Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-03 / 299. szám

RIPORT 2002. NOVEMBER 3. A krém extra pénze Csúcskeresetek (MILLIÓ FOUNT/év) Mádl Ferenc ** 7 » köztársasági elnök aana ' Medgyessy Péter miniszterelnök Pálffy István újságíró Bereményi Géza mm (Hídember) rendező HH Eperjes Károly (Hídember) színész mm Lisztes Krisztián labdarúgói Dávid Kornél kosárlabdázó Lékó Péter sakkozó Sávolt Attila teniszező 7,6 g o v <r 28 I 6° I 701 60 50 50- Évek óta figyelem, micsoda pén­zeket keresnek a magyar focisták - mondja Szántó Péter pr-szakértő. - A nézőtéren egy-két ezren ülnek, ők pe­dig a 2-3 milliós bevétel sokszorosát kapják. És ez az aránytalanság más­hol is megfigyelhető. Nyugaton a mé­diaszemélyiségek árát úgy állapítják meg, hogy megéri-e az adott televízió­nak. Kaphat Pálffy István két és fél milliót az MTV-től, de mégiscsak elengedték a Tv2-től, mondván, hogy már nem éri meg az árát. Balóért se kapkodtak a kereskedelmi televíziók, tehát már működnek a piaci szabá­lyok. Az emberek azért érzékenyek ezekre a kiugróan magas jövedelmek­re, mert úgy érzik, az ő munkájuk nincs megfizetve. Ha ők is megkap­nák munkájuk ellenértékét, nem za­varnák őket ezek a feltűnően nagy jövedelmek. Normális gazdasági értékeken alapuló társadalomban ez nem lenne téma. De hát a mi tár­sadalmunk nem ilyen. Duplájára emelik majd a miniszteri fizetéseket. S a héten csak úgy röp­ködtek a milliók a médiasztárokkal kapcsolatban is. A szakmák krémjé­nek értékét már hét-nyolc számjegyű összegekben mérik. így van ez az üz­leti világban és a sportban is. A sza­kember szerint még nincs értékrend, a gazdaságon túl esetleges, hogy ki és hol keres százmilliókat. H - Egymillió’ hetvenkétezer-ötszáz fo­rintot, mostani fizetésének, a bruttó 640 ezernek a kétszeresét kapja majd Med­gyessy Péter miniszterelnök januártól. Ha a kormány elfogadja a Pénzügymi­nisztérium tervezetét, a kormánytagok havi apanázsa mostani fizetésük kétsze­resére nő majd az új esztendőben. Igaz, ha megszavaznák a miniszterek 920 ez­res fizetését, az még mindig szerénynek bizonyulna a csúcsmenedzserek milliói mellett. S az is kétségtelen, hogy egy mi­niszteri bársonyszék nem túl kényelmes, s a legutóbbi kormányban a miniszterek többségét idő előtt felállították. A mosta­ni emelésről egyébként a kormányszó­vivő azt állítja, hogy épp a tisztánlátás ér­dekében történik, mert eddig jutalmak és juttatások formájában megduplázták, sőt megtriplázták a pénzüket. Ezután ezek elmaradnának, a fix fizetésüket pedig mindig nyüvánosságra hoznák, ahogy az a nyugatabbra feklvő országokban ter­mészetes. Egyébként a németek 4,2 mil­lió forintot fizetnek Schröder kancellár­nak, a franciák pedig 3 és fél milliót Chirac elnöknek. Nastase, román kor­mányfő viszont csak 220 ezret, míg Dzurinda szlovák miniszterelnök 450 ezer forintot keres havonta. A magyar gazdaságban viszont csu­pán saccolni lehet a fizetéseket. A múlti- nacinonális cégek vezetői jelentik az ab­szolút csúcsot a 100 millió forintos éves jövedelmükkel. Ám egy hazai tulajdonú bank se fizet sokkal kevesebbet, s ezt a titkolózások ellenére is sejthetjük, hi­szen az egyik bank volt vezérigazgatója 100 müliós végkielégítéssel távozott vol­na, ha nem jön az új kormány és nem tiltatja le. A vezérek mögött dolgozó 5-6 menedzser 25-30 milliót keres, akárcsak a magánvállalkozások topmenedzserei.- A nyugatihoz képest a magyar me­nedzseri jövedelmek alacsonynak számí­tanak, ezért is cserélik le a multik ma­gyar menedzserekkel az ideküldött veze­tőket - jellemzi a helyzetet Palotás János üzletember. - Az állami cégek vezetőinek jövedelmét viszont a magyar viszonyok­hoz képest túlzottnak gondolom, külö­nösen ha arra gondolok, hogy több közü­lük ráfizetéses. Immár a médiában is jól fizetnek. A kereskedelmi televíziók néhány év alatt sztárokat teremtettek. Őket nagyon megfizetik, a mögöttük dolgozó szer­kesztők viszont aprópénzt kapnak. Pálffy Istvánnak például állítólag 2.5 millió fizetése volt a Tv2-nél, ahol olyannyira megbecsülték, hogy tízmil­lió forintos Jaguárral ajándékozták meg. Ezt a gépkocsit vezetve érte sajnálatos balesete. Kénytelen-kelletlen most már a közszolgálati televízió (MTV) se te­kinthet el a sztárgázsiktól, ha növelni kívánja a nézettséget.- A minap 2,5 mil­lió forintos fizetéssel csábította el éppen Pálffy Istvánt, aki a megújult tévéhíradó hírolvasójaként tűnik fel mától az MTV csatornáján. Az RTL Klub híradójának csinos hírolvasóját, D.Tóth Krisztát állí­tólag korábbi fizetésének kétszereséért, 1.5 millió forintért nyerték meg. Ragáts Imre, az MTV ügyvezető alelnöke sem megrősíteni, sem cáfolni nem volt haj­landó értesüléseinket.- Médiaverseny van és ez bizony anyagi áldozatokkal is jár - mondja az alelnök. Úgy látszik, a csődben lévő köztévé minden áldozatra hajlandó, hogy ismét sikeres legyen, ám nem mindenkinek tud eleget ajánlani. Friderikusznak 400 ezer forintot fizettek volna alkal­manként a Hét című. műsor vezetésé­ért, de ő ragaszkodott az egymilliós gá­zsihoz. Baló Györgynek most havonta 2,2 millió forintot kínálnak, hogy ve­zesse a Hét című műsort. A filmszakma máig emlegeti a két­milliárd forintba került Hídember című film rendezőjének és főszereplőjének honoráriumát. Mondják, hogy Beremé­nyi Géza 60 milliót kapott a rendezé­sért, Eperjes Károly 70 milliót Széche­nyi szerepének megformálásáért. Egy mai magyar filmben egyébként 3-4 mil­lió forintot ér egy főszerep. A színészek közül - leszámítva a filmfőszerepet - ma csak azok keresnek milliókat, akik a Heti hetesben szerepelnek vagy meg­kapták a Nemzet Színésze címet, s az azzal járó havi 500 ezer forintot. A het­venes években egy játékfilmrendező egyetlen gázsijából lakást vehetett. Ha a mai rendezők díját (2-3 millió forint) el­osztjuk két-három évre - ennyi ideig készülnek fel a rendezők egy-egy film­jükre -, már nem olyan sok. Ma már a magyar sportolók is profik. Hajdan Papp Lacinak azért tiltották meg, hogy ringbe szálljon a világbajnoki övért, mert az egyenlőség idején furcsa lett volna, ha vagyonokat keres. Ma már szabad a pálya, csak kevés a Papp Laci a sportágakban. És van, amikor nem érde­mes külföldre szegődni, mert itthon is • busásan megfizetik, például a jobb focis­tákat. A Dunaferr futballistája, Zováth 20 millió forintot kért az aláírásáért, havon­ta 500 ezer forintos fizetést és győztes meccsek után 3-400 ezer forintos prémi­umot. Tököli Attila aláírását a Ferencvá­roshoz 30 millió forintra taksálják, s havonta több millió forinttal gyarapod­hat a bankszámlája. Ő és Illés Béla, a másik pengés csatár nem is szerződtek Hollandiába vagy Törökországba, mert itt is majdnem annyit keresnek és senki­vel se kell megküzdeni a helyért. A gazdag német bajnokságban persze nagyobb pénzek vannak, Dárdai, Lisztes és Király is százmilliós fizetést húznak. A legmenőbb hazai kosarasok 20 milliót, a sztárúszók, kajak-kenusok, öttusázók, vívók a juttatásokkal együtt évente 10 milliót keresnek. A hamburgi Univer­sum bokszolója, Erdei Zsolt máról-hol­napra lett jól fizetett profi. Még nem vi­lágbajnok, sőt az Európa-bajnoki mécs­esé is hátravan, de már 10 millió forintot keres mérkőzésenként. s Ut a Kommunista Mennyországba A phenjani Kim Ir Szén bronzszobor 32 méter magas, s nemcsak a koreai nép, de fia, Kim Dzsong II is rendszeresen megkoszorúzza Utolsó Pokoli Történetek címmel holnap jelenik meg Vujity Tvrtko, a W2 Pulitzer-emlékdíjas riporteré­nek könyve. A Vasárnapi Reggel egy igazi világszenzációból ad íze­lítőt. Észak-Koreába, vagy ahogy ott hívják, a Kommunista Menny­országba ritkán engednek be ide­geneket. Tvrtko egy segélyszervezet adományosztójaként járt a Rákosi Mátyás Magyar Kórházban. Ebből a fejezetből közlünk részleteket. ■ „Az Úr kétezredik esztendejé­nek nyarán elhatároztam, hogy valóra váltom életem egyik leg­nagyobb vágyát: eljutok a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ba. Hogy miért pont ide vágytam, arra ma sem tudom a választ. Ta­lán bizsergető izgalommal töltött el, hogy majdnem lehetetlen vízu­mot kapni az ázsiai országba, de mégis megpróbálom. Az is von­zott Észak-Koreában, hogy köztu­dottan a világ legzártabb állama. Milliók menetelnek egy-egy veze­tő parancsai szerint, s az emberek feudális sorba döntve élik szürke hétköznapjaikat. Minderről per­sze csak a nyugati színes lapok­ban olvastam, hiszen arrafelé mindenféle forgatás tilos, újság­írók csak külön elnöki vagy párt­apparátusi engedéllyel léphetik át a világ legszigorúbban ellenőrzött határát. Eszemben sem volt tehát, hogy a Tv2 riportereként keres­sem fel ezt a különös helyet, de hogy turistaként valaha is elju­tok-e Észak-Koreába, arra magam se tudtam a választ. Azon a nyá­ron mindenesetre úgy döntöttem, hogy minden követ megmozgatok álmom megvalósításáért.” k k * „Az Air Koryo, azaz a koreai légitársaság gépéhez a hatalmas repülőtér egyik eldugott kis zugá­ban kellett várakozni. Úgy félszá- zan ácsoroghattak az üvegajtó előtt. Az asszonyok zöld, egyen­ruhaszerű öltözéket, a férfiak szürkésfekete, rosszul szabott, s ezáltal meglehetősen előnytelen vászonnadrágot és vászoninget vi­seltek. Mint útitársamtól, Bélától megtudtam, Koreában mindenki ugyanúgy öltözködik. Mi tagadás, egy pillanat alatt úgy éreztem ma­gam közöttük, mintha visszacsöp­pentem volna az ötvenes évekbe, mondjuk a Május 1. Ruhagyár egyik konfekcióosztályára. A roz­zant T.upoljev 154-es repülőgép is azonnal egy Szabolcsban közleke­dő, lerohadt, büdös személyvo­natra emlékeztetett, s így már sok­nak tűnt az első hallásra röheje­sen olcsó száztíz dolláros ár, ame­lyért a bécsi koreai nagykövetség foglaltatta a jegyeinket. De sok ag- gályoskodnivalónk nem lehetett, mivel ez volt az egyetlen mód Phenjanba jutnunk. Feltéve, ha nem akartunk napokig zötykölőd- ni a transzszibériai vasúton. Még a felszállás előtti utolsó pillanat­ban Béla halkan közelebb hajolt és a fülembe súgta:- Ne felejtsd, mostantól nem biztos, hogy egyedül vagyunk. Megpróbáltam nem elfelejteni.” k k k „Időközben összetegeződtünk a vendéglátóinkkal, de hogy mit ittunk a pertuhoz, arról fogal­mam sem volt. Se bor nem volt, se sör, talán a pálinkához ha­sonlított a leginkább.- Hm, ez igen finom, megtud­hatnám, mit iszunk? - kérdeztem most már félve, hogy nem illet- len-e a kérdésem. Hong intett az egyik kiszolgáló hölgynek, aki egy tálcán vékony nyakú üveget ho­zott az asztalunkhoz. Ahogy ráve­tült a fény az italra, forogni kez­dett a gyomrom: az üvegben egy összetekert konzervált kígyó ázott valami átlátszó lében, nyitott sze­me hátborzongatóan csillogott.- Kígyópálinka - mondta Hong a világ legtermészetesebb hang­ján, s töltött. Majd, mintha mind­ez nem lett volna elég megdöb­bentő számomra, így szólt: - Hát az újvidéki ember, a felesége edzője jól van? Megállt bennem az ütő. A phenjani kormányépületben egy koreai titkosszolgálati tiszt a PVSK tréneréről, Rátgéberről kér­dez! Motyogtam valamit, de való­jában sötét függöny ereszkedett le előttem. Eddig viszonylag min­den jól ment, semmi zavar, sem­mi gond. Persze túl szép volt, hogy igaz legyen. ” k k k „Az árvaház lakói a nevelőnők intésére énekelni kezdtek. A dal Kim ír Szénről szólt, aki szeretet­tel gondoskodik róluk, elhagyott gyermekekről. A kicsik a muzsi­kára előre-hátra ingatták csont­sovány testüket, halálosan lefogy­va, kiszáradt, fogatlan szájjal kán- tálták a mozgalmi gyermekdalt. Tetvesek voltak, büdösek, s min­den bizonnyal borzalmas fájdal­mak szaggathatták aprócska tes­tüket. Ám rendületlenül kántáltak tovább, mert kötelező volt ünnepi műsort adniuk a messzi főváros­ból jött vendégeknek. Hongék büszke arccal nézték a kicsiket, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. Amikor végez­tek, néhányuk lehuppant a padló­ra, mert egyszerűen jártányi ere­jük sem volt. De amikor Béla in­tett, hogy menjenek át a másik te­rembe, ők is felálltak valahogy, mert tudták, hogy máskülönben lemaradnak az ételosztásról. Béla ugyanis a szomszéd szobában zsemlét és szárazkolbászt oszto­gatott a kicsiknek, s hozzá min­denkinek egy üveg vitaminos gyümölcslevet. A gyermekek tisz­telettudóan vártak a sorukra, bár karikákat láthattak az éhségtől. Bélához léptek, átvették a csoma­got, hálásan meghajoltak s vissza­léptek a helyükre. Hanem az egyik fiú nem bírta kivárni, míg ő kerül sorra: előreszaladt és rá­vetette magát a Béla előtt heverő zsákra. Több se kellett a nevelő­nőknek: odasiettek, nyakon ra­gadták, a terem sarkába penderí­tették a gyermeket, majd ütlegelni kezdték. Még Hongék szeme is gyilkosán villogott.- Hagyják! - szólt Béla - Ne bántsák! Azzal odament hozzá, átölel­te a kicsit, aztán a kezébe adott egy csomagot. Bekapcsoltam a kamerát. Láttam, Hongék nem örülnek neki. Később egy udva­ri helyiségbe pakoltuk be a te­herautónyi segélyszállítmányt, majd míg Béla tárgyalásba mé- lyedt az árvaház vezetőivel, én a mosdó felől érdeklődtem. Hongék adtak mellém egy kato­nát, aki elkísért a mosdóig. A katona rágyújtott a folyosón, én pedig magamra zártam a mosdó ajtaját. Szinte bokámig ért az undorító lucsok, valamiféle széklettel keveredett szappanos lé. Igazándiból azért akartam ki­jönni ide, hogy meglögyböljem az arcom, de ezek után ettől is elment a kedvem. Ki tudja, mi folyt volna a csapból, ha meg­nyitom. Kifelé indultam a mos­dóból, ám az apró ablakon kipil­lantva elhűlve láttam, hogy az imént bepakolt segélycsomagok egy részét katonák hordják ki az udvari helyiségből s dobálják föl egy teherautóra. Jelezni akar­tam Bélának, hogy mi folyik a háta mögött, ám Hongékra gon­dolva igyekeztem higgadtnak maradni. Kiléptem a folyosóra, a katonát sehol se láttam. Kihasz­náltam az alkalmat, s felfedező­útra indultam az árvaházban. Nem jutottam messzire, az egyik folyosói szekrényből ugyanis nyöszörgést hallottam. Óvatosan kitártam az ajtaját, s rémisztő látvány 'tárult elém. Döglegyek röppentek föl, s mö­göttük egy fejénél összenőtt, hat év körüli sziámi ikerpárt rejtett a szekrény. Korea szégyellte a fogyatékosait, a rendellenesség­gel született polgárait, ezért az esetek többségében közvetlenül a születésük után »kivonta őket a forgalomból«. Ez az ikerpár azonban a csodával határosán megúszta a likvidálást, talán, mert épp valamely magas be­osztású pártfunkcionárius volt a nemző apjuk. így életben ma­radhattak, de ezt az életet senki­nek sem kívánom!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom