Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)

2002-08-23 / 229. szám

2002. Augusztus 23., péntek BOG ÁDMINDSZEN T BEMUTATKOZIK 11. OLDAL Bogádmindszent arcai A módos paraszti múltból üzenő öreg házak és a frissen kőpo­rozott újak a falu sokarcúságát mutatják, ahol a munkanélkü­liség nyomán felbukkan a szegénység is. Az önkormányzat a lakók életét a költségvetés rendbetételével, felzárkózást szol­gáló fejlesztésekkel igyekszik komfortosabbá tenni.- Lehet, lelkizős ember va­gyok, de mellbevág, ha mások el- esettségét, szegénységét látom. Ebben a most 454 lelkes faluban, ahol talán az 50 százaléknál is magasabb a cigány lakosság ará­nya, és az aktív korúak harmada munkanélküli, kijut a szegény­ségből is. Ez még akkor is igaz, ha számos gyönyörű házat találni a faluban, ahol dolgos cigány em­ber a családfő, aki esetleg Német­országban keresi a kenyerét. Egyébként nálunk sok a ve­gyesházasság, de nemcsak ez iga­zolja, hanem a tapasztalat is, hogy ezek a különbségek rég nem attól függnek, hogy cigányról BOGÁDMINDSZENT LAKOSSÁGÁNAK ALAKULÁSA vagy magyarról van-e szó. A kö­vetkező önkormányzati ciklus­ban is az a feladatunk, hogy kom­fortosabbá tegyük a lakók életét olyan fejleszté­sekkel, amelyek már nemcsak foltozgatást, fel­zárkózást jelen­tenek, hanem tényleges to­vábblépést. - Amit eltervez­tünk, annak a végére értünk, buszbeálló épült, elkészült a korszerű konyha, ebédlő és rendezvény- terem, megújul­tak a hidak, szeptemberben elkezdjük és még a ciklus végéig befejezzük a bel­vízrendezés utolsó ütemét. Csat­lakoztunk a szociális földprog­ramhoz, hogy az aprójószágok kihelyezésével, munkagép-szol­gáltatással a szegény családokon segítsünk. Jövőre már itt lesz a gáz, szeretnénk a szeméttelepet felszámolni, és küszöbön áll a ká­beltévé-hálózat létrehozása is. Fennállásunk 725. évfordulójára elkészült Bogádmindszent mo­nográfiája. Latolgatjuk egy új is­kola felépítését is - tavaly forma­hiba miatt utasították el az iskola bővítésére beadott pályázatunkat - hisz az oktatás a jövőnk szem­pontjából alapvető jelentőségű. Méltán vagyunk büszkék a sellyei Kiss Géza Általános és Zeneiskola kihelyezett zenei tagozatára - én zenerajongóként, aki autodidakta módon zenélni is tanultam, rég­óta szorgalmaztam létrejöttét -, és most elmondhatjuk, hogy a ze­neiskolák tavaszi, megyei zongo­raversenyén két kis tanítványunk is különdíjat kapott.- Július 23-án az a megtisztel­tetés ért, hogy a Pécsi Rádióban nyilatkozhattam a térség gondjai­ról. Ott is megfogalmaztam: mi­ként lehet az, hogy Baranya nincs hátrányos helyzetűnek minősít­ve, holott az ország kilenc leghát­rányosabb kistérsége közül há­rom - az Ormánság, Szigetvár és Sásd térsége - ebben a megyében található! Mi magunk is forráshi­ányosak vagyunk, nem is beszél­ve olyan szegény falvakról, mint Lúzsok, Besence, Vejti, Piskó, Gilvánfa - és sorolhatnám. Önerő híján ki vagyunk zárva a fejleszté­sekből, bár végre a megyei köz­gyűlés pályázatot írt ki forráshiá­nyos települések számára is. A napokban ki lettek osztva a ko­pogtatócédulák: egy olyan fiatal­ember, akiről tudom, mennyire szegény, milyen ruhában jár, fel­húzta az új nadrágját, új cipőjét és úgy keresett meg, hogy átadja a kopogtatócédulát... Ennél fel- emelőbb érzés, azt hiszem, nem érheti az embert. A község vezetői Polgármester: Nagy János (43 éves, főállású). Alpolgármester: Katona Zoltán (65, nyugdíjas). Képviselő-testület: Bodonyi Fe­renc (67, nyugdíjas), Marton Józsefné (41, alkalmazott), Óbert László (59, asztalos) és Vas Csaba (40, őstermelő) . A Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat elnöke Csonka Sándor (47, agrárszakember), testületi tagok: Budai Sándor (29, falu­gondnok) és Marton Józsefné. Bogádmindszent körjegyzősé­gi székhelyközség, amelyhez Ózdfalu és Hegyszentmárton tar­tozik. Körjegyző: Takácsné Jauk Ibolya. Háziorvos: dr. Andics La­jos belgyógyász szakorvos. Az iskola igazgatója Tóth Ist­ván, óvodavezető Szántóné Fe­hér Tünde. ■ bogadmindszent.dunantulinapb.ha