Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)
2002-08-16 / 223. szám
6. OLDAL POLITIKAI 2002. Augusztus 16., péntek BH V I T A F Ó R U M Élhetőbb lakótelepeket Mint annyian mások, kis családommal én is büszkén vettem birtokomba hajdan - a rokonság spórolt pénzének segítségével megszerzett - első saját lakásomat az Uránvárosban. Aztán, amikor nagyobbak lettek a gyerekek, további pénzügyi akciókkal sikerült egy nagyobb panellakáshoz jutnunk Lvov-Kertvárosban. Szépnek láttuk akkor ezt az újabb városrészt is a maga tágas útjaival és a házak között fokozatosan kialakuló zöldterületeivel. Volt itt minden, ABC, bölcsőde, óvoda, játszótér, a nagyobbaknak pedig „dühöngő” és beton ping-pongasztal. És mindehhez még fiatalok is voltunk. Ahogy teltek az évek, úgy szürkült a kép. Csupán a fák koronája terebélyesedett, minden más visszafejlődött. Az utcák szűkké váltak, a hinták le szakadtak, a kőasztalok széttöredeztek, a mozdítható ülőkéknek lába kelt. A homokozókban egyre kevesebb lett a gyerek, annál több a kutya, melyet gazdijuk vitt oda dolgát végezni. A paneltömbök közeit ma megkopott burkolatok, roggyant, balesetveszélyes járdák és lépcsők, szétdobált szemét és gondozatlan parkok jellemzik. A házak falán befúj a szél, és legújabban átjön az eső is. Mindemellett már a rezsi sem a régi, a havonta érkező számlák sokakat sodornak nehéz helyzetbe. Nem csoda, hogy nagy a jövés-menés, a lakók állandóan cserélődnek, aki teheti, odébbáll, sőt menekül. Valamit vátoztatni kell. Nem éppen csak fedelet nyújtó menedék vagy átmeneti szállás legyen a panel, hanem otthon - környezetével együtt -, ahol a családok gyökeret 1 eresztenek. Csak az ilyenek \ lehetnek azok, akik féltik és gondozzák is lakóhelyüket, házuk táját és együttélésük 1 /4a szabályait. Csak a tősgyöke- ^ 1 réssé váló odavalósiak tudják szépségében fenntartani azt a ■■yjUB helyet, ahol élnek, ők majd nem dobják el a csikket a lépcsőházban, nem dobnak égő gyufát mások levélszekrényébe, nem borítják ki a kukát, és nem zavarják gyilkos hangerejű, kemény zenéjükkel a csendet kedvelőket. Az otthon megőrzésében elsősorban az ott élőknek van szerepük, de az egyének felelősség- érzetén túl persze költségvetési pénzen is múlik, hogy milyen a közérzetünk. Pécs lakóinak kétharmada él a házgyári tömbökben, ahol az elöregedés összes gondjával szembe kell néznie. Saját ereje kevés a bajok rendezéséhez, a városvezetésnek kell segítenie. Kertvárosban például a játszóterektől az ücsörgőpadokig, a járdák állapotától a szemétgyűjtésig terjedjen a figyelem. Szükség van a lakások kellő hőszigetelésére, az egyénileg szabályozható fűtésre, a közlekedés egészségünket óvó megszervezésére. Nem lehet a várost elkerülő úrnak nevezni a 40 ezres városnegyed tengelyében haladó Maiéter Pál utat, és nem lehet megelégedetten szemlélni a Kertvá- ros-Uránváros útvonal szűk keresztmetszetét, gyenge áteresztőképességét. Luxus a volt laktanya területét üyen elhanyagolt állapotban tartani, mint ahogy bűn a FEMA épülettömbjét kihasználatlanul pusztulni hagyni. Kulturált közösségi, szórakozási és sportolási helyszíneket lehetne ezeken az igazi gazda nélkül maradt színtereken létrehozni. Nagyon elkelnének az ilyenek, hiszen a kisméretű lakások haveri-baráti összejövetelekre nem alkalmasak. S mindnyájan látjuk, hogy a ráérők, főleg a gyermekek, fiatalok, céltalanul lődörögnek a házak között. Élhetőbb életet kellene lehelni és szervezni lakótelepeinkbe. Schmidt Pál dr. Az igazsághoz tartozik Mielőtt bárkiben valami ellenérzést, csodálkozást keltenék, el kell mondanom, mint szakszervezeti vezetőt minden olyan intézkedés, amely a munkavállalók anyagi helyzetének javítását, valamint munkakörülményeik jobbítását eredményezi, üdvözölni és támogatni tudok. így van ez a közeljövőben várhatóan bekövetkező közalkalmazotti béremeléssel is, különös tekintettel az egészségügyi munkavállalók bérezésére. Medgyessy Péter miniszterelnök Semmelweis Ignác emléknapja alkalmából kijelentette, hogy történelmi jelentőségű a közalkalmazotti bértábla hozzáigazítása a minimálbérhez, ami várhatóan átlagosan 50%-os béremelést eredményez szeptember 1-jétől. Gondolom, minden közalkalmazott, így az egészségügyi munkavállalók is örülnek a bejelentésnek. De a „történelmi jelentőségű” igazsághoz tartozik: A közalkalmazotti bértábla „Al” fokozata csak 1992-ben, a „Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény” elfogadásának évében követte az érdekegyeztetéseken kialkudott minimálbér összegét. Azóta kormányok jöttek, kormányok mentek az „Al” fokozatot igazából sohasem „igazították” a minimálbér összegéhez. 2001- ben az Orbán-kormány döntése alapján 22 500 Ft-ról 40000 Ft-ra növekedett a minimálbér ösz- szege. 2002- ben szintén az Orbán-kormány döntése volt, hogy a minimálbér 40000 Ft-ról 50000 Ft-ra növekedett. Ez a döntés idén 25%-os emelést jelentett minimális bérek esetében. Az előzőekben említett minimálbér-emelések - mind a két alkalommal - az egészségügyi munkavállalók közel 60%-át érintették. Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy az elmúlt két évben az egészség- ügyi munkavállalók közel 60%-ának a besorolási bére duplájára emelkedett, ami még mindig nem éri el a társadalmi ranglétrán azt az értéket, amit méltán megérdemelne. A szeptemberi emeléssel az egészségügyi bérek még mindig nem sorolhatók a megfelelően megbecsült foglalkozások közé. Az egészségügyi munkabérek több mint 40%-át a különböző pótlékok teszik ki. Tehát az egészségügyi munkavállalók közel 60%-nál - az ő besorolásuk van a minimálbéren - a várható alapbéremelés az új bértábla szerint nem éri el az ötven százalékot. Nagyon fontos lenne azt is tisztázni, hogy az egészségügyi intézmények teljesítményorientált finanszírozásában miként biztosítják a bérek fedezetét. A fentieket azért fontos tisztázni, mivel olyan hangok terjedtek el, hogy az egészségügyben az országos béreket meghaladó jelentős bér- emelkedés következik be. Mint látható, a tényszámok nem ezt mutatják és akkor még nem ismerjük a jövő évi gazdasági előrejelzéseket, a közalkalmazotti bértábla alakulását és a minimálbér alakulását. Az igazsághoz tartozik, hogy a Munkás- tanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) évek óta hangoztatja, hogy a minimálbér összegének olyan mértéket kell elérnie, amely a kor színvonalának megfelelő és valóságos megélhetést biztosít. Perényi József, MOSZ Szövetségi Tanács titkár „Megöltek egy legényt” Megöltek egy legényt harminc forintjáért, a Tiszába belelökték piros pej lováért. - így kezdődik egy nagyon régi bűnügyi történet dalban elmesélve. A mostani bűnügy is egy legény megöléséről szól. Lelkileg, politikailag. A zsebében nem kotorásztak, van-e benne harminc forint. Lovát sem keresték, de alaposan belekotorásztak a múltjába. Ha már ott sem találtak semmit, akkor a szülők múltja következett. Aki keres, az talál. Éz volt a meggyőződése Meruk úrnak, aki úgy mellékesen az MSZP kampányfőnöke volt 1990-ben. Az iratok rendelkezésére álltak, így sikerült kiderítenie, hogy Pokomi Zoltán édesapját valamikor a csodálatos kommunista időkben államellenes összeesküvésért 12 évre ítélték. Néhány társát ki is végezték a „nyomaték” kedvéért. Id. Pokomi is lenyomott 3 évet az 56-os forradalomig. A forradalom leverése után maradt 9 év letöltendő börtön. Ezzel zsarolták meg és szervezték be a III/III-asok közé. Tudom, és nyilván Meruk úr is tudja, hogy senki fia sem felel az apák bűnéért, mint ahogy az apák sem felelnek felnőtt gyermekeik tettéért. De hát mégis! A sár frecs- csen, és aki közel van, az óhatatlanul besározódik. Tehát Pokomi Zoltán volt a célpont, mert igen kellemetlenül tudott rákérdezni Medgyessy miniszterelnök egykori elhárító főhadnagy szereplésére. Medgyessy tagadott, majd kellemetlenül beismerte, hogy csak azért titkolta múltját, mert az titkos. Viszont elhatározták Meruk úrral, hogy Pokomit kivonják a forgalomból. A döfés sikerült, Po- korni lemondott. Medgyessy úr lelke égi tisztaságról tett tanúbizonyságot, amikor sajnálkozását fejezte ki Pokomi lemondása miatt. Pedig tudhatná, hogy jobb lett volna hallgatnia. Ugyanis neki saját jogon kell el- vinnie a „balhét”. Ez alól nem adhat felmentést sem Lamperth Mónika, sem a rokonság, sem a KGB, s még a magyar nép sem. Talán majd Meruk úr megpróbál hősi eposzt faragni Medgyessy kommunista múltjáról „Szemben a viharral és a KGB-vel” címmel. De lesznek, akik el is hiszik a mesét. De ez mit sem változtat a lényegen. Ha itt valaki etikát keres, a vakondok alatt keresse. Bangó Géza, 56-os A környezetvédelem négy éve A rendszerváltás első nyolc évében kiépültek a környezetpolitika legfontosabb intézményei, 1996-ban a civil szervezetek közreműködésével megszületett a legfontosabb szervezési feladatokat tartalmazó Nemzeti Környezetvédelmi Program. Az első nyolc év szerény eredményei azonban semmivé foszlottak a Fidesz-kis- gazda-kormány idején. A Környezetvédelmi Minisztérium szükségtelen rossz volt a kormányban. Csökkentették a minisztérium hatáskörét. A területfejlesztés a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz került, a Központi Környezetvédelmi Alapot pedig célelőirányzatként beolvasztották a költségvetésbe. Az első két évben, Pepó Pál (emlékszünk még rá?!) minisztersége alatt, a minisztérium szakmai és erkölcsi mélypontra jutott. A környezetvédelmi tárca felkészült szakembereit elkergették. Az „évszázad bűnügyét" emlegetve felmentették Aradi Csabát. A Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) élére kinevezték Gordos Dénes kántor-orgonistát, aki személyében megjelenítette a Pepó-korszakot. Nevéhez kötődik az évi 100 millió forintért bérelt püspöki palota, az 500 millióra becsült luxusvásárlások (pl. koncertzongora), lakomák (szarvasgomba, libériás inasok). Pepó Pál számos külföldi és belföldi ballépése is rombolta a tárca tekintélyét. Elég megemlíteni a Mercedes konferenciabuszt, az 1,5 milliós kandallót vagy az Ausztriába tett dzsoggingos diplomáciai látogatást. Ahelyett, hogy együttműködött volna a zöldszervezetekkel, inkább alakított magának egyet. Ebben az időszakban jutott eszébe sok kopaszra nyírt fiatalnak, hogy tenni kéne valamit a környezetünkért. A támogatások odaítélése körül is sok volt az anomália. Elég, ha csak a Fradi-pálya természetvédelmi támogatását említjük. A csatornaberuházások terén is több korrupciógyanús ügy volt. A beruházások közbeszerzéseinek vizsgálatára parlamenti albizottság is alakult, melynek vezetőjét, Székely Zoltánt, a rendőrség letartóztatta, miután tetten érték a „dokumentumok” átvételekor. Annak ellenére, hogy Pepó Pál szakmailag és emberileg alkalmatlan volt a feladatra, Orbán Viktor nem szorgalmazta a leváltását. Két éven keresztül asszisztált ténykedéséhez. Pepó Pál utódja, Ligetvári Ferenc hozzálátott a rendcsináláshoz. Megpróbálta helyreállítani a minisztérium szakmai tekintélyét. Rehabilitálta Aradi Csabát, kinevezte a KGI élére Mujzer Jánost, aki rövid vizsgálat után ügyészségi feljelentést tett a korábbi vezetők ellen bűnszövetségben elkövetett, különösen nagy kárt okozó sikkasztás gyanújával. A rendcsinálást a kisgazdák nem nézték jó szemmel és Ligetvári leváltását követelték. A helyére kinevezett Túri-Kovács Béla igyekezett botrány nélkül kihúzni a ciklus végéig. Az említett ügyekben a felelősségre vonás természetesen elmaradt. A KGI-ben történtek kapcsán a mai napig nem történt vádemelés. A minisztériumba lassan visszaszivárogtak a Pepó által kirúgott szakemberek, így végül sikerült lezárni az EU-tárgyalá- sok során a környezetvédelmi fejezetet, ami a Pepó-korszak idején reménytelennek tűnt. Innen indultunk tehát a környezetvédelemben. És ne legyen kétségünk afelől sem, hogy az Európai Unióban a környezetvédelem az egyik legfontosabb téma. Az elmúlt évek ámokfutása után a lehető legkomolyabb munkát várják el a környezetvédelem felelőseitől, a civil szervezetektől. Kóródi Mária, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter augusztus 19-én 18 órakor az Európa Ház konferenciatermében (Pécs, Mária u. 9.) környezetvédelmi fórumot tart, ahová minden környezettudatos állampolgárt szívesen elvárunk. Bretter Zoltán, az SZDSZ polgármesterjelöltje PÁRTHÍREK PÉCSSZABOLCSON augusztus 20-án, Szent István napján fél 10- kor ünnepi szentmisét mutat be Kövesi Ferenc plébános (országfel- ajánlás, kenyérszentelés, körmenet). Utána megemlékezés Szent Istvánról, a polgármesterjelölt bemutatása, a „Szent István” íjászkupa I. versenye. PÉCSETT kedden a Szent István téren 16 órától 18 óráig polgári ünnepség lesz, a polgármester- és az önkormányzati képviselőjelöltek bemutatkozása. (A koszorúzáshoz mindenki hozzon virágot majmával!) MEGEMLÉKEZÉS. Pécs város szerb megszállás alóli felszabadulásának 81. évfordulóján megemlékező ünnepséget tartanak a Széchenyi téren, a Belvárosi templom előtti Örökmécsesnél augusztus 21-én, szerdán 18 órakor. A megemlékezésen beszédet mond dr. Rajczi Péter tanár és dr. Papp Lajos szívsebész. Mai nyertesünk: stengli ferencné Cserdi, Fő u. 20. ■F" m Augusztus 10-étől 2 hétig H mindennap kisorsolunk egy hajszárítót előfizetőink között! (A sorsoláson valamennyi előfizetőnk részt vesz!) Figyelje a lapot! Kommunistázók Újfent kommunistáztak. Az utóbbi választás sem múlhatott el anélkül, hogy bizonyos politikai potentátok és vazallusaik ne emlegették volna eredendő bűnként a baloldali eszmeiséget. Mintha kötelező szégyellni való lenne, hogy valaki kommunista volt anno, vagy horribile dictu szimpatizálni óhajtott mindazzal, amit az emberközpontú társadalmi rendszer évtizedeiben előremutatónak, haladónak tartott. A kommunistázók derékhadát kétségtelenül a múlt rendszer ilyen olyan sértettjei, diszkrimináltjai, jogtalan meghur- coltjai, illetve azok leszármazói alkotják. Ők tekinthetők a legautentikusabb antikommunis- táknak. Olyanok is vannak azonban szép számmal, akiket egyfajta önigazolási kényszer sarkall még mindig kommunistaelle- nességre. A múlt rendszerben ugyanis sokaknak olyan tényekkel, cselekedetekkel kellett azonosulniuk, melyek gyökeresen ellenkeztek világszemléletükkel és életvitelükkel. Következésképp olyasmiket is megcsináltattak velük, melyek noha lelkiismereti válságba sodorták őket, érdekből vagy félelemből, alkalmasint egzisztenciális megfontolásból a hatalom intencióit követték. S mivel túl szigorú morális mérce működik bennük, múltbéli cselekményeik fölött mindmáig képtelenek napirendre térni. Logikusan következik ebből, hogy az egykor kényszeredetten vállalt „vétkeikért” a kommunistákat, illetve a szocialista rendszert teszik felelőssé. Lelki vivi- szekciójuk bizonyos értelemben érthető, hiszen az ember nem békétlen- kedhet önmagával egész életében. A kommunistázók között persze eredendően szerény képességűek is vannak. Olyan kevésbé pallérozottak, akik rendszertől függetlenül nehezen érvényesülnek. Legalábbis minden olyan társadalmi formációban, melyben az egzisztenciális előbbre jutás a tudás, a hozzáértés függvénye. A középszerűségre azonban jellemző, hogy csak igen kevesen képesek elismerni. Az ilyen emberek csak úgy hajlandók a bárdolatlanságot magukban akceptálni, ha az elmaradt sikerekért, s egyben mások méltatlan „futtatásáért” bűnbakot kreálnak. Hitük szerint a volt kommunisták tehetnek róla, hogy „képességeiket” nem sikerült kiteljesíteni, hogy a szocializmusban nem kaptak olyan munkaköri beosztást, mint amilyen érdemeik szerint megillették volna, s hogy bezzeg mások, akik gazsuláltak, talpnyalásra vállalkoztak, egzisztenciálisan rendre megelőzték őket. Elképzelhető, hogy a sértettek és sértődöttek, valamint az ambícióikban kielégítetlen törtetők sokaságából datálódott a legvehemensebben kommunistázók többsége. Dr. Südi Bertalan
