Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)
2002-10-17 / 284. szám
8. OLDAL DRÁVACSEHI BEMUTATKOZIK 2002. Október 17., csütörtök A FALU TÖRTÉNELME A község neve az írott forrásokban először 1346-ban bukkant fel Chehy alakban. A Csehi helynév cseh nemzetiségű telepesekre utal, jelentése cseh, cseheké. A megkülönböztető szerepű Dráva előtag a folyó közelségére utal. A török hódoltság alatt is folyamatosan lakott magyar falu volt, lakossága a 18. és 19. században is színmagyar. Az első világháború után néhány német és horvát család telepedett le itt. 1930- ban 352 magyar, 7 német és 2 egyéb anyanyelvű lakosa volt. A 19. század végén két puszta alakult ki a falu határában, Csehipuszta és Jégverempuszta. A község a második világháború végén, 1945. márciusában, a nagy drávai ütközetben, szinte teljesen elpusztult. A község lakossága az elmúlt évtizedekben közel 40 fővel csökkent. Ennek oka hátrányos helyzete, a helyi munkalehetőség hiánya a település alacsony infrastrukturális ellátottsága volt. Oktatási-nevelési intézményük nincs, viszont rendelkeznek művelődési házzal és könyvtárral is. Az itt található 84 házból egy önkormányzati tulajdon. A vezetékes ivóvizet a kilencvenes évek elején vezették be a faluba, a vízmű közös Drávapalkonyával. Szennyvíz- csatornával nem rendelkeznek, a folyékony kommunális hulladék elszállítása teljes egészében tartálykocsival történik. Vezetékes gáz sincs a faluban, erre egyelőre az itt lakók nem is tartanak igényt, ugyanis nem tudnák kifizetni a bevezetés költségeit. Sokat fejlődött Drávacsehi Eldugott falu, légvonalban közel a Dráva partjához, s egyben a magyar határhoz. A község csak közúton közelíthető meg, Drávaszabolcson és Drávapalkonyán keresztül. Vasút nem érinti, viszont az autóbuszjáratokkal a falubeliek meg vannak elégedve. A jövőben tervbe vették, hogy kitörtnek az elzártságból, állami segítséggel felépült autóúttal becsatlakoznának a Harkány-Sellye útvonalra. A kis községet a történelem viharai megtépázták, a törökök, a németek kifosztották, a második világháború környéken folyt csatáinak romjai még ma is láthatók a településen. Aztán a Jugoszlávia elleni politikai embargó tovább erősítette az elzártságot. Kis remény volt a falu fejlesztésében a téeszesítés, a mezőgazdasági üzem legalább munkát adott az itt élőknek. A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás után itt is - mint az Ormánság többi településén - óriási mértékűre növekedett a munkanélküliek száma, s hiába volt átképző és munkahelyteremtő program, a felnőtt korú lakosság csaknem egyharmada még ma is rendszeres szociális segélyből próbál megélni. Máról holnapra.- Ezen mi - mármint a helyi önkormányzaü testület - sokat környezethez viszonyítva igen magas színvonalon ellátott egészségügyi intézményt sikerült létrehoznunk. A település elzártságára jellemző volt, hogy a hatvanas években még csak egy telefon működött a faluban, mindenki nem tudunk változtatni, munkát csak egy-két embernek tudunk biztosítani - kesereg a polgár- mester, Kovács Pál, aki három cikluson keresztül próbált minden erejével javítani a falu állapotán. Ért el sikereket, de kudarcot is szép számmal. A negyedik ciklust már nem vállalja, úgy, hogy a mostani választás után már új polgármestere lesz a falunak. - A kilencvenes évek elején még tisztességes hivatalunk sem volt, félig romos épületet örököltünk, a berendezést is úgy kellett összeszednünk - emlékszik visz- sza a kezdeti időszakra falu első embere. - De ha valaki manapság erre jár, megnézheti az épületet: kívül-belül tataroztuk, a berendezést is átalakítottuk. Az épületben van a könyvtár és az orvosi rendelő is. Ez utóbbira igen büszkék vagyunk, hiszen a falusi- Az itt lakók talán észre sem veszik a mindennapi változás eredményeit, hiszen az évek során megszokták az új dolgokat, jelenlétüket egy idő után természetesnek vették. Pedig ha összehasonlítjuk a nyolcvanas évek községét a mostanival, ég és föld A polgármesteri hivatalt az elmúlt években tatarozták A polgármester Kovács Pál használhatta, sajnos nem mindig a szükségletnek megfelelően. Éppen ezért volt áldás a Matáv ajánlkozása, tíz vonalat épített ki, pillanatnyilag nincs is többre igény. Az előző rendszerben félbehagyott ravatalozó építését is be kellett fejezni, idevezetni a vizet, villanyt, s hűtővel is fel kellett szerelni a kegyeleti épületet. Az utak állapota sem volt megfelelő, faluban lévő közút az ön- kormányzat tulajdona, gondoskodni kellett tehát a feljavításukról. Járdát is építettek a kocsma és a harangtorony közötti szakaszon, a régi teljesen elhasználódott, burkolata töredezett volt, ki kellet cserélni. ■■■•■••UüJÜSVlSZlü Nagytoffalu Siklós Rádfatya/ Dráva- Márta ^ Orávapiski szerdahely • Harkány Kémes oöráva- o ólpa^fa “yv .csepely Kovácsiéba EuvházasöTrfa .DRÁVACSEHI Ä aPWCa '' Órára- 6f.disa Many AlsóéértSJ&hntCK x ‘V'V V. nmártan a különbség. A közvilágítást nemrégiben korszerűsítettük, éjszaka Drávapatkonya sásote' A LAKOSSÁGSZÁM ALAKULÁSA 1935 1944 1950 1960 1970 2002 2S| 1 218 1 szinte nappali fényben úszik a falu. Igaz, a víz- és villany-szolgáltatáson kívül mást nemigen tudunk még a jövőben sem biztosítani, azért meg kell hogy mondjam, komfortos ez a település. S ha a területfejlesztési koncepciók a mi körzetünket is figyelembe vennék, nem is volna semmi baj. Lehet, hogy a közelünkben megépítendő nemzetközi közlekedési útvonal majd sokat segít a falu fejlesztési elképzeléseinek megvalósításában. De lehet, hogy nem, viszont ekkor sem leszünk elkeseredve, küzdünk a fennmaradás sért. Mert hogy ez a település hosszú időn keresztül lakóhelyéi ül szolgál majd a jövőben is legj alább ötven családnak, abban majdnem biztos vagyok. A tájházat elszállították a szentendrei skanzenbe Mise a hivatalban A valamikor tiszta magyarlakta település református vallású volt, templomuk is természetesen csak egy volt, annak tornyát nem díszítette kereszt. Aztán a második világháború végefelé az itt folyó harcok során telitalálat érte, nem is építették újjá. A legtöbb bevándorló a 20. században érkezett a faluba, mindenekelőtt Csongrádból jöttek igen szegény kubikosok, akik néhány kosár motyóval telepedtek le a falu szélén. A reformátusok közé folyamatosan keveredtek a katolikusok, a vegyes házasságok miatt is egyre színesedett az itt lakók vallási hovatartozása. A templom újjáépítése sokáig téma volt a faluban, ám az előző rendszer nemigen támogatta az egyházi beruházásokat, márpedig drávacsehi templom a háború folyamán olyannyira megrongálódott, hogy felépítését közadakozásból nem lehetett volna megoldani. Az utóbbi években viszont felújították a harangtornyot, hogy legalább ez jelképezze az itt élő hívők vallásos meggyőződését. Az egyházi szertartásokat viszont templom híján is meg kellett tartani valahol, s mivel más középület nem létezett a községben, mint a polgármesteri hivatal, hát mindkét felekezet hívői meghatározott időszakonként a polgármester irodájában gyűlnek össze. A templom helyét a föld szintjével tették egyenlővé, úgyhogy az elkövetkező években sem valószínű, hogy a faluban újjáépül az isten háza. A falu gazdái A polgármester az önkormányzatiság bevezetése óta, vagyis három cikluson keresztül Kovács Pál (62 éves, nyugdíjas), alpolgármester Szavai Józsefné (45, rokkantnyugdíjas). Az ön- kormányzati testület tagjai: Mészáros Tibor (39, kereskedő), Kasza Imre (34, munkanélküli), Kalányos Zoltán (30, traktoros) és Szálai Tibor (63, nyugdíjas). A körjegyző dr. Zsolt Tamás. ■ Kisebbségi önkormányzat Az 1951-es árvíz után üresen maradt házakba gordisai cigányokat telepítettek. A falu még megmaradt lakosságaiéit az új jövevényektől, féltették biztonságukat. Aggódniuk nem kellett, a családok munkaképes korú tagjai valamennyien elhelyezkedtek a környék mezőgazdasági, valamint a megyeszékhely ipari üzemeiben. A rendszerváltást követően azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, a jobbára betanított munkásként dolgozóktól elsőként váltak meg a kapitalizálódó vállalkozások. A drávacsehi cigányok is az utcára kerültek, jobbára szociális juttatásból és alkalmi munkából élnek. A kisebbségi önkormányzatot megalakították, elnöke Kalányos János (35, traktoros), tagjai Gö- bölös János (32, munkanélküli) és ifj. Zengő József (30, munka- nélküli). dravacsehi.dunantulinapb.hu Az oldal a drávacsehi önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Békéssy Gábor A harangtornyot közadakozásból újították fel Tatarozzák a házakat Az itt lakók bíznak a jövőben, kevés ház van elhanyagolt állapotban. Igaz, a homlokzat-felújításhoz az önkormányzat is hozzájárul. Annak ellenére, hogy a faluban jórészt munkanélküliek laknak, s hogy a település jövőképe sem biztató, az itt élők sokat adnak arra, hogy legalább a szűkebb környezetük ápoltságát megőrizzék. Az is biztató jel, hogy az utóbbi években új ház is épült, igénybe véve a szociálpolitikai kedvezményeket. A tatarozáshoz újabban az önkormányzat is hozzájárul, a Sapard-program keretében nyertek csaknem kétmillió forintot. Igaz, a pályázatot még 1997-ben adták be, a nyert összeget viszont csak ebben az évben utalták át az önkormányzat számlájára. A programból 10 ház homlokzatát tudják felújítani, házanként körülbelül 70 ezer forint használható fel. Iskolába az itteni gyerekek drávaszabolcsi intézménybe járnak, természetesen az utazási költségeket, no meg a tankönyból Sellyére vezető útvonalra csatlakozás számít a leginkább megvalósíthatónak. A Céde- pályázaton már nyerték bizonyos összeget a kisebbségi önkormányzat irodájának Idalakításávek árát az önkormányzat fedezi. A több falu közös fenntartásával működő iskola bővítésének (például tornaterem is épült) költségeit is megosztották ugyanúgy, mint szintén a körjegyzőség településén kialakított egészség- ügyi központ beruházásának finanszírozását. Ugyancsak támogatással elkészült a falu rendezési terve, amelyben már szerepel a zsák- A világháborús emlékművet a kilnecvenes évek elején állították fel települési állapot megszüntetése. Többféle vál- ra, az építkezést azonban csak a tozat közül leginkább a Harkány- jövő évben kezdik el. ________■ Sz ociálpolitikai kedvezményből épült ház •V ( ( I
