Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)

2002-10-28 / 294. szám

6. OLDAL ALSÓSZENTMÁRTO N BEMUTATKOZIK 2002. Október 28., hétfő Alsószentmárton A község különleges, hiszen Magyarország első, csak cigá­nyok lakta települése. Ettől függetlenül a falu képe nem kü­lönbözik a többi dél-baranyai településtől, vannak ugyan ro­mos épületek, ám a lakóházak többsége a körülményekhez képest jó állapotban van. A munkanélküliség továbbra is csak­nem százszázalékos, az itt élők többsége rendszeres szociális segélyből meg alkalmi munkából él. A helyi önkormányzat, valamint a katolikus egyház Caritas szervezete elsősorban a gyermeket szeretné kiemelni a kilátástalan helyzetből. A falukép ugyan a 80-as években valamicskét változott, ekkoriban még volt munkahelye az itt lakók többségének, tellett utakra, jár­dákra, közösségi épületekre. Igaz ugyan, hogy a községet a 60-as, de a hetvenes évek elején is jó­részt horvátok lakták, ám a nem­zetiségiek ettől kezdve gyorsuló ütemben el­vándoroltak a jobb megélhetést biztosító területekre, a lakók nélkül maradt házakba pedig csak cigányok költöztek. Ez nem oko­zott a településen fe­szültséget, hiszen a be­települőknek volt önál­ló jövedelmük, a lakó­épületeket folyamato­san karbantartották, a szükségleteknek meg­felelően bővítették. A középületeket is kar­bantartották, az iskola és az óvo­da épülete még ma is az akkori felújítási programok alapján a kö­rülményekhez képes igen jó álla­potban van. ALSÓSZENTMÁRTON LAKOSSÁGÁNAK ALAKULÁSA s _________________Hü A rendszerváltást követően kezdődtek a gondok. Mint annyi más Dráva menti községben, itt is egyik napról a másikra munka- nélkülivé vált a falu lakosságának többsége. A környező mezőgaz­dasági üzemek - az alsószentmár- toni munkaképes korú lakosság A ravatalozót is felújították 1037 1073 963 1930 1970 1992 2002 zöme nem rendelkezett szakké­pesítéssel, az első „hullámban” vesztették el a biztonságos kere­setet jelentő állásukat. Később a környező vállalkozások csődje, átalakulása miatt a szakmunká­sok is ilyen helyzetbe kerültek, így a kilencvenes évek közepére a falu csaknem teljes lakossága ott­honülőként gondolkozhatott el azon, mit is lehet ebben a helyzet­ben tenni. Az önkormányzat, no meg az időközben helyileg aktivi­zálódott katolikus egyház mun­kahelyet ugyan nem, de a napi létfenntartás feltételeit igyekezett biztosítani. Kétségtelen, ez a tévé­munkahelyre vár Teréhegy Márta A község infrastruktúrája egyébként nem rossz, persze eh­hez mindjárt hozzá kell tenni, a körülményekhez képest. A ki­lencvenes évek elején a kutak nitrátosodása miatt azonnal meg Tábori Mihály polgármester kenység sikerrel járt, hiszen a fa­luban jelenleg nincs ellátatlan ember, ha mást nem, naponta legalább egytálételhez mindenki hozzájuthat. Ezek után nem véletlen, hogy a legutóbbi önkormány­zati megmérettetésen polgármesterré válasz­tott Tábori Mihály min­denekelőtt a munka­helyteremtést tekinti el­sődleges feladatának. Arra persze gondolni sem mert, hogy a foglal­koztatottságot teljes kö­rűvé teheti. Azt viszont reméli, hogy a küátásta- lan helyzetbe került em­berek némelyikét hosz- szabb ideig tartó mun­kahelyhez juttathatja.- Mindenekelőtt sze­retnék tárgyalni olyan vállalkozásokkal, amelyek jelen­leg is a dél-baranyai községekből toboroztak betanított munkáso­kat. A pécsi Elcoteq, úgy tudom, most is keres embereket, a bólyi összeszerelő üzem is fejlesztés előtt áll. Ezen­kívül az önkormányzat is igyekszik minden le­hetőséget megragadni, hogy legalább időlege­sen jövedelemhez jut­tassa a családokat. A közcélú munka a továb­biakban is szükséges lesz a falu karbantartá­sához, pályázatok útján pedig szeretnénk a munkaügyi központ ál­tal támogatott közmun­kaprogramban is részt venni. Ezzel természe­tesen csak néhány falu­béli juthat többletjöve­delemhez, de valahol el kell kezdeni a tragikus munkanélküliségi álla­pot felszámolását. ' Az iskola épületét hamarosan bővítik cipaesfa Kovácshijjja Drávaszíbolcs Nagytót- Kisharsány Harkány fálu Nagyharsány Siklósnagyfalu ••>ötávö­palkfnya Gordisa n kellett oldani az egészséges ivó- vízellátást, állami segítséggel ki is épült a vezetékrendszer. A közvilágítás rendezett, az árko­kat kitisztították, építettek rava­Kistapotca ALSÓSZENTMÁRTON talozót, a járdákat is rendbe rak­ták az utóbbi években. A telepü­lés költségvetése ugyan folyama­tosan hiányt mutat, ám a rendkí­vüli állapotokra való tekintettel elég jól sze­repelnek a fejlesztési pályázatokon. A gáz bevezetésére számít­hatnának, hiszen Mattyig és Kistapol- cáig már eljutott a fő­vezeték, az alsószent- mártoniak viszont még a beugró költsé­geket sem tudják fe­dezni. Ettől függetle­nül nem mondtak le a beruházásról, a meg­valósítására keresik még a forrásokat. Csa­torna még szóba sem kerül, a távlati jövőben ezt is kör­nyezetvédelmi - esetleg európai uniós - támogatásokkal szeret­nék kivitelezni. A FALU TÖRTÉNELME A településen a magyar állam­alapítás előtti történelmi korok­ból régészeti leleteket eddig még nem találtak. A község ne­ve 1332-1335 között bukkant fel először az írott forrásokban Martino alakban. Korábban hív­ták Drávaszentmártonnak is. A Szentmárton helynév a falu templomának védőszentjére utal. A korábbi Dráva előtag a folyó közelségét mutatja. A mai alsó előtag egyfelől a megye alulsó, déli részével kapcsola­tos, másfelől pedig megkülön­böztető szerepe van a Dráva fo­lyása mentén feljebb fekvő Fel- sőszentmárton faluval szem­ben. A török hódoltság alatt Szentmárton falu elnéptelene­dett. A Rákóczi-szabadságharc után népesedett be horvát la­kókkal. Területileg az Esterhá­zyak dárdai uradalmához tarto­zott. Templomát 1797-ben a kegyúr, Esterházy Kázmér épí­tette Szent Márton püspök tisz­teletére. Ekkor a falu csak 16 házból állt, 1810-ben 397 hor­vát és 32 cigány lakosa volt. Ez a szám 1845-re 694 horvátra és 80 cigányra emelkedett. A múlt században kezdődött a magyarok, a németek, később újabb horvátok és szerbek be­költözése. Hogy legyen hely a Siklósról kijáró ferences atya számára, házat vettek a temp­lom mellett, ezt 1898-ban újjáé­pítették. Ma is lelkészház. A XIX. század végére igen jelen­tős, 1900-ban már 193 főnyi ci­gány kolónia alakult ki a falu­ban. Századunk első felében a horvát lakosság száma erősen csökkent, 1930-ra a horvát né­pesség kétharmada elhagyta a községet. A lakosság túlnyomó többsége római katolikus vallá­sé, maga az egyház is sokat segít a beilleszkedés felgyorsí­tásában, a napi gondok, prob­lémák megoldásában. Bővítik az iskolát A lakosság anyagi helyzeté­ből következően szinte mi­nimális a szellemi, kulturá­lis élet a faluban. Az embe­rek itt azzal vannak elfoglal­va, hogyan is teremtsék elő a napi betevő falatra valót a családjuknak. Éheznie sen­kinek sem kell, hiszen mind az önkormányzat, mind a katolikus egyházi szervezet gondoskodik a rászorulók napi ellátásáról. A nyomor szintjén élő embereket azonban - minden erőfeszí­tés ellenére - nehéz rávenni a kultúra „fogyasztására”, a televízió - amely minden családban megtalálható - meg kielégíti az igényüket. Annak ellenére, hogy van kultúrház, meg könyvtár is, az itteniek nemigen veszik igénybe a szolgáltatásokat. A könyvtár is csak jobbára a diákok által látogatott. Az 1980-as években külső segít­séggel megalakították az óvodát, az általános iskolát viszont körzetesítették, a gyerekek többsége az egy- házasharaszti iskolába jár be tanulni. A faluban csak 3 osztályos iskola működik, ezt akarják a jövőben felfej­leszteni négyosztályosra. A baj csak az, hogy ezt az is­kolát manapság a falu lakói Vnár csak cigány intézmény­nek tartják, éppen ezért a ki­törési lehetőség megterem­tésének érdekében és ter­mészetesen a szabad iskola- választás jegyében nem ide íratják be csemetéjüket. A település gazdái Polgármesterré a legutóbbi megmérette­tésen Tábori Mihályt (34 éves, munkanél­küli) választotta meg a falu közössége. Az önkormányzati testület még nem döntött az alpolgármester személyéről. A testület tagjai Balogh Miklós (50, nyugdíjas), Bu­dai László (43, munkanélküli), id. Budai Péter (51, munkanélküli), Budai Péter (32, munkanélküli), ifj. Petrovics László (19, munkanélküli), Szilágyi Péter (44, mun­kanélküli) és Vas Péter (47, vállalkozó). Körjegyző Szél Józsefné. A cigány önkor­mányzat elnöke Budai László, tagjai ifj. Budai Péter és ifj. Petrovics László. ■ alsoszentmartorLdunanlvlinapto.hu Az oldal az alsószentmártoni önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Békéssy Gábor Phare-támogatás Az önkormányzat folyamatosan támogatásra szorul működőké­pessége fenntartásához. Saját be­vétele szinte elhanyagolható, a körjegyzőség és a környező, szin­tén nehéz helyzetben lévő telepü­lésekkel együttműködve igyek­szik pályázatok útján szerzett pénzből a legszükségesebb inf­rastrukturális beruházásokat vég­rehajtani. Eddig sikeresek voltak az akciók, hiszen mind a középü­letek, mind az utak, járdák, árkok rendezését el tudták végezni. Az új polgármester szerint az önkor­mányzatnak is részt kell vennie a munkahelyteremtésben, ennek egyik megoldása lehet a közcélú munka. A falu rendezése, komfor­tosságának - ha nem is fejleszté­se, mert arra nincs lehetőség - megőrzése elsőrendű célja a helyi államigazgatási szervezetnek. Persze arról sem mondanak le, tés, kultúrház) bővítésére és fel- hogy a kor színvonalának megfe- újítására. A falu a támogatás felét lelő települést hozzanak létre, veheti igénybe, több mint 70 mil- vagyis bevezessék a gázt, és a csa- lió forint áll rendelkezésükre. tomahálózat is megteremtődjön. _______________________________S Eh hez azonban a lakosság jelen­tős anyagi hoz­zájárulása is szükséges len­ne. Nemrégiben a Phare-pályáza- ton - amelyet négy környező településsel (Al- sószentmárto- non kívül Egy- házasharaszti, Old, Siklósnagy­falu) együtt kap­tak segítséget a közösségi épüle­tek (iskolabőví- A faluban sokan tatarozzák a házukat A rendszerváltás előtt tu­lajdonképpen nem volt munkaerőgond a falu­ban, a környék mező- gazdasági vállalkozásai, a megye ipari üzemei munkavégzési lehetősé­get biztosítottak minden alsószentmártoni lakos­nak. Természetesen ak­kor is voltak olyanok, akik egyáltalán nem akartak dolgozni, de őket a falu közössége sem tartotta sokra, csak néhányan voltak a munkakerülők. A küencvenes évek elején bekövetkezett gyö­keres változás a tulajdonviszonyokban a fa­lu népére tragikus következménnyel járt, 1994-re már szinte valamennyi felnőtt alsó­szentmártoni munkahely nélkül maradt. Magyarországon szinte nincs is üyen sze­rencsétlen település, nem véletlen tehát, hogy a megye és a karitatív szervezetek is A Caritas megpróbáltak segíteni a nyugodt megélhetést biztosító jövedelem nél­kül maradt embereken. Munkahely létesítésre a kömyékeh a jövőben sem igen lehet számítani, a segélyen élők csak idénymunkára és az eset­leges, nem ritkán csak a megalázó „feketemunká­ra” számíthatnak. Az ön- kormányzat és a Caritas segítségével a faluban senki sem maradt el- látaüanul, vagyis nem éhezett, a gyerekek az óvodában ingyen kapták az ellátást, akik pe­dig a felnőttek közül leginkább rászorultak a segítségre, őket az egyházközösség látja vendégül naponta egytálételre. A munka­ügyi központ is igyekezett segíteni a kézmű­ves mesterségben járatos embereken, a pé­csi termelőiskolában a kosárfonásra tanítot­ták az ilyen tevékenységre hajlandó lakoso­Lankó József plébános is segítséget nyújt kát. A mesterség fogását elsajátítóknak még az áapanyagról sem kellett gondoskodni, hiszen az országos cigány önkormányzat nem messze a fáutól bérel egy 30 hektáros területet, a kosárfonók innen szerzik be a szükséges fűzfavesszőt. Lankó József plébános szerint minden ilyen próbálkozás csak tüneti kezelés, hosz- szú távon sem igen oldja meg a fáu problé­mát. Arra ugyanis nem lehet számítani, hogy az elkövetkező évtizedben a jórészt szatósmeret nélküli embereknek valamilyen elhelyezkedési lehetősége adódik. Éppen ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a gyerekeket kell helyzetbe hozni, az iskolá­zottságot kell növelni, az ismeretek bővítésé­vel keü a jövő generációjának áapot biztosí­tani a korszerű ismeretek befogadásáa. En­nek felismerésével a fiataloknak lehetőséget biztosítanak például a mánfá, kimondottan e cél megváósítására született iskolá kép­zésre, váamint a siklósi Szent Imre katolikus iskolában a tudás megszerzésére. A plébá­nos szerint azonban még korábban kell kez­deni a felkészítést, éppen ezért az egyház a hátrányos helyzetű gyerekeknek óvodát léte­sített. Az intézményben két nyelven (beás ci­gány és magyar) tartják az ugyancsak cigány származású pedagógusok a foglalkozásokat. Az ingerszegény környezetből érkezett gye­rekek így szinte családias környezetben (az óvoda nyitott, a szülők is részt vehetnek a foglalko­zásokon) kaphatják meg az új vüágrendszerben va­ló eligazodáshoz az alap- vető ismereteket.- Ez a rendszer olyany- nyira sikeres, hogy a fel­nőttek közül többen is kedvet kaptak a tanulásra - dicséri a katolikus egy­ház által indított kezdemé­nyezést a plébános. - Je­lenleg az alsószentmárto­ni lakosok közül húszán A cigány óvodában járnak a siklósi gimnáziumba, levelező tago­zaton próbálnak középiskolai végzettséget szerezni. Hogy a tanulásukat megkönnyít­sük, a nemrégiben létrehozott, s a gyerme­kek délutáni szabadidős foglalkoztatására szolgáló játszóházban a továbbtanulóknak korrepetálási lehetőséget biztosítunk. hetven gyermekről gondoskodnak V I 4 J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom