Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)

2002-08-28 / 234. szám

6. OLDAL MOZSGÓ BEMUTATKOZIK 2002. Augusztus 28., szerda A rabul ejtő Mozsgó CsebényD A falut a déli oldalán a Porovica-patak vadregényes völgye és erdőt ringató dombvonal határolja, a völgyben haladó Bat- thyány-utcával. Innen nyílnak és indulnak északra a szépen aszfaltozott, karbantartott utcák, s futnak a szőlőt rejtő szelíd Jedinka felé. A község polgármesterével, Feke­te Csabával jókora barangoláson vagyunk túl, amikor leülünk szót váltani Mozsgó sorsáról. így tu­dom, hogy már a 70-es években le­burkolták az utakat, a rendnek, tisztaságnak hagyománya van, és a község varázsát nem csupán fák­ban gazdag világa, nevezetes Er­zsébet királynő ligete, de a múltja, műemlékei - .Biedermann-kastély, templom, magtár, népi építészeti emlékek - kölcsönzik.- Mindig vezető szerepet töltött be a község - mondja polgármester. - A körjegyzőséghez tartozik Almáskeresztúr; Szulimán is csak 1993-ban vált ki innen egy időre. 'fő A FALU LAK0SSA6SZAMA 1229 1038 1050 691 1930 1970 1996 2002 Sajnos az önálló önkormányzatiság előnyeit mi kevésbé élvezhettük, számos pályázati lehetőségünk el­veszik az ezer körüli lélekszám mi­att. Irreálisan magas költségekkel járna a gáz bevezetése is a tanul­mánytervek szerint. Sokat teszünk a vezető szerepünk megőrzéséért a kultúrában - versmondó versenyek, ju- niális, falunap -, de a beru­házásokban mérhető fejlő­désünk a ritkán biztosítha­tó magas pályázati önré­szek miatt stagnál. Igen ma­gas a szolgálati lakásaink száma, fenntartásuk csak viszi a pénzt. Számos felújí­tási igény van a község­ben, és a tornacsarnok fel­építéséhez sincs önerős pénzünk. A Zrínyi és az Árpád utca­iak aláírást is gyűjtöttek, hogy a kö­zelükben is legyen buszmegálló; lé­tesítésére a megyei térségfejlesztési tanácshoz nyújtunk be pályázatot. De gondolnunk kell Jedinkára, vagy az alsóhegyi portákra, ahol nyolcvanan élnek. Alsóhegy veze­Fekete Csaba polgármester b...... / ' f Horvátjrertelend K' “Somogyhárságy c/ 0|bafa &entlásd6Ö Ä tékes vízellátására pályázatot nyúj­tottunk be, kedvező elbírálására vá­runk.- Számos fejlesztést nem tu­dunk megoldani állami pénzek nélkül, ugyanakkor természetes, hogy a faluban is elvárják a kiszá­mítható szolgáltatásokat. Itt na­gyon sok értékes ember él, de a közös cél érzése, az együttes tenni akarás szándéka mintha meg­gyöngült volna. Ma kevésbé tu­Szulimán ■ N>«4 Almáskeresztúr MOZSGÓ Dinnyeberki dunk örülni egymás sikereinek. Egy kicsit magamat is okolom ezért. De azért azt is be kell látni - én bízom az emberek bölcsességé­ben -, hogy az oktatásra , az isko­la, az óvoda működtetésére nem szabad sajnálni az áldozatot, és ezt úgy tesszük, hogy közben ó Somogyviszlö °Somogyhatvan ' c Csertő „ Somogyapáti 9 / oPatapoklosi Nyugotszenteraébet y****^V| t jSd Tváty Botykap^terd ° Kacsé:a nincs hiteltartozásunk! Ez azt is je­lenti, hogy figyelmet tudunk fordí­tani a nagycsaládosokra; szociális feladatokra. Az önkormányzat há­lás a megyei szociális intézmény és a Szigetfa Kft. segítőkészségéért - sok más közt azért, mert jelentős számú munkaerőt foglalkoztat­nak. A Szigetfánál 60-an, a szociá­lis intézményben közel ugyaneny- nyien, az önkormányzatnál félszá- zan dolgoznak. Igen komoly ener­giák mennek el a meglévő élet- színvonal megőrzésére is. Min­denesetre ars poétikám, hogy min­den mozsgói örüljön annak, hogy ilyen csodás környezetben élhet, és figyeljen oda a másikra: ez kü­lönbözteti meg a várost a falutól. És azért az elmúlt évtizedben tör­tént egy s más: teleházunk, kábel­tévé-hálózatunk van, és mekkorát változott az iskola és környezete! Talán a szolgáltatások - gyógy­szertár, rendőrőrs, háziorvos, ven­déglők, boltok, két fodrászat - mi­att sem kell szégyenkeznünk. Újra indul a zselici túra A hagyomány újjáéledésének első állomása a szeptember 14- én 9 órakor induló 8 kilométeres túra Almáskeresztúrtól Mozsgóig. A ház sárgára festett falát kocsike­rék díszíti - a porta tulajdonosa német. A másik oldalon egy Svájcból hazaköltöző magyar és egy finn házát látni. Ezek az utol­só házak a Mátyás király utcában, aztán már a Jedinka-hegy préshá­zai következnek. A szelíden sora­kozó szőlőket, a temetőt, majd az erdészek házát is elhagyva, az er­dőnyiladékon túl a zselici táj cso­dásán békés panorámáját látni Almamellék északkeleten felbuk­kanó házaival, odébb Szentlász- lóval, nyugatra Szulimánnal, és tiszta időben nemcsak a csertői tó tükre csillámlik, hogy az égiektől ajándékba kapott fényt szétszór­ja, de ellátni a szélesen nyújtózó Szigetvárig is. Legalább ilyen vonzó az Alsó­hegy a falu déli oldalán, amely Zsibóttal, Becefával együtt mint­egy 1200 présházat sorakoztat, tulajdonosaik gyakran németek, hollandok, de akad osztrák, svéd, olasz, norvég is. Tóth Csilla területi és vidék- fejlesztési menedzser nem vé­letlenül tesz meg mindent a Szi­getvár és Térsége Területfejlesz­tő Társulás egyik képviselője­ként, hogy a turizmust, idegen- forgalmat is szolgáló hagyo­mány feléledjen a térségben. Maga a szeptember 14-i túra is egy nagyobb programsorozat nyitó eseménye szeretne lenni, amely hosszabb távon is igényli a vállalkozások, a tűzoltóság, a mentőállomás-, az erdészet és a rendőrség bevonását. A falusi turizmusra még kevéssé felké­szültek az emberek, de többen így is támogatják a rendezvényt, és a Mefag Rt. szigetvári kiren­deltségének tanműhelyét is ek­kor adják át. A Zselic Gyöngyében is megállhatunk egy korsó sörre A község vezetői A község polgármestere: Fekete Csaba (33 éves, tanár). Alpol­gármester: Siposné Dobosi Gizel­la (58, intézetvezető). A képvi­selő-testület tagjai: Flamrák Tünde (34, bolti eladó), dr. Göttche Viktor (64, hatósági ál­latorvos), dr. Miilner Gyula (50, háziorvc ,, Matus Attila (39, pe­dagógus), Pásztó József (44, vadőr), Stadler Istvánná (45, vál­lalkozó). Almáskeresztúrral és Szulimánnal alkot körjegyzősé­get, jegyző: dr. Szilasi Tamás. Is­kolaigazgató: Hajdú János. Óvo­davezető: Sajgóné Becsi Gyön­gyi. A háziorvosi szolgálatot az MM Gyógy Bt. látja el. Védőnő: Horváthné Bata Ildikó. Állator­vos: dr. Göttche Viktor. Minden június első szombatján tartanak falunapot, a búcsúra október második vasárnapján kerül sor. Ismét életre kel a Zselici túra, mely az idén szeptember 14-én 9 órakor indul Almáskeresztúr- ról, a mozsgói célállomáson Íjász- és főzőversennyel, bábelő­adással, a Nagypeterdi Lovas- és íjász Klub bemutatójával, fo­cimeccsekkel, bállal. ■ mozsgo. dunantulinaplo. hu Az oldal a mozsgói önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Bóka Róbert A FALU TÖRTÉNELME Domburou, Dombró alakban olvasható először a neve 1330-ban. Már a késöbronzkorban lakott hely a Ha- lomsíros kultúra emlékeivel, ahol kelták és rómaiak is megtelepedtek. Árpád-kori település nyomai is megta­lálhatók itt. Mai nevét a magyar „mosóhelyből” és a horvát mozga - öszvér - szóból is eredeztetik, amit a hódoltság alatt tenyésztettek. Az újkori emlékekben is gazdag falu később a Batthyány majd a Biedermann család birtoka. 1726 táján magyarok, horvátok népesítik be. Katolikus templomát Bat­thyány Károly építteti 1746-ban a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A szerb megszállás idején határátkelő. A növekedő községben 1957- ben létesül termelőszövetkezet, amelyhez a környékbeli falvak is csatla­koznak. Már korán körjegyzőség, jó ideig Somogyapáti és Somogy- hárságy is ide tartozik - ma csak Almáskeresztúr. Infrastrukturális elő­nyét, súlyát a kisrégióban a rendszerváltás után is megőrizte. A VEKTOR ÍJÁSZ EGYESÜLET 2001-ben alakult Ragoncsa Zoltán vezetésével. A lelkes, jelenleg 15 fős csapat mozsgói és környékbeli diákokból verbuválódott, szép számmal hódolnak az ősi sportágnak a lányok is. _____________________________'_________________■ Ki birkózott sikerek Arra, hogy egy öreg iskola is adhat lendületet, kitűnhet kör­nyezetével, pedagógiai prog­ramjával, arra a Mozsgói Kör­zeti Általános Iskola a példa. A bensőséges kis előtér is elárul­ja, hogy az iskolát nem ma emel­ték, de azt már kevesen gondol­nák, hogy még a XVIII. század közepén épül katolikus iskolá­nak, csaknem a templommal együtt. Azóta bővült-alakult, ma az öreg falak mögött iskolai könyvtárat, tíz tantermet - köz­tük angol, számítástechnika és több más szaktantermet találni -, tudom meg Hajdú János igazga­tótól. A parkosított udvaron a ké­zilabdapályára kíváncsian tekint le az 1876-ban neoromán stílus­ban újjáépített templom karcsú tornya. Az iskolaudvar szintjénél lejjebb fekszik a konyha és az ét­kező: az épületet a gondosan nyí­rott örökzöldek sora takarja. A kedvelt mozsgói intézmény­be -, amely 1996-ban vette fel a legendás tanító és helytörténész Lengyeltóti János nevét - ma 178 diák jár, almáskeresztúriak, szulimániak és csertőiek is. A kö­zépiskolákba felvettek aránya 100 százalékos. Az angol mellett németet és természetesen infor­matikát is oktatnak. Öt éve vezet­ték be a gazdaasszony-képzést tankonyhát kialakítva, és a cso­dás természeti környezet önma­gában is érv arra, hogy a pedagó­giai programban a környezetvé­delemnek kitüntetett helye le­gyen. Hogy milyen sikeresen, azt az elmúlt tanévben az országos környezetvédelmi vetélkedő megnyerése is tanúsítja! Az Eger­ben a záróvetélkedőn megkoro­názott siker 170 ezer forintos summával járt. Gondolva a kiseb­bekre, fajátékokat, csúszdát vá­sároltak a pénzből az Általános Művelődési Központként műkö­dő, óvodát is magában foglaló in­tézmény számára. A másik nevelő erejű sikerko­vács az atlétika, a kézilabda és a birkózás. Somogyapátival együtt Mozsgó ez utóbbi férfias sportág­nak a bázisiskolája, utánpótlás­nevelő helye egy évtizede, ahova a neves szigetvári edző, Drávái Lajos is rendszeresen kijárt ok­tatni. Az országos diákolimpiák­ról már érmeket is hozó gyerekek így teszik ismertté Mozsgó nevét. Legendák nyomában A község nyáron mintha zöld lombtakarót húzna magára, mintha szépségével, csendjé­vel titkok - szépségek és tra­gédiák - őrizője lenne. A Biedermann-kastély építőkö­vei, az azt övező hatalmas park védett páfrányfenyői, az Erzsébet liget egykori ezüstrezgő nyárfái; a fennsíkká szelídülő lankákon futó utcák, az öreg házak a parasztbarokk vagy épp klasszi­cista