Új Dunántúli Napló, 2002. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)

2002-09-08 / 245. szám

RIPORT 2002. SZEPTEMBER 8. Sztár polgártársak Politikusok talán soha nem keresték még ennyire a sztárok társaságát. A minap Schmitt Pál főpolgármester-jelölt mellett Dolly és Balázs Fecó ült a sajtótájékoztatón. A jobboldallal rokonszenvező művészek egyébként polgári kört is alapítottak. Némelyik előadóról viszont azt mondják, hogy anyagi haszonra váltható hálát vár.- Nos, ez utóbbiakat hívom én megélhetési zenészeknek - vall­ja meg némi kajánsággal Bródy János, aki nem tagja az Érték- megőrző Polgári Társaságnak, amit a hajdani bojtorjános Ke­mény Győző szervezett. Nem hinné, hogy valamikor is tető alá- Magyarországon imázs­romboló hatása van, ha egy sztár politikai rendezvénye­ken szerepel - jellemzi az új divatot Szántó Péter PR-szak- ember. - A kétpólusú magyar politikai rendszerben a kö­zönség egyetlen pop-rock- sztárról, de még sportolóról sem hiszi el, hogy őszintén kötelezte el magát egyik vagy másik párt mellett. Sokkal in­kább úgy érzi: a későbbi ha­szonnal kecsegtető előnyök férmesterüb miatt vállalnak politikai sze­repléseket. Láttam, Demjén is színre lépett a Szabadság téri tüntetésen. Első reak­cióm az volt: miért? Évek óta él a tanyáján, elzártan a világ­tól. Vajon miért vállalta? hozna ilyesfajta csoportosulást. - Nem kívánok polgári kört szer­vezni - jegyzi meg. - Nincs is szükségem rá. Amióta dolgozom, mindig is az emberi jogok érdeké­ben tettem és teszem a dolgomat. Az ötven-hatvan zenészt, elő­adót, színészt, sportolót magáé­nak tudó Értékmegőrző Polgári Társaság alapító tagja Szikora Róbert, aki nem is olyan régen még azt nyilatkozta, hogy ő bár­melyik politikai párt rendezvé­nyén fellép, csak fizessék meg.- Igen, volt ilyen időszakom - bólint az R-Go vezetője. - Azt mondtam, én művész vagyok, tá­vol kívánok ugyan maradni a po­litikától, de ha megfizetnek, vál­lalom. Csakhogy a Szabadság té­ri volt az utolsó politikai rendez­vény, amin felléptem. Dühösen jöttem el, mert amatőr volt a szervezés. A hangosítás méltat­lan volt egy XXI. századi polgári körös eseményhez. Másrészt hallottam, amint valaki ezt mondja: látod, ezért jó Fidesz- bulikra járni, mert azokon ott a Szikora és a Demjén... Ha kell, írásban adom, hogy engem töb­bé nem lehet megvenni párt­célokra. Másrészt meggyőződé­sem, hogy a zenész és a politikus közül az utóbbi jár jobban, mert mi odavisszük neki azt a több ezer embert, akiért húsz év alatt mi küzdöttünk meg. Egyébként nemzeti vagyok, keresztény és magyar. Ezért járok el a polgári körbe. A bikinis Németh Alajos úgy jellemzi e társaságot, hogy esze­getnek, iszogatnak, tervezget­nek, mindenféle extra nélkül.- Miért ne lehetne vélemé­nyem a világról, és benne a poli­tikáról - kérdezi a Bikini vezető­je.- Elvek nélkül nem lehet élni. A kedvesem is másfajta elveket vall, mégis egy ágyban hálunk. 7—! a mi föpőTql ■: • Dolly és Balázs Fecó az ő főpolgármester-jelöltjükkel Hogy a polgári kör hangulatát jellemezzem, meghívtuk Orbán Viktort. Eperjes Károly letámad­ta: Viktor, nagyon rossz súgóid vannak, rúgd ki őket! Rendezvényeik Mészöly Kál­mán nélkül, is elképzelhetetle­nek. Máig nem érti, miért kezd­ték ki, amikor Orbán Viktorral lábteniszpartit vívott Szolnokon. Régóta barátok, és úgy gondolja, az exminiszterelnök tehetséges futballista lett volna, ha nem a politikusi pályát választja. Mé­szöly most azért szurkol, hogy két unokája még jobb világban élhessen, és már megszokta, hogy olykor a politikai szerep- vállalása miatt bántják. Reviczky Gábor is ott volt a Szabadság téren.- Aki ismer, annak ez nem okozhatott meglepetést - ma­gyarázza a színművész. - A mi családunk számára a baloldal soha nem létezett, hiszen őse­ink nemesi levél birtokosai vol­tak. Úgy kerültem a Szabadság térre, hogy megkérdezték a szí­nészeket: ki meri vállalni a sze­replést a tüntetésen? Sőt, tudok arról, hogy egy tévésorozat sze­replőinek megtiltották, hogy fel­tűnjenek a Szabadság téren... Pataky Attila, az Edda együt­tes vezetője már a Kossuth téren is ott volt. A miértre így válaszolt:- Mert nem vagyok titkosügy­nök! Csak nyíltan tudok vállalni bármi iránti elkötelezettséget. Senki nem hitte huszonhárom éven át, hogy a baloldal híve len­nék. Szövegeim és az Edda zené­je egyértelművé tette a szemben­állásunkat. De mivel nem volt al­ternatíva, csak azt lehetett bizto­san tudni, hogy nem tartozunk a kommunista hatalom kedvencei közé. Hála istennek néhány éve körvonalazódik egy politikai irányzat, amelynek eszméi sok ponton találkoznak a mi világ- szemléletünkkel. És szüksége van a segítségünkre! És ne segít­sünk, mert „hogy néz az ki?" Hi­Szikora: soha többé nem lépek fel politikai rendezvényen szel apádban? És titkolod? Szere­ted a párodat? És titkolod? A vi­lággal is szembeszállnál a gyer­mekedért? És titkolod? Ugye, nem! Ugye nem jön el megint az az idő, amikor titkolnunk kell hi­tünket a népünkben! Ugye nem fognak minket soha bántani töb­bé azért, mert meg akarunk ta­nulni újra büszke, boldog nem­zetté válni? Sajnos értelmetlen lenne fellépnünk a baloldal ren­dezvényein, mivel ott is előad­nánk a Táltos örökség című da­lunkat, melynek refrénje: „Nagy a Te nemzeted, nagy a Te végze­ted, emeld fel a fejed!” Vajon ho­gyan fogadnák ezt a nótát, ami­kor pártvezérük néhány hete azt nyilatkozta, hogy meg kell tanul­nunk kicsinek lenni? Balázs Fecót is megkeresték, lépjen fel a Parlament előtti té­ren, de ő akkor éppen külföldön tartózkodott.- A zenésznek nem ez a dolga - mondja a zenész. - Soha sem­milyen országgyűlési választási kampányban nem szerepeltem. Ezért is esett jól, amikor az elő­ző kormánytól megkaptam a Köztársasági Érdemrend Lovag­keresztjét zeneszerzői tevé­kenységemért, és a sitkei kápol­na érdekében tett munkámért. Ami után megérkezett az MSZP gratuláló levele is. így egyszerre kaptam meg a Fidesz kitünteté­sét és az MSZP elismerését is. Schmitt Pál családtagjai meghív­tak a hatvanadik születésnapjá­ra. Az már csak a hab volt a tor­tán, hogy kiderült: egyike va­gyok kedvenc zeneszerzőinek. Fizetett bérencként jellemez­ték egy helyütt Demjén Feren­cet, aki elénekelt egy dalt a pol­gári körök Szabadság téri ren­dezvényén.- Nagyon rosszulesett - vallja be az énekes. - Eljött az ideje, hogy véleményt nyilvánítsak, hová is tartozom. Szívesen vál­laltam a felkérést, mert eléne­kelhettem a szabadságról szóló dalt. Korábban több párt próbált becserkészni választási kam­pánygyűléseire, de soha nem vállaltam ilyesmit. Azt írták ró­lam, fizetett bérenc vagyok, pe­dig szó sem volt arról, hogy ezért a fellépésért kiemelt gázsi járt volna. Ingyen léptünk fel. Önként vállaltam, semmiféle há­lát nem vártam cserébe. Csontos Tibor Az is bolond, aki repül... ? Az előrejelzések szerint a Világkereskedelmi Központ lerombolásá­nak évfordulóján ismét megbénulhat a légi közlekedés. Szerdán 3600(!) tengerentúli járat nem emelkedik majd a magasba. Magyarországon jobb a helyzet: a pánik egyelőre elkerülte Feri­hegyet. Jóllehet a tv2 napokban sugárzott riportfilmje, amely a Ma­lév 1975-ben rejtélyesen eltűnt járatáról szólt, gondolkodóba ejthette az utazni vágyókat, de a nemzeti légitársaság illetékesei szerint a hazai utasok jóval bátrabbak külhoni társaiknál. A gép roncsait és az utasok maradványait kihalászták, a fekete doboz nem került elő ■ Feltételezhető, hogy az ame­rikai terrortámadások első év­fordulóján a nemzeti légitársa­ság utasforgalma a jegyeladások alapján nem csökken számot­tevően. Azt persze itthon is elis­merik, hogy a régi pilótaszöveg, miszerint „aki repül, az bolond; aki nem repül, bolond marad”, napjainkban nem állja meg a he­lyét. 2001. szeptember 11. mér­földkőnek számít a repülés his­tóriájában. A New York-i terror- támadás óta más megvilágításba kerül, ha valahonnan légi bal­esetet jelentenek. Bár korábban is történtek katasztrófák, azok mindig egyedi, idejekorán elfe­ledhető szerencsétlenségeknek tűntek. Ugyan ki emlékszik ma arra az esetre, amikor - 1996 ja­nuárjában - egy Antonov-32 tí­pusú teherszállító gép 350 em­ber vesztét okozva Zairében egy zsúfolt piactérre zuhant. Vagy arra, amikor - alig egy hónappal később - a dominikai Alas Na­tionales légitársaság 189 utassal „megrakott” Boeing 757-ese a tengerbe csapódott. Csak keve­seknek tűnt fel, de a repülés tör­ténelemkönyvébe sorra „íród­tak” a fekete lapok már hat évvel ezelőtt is. A félelmetes széria az Egyesült Államokat sem kerülte el. A ValuJet társaság DC-9-ese például Miami partjainál veszett hullámsírba. New York közelé­ben pedig - 230 személlyel a fe­délzetén - a levegőben robbant fel a TWA óriás gépmadara. 1996-ban már a terroristák ka- mikazemódszereire is felfigyel­hettek volna a titkosszolgálatok­nál, hiszen Kenya partjainál ön­gyilkos terroristák miatt halt meg 129 ártatlan utazó. A probléma nem újkeletű. 1975. szeptember 30-án magyar gépmadarat is ért megsem­misítő csapás. Bár a Malév 240- es járatának sötét titkát a tévé­sek állítólag megfejtették, né­hány szakértő és az akkortájt döntési helyzetben lévők több­sége egyaránt cáfolja, hogy a 27 éve eltussolt ügy részleteire most valóban fény derült. In­formátorunk szerint azt eddig is tudták, hogy a gépet lelőtték, de a dokumentumfilm csak talál­gatott: mi történt a földön és a levegőben. Azt is számon kéri(k) a film alkotóin, mikép­pen jutottak arra a következte­tésre, hogy a Malévnál nem ke­resték a fekete dobozt. Úgy tud­juk, a libanoni hatóságoktól kérték, hogy küldjék meg a szerkezetet, de miután háború volt, lőttek a térségben, ők meg sem próbálták kiemelni. Létezik ugyanakkor egy olyan verzió is, amely szerint a bejrúti torony végül mégis megküldte a géppel kapcsolatos anyagot, amelyen Fried Richard utaskísérő hang­ját lehetett hallani, amint fel­kiált: „ezek lőnek!” Fried, aki több nyelven beszélt, egyéb­ként véletlenül került a Malév- hoz. Egy fotóriporter kollégánk ajánlására lépett be a légitársa­sághoz, korábban a Mézes Mac­kóban dolgozott. Pincér volt ugyanis. Berecz János, a külügyi osz­tály 1974-82 között hivatalban lévő vezetője Az elveszett járat című riportmozi azon állítását is komolytalannak tartja, amely szerint a hetvenes években a magyar légiközlekedés a legsö­tétebb korszakát élte. „Botorság ilyesmit állítani a tények és a történelem ismerete nélkül. Nem csak a Malév repülőgépe járt szerencsétlenül akkoriban, hasonló megesett a háborús gócpontokba érkező többi gép­pel, így olasz vagy líbiai felség­jelű járatokkal is. Kádár János­nak volt egy megszívlelendő jó tanácsa: „amiért nem vagyunk felelősek, arról ne is tudjunk!” A legtöbben megfogadtuk az intel­mét. A Malév-gép tragédiája nem írható a mi számlánkra. Szerintem a bejrúti hírszerzés követett el végzetes hibát. A fegyverszállítás vádját szintén elutasítom. Ha valaki, hát én pontosan tudom, hogy a fegyve­reket nem repülővel szállíttat­tuk el, hanem - biztonsági okok­ból - hajóval vagy vasúton jutot­tak el a címzettig.” Fülöp András, a filmben is szereplő egykori Malév-pilóta vitatkozik Bereczcel. „Akkori­ban a Malév szállított hadianya­gokat, én is többek között. Ami nem hadianyagnak volt megne­vezve, fedőnév alatt ment, de a vállalatot kötelezték ennek a munkának az elvégzésére” - summázza. Földesi László szak- újságíró ehhez kapcsolódóan jegyzi meg: azokban az években minden kulcspozícióban lévő malévos tartalékos tisztként volt állományba véve. Az elveszett bejrúti járat mellett ugyanebben az időben egy másik légibaleset is sok­kolta a közvéleményt. Egy csehszlovák járat néhány hét­tel korábban szintén lezuhant Damaszkusz térségében. Ezen a gépen utazott Vujicsics Tiha­mér. Az elégtelen tájékoztatás miatt sokáig élt a tévhit, hogy a muzsikus is a Maiévvel re­pült. Mára legalább ez a rej­tély megoldódott. Arról vi­szont igencsak megoszlanak a vélemények, hogy manapság vakmerő vállalkozás-e repülő­re ülni. Szabó Zoltán Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom