Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)
2002-10-19 / 286. szám
2002. Október 19., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Nívódíjas pécsi színészek Daczó Eszter és Csengén Attila az idei kitüntetettek A Pécsi Nemzeti Színházért Alapítvány nívódíjat vehette át tegnap a Fekete Péter operett bemutató előadása előtt Daczó Eszter magántáncos és Csengeri Attila énekes.- Jelzésértékű számomra ez az elismerés, hiszen eddig 15 főszerepet énekeltem, de ez az első igazi szakmai visszaigazolása a munkámnak - fogadta a gratulációnkat Csengeri Attila, aki éppen tegnap ünnepelte 35. születésnapját. Csengeri Attila Pécsett a Jézus Krisztus Szupersztárban debütált, és ezzel a főszereppel azonnal az ifjú pécsi hölgyek kedvencévé vált. Azóta láthatta már a közönség a West Side Storyban, a Valahol Európában, sőt a Víg özvegy című operettben is, de mint mondja, elsősorban a musical az ő műfaja. Erőteljes tenor hangját tartja fő erényének, hiszen ebben a hangfekvésben kevés vetélytársa akad hazánkban. Másrészt kiemeli azt is, hogy sokat köszönhet rockos múltjának. Nyolc esztendőt töltött ugyanis a budapesti Géniusz együttesben, majd a Rockszínházban barátkozott a pódiummal. Márpedig a legtöbb musical a rock felől közelíti meg a színpadot, így könnyű volt az új szerepre átállnia. Csengeri Attila kétlaki éle- Daczó Eszter előadás közben tét él, Budapest és Pécs között ingázik, mert bár Pécsett tört be a musicalszínészek élvonalába, folyamatosan kap felkéréseket a fővárosban is. Pillanatnyilag a Madách Színházban a Nyomorultakban és a Magyar Színházban az István, a királyban játszik, de várhatóan láthatjuk a Fantom most körvonalazódó szereposztásában is a nevét. A vágyait illetően a jöv újabb jó musicalszerepeket vár, de nem idegenkedik más zenés műfajoktól sem, így például az operával is kacérkodik. Ezt a díjat pedig 16 hónapos kislányának, Zsanának, és feleségének, Edinának ajánlja, akivel a szakmában találkoztak össze, ő a Rockszínházban volt táncosnő. A Pécsi Nemzeti Színházért nívódíjat a legutóbbi évad kimagasló teljesítményéért, vagy a teátrumban eltöltött hosszú eredményes tevéFOTÓ: MÜLLER A. .Csengeri Attila a Jézus Krisztus Szupersztárban kenységért ítélik oda. Daczó Eszter magántáncos esetében nem tudni, hogy melyik kategóriában jutalmazták, mert mindkét tárgykörben joggal kaphatta meg az elismerést. Mégis úgy fogimaz, hogy nagyon váratlanul érte ez a kitüntetés. A balett-táncosnő 1991 óta dolgozik a PNSZ-nél, s a tucatnyi esztendő számtalan jó . szerepet hozott számára.- Elek-halok a táncért, hogy csinálhatom, hogy folyamatosan lehetőséget kapok, ez a legfontosabb. Az már csak hab a tortán, hogy gondoltak rám, és most nívódíjjal jutalmaztak - vélekedik minderről a művésznő. A harkányi Daczó Esztert idén a pécsiek a Carmen - Szerelmekben és a hamarosan bemutatásra kerülő Diótörőben, valamint a Kakukkfészekben láthatják. Utóbbi darabban új oldaláról is megismerhetjük, Keveházi Gábor asszisztenseként vesz részt a produkció színpadra állításában. A táncosnak gondolni kell a jövőjére, mondja mintegy magyarázatképpen, hogy miért kezdte el a Táncművészeti Főiskolát, és miért vállal el minden felkérést, ami a balett tanítására vonatkozik. Mert már döntött: a sikeres táncszezonok után a tanítás marad majd a legfontosabb teendője. FOTÓ! TÓTH L. ______________MÉSZÁROS B. ENDRE ER ASMUS-millió Az Európai Közösség SOCRATES oktatási akcióprogramjának részeként 1995-ben indult az ERAS- MUS-program a felsőoktatásban részt vevő hallgatók és oktatók nemzetközi mobilitásának támogatására. A hallgatók 3-10 hónapig terjedő tanulmányi időszakot töltenek EU-tagállamokban. A 2002-2003-as tanévben sajátos módon jubilál az ERASMUS: idén éri el e program keretében a külföldre utazó hallgatók száma európai szinten az egymilliót. Ebből az alkalomból az Európai Bizottság október 18. és 25. között nemzetközi ERASMUS-hetét hirdetett. A Pécsi Tudományegyetem erre a hétre időzítette II. Külügyi Információs Napját, amelyet tegnap tartottak a pécsi Európa Házban. A konferenciára az Oktatási Minisztériumtól, a Tempus Közalapítványtól, az Európai Tájékoztatási Központtól és más felső- oktatási intézményektől is érkeztek előadók. Tarrósy István, a PTE külügyi igazgatója a sajtótájékoztatón többek között arról szólt, hogy Magyarország 1998-ban kapcsolódhatott be az ERASMUS-program- ba, amely révén azóta 6100 magyar egyetemi hallgató folytatott külföldön tanulmányokat és 1755 külföldi jött. Az ERASMUS a PTE életében is a legnagyobb hallgatói mobilitást teszi lehetővé, évente közel 250 hallgató vehet részt benne, az országos létszámban a pécsi az egyik legnagyobb részarány. Az elmúlt tanévben a PTE 228 hallgatója és 34 oktatója kapott ösztöndíjat az ERASMUS-pro- gram keretében. A PTE a brüsszeli forrást kiegészítő ösztöndíj-ter- hek miatt a 250-es keretszámot nem kívánja növelni, annál inkább a bejövő hallgatók létszámát, amely éves szinten 50-80 között mozog. A PTE a külföldi hallgatók beilleszkedésének segítésére, valamint a leendő, illetve a már öregdiák ERASMUS-hallgatók összefogására klubot tervez létre- hozni.__________du. J ogászprofesszorok tiszteletére A PTE Állam- és Jogtudományi Karán tegnap tudományos üléssel tisztelegtek Losonczy István pécsi jogászprofesszor emléke előtt. Munkásságáról Varga Csaba, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem intézetvezető profesz- szora, Tóth Mihály és Tremmel Rónán, a PTE ÁJK tanszékvezető egyetemi tanárai, valamint Ádám Antal professor emeritus emlékeztek meg. Az ülés keretében adták át a tiszteletére szerkesztett tanulmánykötetet Erdősy Emil nyugalmazott jogászprofesszornak__________(B) Futnak a képek Függő játszma „Az ajtót betörték. Alekszandr Ivanovics, Alekszandr Ivanovics! - ordította néhány hang. De semmiféle Alekszandr Ivanovics nem volt ott.” így fejeződik be Vladimir Nabokov Zascsita Luzsina, vagyis a Luzsin-védelem című, 1930-ban, még oroszul publikált regénye, amely egy magányos sakkzseni fokozatos megőrülésének történetét meséli el. Annyira úrrá lesz rajta a játék szelleme, hogy egyre inkább kizárólag sakkalakzatokban képes gondolkodni, aminek következtében barátainak és családtagjainak cselekedeteit ellene irányuló sakklépésekként értelmezi, amit kényszerűen el kell hárítania: ez a Luzsin-védelem. A téma az úgynevezett játékelmélettel kapcsolatos, amelynek egyik, irodalortielméleti kidolgozója az ugyancsak orosz Jurij Lotman volt, aki a regény megjelenésekor még csak nyolcéves, az irodalom gyakorlata tehát e téren is megelőzte a teóriát, vagy, amennyiben az elmélet legnagyobb alakjára, a matematikus Neumann Jánosra gondolunk, szinkronban volt vele. Lotman szerint a játék modellje alapján más emberi tevékenységeket is értelmezni lehet, így a művészetet, sőt magát az életet is. Luzsin analógiát feltételez a sakk és a világ között, s ez a gondolat Nabokov után másnál is felbukkan, Kalo Calvino egyik regényében a tarot válik ilyen életmagyarázó elvvé. Alekszandr Ivanovics Luzsint az idézett jelenet végén azért nem találják a szobában, mert a játék és az élet teljes összeolvadásának pillanatában öngyilkos lett: kivetette magát az ablakon. A regényből készült The Luzhin Defence című filmben (nálunk a stílustalan Végzetes végjáték címmel játsszák), amelyet a holland Marleen Gorris rendezett, folytatódik a történet: a sakkfenomén hátrahagyott iratai között megtalálják a világbajnoki függő játszma befejező kombinációját, amelynek alapján Luzsin özvegye (a filmben jogilag csak gyászoló menyasszonya) befejezi a partit, s megszerzi Luzsinnak a posztumusz világbajnoki címet. Ez a megoldás a regény szellemétől idegen feloldását jelenti a nabokovi tragikumnak (amely szerint egyébként nem a végjáték végzetszerű, hanem az egész élet), annál is inkább, mert elmarad a játékmódén kibontása, a kétdimenziós sakktábla háromdimenziós emberi létezéssé való átformálódásának elemzése a hős tudatában. A film mellőzi a szöveg bonyolult szimbolikáját, így nem kerül sor a négyes szám - Luzsin gyalogjának F4-es pozíciójában (Quadritas Fati!) megtestesülő - jelképes értelmezésére, beleértve a hét negyedik napjára, a kálvária előestéjére, nagycsütörtökre történő utalásokat. A szöveget áthálózó irodalmi és zenei motívumrendszer is hiányzik, igaz, ezt némileg pótolja egy szép és kifejező Pusldn-idézet ismétlődése. Mintha a regény sorsa, utóélete is függő játszmaként alakulna, nemcsak abban az általánosan igaz értelemben, hogy az olvasónak kell befejeznie, hanem a jelenlegi, konkrét befejező aktusban is, amely a mozgóképi ábrázolás formájában történik. Ezúttal azonban, úgy vélem, a rendező nem az író által borítékolt lépésnek megfelelően folytatta a játszmát. így a Nabokov-olvasó szükségképpen elégedetlen nézővé válik. Am ha az ember beletörődik a háromdimenziós struktúrának a filmvászon síkfelületére való visszaredukálásába, akkor még ebben a változatban is érdekfeszítő történettel szembesülhet, amelyet megbízható színészek adnak elő, akik közül mindenekelőtt a Luzsint megformáló John Torturrót kell kiemelni, aki az „őrült zseni”-alakítások ismert külsőségeit mellőzve jeleníti meg a figurát, ebben méltó partnere a Natáliát játszó Emily Watson. Ők bizonyára olvasták Nabokovot. Nagy Imre A sakkjáték, mint világmodell (John Torturro és Fabio Sartor) Nemrég a tarhálókkal kapcsolatos élményeimet adtam közre. Azóta olvasóim lépten-nyomon a saját történeteiket mesélik. Nem tehetem meg, hogy néhányukét ne adjam tovább. A taxis: A Kórház téren, odajön egy csöves. Udvariasan kérte, adjak neki öt forintot. Kávéra. Furcsán nézhettem, amire azt mondta: Tudja én csak kávét iszom. Öt forintot kérek mindössze, mert ennyit mindenki hajlandó adni. Gondoltam, milyen igaza van. Adtam neki egy ötöst. Eltette, tett néhány lépést, aztán visszafordult: Volt pofád öt forintot adni? A tanszékvezető: A bevásárlóközpont előtt szólít meg egy férfi. - Asszonyom szánjon már meg néhány forinttal. Kenyeret szeretnék venni. Nem ettem dél óta. Miután csak enyhén sör szaga volt, gondoltam adok neki. Csak Egy öregember emlékirataiból Volt pofád? egy húszasom volt. Elveszi, megnézi, majd azt mondja: Mit képzel? Mit csináljak húsz forinttal? Aztán fogja és eldobja a pénzt. A könyvtárosnő: Nyaralás előtt egy bevásárlóközpontba mentem, hogy olcsóbban jussak élelmiszerekhez, mint a Balatonon. Jövök ki az áruházból, amikor mellém szegődik egy borostás arcú férfi. Kérdem, mit akar? Mondja, majd ő visszaviszi az áruházba a bevásárlókocsit. Mondom, köszönöm, én is vissza tudom vinni.- Nem gondolja, hogy nekem nagyobb szükségem van, arra a rohadt százasra, ami benne van? - szól kissé fenyegetően. Kapkodva pakolok. Amikor lezártam a csomagtartót, szólalok csak meg: - Sajnos nem kaptam mindent, a másik áruházban is szükségem lesz az egyetlen aprópénzemre.- Majd váltsz magadnak - mondta, a földre lökött, majd elindult a bevásárlókocsival. Körülnéztem. Ha látták is, akkor, senki sem nézett arra. Halálfélelmem volt, mert még visszafordult:- Én legalább nem ingyen kérem. Teszek is valamit a százasér’. Az ügyvéd: Aki nem teljesen a potyára megy, azaz tesz is valamit a kért adományért, annak általában adok is. Pl. a hajléktalanok lapját mindig megveszem, több árustól is, még az utánnyomásokat is. Többnyire el is olvasom. Naponta négyszer, ötször járok a Király utcában. A guta kerülget, amikor ugyanaz az árus, ugyanazon a napon, már a harmadik újságot akarja rám sózni. Ilyenkor tőle nem veszek egy darabig, hátha így megjegyzi az arcomat. Nyugdíjas tanár: A sánta nő arcátlan tolakodása sokszor idegesít. De legjobban a kopaszok bosszantottak föl egyszer. Papírt mutogattak, hogy éhező gyermekeknek gyűjtenek. Ezt nem tudom visszautasítani. Ám minden nap ugyanott álltak. Amikor másodszor szálltak rám, mondtam, tegnap már adtam. Amikor harmadszor támadtak le, mondtam, hogy nincs nálam pénz. Erre az egyik cinikusan: Persze, ha nem akar segíteni? Kifakadtam: - Neked nem, te szemtelen fráter! De vedd tudomásul, hogy a kis nyugdíjamból a még kisebb nyugdíjú anyámat, a munkanélküli unokaöcsémet és a pécsi „Nekem nincs ebédem” alapítványt támogatom, mert tudom, hogy ők kiket etetnek belőle. És ha tudni akarod, rendszeresen korrepetálok matematikából egy mindig éhes gyereket, ingyen. A gyerek lassan többet tud, mint én. De az az egyezség, hogy ha aktív nálam, s az iskolában is jó jegyeket szerez, akkor minden óra végén uzsonnát is kap. Többet eszik uzsonnára, mint én ebédre. Néha ugyanazt. Sajnos nem hagyhatjuk abba. Az uzsonnára nagyobb szüksége van, mint a korrepetálásra. És öröm nézni, amikor eszik. Tudod? Te pedig sértegesd a jó nénikédet. Néhányan odanéztek, hogy mit kiabálok, de mindenki sietett tovább. Örültek, hogy addig sem állítják meg őket. A tárcaíró: Volt, hogy nem tudtam a Széchenyi tértől a színházig egyfolytában elmenni. Meg kellett állnom pihenni. Különösen, ha melegfront volt. Egyszer, pihegek, botra s falnak támaszkodva, amikor elmegy mellettem, majd visszafordul és odajön egy fiatal hölgy. Érdeklődik: rosszul vagyok-e? Nyugtatom, semmi gond, csak erőt gyűjtök. Aggódik még egy keveset, de nem tolakodóan, majd megkérdi:- Ugye, nem tetszik megismerni? Szégyenkezve vallom be, fogalmam sincs kihez van szerencsém.- Hát nem emlékszik? Egyszer, a telefonautomata elnyelte a pénzemet, tetszett adni negyven forintot. Azt tetszett mondani, hogy nem kell megadnom.- Mikor volt ez?- Hát, már jó régen, de én azóta is mindig figyelem magát. Nem emlékszem eme jócselekedetemre, de többnyire megérzem, ki a bajba jutott, s ki a tarháló. A medikus: A buszmegállóban mellém szegődik egy férfi. Kezében könyv. Amúgy tiszta, nem gyűrött a ruhája. Semmi gyanús nincs rajta.- Főnök! Maga nagyon szimpatikus nekem. Ismerős is valahonnan. Nézze, ha ad ötszáz forintot, én megtanítom, hogyan lehet kevés munkával, sok pénzt keresni. De igazán! Nem marháskodok. Ötszáz és maga is bölcs lesz. Tiszta, kék szeme volt, nagyon komolyan, bizalomkeltően nézett rám. Gondoltam, hátha valóban tanulok valami fontosat. Odaadtam a pénzt. Eltette, s mondta: kösz szépen, pajtás. Kérdem tőle: Na és?... Hogy lehet kevés munkával sok pénzt keresni? Rám röhög: Hát így! S otthagyott. Bükkösdi László >