Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)
2002-10-20 / 287. szám
2002. OKTÓBER 20. ARCKÉP „Sztárügyvédek nincsenek” Ha a munkájáról beszél, olyan, mintha állandóan vallomást tenne. Mondandóját olyan kijelentések színesítik, mint például „elhatároztuk, hogy betörünk”, vagy „amikor menekültünk”. Pedig neki ezekhez az esetekhez csupán annyi köze van, hogy képviseli az ügyet. Mégis, dr. Magyar György megszokta, hogy így társalog ügyfeleivel, akik talán éppen emiatt bíznak benne jobban, s hiszik el, hogy egy hajóban eveznek. Az ügyvéd nevét a Whiskys rabló védőjeként ismerte meg az ország, s bár azóta számos más, nagy port felvert ügye volt, cáfolja, hogy sztárügyvéd lenne. Állítja, nem tesz különbséget ügyek, illetve ügyfelek között, s bár kétségtelenül jól bánik a sajtóval, ért a nyilvánosság nyelvén, számára a hétköznapi ügyek is ugyanolyan fontosak, mint azok, amelyekkel az újságok címoldalán találkozhatunk. ■ - Ki lehet ma sztárügyvéd?- Ilyen kategória, ilyen titulus szerintem nem létezik. Ez egy tartalommentes kreálmány. Legfeljebb sztárolt ügyvédek vannak, ám ez a megjelölés sem jelent minden esetben kvalitásbeli különbséget. Vannak jó, jobb, illetve kevésbé jó ügyvédek.- A sajtóban mégis sokszor találkozhatunk ezzel a kifejezéssel.- Attól az még tartalom nélküli. A mi szakmánkban az ügyfelek érzelmi alapon kötődhetnek egy-egy emberhez, s ha az illető neve sokat forog, akkor ráfoghatják, hogy sztárügyvéd. Sztárolni inkább sportolókat, művészeket szoktak. Attól, hogy valaki netán egy-egy publikus ügyet képvisel, még nem lesz jobb a kollégáinál. A mi szakmánkban gyakori jelenség, hogy valaki a tudományos nyelv területén brillírozik, a szélesebb közvélemény előtt azonban nem tudja a gondolatait kifejezni. Akiben viszont a tárgyi tudás és szakmai gyakorlat megfelelő kommunikációs képességgel párosul, az ki tud emelkedni a kilencezer magyarországi ügyvéd közül.- Tudja, miért kérdeztem ezt?- Nem, de majd elmondja.- Önt is a sztárügyvédek között szokták emlegetni. Sokszor az az ember érzése, hogy ha valaki ezt elérte, már csak nagy port felkavaró ügyeket kap, a kommersz ügyek már nem is érdeklik.- Én ezt a kérdést megfordítanám: sokszor az ügy talál meg engem. Olyan ez, mint amikor valaki elkezd hasonlítani a saját kutyájára. Megfigyeltem: azért, mert sokat szerepelek, több régi ügyfelem gondolja úgy, hogy más lettem. Ha felhívnak, úgy kezdik, hogy „nem akarom zavarni”. Ami pedig a kommersz ügyeket illeti, számomra nincs kis ügy meg nagy ügy. Mindenkinek a maga ügye a legfontosabb. Egy ügyvéd ilyen alapon nem válogathat. Nekem ma is vannak válóperes, hagyatéki ügyeim. Épp a minap találkoztam egy igen neves blrával a bíróság folyosóján, aki azt kérdezte tőlem, hogy most akkor ugye lazítok, mivel épp egy hét éve tartó vagyonközösségi perben jártam el. Hétköznapi eset: a férj és a feleség nem tud megegyezni a lakásról. Nem sérthetem meg az ügyfeleimet azzal, hogy publici- tási szempontok alapján válogatok a felkérések között. Már csak azért sem válhatok az „elit” kizárólagos képviselőjévé, mert az ügyvédi irodám jelöltjeinek és a joggyakornokoknak a jog minden ágával meg kell ismerkedniük.- Ennek ellenére az ismertség, a közéleti hírnév egzisztenciális haszonra váltható...- Nem cáfolom, ebben van logika, s elképzelhető ilyen összefüggés is. Ám a kérdés ennél sokkal összetettebb. Mint már mondtam, elsősorban az ügyfelek viszonya változik meg velem szemben. Sokan úgy gondolják, hogy én már nem érek rá az ő ügyükkel foglalkozni. Ennek révén aztán persze kicserélődik a klientúra.- Vállalja, hogy bizonyos mértékig exhibicionista?- Csak annyira, amennyire minden ügyvéd. Vagy mint minden újságíró...- Azért gondolom ezt, mert ön már volt főpolgármester-jelölt is, 1994-ben, majd az Együtt Magyarországért Unió elnöke lett. Miért hagyott fel a civil szféra képviseletével? Úgy gondolta, ügyvédként többre viheti?- A civil szféra képviseletét a politikában ma is nagyon fontosnak tartom. Sajnos a magyar társadalomnak ma még nincs igénye erre. Szoktam mondogatni, hogy nekem hivatásom az ügyvédség és a szerelmem a politika.- Összeegyeztethető a kettő?- Meg lehet oldani, hogy egyik se menjen a másik rovására. Végül is, ha belegondol, mindkettő a képviseletre és a bizalomra épül. A lényeg ugyanaz, csak a színpad más.- Netán valamikor pártszínekben is láthatjuk?- Nem, nem állok be egyetlen pártba sem. Pedig már hívtak. Azt feleltem nekik, hogy nagy megtiszteltetésnek tartom a felkérést, de a magyar közéletben amúgy is a pártképviselet van túlsúlyban. Szigorúan szakmai jellegű felkéréseket persze elvállalok. Most például épp a Magyar Internet Kamara jogszakmai hátterének kialakításán dolgozunk. A négypárti egyeztetést is igénylő előkészítés a mi irodánkban bonyolódik, s a javaslat nemsokára a parlament elé kerül.- Büntetőügyvédként az ön nevét a közvélemény azóta ismeri, hogy elvállalta Ambrus Attila, vagy ahogy sokan nevezik, a Whiskys rabló képviseletét. Számított rá, hogy ez híressé teszi?- Amikor Attila rokonai megkerestek, három szempont alapján döntöttem. Szerettem volna vele találkozni, és a szemébe nézni, meg akartam ismerni az esetet és érdekelt az a világ, amelyből ő érkezett. A hírnév nem játszott szerepet a döntésemben.- Milyen embernek ismerte meg a Whiskyst?- Igazi sportember. Tudom, furcsán hangzik, de a fair szabályok betartása számára nagyon fontos. Tudja magáról, hogy bűnöző, tisztában van az általa elkövetett cselekmények súlyával, így áll hozzá a saját ügyéhez is.- Ehhez képest 17 évet kapott. Más gyilkosságért nem kap ennyit.- Nekem, mint ügyvédnek, nincs jogom a másodfokú bírói ítéletet kritizálni, de azt kijelenthetem, hogy a büntetés mértéke számomra is furcsa, a közvélemény előtt pedig nem is megmagyarázható. A bíróság ezzel több dolgot is üzent. Egyrészt valószínűleg azt, hogy hiába szabadabb az ország és a gondolkodás, azért még nem szabad utat engedni a bűnnek. A másik olvasata a történteknek már veszélyesebb: bizonyos bűnözői köröknek azt sugallhatja ugyanis, hogy az őszinte, feltáró jellegű vallomást, beismerést a bíróság nem honorálja.- Sokak szerint Ambrus Attila a stílusának köszönheti a súlyos ítéletet. A bíróság így akarta elkerülni még a látszatát is, hogy hatása alá kerülne egyfajta „Robin Hood-effektusnak ”.- Ez szerintem is így van, mellesleg a szóbeli indoklás, amit írásban még nem kaptunk meg, erre utalt is. Ami viszont nagyon furcsa, az az ott elhangzott megjegyzés, miszerint „a Legfelsőbb Bíróság is ebben az országban él”. Még a legmagasabb jogi fórum sem függetlenítheti magát az esethez tapadó érzelmi körülményektől. Számomra ez az idézett bírói mondat nagyon fontos, mivel én eddig azt hittem, Justitia bekötött szemű... Ennek ellenére rendkívüli jogorvoslati kérelemmel fogunk élni.- Amikor ön Ambrus Attiláról beszél, sokszor úgy fogalmaz, hogy amikor „kiraboltuk ezt a bankfiókot’’, vagy „amikor megszöktünk”... Az én fülemnek ez egy kicsit furcsa.- Több ügyfelemmel így beszélek. Azt mondom neki, üljön le, és mesélje el, hogy mit csináltunk... Ezzel is oldom a gátlásait.- Én meg már azt hittem, szimpatikus önnek a Whiskys.- Ahhoz, hogy hiteles maradhassak, mindig objektiven kell szemlélnem az ügyeket. Egy jó ügyvédnek tudnia kell távolságot és mértéket tartani. Ettől függetlenül persze voltak számomra pozitív stílusjegyei a viselkedésének, mint ahogy negatívak is.- Egy időben szó volt arról, hogy Ambrus Attila reklámokat vállal, megfilmesítik a sztoriját, s az ebből befolyó pénzt visszafizeti. Most ez hogy áll?- A kárenyhítésről nem tettünk le, ez ugyanis perújítási ok, ami enyhébb büntetéssel járhat. Ráadásul Attila története jó alapanyag, akár filmről, akár regényről beszélünk. Voltak különleges dobásai. Hét éven át az orránál fogva vezette a hatóságokat. Üzengetett nekik. Volt, hogy virágcsokorral ment rabolni. Aztán elfogták, de megszökött, méghozzá úgy, hogy kétemeletnyi magasságból ugrott le. Négy hónapig bujkált, közben újabb rablásokat követett el. Első alkalommal úgy sikerült lecsapni rá, hogy visszament a kutyájáért. Ezzel máris elnyerte kétmillió kutyatulajdonos szimpátiáját... Amit most mondok, azt nem mint az ügyvédje, hanem a mint a jogi képviselője jelentem ki: nem tettünk le a megfilmesítés lehetőségéről, csak vártunk a jogerős ítéletig.- Mozifilmet forgatnának?- Tévésorozatot. Attila harminc bankot rabolt ki, s van olyan elképzelés, hogy mindegyik egy- egy epizód lenne.- Reklám?- Erkölcsi gátjai lennének. Amúgy is meg kell még találni azt a szűk mesgyét, amelyen belül úgy tehetünk lépéseket a kárenyhítésért, hogy közben nem csinálunk sztárt a bűnözőből, és reklámot a „bűnnek. Egyébként is naponta más-más oldalon találom magam, minden irányból ismerem a védekezés és a jogérvényesítés különböző aspektusait. Például én képviselem a móri Erste Bankban elhunyt személyek családtagjainak egy részét is. Ambrus ügyében azt szoktam mondani, hogy persze, ne vezessen vetélkedőt a szabadulása után a tévében, de ha a történetéből készült regény vagy film rávilágít a hazai bankbiztonság égető hiányosságaira, már megérte a nyilvánosság elé állni.- Ön szerint a Whiskys kibír 17 évet? Barátnője ugyanis kétkedésének adott hangot ezzel kapcsolatban.- Egyes szakértői vélemények 9-11 évre teszik azt az időtartamot, amit izolált körülmények között ép ésszel el lehet viselni. Ebből a szempontból tehát mindegy, hogy Attila 15 évet kapott, vagy 17-et. A bíróság egyébként az ő esetében nem zárta ki a feltételes szabadlábra helyezést, s csaknem négy évet már le is ült. Ha mindezeket számításba vesszük, ő még a kritikus tízéves határon van. Egyébként meg nem úgy ismerem, mint aki eldobná magától az életét. Tovább akar tanulni, rengeteget olvas, műveli magát. Vissza akar térni a társadalomba, méghozzá egészségesen és nem bűnözőként.- Mostanság sok szó esik az óvadék bevezetéséről. Önnek mi erről a véleménye?- Nagyon hasznos lenne az alkalmazása. Nálunk ugyanis nincs rendezve az előzetes letartóztatás kérdése. Az óvadék bizonyos helyzetekben ezt megoldaná. A bírákra kellene rábízni, hogy mikor alkamaznák.- Nem lenne ez igazságtalan? A szegények bent ülnének, a gazdagok meg kint grasszál- nának.- Azért ez nem ennyire egyszerű. Ha az óvadék megállapítására az illető anyagi helyzetének vizsgálata után kerül sor, máris kivéd- tük ezt a csapdát.- És akinek szinte semmije nincs?- A rendszer mögé lehet helyezni biztosítási intézeteket és olyan hitelkonstrukciókat, amelyek megoldhatnák ezt a kérdést.- Vagyis kössünk biztosítást arra az esetre, ha bíróság elé kerülünk?- Pontosan. Olyan lehetne ez a jogesetbiztosítás, mint a gépkocsik cascója. Lenne drágább is, meg olcsóbb is. Aztán, ha bekövetkezik a baj, a biztosító fizet.- Ön elég derűs személyiség. Aki nap mint nap a bűn mélyére tekint, hogyan védi ki, hogy mindez ne hasson ki a magánéletére?- Erre vagyunk trenírozva. Az én figyelmem például szelektív. Hétvégenként kikapcsolok. Ilyenkor kocogok vagy úszom, teniszezem, kerékpározom, golfozok, mikor mi jön.- Alkotói ambíciók?- A pedagógia terén van üyen. Számomra ugyanis nagyon fontos, hogy igazi, virtigli ügyvédek népesítsék be ezt a szakmát. Jelenleg sajnos a jogi diploma szinte az érettségivel egyenértékű. Mennyiségi képzés folyik, nem minőségi, felhígult a szakma. Jómagam diplomásokkal foglalkozom, s célom, hogy felnőjön egy minőségi és hatékony ügyvédnemzedék. Erre egyébként családon belül már tudnék példát mondani: Gábor fiam jogász-politológus, a strassburgi emberi jogi bíróságon dolgozik.- Visszatér még a politikába?- Nem tudom. Nagyon érdekel a közélet, a civil szféra, s nagyon szeretném, ha eljönne az az idő, amikor megvalósul a társadalom teljes képviselete és kétkamarás parlamentünk lesz. Mert most csak pártképviselet van. Holott a tudományos élet, a nemzetiségek, az egyházak mind olyan szféra, amely megérdemli, hogy legfelső szinten képviseljék az érdekeit és valós társadalmi kontroll legyen a jogalkotás terén is. Jelenleg is ezen dolgozom egy felkért, szakmai csoport élén. Dián Tamás Á Dr. Magyar György Született: 1949. október 23. J Család: nős, három nagykorú 1 gyermek apja. Iskolái: ELTE jogi kar. Pályája: 1973 óta ügyvéd.