homlokzatdíszeivel mintha a messzi múltba Tévednének vissza. De ha a Zselic Gyöngyébe vagy akár a Gesztenyésbe térünk be egy korsó sörre, tapasztalhat­juk, hogy az élet nagyon eleven is lehet, és talán már Patkó Bandi gonosztettének is megbocsátott az Isten. A legenda szerint ugyanis a XIX. század második felében ő és bandája végeztek a helyi plé­bánossal, amikor az eladta gyö­nyörű diófáit, így nagy-nagy pénzt szimatoltak a parókián. Patkó Bandinak mozsgói szere­tője volt a fáma szerint, így a he­lyet is jól ismerte, mikor a haza­térő, a parókia ajtaját kulcsával kinyitó papot megtámadta be­tyárjaival. Azonban a jó kötésű papnak egyáltalán nem szállt inába a bátorsága, hanem bírók­ra kelt velük - azóta a parókián egy golyóütötte szentkép is ta­núskodik arról, hogy végül fegy­verrel végeztek vele. A papot na­gyon sokan kísérték el utolsó út­jára, maga Patkó Bandi is ott volt a temetésen: koldusruhába búj­va vegyült el a tömegben, hogy véletlenül se találjanak rá a haj­dúk. Még levelet is írt üldözői­nek, nevezetesen, hogy itt volt, elbúcsúzott a paptól, de nem te­szi be ide többé a lábát... Egy élet dióhéjban Akkor lennénk hívek Péteri Ferenc tanító úrhoz, ha szép nyelvű emlékiratából, a „Szi- lánkok”-ból emelhetnénk ki néhány sort, de csak életútja felidézésére van helyünk. Nem tudni, hány szemet zártak le ujjai a háború alatt, és - ha még le­hetett - utolsó vigaszt is adjon a búcsúzónak. A hétgyermekes pa­rasztcsalád sarja Szabadszállásról vonatozik Kunszentmiklósra, hogy a Baksai Sándor Gimnázium­ban leérettségizzen, majd egy vele utazó ezredesnek köszönhetően megkezdje tüzéri pályáját - vágyai szerint. Ám rokoni közbenjárásra mégis a református teológiát vá­lasztja Budapesten, tán isteni aka­ratra; hogy szekszárdi tüzérként, a 12. hadosztály katonájaként ne pusztuljon el a Donnál... Pécsre, a Református Egyházmegye espere­se mellett kezdi szolgálatát, majd Gordisára, Markócra kerül. Már nős, amikor 1942 áprilisában be­hívják tábori lelkésznek a pécsi ha­dikórházba. E félelmes hónapokat-éveket idézi föl a kéziratban lévő „Szilán­kok” nagyon szép nyelven megír­va. Nemcsak a nyelvi erő uralko­dik a tragédiák, testi-lelki szenve­dések során, de nem hunyó fény­nyel vonja be az éveket egy barát­ság. Egy haslövött páncélos főhad­nagynak ad lelki vigaszt, akinek a töltények is felrobbantak a dere­kán. Sokat beszélgetnek, majd fel­épülését követően, sok-sok év múlva a Széchenyi téren üdvözli őt az egykori súlyos beteg. Kelle Sándor, a neves festőművész ez a főhadnagy; nagyméretű festmé­nye, az Álmáskeresztúri falukép, ma is szobájának ékessége. A tanítói pályára hivatását meg­osztó törvény kényszeríti - nem lehetett lelkész és tanító is egy­Péteri Ferenc tanító úr szerre -, így kerül tanító feleségé­vel (akivel ma már 62 éve él bol­dog házasságban) Almáske- resztúrra, majd 1963-ban Mozs- góra. 1973-ban vonul nyugdíjba. Mély lelki megtörettetése ellenére e pályán is kivételes tudású és tü­relmű, aki 1972-től egészen 1989- ig a falu krónikáját is írja. Mozs- gót, második szülőföldjét, törek­vő, takarékos magyar emberek fa­lujának ismeri, ahol mindenkinek volt szőlője, ahol a lakók igénye­sebbek önmagukkal szemben is, mint másutt, és ő az, aki a mozs- góiak többségének meg tudja mondani, hogy a háborúban el­esett férjek, apák hol tűnhettek el, hol vannak eltemetve. (■ 4 t-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom