Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)

2002-08-27 / 233. szám

2002. Augusztus 27., kedd FOTÓ: PILISY ELEMÉR A barkácsolás folyamata a boltban kezdődik Magunk is tapétázhatunk a lakásban Falfelületek Áttört épületeknél a nyersen ma­radó tégla vagy kőfal erőteljes, homogén építészeti hatást kelt. A tégla és a kőrakás rajzolata esztétikai élményt nyújthat. A legtöbb épületnél azonban a fa­lakat bevakolják, vagyis egy vagy másfél centi vakolatréteg kerül rájuk. Az elkészült vakolatra jöhet a festés, melynek összefüggő felü­letet kell alkotnia. Fontos, hogy fedje a vakolatot és színtartó le­gyen. Előnye, ha jól mosható, tisztítható. A legegyszerűbb fes­tési mód a meszelés. A vakolatfe­lületet leköti a meszelés, ezért el­ső festésnek ajánlott. Az enyves festést száraz helyiségekben használják, hagyományos, sok- műveletes festési mód. Kevesebb munkát igényelnek a műanyagos festékek. Vízzel hígíthatóak, ecseteléssel, szórással, hengere- zéssel egyaránt felhordhatóak. A fehér alapfesték sokféle színnel színezhető. Öreg, repedezett vakolatoknál a fűrészporos tapétára illetve az üvegszövet tapétára való festést alkalmazzák. Az ilyen megoldás­nál eltűnnek a vakolat egyenet­lenségei. Természetesen nagyon sokféle falfelületi megmunkálás létezik: lehet a festékanyagot kenővas­sal, szivaccsal, durva seprűvel, összegyűrt papírral, ronggyal fel­vinni a falra, így foltosra festeni, antikolni vagyis kifejezővé lehet tenni a falfelületet. A tapéta A tapéta fénykora a XVIII. sz. vé­gére illetve a XIX. sz. elejére te­hető. Elsősorban díszítési célo­kat szolgált. Mintázata és színe az adott kor stílusának megfele­lően az előkelő divatot követte. A mai tapétaválaszték olyan sokré­tű, hogy szinte minden díszítési terv megvalósítható. A tapéta elterjedt falburkolási mód, tulajdonképpen átmenet a festés és a burkolás között. Sok­féle anyagból lehet faltapétát ké­szíteni, mégis a legismertebbek a papírtapéták. A papírtapétára azután lehet mindenféle anya­got, selymet, gyapotport, műse- lyemszálakat hordani, és így a gyapjú, selyem vagy bársony lát­szatát kelti a tapéta. A fatapéta fafurnér papírra ragasztásával készül. A mű­anyagokkal bevont tapéták mos- hatóak. Speciális kívánságokra fejlesztették ki a hőszigetelő és az égéskésleltető tapétákat. A tapétákat teljes felületükön ra­gasztják fel a falra. A papírtapéta a legegyszerűbb és leggyengébb minőségű fajtája az egyrétegű tapéta, amelynek színoldala egyszínű és nyomottmintás. A kétrétegű ta­péta dombornyomással készül, amely textúrát vagy mintát ered­ményez. Kellékek nélkül nem megy A profil illetve habosított tapé­ta a minták térbeli a duplex alappapírra kerülő ■ület felha- bosított festékpasztBkal, dom- bormintásra alakíthJB úgy, hogy a fény- és árnyékhatástól dimen­ziót nyernek. A vinyl tapéta két­rétegű papírra készül. Változata az úgynevezett selyemtapéta, amely brokát ill. sejypiet utánzó nyomással készül. A&nyl tapéta mosható, dörzsállólBartós. A textiltapéta különböző vas­tagságú papírhordozókra, külön­féle textilszálakat ragasztanak, ez adja a textiltapéta színét, struktúráját. Felületére utólag minta is nyomható. Az átfesthető tapéták elfedik a hajszálrepedé­seket, tartós felületet biztosíta­nak, könnyen tisztíthatok. A képtapéta (poszter) eredeti fény­kép vagy grafika után készített, teljes falfelületet betöltő motí­vum, amely a tapétacsíkok pon­tos egymás mellé illesztésével képpé áll össze. Mire ügyeljünk? A tapéta kiválasztásánál figyel­jünk arra, hogy ne keverjük a kü­lönböző stílusokat, tartsunk egyensúlyt a színek, a formák és az anyagok között. A szobába ke­rülő bútorok, képek, dísztárgyak legyenek összhangban a fal ké­sőbbi színével. Hangoljuk össze a tapétát a szoba textiljeivel. Figyeljünk arra, hogy a fala­kon - tekintettel a fényviszo­nyokra -, a tapéták másképp hatnak, mint vásárláskor. A fény a színek tónusát és teltségét egy­aránt módosítja. Egy-egy szín más hatást kelt erős napfény­ben, borongós időben vagy kü­lönböző mesterséges megvilágí­tás környezetében. A világos szí­nek tágítják a teret, mert vissza­tükrözik a fény nagy részét. A sárga, narancs, piros meleg szí­nek, a kék, a kékeszöld hideg és nyugodt színek. Ezen különbsé­gek különböző hatást keltenek, például a meleg színek döntően az érzelmi, érzéki értékeket kép­viselik. Aki teljesen semleges hátteret szeretne teremteni, fe­hér vagy tört fehér tapétát vá­lasszon. Hová, milyet? A kis alapterületű szobákban a világos, pasztellszínek az elő­nyösek, mert ezek nem nyomják agyon a teret. Főleg természetes fénynél használt helyiségekben, pl. a nappali szobában ugyan­csak a világos színek érvénye­sülnek, míg a hálószobában használhatunk erősebb, söté- tebb árnyalatú tapétákat. A ké­kes, zöldes színek friss, távol­ságérzetet keltenek. A térérzet szempontjából fon­tos a horizontvonal is. A padló­hoz közel lévő színek lefelé ve­zetik a tekintetünket, míg a mennyezet közelibbnek tűnik, ha a fal színe fölfelé sötétedik. A tapétát a mintája határozza meg. Egyik legértékesebb tulajdonsá­ga, hogy a mintákat pontosan és szabályosan elhelyezkedve ké­pes ismételni. A felhelyezett ta­péták sűrű mintáit nemcsak víz­szintesen és függőlegesen lehet nézni, hanem átlósan is - éppen ezért fontos a megfelelő kivá­lasztása, mert egy oda nem illő minta teljesen elronthatja az en­teriőr gondosan megteremtett hangulatát. Nagy mintás tapétát csak nagy felületre tegyünk, míg a kisebb helyiségekben inkább az apró minták érvényesülnek. A kicsi, apró minták elvesznek a nagy falfelületen. A sötét, dús minták szűkítik a teret, ugyanakkor me­leggé, barátságossá teszik. Tapétázás Vásárlás előtt minden egyes he­lyiség, minden egyes falát gon­dosan mérjük le. A legnagyobb méretek alapján számoljuk ki, hogy az 53 cm széles és 10 m hosszú tekercsből hány darabra lesz szükség. Az ablakokat és aj­tókat is falfelületként számoljuk, hogy a mintaillesztések miatt ki­eső anyag ne okozzon gondot. A tapéta súlyának megfelelő ragasztót keverjünk be; szétgön­gyöljük a tapétát és a szükséges hosszúságú darabot egy fémvo­nalzó segítségével lehasítjuk; a lehasított csíkokat kenjük be bő­ségesen ragasztóval; a csíkokat 2/3 ; 1/3 arányban hajtsuk össze (a beszívási kb. idő 10-15 perc); a tapétát egymás mellé illesztve ragasszuk fel, puha tapétázó ke­fével vagy gumihengerrel bubo­rék- és gyűrődésmentesen nyom­juk fel a falfelületre; a sarkokban ollóval vágjuk le a felesleget. A sötétség lehangol, rosszkedvet szül Az örökös sötétség, a fénytelenség nem­csak hogy lehangol, rosszkedvet kölcsö­nöz, de szakemberek szerint munkaked­vünket is negatívan befolyásolja. Ha vala­ki Budapest egyik bérházának sötét „ol­dalán” bérel vagy birtokol házat, nem kell egész életében a fény után sóvárog­jon, maga is tehet valamit, hogy fénye­sebbnek tűnjön otthona. Szakértők szerint az ablakok mérete a he­lyiség alapterületének legkevesebb 60 százalékát kell hogy kitegye. Ennek a kri­tériumnak a teljesülése még nem jelenti azt, hogy szobánk fényesebb lesz, ha mondjuk az egy sötét udvarra néz. Ne fessük a szobákat sötét színre, a legjobb ha világos színre mázoljuk őket. így nemcsak a tisztaságérzetünk lesz na­gyobb, de a világos (esetleg fehér) szín optikailag fényesebbé teszi otthonunkat. Szereljünk fel minél több tükröt a ház­ba. (Ezt a módszert egyébként számos belvárosi, sötét helyen lévő üzletben is előszeretettel használják.) A tükör vissza­veri a fényt, nagyon kevés vesztődik el miatta. Lakásunk is tágasabbnak, kényel­mesebbnek fog tűnni. Olyan függönyt használjunk, mely könnyen elhúzható. Hogy ez ne sértse családunk intimitását, akkor ajánlatos re­luxa redőnyt felszerelni: ezzel könnyen elérhető, hogy fény jöjjön be a lakásba, de meg is őrizzük magányunkat. Ne elégedjünk meg csupán azzal, hogy egy központi lámpa világít az egész lakás­ban. A szobában több helyre is állólámpá­kat lehet elhelyezni, vagy kisebb égőket, ezekkel a fényekkel jöbban kivilágosodik lakásunk. Arra is figyelhetünk, hogy a több lám­pában használt égő fénye a színskála mi­nél szélesebb tartományát lefedje. Hogy ezt a hatást elérjük, az izzószálas égőt ne­on használatával lehetne kombinálni. Próbáljuk úgy beállítani a lámpákat, hogy ne a visszaverődött fény, hanem ma­ga a körte világítson. Például ne használ­junk olyan csillárt, mely a mennyezetre világít és onnan verődik vissza a fény. En­nek a technikának a használatával azon­ban romantikus hangulatvilágítást lehet elérni: egy kis lámpát a falnak irányítunk, a többi részeit eltakarjuk. Ez a megvilágí­tás azonban a fal egyenetlenségeit kímé­letlenül megmutathatja. VASS ENIKŐ 11. OLDAL A gyermek biztonságáért A lakásban nem csak a fel­nőttek szeretik otthonosan, jól érezni magukat. így van­nak ezzel a gyermekek is, még ha a koruknál fogva nem is tudják megfogalmazni igé­nyüket. Amikor otthonunkat berendezzük, szépítjük, min­denekelőtt tekintettel kell lennünk gyermekeink biz­tonságára. Néhány apróság, hogy a gyerek biztonságban legyen a lakásban is: a kiságy rácsai között a távol­ság maximum 6,5-9 centiméter legyen, hogy a baba feje ne szo­rulhasson a rácsok közé; a lakásban vizes alapit festéke­ket és lakko­kat használ­junk, az olaj­festék allergiát okozhat; a polcokat, szekrényeket fent rögzítsük a falhoz, hogy ne dőlhesse­nek rá a gyere­kekre; az ab­lakra szerel­jünk gyerek­biztonsági zá­rat, az ablak 'elé helyez­zünk olyan bútort, amire a gyerek nem tud felmászni; a szabad kon­nektorokba te­gyünk vakdu­gót; a szőnye­geket tapadóc­síkokkal rög­zítsük a padló­hoz; gyógysze­reket, vegyszereket csak kulcsra zárt szekrényben tároljunk. A kisbaba szobájának leg­szükségesebb tárgyai: mózesko­sár, bölcső, vagy kiságy; szabá­lyozható fényű éjjeli lámpa, álta­A lépcsőket is célszerű zárni lános fényt biztosító mennyezeti lámpa; kisebb fiókos szekrény a ruháknak, pelenkáknak; pelen- kázásra alkalmas matrac, lehe­tőleg 85-90 centiméteres magas­ságban elhelyezve; műanyag vö­dör a használt pelenkáknak; do­boz, vagy kosár a játékoknak; vi­dám, színes képek, poszterek a falon; babakád, hőmérő; karos­szék a szoptatáshoz. Óvodáskorú gyermek szobá­jának berendezése: rácsos ágy, éjjeliszekrény, biztonságos gye­reklámpával; általános mennye­zeti világítást adó lámpa; ruhás- szekrény, fiókos szekrény, fej- 1 e s z t h e t ő könyvespolc; gyerekasztal és székek; megfelelő sö­tétítés, füg­gönnyel, rolet- tával, vagy ro­lóval; dobo­zok, kosarak, rekeszek a já­tékok tárolá­sára; rajzolás­hoz palatábla, vagy cserélhe­tő csomagoló­papír a szek­rény oldalán. Iskoláskorú gyermek szo­bájának bú­torzata: író­asztal és hoz­zá való szék, komputer el­helyezésére szolgáló felü­let; megfelelő fényű asztali lámpa; nor­mál, vagy - több gyerek esetén - eme­letes ágy; falra szerelhető olva­sólámpa, jó általános megvilá­gítást biztosító fényforrás; bő­víthető polcrendszer; dobozok, tárolók az iskolaszereknek, já­tékoknak. Színek és minták A gyerekszobában fontos, hogy mesés színekkel teli világ vegye körül lakóit. Ezek a helyiségek általában kisméretűek: ne hasz­náljunk sötét színeket. A világos, meleg színek előnyösen mu­tatnak a falon. Ha gyermekünk egy eleven kópé, óvakodjunk az erőteljes színektől (főként a sárgától). A színes, mesemintás tapéták közül a bordűr csökkenti a szoba magasságát, ezt kisebb gyerekek szobájában érdemes felragasztani. A minták inkább apróbbak legyenek. Korok, stílusok, bútorok Baldachin: ágyak fölötti meny- nyezet, általában díszes, osz­lopos, függönyözött kiképzés, mely főleg a középkortól egé­szen a 19. század elejéig volt használatos. Colonial: koloniális, vagyis gyarmati. Amerikában ez a stí­lus volt a meghatározó a leg­korábbi telepesek érkezésétől egészen az 1776-os forradalo­mig. Ezek a bútorok magukon viselik az anyaországban - Angliában - divatos stílusje­gyeket, de a helyi jelleggel, anyagokkal kiegészült, átala­kult. Erzsébet stílus: az angol rene­szánsz legönállóbb stílus- irányzata, mely Erzsébet ural­kodásának idején (1558-1603) vált meghatározóvá. A búto­rokra jellemző, hogy még igen nehézkesek, tölgyfából ké­szültek, gazdagon faragottak. Gobelin: (ejtsd: góbién) A 17. századból származó, igen rés­zletgazdag szövési eljárás, mellyel falikárpitokat és bú­torkárpitokat vagy faliképeket készítettek. Manapság már csak faliképeket szőnek ilyen technikával. Intarzia: az olcsóbb alapfára rá- ragasztással, különböző színű és fajtájú faanyagokból készí­tett berakás bútorokon. A re­neszánsz idején kezdik el al­kalmazni. Nem tévesztendő össze a furnírozással és a be­rakással. Kabinetszekrény: díszes, hosszabb lábakon álló fiókos szekrény, díszbútor. Az első kabinetszekrények a rene­szánsz korban készülnek. Legelegánsabb képviselőit az angol bútorkészítő mesterek készítették, míg a legpompá­sabb darabok a francia meste­rek műhelyeiből kerültek ki. Kredenc: edénytartó szekrény, pohárszék. Az első darabok a gótika idején készültek. Szekreter: olyan emeletes szekrény, melynek alsó része komódszerűen fiókos, a teteje kétajtós, mely polcokat, kis fi­ókokat, rejtett fiókokat, reke­szeket takar, a kettő között pe­dig egy lehajtható ferde írólap található. ■ Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom