Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)
2002-12-11 / 337. szám
2002. December 11., szerda KULTÚRA R IPO R T 7. OLDAL Kultúrfőváros pécsiek nélkül? A grazi programajánlatban nincsenek pécsi együttesek Három éven át készült Graz, hogy méltó programokkal „felfegyverkezve” viselje az Európa Kulturális Fővárosa címet 2003-ban. Pécs, mint a stájerek partnervárosa bizonyára reménykedhetett volna többféle megjelenésben is, ám a mára már elkészült hivatalos programfüzetből mégis hiányzik. Egy esztendővel ezelőtt, amikor ugyan már javában folyt az előkészítő munka, de még korántsem zárultak le véglegesen a jelentkezések, Újvári Jenő, a kulturális ügyeket felügyelő pécsi alpolgármester arról beszélt, hogy a nagy 2003-as grazi kultúrkavalkádban Pécs elsősorban a zenei vonalat erősítené. Azt, hogy ez pontosan kikkel és milyen időpontban történne, arról az elmúlt nyáron kellett volna egy delegációnak végleg megegyeznie a szervezőkkel. A jelek szerint ez nem valósult meg maradéktalanul, mert a mára elkészült, és a január 11-i kezdéstől napra lekottázott program- ajánlat semmilyen kulturális ágban nem említi Pécs nevét, jóllehet magyar szereplés azért lesz, mint például a szeptember végi Európai Jazz Napokon, vagy a TransLokal című összirodalmi rendezvényen, november közepén. Póla József, a városháza kulturális főosztályának vezetője arról szólt, hogy miután az ön- kormányzati választások után polgármesteri program lett, hogy Pécs váljék az ország kulturális fővárosává, és majd, megfelelő előkészületek után pályázhatna az Európai Kultúrfőváros címre, mindenképpen oda kell figyelni a graziak rendezésére. Igaz, hogy az idő kicsit már sürget, de talán még nem késő, hogy mintegy kísérőprogramként a jeles pécsi intézmények is szerepeljenek Grazban az év folyamán: a Pécsi Balett, a Pécsi Szimfonikus Zenekar, és a Pécsi Galéria is kész rá, hogy egy új, reprezentatív anyagot állítson össze egy esetleges grazi kiállításhoz. M. K. „ajanlui i AtKíumuvtMti címmel a Karácsony jegyeoen várja az érdeklődőket Pécsett, a Műhelygaléria új kiállítása. A tárlat december 24-ig látogatható. _____________fotó: müller andre* Ép ül a JESZ új játszóhelye A Szántóban végleges helyet kapnak az egyetemi színjátszók Több mint kétéves várakozás, néha kétségbeesett állapotban folytatott munka után jó hírt kapott a Pécsi Tudományegyetemtől a Janus Egyetemi Színház: a Szántó Kovács utcai épületben alakítanak ki számukra új helyet. Sokáig úgy volt, hogy a Liszt Terem lesz a JESZ új bázisa, de mindenki belátta, hogy ez a megoldás túl költséges, és ennél fogva elhúzódó lett volna. Már pedig a Pécsi Nemzeti Színházban, akármilyen jól működő kapcsolatok mentén, de mégis csak albérletben dolgozó JESZ számára felettébb sürgető volt a döntés. Kóbor Gyula, az egyetem főtitkára ezért találta ki, hogy a színház jelenlegi irodája mellett, a Szántó Kovács utcai épületben alakítsanak ki megfelelő helyet. Az ötletet tett követte, és mint Tóth András Ernő, a JESZ rendezője beszámolt róla, máris jó ütemben haladnak az építkezések. Az új falak már állnak, a 94 négyzetméteres játszóhely mellett készül két öltöző, egy művészeti raktár és egy iroda. A létesítmény mintegy 60 férőhelyes, kényelmes nézőteret jelent. A munkálatokat teljes egészében a PTE finanszírozza, a JESZ szintén az anyaintézménytől tavaly kapott 5 millió forintból elsősorban a technikát (színpult, hangpult, lángmentes függönyök) és a villamos kiépítést fedezi. A jó ütemben haladó építkezés azzal kecsegtet, hogy már december végén megtörténhet a műszaki átadás, január első két hetében elvégezhető a technika felszerelése, és így semmi akadálya, hogy január végén Shakespeare Lóvá tett lovagok című vígjátékával megnyithassa kapuit az új Egyetemi Színház. Mindez azonban, reméli a színház vezetése, nem jelenti majd azt, hogy a PNSZ-szel végleg megszakadnának az együttműködés szálai, bár kétségtelen, hogy a saját játszóhelyükre mért darabokat mutatnak majd be többségében, ám egy-egy nagyszínpadot kívánó produkcióról sem szeretnének lemondani. Svájci szólókoncert tinédzserként Reneszánsz típusú zenei műhely Pécsett Ahogyan a reneszánszban a világi művészek száma növekedett, a képzés egyre inkább a különböző műhelyekben zajlott, s kerültek ki onnan a kiváló szobrászok, festők, hangszerkészítők és zenészek. Ilyen típusú műhely ma már nemigen létezik, illetve egy biztosan akad, s éppen Pécsett. Opera gumicsizmában - CD-ajánló vájtfülűeknek Karácsonyra sok szép komolyzenei felvétellel lephetjük meg szeretteinket. A nagy lemezkiadók ugyanis gondoskodtak arról, hogy bő legyen a választék, és hogy akadjon közte néhány különlegesség is. Figyelemre méltó vállalkozásba kezdett az EMI. A 20. század nagy karmesterei sorozat a 20. század nagy zongoraművészei című sikeres Philips-vállalkozás- hoz hasonlítható. Ezúttal Otto Klemperer dupla lemeze jelent meg. Otto Klemperer volt az a kiváló dirigens, aki a Magyar Operaházban is eltöltött egy kis időt 1947-től 1950-ig. Róla mesélik, hogy a frakkhoz előszeretettel húzott magas szárú gumicsizmát, hogy aztán a koncertmesterrel vetesse le kezdés előtt, vagy például azt, hogy egyszer egy Trisztán előadáson késve érkezett a nézőtér felől, odarohant a karmesteri pulpitushoz, s miután átvetette magát a mellvéden, azonnal beültette a zenekart. Persze a felvételek már nem tartalmaznak ilyen abszurd mozzanatokat, a Sztravinszkij-, Jana- éek-, Mozart- vagy Beethoven- művek kifogástalan minőségben hangzanak fel a két CD-ről. Itzhak Perlman előadásában hallgathatjuk meg ugyancsak az EMI jóvoltából Mozart G-dúr hegedűversenyét. A lemez még a c- moll Adagio és fúgát, valamint a Jupiter szimfóniát tartalmazza. Berliner Filharmonikusokat a világhírű hegedűművész vezényli. A Janácek Quartet összes felvételét hordozza a Deutsche Grammophon kiadása hét CD-n, Beethoven, Brahms, Dvorák, Haydn, Janácek, Mendelssohn, Mozart és Smetana műveiből. Wilhelm Furtwängler 1944 és 1953 közötti élő felvételeit tartalmazza a Deutsche Grammophon hat lemeze, amelyek Beethoven, Brahms, Bruckner, Franck, Hindemith, Ravel, Schubert,' Schumann, R. Strauss, Csajkovszkij és Wagner műveiből nyújtanak válogatást a Bécsi és a Berlini Filharmonikusok közreműködésével. Ugyancsak a fenti kiadónak köszönhetően Carl Philipp Emanuel, Johann Christoph Friedrich, Wilhelm Friedemann és Johann Christian Bach, tehát Johann Sebastian Bach fiainak műveiből állított össze a Musica Antiqua Köln nagyon figyelemreméltó CD-t Reinhard Goebel vezetésével Bachiana címmel. A lemez különös érdekessége, hogy a művek kettősversenyek, cs. l. Reneszánsz típusú műhelyt hozott létre Horváth Zsolt, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola trombitatanára. Házának beépített tetőterében laknak ugyanis legjobb tanítványai az elmúlt tanévtől kezdődően. Tavaly négyen voltak, jövőre már öten lesznek, s ennek köszönhetően az iskolai tanítást kiegészítheti a mindennapos kapcsolat, a zenehallgatás, a készülés a versenyekre. Ennek a ritka szimbiózisnak meg is van az eredménye: Baráth István, 10. osztályos növendéke a napokban első lett a Művészeti Szakközépiskolák VII. Országos Trombitás- és Ütős Versenyén, Miskolcon. Az eredmény több szempontból is kiemelkedő jelentőségű. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a háromévenként megrendezett nemes vetélkedő győzteseit felveszik a Zeneakadémiára, pedig az évente végzett negyven diák közül csak kettő juthat be. Korábban a hat kategóriából a hat első helyezést a budapesti „versenyistálló” növendékei vitték el. Egy ideje változott ez a helyzet, hiszen Horváth Zsolt egyik tanítványa már három éve is győzött. De ilyen tehetséges növendéke még sohasem volt, nem mindennapos nemzetközi pályát fut be várhatóan, állítja. A 16 éves fiatalember nagyon szerény, pedig lenne mire felvágnia, hiszen a zsűri véleménye szerint a magasabb korosztály versenyét is simán nyerte volna, ráadásul e hét hétfőjén érkezett meg Svájcból, ahol egy korábbi meghívásnak eleget téve három szólókoncertet adott. Ő is kapott ajánlatot a fővárosi művészeti szakkömint mondja, annak köszönheti, hogy egy zenekari versenyt nyert, húszfős vonósegyüttes invitálta meg egy énekesnővel és egy a Zürichi Zeneakadémiát végzett obois- tával együtt. Természetesen Horváth Zsolt titka nemcsak a műhelyben rejlik. Hét éve tanít, azóta figyeli a vidéki zeneiskolák növendékeit, és már a kicsiket is felkarolja. Ez a fajta tehetséggondozás, a vidéki zenetanárok önzetlen segítségével, hozza Mester és tanítványa FOTÓ: M. A. zépiskolából, ahogyan a kiemelkedő tehetségek zöme, vallja be, de ő mégis a pécsi iskolát választotta. Horváth Zsolt ugyanis vonzó tanáregyéniségnek mutatkozott tudása és sikerei miatt, meg azért is, mert ő korábban éppen Baráth István édesapjának növéndéke volt. A győzelemnek természetesen nagyon örül, ahogyan a svájci sikeres szólókoncertjeinek is. Ezt az útját, meg aztán később az eredményeket. Zsolt a Bécsi Zeneakadémián tanult, az eredménycentrikus szemléletmódot onnan hozta magával. Ott a felvett hallgatóknak mindössze 30 százaléka végez, meséli, a többiek kihullanak. Nálunk viszont az utolsó szűrő a felvételi, aki azon túljut, már a kezében is érezheti a diplomáját. CSERI LÁSZLÓ Mindent egy napra: szeretet most vagy soha Á halk segély kiáltás az utolsó szalmaszál, amelynek megragadásával életek menthetők Úgy is nevezzük a karácsonyt, hogy a szeretet ünnepe. Sajátos módon a konfliktusok, lelki krízisek megjelenésének, a reménytelenségnek, a kiúttalanságnak, az öngyilkossági gondolat felerősödésének is kitüntetett alkalma. A szilveszter-újév nemkülönben. Azóta is találgatja R-né, mi lett volna az a mondat, ami visszahúzta volna az életbe a nővérét, aki utoljára december 23-án éjjel háromkor telefonált neki Kaliforniából, ahol lányánál élt főhivatású nagymamaként. .Inkább csak leveleket írt, a telefont ;elvétve használta, mert folyton megfeledkezett az időeltérésről. Utoljára is. R-né bosszús volt, hogy egy Boldog karácsonyt! jókívánságért feliverte az álmából és örült, hogy nővére kurtán befejezte a beszélgetést. Másfél hét múlva értesült arról, hogy a szentestén „túladagolta” a gyógyszereit. R-né bűntudattal meséli: miközben a nővérét hallgatta, óhatatlanul azon járt az esze, hogy még az ünnep előtti utolsó napra is maradtak kipipálatlan tételek az ajándékvásárlás listáján. Mert bizony a karácsonyhoz immár elválaszthatatlanul kapcsolódva egyre szuggerálóbb a fogyasztói társadalom sugallata, hogy árucikkekkel ajándékozzuk meg szeretteinket. Sóiban már iszonyodnak ettől, hiszen ahhoz, hogy kitaláljuk, minek örülne a másik, az ő fejével kellene gondolkodni, az ő érzelmeit kellene átélni, és erre nemigen van energia és idő. A karácsonyt a társadalmi elvárás szerint úgy kell ünnepelni, hogy mindenki kifejezze a család többi tagja iránti szeretetét, az összetartozást. Ez gondolatnak is gyönyörű, csakhogy beprogramozottan nem működik.