Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-28 / 324. szám

2002. November 28., csütörtök KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL A pápának muzsikáltak A Pécsi Szimfonikus Zenekar Stefano Pellegrino olasz karmester vezényletével kedd este koncertet adott a Vatikánban. A képünk bal szélén látható II. János Pál pápa jelenlétével tisz­telte meg a pécsi együttest. fotó: epa A Pécsi Szimfonikus Zenekar november 26-án este II. János Pál pápa jelenlétében adott koncertet a Vatikánban egy ENSZ- program sorozatának zárórendezvé­nyén. A hangversenyt a RAI 2, illetve az Eurovízió is egyenesben közvetítette, az MTV azonban majd csak felvételről adja. A Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertfellépést kapott a Vatikánban, ráadásul egy nemzetközi program zárókoncertjén szerepeltek. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet az idei esztendőt a Hegyek évének nyilvánította, és az ehhez kapcsolódó kulturális programsorozat eseménye volt a Himnusz a hegyekhez című hangverseny a Vatikánban II. János Pál pápa'és többezres közönség előtt. A pécsi zenekar vatikáni hangversenyén Joa­chim Raff romantikus svájci-osztrák zeneszer-., ző - az Alpokból címet viselő - VII. szimfóniája csendült fel, valamint Brahms Alt rapszódiája az Olaszországban élő Komlósi Ildikó énekesnő közreműködésével. A zenekart Stefano Pellegri­no vezényelte. A vatikáni koncerten 66 muzsikussal lépett fel>a pécsi együttes. A kedd esti római szereplés után tegnap már hazafelé tartottak, így út köz­ben értük el telefonon Szkladányi Péteri, a Pé­csi Szimfonikus Zenekar igazgatóját.- Kivételes lehetőség volt a zenekarnak, hogy Őszentségének, a pápának és a közvetle­nül a Szent Péter Bazilika mellett, ilyen környe­zetben adódott alkalom muzsikálni - értékelt. - Az együttes minden tagját megfogta, hogy a pó­diumtól néhány méterre ott ült II. János Pál. Ahol játszottunk, igazából nem hangversenyte­rem, hanem pápai fogadóterem, de akusztikája és méretei fantasztikusak. A koncert jól sike­rült, és egyébként különösen attraktív volt a műsor a műholdas összeköttetés révén. Mi ját­szottunk a Vatikánban, kórus - ha jól tudom -, Triesztben, szólistánk pedig az Alpokban éne­kelt. A fogadóterem nagy kivetítőjén muzsika közben gyönyörű hegyi tájakat is mutattak. Őszentsége a hangverseny után megáldotta ' a zenekáTtiés a pécsi küldöttséget, ésa hegyek iránti s’zeretetéről, a békéről, a csendről és a tisztességről beszélt, amely a hegyi embereket jellemzi. Külön fogadta a karmestert és a zenekar kon­certmesterét, Gyermánné Vass Ágnest. A pécsi­nek- átadhatták, ajándékunkat a pápának: a pécsi világörökségről szóló könyvet, és a Haydn-tanít- vány Johann Georg Lickl pécsi zeneszerző két egyházzenei művének CD-felvételét. A pécsi zenekart azonban egy kis csalódás is érte. Rómában azt a hírt kapták a koncert olasz szervezőitől, hogy a Magyar Televízió is egye­nesben adja a koncertet. A lapunk is a zenekar­tól értesült a közvetítésről, ami azonban nem történt meg. A zenekart kísérő dr. Kunszt Márta, Pécs alpol­gármestere azzal együtt a város számára is egye­dülálló kitüntetésként minősítette a pécsi zene­kar vatikáni fellépését, azon furcsálkodott, hogy elmaradt a koncert magyarországi közvetítése:- Jellemző a jelenlegi hazai televíziós viszo­nyokra, hogy ilyen rangú kulturális eseményre nem figyelnek oda. Ez ügyben végzett nyomozásunk eredmé- nye.azyhogy figyelem volt, viszont a olasz szer­vezők félreolvasták -az MTV érdeklődését. A Magyar Televízió ugyanis nem jelzett egyenes közvetítést, a közeljövőben azonban felvételről leadja a Pécsi Szimfonikusok vatikáni koncert­jét. A később kijelölésre kerülő időpontról la­punk tájékoztatja az érdeklődőket. ........ ........................................................................PUHÁI I. ás á s ^^"Mas^S'sh Összefogás a Zsolnay-emlékekért Egy kutat és két elefántot is elloptak nemrégiben ismeretlen tettesek Pécsett. Valamennyi tárgy értékes Zsolnay-einlék. A tendencia jövőbeni megakadályozása érdekében a Baranya Megyei Önkormányzat alpolgármestere széles körű megbe­szélést kezdeményezett. A közelmúlt Zsolnay-lopásai, és ennek jövőbeni elkerülése ügyé­ben hívott össze szakmai találko­zót Tasnádi Péter, a Baranya Me­gyei Önkormányzat aielnöke teg­nap délelőtt. Az összejövetelen részt vettek különböző hatóságok, szerveze­tek, a Zsolnay-tulajdonosok, vagyis a rendőrség, a Pécsi Városüzemelé­si és Vagyonkezelő Rt. (PW Rt.), a polgárvédelem, a Pécsi Városvédő Egyesület, a Zsolnay Örökség Ke­zelő Kht. és a Janus Pannonius Múzeum munkatársai. A megbe­szélés tárgya az volt, hogy meg le­het-e a későbbiekben előzni a lopá­sokat, mit lehet tenni az értékek őr­zésének érdekében. Szó esett arról, hogy bár vannak ma is nyilvántar­tások a Zsolnay-emlékekről, ame­lyeket Mendöl Zsuzsa, illetve-'Rom-" vary Ferenc művészettörténészek készítettek, de mindezeket ponto­sítani kell. Abban is megállapod­tak, hogy készítenek fotókat és vi­deókat a tárgyakról, hogy hasonló esetben könnyebben lehessen őket azonosítani. Egyezség született ar­ról, hogy mind a rendőrség, mind a polgárőrség fokozott járőrözést tart azokon a területeken, ahol Zsol- nay-emlék fellelhető, de arra is szükség van, hogy ezek őrzését a mostaninál szakszerűbben oldják meg a tulajdonosok. A megbeszélést az is indokolt­tá tette, hangsúlyozta Tasnádi, hogy 2003-ban lesz Zsolnay Vil­mos születésének 175. és a gyár alapításának 150. évfordulója, ezért szerencsés volna, ha akkor­ra ezek a gondok megoldódná­nak. A PW Rt. képviselője felve­tette, hogy a Zsolnay-örökséghez tartozó épületeknek, például az egykori DOZSÓ-nak meg kellene oldani a karbantartását, ennek a problémakörnek a részleteire a ja­nuárban megtartandó tanácsko­záson térnek ki. CS. L. Jótékonysági hangverseny A Pécsi Művészeti Szakközépisko­la növendékei szándékaik szerint egy önálló koncert bevételével se­gítenének meg egy pécsi gyermek- otthont, amelynek lakói árvák, és nehéz sorsú bölcsődés apróságok. Ehhez persze minél több koncert­rajongó és minél több belépőjegy eladása kell. A Gosztonyi utcai gyermekintézmény dolgozói meg­annyi ajándéktárgyat is készítet­tek, színes üvegholmikat festettek, amelyek eladásából származó be­vételt szintén az apróságok javára használják majd fel. A növendékhangverseny no­vember 29-én, pénteken 18 órakor kezdődik a Művészetiben, a Rad- nics utca 9-ben. A programban fel­lépnek Markovics Katalin (fuvola), Stangl Viktória (vibrafon), Marin Romon (oboa), Strohmayer Péter (harsona), HojferZsuzsanna (zon­gora), Páczelt Sarolta (fuvola), Sier Tímea (vibrafon), Hahner Zoltán (harsona), Weisz Attila (harsona), Farkas Zsolt (basszus harsona), va­lamint a Pécsi Művészeti Szakkö­zépiskola vonószenekara Murin Jaroszlav vezényletével. ______k.f. ________Magyarul - magyarán_________ Sz ófölösleg, szóhiány Az egyéni szókészlet felhasz­nálásának két szélsősége: a szófölösleg és a szóhiány - legalábbis mennyiségi vonat­kozásban. A stilisztika ki­emelt fejezete szól róluk. Fontosságát jelzi Babits Mihály szállóigévé vált mondása, amelyet a fogarasi tanítványainak írt fogal­mazási jótanácsok között olvasha­tunk: „Minden fölösleges szó egy lépés az unalom felé.” Egy másik aranymondás szerint, aki két szó­val mond el valamit, amit eggyel is megtehetne, egyéb aljasságra is ké­pes. A szófölösleg (pleonazmus) - mert most erről a hibáról szólok - néhány közismert és elrettentő példaként emlegetett esettől elte­kintve nem könnyen ismerhető fel. Ugyanis nemcsak számolni kell, hanem tisztában kell lennünk a szavak jelentéstartalmával, sőt a je­lentés árnyalataival is. Ha ezt hall­juk vagy olvassuk a nagyon lusta emberről: „egész nap hanyatt fe­küdt a hátán” - szinte azonnal ész­revesszük, hogy a hátán fölösle­ges, mert magyarul hanyatt feküd­ni, csak háton lehet. Legalább ilyen gyorsan átlátható az, amit a ször­nyethal szóval művelnek a hírköz­lők. Szinte minden napra esik olyan, rendszerint közlekedési bal­eset, amelynek egy vagy több halá­los áldosttavan.'A szerencsétlenül jiff ember sokféleképpen veszíthe­ti el az életét. Aki az ütközés pilla­natában válik áldozattá, az ször­nyethal. Ezért fölösleges eléje tenni az azonnal, nyomban határozó­szót. Csaknem ugyanez érvényes a következő újságszövegre: „Az utóbbi időben nem alakult ki ko­moly vészhelyzet” - mintha lehetne derűs vagy vidám is. Nagyon bel- sőséges lehet az a tevékenység, amelyet két intézmény „közös együttműködésben” végez. Külke­reskedő ezt a kérdést teszi fel? „Ér­demes-e, kifizetődő-e importot be­hozni?” - Közéleti emberektől gyakran hallottam a kedvtelésük­ről (hobbi) nyüatkozva: „kedvenc vesszőparipám...”. Az erkölcsi tör­vények megszegéséről mondja a tanár: „megengedhetetlen bűn len­ne” - szerinte van megengedhető (bocsánatos) bűn is, mint pl. a ke­gyes hazugság. Kevesen akadná­nak fenn azon, ha valaki véletlenül elszólja magát. A legtöbb esetben a nem ponto­san ismert idegen szó a ludas a szó­szaporításban. A rendőrfőnök mondja: „Igyekszünk határt szabni a negatív devianciáknak”. - A vita - vagyis a jó útró! való letérés, a devi­ancia bizony egyértelműen negatív jelenség. Pozitív viszont, amikor él­sportolónkat így köszöntötte egy tisztelője: „Isten adjon neki sikeres karriert!” - Szerencsére a karrier szavunk egyelőre látványos érvé­nyesülést, gyors előmenetelt jelent. Következzék most egy csokor kommentár nélkül: hagyományos tradíció vagy tradicionális hagyo­mány, első premier, első prioritás, menettérti retúr, régi antik (ebédlő­bútor), növényi flóra időrendi kro­nológia, vizuális látvány, végső konklúzió, emberi humánum, ak­tuális és időszerű. A figyelem szétszórtsága, egyfaj­ta gépiesség mondatja velünk az ilyeneket, mint: jelenleg most:, mód és lehetőség, ingyen és bérmentve, híven tükrözi és ábrázolja, saját ön­arcképünk stb. A közérthetőségre való törekvés eltúlzása egy vizsgalapnak ez az el­igazítása: „A kérdésekre nemleges válasz esetén nem-mel kell válaszol­ni.” Biztos sikerre törekedett a kö­vetkező apróhirdetés feladója: „...kolléganőmet férjhez adnám in­telligens, értékes emberi tulajdonsá­gokkal rendelkező férfihez házas­ság céljából ” - Félreértés kizárva. Rónai Béla Jelenkor: múlt és jövő Az igazgató vásárolta meg a többségi tulajáonos üzletrészét Kiszállt a Jelenkor Kiadóból az eddigi többségi tulajdonos, Bö­szörményi Zoltán. Üzletrészét Csordás Gábor, a cég igazgatója vásárolta meg egy magát megnevezni nem kívánó mecénás se­gítségével. Az igazgatóval arról beszélgettünk, mi az oka an­nak, hogy Magyarországon nem tud megélni egy olyan vállal­kozás, amelyik az igényes irodalomnak kötelezte el magát.- A Jelenkornak és a hozzá hason­ló, jó minőségű irodalmat megje­lentető vállalkozásoknak az utób­bi időben nehezen megy. >- Egy-két éve új fejlemény kö­vetkezett be a terjesztésben. A súlypont áthelyeződött a kis bol­tokról a nagy könyváruházakra, amelyek rendkívül racionálisan és eredményesen működnek, amit az is bizonyít, hogy évente 25 százalékkal emelkedett a for­galmuk.- Ez talán nem olyan nagy baj.- Önmagában örvendetes, de olyan sebességgel cserélik a könyvállományukat, hogy 2-3 hó­nap múlva már küldik is vissza a kiadóknak az eladatlan könyvei­ket. Ez a napi érdekességekhez, a médiában szereplő emberekhez kötődő könyveket piacra dobó ki­adóknak előnyös. El is kell adni őket gyorsan, mert ezekre néhány hónap múltán már senki sem em­lékszik. Azokat a kiadókat vi­szont rendkívül rossz helyzetbe hozzák, amelyek csak néhány év alatt elfogyó könyveket adnak ki, vagy olyanokat, amiket mindig el lehet adni.- Tehát a klasszikusokat.- Igen. Ebben a helyzetben ad­tunk ki Dosztojevszkijt. Doszto­jevszkijt pedig százötven éve fo­lyamatosan adnak el a világon, és el lehet adni százötven év múlva is, mindig lesz rá vevő. Épp ezért lehetetlen az a helyzet, hogy ne­kem két hónap múlva visszáruz- zák. A gond az, hogy a könyvter­jesztésnek nincs alternatív módja, olyan boltok hiányoznak, ame­lyek lépést tudnának tartani a könyváruházakkal úgy, hogy oda­szoktatják az igényes vevőket. S miközben az egész magyar könyvterjesztés fellendült, a mi eladásaink, ha nem is csökkentek, de nem növekedtek olyan mérték­ben, amennyit elvártunk volna, s ez nagyon kevés a költségeink fe­dezéséhez.- Hasonló tendenciák figyelhe­tők meg Nyugat-Európában is?- Nem. Ott létezik egy hagyo­mányos bolthálózat a maga minő­ségi vevőkörével, és e mellett pár­huzamosan működnek az áruhá­zak, mindkét helyen másfajta könyveket adnak el. Magyaror­szágon mindenki a gyors forgatás­ból akar pénzt szerezni, hiszen vi­szonylag alacsony a könyv ára a terjesztési költségekhez képest. S azt sem lehet tagadni, hogy ná­lunk sajnos meglehetősen szűk az az igényes vevőkör, amelyre a hagyományos bolti hálózatot ala­pozni lehetne.- A szűk vevőkör ellensúlyozá­sára nyújt megoldást az állami tá­mogatás.- Ha összeadom az 1999-ben és 2000-ben kapott állami támogatá­sokat, és összehasonlítom a 2001- ben és 2002-ben kapottal, akkor kiderül, hogy az utóbbi két év­ben tizenötmil­lióval kaptunk kevesebbet.- Ez általá­nos tendencia, vagy csak a Je­lenkorra érvé­nyes?- A támoga­tások összege nem csökkent, máshogyan osztották el. A Kultu­rális Alapból kivettek egy jelentős összeget a miniszteri keretbe, és rengeteg pénz folyt el amatőr vál­lalkozásokba, olyanokba, ame­lyek ideológiai szempontból meg­feleltek annak a kurzusnak. Mi azonos minőség mellett a felét sem kaptuk, mint korábban.- Tehát törvényszerű volt, hogy a Jelenkor nehéz helyzetbe került.- A támogatáskiesés és a gyors forgás a könyvpiacon valóban ne­héz helyzetbe sodort minket, s bár megpróbáltunk mi is erőfeszí­téseket tenni annak érdekében, hogy gyorsabban adjuk el a köny­veinket, sok pénzt, öltünk tehát a reklámokba és a marketingmun­kába, de ez nem jött vissza. A veszteségeinket még fokozta, hogy évekig fenntartottunk egy pesti irodát, s fizettünk két em­bert. Ám a könyveinket nem lehet sikerkönyvekké átsminkelni.- Voltaképpen leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy nincs kinek el­adni a szépirodalmat.- Ezeknek a könyveknek bizto­san meglesznek az olvasói, ha ki­várunk tíz évet, de ezen az alapon nem lehet eladni, mert senki sem vesz könyvet azért, hogy majd az unokái elolvassák. Erre jöttek létre a könyvtárak. Például Svédország­ban nagyon komoly állami keretet biztosítanak arra a célra, hogy a könyvtárak igényes, nagyon jó iro­dalmat vásároljanak. A magyar könyvtárak 80 százaléka évek óta nem vett kortárs szépirodalmat.- A Jelenkor fő tulajdonosa, Bö­szörményi Zoltán nemrég kiszállt az üzletből. Ennek mi volt az oka?- Ő nem hasznot akart húzni ebből a vállalkozásból, mind­össze annyit szeretett volna, ha működik a befektetése, de ezzel szemben azt látta, hogy egyre nő a veszteség, így a felszámo­lást javasolta. Végül azt történt, hogy én megvásároltam a tulaj­donrészét.- Az ehhez szükséges pénzt pe­dig egy, a külvilág számára isme­retlen mecénás biztosította, telje­sen önzetlenül.- Nem gazdasági szempontok, hanem erkölcsiek vezérelték, és én ezt a pénzt nagyon szeretném visszafizetni, bár határidőt nem szabott.- A kiadó ebben a pillanatban még veszteséges?- Változatlanul, de visszafogjuk a marketinges tevékenységet, el­adjuk a pesti irodát, s ebből kifi­zetjük az adósságainkat, a továb­biakban pedig megpróbálunk olyan könyveket kiadni, amelyek ebben az áruházi rendszerben is működőképesek, vagyis keresünk irodalmi szintű bestsellereket. Másrészt pedig tudomásul vesz- szük azt a tényt, hogy a mi álta­lunk kiadott könyvek többsége lassan fogy, és ehhez próbálunk valahogyan alkalmazkodni. CSERI LÁSZLÓ > 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom