Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)
2002-11-29 / 325. szám
2002. November 29., péntek KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL Mojszejev és a Puppet Show Két világhírű együttes lép fel a Pécsi Nemzeti Színházban december 30-án. A Mojszejev Táncegyüttes és a Puppet Show Arcadi Színház, egy magyarországi turné utolsó állomásaként. A Mojszejev Táncegyüttes kápráztatja el Budapest, Szeged, Debrecen, Győr és Pécs táncszerető közönségét az ünnepi napokon december 23 és 30 között. Az együttest 1937-es megalakulásától kezdve, immár 64 éve ugyanaz a személy, az immár 97 éves Igor Mojszejev vezeti, aki 1924-ben már a Moszkvai Nagy Színházban táncolt. Később alaposan megismerkedett a népművészettel, a néptánccal, s ez azt eredményezte, hogy véglegesen eljegyezte magát a néptáncon alapuló színházzal. Együttesének első műsora (1937-38) „A Szovjetunió népeinek táncai” volt. Ezután születtek meg a reális szereplőket felvonultató, cselekményes balettek tervei. 1946 óta kilenc alkalommal kápráztatták el a magyar közönséget, 1952-ben Pécsett is felléptek. Igor Mojszejev, az együttes-szervező, a koreográfus osztatlan elismerést vívott ki a magyar szakemberek körében, és hivatalos részről is nagy megbecsülésben volt része. A Puppet Show Arcadi Színházat 1988-ban alapították. A kis családi vállalkozásként indult produkció kezdetben marionett bábokkal játszott, ami idővel kinőtte magát egy világhírű színházzá, s ma már az egész világon ismerik őket. Mostanra rengeteg nagyméretű és színes bábbal (dinoszauruszok, szörnyek, troliok, bohócok és különböző állatfigurák) szórakoztatják a közönséget._______________cs.i_ MÁRTON ÁRON NÉPE PÉCSETT. Különleges kerámiafigurákból nyílott kiállítás a János utcai Pannon Magyar Házban. Az alkotó Józsa Judit, híres köröndi korongos dinasztia tagja, Árpád vezér és Dózsa György hadseregének alakjait, valamint szülőföldje, Erdély jellegzetes figu- ráit formázta meg agyagból. A látványos tárlat január 10-ig látogatható.___________________________________________fotó: laufer László Örvendjen az egész világ Rendezvények Kodály Zoltán születésének 120. évfordulójára Kodály Zoltán születésének 120. évfordulója tiszteletére országszerte tartanak hangversenyeket. A pécsire ma kerül sor a róla elnevezett gimnáziumban. A várossal és a megyével, jelesül Komlóval, sok szálon tartott kapcsolatot a kiváló zeneszerző és pedagógus, aki 1945-ben éppen Pécsett hirdette meg nevelési elveit. Kodály Zoltán születésének 120. évfordulója tiszteletére kerül sor ma különböző rendezvényekre Pécsett, a Kodály Zoltán Gimnázium aulájában. A Magyar Rádió Pécsi Stúdiója Ki nyer ma? címmel játékot tart, majd népdalversenyt hirdetnek a meghívott kórusok tagjainak, előadásokat hallgathatnak meg a részvevők a zenei nevelés és a Háry János témakörében. Késő délután kezdődik az ünnepi hangverseny, amelyen négy pécsi, egy komlói, egy ceglédi és egy galántai kórus lép fel, majd összkar zárja a rangos eseményt. Bár a mai pécsi ünnepi műsort egy országos rendezvénysorozat, az „Örvendjen az egész világ” részeként üdvözölhetjük több zenei szervezetnek is köszönhetőKertész Attila hogy Kodálynak komoly pécsi, baranyai kötődései voltak. 1945-ben itt pihente ki a világégés borzalmait, de a pihenés igen aktív volt, mondja Kertész Attila karnagy, a Magyar Kodály Társaság megyei szervezetének vezetője, a mai rendezvény egyik házigazdája, hiszen először ’45 novemberében Pécsett, a Leőwey Gimnázium dísztermében, szűk tanári körben, majd a színházban rendezett hangversenyen hirdette meg nevelési elveit. Műveinek pécsi bemutatói gyermekkórusokkal kezdődtek Agócsy László jóvoltából, mondja a most 85 esztendős Antal György, Kodály egykori tanítványa, a Zeneművészeti Főiskola volt igazgatója. Az első nagy Kodály-rendezvény, a zeneszerző 70. születésnapjának háromnapos zenei megünneplése, éppen az ő nevéhez fűződik. Ez viszont az országos események miatt átcsúszott 1953 januárjára, ekkorra sikerült Antal Györgynek egy nagyzenekart összeverbuválni, és így bemutathatták a Psalmus Hungaricust Pécsett. A rendezvény olyan jól sikerült, hogy a város vezetői utána megkérdezték az igazgatót, mit tehetnének a zenei élet fellendítése érdekében. A válasz az volt, ami akár ma is elhangozhatna: egy hangversenyteremre lenne»szükség. Ekkor kapta meg a főiskola a Liszt Termet, amely addig a budai városrész egyik táncszervezetéhez tartozott. Az utolsó nagy esemény, amely Kodályhoz köthető, az a 75. születésnapi eseménysor: a zeneszerző jelenlétében került sor a színházban az ünnepi hangversenyre. Kodály tehát addig gyakran járt le Pécsre, de Komlón is megfordult kétszer, hiszen igen szívélyes barátságot tartott fenn az ottani énektanárral, Tóth Ferenccel; akinek már akkoriban is remek gyermek- kórusa, volt. Nekik írta a Harasztosi legények című kórusművét, s segített abban, hogy az iskola énekzene tagozatos lehessen. Komló városa 1972 óta kétévente meg is rendezi a Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus Fesztiválokat. Az eredeti célkitűzések ma is változatlanok: Kodály Zoltán szellemiségének és munkásságának megismerése művein keresztül, a kortárs kórusművészet bemutatása. Visszatérve az évfordulóra, még egy koncertet tartanak Pécsett ebből az alkalomból, december 15- én a kertvárosi református templomban a Magyar Kórusok Napja hangversenyét. CSERI LÁSZLÓ Kétszázötven éves iskola A diósviszlói iskola idén 250 éves. A jeles évfordulót rendezvénysorozattal ünnepük meg. Tervezik, hogy a gyerekeket főzni és varrni is megtanítják a szülők bevonásával. Diósviszló nagy múltú település, a középkorban várral is rendelkezett. Neve az írásos emlékekben már 1313-ban felbukkan. A szervezett iskolai tanítás 1752-ben indult, miután kinevezték az első oskolamestert. Új iskolaépületet az 1800-as évek közepén építettek. Ennek szorgalmazója az a Belevá- ry Ferenc volt, aki a század első harmadában került református lelkészként a faluba, és aki szellemi és gazdasági vezetője is lett a közösségnek. Ő vezette be a közmunkát, újította fel a paplakot, alapított téglagyárat. A Beleváry Ferenc Általános Iskola az idén ünnepli fennállásának 250 éves évfordulóját, amelynek jubileumi rendezvénysorozattal tiszteleg, mondja Schmidt Jenő- né igazgató. Kiírnak például rajz-, mesemondó és novellaíró pályázatot, melyen a környező települések iskoláinak tanulói részt vehetnek, s amelynek eredményeit kiállítják majd. Tervezik, hogy engedve a szülők kérésének, főzni és varrni tanítják a gyerekeket, s az ehhez szükséges eszközök - gáztűzhelyek, edények, varrógép - anyagi fedezetét pályázati pénzből kívánják biztosítani. cs. l. Egyetemi munka: kiállítva A Pécsi Tudományegyetem Kommunikációs Tanszéke, mondhatni, egyedülálló kiállítással rukkolt elő: a Közelítés Galériában azt mutatják be, miként folyik a munka az egyetem zárt falai között. A kastély, a falu és az erdő című bemutató egy nyári terepgyakorlat dokumentációja. Somogyfajsz Belső-Somogy egy nem igazán jelentős települése, ahol nincs semmi különösebben említésre méltó. Az elmúlt nyáron a Kommunikációs Tanszék II. és III. éves hallgatói Szíjártó Zsolt tanszékvezetővel az élen mégis itt tartottak kéthetes terepgyakorlatot. És ezen idő alatt nagyon sok minden kiderült - amiket aztán egy kiállításon tártak a pécsi közönség elé.- Ennyi idő alatt sok minden történt velünk ezen az ismeretlen településen - mesélte Szíjártó Zsolt. - A jellegtelennek tűnő faluban sorra rábukkantunk a rejtett helyekre, és elsősorban azokra, amelyek az ott élők számára fontosak. Ilyen volt például a kastély, ami a háborúig egy grófi családé volt, majd hadikórház, a 60-as években mozi működött a dísztermében, utóbb zoknigyárat rendeztek be benne. Ha úgy vesszük, ez Magyarország 20. századi történelme, dióhéjban. Vagyis azt próbáltuk megfigyelni, hogy alig néhány négyzetkilométeren miképp él még a múlt, és mindennek eredményeképp a jelen. A kiállítás nagyrészt fotóval dolgozik, de készült Somogyfajszról videofilm is, ottani, jellemző hapg- zatokra szereztek zenét, létrehoztak installációt is. Mindenképp a munkában részt vevő diákokat dicséri, hogy a témát, ami olyan közömbösnek tűnhet (egy ismeretlen falu sorsa) képesek voltak sokféleképpen megragadni. Keserű Hona festőművész, aki kedd este megnyitotta a kiállítást, mint mondta, kicsit irigyelte is kommunikációs hallgatókat, hogy ilyen fantasztikusan „kalandos” terepgyakorlatban vehettek részt. Mi több rögvest ajánlotta, sőt kérte, ha legközelebb efféle alkalom adódik, a bölcsészek keressék a kapcsolatot a művészeti karon tanuló társaikkal, mert meggyőződése szerint kiválóan tudnának együttműködni, lévén hogy a művészet sem más, mint kommunikáció. És hogy miféle érzéseket váltottak ki Keserű Ilonából a látottak?- Személyes gyerekkori emlékeim köszönnek vissza sok képről. De leginkább annak örültem, hogy a kiállítás egészéből kitűnik, milyen sok új irányba mozdíthatja el a gondolkodást a tapasztalás. Az, hogy a hallgatók ott voltak és valódi, külső és emberekben fellelhető nyomok után kutattak, nekik is nagyon fontos élmény marad. Felmutattak egy elborotvált múltat és egy nem túl vidám jövőt. M. K. A nyilatkozat vagy a pénzfelajánlás erősebb? Súlyos viták dúlnak arról, miképp történjék a jövőben a magyarországi egyházak állami támogatása. Kilencmilliárd forint elosztása a tét. Az Orbán-kormány alatt hozott törvény alapján most még a népszámláláskor megjelölt felekezeti hovatartozást veszik alapul a támogatás mértékének megállapításakor, míg a jelenlegi kormánykoalíció inkább arra hajlik, hogy a személyi jövedelemadónál megjelölt 1 százalékos támogatás legyen a mérvadó. A megye politikusai és egyházi vezetői természetesen különbözőképpen látják a helyzetet. A csatározás azon folyik, ki melyik metódus alapján jár jobban avagy rosszabbul. Ákik ellenzik, hogy a népszámlálási adatokat vegyék alapul, elsősorban azzal érvelnek: az állampolgárok nem tudták, hogy vélemény-nyilvánításuknak „gazdasági következményei” is lehetnek. A másik tábor szerint pedig az 1 százalékos felajánlások nem adhatnak objektív képet, mivel sokan egyáltalán nem tesznek felajánlást., másrészt nincs adóköteles jövedelmük. Ha ismét az egyszázalékos verzió lépne életbe, akkor a „nagy vesztesek” között a katolikus egyházat emlegetik. Mayer Mihály megyés püspök így fogalmazott: - Három dolog a lényeg. Egy: egyházi ügyből politikai ügyet csináltak. Kettő: ha demokráciáról beszélünk, mindenkinek joga van határozni adójának egy százalékáról. De mivel sokan vannak idősek és fiatalok is, akiknek alig vagy egyáltalán nincs fizetésük, ők ebből a demokratikus döntésből teljesen kimaradnak. Róluk, érdekes módon, senki sem beszél. Három: azt hiszem, egy népszámlálási felmérést nyugodtan lehet objektívnek tekinteni. Vajon mért akarnak kibújni alóla? Bizonyára ideológiai megfontolások vannak mögötte. A reformátusok képviseletében Bóka András esperes inkább csak saját véleményét mondta, mint a hivatalosat. - Itt helyben mi keveset foglalkozunk ezzel a kérdéssel, túl van a hatáskörünkön. Azonban jómagam úgy gondolom, a nép- számlálásra támaszkodni mégiscsak reálisabb. Az egy százalék felajánlásából ilyen vagy olyan okok miatt sok egyháztag kimarad, ami azt jelenti, hogy nem áll módjában a véleménynyilvánítás. Sokan úgy látják, hogy a „harc” voltaképp a nagy és a kisebb egyházak között zajlik. Rácz Géza visnava hindu szerzetes-vezető vélekedése a ritka „középen állást” jelenti: - Kérdés, hogy lé- tezik-e objektivitás ebben az ügyben? Nézetem szerint eddig sem volt inkorrekt a támogatás, bár biztos, hogy az esélyegyenlőségen mindig lehet javítani. Az egyházak közötti különbségek évszázadok óta léteznek, ha úgy tetszik, ez is egyfajta hagyomány. A magunk részéről azt mondhatom: egyházunk minden fajta támogatást szívesen vesz, amit a hitéletre fordítanak, és annak is örülnénk, ha minél kevesebb politika keveredne mindebbe. Egy kicsit ezt a gondolatot fűzte tovább a baptisták pécsi lelkipásztora, Vágó István: - A nagy egyházaknál létezik egy adminisztrációs létszám, mondjuk, megkeresztelés, az anyakönyv alapján. Más kérdés, hogy valóban hányán járnak templomba, s mennyi köztük a hívő. A kis egyházaknál az a helyzet, hogy sokan élnek a holdudvarukban. Á mi esetünkben 17 ezren vallották magukat baptistának, azonban az egyszázalékos felajánlás alapján is eléggé előkelő helyen vagyunk. Nem igazán tudjuk, melyik verzió lenne a jobb. A másik az, hogy nem is akarunk sokat vagy még többet kérni: az egyháznak nem uralkodnia, hanem szolgálnia kell. Bár az igaz, hogy az egyházak az oktatás, az egészségügy területén éppenséggel közügyet szolgálnak. A Hit Gyülekezete pécsi irodája a következő nyilatkozatot tette lapuknak: „A Hit Gyülekezete az önfenntartó egyházmodell híve, azt tartja kívánatosnak, hogy az egyházak hitéletét az adott egyházhoz tartozó hívők támogassák. Ebben az esetben elkerülhető lenne, hogy a nem hívő, illetve a másban hívő adófizető állampolgárok adóforintjait osztaná szét az állam. Ehhez a modellhez a legközelebb a már több mint fél évtizede működő rendszer - az szja 1%-ot felajánlók arányában történő támogatás - áll. A népszámlálási adatok felvételekor a Hit Gyülekezete arra kérte tagjait, hogy ne válaszoljanak a felekezeti hovatartozásukat érintő kérdésre. Ennek az egyik oka az volt, hogy hazánkban ilyen jellegű adatokkal egyszer már súlyosan visszaéltek. A népszámlálási adatok alapján történő finanszírozás a 103 bejegyzett egyház közül 101-et hátrányosan érint.” Szintén az 1 százalékos kvóta visszaállítását szorgalmazza a zsidó egyház is. Schönberger András rabbi véleménye: - Ami a népszámlálást illeti: 13 ezren vallották magukat felekezetűnk tagjának, holott úgy tartjuk, hogy kb. 120 ezer zsidó ember él ma Magyarországon. De az 1938-44 között időszakból maradt félelem még ma is munkál. Lehet mondani, hogy alaptalanul, de ezek az emberek nem így gondolták. Az egy százalék esetében 64 ezren adták nekünk a felajánlásukat. Ez a szám ugyan még mindig csak a fele 120 ezernek, de természetesen jóval több, mint a népszámlálási adat. Viszont a 64 ezernél is sokkal több ember az, aki ránk szorul. A lényeg: nem arról van szó, hogy többet akarnánk, mint ami jár. A végső szót a parlamentben ülő képviselők mondják majd ki.- A szegény asszony húsz fillérje pontosan annyit ér, mint a gazdag egymilliója - mondta a két politikai tábor pécsi résztvevői közül a fide- szes Körömi Attila. - A történelmi egyházak híveinek többségét egyszerűbb, szegényebb rétegek teszik ki. Amit a törvényváltoztatási akció mögött sejteni lehet, hogy - tisztelet a kivételnek - azon egyházaknak áll igazából érdekében, akik az egyház címszó alatt inkább gazdasági tevékenységet folytatnak. Azt látni kell, hogy már csak hagyományaik folytán is á történelmi egyházak sok terhet levesznek az állam válláról, és ebben igenis segítségükre kell lenni. Dr. Kékes Ferenc szocialista képviselő úgy véli, hogy sikerül egy ésszerű kompromisszumos megoldást találni. - Ami nekem az egyszázalékos megoldásban szimpatikus, hogy az állampolgárok így jelzik, melyik egyházzal rokonszenveznek és ezt évről évre kinyilváníthatják. A frakciónk úgy foglalt állást, hogy támogatja az szja egy százalékából számlázó arányos támogatást. Emellett azonban szeretnénk, ha a kormány gesztust gyakorolna a katolikus egyház felé, speciális kötelezettségeinek elismeréseképpen. Ez nagyjából 700-800 millió forintos plusz támogatást jelentene, egyfajta pozitív diszkriminációt. Szerintem ez elfogadható, én is megnyugvással vettem tudomásul. És a végére a száraz tény: az adófizetők idén 1 százalékos felajánlásukkal összesen 2,2 milliárd forint sorsáról döntöttek. Az állam ezt a pénzt 2003-ban 8,9 milliárdra egészíti ki. Tehát a „versenyfutás” 6,7 milliárdért folyik. méhes károly
