Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)

2002-08-26 / 232. szám

2002. Augusztus 26., hétfő RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA­Új utakon az egyházi zene A fővárosi Szent István Bazilika orgonistája tartott nagysikerű orgonahangversenyt a hétvégén a pécsi Ferences Templom­ban. Koloss Istvánt napjaink legjobb hazai egyházzenei szer­zőjének tartják, aki különleges improvizációkkal színesíti fel­lépéseit.- Nálunk gyerekcipőben jár az egyházzenei képzés. Az igényes növendékek Ausztriába és Né­metországba járnak iskolába, mert ott ennek a műfajnak min­den különleges változatát meg le­het ismerni, és a legújabb techni­kák is elsajátíthatók - mondja Szamosi Szabolcs, a pécsi Bazili­ka orgonistája. Hivatott ebben a kérdésben nyi­latkozni, hiszen maga is Grazban végezte egyházzenei tanulmánya­it, méghozzá olyan sikeresen, hogy a nyár folyamán az osztrák kulturális miniszter személyesen tüntette ki jó eredményeiért.- Az egyházzene odakint a szé­les tömeghez szól, van egészen populáris, sőt igen elvont kortárs- zenei vonulata is. Igen népszerű a templomi muzsikálás, ezért is próbáltam kiszélesíteni a Bazilika kínálatát, és a Ferences Temp­lomba is hívni előadókat - folytat­ja Szamosi Szabolcs. Közülük is kiemelkedik Koloss István, akit munkásságáért ugyancsak kitün­tettek augusztus 20-án a Parla­mentben. A budapesti Szent István Bazi­lika orgonistája ugyanis rendsze­resen ír egyházi zenét, dallamos klasszikus stílusban, ugyanakkor az új irányzatok is megjelennek a koncertjein. Most például a pécsi fellépés úgy indult, hogy a közönség a koncert előtt az ajtónál elhelye­zett urnába kéréseket dobhatott be, és a megadott dallamokra hangzottak el improvizációk, helyben alkotott rövid kis darabot az orgonista-zeneszerző. A mű­soron egyébként saját szerzemé­nyei mellett Koloss István Liszt Ferenc-, C. Franck- és J. S. Bach-, J. G. Rheinberger-műveket is ját­szott leánya, Koloss Krisztina csellista közreműködésével. M. B. E. Üveg az építészetben A terrortámadásban megolvadt tornyokról is megemlékeztek A hajdani pécsi üveghuták tevékenysége nyo­mán létrejött Bárdudvamoki Nemzetközi Üveg Szimpozion idei kurzusának a témaköre az Architektúra címet viseli. A résztvevők egybe­hangzóan megerősítették, hogy az üveg a mo­dern építészet egyik legfontosabb anyaga. A világtörténelemben első ízben történt meg, hogy üvegfolyam, üvegeső hullt az égből a Trade Center tornyai ellen intézett terrortámadás során. Korunk eme megdöbbentő momentumáról is megemlékez­tek az idei, szám szerint XII. Bárdudvamoki Nem­zetközi Üveg Szimpozion résztvevői. Hangsúlyt ka­pott az afölötti aggodalom, hogy a művészi terem­tőerők mellett a pusztítás is erőteljesen jelen van vi­lágunkban. Az ősidők óta használt üveg az egyszerű abla­koktól, a középkori katedrálisok színpompás üveg­kompozícióin át a modern felhőkarcolókig, üveg- tornyokig hatalmas utat tett meg a mindenkori hu­tákból folyékonyan kikerülve. A fűtött kemencék­ben hosszasan hűtött üveg a hagyományos felhasz­nálási módok mellett ma is hódít, alkalmazási köre folyamatosan tágul. Gopcsa Katalin művészettörté­nész, az idei szimpozion háziasszonya elmondta, hogy ezúttal a XX-XXI. századi építészeti üvegfel­használás kapott hangsúlyt. Az üvegtégla, a külön­féle üvegburkolatok, térelválasztók, szerkezeti ele­mek egyfelől az üveg építőanyagként való felhasz­nálását jelzik. Ugyanakkor a modern építészetben az üvegművészet mint autonóm alkotás is különfé­le formában jelen van. Emlékezetes tradícióteremtő példája ennek a Délpesti Kórház, ahol Buczkó György és a Pécsett élő Jegenyés János 180 négyzet- méter felületű homokfúvatott és maratott térelvá­lasztói, üvegfalai láthatók. Az alkotás kettős szere­pet töltve be az épület egészében, az emberi ér­rendszer és idegrendszer hálózatával, motívumával utal életünk alapjaira. Az augusztus 18-tól 25-ig megrendezett, idei szimpozion üvegfúvó mesterei, Adorján Károly és Kriska László egyaránt fontos szereplői voltak mind az öntött, mind a fúvott mű­vek megszületésének. A két alaphelyzetet jelentő funkcionális, illetve az autonóm alkotások egyaránt szerepet kaptak ez alkalommal is. Volt, aki pirami­sokat, oszlopfőket, színes ablakokat, fura üvegtég­lákat, térelemeket készített, mások - mindenek­előtt Z. Gács György, Schaár Erzsébet és Vilt Tibor üvegművészetre is kiterjedő munkássága nyomán - az autonóm alkotásokra helyezték a hangsúlyt. Szakmai napok, szakelőadások is voltak a szimpo- zionon. Mendől Zsuzsa, Pécsett élő művészettörté­nész például a az Építészeti üveg az utóbbi évek magyar szakirodai­mában címmel tartott előadást. Je­genyés János és Kertészfi Ágnes pécsi .üvegművészek alapítóként is évről évre részt vesznek a bárdi­bükki alkotóház életében. Az idei szimpozion eddigi eredményeit Jegenyés János igen jónak értékel­te. Elmondta, hogy az elkészült művekből kiállítást rendeznek, amely szeptember közepéig te­kinthető meg az alkotóház kiállító- termében. A szimpozion a Fiatal Üvegművészek csoportmunkájá­val, aztán egyéb kurzusokkal foly­tatódik. Amikor majd az arboré­tum öreg fáinak ágait elengedik a rozsdaszín levelek, a vigyázatos munka is elcsendesül a lassan ki­hűlő huták, hűtőkemencék körül. ________________________BEBESSIK­TEXTILKIÁLLÍTÁS A PÉCSI KISGALERIABAN. Páger Bernadett (képünkön) iparművész bemutatója nyílott meg a hét végén a Szent István téren. A látványos tárlat szeptember közepéig látogatható. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Eszperantó az „anyanyelvűk” Tíz napig nyaraltak Sikondán ként használó külföldi és mag bor a napokban ért véget. Különleges nemzetközi tábornak adott otthont augusztusban Si- konda. Olyan családok találkoz­tak immár 24. alkalommal, ame­lyekben a szülők más-más nem­zet tagjai, de az eszperantó isme­rete és szeretete összehozta őket, közös gyermekük született és ve­le kezdettől fogva ezen a nyelven beszélnek.- A hetvenhat résztvevő kilenc ország, tizenegy nemzetiségét képviselte a sikondai táborban - tájékoztatta lapunkat Slezák Ta­más, a tábor mosonmagyaróvári szervezője. - A gyermekek több­eszperantót társalgási nyelv- r családok. A nemzetközi tá­sége egészen kis kora óta ismer­kedik a nyelvvel, így ebben a megközelítésben mi anyanyelv­ként emlegetjük a világnyelvet - tette hozzá. A házaspárok mind komoly eszperantó múlttal ren­delkeznek, többen e nyelv kap­csán ismerkedtek meg egymás­sal. Tizenöt éve ő is egy világtalál­kozón talált rá élete párjára, s bár mindketten magyarok, gyerme­kükkel a kezdetektől fogva eszpe­rantóul is beszélnek. Voltak Sikondán vegyes há­zasságban élő amerikaiak, své­dek, franciák, svájciak, egy len­gyel anyuka belga férjjel és egy török-német házaspár is. Slezák Tamás szerint újra fel­éledőben van az egykor világ­nyelvként elképzelt eszperantó, de hozzátette, hogy az eszperan- tisták sem nélkülözhetik más nyelv ismeretét, mert az utcán járva nem nagyon akadnak ösz- sze olyannal, aki e nyelvet bírva igazítaná el őket. Vannak világ- szervezeteik, saját újságjuk Csa­ládi kör címmel, s ezer címet tar­talmazó világlistájuk. Az ebben szereplők ingyen szállást adnak egymásnak, lakjanak a Föld bár­mely részén. A jövő évi találkozónak Fran­ciaország ad otthont. KOHA ZSUZSA Műértés SZATIRKÁK A múlt héten nyílt meg a pécsi Civil Közösségek Házában a 20 éves Ajkai Grafikai Műhely tárla­ta. Az alkotók szép gesztusként egyetlen mű erejéig meghívták egykori tanárukat is a tárlatra. Csakhogy - zsémbel volt mes­terük, Pandur József - a rende­zők nem fordítva rakták föl a ké­pemet?! Legalább az aláírást megnézhették volna... Igaz, teszi hozzá, Martyn Feri bácsi mond­ta egyszer: ha egy kép jó, akkor az fordítva is jó. ________balogh z. Ja mes Gond, a 00-s ügynök. Az adatvédelmi nembiztos nyi­latkozatot adott ki. Ügynök: kényszerű önkéntes. „Jelentéstételkor jelentős tételre számíthat. ” Inszeminátor: csődörbiztos. Kijelölték a szeméremsértési zó­nát. Rojtos marketinget viselt. Wertheim - billentyűzáras zongo­ra. A píáristákhoz járt gimnázium­ba. A kérdésre laokonikus választ adott. Munkatehárpiás ápolónőt ka­pott. Marafkó László Szomszédháborúk, fülemülék árnyékában- A telekvitákban a Jóskának igaza van, de másban semmi­ben. Kilencen vagyunk itt a hegyen, nem igaz, hogy ne tud­nánk békességben élni. Az út miatt már én sem vagyok beszé­lő viszonyban vele - böki ki hosszas faggatózás után az egyik keszüi kerttulajdonos. Jóska, azaz Kiss József öntörvényű, ki- állhatatlan ember, mondják néhányan. Ő maga azt állítja: csak a jussát védi, de ha kell, tűzzel-vassal. Alig ötven méterre Keszü faluköz­pontjától meredek kaptató visz föl a zártkertekig. Egy ember kivé­telével a többiek nem helybeliek, hobbitelket tartanak, de történe­tünk központi alakja gyakorlatilag állandóan kint tartózkodik. Már az út is érdekes: lefektetett beton villanyoszlopokból raktak ki egy darabon két nyomsávot. Valami­kor egyetértés volt az érdekes megoldás módjában, most már ez is mérgezi a viszonyt. Igaz, csak két ember között, de hát itt min­den ügy „két emberes” - és az egyik minden esetben a volt vil­lanyszerelő, a húsz éve rokkant- nyugdíjas Kiss József. Kissnek a baromfiak, lovak, te­henek mellett birkái is vannak, és a tartásuk, bár jogszerű, többek­nek nem tetszik a környéken. Az viszont biztos, hogy a kézzelfog­ható ellentétek onnantól datálha- tók, amikor Kiss József pontosan kimérette az általa megvett új te­rületet, és ezzel keményen beleta­posott két másik tulajdonos érde­keibe. Az egyikük kertjéből 200, a másikéból 477 négyzetméter esett az ő földjére; hogy jóhisze- műen-e, vagy sem, évtizedes táv­latból kideríthetetlen. A 200 négyzetméterrel „meg­rövidített” Kátai László át is adta a területet. Igaz, azután, hogy Kiss kivágta a határt jelző élősö­vény kerítést, mire ő rendőrt hí­vott, és rongálás címén nyújtott be panaszt - ám a papírok Kisst igazolták. Volt ott néhány gyü­mölcsfa is, amit Kátai ültetett, és - miután Kiss állítólag nem tar­tott rájuk igényt - tőben le is fű­részelte azokat. Erre, mondja Kátai, Kiss pofonvágta és leköp­te. Kettejük párharcában volt azért más momentum is, Kátai László az őt ért valós vagy vélt sérelmek hatására keresett egy „lyukat”. Kiss ugyanis engedély nélkül ásatott egy kutat - a má­sik fél azt mondja, csak egy régit mélyített -, amire felhívta a Víz­ügy figyelmét. Ki is jöttek ellenőrizni, de csak egy földes aljú négyméteres göd­röt találtak: Kiss padozatot csi­nált a kút fölé. Ám Kátai kiderí­tette, hogy munka közben a kút­ásó beleesett a mélybe, a tűzol­tók húzták ki, és ennek nyoma van. Erre a vízügyesek megmér- gedtek - a műszaki igazgatóhe­lyettes a múlt héten írta alá a má­sodik, százezer forintos bírságról szóló papírt. Kátai azt mondja, azóta nem mer egyedül kimenni a telkére. A „477 négyzetméteres” Bako­nyi Antal még rosszabbul járt, ugyanis ráépített Kiss földjére. 6800 forint miatt már a Legfel­sőbb Bíróság előtt van kettejük ügye; ennyit ért ugyanis ez a da­rabka föld az adásvételkor. Bako­nyi azt mondja, amikor tisztá­zódtak a telekhatárok, megvette volna, de Kiss ahhoz ragaszko­dik, hogy az egész házat adja oda neki. Első és másodfokon Kiss József megnyerte a bontás­ra kötelező pert, de Bakonyi visszatámadott. A földhivatalban megtalálta a nyomát annak, hogy a Kiss által a görcsönyi téesz fölszámolójá­tól - állítólag jogellenesen, mert nem volt igazi árverés - vett föld egy vízmosás, ahol most a lovak és a tehenek járnak, a tulajdoni lapon útként szerepel, s mint ilyen, eleve forgalomképtelen. Bakonyi Antal most ennek bírói igazolásában bízik, Kátai László­val együtt. A pereskedés három éve tart, azóta a házat méteres gaz fogja körbe. Kiss Józsefnek egy helybeli­vel, Marton Bélával is baja van - és viszont. Kiss szerint akkor kezdődött az ellenségeskedés, amikor a birkái öt percre átté­vedtek Marton földjére, emiatt az egyébként önkormányzati képviselő a közigazgatási hiva­talnál megfellebbezte Kiss ter­ménytárolóra kért építési enge­délyét, mondván: biztos, hogy ott majd állatokat fog tartani, ami egyébként be is követke­zett. Emiatt egy évet állt az épít­kezés. Kiss most azzal támadja Már­tont, hogy egy időközben birto­kába került újabb telek határá­hoz a szomszéd az előírtnál jó­val közelebb kezdett el építeni egy fedett tekepályát. Marton Béla közben följelentette Kisst, mert szerinte ő rúgott ki néhány téglát a félkész épület falából. Sikerült megtalálnunk egy az­óta onnan elvándorolt hobbi- kert-tulajdonost is, aki hallani sem akar Keszüről. A rövid tele­fonbeszélgetés során azért a háttérből kihallatszott a feleség hangja, aki holmi „lepatkányo- zásról”, telekhatárra hordott trá­gyáról, vendégjárás alatti gumi­égetésről beszélt. A falu polgármestere azt üzente vissza, hogy nem kíván nyilatkozni, mint ahogy senkit nem tudtunk szóra bírni az ön- kormányzatnál, ahol egyes véle­mények szerint ha csak a hiva­taltól kőhajításnyira zajló ügyekkel foglalkoznának, akkor is egy évre elegendő munkájuk akadna. A hegyen összesúgnak a fülemülék. BALOGH ZOLTÁN Kertészfi Ágnes pécsi üvegművész, mint alapító is, évről évre részt vesz a bárdibükki al­kotóház életében fotó: müller andre*

Next

/
Oldalképek
Tartalom