- Ahol nincsenek meg apró folyamatos megnyilvánulásai a szeretetnek, ott azt nem kompenzálja a karácsony - mondja dr. Stark András pszichiáter, a Baranya Megyei Kórház Mentálhigiénés Intézetének főorvosa, az SOS-ÉLET telefonos szolgálat vezetője, miközben számba vesszük az ünnep sajátos hordalékaként jelentkező lelki terheket. - Ahol nem tudnak egész évben figyelni egymásra, ott ezt az . ünnep meghittsége nem pótolja, sőt felerősíti az erre való képtelenség érzését, és minden rossz érzést, amelyben a bűntudat különösen nagyon erős. S mellette jelen van a szégyenérzés és a megalázottság is. Rengeteg agresz- szió bukkanhat ilyenkor felszínre: veszekedések, csalódások, önigazolást nyer a nem szeretettség félelme. A hétköznapok kiürítenek, elhasználnak minket. Az ünnepek éppen arra szolgálnának, hogy feltöltődjünk belőlük, de a felfokozott várakozás miatt ez gyakran keservesen görcsössé válik.- Hogyan lehet lelkileg felkészülni az ünnep „viszontagságaira”?- Vannak, akik már az év elején elkezdi a karácsonyi ajándék gyűjtését. Ennek szimbolikus jelentése nagyon fontos: egész évben figyelünk a másikra. Ugyanakkor ez a fo-. lyamatosság nem teszi annyira műiden tétet egy lapra feltevő ünneppé a karácsonyt, ami eleve megnöveli a kudarc esélyét. Ha nem akarjuk a szeretet ünnepét a most vagy soha kizárólagosságával átélni, ha szilveszterkor nem hisszük, hogy fantasztikusan jól kell éreznünk magunkat, különben az egész évünk tönkre megy, akkor könnyebben találunk örömre ezeken a napokon. Még családi körben sem mindig felhőtlen a karácsony. A különlegességet sugárzó társadalmi hangulatban pedig rendkívül elhatalmasodik az egyedüllét érzése.- Egyesek ebben a fájdalmas érzésben meg akarnak mártózni: az ünnepek előtt alkalmat keresnek az összeveszésre, megsértődésre. Ez még tovább mélyíti azt az érzést, hogy „én nem vagyok szerethető, engem nem szeret senki, én sem vagyok képes már szeretni senkit”. Ebből következik az a gondolat, hogy így nincs értelme az életnek, kilátástalan, a kilépés belőle az egyedüli lehetőség. Pedig az emberi élet a folyamatos újjászületés kényszére és lehetőségeÉrdekes módon az SOS-ÉLET telefonszolgálat tapasztalatai szerint az utóbbi években szüveszterkor nőtt az igazi komoly mélykrízisekről tanúskodó hívások aránya. Ez egy másik motívuma annak, hogy az ünnepeket miért olyan nehéz elviselni. Az óévbúcsúztató valaminek a végét jelenti. Szembe kell néznünk azzal, hogy megint elmúlt egy év, és mintha belőlünk is elmúlott volna valami.- Életünk végességének tudatosulása felszínre hozza a kételyeket, hogy van-e erőnk a folytatáshoz. Az összeroppanás lehetősége megnő. Ehhez társul az összetört remények motívuma. A kitüntetett ünnepek azt az illúziót is táplálják, hogy mostantól minden megváltozik. Csakhogy a lelkünk mélyén ott az a tapasztalat is, hogy úgy sem fog történni semmi jó, mert eddig sem történt. Ez a kettősség magában hordozza a pillanatok alatt bekövetkező letörést és az ebből fakadó tragikus kimenetelt.- Milyen jelekre kellene felfigyelni?- Árulkodó, ha az egyedülálló sorra elhárítja a meghívásokat. Különösen veszélyeztettek az idősek. Nagyon oda kell figyelni, érdemes kegyes kis csalásokat bedobni, a kisgyerekek segítségét is bevetni náluk. Ha valaki karácsony, illetve szilveszter táján szokatlan időben telefonál furcsa hangsúlyokkal, elhallgatásokkal, akkor arra nagyon oda kell figyelni: vajon nem segítségkérés volt-e a jelentkezése? És ott kell hagyni csapot-pa- pot, ünnepi készülődést, és meg kell győződni arról, nincs-e nagy baj. Az öngyilkosságot fontolgatók segélykiáltása valójában nagyon halk, jelképes és közvetett: bekopogás a rokon, a barát, a szomszéd ajtaján, vagy egy telefonhívás, amelynek látszólag nincs konkrét célja. Csak éppen az utolsó szalmaszál.
