Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)

2002-12-11 / 337. szám

2002. December 11., szerda KULTÚRA R IPO R T 7. OLDAL Kultúrfőváros pécsiek nélkül? A grazi programajánlatban nincsenek pécsi együttesek Három éven át készült Graz, hogy méltó programokkal „felfegyverkezve” viselje az Európa Kulturális Fővárosa címet 2003-ban. Pécs, mint a stájerek partnervárosa bizo­nyára reménykedhetett volna többféle megjelenésben is, ám a mára már elkészült hi­vatalos programfüzetből mégis hiányzik. Egy esztendővel ezelőtt, amikor ugyan már javában folyt az elő­készítő munka, de még koránt­sem zárultak le véglegesen a je­lentkezések, Újvári Jenő, a kul­turális ügyeket felügyelő pécsi alpolgármester arról beszélt, hogy a nagy 2003-as grazi kultúrkavalkádban Pécs elsősor­ban a zenei vonalat erősítené. Azt, hogy ez pontosan kikkel és milyen időpontban történne, ar­ról az elmúlt nyáron kellett volna egy delegációnak végleg meg­egyeznie a szervezőkkel. A jelek szerint ez nem valósult meg maradéktalanul, mert a má­ra elkészült, és a január 11-i kez­déstől napra lekottázott program- ajánlat semmilyen kulturális ág­ban nem említi Pécs nevét, jólle­het magyar szereplés azért lesz, mint például a szeptember végi Európai Jazz Napokon, vagy a TransLokal című összirodalmi rendezvényen, november köze­pén. Póla József, a városháza kultu­rális főosztályának vezetője arról szólt, hogy miután az ön- kormányzati választások után polgármesteri program lett, hogy Pécs vál­jék az ország kulturális fővá­rosává, és majd, megfele­lő előkészüle­tek után pá­lyázhatna az Európai Kul­túrfőváros címre, mindenképpen oda kell figyelni a graziak rende­zésére. Igaz, hogy az idő kicsit már sürget, de talán még nem ké­ső, hogy mintegy kísérőpro­gramként a jeles pécsi intézmé­nyek is szerepeljenek Grazban az év folyamán: a Pécsi Balett, a Pé­csi Szimfonikus Zenekar, és a Pé­csi Galéria is kész rá, hogy egy új, reprezentatív anyagot állítson össze egy esetleges grazi kiállí­táshoz. M. K. „ajanlui i AtKíumuvtMti címmel a Karácsony jegyeoen várja az érdeklődőket Pécsett, a Műhelygaléria új kiállítása. A tárlat december 24-ig látogatható. _____________fotó: müller andre* Ép ül a JESZ új játszóhelye A Szántóban végleges helyet kapnak az egyetemi színjátszók Több mint kétéves várakozás, néha kétségbeesett állapotban folytatott munka után jó hírt kapott a Pécsi Tudományegye­temtől a Janus Egyetemi Színház: a Szántó Kovács utcai épü­letben alakítanak ki számukra új helyet. Sokáig úgy volt, hogy a Liszt Terem lesz a JESZ új bázisa, de mindenki belátta, hogy ez a megoldás túl költséges, és ennél fogva elhúzódó lett volna. Már pedig a Pécsi Nem­zeti Színházban, akármilyen jól működő kapcsolatok mentén, de mégis csak albérletben dolgozó JESZ számára felettébb sürgető volt a döntés. Kóbor Gyula, az egyetem főtitkára ezért találta ki, hogy a színház jelenlegi irodája mellett, a Szántó Kovács utcai épületben ala­kítsanak ki megfelelő helyet. Az öt­letet tett követte, és mint Tóth And­rás Ernő, a JESZ rendezője beszá­molt róla, máris jó ütemben halad­nak az építkezések. Az új falak már állnak, a 94 négyzetméteres játszó­hely mellett készül két öltöző, egy művészeti raktár és egy iroda. A lé­tesítmény mintegy 60 férőhelyes, kényelmes nézőteret jelent. A munkálatokat teljes egészében a PTE finanszírozza, a JESZ szintén az anyaintézménytől tavaly kapott 5 millió forintból elsősorban a tech­nikát (színpult, hangpult, láng­mentes függönyök) és a villamos kiépítést fedezi. A jó ütemben haladó építkezés azzal kecsegtet, hogy már decem­ber végén megtörténhet a műszaki átadás, január első két hetében el­végezhető a technika felszerelése, és így semmi akadálya, hogy janu­ár végén Shakespeare Lóvá tett lo­vagok című vígjátékával megnyit­hassa kapuit az új Egyetemi Szín­ház. Mindez azonban, reméli a színház vezetése, nem jelenti majd azt, hogy a PNSZ-szel végleg meg­szakadnának az együttműködés szálai, bár kétségtelen, hogy a saját játszóhelyükre mért darabokat mu­tatnak majd be többségében, ám egy-egy nagyszínpadot kívánó produkcióról sem szeretnének le­mondani. Svájci szólókoncert tinédzserként Reneszánsz típusú zenei műhely Pécsett Ahogyan a reneszánszban a világi művészek száma növeke­dett, a képzés egyre inkább a különböző műhelyekben zajlott, s kerültek ki onnan a kiváló szobrászok, festők, hangszerké­szítők és zenészek. Ilyen típusú műhely ma már nemigen lé­tezik, illetve egy biztosan akad, s éppen Pécsett. Opera gumicsizmában - CD-ajánló vájtfülűeknek Karácsonyra sok szép komoly­zenei felvétellel lephetjük meg szeretteinket. A nagy lemezki­adók ugyanis gondoskodtak arról, hogy bő legyen a válasz­ték, és hogy akadjon közte né­hány különlegesség is. Figyelemre méltó vállalkozásba kezdett az EMI. A 20. század nagy karmesterei sorozat a 20. század nagy zongoraművészei című sikeres Philips-vállalkozás- hoz hasonlítható. Ezúttal Otto Klemperer dupla lemeze jelent meg. Otto Klemperer volt az a ki­váló dirigens, aki a Magyar Ope­raházban is eltöltött egy kis időt 1947-től 1950-ig. Róla mesélik, hogy a frakkhoz előszeretettel húzott magas szárú gumicsiz­mát, hogy aztán a koncertmes­terrel vetesse le kezdés előtt, vagy például azt, hogy egyszer egy Trisztán előadáson késve ér­kezett a nézőtér felől, odarohant a karmesteri pulpitushoz, s mi­után átvetette magát a mellvé­den, azonnal beültette a zene­kart. Persze a felvételek már nem tartalmaznak ilyen abszurd moz­zanatokat, a Sztravinszkij-, Jana- éek-, Mozart- vagy Beethoven- művek kifogástalan minőségben hangzanak fel a két CD-ről. Itzhak Perlman előadásában hallgathatjuk meg ugyancsak az EMI jóvoltából Mozart G-dúr he­gedűversenyét. A lemez még a c- moll Adagio és fúgát, valamint a Jupiter szimfóniát tartalmazza. Berliner Filharmonikusokat a vi­lághírű hegedűművész vezényli. A Janácek Quartet összes fel­vételét hordozza a Deutsche Grammophon kiadása hét CD-n, Beethoven, Brahms, Dvorák, Haydn, Janácek, Mendelssohn, Mozart és Smetana műveiből. Wilhelm Furtwängler 1944 és 1953 közötti élő felvételeit tartal­mazza a Deutsche Grammophon hat lemeze, amelyek Beethoven, Brahms, Bruckner, Franck, Hin­demith, Ravel, Schubert,' Schu­mann, R. Strauss, Csajkovszkij és Wagner műveiből nyújtanak válo­gatást a Bécsi és a Berlini Filhar­monikusok közreműködésével. Ugyancsak a fenti kiadónak köszönhetően Carl Philipp Ema­nuel, Johann Christoph Fried­rich, Wilhelm Friedemann és Jo­hann Christian Bach, tehát Jo­hann Sebastian Bach fiainak mű­veiből állított össze a Musica Antiqua Köln nagyon figyelemre­méltó CD-t Reinhard Goebel ve­zetésével Bachiana címmel. A le­mez különös érdekessége, hogy a művek kettősversenyek, cs. l. Reneszánsz típusú műhelyt hozott létre Horváth Zsolt, a Pécsi Művé­szeti Szakközépiskola trombitata­nára. Házának beépített tetőteré­ben laknak ugyanis legjobb tanít­ványai az elmúlt tanévtől kezdődő­en. Tavaly négyen voltak, jövőre már öten lesznek, s ennek köszön­hetően az iskolai tanítást kiegészít­heti a mindennapos kapcsolat, a zenehallgatás, a készülés a verse­nyekre. Ennek a ritka szimbiózis­nak meg is van az eredménye: Baráth István, 10. osztályos növen­déke a napokban első lett a Művé­szeti Szakközépiskolák VII. Orszá­gos Trombitás- és Ütős Versenyén, Miskolcon. Az eredmény több szempont­ból is kiemelkedő jelentőségű. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a háromévenként megrende­zett nemes vetélkedő győzteseit felveszik a Zeneakadémiára, pedig az évente végzett negyven diák kö­zül csak kettő juthat be. Korábban a hat kategóriából a hat első helye­zést a budapesti „versenyistálló” növendékei vitték el. Egy ideje vál­tozott ez a helyzet, hiszen Horváth Zsolt egyik tanítványa már három éve is győzött. De ilyen tehetséges növendéke még sohasem volt, nem mindennapos nemzetközi pályát fut be várhatóan, állítja. A 16 éves fiatalember nagyon szerény, pedig lenne mire felvág­nia, hiszen a zsűri véleménye sze­rint a magasabb korosztály verse­nyét is simán nyerte volna, ráadá­sul e hét hétfőjén érkezett meg Svájcból, ahol egy korábbi meghí­vásnak eleget téve három szóló­koncertet adott. Ő is kapott ajánla­tot a fővárosi művészeti szakkö­mint mondja, annak köszönheti, hogy egy zenekari versenyt nyert, húszfős vonósegyüttes invitálta meg egy énekesnővel és egy a Zü­richi Zeneakadémiát végzett obois- tával együtt. Természetesen Horváth Zsolt titka nemcsak a műhelyben rejlik. Hét éve tanít, azóta figyeli a vidéki zeneiskolák növendékeit, és már a kicsiket is felkarolja. Ez a fajta te­hetséggondozás, a vidéki zeneta­nárok önzetlen segítségével, hozza Mester és tanítványa FOTÓ: M. A. zépiskolából, ahogyan a kiemelke­dő tehetségek zöme, vallja be, de ő mégis a pécsi iskolát választotta. Horváth Zsolt ugyanis vonzó ta­náregyéniségnek mutatkozott tu­dása és sikerei miatt, meg azért is, mert ő korábban éppen Baráth Ist­ván édesapjának növéndéke volt. A győzelemnek természetesen na­gyon örül, ahogyan a svájci sikeres szólókoncertjeinek is. Ezt az útját, meg aztán később az eredménye­ket. Zsolt a Bécsi Zeneakadémián tanult, az eredménycentrikus szemléletmódot onnan hozta ma­gával. Ott a felvett hallgatóknak mindössze 30 százaléka végez, meséli, a többiek kihullanak. Ná­lunk viszont az utolsó szűrő a fel­vételi, aki azon túljut, már a kezé­ben is érezheti a diplomáját. CSERI LÁSZLÓ Mindent egy napra: szeretet most vagy soha Á halk segély kiáltás az utolsó szalmaszál, amelynek megragadásával életek menthetők Úgy is nevezzük a karácsonyt, hogy a szeretet ünnepe. Sajátos mó­don a konfliktusok, lelki krízisek megjelenésének, a reménytelen­ségnek, a kiúttalanságnak, az öngyilkossági gondolat felerősödésé­nek is kitüntetett alkalma. A szilveszter-újév nemkülönben. Azóta is találgatja R-né, mi lett volna az a mondat, ami visszahúzta volna az életbe a nővérét, aki utoljára de­cember 23-án éjjel háromkor telefo­nált neki Kaliforniából, ahol lányá­nál élt főhivatású nagymamaként. .Inkább csak leveleket írt, a telefont ;elvétve használta, mert folyton meg­feledkezett az időeltérésről. Utoljára is. R-né bosszús volt, hogy egy Bol­dog karácsonyt! jókívánságért fel­iverte az álmából és örült, hogy nő­vére kurtán befejezte a beszélgetést. Másfél hét múlva értesült arról, hogy a szentestén „túladagolta” a gyógyszereit. R-né bűntudattal meséli: miköz­ben a nővérét hallgatta, óhatatlanul azon járt az esze, hogy még az ün­nep előtti utolsó napra is maradtak kipipálatlan tételek az ajándékvá­sárlás listáján. Mert bizony a karácsonyhoz im­már elválaszthatatlanul kapcsolód­va egyre szuggerálóbb a fogyasztói társadalom sugallata, hogy árucik­kekkel ajándékozzuk meg szerette­inket. Sóiban már iszonyodnak ettől, hiszen ahhoz, hogy kitaláljuk, mi­nek örülne a másik, az ő fejével kel­lene gondolkodni, az ő érzelmeit kellene átélni, és erre nemigen van energia és idő. A karácsonyt a társadalmi elvá­rás szerint úgy kell ünnepelni, hogy mindenki kifejezze a család többi tagja iránti szeretetét, az összetarto­zást. Ez gondolatnak is gyönyörű, csakhogy beprogramozottan nem működik.- Ahol nincsenek meg apró folya­matos megnyilvánulásai a szeretet­nek, ott azt nem kompenzálja a ka­rácsony - mondja dr. Stark András pszichiáter, a Baranya Megyei Kór­ház Mentálhigiénés Intézetének fő­orvosa, az SOS-ÉLET telefonos szol­gálat vezetője, miközben számba vesszük az ünnep sajátos hordalé­kaként jelentkező lelki terheket. - Ahol nem tudnak egész évben fi­gyelni egymásra, ott ezt az . ünnep meghittsége nem pótolja, sőt felerő­síti az erre való képtelenség érzését, és minden rossz érzést, amelyben a bűntudat különösen nagyon erős. S mellette jelen van a szégyenérzés és a megalázottság is. Rengeteg agresz- szió bukkanhat ilyenkor felszínre: veszekedések, csalódások, önigazo­lást nyer a nem szeretettség félelme. A hétköznapok kiürítenek, el­használnak minket. Az ünnepek ép­pen arra szolgálnának, hogy feltöl­tődjünk belőlük, de a felfokozott vá­rakozás miatt ez gyakran keserve­sen görcsössé válik.- Hogyan lehet lelkileg felkészülni az ünnep „viszontagságaira”?- Vannak, akik már az év elején elkezdi a karácsonyi ajándék gyűjté­sét. Ennek szimbolikus jelentése nagyon fontos: egész évben figye­lünk a másikra. Ugyanakkor ez a fo-. lyamatosság nem teszi annyira műi­den tétet egy lapra feltevő ünneppé a karácsonyt, ami eleve megnöveli a kudarc esélyét. Ha nem akarjuk a szeretet ünnepét a most vagy soha kizárólagosságával átélni, ha szil­veszterkor nem hisszük, hogy fan­tasztikusan jól kell éreznünk ma­gunkat, különben az egész évünk tönkre megy, akkor könnyebben ta­lálunk örömre ezeken a napokon. Még családi körben sem mindig felhőtlen a karácsony. A különleges­séget sugárzó társadalmi hangulat­ban pedig rendkívül elhatalmasodik az egyedüllét érzése.- Egyesek ebben a fájdalmas ér­zésben meg akarnak mártózni: az ünnepek előtt alkalmat keresnek az összeveszésre, megsértődésre. Ez még tovább mélyíti azt az ér­zést, hogy „én nem vagyok szeret­hető, engem nem szeret senki, én sem vagyok képes már szeretni senkit”. Ebből következik az a gondolat, hogy így nincs értelme az életnek, kilátástalan, a kilépés belőle az egyedüli lehetőség. Pe­dig az emberi élet a folyamatos új­jászületés kényszére és lehetősé­ge­Érdekes módon az SOS-ÉLET te­lefonszolgálat tapasztalatai szerint az utóbbi években szüveszterkor nőtt az igazi komoly mélykrízisek­ről tanúskodó hívások aránya. Ez egy másik motívuma annak, hogy az ünnepeket miért olyan nehéz el­viselni. Az óévbúcsúztató valami­nek a végét jelenti. Szembe kell néznünk azzal, hogy megint elmúlt egy év, és mintha belőlünk is elmú­lott volna valami.- Életünk végességének tudato­sulása felszínre hozza a kételyeket, hogy van-e erőnk a folytatáshoz. Az összeroppanás lehetősége megnő. Ehhez társul az összetört remények motívuma. A kitüntetett ünnepek azt az illúziót is táplálják, hogy mos­tantól minden megváltozik. Csak­hogy a lelkünk mélyén ott az a ta­pasztalat is, hogy úgy sem fog tör­ténni semmi jó, mert eddig sem tör­tént. Ez a kettősség magában hor­dozza a pillanatok alatt bekövetke­ző letörést és az ebből fakadó tragi­kus kimenetelt.- Milyen jelekre kellene felfigyel­ni?- Árulkodó, ha az egyedülálló sorra elhárítja a meghívásokat. Kü­lönösen veszélyeztettek az idősek. Nagyon oda kell figyelni, érdemes kegyes kis csalásokat bedobni, a kis­gyerekek segítségét is bevetni ná­luk. Ha valaki karácsony, illetve szilveszter táján szokatlan időben telefonál furcsa hangsúlyokkal, elhallgatásokkal, akkor arra na­gyon oda kell figyelni: vajon nem segítségkérés volt-e a jelentkezé­se? És ott kell hagyni csapot-pa- pot, ünnepi készülődést, és meg kell győződni arról, nincs-e nagy baj. Az öngyilkosságot fontolga­tók segélykiáltása valójában na­gyon halk, jelképes és közvetett: bekopogás a rokon, a barát, a szomszéd ajtaján, vagy egy tele­fonhívás, amelynek látszólag nincs konkrét célja. Csak éppen az utolsó szalmaszál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom