Új Dunántúli Napló, 2002. november (13. évfolyam, 298-326. szám)

2002-11-10 / 306. szám

2002. NOVEMBER 10. ARCKÉP Gálvölgyi János SZÜLETETT: 1948. május 26. CSALÁD: nős, felesége Gács Judit, gyermekei Eszter és Dóra. Két unokája van. ELISMERÉSEK: Jásza Mari-díj (1980), SZOT Qíj (1984), Érdemes Művész (1987), Az Év Nevettetője (1997), Karinthy- gyűrű (2000), Aranytoll, négy rádiós Bonbon-díj, Magyar Köz- társasági Érdemérem Tiszti Fokozata (2002). FONTOSABB SZÍNHÁZI SZEREPEK: Őrült nők ketrece, Ne most, drágám!, Kaviár és lencse, Alku. FILM: Csinibaba (1997) ÖNÁLLÓ ESTEK: A kölyökkor álmai, Én összeféltem magam. TELEVÍZIÓ: Gálvölgyi-show, Pasik, Heti Hetes Az egyik elegáns mátrai kastélyszálló étlapján ott díszeleg a fantázianév: palócleves, ahogy Gálvölgyi uram szereti. Mi több: Ikrek rántott szeletet is kitalált az ottani séffel. Csillagot ugyancsak elneveztek már Gálvölgyi Jánosról a NASA hivatalos csillagtérképén. Aki egyébként a napokban foglalta el klón- királyi trónját. Klónkirály a címe ugyanis a színész, az átválto­zóművész, a parodista, a kabarettista, a Heti Hetes-hírmagyará­zó friss cédéjének, amiből a Való Világ-villa lakóinak is vitt ajándékba. Mondván, hogy azt hallgassák, mert neki semmi kedve a bentmaradáshoz. Különben is rendkívül elfoglalt. Már haknikat sem vállal, ahogyan mondja, nem nagyképűség­ből. Egyszerűen nincs rá ideje. ■ - Miként mondani szokás, tudja, nem semmi, ha kortárs színművészről egyébként is hí­res ételt neveznek el. Megtisz­teltetés, és felér egy közönség­kitüntetéssel. Gondolom, nem is álmodott arról, hogy szín­lapok után valaha is étlapon szerepel majd a neve.- A parádsasvári kastélyhotel igazgatója, Balázs Attila né­hány hónapja meghívott, hogy töltsék el ott egy hétvégét. Az étterem étlapján rajta volt a pa­lócleves is, ami az egyik ked­vencem. Annyira ízlett, hogy reggel, délben, este azt ettem. Mindez imponált az ottaniak­nak, ezért rólam nevezték el a palóclevest. A feleségem is jól csinálja, de az azért mégiscsak más. Igazi elismerés, hogy fel­kerültem az étlapra, színész ne­vét eddig csak az Újházy-tyúk- leves viselte. Most pedig itt a palócleves, ahogy Gálvölgyi uram szereti. Kedves gesztus, nagy megtiszteltetés egy szí­nész számára. Mindemellett va­donatúj ételt is elneveztek ró­lam ugyanott. Kiderült, hogy egy napon születtünk a séffel, mindketten Ikrek vagyunk, ezért közösen kitaláltuk az Iker rántott szeletet, de hogy ez mi­ként fest, nem árulom el, tessenek csak megkóstolni!- Vajon illenek-e mind­ehhez a Havas Henrikről el­nevezett vörösborok? Gondolt már az efféle gasztronómiai gyönyörűségre?- Kóstoltam már a Havas­bort, mondhatom, mindkét étel­hez illik. Kedvelem Henriket, ezért a róla elnevezett bor sincs ellenemre.- Elképzelem, amint este Gálvölgyi uram jóízűen beka­nalazza a palóclevest, hörpint egyet a Havas Henrikről el­nevezett vörösborból, majd felnéz az égboltra, rámutat egy távoli, fénylő pontra, és elégedetten nyugtázza: az az én csillagom, ott ragyogok én.- Nem tudom, hol ragyogok, bár £ét csillag is viseli már a ne­vemet. Mielőtt a sztármagazin ajándékaként elneveztek rólam egy csillagot, a Gálvölgyi Fan Club tagjai is kinéztek nekem egy ilyen égi tüneményt. Úgy­hogy a magazin csillagát átad­tam Dani unokámnak, és az ő nevén ragyog valahol. Mindez persze csak játék, itt lent nem csillag szórja fényeit, hanem egy teamécses. Ez vagyok én.- Amennyiben persze egy teamécsesnek lehet rajongói klubja. Mindenesetre éppen tíz éve nyilatkozta, hogy a vi­lág nem a színészről szól. Né­hány ember leül a tévében, és megbeszélik, amit egész nap hallottunk. Milyen feladata lehet ebben a színésznek? - kérdezte akkor. Ma pedig he­tente leülnek heten, köztük jó néhány színész, miként ön is, és arról beszélnek, amit egész héten hallottunk.- Éppen a minap került szóba társaságban is az, hogy színé­szek reggelente tévéműsorokat vezetnek. Belegondoltunk, hogy milyen lenne ma, ha élne mond­juk Somlay Artúr, Bajor Gizi, és ugyanezt csinálnák... Olyannyi­ra abszurd a dolog, hogy Ionesco nem tudna abszurdab­bat kitalálni. Mégis a színészek­nek el kell vállalniuk ilyen mun­kát, mert meg akarják mutatni magukat, élni szeretnének vala­miből. És azzal a népszerűség­gel, amit így megszereznek, ta­lán még nagyobb közönséget tudnak maguk után húzni a színházba.- A színházi előadásai vé­gén érződik-e a taps erős­ségén, hogy gyakran látják a televízióban, mi több: a Heti Hetes egyik sztárját is ünnepli a nézőtér?- A taps erősségén ‘azért nem érződik, mert azért a tapsért ne­kem este héttől háromnegyed tízig meg kell dolgozni. Leg­feljebb arra lehet hatása, hogy megveszik a színházjegyet, mert kíváncsiak, milyen a szín­padon Gálvölgyi. És ha fel­megyek a színpadra, mindezt mint egy hosszú palástot húzom magam után.- Az viszont óhatatlanul felvetődik, hogy a Heti Hetes majd minden szereplőjének könyve, lemeze jelenik meg egy sajátos árukapcsolás je­gyében. Itt van például az ön Klónkirály című cédéje. Ki-ki a maga módján lovagolná meg a műsor sikerét?- Én egyébként azért vála­szolhatok határozott nemmel, mert amikor 1984-ben meg­jelent életem első lemeze, szó nem volt Heti Hetesről, Pasik­ról, semmilyen árukapcsolás­ról. De ugyanezt mondhatom öt évvel később Rátonyi Róbert rólam írt könyvéről is. Drága Heti Hetes-beli kollégáim né­melyikének most jelent meg el­ső könyve, első lemeze, miköz­ben én ezeken már régen túl vagyok...- Színművész, parodista, clown, pasi, heti hírmagyará­zó, újabban pedig Klónkirály. Legalábbis vadonatúj cédéje címadó dala szerint. Mennyi ebből Gálvölgyi János, és mennyi az a bizonyos alkalom­kihasználás?- A lemezt Janicsák Istvánnak köszönhetem, akit megkértem, hallgassa meg Poós Miklós és Kai Pintér Mihály nekem írt da­lait. Ezután alakult ki a lemez­anyag, amely az én ízlésemet annyiban dicséri, hogy csupa olyan szám van, amit nagyon szeretek. Egyiket sem erőltették rám. Bőven elegendő nekem mindaz, amiben mostanában szerepelek. A Madách Színház hat, a Játékszín két darabjában játszom. Nem járok haknizni, de nem nagyképűségből. Időm sincs rá.- A lemezén hallható né­hány hangminiatűr: régi nagy színészek hangját parodizál­ja. Tiszteletből idézi meg őket, valamiféle emlékművet állít nekik ezzel?- Ezek miatt is. Sokszor ta­pasztalom, hogy egyre többen nem tudják, ki volt például Latinovits Zoltán, Básti Lajos, Bilicsi Tivadar, Feleki Kamill. 1968-ban harminchat színész hangját tudtam utánozni. Ismer­ték őket, tudták, kiről van szó. Felnőtt egy generáció, amely legfeljebb csak a Filmmúzeum­ból ismerheti e nagyszerű színé­szeket. Egyik ismerősöm el­mesélte, hogy említette valaki­nek Márkus László nevét, és az illető nem tudta, kiről van szó. Mintha kezdenék elfelejteni őket. Ezért is kívántam a leme­zen e sajátos hangmúzeumban emléket állítani nekik.- Gondolja, hogy ön is az utánozható klasszikusok közé tartozik már? Bajor és Gálvölgyi: a két, egymástól elválaszthatatlan pasi a Heti Hetesből- Nem tudom, ezen még nem gondolkoztam. Mindenesetre ha így lenne, valódi megtisztel­tetésként tartanám számon.- Lassan úgy tetszik, hogy egy-egy film főszerepet is annak kellene tartania. Öt éve a Csi­nibabában játszotta élete első, és azóta is utolsó filmfőszere­pét. Évek óta a csúcson van, sikeres színházi sze­repei, még sikeresebb tele­víziós feltűnései sem ösztö­nöznék a rendezőket arra, hogy forgatni hívják?- Nagyon jól elvagyok játék­filmek nélkül, és úgy látom, a magyar film is megvan nélkü­lem. Úgyhogy ez mindenkép­pen kölcsönös. Ha belegondo­lok, nem is született azóta olyan film, amelynek nézése közben azt éreztem, hogy szívesen vál­laltam volna szerepet benne. A Csinibaba óta kaptam persze kü­lönböző forgatókönyveket, de nek. Talán mondta nekik vala­ki, hogy az én munkámat nem kell elismerniük. Szívük joga, hogy kiket terjesztettek fel ki­tüntetésekre. Én semmilyen pártnak nem vagyok tagja. Na­gyon örültem, hiszen egy törvé­nyes kormánytól kaptam kitün­tetést. És bár igyekeztek elven­ni az örömömet, nem tudták,- A Való Világ-villában tett látogatásakor az arcára fa­gyott a mosoly, midőn közöl­ték, hogy meghozták a bő­röndjét, amibe a felesége pa­kolta be az ott tartózkodáshoz szükséges cuccot. Ennyire megrettent a gondolattól, hogy bezárják a villába?- Tudtam, hogy ez csupán vicc, hiszen aznap este előadá­som volt. Kazimir Károly, volt osztályfőnököm azzal biztatott bennünket, hogy színészként mindenképpen érjük el: olyan szerepeket játsszunk, amelyek­be nem lehet beugrani... Egyéb­ként bár szerződésben vagyok az RTL Klubbal, nem köteleztek arra, hogy felkeressem a Való Világ-villát. A bent lakók megje­lölhették, hogy kivel szeretné­nek találkozni, apukával, anyu­kával, a gyerekkel, a nagymamá­val vagy a nagypapával. Egyikük mind a négy helyre engem írt be. Megkérdezték, van-e ked­vem a‘látogatáshoz. Természe­tesen volt, hiszen ha ezzel örö­met tudok okozni, miért ne?- Elképzelhetetlennek tart­ja, hogy ha rövid időre is, de beköltözzön a valóságvillába?- Teljesen elképzelhetetlen, hogy rászánjam magam. Nem a bezártság miatt, hanem azért, hogy folyamatosan megfigyelje­nek. Már enélkül is ez van, hi­szen amint kilépek otthonról, délelőtt tíztől este hétig engem állandóan néznek. És amikor es­te hétkor színpadra lépek, ne­kem az a munkám, hogy engem nézzenek. A magamfajtának ezért néha szüksége van arra, hogy ne figyeljenek rá. Hadd ül­jek csak úgy, esetleg alsógatyá­ban, ne lásson senki, ne legyen mikrofon, kamera, közönség. Egyik nagy kedvencem az olasz Vittorio Gassman megcsinálta azt, hogy amikor Itáliában tur­néztak az Othellóval, az előadá­sok előtti délutánon pénzért le­hetett nézni a lakókocsija abla­kán keresztül, ahogyan alszik. Ilyesmire azért magam is vete­mednék, mert úgy aludni, hogy közben pénzért néznek, azt vállalnám... Csontos Tibor vagy nem tetszettek, vagy valami miatt nem lett film belőlük.- Azt is fájlalhatja, hogy legendás színházi alakításai sem őrződtek meg színpadon. A televízió évek óta nem rög­zít színházi előadásokat, pe­dig gondolom, Arthur Miller darabjában, az Alkuban megformált szerepét például örömmel nézné vissza a kö­zönség.- Néha vágyom az örökké­valóságra. Nagy baj, hogy ma már nem rögzítenek színházi előadásokat. Mintha sok min­den más érdemesebbnek bizo­nyulna az efféle tartósításra, így végképp azt mondhatjuk, hogy a színház az elillanó pilla­nat művészete. Ennyit fordíta­nak nálunk kultúrára, és ez na­gyon nagy bűn. De hát nem ez az egyetlen bűn ebben az országban.- Színrevitellel sem foglal­kozik. Holott első rendezése, a Hatan pizsamában is majd­nem megérte a századik elő­adást, igaz, a kritika fa- nyalgott.- Akkor sem érdekelt a kriti­ka. Nekem a kritika még soha nem adott egy darab kenyeret amikor éheztem, vagy nem hí­vott meg kávéra, amikor szom­jaztam. Nem igazán érdekel, mit írnak. A szakmát kettérobban­tották, ahogyan az országot is. Léteznek a nagy művészek, és vannak a többiek.- Talán éppen emiatt önnek is címezhettek megjegyzése­ket, amikor megjelent az MSZP sajtónapi ünnepségén, majd kitüntetést vehetett át az új kormánytól.- Senki és semmi nem tartot­ta volna vissza az urakat attól az elmúlt négy évben, ha úgy döntenek, engem is kitüntet­Gálvölgyi uram palóclevese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom