Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)

2002-10-31 / 297. szám

I 2002. Október 31., csütörtök KULTÚRA R I P O R T 7. OLDAL Magyarul - magyarán A beszédkészség A joggal sokat bírált anyanyelvi műveltségünket, nyelvhasználatun­kat (beszéd és írás) neves nyelvtu­dósunk a szinte mindenkit érintő autóvezetői készségünkkel hason­lítja össze. Kialakulásának fokoza­tai: az ösztönösségből kiindulva a tudatossá váláson át az automatiz­mus szintjére való eljutásig. A be­szélt és az írott nyelvi hibák sokasá­gából megállapítható, hogy nem mindenki jut el a legmagasabb fok­ra. A hiba oka az, hogy a nyelvi esz­közök használója eltér a rendszert működtető szabályoktól, a nyelvtan előírásaitól. Ez az alapja a hibázta­tott szöveg kritikus elemzésének. Lássunk néhány példát! Egy vi­dám társaság emelkedett hangula­táról ad hírt a tudósító, szövegében ez a mondat is szerepel: „Folyt a pezsgő és a konfetti.” - Ha tudja va­laki, hogy mi a konfetti, eleve nem mondhatja róla, hogy folyik. Vagy ha tudja, akkor nem takaríthatja meg a jelentésének megfelelő állít­mányt, pl. hogy sűrűn hullott. Kí­sértetiesen hasonlít ehhez a követ­kező: „Feláll az ember szőre és a li­babőre” - mondták arról, aki meg­ijed valamitől. A népi hiedelemtör­ténetekben sűrűn előfordul, hogy a megrémült ember kalapja fölemel­kedik a felálló hajszálaktól, de olyan, hogy a libabőre ezt tenné, még a mesében se fordul elő. A beosztásából elmozdított embert így vigasztalja egy ismerő­se: „ Az ön felmentése valakinek szálka volt a szemében” - ebben az ok vagyis a szálka, és a követ­kezmény = felmentése fölcserélő­dik egymással. Talán nem szorul bővebb magyarázatra. Az eszköz és az ok cserélődik fel ebben a hír­eimben. Valakinek vagy valaminek a ki­válóságát fejezi ki a magyar ezzel a szókapcsolattal: párját ritkítja. A mesében is ez áll: hét határon se találni párját. Ennek az ellen­kezője itt: „...az idei katasztrófa párját ritkítja” - vagy: „...az Euró­pában párját ritkítóan alacsony színvonalon élő emberek...” Ugyancsak ellentétes jelentés­tartalmú ez a szöveg: „Több száz magyar kötött rémületében útila­put a talpára.” - Az útilapu a ma­gyarban nem kényszerűségből menekülők talpára, sarkára való, hanem a bitorlókéra, akiket elűz­nek, elzavarnak. Látszólag válasz­tékos, emelkedett stílusa ellenére inkább történelemórán elhangzott „diákszövegnek” látszik: „... azon a napon, amikor ezer évvel előtte István herceget a már akkor is Szent Eszközzel királlyá kenték..." Egyéni, sőt egyedi kép: a Szent Ko­rona mint kenet. Rónai Béla Pécs, Szentendre, Kiotó Ottó László táguló festői világa Szentendrei és japán galériák falán szinte egy időben látha­tók a Pécsett is többször be­mutatkozott Ottó László fest­ményei. A pályája első har­madában járó festő a közel­múltban tért haza több hóna­pos japán tanulmányújáról. Mandala-jelleg, oltárszerű karakter jellemzi Ottó László képeit. Színeket is szinte alig használ. Aknai Tamás művészettörténész, aki a Pécsi Mű­vészetek Házában korábban meg­rendezett kamaratárlatát megnyitot­ta, példaértékűnek minősítette ezt a - kozmikus mondanivalót is megje­leníteni tudó - végletekig leegysze­rűsített, csöndes befelé fordulást. A Fuji, a zen, a Kelet világossága több mint száz éve kapcsolódik megter­mékenyítő hatásként a modem nyu­gat-európai művészethez.- Engem is mindenekelőtt a ja­pán fametszetek világa fogott meg - mondja Ottó László. - Már szinte egy évtizede keresem ennek a tény­leges tartalmát, számomra is elér­hető kötődési pontjait. Sorsszerű­nek érzem, hogy egy hosszabb, va­lamikori nyugat-európai tartózko­dás után most Japánhoz adatott meg kötődnöm. Ez persze nem előzmények nélküli. Mielőtt a Fuji- t vagy Kiotó Sok ezer zen templo­mának és kolostorának a sokszínű­ségének fizikális közelségét, jelen­valóságát megélhettem, tanulmá­nyoztam is mindezt. A mestereim­nek vallott, Lantos Ferenc, Nádler István, Konok Tamás, Keserű Ilona, régebbről Marc Rothko művészete bensőmben mindig is a Kelet fé­nyeivel szembesültek. Ottó László ismerősei előtt egy művészeti érdeklődéssel megáldott japán egyetemista lánnyal kötendő házassági tervük sem titok. - Van­nak rejtett összefüggések a világ­ban - vallja ezzel kapcsolatban a festő. - Szeren­csés találkozá­sok, mint példá­ul ez. Szerintem nincs is vélet­len. A magam útját igyekez­tem járni min­dig is. A műte­remben dolgo­zó magányos művész azonban egyszer csak szembe találja magát a világgal. Ná­lam ez a galériákat jelentette. És Ja­pánt. Sikernek mondják az ilyesmit. Úgy éreztem, mintha vártak volna. Elhivatottan dolgoztam, s az az ér­zésem, hogy munkámat értékelni kezdték. Valami folyamatosan ké­szül valahol, és úgy tetszik, van erre fogadókészség is a világban, a galé­riákban. Japánban is. Most egy otta­ni galériának postázok egy teljesen friss sorozatot. Remélhetőleg képes­lapként is el fog terjedni. Első díjas pécsi grafikus A hazai mesekönyvek túlnyo­mórészt a Walt Disney-típusú amerikai rajzfilmek hatására készülnek jó ideje. Pedig a magyar meseillusztrációnak komoly és rangos hagyomá­nyai vannak, amelynek újjáé­lesztése kívánatos lenne. Ist­ván László pécsi grafikus eb­ben a szellemben készült raj­zai első díjat nyertek egy or­szágos pályázaton. Első díjat nyert az országos szá­mítógépes rajzpályázaton egy pé­csi grafikus, István László. A több neves cég által kiírt pályáza­ton négy kategóriában - Magyar- ország, web- és 3D-s grafikák, Technikai rajzok, Emberek, álla­tok, természet - lehetett indulni, István László az utóbbiban szer­zett első díjat, amely annak isme­retében is figyelemre méltó elis­merés, hogy például a Magyaror­szág kategóriában csak második és harmadik díjat, a Web grafikák esetében pedig csupán egy har­madikat adtak ki. A zsűri, amely neves szakem­berekből és művészekből állt, te­hát szigorú volt, kizárólag a mi­nőség, nem pedig a minden áron való jutalmazás vezérelte. István László meseillusztrációiról meg­állapították, hogy kiváló rajz­készséget mutatnak, amelynek eredménye a mesék rendkívül jó megjelenítése a legjobb magyar meseillusztrációk szellemében. Kívánatos lenne, mondták érté­kelésükben, hogy az ilyen szelle­mű meseillusztrációk a számítás- technika segítségével újra uralko­dóvá lennének a magyar gyer­mekkönyvkiadásban. A számítógép sok tekintetben megkönnyíti a grafikusok mun­káját, mondja István László, de mint a mostani pályázat tanulsá­ga is mutatja, nem nélkülözhetők az alapok, amelynek hiányában ugyan látványos, tetszetős, de szakmai szempontból rosszul megoldott végeredmény szület­het csak. A mostani megmérette­tésre a Frankovics György által gyűjtött horvát népmesékhez ké­szített rajzokat. Hogy mindebből lesz-e könyv vagy sem, azt nem lehet tudni, mindenesetre félő, hogy a kézirat és az illusztrációk örökre a fiókban maradnak. ___ CSERI L Díja zott illusztráció egy horvát népmeséhez Bezár a Dómmúzeum . Nincs üzemeltető, folytatódik a kiállítás kivitelezése Négy hét után novembertől bezár a Dómmúzeum, amely­nek októberben bemutatott anyaga csak alig negyedrésze a kiállítás tervezett teljessé­gének. A múzeumot azonban át kellett adni, annak ellené­re, hogy már akkor tudott volt a novemberi bezárás. A középkori székesegyház párat­lan kőfaragványait bemutató, eu­rópai jelentőségű kulturális kin­csek tárházaként emlegetett pé­csi Dómmúzeumnak pillanatnyi­lag nincs üzemeltetője, illetve nincs döntés az üzemeltetőről. Márpedig az üzemeltetés pénzbe kerül, és valakinek állni kellene ezt a számlát. Olyan pletykák is felröppen­tek, hogy azért csak októberben volt nyitva a kiállítás, mert nincs megoldva az épület fűtése. Ez a feltételezés csak ab­ban a vonatkozásban ül, hogy természete­sen a fűtésszámlát is fizetni keli. Az épület ugyanis műszaki ér­telemben teljesen működőképes. A nyitva tartással együtt történő üze­meltetés azért sem lehetséges, mert van rá ígéret, hogy még idén lesz pénz és folytatódik a kiállítás kivitelezése. Már ezen munkák miatt is be kellene zárni a múzeumot, más­részt egy havi nyitva tartás mintegy 260 ezer forintba kerül. Ennek a számláját - egyelőre - távlatilag senki nem állja. Ezt az összeget most a város önkormányza­ta egyszer „kiperkál- ta”, de nem a város a múzeum fenntartója, nem is Baranya Me­gye Önkormányzata, illetve a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, és nem is a Pécsi Püspökség. A Pécsi Dómmúze­um Alapítványnak pedig nincs rá pénze, és beláthatóan hajlan­dósága sem erre. Ellenben a működtetéssel kapcsolatban kü­lönféle ambíciók vannak az ala­pítvány tagjai körében, ami kü­lön bonyolult téma, s mint ilyen, kész darázsfészek pilla­natnyilag. Az alapítványt 1980-ban az egykori román kőtár anyagának restaurálása és a kőfaragványok elhelyezésére szolgáló új Dóm­múzeum felépítése céljából hoz­ták létre. Eredetileg a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósá­ga, a Pécsi Püspökség, a Baranya Megyei Tanács, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, vala­mint az Országos Műemlékvé­delmi Felügyelőség alapította, Pécs Önkormányzata csak ké­sőbb csatlakozott hozzá. Az utóbbi 12 évben a 19. szá­zadban fellelt kőanyagot restau­rálták - ami elkészült belőle, az be van építve a kiállításba - és áll a múzeum épülete a püspökség tulajdonában lévő, néhai Cserhá­ti József megyés püspök által er­re a célra átengedett telken, java­részt központi költségvetési for­rásból megvalósult beruházás­ként. A múzeum fenntartásának kérdésében azonban mindeddig nem jött létre megállapodás. A kiállítás forgatókönyve sze­rint jelenleg kb. 25 százalékosan elkészültnek mondható a kiállí­tás. Ám nagyon fontos dolgok már megvannak: a két altemplo- mi lejáró, a Szentkereszt-oltár, a hajdani székesegyház nyugati kapuja. Ezek önmagukban is tíz­milliós nagyságrendű restaurálá­si munkák voltak. A Dómmúzeum kiállításának naponta több tucat, hétvégi na­pokon száznál több látogatója volt a közel négy hetes nyitva tar­tás alatt. Érdeklődés tehát van, de az októberi látogatószámból nem lehet következtetni arra, hogy az idegenforgalmi fősze­zonban mennyi lesz. Legfeljebb az analógiára lehet hagyatkozni: a Vasarely Múzeumba naponta átlag húszán váltanak jegyet, má­jusi napokban olykor ezren. DUNAI I. Novembertől átmeneteiig nem látható Máriái kisebbségek: négy év kényszervárakozás Bár lehetőség volt rá, mégsem alakul­hatott Márián sem cigány, sem német kisebbségi önkormányzat, mert a vá­lasztók több mint ötven százaléka ér­vénytelen szavazatot adott le. Az ok véleményük szerint a félretájékozta­tás volt, amelynek következtében negyvenen szabálytalanul, mindkét kisebbségre szavaztak. így Márfán négy évet kell várni ahhoz, hogy a ki­sebbségi önkormányzatok megala­kulására újabb esély mutatkozzék. A cigány és a német kisebbségi önkormány­zat esetében is a választók 52,94 %-a adott le érvénytelen szavazatot Márfán október 20- án. Ez részben abból adódott, mondja Zöld Lászlóné, a szavazatszedő bizottság elnöke, hogy negyven üres kisebbségi szavazólapot dobtak be az urnába, részben pedig abból, hogy ugyancsak negyvenen mind a két ki­sebbség jelöltjeire szavaztak, holott a törvény csak az egyikre ad lehetőséget. A kettős sza­vazás a márfai választópolgárok véleménye szerint annak következménye, hogy a válasz­tási bizottság tagjai megtévesztő felvilágosí­tást adtak a helyszínen: mind a két kisebbség­re lehet szavazni, hívták fel a figyelmet.- Azt mondták, hogy a cigányokból és a németekből is választhatunk hármat-hár- mat - állítja Nagy lózsefné. - Mi ezt elhittük, ha azt kérték volna, hogy olvassuk el a sza­vazólapon azt, hogy csak az egyikre lehet szavazni, akkor biztosan elolvastuk volna, de nem erről volt szó. Mindezt megerősítette Bajusz János is, a német kisebbségi önkormányzat jelöltje, aki nagyon sajnálja, hogy nem jöhetett létre most először a német önkormányzat. Véle­ménye szerint sokat jelenthetett volna a fa­lunak, s hasonlóan vélekedett Kati Sándor- né, a cigány kisebbség jelöltje. Rutiné sze­rint a kezdeti elkeseredés után mára megbé­kéltek a gondolattal, hogy nem lesz önkor­mányzatuk, bár a cigányság így sokat vesz­tett, hiszen a cigány kisebbségi önkormány­zat eddig sikeresen működött a településen, mindenki megelégedésére. Zöldné érdeklődésünkre elismerte, hogy a bizottság tagja valóban azt mondták: mind a kettő kisebbségre lehet szavazni, de ezt nem úgy gondolták, hogy mindkettőre kell is, félreértésről van tehát szó. Véle­ménye szerint, amit a faluban a szájról szájra terjedő elbe­szélés is megerősít, a kettős szavazást elsősorban a cigány választók ejtették meg abból a meg­fontolásból, hogy szavazatot biztosít­sanak Ulrich József német kisebbségi jelöltnek. Ok ugyanis a régi-új polgármestert, Korsós Csabát kívánták meg­buktatni, s úgy gondolták, hogy Ulrich né­met kisebbségi vezetővé választása esetén erősödnének élettársa, Kéméndi Józsefbe pozíciói, aki polgármesterjelöltként Korsós vetélytársa volt. Kéméndmé szerint azonban minden alapot nélkülöző feltételezésről van szó, hiszen a cigány­ság Bogdán Attila sze­mélyében egy harmadik pólgármesterjelöltet indí­tott, továbbá, ha megala­kulhatott volna a német önkormányzat, amúgy sem Ulrich József lett volna a vezetője. Ő úgy gondolja, az igazi probléma a rossz tájé­koztatásban rejlik, az volt az oka a nagyszá­mú kettős szavazásnak. Az a tény pedig, hogy a kettős szavazás ellenére este tízkor, az első számlálás után a bizottság mindkét kisebbségi önkormányzat megalakulását ér­vényesnek tekintette, azt bizonyítja, hogy maga a bizottság sem volt tisztában a szabá­lyozással. Hiszen a siklósi választási irodá­ból kellett visszajönniük Máriára, mert köte­lezték őket az újraszámolásra. A Területi Választási Iroda vezetője, Lász­lóné dr. Kovács Ibna érdeklődésünkre el­mondta, hogy a márfai kisebbségi választás­sal kapcsolatban érkezett hozzájuk fellebbe­zés, ám azt elutasították azzal, hogy a téves tájékoztatást semmiféle bizonyítékkal nem igazolták, márpedig a törvénysértés bizonyí­tékait meg kellett volna nevezni. A szavazó­lapokon egyébként jól látható helyen olvas­ható volt az a figyelmeztetés, mi szerint érvé­nyesen csak egy kisebbségre lehet szavazni, az tehát nem lehet mentség, hogy valaki azt nem vette észre. Kivizsgálni pedig az ilyen ügyeket azért nehéz, magyarázta az irodave­zető, mert tekintettel arra, hogy a szavazás titkos, senkit sem lehet megkérdezni, kire szavazott. Miután a fellebbezések törvényes határideje lejárt, utólag semmit sem lehet tenni az ügyben, a bírósági procedúra lehető­ségével sem éltek a fellebbezők. Lászlóné szerint a kisebbségi választással kapcsolat­ban nagyon sok volt az érvénytelen szavazat megyeszerte, amelynek elsősorban az volt az oka, hogy sokan üresen dobták be a lapo­kat. Pécsett még az a probléma is adódott, hogy a kilenc kisebbség lepedőnyi szavazó­lapot eredményezett, amelyet sokan eleve nem is vettek át. cseri László Érvényes - érvénytelen Akadtak települések Baranyában, amelyek esetében igen alacsony volt az érvénytelen szavazatok száma, mint például Babarc, ahol a né­metekre mindössze 3,78%an voksoltak szabálytalanul, vagy Alsó- szentmárton, ahol a cigányokra leadott szavazatok mindössze 12,12% volt érvénytelen. Abaligeten ennél jóval magasabb, 29,59%, míg Aranypsgadányban 32,19% volt ugyanez az arányszám, de mind­két esetben ennek ellenéne eredményes volt a választás. Ugyanakkor Szebényben, bár a cigányokra leadott érvénytelen szavazatok csak 26,39%ot tettek ki, a választás eredménytelen volt, mert az ossz sza­vazatok száma nem érte el a törvényben előírt 50et, csak a 43-at. Ér­vénytelen volt a választás Magyartukafán is, ahol a cigány kisebbségi jelöltekre leadott szavazatok 46,97%« volt érvénytelen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom