Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)

2002-09-06 / 243. szám

*| 2002. Szeptember 6., péntek RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Tv-jegyzet Milota, párna nélkül Kutya nehéz úgy jó könyvet írni, hogy már van egy nagyon jó könyvünk. Závada Pál 1997-ben a Jadviga párnája című nagysze­rű regényével annak ellenére is a semmiből robbant be a magyar irodalom élvonalába, hogy ko­rábban már jelent meg szociográ­fiája (ami a műfaja szerint sem szépirodalom, bár lehet nagyon szépen művelni) és egy novellás- kötete a Jelenkornál. A Jadviga... nem csak jó, hanem csodák cso­dájára népszerű regény is lett, még egy női magazin is közölt belőle részleteket, Deák Krisztina pedig ripszropsz filmet készített belőle - olyan is lett. Jól emlékszem, hogy a Jadvi­ga... megjelenése után, a kezdeti sikerben még kissé idegenül für­dő szerzővel arról beszélgettem, vajon miképp lehet majd íróként újból megszólalni egy ennyire jellegzetes beszédmód után. Ak­kor Závada azt mondta: szeretne kibújni korábbi alakjaiból, és va­lami egészen mást kezdeni. Most, öt évvel később, a Milota olvastán azt kell mondjuk: ez nem nagyon sikerült, és ennek fényében a Milota se nagyon si­került. A konstrukció meglehe­tősen hasonlatos a Jadvigához: két személy beszél, mondja a magáét. Roszkos Erka számító­gépbe veri bele naplónak nem is nevezhető életét és bánatát (a kettő majdnem szinonima ezút­tal), illetve a címadó Milota, ki tudja, milyen indíttatásból, el­kezdi magnóra felmondani a maga sorsát. Nyilvánvaló, hogy a két történet sok ponton össze­ér, míg aztán „csattanóként” ki­derül a legnagyobb (és legször­nyűbb) kapocs: ez az Erka ugyanúgy Milota házasságon kí­vüli lánya, mint Erka egy koráb­bi szeretője, a színházrendező Kohut, illetve szívszerelme, Mi­lota törvényes fia, a János. Ez így, első hallásra egy remek re­gény alapja lehet, sőt az is, lehet lelket boncolgatni, a homályos múltban vájkálni, de valahogy a 700 oldalhoz ezúttal kevés. Mi­lota, akit afféle Svejk-szerű figu­rának szánt a szerző, lötyög és lötyög, és ettől a regény maga is lotyogós lesz. Maguk a monda­tok, főképp a szöveg vége felé, egyre emyedtebbek, fakók. Pe­dig Milota tud mesélni, csak ép­pen belefárad, épp úgy, mint a szerző. De talán mégis az a leg­nagyobb baj a Milotával, hogy nem igazán lehet benne senkit sem szeretni, vagy bárkivel is „azonosulni”: Erka nem rendel­kezik a férfiak melletti-közti ver­gődésében ezzel a plusszal, Mi­lota huncutsága elég sok gazem­berséget takar, a többi szereplő pedig eléggé vázlatos. * Kár, hogy így alakult, mert a Milotát ugyanaz a jó író írta, mint a Jadvigát..., Závada Pál. Tanú erre a sok pompás részlet, külön kis novellának beillő epi­zód. Csak most valamiért (és er­ről, lehet, nem is szerző tehet, hanem egy nálánál is nagyobb hatalom) ezek a mozaikkövek nem akartak tökéletesen egy­máshoz illeni. (Milota, Magvető Kiadó, 2002) MÉHES KÁROLY Zrínyi-napok Szigetvárott Csütörtökön koszorúzással és Roisz Vilmos festőművész kiállí­tásának megnyitójával kezdő­dött az idei Zrínyi Emlékünnep­ség, amit ezúttal is Szigetvár vá­rosa és a Várbaráti Kör szerve­zett. A programok sűrűje azon­ban mától lesz, és egészen a va­sárnap esti, ünnepi zenés tűzijá­tékig tart. Már a pénteki délután is rend­kívül sűrű lesz, hiszen a proto­kolláris események mellett fel­lép az erdélyi testvérváros, Déva vegyeskara, illetve este a Zrínyi téren rendezik a Szalon utcabált az Asterix zenekarral. Szombat reggel nyílik a kira­kodóvásár, kihirdetik a Zrínyi Hagyományőrzők játékának eredményét, majd délután a testvérvárosi folklóregyüttesek gáláját láthatják az érdeklődők. Vasárnap a vár mögötti terü­leten az egész napos lovaspro­gram lehet igazán csalogató, a különféle sportversenyek és ter­mészetesen az esti katonai tisz­teletadás, illetve a már említett, belső vári tűzijáték. II. K. Várkapitány a tv-ben Hosszú idő után ismét saját gyártású portréfilm készült az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójában. Kovács Ferenc festőművészről, a Siklósi Vár Kht. vezetőjéről 17 barátja, művésztársa beszél. A közel félórás portréfilmet Bukta Csaba szerkesztette és rendezte, az operatőr Bősz Vilmos volt. A műsor az Ml-en látható ma 14 órakor a Körzeti magazinban. Egy professzor emlékezete A Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetének professzora volt dr. Romhányi György 1951-1976-ig, aki azon­ban egészen 1991-ben bekövetkezett haláláig jelentős hatást gyakorolt a magyar orvostársadalomra. Két éve, dr. Romhányi György ha­lálának évfordulója utáni első szombaton gyűltek össze először tanítványai és tisztelői Száron, a professzor szülőfalujában, és ha­tározták el, hogy tanítását, embe­ri és orvosi példáját ápolandó és terjesztendő, minden évben Romhányi Orvostalálkozót tarta­nak. A napokban már a második ilyen összejövetelre került sor, amin több tucat egykori Romhá- nyi-tanítvány és -munkatárs vett részt. A tudós Romhányi mellett a legtöbben a kiváló oktatót tisztel­ték benne, aki mindennél többre becsülte az élőszót, „az egyetemi oktatás leghatékonyabb fegyve­rét”. Pécsi, negyedszázados tan­székvezetése alatti előadásai le­gendásak lettek, de a tudomány­hoz, a tudáshoz való viszonya is. A találkozó fő szervezője, dr. Kel- lermayer Miklós ezúttal is felidéz­te, hogy amikor a professzor egy- egy felfedezését osztotta meg ve­lük, mindig ezt mondta: „Most egy fokkal okosabbak és két fok­kal alázatosabbak lettünk”. Az idei szári találkozón dr. Rohonyi Béla pathológus főorvos emlékezését, elmélkedését így zárta: - Ma már az egészségügy­ben, a klinikákon is „team”-ek do­minálnak, a professzor mene­dzser, különben nem boldogul. Azt nem pejorative mondom, hi­szen megváltozott a világ, a tudo­mány is globalizálódott. De azért nem lenne baj, ha ma is lennének Romhányi Györgyök. És nem csakapathológiában! Fejér megyei szülőfalujában az új tanév kezdetén az általános is­kola Romhányi György nevét vet­te fel. m. k. SELYMES ÁLMOK. A Tündérország és a Lombfakadás című selyemre készült grafika is látható a pécsi Café Zaccban szeptember 15-ig kiállított Kolláth Edit-alkotások között. ______________________fotó=t.l Mi ndig valami új érdekli Vidákovics nekivág egy komoly nyári színháznak Vidákovics Antalt a város ünnepén Közművelődési Díjjal tün­tették ki, amivel elsősorban együttes-vezetői és pedagógusi te­vékenységét ismerték el - azaz, ilyenformán a múltat. Elvégre manapság a Pécsi Horvát Színház vezetője, aki nagy tervekkel néz a jövő elé.- Azt kell mondjam, eddig se fe­ledkeztek meg a munkásságom­ról, korábban is kaptam néhány elismerést - mondta Vidákovics Antal. - Mivel 25 éven át vezettem a Baranya Táncegyüttest és 26 éven át tanítottam a Művészeti Szakközépiskolában, valóban so­kat tevékenykedtem a közművelő­désben, úgyhogy nagyon örültem ennek a díjnak, de azért ez az idő­szak már lezárult az életemben. Engem mindig is az új érdekelt, ami már jó néhány éve a Pécsi Horvát Színházat jelenti, azzal együtt, ha hívnak, ma is szívesen vállalok koreografálást, mint leg­utóbb a Pécsi Nemzeti Színház­ban vagy Kecskeméten. Ami ma kicsit hiányzik számomra, az a to­tális színház, azaz a próza, a zene és a tánc együttélése, ami valaha olyan produkciókban nyilvánult meg, mint a Székelyfonó, a Szent István-napi búcsú vagy az Antigo­né. Ma is örömest munkálkodnék valami ilyesmin, más kérdés, hogy a jelenlegi pécsi színpadi terek ilyesmire nem alkalmasak. Ám a következő „újat” Vidáko­vics Antal számára épp egy ilyen színpadi tér létrehozása jelenti.- Az idei július is megmutatta, kaszezon le­gyen Pécsett, ezért szeretném azt, hogy először a Tettye bevonásá­val, intézményesítve létrejöhessen egy komoly nyári színház, ahol naponta van előadás augusztus végéig. Jó lenne, ha a néhai Sza­badtéri Színpad is feltámadhatna haló poraiból, de az annyira tönk­rement, hogy rengeteg pénz kelle­ne hozzá. A Tettye beindítása reá­lisabb, hiszen az úgy, ahogy van, önmagában is színház, szinte díszlet nélkül bármilyen darab el­játszható odafent. Mivel a város vezetése és a PNSZ is nyitott arra, hogy a POSZT után folytatódjék egy helyi nyári színházi fesztivál, abban reménykedem, hogy ez akár már 2003-ban beindulhatna. Mindeközben persze jócskán akadnak még feladatok, amik fő­képp örömteliek, hiszen ősszel a Pécsi Horvát Színház 10 éves fenn­állását ünnepük.- Október 12-én Thomas Bern­hardt Színházcsinálók című darab­ját mutatja be a színházunk, amit ifjabb Bagossy László rendez - je­lezte az igazgató. - A rendező vá­lasztása volt a mű, ami egyébként illő az alkalomhoz. Azért se ra­gaszkodtunk horvát szerzőhöz, mert ha egy rendező nagyon meg akar csinálni egy darabot, abból ta­pasztalatom alapján általában jó dolog lesz. A jubileumhoz tartozik még, hogy a horvát kulturális mi­nisztérium támogatásával sikerül megjelentetnünk az első évtizedet feldolgozó szép, fotókkal illusztrált könyvet, amit Sokcsevics Dénes ál­lított össze és Bagossy Levente il­lusztrált, illetve tervezett, méhes k. Antiszemita felhangok magyar tankönyvekben A rendszerváltás utáni időszak tankönyveiben meglehetősen felületesen foglalkoznak a zsidóság történetével és a Holokauszttal, amelynek magyarázata sokszor elmarad vagy zsidóellenesre sikeredik. Legalább is ezt állapította meg az American Jewish Committee tanulmánya. A pécsi Széchenyi Gimnázium most másodikos, humán szakos diákjának, Keresztes Gergőnek a tanév kezdetén gyanússá vált ötö­dikes húga egyik tankönyve (Bán­hegyi Ferenc: Hon és Népismeret), s ezt jelezte is szerkesztőségünk­nek. Ázt vette észre ugyanis, hogy a zsidósággal kapcsolatos ismerte­tések hiányosak és torzak. Amíg például a könyv a holokausztot említésre méltó eseménynek sem tartja a középkortól napjainkig fel­vázolt, a magyar zsidóságról szóló fejezetben, addig második monda­tában fontosnak gondolja közölni, hogy „a Magyarországon élő zsi­dóság vezetői kinyilvánították, hogy sem nemzetiségként, sem et­nikumként nem kívánnak megje­lenni a magyar társadalomban.” Többször is utal a zsidók és a pénzvilág/kereskedelem szoros összefonódására anélkül, hogy mindennek a történelmi hátterét akár néhány mondatban is taglal­ná. „A falvakban általában a kocs- máros és a boltos zsidó volt, hi­szen ő értette a legjobban a keres­kedelem fortélyait” - írja a gyanút­lan ötödikeseknek. Keresztes Gergő jól ráérzett a szerzőre, ő ugyanis egyike azoknak, aki szerepel az American Jewish Committee által megjelentetett ta­nulmányban, amely megpróbálja áttekinteni, miképpen is ábrázolják egyes kelet-európai országok tan­könyvírói a helyi zsidóság történetét a rendszerváltások utáni évtized­ben. A magyar fejezetet Kovács Mó­nika, az ELTE oktatója, a Hannah Arendt Egyesület elnöke írta. Ő lelte fel Bánhegyi egy másik tanköny­vében (Történelem) azt a gyöngy­szemet, mi szerint Jézusnak „a köz­tudatban zsidó származása él, de vannak más elméletek is”. A „más elméleteket” azonban a szerző nem fejti ki. A rendszerváltás utáni tanköny­vek egy jórészének leggyakrabban alkalmazott stratégiája a felelősség tagadása volt, mondja Kovács Móni­ka. Geopolitika kényszer volt a né­metekkel kötött szövetség, a zsidó­üldözés a németek nyomására kö­vetkezett be, állítják több helyütt is. Népszerű a holokauszt rela- tivizálása, amely „a magyarok is szenvedtek” vagy a „nem is 600.000 zsidó áldozat volt” jellegű szövegek­ben nyilvánul meg. A tankönyvek többségében egy­általán nem foglalkoznak a zsidó­sággal sem a középkorban, sem az újkorban. Némelyik tankönyv meg­említi ugyan a korlátozásokat, a zsi­dók kiűzetését, szót ejt a pogromok­ról, de ezek okaira a szerzők nem adnak magyarázatot, vagy ha igen, az zsidóellenesre sikeredik, a zsidó­kat okolva, vagy azt állítva, hogy az atrocitások természetesek és elke­rülhetetlenek voltak, állapítja meg Kovács Mónika. A tankönyvek zöme tárgyalja a zsidók üldöztetését, de hogy mi volt a náci ideológia lényege, arra nem adnak magyarázatot, vagy ismétiik az antiszemiták ismert vádjait, mint például Bardócz Attila (Történelmi és közjogi ismeretek): „Miután a tő­kések között s a háborúban meg­gazdagodottak között jócskán akad­tak zsidó származásúak, a kommu­nista mozgalomban pedig a társa­dalmon belüli arányukat messze meghaladó módon vettek részt, ... kézenfekvőnek látszott a már a kö­zépkorban is bevált módszer: a zsi­dóság kollektív felelőssé tétele.” Az egyik tankönyv (Helméczy Mátyás: Történelem) még térképet is közöl a holokausztról, de a magyarországi veszteségként torz adatot, a 190.000-es számot tüntetve fel. Sala­mon Komád könyvében (Történe­lem IV.) éppen hogy csak foglalko­zik a zsidóüldözésekkel. Egyetlen bekezdés említi a holokausztot, amelyet az antiszemitáktól megszo­kott módon relativizál. Azt állítja ugyanis, hogy a németek ugyanúgy bántak a zsidókkal, mint más álla­mok az ellenségeikkel, a zsidóságot tehát a németek ellenfeleként és nem áldozataként feltüntetve: „Nemcsak a németek bántak ke­gyetlenül ellenfeleikkel. Legendássá vált a japánok hadifoglyaikkal szembeni embertelensége. Sztáün pedig ... egész népeket hurcoltatott Szibériába ... Az Egyesült Államok­ban 110 ezer amerikai japánt zártak ... táborokba...” Seifert Tibor tankönyvében (Ma­gyarország története) azt állítja, hogy az egyébként a Szovjetunió és az Egyesült Államok elleni hadüze­netéről, egyes zsidótörvényekről el- híresült Bárdossy miniszterelnök nem tudott arról, hogy a Gaüciába visszatoloncolt zsidókat a németek megöük. Véleménye szerint „több százezerre tehetjük azok számát, akiket a lakosság bújtatott”, s azt ál­lítja, hogy „a magyar zsidóság vesz­Egy oldalrészlet Bánhegyi Ferenc Hon és népismeret című könyvéből tesége... 310.000 körül mozog. (Té­ves adat a 600.000)”. A mentés túl­hangsúlyozása és az áldozatok szá­mának alulbecslése azt a célt szol­gálja, érvel Kovács Mónika, hogy a szerző a holokausztot belemossa a háborús veszteségek üstájába. A tankönyvekben rejlő, elfogad­hatatlan állítások miatt olykor még a civil szféra is tiltakozik. Elfogult­nak, szélsőségesnek, a tudományos igényeket nélkülözőnek, antide- mokíatikusnak, a politikai semle­gességet megsértőnek, uszítónak minősítettek nemrégiben civil szer­vezetek egy erkölcstankönyvet. Ar­ra kérték az akkori oktatási minisz­tert, Pálinkás Józsefet, hogy vonja vissza Szabó Kálmán könyvének (Erkölcsi életünk - gyakorlati er­kölcstan általános iskolásoknak) se­gédtankönyvi minősítését. Ez a könyv, több fogyatékossága mellett, szintén nem ejt szót a holokauszt bűneiről. A témakörről mindössze annyit közöl, hogy megemlít egy zsidókat mentő német tisztet. CSERI LÁSZLÓ •s t'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom