Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-14 / 310. szám

2002. November 14., csütörtök KULTÚRA R I P 0 R T 7. OLDAL A püspökségé a Petró-gyűjtemény A nagyközönség is hozzáférhet a képekhez Színházi vendégsztárok sorozatban Káprázatos hölgyek és urak kacagtató szerepekben Ma délután írják alá a pécsi Petró-gyűjtemény adományozó okiratát, és nyitják meg az állan­dó kiállítást a Püspöki Palotában. Dr. Petró Sándor 360 rendkívül értékes művet adomá­nyozott a püspökségnek, azokat, amelyeket több évtizedes gyűjtőmunkája során magához a legközelebb állónak tartott. A nagyközön­ség péntekenként és szombatonként meghatá­rozott időben tekintheti meg a gyűjteményt.- Volt szerencsém szerda délután megnézni a képe­ket...- Valamennyit? Én még nem láttam fölrakva, csak a felét.-... valamennyit. Ne tartson nagy képűnek, de kí­váncsi vagyok arra, hogy találkozik-e az ízlésünk. Itt van ez, a kiállított anyagot bemutató gyönyörű al­bum, amelyből kiválasztottam néhány képet.- Amelyek nyilván fölkeltették az érdeklődését.- Bizonyára. Ezek alapján kérem Önt most egy rövid tárlatvezetésre. Az első Rippl-Rónai Zöldruhás párizsi nője.- Mindenképpen a kedvenceim közé tartozik, ak­kor is biztosan szerettem volna ezt a munkát, ha nem lenne olyan nagynevű festő. Ez az első korsza­kának - amikor inkább olajfestményeket készített - a vége felől való pasztell. Az első pillanattól tetszett a kép, az a szomorkás báj, ami ezen az arcon látszik, olyan lelkiállapotot tükröz, ami mindegyikünknél előfordul. A női szépség csak megtoldja azt a mély bánatot, ami érhette a hölgyet. Finom... és csak igazi művész tud így megfogalmazni egy képet.- A nagybányai református templom tornya...-Az én véleményem szerint a nagybányaiak franciás plain air-izmusának egyik csúcsképe, a ke­letkezésének ideje 1903, amikor még egy jelentős művet, a Márciusi estet festette Ferenczy Károly. Abban az évben ez a két képe jelentette a legjobb alkotásait, és az egész munkásságát tekintve ahhoz a néhány műhöz tartoznak, amelyek révén kora festőfejedelmévé vált. Ez előtt a kép előtt meg kell állni: az ég kékjében elhelyezett napfénytől szikrá­zó templomtoronyban valami nagyon emberi van.- Nagy István: Népfelkelők.- Az í. világháború népfelkelői, az öreg és a fia­tal. Az idős arcon a bölcs beletörődés a helyzetbe, a fiatalon pedig az, hogy nem érti a világot, megvan döbbenve - az egész emberiség helyzetét láttatja egy-egy háború esetén. A bölcsek azok az időseb­bek, akik tudják, hogy tehetetlenek a megindult tűzvésszel szemben, a fiatalok pedig értetlenek iránta, mert nem tudják, hogy miért van rá szükség.- Létezik egy olyan francia mondás, amely sze­rint elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit. Egy képtől megválni ugyanezt jelenti?- Van egy olyan szakasz a gyűjtő életében, és ez úgy látszik nálam is bekövetkezett, amikor az any- nyira szeretett festményeknek nemcsak a begyűjté­sével és a jelenlétével van elfoglalva, hanem elkezd gondolkodni azon: vajon mi lesz ezeknek a sorsa? Persze, hogy elfog a szomorúság, ha bármelyik csu­pasz falra nézek, tudom, hogy melyik négyzetcen­timéteren mi volt. De viszonylag könnyű szívvel vi­seltem, hogy a festményeket el kell vinni a lakásból, és semmiféle lelki megrázkódtatást nem okozott a magam megfosztása a saját képeimtől, a tulajdo­nomtól. Ugyanis annak az öröme töltött el, hogy ezek a képek most jó helyen vannak, nem szóród­nak szét, megmaradnak. És mindenféle teatralitás vagy negédes önmutogatás nélkül mondom: meg­nyugtatott az is, hogy a képeket nemcsak a közvet­len környezetem és azok fogják látni, akik ellátogat­nak hozzám, hanem bárki örülhet nekik.- Miért éppen a püspökségnek adományozta a képeket? Félreértés ne essék: nagyon méltó helyre ke­rültek.- Még soha nem mondtam el, hogy miért éppen a püspökség... Valamennyi múzeumunk annyira te­le van különböző műtárgyak­kal, hogy azoknak még a leg­nagyobb igyekezet mellett is legfeljebb csak a tizedét tudják bemutatni. Ha váltanák a mű­veket, akkor is évtizedek tel­hetnének el addig, míg min­den képre sor kerülne. Arra gondoltam: ha ezek a képek szépek és jók, és szívesen né­zik az emberek, akkor olyan helyet kell keresni, ahol nem­csak hogy biztonságban van­nak, nemcsak szeretettel gon­dozzák, de könnyűszerrel be is tudják mutatni őket. Mert le­het, hogy egy múzeumban ugyanolyan, vagy jobb képet kellene leakasztani a falról, hogy valamelyik a gyűjtemé­nyemből a helyére kerüljön - ezt pedig nem lehet megkíván­ni, hiszen mindenki szeret büszkélkedni a legszeb­bekkel. A püspökség, bármennyire is kevés pénzük volt a helyiségek kialakítására, nagy szeretettel fo­gadta a képeket, és tudom, hogy jó helyük lesz ott.- Lezárult egy fejezet az életében...- ...mondjuk...-... a gyűjtés fejezete. Mi következik?- Tudja, ezt is először vallom be igazából. Úgy gondoltam, abba tudom hagyni, és ebben a szent hitben is voltam, még le is írtam, igen ám, de jött a hó eleji nagy pécsi vásár... Menjünk már, nézzük meg, hiszen eddig mindig elmentünk! Egymásba karoltunk a feleségemmel, kimentünk. Egyszer csak látok valamit, ej, ezt meg kéne venni... Mond­ja a feleségem: Azt sem tudod, ki festette! Nem baj. Megyünk tovább: ezt is rtieg kéne venni. De hiszen abbahagytad, mondja a feleségem. Nem baj, akkor is meg kéne venni. Haza is hoztuk, rendbetetettük, mondják a múzeumban is: de szép, de jó festmény! Jött a következő vásár, az azt következő. Nézze csak: éppen ma délelőtt hoztuk el a legutóbbi vásá­ri szerzeményünket, mára készültek el a megtisztí­tásával. Ez megint egy nagybányai eredetű fest­mény, amelynek feltehetően Ferenczy Károly tanít­ványa vagy társa lehetett az alkotója. Hát így állunk. BALOGH ZOLTÁN Dr. Petró Sándor fotó: müller a. Színházi vendégjátékok özöne vár a napokban a pécsi közön­ségre, nagysikerű előadások érkeznek Budapestről és Kapos­várról is. A sorozat ma este indul a Harmadik Színházban a Li­liom bemutatásával. A budapesti Krétakör Színház lili­om előadása nem ismeretlen a pé­csi publikumnak, hiszen az I. Pé­csi Országos Színházi Találkozón a címszerepért Nagy Zsolt a legjobb 30 év alatti színésznek járó díjat kapta. A Schilling Árpád rendezte külvárosi legendában a hazai fiatal színművészek színe-java ott talál­ható, meg néhány közismert név is, mint például Csákányi Eszter. Az 1930-as esztendők Magyaror­szágát tárja elénk a produkció, nosztalgiázva, de a kor lelki, anya­gi nyomorúságát is felvillantva. A Harmadik Színházban holnap még két előadásban adják a liliomot. A Pécsi Nemzeti Színházban pénteken és szombat este filmsze­rűen pereg majd a cselekmény a Kaposvári Csiky Gergely Színház Káprázatos hölgyek, vagy amit akartok című bohózatában. Mi­ként a cím is utal rá, Shakespeare-t idézik a fordulatos komikus jele­netek, de napjaink világába he­lyezve a történetet. Ken Ludwig darabját Babarczi László vitte szín­re, és az ismert New York-i vígjá­tékíró, Leading Ladies (Primadon­nák) művének a kaposvári volt az ősbemutatója. Ez a férfi-női sze­repcserékben, átverésekben bő­velkedő vérbő komédia egy csere­akció kapcsán látható most pénte­ken és szombaton este a pécsi nagyszínházban. Tíz előadásról szól ugyanis a megegyezés, és Ka­posvárra ilyenkor a pécsiek Pillan­gókisasszonya utazik. A csere kö­vetkező állomása decemberben lesz, majd az évad második felé­ben is láthatják a vígjátékot a bara­nyaiak. Ha pedig kellően elmélyedtünk a klasszikus színház aktualizált poénjaiban, akkor a műfaj mai ha­zai éllovasainak, a L'art pour Tart Társulatnak legújabb helyzet- és szójátékaival is összevethetjük a látottakat. Ugyanis Dolák-Saly Ró­bert csapata vadonatúj műsorral érkezik november 25-én a Pécsi Nemzeti Színházba. Már a cím is sokatmondó: Rigoletto, avagy a rotterdami toronyőr. Ebben a pro­dukcióban felcsendül Verdi zené­je, találkozhatunk Victor Hugóval és egy arcilluzionistával is, sőt a Besenyő család is besettenkedik a színre. MÉSZÁROS B. ENDRE Magyarul - magyarán Élménynyelvtan Novemberi Jelenkor Megjelent a Pécsett szerkesztett Jelenkor novemberi száma, melynek élén Takács Zsuzsa és Borbély Szilárd versei állnak. Egy fejezettel folytatódik Nádas Péter Párhuzamos történetek cí­mű regényének közlése, mely után Visky András és Ladányi István versei olvashatók. A Jelenkorban publikálja első ízben Kukorelly Endre készülő regényének hosszabb részletét Hogy nem állítod meg, az lát­szott azon címmel, melyet a folyóiratban Báthori Csaba és Lackfi János költeményei követ­nek. A szépirodalmi rovatot Papp Sándor Zsigmond elbeszélése, valamint Budai Katalin Sándor Iván íróval készített interjúja zárja, amelynek apropója a szer­ző legújabb, Drága üv című re­génye. A kritikarovatban Lator Lász­ló Takács Zsuzsa A letakart óra című verseskönyvét, Keresztury Tibor pedig Tolnai Ottó Balkáni babér című lírakötetét elemzi. Keresztury Tibor Kételyek kora című kritikagyűjteményét Kál­mán C. György, publicisztikai munkáit pedig Thomka Beáta recenzálja. A rovat további láncszeme­ként Angyalosi Gergely méltatja Thomka Beáta Beszél egy hang című tanulmánykötetét, majd Bogi Zsolt írása olvasható Angyalosi Gergely Kritikus ha­tármezsgyén című könyvéről. A bírálatok sorát Lovász Andrea kritikája zárja, melynek témája Szijj Ferenc Szuromberek ki­rályfi című meseregénye. A korszerű anyanyelvi nevelés­ben sem ismeretlen az élmény mint a hatékonyság eszköze. A száraz, lélekölő grammatizálás béklyóitól való szabadulás igyekezete teremtette meg. Az élményszerzés ezer lehetősége közül első helyen a különféle ver­senyeket, vetélkedőket említhet­jük, amelyek nemcsak országo­sak, regionálisak lehetnek, hanem tanítási órán kívül, szakkörökben is alkalmazhatók. Örömmel álla­píthatjuk meg, hogy a figyelem többek között nyelvünk jellemző vonására, képszerűségre, az ér- zékletességre irányul. Tankönyve­inkben kitüntetett helyet kapnak e jellemvonás fő eszközei: a szólá­sok, közmondások, szállóigék. Szinte kivétel nélkül képesen, át­vitt értelemben használjuk őket. De mivel ezek ún. közkeletű ál­landó nyelvi szerkezetek, nem változtathatunk alakjukon. Aki stílusának csiszolására törekszik, gyakran él ezekkel a nyelvi eszkö­zökkel. A példákban az azonos vagy hasonló tartalmú, de eltérő alakú szerkezetek keverednek. Aligha kíván bővebb magyará­zatot, ha valakinek a kilátástalan helyzetéről ezt halljuk: „Két ma­lom közt vergődik” - magyarul: Két malomkő között őrlődik (mint a gabona valamikor). - „Ott hagyta a foga fehérét” - akkor is nagy a baj, ha csak a fogát hagyja ott. De az se dicséret, ha valaki ki­mutatja a foga fehérét, azaz töb­bet mutat meg magából, mint amennyi kívánatos. „Csehül áll a szénája” - a csehül áll önmagában is azt jelenti, hogy az egészsége, de inkább az anyagi helyzete rossz. Rokon szólással: nincs rendben a szénája. - Dicséretnek szánta, aki szerint a derék legény „szőrén-szálán ülte meg a lovat”-. - A szálán már egy másik szólás része: szőrén-szálán eltűnt. - A mulató társaság így összegezi az eredményt: „A hordó fenekére vertünk.” - Ebben keveredik a fe­nekére ver, azaz könnyelműen el­költ egy összeget, eltékozol vala­mely értéket. A hordóhoz kapcso­lódik a „hosszú feneket kerít” - a nagy helyett használt hosszú vi­szont a lére vonatkozik. Álljon itt még néhány keveredés magyará­zat nélkül: tücsköt-bogarat horda­nak egymásra; kiküszöböli a csor­bát; nem enged a huszonegyből; fabatkát sem értett az egészből; szélnek ereszti a jókedvét. Zára­dékként egy ide illő idézet: „Most azonban a nyájas olvasón a sor, hogy hajatövéig meglepődjék”. A szólások, közmondások többsége a távoli múltban keletke­zett, és vált közkeletűvé. A nyelv azonban kitermeli, megalkotja a jelen állandósuló kifejezéseit. Ki ne ismerné a képbe kerül szókap­csolatot, amely a tévé általánossá válásának a terméke. „A motozás során képbe került az éjszakai élet ismert alakja.” - Végül az sem hízelgő megállapítás, ha va­lakiről azt mondják (rendszerint a háta mögött): „Kilóg a kapa a szájából.” Rónai Béla Nem a politika, a szakma választott Jordán Tamás, a Nemzeti Színház most kinevezett főigazgató­ja volt tegnap este on-line-szerkesztőségünk vendége. Eredeti­leg Balikó Tamás társigazgatóval, a Pécsi Nemzeti Színház ve­zetőjével vállalták olvasóinkkal az internetes beszélgetést, de a pécsi színész-vezetőnek betegség miatt be kellett ugrania ját­szani a pesti Kamaraszínházban. Ott ugyanis elmaradt a Macbeth előadása László Zsolt kéztörése miatt, és az Utolsó tangó Párizsban-t tűzték műsorra Balikó főszereplésével. Az alábbiakban a Jordán Tamás on-line-interjú legérdekesebb ré­szeit közöljük szerkesztett formában.- Az imposztorban a főszereplő (azaz J. T.) egy kis vidéki szín­házba látogat. Érdekes együtt­állás, nem? (Jason) Jordán Tamás: Valóban meg­döbbentő az analógia. A különb­ség talán annyi, hogy Boguslawski csak egyszer járt Vilnában, míg én Pécs városának rendszeres és örömmel jövő látogatója vagyok.- Ismeri a Nemzeti Színház ve­zetésére beérkezett többi pályá­zatot? Beépít bármit is azokból az elképzelésekből? (onoff) J. T.: A szinhaz.hu-n részben rajta vannak a pályázatok, de még csak épp, hogy átfutottam őket. A miniszter úr határozott kívánsá­ga, hogy vegyem át a jó ötleteket. Megteszem.- Mi történik, ha Siklós Mária nem járul hozzá a szabadtéri színpad átalakításához? Akkor hol lesznek a társművészeti rendezvények? (InPOSZTőr) J. T.: Ha Siklós Mária nem já­rul hozzá a szabadtéri színpad be­építéséhez, akkor elszomorodunk és törjük a fejünket.- Mi a terv a színészválogatás­sal kapcsolatban? (ego(l)ista) J. T.: Jelenleg van a Nemzeti­nek egy jó nevekből álló 22 fős csapata. Rájuk szeretnénk építeni elsősorban. Hogy kik lesznek a jö­vő szezonban, azt az dönti el, hogy a tervezett bemutatókban a rendezők kiket választanak. Azt is hozzáteszem, hogy az első sze­zonban csak vendégrendezőket kérünk föl munkára.- A szakmai site-on olvasható Jordán Tamás pályázat nem em­líti Balikó nevét, holott állítólag ez közös pályázat. Miért? (onoff) J. T.: A pályázati anyag az én szövegem, Balikó Tamás a mun­katársak között van feltüntetve. Ha a website-ról mégis lemaradt, azt sajnálom, utánanézek és kor­rigáljuk.- A Nemzeti vezetőinek jut ide­jük továbbra is a POSZT-ra? (alison poole) J. T.: Ha nem lenne Simon Ist­ván igazgatótársam, akkor talán aggódnék, de amíg ő van, a POSZT jövője is biztosított. Én a fesztivált az egyik legkedvesebb gyermekemnek tartom, nem ér­ném be a „láthatósággal”. Szer­vezni is fogom, és végig jelen le­szek minden évben.- Igaz, hogy Balikó a művésze­ti, Ön pedig általános, vezér­igazgatói kérdésekben lendíti a Nemzeti szekerét? (patrick bateman) J. T.: Tévedés. Balikó Tamással úgy szól a megegyezésünk, hogy a döntő szó, mint főigazgatóé az enyém. Mindemellett a művészeti kérdésekben, remélve az egyetér­tést, együtt döntünk.- Nincs egy kis rossz érzése amiatt, hogy a kultusztárca veze­tője eredetileg nem Önt szemelte ki a színház élére? (csepurago) J. T.: Egyáltalán nincs. Huszti Péter lemondásáig fel sem merült bennem, hogy én is lehetnék a Nemzeti Színház igazgatója. Gör­gey Gábornak joga volt kinevezni pályáztatás nélkül Huszti Pétert, mert a Nemzeti Színház sajnos részvénytársaság, így nem vonat­koznak rá a pályáztatási szabá­lyok. Mégis talán helyesebb lett volna, ha nem kinevezéssel, ha­nem pályáztatással találják meg Huszti Pétert, aki meggyőződésem szerint kiváló igazgató lett volna.- A Nemzeti kapcsán aligha le­het könnyen megszabadulni a Jordán Tamás ezúttal az internet közönsége előtt FOTÓ: TÓTH L. politikai felhangoktól. Ön ho­gyan tervezi feldolgozni ezt a komplexust 1 (vidor ward) J. T.: Nem szeretek foglalkoz­ni vele. Szégyenkezve mondom, hogy akit kineveztek, az Kossuth- és Jászai-díjas érdemes művész, tíz évig volt a legendás kaposvári színház oszlopos tagja, megalapí­totta és 11 éven át vezette a Merlin Színházat, négy évig elnöke volt a Magyar Színészkamarának, kita­lálta és létrehozta a várbeli Csepű- rágó Fesztivált, a Tabáni Vers­mondó Fesztivált, a POSZT-ot, idén osztályt indíthatott a Szín- művészeti Egyetemen, majd a pá­lyázatát 9:1 arányban nyilvánítot­ta győztesnek egy olyan szakmai kuratórium, melyet többek között Kállai Ferenc neve fémjelez. Mi kell több ahhoz, hogy ne merül­jön föl politikai szempont? MÉSZÁROS B. ENDRE I )

Next

/
Oldalképek
Tartalom