Az oldal a bogádmindszenti önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Bóka Róbert A FALU TÖRTÉNELME A bogádmindszenti Kis-Bogád dűlő rézkori kerá­miatöredékek lelőhelye. Bogád először 1276-ban „Bugád" alakban olvasható, Mindszent 1332-ben mint Mendscenth bukkan fel. Batha földje, amely Mindszent majd Újmindszent néven válik ismertté. Bogád Topor nevű faluval egyesülve alakul ki a mai helyén a török hódoltság idején. A települé­sek helye egyszer-kétszer módosult a történelem során, és álta­lában több urat voltak kénytelenek szolgálni. A bogádi reformá­tus templom építése a XIX. század elejére tehető, az újmind­szentit 1847-ben emelik. Bogád (Czinderybogád) és Mindszent (Újmindszent) 1935-ben egyesül, amikor katolikus kápolnát is felszentelnek a faluban. Sorsát 1959-től az Egyetértés Termelő- szövetkezet majd az Új Kalász határozza meg. Fodrásza, cipé­sze, asztalosa van, 1965-től új iskolája. A dinamikus fejlődés kü­szöbén álló falvak egyike. ‘ A BOGÁDI REFORMÁTUS TEMPLOM falai vizesednek, minden­képp tatarozásra szorul, bár egyelőre még alkalmas arra, hogy a hívők itt tartsák gyülekezeteiket illetve miséiket. Mind a reformátusok, mind a katolikusok ezt a templomot használják, hiszen a falu végén, a mind­szenti részen álló, tetőcserepeit levélként hullató másik templom már végképp életvészélyes. A Dunamelléki Református Egyházközség tu­lajdona, amelynek főjegyzője járt itt a közelmúltban, a polgármester­nél pedig már halommá gyűltek a levelek, melyeket a templom meg­mentése érdekében váltott. Mindenesetre a takarítása, rendben tartása közös ügy, amit a falubeliek természetesen ingyen vállaltak. _______■ Né pszerű a földprogram Az önkormányzat az elsők kö­zött csatlakozott a hátrányos helyzetű falusi lakosságot segítő szociális földprogamhoz. A lakók számára lehetőségként adódik az ingyenes földhasználat, munka­gépek kedvezményes kölcsönzé­se, konyhakertek felszántása-be- vetése, és haszonállatok - barom­fi, sertés - igény szerinti ingyenes kihelyezése házakhoz. Bogád- mindszenten elsők közt a barom­fifélék nevelésére vállalkoztak sokan a program keretében, így tavaly az önkormányzat 4300 na­poscsibét helyezhetett ki a por­tákra, az idén már 6 ezret. Most szeptemberben 3 ezer rántani va­ló csirke is az ólakba, udvarokba kerül. ■ A földműves, a vendéglős és a gépész Ha a templom kulcsára van szük­ség, Géczi Sándor bácsihoz ko­pogtathatunk be, a református gyülekezet tagjához. Szőlőt mű­vel, gyümölcsöst gondoz ma is, de már csak a család részére tart néhány hízót, 8,5 hektár földjét is kiadta bérbe a Granum Gazda Kft.-nek. Nem is győzne többet 76 évesen.- A téesz alakulásakor, amikor 1959-ben betagosítottak, har­minchárom éves voltam. Nagyon nehéz volt megélni... Később a háztáji ügyeket intéztem - állat­feladásokat, vásárlásokat, min­dent úgy kapott a téesztől a jónép: és a háztáji munka nagy hasznot hozott a téesznek is.- A világ? Összehasonlíthata- lanul más, mint régen, már nem ülnek össze esténként beszélget­ni az emberek, minden falunak volt csősze, mezőőre. Tizenhat éven át voltam tanácstag, de ezért egy szál cigarettát se kap­tam... Es mi lehet az üzletrész-ki­fizetésekkel? Eddig azért nem fi­zettek, mert nem fejeződött be a téesz felszámolása, most meg azért nem, mert befejeződött. Ki érti? A gyerekek, unokák azért itt vannak a közelben. Egyik lánya Sellyén könyvelő, ottani unokája agrármérnök; a másik a szentlőrinci községházán admi­nisztrátor, ott számítógépes, il­letve fogtechnikus szakmája van a két fiúunokának. Győr lÁszlóék tágas, galériás presszója hívogatóan szép, bili­árdasztal, sakk-készlet is várja a betérőket. - Nekünk itt van a la­kásunk is - mondja Sára, a fele­ség. - Aki itt körbe néz, legyen az vidéki vagy más, szívesen jön ide később is. A faluban van két kocsma is, csak ebből megélni nem is tudnánk. - Ide nem az jön, aki csak inni akar - teszi hozzá a férj. A külsőre is kemény, energi­kus, ötven év körüli férfi a sakko­zók körében is ismert, szakmájá­ra nézve szobafestő. A nyolcva­nas évek elején sertéshízlalással foglalkozott a vajszlói téeszben, majd volt saját telepe is.- Amikor a sertéspiac össze­omlott, áttértem a dinnyére és a káposztára. Volt standunk a Bala- tonparton is, de most már min­dent a pécsi piacra hordok. Ami­kor megszűnt a téesz, akkor épí­tettük ezt a presszót. Amit az élet­ben elértem, azt a dinnyének kö­szönhetem. De elég nagy baj, hogy még azokat se lehet a kapá­lására megnyerni, akik így leg­alább pénzt keresnének. Egy öreg Zsiguli sárga potroha világlik elő a garázs - a gazdasági épületszárny - homályából. Benn a falon katonás rendben elő­rajzolódó fogók, kulcsok árulkod­nak Váradi József szakmájáról: az ócsárdi gépállomáson mezőgaz­dasági gépszerelőként kezdte pá­lyáját a ma is jó kötésű cigányem­ber 1951-ben. Kevesen hinnék ró­la, hogy már 66 éves. Ez talán fe­leségének, a mosolygós szemű Marikának is köszönhető, akinek a friss, forró kávéja már ott gőzölög a kerti asztalon.- Ócsárd után Vajszló, aztán a téeszek következtek - néz tétován a férfi a feleségére. - Csak a nyug­díjat kellene megátkozni! 7000 fo­rinttal kezdtem, és miután évtize­dekig dolgoztam, szenvedtem, mára elértem a 32 ezer forintot. Mindent elvontak, pedig ki ter­melte az államnak a kenyeret? És cigányemberként se volt soha könnyű...- Még nem volt itt óvoda, isko­la, de a gyerekeinket nem hagy­tam az utcára - fordít a szón Mari­ka. Említi ugyan, hogy nincs meg a 38 éve az előnyugdíjhoz, 14 200 forint segélyt kap a kemény ba­romtelepi, műanyagüzemi évek ellenére, de hosszabban a gyer­mekeiről, unokáiról beszél. A leg­kisebb lányáról, aki 30 éves és Olaszországban él a barátjával; 36 éves fiáról, aki Pécsett géplakatos- ott egy unoka van. A „kis menye- mondja - kazah nemzetiségű, nehezen jut munkához.” A 34 éves, kétgyermekes lánya most vált el, ő szegény szinte földönfu­tóvá vált. Az öreg ház kőporozott, fehér falait mintha kiszíneznék Marika virágai, az ég felé nyújtózva elle­pik a bejárati ajtó környékét is. De hogy a szegény miért marad né­ha szegény, még ha dolgozik is, arra ezek a vidám virágok se tud­ják a választ. I 4 t i Sárika a pultnál ■ Nagy János polgármest Egyetlen gyerek sem éhezhet A szülők szeme fénye a gyerek Az megújult gyönyörű ebédlő és konyha nemes célt szolgál: a konyhában dolgozók a gyerekek napi kívánságát is lesik. Ha gyerekek aranygaluskát kér­nek, aranygaluskát kapnak - mondják a konyhán az asszonyok. A polgármester érveit napi munká­jukkal igazolják: ugyanis a kérdés így hangzik: ha a gyerekeinkre né­zünk, van-e fontosabb kötelező fel­adata az önkormányzatnak a köz- étkeztetésnél? A napközis gyere­kek négyszer is esznek naponta, de az óvodásoktól az iskolásokig nincs olyan gyerek a faluban, aki ne jutna naponta meleg ételhez, és ha szükséges, akkor tízóraihoz, uzsonnához is. Egyébként a pol­gármester kezdeményezésére eb­ben a térségben az ingyenes isko- latej-akció sem maradt üres szó­lam, ma már mintegy 1500 kisgye­rek kap minden reggel egy pohár iskolatejet... A közétkeztetést igénylők szá­ma egyébként nő, Bogádmind- szenten a bejáró középiskolás kor­osztályt is szeretnék számon tarta­ni. És szerencsére most már a ne­héz fizikai munka itt is a múlté, nem kell kézzel dagasztani, de más műveletekben is segítenek a gépek - mondják az asszonyok. A tágas, csempézett 180 adagos konyhában és a kiszolgálóhelyisé­Tavali Csabáné rendelkezésére, és hatodikként besegít Orsósné Cson­ka Zsuzsanna is. A nagyméretű, egyszerre 80 di- ákot-vendéget fogadó, patyolattisz­gekben dagasztógép, villanyzsá­moly, krumplihámozó és sok más korszerű eszköz áll az ötfős csapat - Óbert Lászlóné élelmezésvezető, Kovács Ilona főszakács, Juhászáé Soltész Erika szakács, valamint a két konyhalány, Soós Győzőné és ta ebédlőteremhez színpad is tár­sul, amely a ünnepek alkalmával rendezvényteremmé, sőt hangver­senyteremmé alakulhat át, ahol karácsonykor hagyománnyá vál­tak a komolyzenei koncertek is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom