente tartana összejövetele­ket. Ezeken filmeket, videókat le­hetne megtekinteni, CD-ket, köny­veket, olvasnivalókat egymással le­hetne cserélgetni. így a rendezvé­nyeken az angol beszélgetés, a be­szélgetési kultúra, azaz a nyelvi kommunikáció egy oldottabb klub­keretben, akár teázgató baráti tár­saság kebelében fejlődhetne to­vább. Az EU-csatlakozáshoz köze­ledvén ennek megkülönböztetett jelentősége lehet. A leendő tagokra nézve sem a tudásszintjüket, sem a képzettségüket tekintve nem ten­nének kikötéseket a szervezők. Az egyetlen cél az angol nyelvhez, a kultúrához való közelebb kerülés. Az English Speaking Union nagy tapasztalatokkal, módszertani bá­zissal rendelkezik, és szervezetileg már Magyarországot is szinte telje­sen behálózza. Munkájához és vá­zolt törekvései kibontakoztatásá­hoz a PTE és a tiszteletbeli konzu­látus a várható magán és intézmé­nyi patrónusokkal együtt minden segítséget megad. B. K. iw JEGYZET a2a Lajos, itt vagy? Kitaszítottak Tizenkét táborba gyűjtötték ösz- sze azokat a családokat Horto­bágyon, akiket „kitelepítésre” ítélt 1950 és 1953 között a ható­ság. Indok és ítélet nélkül ko­bozták el vagyonukat, zsuppol- ták ki őket a házukból, s kerül­tek fegyveres őrizet mellett az Alföldre. Elmozdításuk (a teljes jogfosztottság) a történészek szerint az otthonmaradottak megfélemlítését szolgálta. A hortobágyi gulágokról nem írnak semmit a történelemköny­vek. Mindenesetre a pécsi Füzes Miklós történész-leváltáros Hantó Zsuzsanna kolléganőjé­vel immáron a második olyan kötetet tették le az asztalra, amely az e táborokkal kapcsola­tos korabeli dokumentumokat foglalja össze, s amely ezúttal a tragédiákat átélők forintjaiból, a Hortobágyi Kényszermunkatá­borokba Elhurcoltak Egyesülete támogatásával jelenhetett meg. Nos, a Kitaszítottak II. című kötet bemutatója a napokban Pécsett megtörtént, s az említett egyesület vezetői már a harma­dik kötetet készítik elő. Ebben azonban már nem az ÁVH-s és a rendőrségi határozatokból sze­retnének egy újabb szemel­vényt, hanem a túlélők vissza­emlékezéseinek csokrát teszik a korra kíváncsi ember elé. k. r. Halló! - Köszönök, bemutatkozom. - Az igazgató úrral szeretnék beszél­ni. Szünet. A csendet kissé megtöri a zsírpapír zörgése, egy bicskával el­vágott uborkaszelet folytán keletke­ző hang. Diszkrét csámcsogás, tar­kítva apró csontocskák roppanásá­val (csirkeszámy vagy püspökfa­lat). Aztán ismét az előbbi hang. - Lajos, itt vagy? Válaszul felgyorsul a ropogtatás, majd kluttyogó nyelést jelző hang. - Lajos itt vagy? Mü mondjak? Persze, hogy ott van. Ott ül szem­ben az asztalnál a kagylót felvevő munkatársávaL Ha nem lenne ott, vajon kü kérdez a kolléga Vagy ta­lán bujkál a szekrény mellett, eset­leg guggol a fotel mögött? Nem ké­rem. Éppen jóízűen eszik, mint megannyi jóétvágyú társa ebben a kis hazánkban. (Ettől még lehetne kiváló dolgozó is.) Némi torkaleköszörülés után megszólal Lajos. - Ki a ló... keres? (Kár, hogy nem az kereá, mert mint azonos szellemi nívón lévők könnyebben megérthetnék egy­mást). - Valami doktorféle. Átveszi a kagylót? Vagy átveszi, vagy nem. A továb­biak már nem fontosak. Ehhez ha­sonló ezerszám zajlik le. Bizonyára mindannyiunk életében vannak személyek, akikkel nem szívesen beszélünk. Vannak szituációk, me­lyek nem alkalmasak a társalgásra Kultúrember ezt megoldja A fenti epizód fordítva ugyan­ilyen gyakori, amikor a hívó fél kör­nyezetében hallatszik minden. Pél­dául a televízió. Ugyanis a hívó fél még tárgyalás közben sem akarja elszalasztani a legnézettebb kultu­rális műsorokban lezajló nívós be­szélgetéseket, amelyek hemzsegnek az ilyen nevektől, mint Mozart, Thomas Mann, Munkácsy, Koszto­lányi (akik ugyebár a Reál Madrid cserejátékosai). így tehát szimpla telefonálás be nem fogott mikrofon­ján keresztül sok mindenről tájéko­zódhatunk, ami a világban való, vagy nem való. De megismerhetjük a mindenkori „Lajost”, aki szem­ben velünk mézes-mázos, de való­jában nem kedvel és néha letagad- tatja magát. Persze a világ forgandó. Most La­jos szeretne valakivel beszélni. A kö­vetkezőt hallja: „Jenő! Ez a bunkó Lajos keres. Mü mondjak neki? Itt vagy? A kör bezárul. Dr. Szalai István REJTETT KINCSEK. Magángyűjteményekből, a Janus Pannonius Múzeumból és Anna Margit hagya­tékából származik Ámos Imre az az egyébként is ritkán látható 33 képe, ami így együtt még egy hétig te- kinthető meg a pécsi Művészetek Háza tetőtéri galériájában. ____________________________fotó! tóth l. Ho gyan kell 170 milliót eltüntetni? Sikkasztás miatt nyomoz a rendőrség az építési vállalkozó ügyében Közel 170 millió forintos követelésből egy fillért sem tud visz- szaszerezni a végrehajtó azzal az „építkezéssel” kapcsolat­ban, amelynek során egy kft. ügyvezető asszonya több mint negyven családnak ígért kulcsra kész házakat. A határidő már tavaly lejárt, az épületekből azonban nem lett semmi. Csak néhány ház épült fel, azok is többnyire saját erőből fotó: tóth l. „Egy családból csak egy, ha taná­csolhatom” - mondja egy barátsá­gos, de kissé ijedt hölgy, amikor töb- bedmagammal belépek az irodahe­lyiségbe. A helyiség zsúfolásig meg­telt, ablakot és ajtót nyírnak, hogy egy kis friss levegőt kaphassunk. A Kossuth Holding Rt. pécsi irodájá­ban vagyunk, az emberek egy része áll, nekik már nem jutott szék. A B.O.H. Kft. károsultjai jöttek össze november utolsó munkanapján, hogy meghallgassák dr. Erdősi Éva felszámolóbiztos tájékoztatását. Ar­ról beszél, hogy remélhetnek-e vala­mi pénzt vissza abból, amit beletöl- töttek egy családi otthon építésének reményében a kft. feneketlennek bi­zonyuló pénzeszsákjába. Ám ha­mar elszállnak a remények, mert mint megtudjuk, a közel 170 milliós követelésből egyetlen fillér sem re­mélhető. De nézzük meg egy kicsit az előzményeket. A pécsi székhelyű B.O.H. Kft. 2000-ben vásárolt meg egy területet a pécsújhegyi Téglaház- dűlő és a Deák Ferenc utca között, amelyet aztán közművesített telkek­ként adott el több mint negyven csa­ládnak. Egyenként szerződést kö­töttek a vevőkkel arról, hogy külön­böző határidőkkel, de valamennyi­en 2001-ben kulcsrakészen átvehe­tik a házakat. Mire azok felépülnek, a közművek is elkészülnek, kapták az ígéretet, mint ahogyan beígérték azt is, hogy kialakítják a rendezési terv szerinti utat. Néhány „szeren­csés” - többnyire plusz összegeket befektető - építkezőt leszámítva se lakások, se közmű, se út nem ké­szült el azóta sem, pedig az embe­rek sok milliót fizettek be úgy, hogy korábbi lakásukat, autójukat elad­ták, voltaképpen pénzzé tették min­denüket, s albérletekbe költöztek.- Nagyon kényelmetlen, ha a fel­számoló azzal szembesül - mondja dr. Erdősi Éva -, hogy remény sincs a pénzhez jutáshoz. Különösen azért, mert ebben az esetben ma­gánszemélyekről van szó, s üyenkor azonnal jelentkeznek az anyagi és a lelki gondok is. Márpedig a negyven ingatlanvásárló közül harmincán je­lezték kárigényüket, tízen úgy dön­töttek, hogy vagy előre menekül­nek, vagy valahogyan megoldják problémáikat. Azért nem lehet egy fillérben sem reménykedni, mert sem a B.O.H. Kft.-nek, sem ügyve­zetőjének nincs vagyona, az egyet­len fellelhető vagyon egy kozármis- lenyi ház, az pedig lakott, és a bent­lakónak is több tízmilliós követelése van a kft.-vel szemben. A Tribuszemé-féle tizenötezer fős eljárás, melynek felszámolását ugyancsak dr. Erdősi bonyolította le, korántsem volt ilyen bonyolult, hangsúlyozza. Hiszen ebben az esetben, mint az a rendőrség által felkért szakértői jelentésből kitűnik, még könyvelése sem volt a cégnek, a papírokból tehát nem állapítható meg szinte semmi. A könyvelés hiá­nya következtében érték el azt, hogy a B.O.H.-nak alig mutatkozott valami köztartozása, adót ugyanis a bevételek nyomtalansága miatt nem kellett fizetnie. Van mit csiszolni a törvényeken is, hívja fel a figyelmet a felszá­molóbiztos, hiszen felmerül a kér­dés, miképp fordulhat elő az, hogy olyanok vezetnek gazdasági társulá­sokat, akiknek arra semmiféle jogo­sítványuk nincs. így folytathatott banki tevékenységet Tribuszemé érettségi nélkül, s építési tevékeny­séget a B.O.H. ügyvezetője varrónői képesítéssel. Ráadásul utóbbinak ez a harmadik felszámolás alá kerülő cége úgy, hogy eddig semmiféle ká­ra vagy bántódása nem adódott. A bírósági gyakorlat pedig az ehhez hasonló esetekben az, hogy számvi­teli fegyelem megsértéséért kiszab­nak néhány százezer forint bünte­tést. A károsultak meglepően fegyel­mezettek, mert mint mondják, abba már beletörődtek, hogy a pénzük el­úszott. De azt nem szeretnék, ha az ügyvezető, akivel ma már nemigen lehet közvetlen kapcsolatot teremte­ni, mindezt a korábbi vállalkozásai­hoz hasonlóan, büntetlenül meg­úszná. Kiderül, hogy akad olyan te­lek is, amelyet két családnak is el­adott. Egy fiatalasszony jelzi, hogy ő három és félmilliót fizetett a tele­kért, de még az sem került a nevére, tehát a többiekkel ellentétben neki még üres telke sem maradt. A káro­sultak egy része ügyvédjével érke­zett. Egyikük azt javasolja a felszá­molóbiztosnak, hogy a károsultak­tól függetlenül ő is tegyen feljelen­tést csődbűntett miatt. Véleménye szerint a közel 170 millió igazolható kivitelezői igény adóalapnak is te­kinthető, s az adózás kötelezettsé­gének elmulasztása miatt 2-től 8 évig terjedő börtönbüntetés jár. A je­lenlévők közül eddig hatan tettek feljelentést a rendőrségen, és felme­rül az igény, hogy jó volna fokozott ügyészi felügyelet alá vonni a nyo­mozást. Arra a valahonnan felröppenő kérdésre, hogy hová is lett ez a sok pénz, hallgatás a válasz. Nyáron az egész család a tengerparton nyaralt, talán ott vettek maguknak házat, szólal meg egy középkorú hölgy, akitől később megtudom, hogy ma­gyar állampolgár ugyan, de Ausztri­ában él ottani férje mellett. Ők végig nyugodtak voltak, magyarázza, mert úgy gondolták, nem lehet baj egy olyan építkezéssel kapcsolat­ban, amelynek alapkövét maga a polgármester rakta le. De most már tudja, a polgármestert is megvezet­ték. Még megnyugtatja a felszá­molóbiztost, hogy nem rá haragszik, aztán kilép az irodából. Neki leg­alább van otthona, ha nem is ideha­za, mint ahogyan azt szerette volna. A rendőrségre egy ideje szép sor­ban érkeznek az üggyel kapcsolatos bejelentések, tájékoztat dr. Kékesné Gyimóthy Mariann, a Baranya Me­gyei Rendőr-főkapitányság sajtószó­vivője. A nyomozás sikkasztás mi­att folyik, úgy tűnik, az ügyvezető sajátjaként kezelte a hozzá beáram­ló pénzeket. cseri LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom